2016. január 31.

Az antitálentum

Na, ez én vagyok...

Hétvége lévén, semmi komolyság.
:)
Nagyképűség nélkül mondhatom, hogy gyakorlatias vagyok, az elmúlt lassan fél évszázad alatt sok dolgot megtanultam, elsajátítottam. Még olyanokat is, amiket nem tanultam. Talán elmondható, hogy fogékony vagyok az új dolgokra.
Egyet kivéve, az a főzés.
Nagyjából 40 éves koromig alig-alig főztem, hétközben népkonyhán, hétvégén étteremben vagy a szüleimnél ettünk.
Így aztán fura volt, amikor kiköltözésünkkor el kellett kezdenem.
Ennek már hét éve és még most is okoz nehézséget. Gyakorlatilag az egész nincs meg fejben. A folyamat még-még, de a hozzávalókat minden alkalommal ellenőriznem kell.
:)
Jó, azért nem tragikus a helyzet, ha látnátok bennünket, egyikünk sem hasonlít egy afrikai éhezőre.
Ha lehet még ragozni, akkor ami végképp nem megy, az a sütés.
Szerencsé(m)re, a gyerekek abszolút nem sütisek, én nem ehetek, a párom meg így is kicsit túlsúlyos, szóval nem sütök.
:)
Sztori: néhány éve, még jóval aktívabb voltam a neten, én szerkesztettem egy külföldre készülőknek szóló blogot, ott sok emberrel ismerkedtem meg, néhánnyal még "barátságot" is kötöttem.
Egyikük egy zseni. Ugyan soha nem tanulta, de cukrászokat megszégyenítve süt a cup-cake-tól, a forma-tortáig bármit. Egy csoda.

Ez nem az ő alkotása, de kb. ezen a szinten nyomja...

Neki panaszkodtam, hogy mennyire béna vagyok. Erre ő felajánlotta, hogy segít, a világ másik részéről.
:D
Spype-on keresztül instruált, lépésről-lépésre, a süti így se lett jó.
Szerinte elátkoztak.
:D
Lehet.
Persze, nem vagyok egy feladós típus, néha azóta is próbálkozom.
Mivel legkisebb lányom holnap lesz 20 éves, megpróbálkoztam ismét egy tortával.
Az alap egy csokis piskóta lett volna, valami grízes krémmel.
Íme az eredmény, ami remélem sokak szemébe csal egy kis mosolyt.
:)

Sütés után, épp az összeesés állapotában



Ember legyen a talpán, aki ezt kettévágja




Ez az a csiriz, ami bele került volna. A klotyóban végezte.


Jelen állapotában, megtöltve egy másik krémmel.

Szerintem a végeredményre már nem vagytok kíváncsiak.
Szép vasárnapot!
:)



2016. január 29.

El a kezekkel asszonyainktól - Szórólap

A nyáron több alkalommal írtam a menekültkérdésről, nem titkolva személyes véleményem. Kaptam is érte, volt aki örök haragot fogadott és elhagyta a villát  blogot.
:)
Az élet nem hagyta, hogy a téma feledésbe merüljön, mert a lánykám ezt a feladatot kapta a szakdolgozatának témájául.
Időközben - rengeteg kutatómunkával -, ezt is befejeztük, de a téma - sajnos- nem vesztette el aktualitását.
A kutatómunka eredményeképp még borúsabban látom a dolgokat, ráadásul, az idő, a közben történtek is engem igazolnak. Ettől nem vagyok boldog, bevallom, jobban örültem volna, ha azt írhatom most le, hogy "bocs, de tévedtem".
Svájc is érintett a témában (nem kicsit), valahogy a világhíradóból mégis kimarad.
Igaz, itt még (szerencsére) nem történt komolyabb probléma.
Azt viszont mindenképp érdemes megemlíteni, hogy a hatóságok idejekorán figyelnek a legkisebb dolgokra, még akkor is ha nem érinti tevőlegesen az országot.
A szilveszterkor Kölnben történtek vezérelték Luzern kanton vezetőit, hogy elébe menjenek a problémának és egy kiadványt tettek közzé a bevándorlók részére.




Különös okot ad erre a farsangi programok sokasága, amik a kantonban kerülnek megrendezésre.
A szórólapot, mely a helyes viselkedésre és kötelezettségekre az iránymutatást 4000 példányban nyomtatták ki, és adták át a menekülteknek.
A tájékoztató kitér a férfi-nő közötti viszonyokra, a két nem közötti egyenlőságre, a szabad vallásgyakorlatra, tiszteletben tartva a más vallások gyakorlóit.
A cikk megjelenésének napján volt egy felmérés, miszerint 40 százalék támogatta ezt a felhívást, 43 százalék nyilatkozott úgy, hogy jobb lenne szóban felhívni a figyelmet erre a dologra.
A kiadvány után már több kanton is érdeklődött, így valószínűleg több helyen is kiadják majd.

Szerintem nagy hibája - a világos piktogramok ellenére -, hogy a szöveg német nyelvű.
Szerintetek?
Eredeti cikk, a piktogramokkal ITT:


2016. január 27.

Szingliadó?

