2010. november 6.

Betreibungsregisterauszug

Ugye milyen szép szó? Vetekszik a megszentségteleníthetetlennel.
:)
Ez, tulajdonképp egy igazolás arról, hogy nincs valakinek hátraléka valamilyen peres, vagy nem peres ügyből kifolyólag. Lehet adótartozás, internet hátralék stb.
Sajnos nekünk van egy bejegyzésünk. Igaz, az ügy már rég lezáródott.
A történet 2010-re nyúlik vissza: a 14 fokos téli lakáshőmérsékletet megelégelve, költözésre adtuk a fejünket.

Találtam is a helyi újságban egy kis lakást, amit megnéztünk. Tulajdonképp a környezet megfelelt, ráadásul a szomszéd faluban volt.
Egyetlen szépséghibája volt, kicsinek tűnt. Ezt ugyan ellensúlyozta a kellemes kert, de kissé tanácstalanok voltunk, hogy kibéreljük, vagy sem. Vártunk volna egy jobb lehetőségre, ugyanakkor nem akartuk elszalasztani. 22-es csapdája...
A tulajdonos azonban hamar szerette volna letudni az egészet.
A következő látogatás alkalmával, amikor a párom még néhány kérdést tisztázni szeretett volna, aláíratta vele a bérleti szerződést.
Persze, itt jön a csavar a történetbe.

Közben rátaláltunk arra a lakásra, amibe később beköltöztünk.
Ekkor szóltunk a bérbeadónak, hogy mégsem megyünk. Nem volt túl boldog, pedig még messze volt a költözés dátuma.
Mi azt hittük, hogy nincs semmi probléma, amikor érkezett egy számla 6 ezer frankról, miszerint neki most ennyi a kára abból adódóan, hogy nem megyünk oda lakni.
Néztünk csak egymásra. Van ilyen?

Ennyi pénz a világon nincs, nemhogy kidobni való.
Elkezdtünk jogászkodni, mit lehet kihozni a helyzetből.

Válaszul annyit írtam, hogy a szerződés érvénytelen, mivel én alá sem írtam, bérlőként pedig mindketten fel vagyunk tüntetve.
Sajnos, ebben az ellenérdekelt fél nem nyugodott bele, ezért beadott egy keresetet a Betreibungsamt-hoz. A legközelebbi megkeresés már tőlük érkezett. Időközben utánajártunk a lehetőségeinknek, és azt javasolták, hogy kvázi vétózzuk meg a beadványt. Így is tettünk. Ekkor átkerült az ügyünk, a bíróságra, akik személyes meghallgatást is tartottak.
Itt elvéreztünk. Hogy ez a hiányos jogi felkészültségnek, vagy csak idegen mivoltunknak tudható be, nem derült ki.
Ők arra hivatkoztak, hogy valóban nem írtam alá a szerződést, de mivel házastársak vagyunk, így nem lehet annyira szétválasztani a dolgot, mintha két barát vette volna ki a lakást. Igen, ebben van valami.
Szerencsénkre, a hat ezer frank helyett csupán egy havi bérleti díjat kellett fájdalomdíj gyanánt megfizetnünk.
Ez volt a mi egyik tanulópénzünk.

Mi ebből a tanulság?
Ha az embert idegen földre téved, meg kell tanulnia a törvényt, a törvény adta lehetőségeivel pedig élni kell.