Engedjétek meg, hogy egy szolgálati közleménnyel kezdjem. Bizonyára többen észrevettétek (kérdeztétek is), hogy ritkábbak a bejegyzések.
Sajnos, ez február végéig így marad, mert egy kis időre visszaültem az iskolapadba, így a (szabad)időm meglehetősen megcsappant. Szóval, kis türelmet.

Néhány héttel ezelőtt párom értetlenkedett azon, hogy sokan felháborodásukat fejezték ki otthon, a  "szingliadónak" nevezett tervezett adóemelésen. Persze az jogos, hogy senki sem örül, ha többet kell befizetni a kasszába, de a kormány ismét nem a spanyolviaszt találta ki, maximum visszahozott egy régebben is létező dolgot, vagy másolta más országok gyakorlatát. Azt csak halkan jegyzem meg hogy 2008-ban harmincvalahány százalék volt az SZJA, plusz nekem a magas keresetem miatt, még különadót kellett fizetnem. Szóval, a jelenlegi befizetendő nem olyan vészes. Azzal persze én sem értek egyet, hogy nincs beleépítve lépcső.

Ilyenkor, év elején egy csomó jelentést kell elküldenem az ilyen-olyan hatóságoknak. Mikor épp az SZJA bevallást csináltam, akkor jutott eszembe ismét ez a téma.
Akkor gondoltam arra, hogy egy gyakorlati példával is illusztrálom, hogyan működik ez itt.

Lássunk egy pályakezdő fiatalt, aki épp megalapozni készül az életét.
Az egyszerűség kedvéért számoljunk havi bruttó 5000 ezer frankos keresettel.
Emberünk, amennyiben egyedül él (tök mindegy, hogy a szülői házban, vagy önállóan), havonta 368 frank SZJA-t köteles fizetni.
Ha már van felesége (háztartásbeli, munkanélküli), de nincs utód, akkor az adó mértéke 174.
Ha már a feleség mellé egy gyerek is van, akkor 99 frank az adó.
Ha mindketten dolgoznak, akkor a befizetendő 373 frank.
Ha van egy gyerek, akkor 306.
(Az adatok Aargau kantonra vonatkoznak, egyházadó nélkül, 2015-ben).
Látható, hogy lényeges különbségek vannak, nálunk is néha félreáll a szája egyes szingli munkavállalóknak, akik azt látják, hogy 2 gyerek esetén már alig van levonás.

Persze, itt sem teljes az elfogadás, mindig akad valaki, akinek valamilyen nyomora van és azt ki is fejezi.
Február végén lesz egy népszavazás, ami a témát illeti. Ki, mi számít családnak, hogyan változhatnak ennek megítélése után az adók?
A magam részéről annyit mondanék, hogy mindenki számára jó megoldás nincs. Ezt el kell fogadni.
:)
Ezzel kapcsolatban jelent meg egy cikk, amit közreadok. A pontosság kedvéért magyarul, így mindenki láthatja, hogy milyen kérdések foglalkoztatják az embereket itt.


A házasság büntetés vagy bónusz? A „Házasság és család mellett – a házassági büntetés ellen” kezdeményezés tíz legfontosabb kérdése, amelyekről Svájc a következő egy hónapban szavazni fog. A „Házasság és család mellett – a házassági büntetés ellen” kezdeményezéssel a szövetségi alkotmány a következők szerint módosul: A házasság tartósan létrehozott és törvény által szabályozott életközösség férfi és nő között. Adóügyi szempontból gazdasági életközösséget jelent. Más életformákkal szemben a házasság nem szenvedhet hátrányt, tehát az adózás és a társadalombiztosítás területén sem.

Kik az ellenzők és kik a támogatók? „Drága, hasztalan és elmaradott”, így látja a pártfüggetlen Nem-Bizottság, a Kereszténydemokrata Néppárt kezdeményező csoportja. A csoport a Szabad Demokraták, a Szocialisták, a Zöldek, a Zöld Liberálisok és a Függetlenek (különösen meleg- és leszbikus szervezetek) képviselőiből áll. Az „igazságtalan” házassági büntetés eltörlésére igent mond a Kereszténydemokrata Néppárt és megvédi a népi kezdeményezést a Szocialistákkal együtt. A szövetségi tanács valamint a képviselőház és a kamarák elutasítják a kezdeményezést.  

Kiket érint a házassági büntetés? A szövetségi tanács múlt nyári beszámolója szerint kb. 80 000 duplán kereső házaspár rosszabbul jár a közvetlen nemzeti adózással, mint a vadházasságban élők. A Svájcban élő 1,3 millió házaspárból kb. 700 000 dupla kereső. Ezeknek a számoknak megfelelően már csupán minden házas ember 11 %-a van hátrányban a dupla (magas) jövedelemmel. Vagy másképpen kifejezve: A házaspárok majdnem 90%-a a nem házasokhoz képest tulajdonképpen előnyösebb vagy legalábbis azonos helyzetben van. Ha a kantoni adókat hozzávesszük, akkor a hátrányos helyzetben lévők részaránya még kisebb, és a társadalombiztosítást is beleértve (ahol az egyenlegben a házasság bónuszt jelent) még alacsonyabb.

A vadházasságban élők a házassági büntetés megszüntetése esetén hátrányba kerülnének? Ebből indulunk ki. A Szövetségi Bíróság 1984-ben a házasság intézményének hátrányos adózási megítélését alkotmányellenesnek nyilvánította. Azóta a kantonok több előzetes intézkedést tettek, hogy ennek eleget tegyenek. Ezen intézkedések miatt mára gyakran inkább a vadházasságban élők vannak hátrányos helyzetben – egy jelenség, ami valószínűleg tovább fog terjedni. A váltás az egyéni adózás rendszerére tiszta és polgári szempontból semleges megoldás lenne. Ha február 28-án az urnába igen szavazatot dobunk, akkor az egyéni adózáshoz vezető út tulajdonképpen leomlik, mivel a kezdeményezés a házasságot gazdasági közösségként kezeli. De ki számára hoz ez konkrét következményeket?

Olyan nők és párok számára, akik egyenlőségre törekszenek és részmunkaidőben dolgoznak. Ez konkrétan a következőt jelenti: családokat, ahol a férfi és nő közösen felel az életjövedelem megszerzéséért és a gyerekek ellátásáért. Az ellenzők kritizálják, hogy a közös adóztatás által az alkotmány szerinti klasszikus szereposztás kerül előtérbe. Gyakran a második, alacsonyabb jövedelem (ami általában a nőé), vagy az adó áldozata lesz vagy – a magasabb adó-küszöb és progresszív adózás miatt - magasabb gyerekgondozási és társadalombiztosítási költségeket okoz.


Mi a helyzet a társadalombiztosítással?
A nyugdíj és özvegy biztosítás területén egy házaspár ugyan jelenleg nem kaphat egy maximális egyéni nyugdíj 150%-ánál többet. Ennek ellenére a házasok a nem házasokkal szemben más előnyöket élveznek: Ha egy házastárs elhalálozik, akkor a túlélő házastárs özvegyi nyugdíjra lesz jogosult. A házasok privilégiumai a társadalombiztosítás terén évente 2,8 milliárd költséget okoznak. Ha a megtakarításokat a nyugdíjplafonból adódóan levonjuk, akkor az egyenleg 800 millió frankot mutat a házaspárok javára. A házasság tehát megéri.
Mibe kerül a kezdeményezés az elfogadás esetén?
A költségekről hallgatnak a támogatók. A leköszönt képviselő Eveline Widmer-Schlumpf az elmúlt év kiesett adóit az adózási modellektől függően akár 2,3 milliárd frankra becsülte évente.  
Milyen következményei lennének a házassági büntetés megszüntetésének a homoszexuálisok számára Svájcban?
Elfogadás esetén Svájc „explicit és tudatos” módon a homoszexuálisok ellen lépne fel, mondják a meleg és leszbikus szervezetek képviselői.
Akkor a bejegyzett élettársi kapcsolat már nem lenne lehetséges?
De, viszont a házasság mindenki számára, amelyhez folyamatban van egy parlamenti kezdeményezés, évekkel visszaesne – és a homoszexuális párok számára gyermekek örökbefogadásához vezető utat elzárná.
Mi történik Nem esetén?
A szövetségi tanácsnak arra a kérdésre, hogy a különböző család- és életmodellek hogyan lehetnek adóügyi szempontból egyenrangúak, kész koncepciója van a fiókban. A szavazás miatt ez az ügy most halasztódik. Egy (még nem teljes egészében nyilvánosságra hozott) kormánydokumentum konkrét potenciál becslés készítését javasolja az egyéni adózás bevezetésének esetére. A feltételezések szerint a becslések kb. 500 000 főnyi kiegészítő potenciállal kalkulálnak a belföldi munkaerő ajánlat terén, melynek nagy része gyakorlatilag nő.



Láthatjátok, itt sem egyszerű ez a dolog.
Kíváncsian várom a végeredményt.


2016. január 21.

Leszállt a "nukleáris erőd" Zürichben

Sok találgatásra ad okot ma, az USA-ból érkezett gép landolása a zürichi leszállópályán, a kora délutáni órákban.
Igazi ritkaság érkezett a legmagasabb biztonsági intézkedések mellett, egy Boeing 747-E4 tip. repölőgép.

Már csak négy példány lelhető fel az 1970-ben épült sorozatból. Különlegessége, hogy egyes szakértői vélemények szerint, ez az egyik legbiztonságosabb légijármű, másrészt akár egy nukleáris robbantást is képes "túlélni". Innen a címben szereplő elnevezés.

A szokásos katonai felszerelés mellet képes a levegőben tankolni, így akár napokig ott tud tartózkodni. A személyzettel együtt 63 személy befogadására alkalmas, és mindennel fel van szerelve, ami akár az ország kormányzását is lehetővé teszi.

Mivel az Air Force One is egy ilyen gép, találgatásra ad okot, hogy esetleg nem a védelmi miniszter, hanem maga Obama elnök látogat Davosba, ahol a világ vezető nagyhatalmainak képviselői üléseznek a napokban.
Eredeti cikk, videó ITT:


foto: KEYSTONE



2016. január 18.

Új születési rekod

A svájci gólya nagyon szorgalmas volt az elmúlt évben. Több kórház is rekordot döntött a születések számában.
A születési statisztikákat egyébként 1969 óta jegyzik.
Volt olyan kórház, ahol az elmúlt évihez képest 14 %-al érkezett több kisgyerek.
A berni kórházban 118 iker és 11 hármasiker jött a világra.

A Basel városában található Egyetemi Kórházban 43 évvel ezelőtt volt hasonló magas a szülések száma. 2519 lurkó született, tehát minden napra 7 új bébi jutott átlagosan.
Augusztus 11-én 16 kicsi látta meg a napvilágot.
A statisztika alapján 97 esetben születtek ikrek, három esetben pedig hármasikrek.
Az anyukák átlagban 4,1 napot töltöttek kórházban.

Genfben is megdőlt a rekord, ott 4142 kisded született. A születések nagy száma miatt a kapacitást is növelni kellett.
A szülő nő életkora 30 év körül van.
A legkedveltebb nevek lányok esetében: Elena, Mia, Anna, Sophie.
Fiúk esetében pedig Liam, Ben, Dario.

Eredeti cikk ITT:




2016. január 16.

Egy kis kirándulás - Utazás a Bernina expresszel

Picit megkésve, de következzen az utazás.
.
.
.
Ahogy az előzőekben írtam, már hosszabb ideje terveztem egy vonatos kirándulást.
Most jött el az ideje.
Olyannyira nem vagyok képben a tömegközlekedéssel, hogy azt sem tudtam, hogyan nyílik az ajtó (nem röhög).
De, ne szaladjunk ennyire előre.
A nem túl jó szálloda után, reggel ettünk egy keveset a nem túl jó reggeliből (még itt sem számolnak ételallergiás vendégekkel), majd megkerestük a kocsit, és kb. 1 km autózás után - hiába, nem nagy Chur - felleltük a pályaudvart. Szerencsére volt parkolóház, ahol egész napra 18 frankért lehetett parkolni.
Azért Chur is megér még pár mondatot. Egy nagyon helyes kisváros, hegyekkel körülölelve, a Rajna mellett. Állítólag ez a legrégebbi város Svájcban.
A magam részéről azt hittem, hogy már jobban mediterrán "fílingje" lesz, de nem, még teljesen német.



Itt még mindenki németül karattyol.
Karácsony lévén, a város itt is szépen ki van világítva, a belváros altstadt (óváros) része nagyon hangulatos.
Mindössze kb. 30 ezren lakják. Van több múzeum, amit érdemes megnézni. A Kunstmuseum mellett érdekes a varrógépmúzeum is. Rengeteg vendéglátóhely is akad a városban.
A településről fel lehet menni az egyik hegyre libegővel, sajnos a nappal rövidsége miatt, nekünk nem fért bele. Két vár is határolja a települést.






Visszatérve az utazásra. Szokás szerint, a pályaudvar minden igényt kielégít, így még némi reggeli kiegészítést is sikerült beszereznem, készpénzzel is feltankoltam, és a mosdó állapotát is jelesre értékeltem.


Szerencsére, nem volt hideg, így azt a néhány percet, amíg a szerelvényre vártunk fél lábon is kibírtam.
A mi kocsink nem volt tele, így a négy hely a miénk volt, oda ültünk, ahova akartunk. Ezt annyira nem is bántam. A többiekről már írtam, most nem térek ki rájuk. Ha csak annyit nem jegyzek meg, hogy ezek a "ferdeszeműek" mennyit képesek rohangálni, hogy fotózzanak.
:)
Az út nagyon kellemes volt, csupán azt sérelmeztem, hogy egy deka (no, jó talán annyi akadt) hó sem volt. Minél délebbre haladtunk, mindenhol dolgozott a hóágyú. Pedig utunk igen hamar a hegyekbe vitt bennünket, ahol már elméletileg mindig van hó.
Van néhány megálló, ahol még fel lehet szállni, vagy le, de mi a végállomásig mentünk. A vonaton helyes kis prospektus, amiben részletesen le van írva minden látnivaló. Ahol fotózásra érdemes jelenség van, a mozdony lassít, hogy le nem maradjon valaki.
Ez szerintem nagyon jó ötlet.
Videó ITT:
Van néhány nagyon kellemes viadukt és alagút, amit érdemes mindenképp megnézni.








A kocsi kijelzőjén is rendszerint fel van tüntetve, hogy éppen hol járunk.
Egy idő után előkerült a kalauz, aki nagyon alaposan megnézte a jegyeket, majd a büfés fiú jött és próbálta az utazókat némi fogyasztásra ösztönözni.
Szerintem nagyon korrekt választékkal. Ez már az árakra nem vonatkozik. Egy két dl-es bor, 12 (!) frank, egy kávé 4,50.-, egy 3 dl-es sör 6 frank.
Persze, nem kötelező.


Megszámlálhatatlan alagút, viadukt, szerpentin jelzi, hogy a vonat magasban halad.
Gyakorlatilag a 400 m tengerszint feletti magasságból egészen 2253 méterig mentünk fel.




A legizgalmasabb és talán legszebb hely az volt, ahol megálltunk 20 percre. Lehetett fotózni, sétálni vagy a véletlenül épp odaépült vendéglőben elfogyasztani valamit.
:)





Mintegy négy óra után érkeztünk a végállomásra. Leszálltunk a vonatról és meglepve tapasztaltuk, hogy itt bizony minden autónak olasz a rendszáma, és mindenhol euróban vannak megadva az árak.
Akkor szembesültünk vele, hogy "hoppá, átjöttünk a határon, ez már Olaszország".
Bevallom, amikor az utazást megelőzően megnéztem a tervet, fel sem tűnt, hogy országot is fogunk váltani.
:)





Így már az sem volt meglepő, hogy mindenki olaszul beszél. Mennyivel jobban hangzik. :)
Nem bántam meg a döntést, hogy a végállomáson maradjunk-e esetleg egy napot, mert Tiranoban azért olyan sok látnivaló nincs, így az a nem egészen két óra, ami rendelkezésre áll, elég is.
Azért csináltunk egy jó nagy sétát, majd bementünk az egyik étterembe, ugyanis a jegy mellé jár ebéd is, amit a néhány kijelölt vendéglőben lehet elfogyasztani.
Étlapot is kértünk, mert azt hittem, hogy a fél fogunkra sem lesz elég a kínálat, de tévedtünk.
Svájcias előétel (saláta) után egy tésztaétel volt a fő fogás, de bevallom, hogy jól laktam, mint a duda.
Csak az italunk került pénzbe.
Visszafele szerencsére nem jöttek az expatok, így nagy nyugalomban utaztunk. Még pár fotót csináltam arról, amiről előzőleg lemaradtam, de aztán sajnos hamar besötétedett.






Ugyan, nem egy aktív kirándulás, de egyszer mindenképp megérte elmenni.
Hogy mennyibe került?
A gagyi szállodához képest nem sok. Egészen pontosan ugyanannyiba.
120 frank a két vonatjegy és a két ebéd.
Ajánlom nektek is.
:)


2016. január 8.

Egy utazás margójára

A sztorit feltétlen ketté kell bontanom, mert ha csak a rosszat írom le, akkor nagyon elcsúfítom az egyébként nagyon jó második részt.
Tehát, először jöjjön a rossz.
Eddigi bejegyzéseimben rendszerint szidtam a közösségi oldalakat, de néha jó dolgokba is akad az ember.
Még jócskán az ünnepek alatt dobott fel a rendszer egy reklámot, ami utazást kínált.
Megnéztem, és rögtön bele is szerettem.
Azt már korábban is terveztem, hogy egyszer el kellene valahova vonattal menni.
Az ajánlat szerint a Rätische Bahn-nal lehet utazni Churból Tiranoba. Ca. négy óra vonatozás.
Ha hiszitek, ha nem, még soha nem utaztam itt semmilyen tömegközlekedéssel. Itt volt a remek alkalom. Vettem két jegyet a két ünnep közötti időszakra, mi bajunk lehet alapon.
Mivel a vonat reggel fél 9-kor indul, és Chur nem épp a szomszédban van, arra gondoltam, hogy ne keljünk már korán, lemegyünk egy nappal előbb és még azt a városkát is meg tudjuk nézni. Eddig csak átutazóban voltam arra.

Nem tudom, ti melyik oldalon foglaltok szállást, én évek óta a booking.com oldalát használom (ez itt a reklám helye ), teljes megelégedésre. Eddig mindig azt kaptam, amit láttam a fotókon, különösen nagy csalódás nem ért. Azért is szeretem az oldalt, mert nagy a választék. A szűrőt sok kritérium szerint lehet beállítani.
Úgy voltam vele, hogy csak egy éjszakáról van szó, ráadásul tényleg csak aludni kell, a feltételeket nem nagyon szabtam bő lére. Az alapszolgáltatáson kívül legyen WIFI (tudom szánalmas, de nekem nincs előfizetésem), és parkoló. No, meg reggeli.
Hozzá kell tenni, én is hülye voltam, mert nem néztem meg részletesen az ajánlatot. Így esett a dolog, hogy a szobához nem tartozott fürdőszoba.
Eddig azt gondoltam, hogy egy HOTEL esetében ez alap.
Nem az volt.
:)
Kicsit furcsa, laktam már a balkánon is, ott is természetes volt ez a "luxus".
De, ne menjünk előre.
Maga a szálloda a képek alapján kicsit rusztikus, de hangulatos. Itt volt a második hiba. A szobáról nem volt kép. Lehet, gyanakodnom kellett volna. Az étterem, a recepció, a borospince, a fürdő (közös) és a többi szépen lefotózva.
:)
Jobbra a HOTEL


Amikor a városba értünk, még sétálgattunk és csak akkor kezdtük el keresni a hotelt, amikor már sötétedett. A navival nem találtunk oda. Gond egy szál sem, parkoljunk le és menjünk a google térképpel, gyalog. Nem volt messze, 300 méter. Gyakorlatilag a belvárosban leltük fel, azon belül is az Altstadtban. Akkor már ismerős lett az utca, hisz egy órával ezelőtt sétáltunk erre.
Azt gondoltam, hogy majd a parkolásról felvilágosítanak a recepción.
Bementünk.
Megkaptuk a kulcsot, 3. emelet. Jó lesz egy kis lépcsőmászás.
Még ekkor sem gondoltam semmi rosszra, hisz attól, hogy nem tegnap épült a ház, még lehet modern a belseje.
Közben kiderült, hogy parkoló az nincs. Illetve ahol találok. Fizetős.
Hm...
Már ezen is dörmögtem kicsit, hisz azért mégsem szerettem volna a szabad ég alatt hagyni, valami távoli parkolóban az autót (300 méterre volt a szállótól).
Ráadásul egyszerre csak kétórányi érmét lehetett bedobálni. Még jó, hogy este hét után már nem kellett fizetni, reggel 7-ig.
No, mindegy.
Irány a szoba.
Belépünk, és itt jött a meglepetés. A tragikus az gyenge kifejezés.
Ahány bútor annyiféle, nem tudom hol kukázták őket.
:(
A szoba kicsi, épp elfért benne a dupla ágy, egy szekrény és egy íróasztal.
No, meg egy mosdó. Ekkor kérdezte a párom, hogy "na és, hol a fürdőszoba?".
Mint kiderült francia fürdő és WC van.
Hátul, a francba.
:D
Az épület kissé megereszkedett, a fafödém elgörbült, így az ágy láb felüli és fej felőli része között volt vagy 5 centi.
Nem baj, az agyunk véreállátása biztosított lesz éjszakára.
A szobában a tv-hez két hosszabbító vitte az áramot.


Az íróasztalnak nevezett hastokhoz nem vitt rá a lélek, hogy hozzáérjek.


No comment.
Hogy mennyibe került? Ezért a luxusért 120 frankot fizettem.

Este még lementünk vacsorázni.
Szerintem, a szakács vagy magyar volt, vagy még az átkosban ott tanulta a szakmát, mert a rántott hús olyan vékonyra volt klopfolva, mint egy 80 grammos fénymásolópapír. Ellenben adtak egy kiló sült krumplit hozzá.
Kétféle bor volt az étlapon, amit kimérve is szervíroztak, de a pincér szerint az egyik kifogyott.
:)
Mindegy.
Érdekes éjszaka volt.
Reggel pára folyt az ablakon, helyes kis tócsába rendeződve a párkányon. Szerencsére, nem sok időnk volt tovább bámészkodni, megettük a kontinentális reggelit és elhúztunk. Hogy mitől volt kontinentális, azon még gondolkodom.

Következő dolog, amin egy kicsit elmorfondíroztam már a vonaton történt.
Szerencsére nem volt tele, így utastársunk sem volt, ketten osztoztunk a négy ülésen. Szuper.
A vonaton egy mexikói srác, egy svájci pár, sok ferde szemű, néhány - talán - olasz, és egy angolul beszélő, - nyílván expat - társaság. Fiúk, lányok vegyesen, olyan 30 körüliek.
Én már azon felhúztam kicsit a szemöldököm, hogy az egyik srác magával hozott egy kartonban 6 üveg bort. Először tanácstalan voltam a kérdésben, egészen addig, amíg meg nem bontották.
Ja, hogy ez itt kerül elfogyasztásra?
Mint írtam, nem vagyok egy nagy vonatos, de biztos, hogy ez így szokás?
Pláne, a vonaton volt büfé. Persze, mint mindenhol máshol nem "tesco-takarékos" áron.
De ha már kirándulás, ha már jól kereső expat, akkor nem telik rá?
No, mindegy.
Ahogy haladtunk, telt az idő, fogyott a bor, a hangerő pedig egyenes arányban növekedett. Bevallom, engem zavart kicsit.
Már azt hittem, hogy ennél nincs lejjebb.
De van.
Megvan, amikor a '80-as évek magyarja ment a strandra a hűtőtáskával, benne a hideg sörrel, meg a rántott húsos szendviccsel?
Jelentem, nem magyar sajátosság.
A kis társaság, hogy jobban csússzon a maradék bor, elővette a kolbászkát és a zsemlét.
Olyan szag kevergett a kocsiban, hogy ölni lehetett volna vele.
Lehet, hogy ezt tényleg így kell?
Ezt most komolyan kérdezem, nekem nincs tapasztalatom.
Lehet, hogy rosszul gondolom, de nekem ez nagyon furcsa volt.

És, akkor legközelebb jöjjön a kirándulás szép része.
:)

2016. január 6.

Tesi óra, igen vagy nem?

Ahogy korábban is írtam, sportkedvelő vagyok, ezért még véletlenül sem hagytam volna ki a VOLVO-kupát az elmúlt három napban. Mondjuk a játék az inkább nevezhető katasztrófának, mint élvezhető sporteseménynek, de én megtettem a magamét, szurkoltam.
Erről is lehetne írni, de azt majd megteszik a szakemberek, engem sokkolt a játékot megelőző látvány.
Nem tudom mióta, de egy ideje divat lett, hogy a játékosokat gyerekek vezetik fel a himnuszok előtt a játéktérre. Nem rossz kezdeményezés, nagy élmény lehet világsztárokkal kézen fogva kisétálni az öltözőből.
De!
Gyakorlatilag minden második gyerek dagadt volt. Tudom, csúnyán hangzik ezt mondani egy gyerekre, de erre mást nem lehet. Nem kicsit túlsúlyosak, hanem mindegyiken 5-10 kiló felesleg volt legalább.
És ez már nem bébiháj, amit mondani szoktak egy 2-3 éves kicsi esetében.
Ezek a gyerekek már 10-12 évesek voltak.


Na, ez is katasztrófa.
.
.
.
Ugyanakkor hallottam sok szülő felháborodását a mindennapos testnevelés bevezetése okán. (Itt kérem, hogy ne kanyarodjunk el az "orbánozás" irányába.)
A jelenlegi vezetés hozott egy döntést, amit a szülők nagy hányada nem akart elfogadni.
Elgondolkodtam.
Elég rég voltam már tízéves, úgy a 70-es évek végén, de nekünk is legalább három tornaóránk volt egy héten. Sőt a nagyszünetben kötelező jelleggel tíz percet kellett tornázni minden nap.
Ezek mellett, annak ellenére, hogy művészeti iskolába jártam, még hetente két alkalommal mentem szintén az iskola biztosította "atlétikai edzésre".
Jó buli volt.
Ha emlékeim nem csalnak, a 26 fős osztályból egy gyerek volt a fentieknek megfelelő dagadt jelzővel illethető. Azért az százalékosan jóval kevesebb, akárhogy is számolom.
Arra sem emlékszem, hogy otthon nehezményezték volna a sportot.
Tudom, most sokan azzal jönnek, hogy "MERT A KÖRÜLMÉNYEK"...

Nos, a mi körülményeink a következők voltak:
- tornaterem nem volt. Emlékeimben kotorászva, egy héten egyszer megkaptuk a közelben lévő középiskola tornatermét. Hogy ne fázzunk meg, és ne vegyen el időt az átöltözés, odáig futottunk. Mire odaértünk, már be is voltunk melegedve.
- a további órákat vagy az udvaron (volt vagy 100(!)m2), vagy - amennyiben az időjárás nem engedte -, az osztályteremben tartottuk. Igen, a teremben, ami egyébként egyben az étkező szerepét is betöltötte. Tehát torna előtt átrendez, óra után visszarendez.
:)
Gondolom, azt nem kell részlezetnem, hogy öltöző, zuhanyzó sem volt.
És mégis...
Túléltük.
(Ezek a gyerekek sincsenek cukorból, nem lesz semmi bajuk.)
Mielőtt valaki azt hinné, hogy ez valahol az Isten háta mögött, Mucsajröcsögén volt, az téved. A megyeszékhely egyik, belváros iskolájáról beszélek.
.
.
.



Szóval, nem értem a szülőket. Adva van a 21. század. Egy csomó elektromos marhaság köti le a gyerekeket (ez ugye nekünk nem volt). Értem azt is, hogy nehéz elrángatni a mindenféle okosság mellől, de ha már biztosított, hogy legalább az iskolában felemelje a gyerek a fenekét, akkor miért kell háborogni?
Vagy a kedves szülő nem látja, hogy a csemetéje kövér?
"Jól van aranyoskám, egyél még"...
Utána meg csodálkoznak, hogy mire nagykorú lesz, már egy csomó alapbetegséggel küzd.

Lehet, azért nem értem, mert nálunk mindegyik sportolt az iskola mellett. Nem -ban, mellett.
Egyik sem lett "valaki", de a sporttal töltött évek nem maradtak nyom nélkül. Egyik sem beteg soha, az éves egy náthát leszámítva.
Igen, azt is tudom, hogy a plusz sport nagy megterhelés a szülőnek, nem mindenki olyan mazochista, hogy a gyerek minden ötletét támogatja, ha plusz időbefektetésről van szó.
Épp ezért jó (szerintem), ha egyébként más igénye nincs a sporttal kapcsolatban, hogy a suliban átmozgatják.
Nem értem, hogy mi a baj ezzel.
Mit gondoltok?

2016. január 4.

Évértékelő 2015

Hát, ez az év is elindult. Nem volt egyszerű ma felpörögni  két hét szünet után.
:)
Már-már hagyomány, hogy az év végén, vagy az új év első napjaiban visszatekintek, hogyan telt el az előző év. Most sincs ez másképp, csak épp elővettem az egy évvel ezelőtti írást, és az abban megfogalmazott dolgokra is reagálok.

Az ott említett családi megfigyelés szerint, a páratlan évnek jónak, szerencsésnek kell(ett) volna lennie.
Nos, nem nyertük meg az Euro-Jackpotot, nem szakadt ránk a bank, ellenben ebben az évben senki sem esett ágynak.
Én azt gondolom, ha egészség van, akkor minden van, tehát egyáltalán nem vagyok elégedetlen.
Persze, volt sok bosszúság, méreg, harag, de azt hiszem enélkül nem tartanánk ott, ahol.

Lássuk!
Még mindig ott lakunk, ahol eddig. Ha eddig nem írtam volna, ez a település Birr. Földrajzilag nagyon jó helyen van, két autópálya csatlakozásánál. A ház még mindig jó. Működik a fűtés. :)
Ha kicsit hűvösebb van, akkor "bedurrantom" a kandallót. Az idei szezonban inkább csak a hangulat kedvéért, mert hideg még nem volt. Gyakorlatilag az erre az évre vásárolt fa még letakarva, hozzá sem nyúltunk. Maradt egy kevés az elmúlt szezonról, azt használjuk.


Szeretek itt lakni, a látvány megfizethetetlen.
Tavasszal gyönyörű, amikor a fák zöldbe burkolóznak.
Nyáron nincs jobb a reggeli kávét a teraszon meginni és elbambulni a madarak ide-oda repkedésén.
Az ősz még szebb, az erdő színei naponta változnak.
A domb mögül olyan felhők jönnek-mennek, amik láttán gyakorta szaladok a telefonért egy-egy fotó erejéig.

Néha vannak vendégeink is:


Télen gyakran beköszön egy-egy őz, vagy róka. Ha esik a hó, az szintén páratlan.
Időközben lettek/lesznek új szomszédaink, a napokban költöznek. Aranyosak, nagyjából velünk korúak. Olyan svájciak. :) Ennek ellenére kedvesek, barátságosak, nincs velük semmi gond (remélem, így marad).

A bezárt "taxi vállalkozást" újra kellett indítanom, mert a gyermeknek ugrott a jogsija három hónapra.
Így egy picit felborult a napi rutin, de lassan belejöttünk és már csak 54 nap.

Ebben az évben is rengeteget autóztam, így bizony, ahogy előirányoztam, a kocsimat kétéves korában le kellett cserélni. Az utóbbi időben többet próbálok repülni, így ez talán több évet is megér nálunk.
Sajnos, nyaralni az idén sem jutottunk el.
:(

Folytattam tevékenységem, hogy egyre többet vállalok munka terén, már olyan adminisztrációs munkákat is felvállalok, amit eddig kiszerveztünk.
Igaz, a nyelvtudásom nem lett jobb, még most is egy nagyobb katasztrófa szintjén van.
De majd az idén (ezt nem kell komolyan venni).
:)

Az egyéb tervek most is csak tervek maradtak. Ebben jó lett volna előrelépni, de sajnos a nap nekünk is csak 24 óra.

Az országgal kapcsolatban semmit sem változott a véleményem.
Vannak nagyon jó dolgok, de a helyieket nagyon nehezen viselem. Annyira más a gondolkodás, a habitus (nyomokban sem tartalmaz semmi hasonlót, mint amilyenek mi vagyunk). Mielőtt valaki félreérti ez nem "magyarkodás", hanem egyszerűen genetikailag alkalmasabbak vagyunk az életre, mint a svájciak.
Amit negatívumként még megemlíthetnék, hogy itt is próbálnak "lehúzni", igaz még sokat kell tanulniuk. Nekünk még mindig két ügyünk lóg a levegőben: a kaucióhoz még mindig nem jutottunk hozzá, és a tévesen felszámolt javítási költségét sem kaptuk vissza.
Egy nagyobb tételt - ügyvédi segítséggel - sikerült behajtani, de nem voltam boldog a "deja vu" érzés miatt. Bízom benne, hogy ebből nem lesz rendszer.

Egy évvel ezelőtt nagyon aggódtam, hogy az előző megbízónk csődje után, hogyan sikerül magunkat újra felépíteni. Azt nem mondom, hogy készen vagyunk, de jó úton haladunk. Az új megbízó elégedett, jobban fizet, mint az előző (eddig pontosan). Bízom benne, hogy ez egy hosszabb, és gyümölcsözőbb kapcsolat lesz.
Vannak új kollégák, de megszűnt a jövés-menés.

A blogról: bevallom az év vége felé elgondolkodtam, hogy folytassam-e. Egy kicsit elfogyott a motiváció. Aztán arra gondoltam, hogy annyi munka(óra) van benne, hogy kár lenne csak úgy bezárni.
A saját magam hátba veregetése nélkül, azt gondolom, hogy ebben az évben is voltak hasznos témák, voltak érdekes témák, voltak parázs viták, és jó beszélgetések.
A legnagyobb vitát talán a menekült-kérdés váltotta ki. A véleményem miatt volt, aki elhagyta a blogot, pedig az idő -sajnos- engem igazol. Ennek egyáltalán nem örülök.


Örültem, hogy sok hozzászólás, kiegészítés, javítás is érkezett.
Ami bánt, hogy többen csak odavetnek egy hozzászólást, hogy "nem úgy van", "hülyeséget írsz".
Nekik üzenem, hogy :
- ha tudja, hogy nem úgy van, akkor tegyen már oda egy hivatkozást, amiből kiderül az,
- igyekszem az információknak utánanézni és hivatkozásokkal közreadni azt. Az információkat nem légből kapom, vagy személyes tapasztalat, vagy valamilyen cikk szolgál alapul.
- nem én vagyok a hatóság. Az írások tájékoztató jellegűek vagy irányt mutatnak. Szerintem ez is nagy segítség lehet annak, aki nem tudja mit és hol intézzen, egyáltalán mire jogosult.

Aki Svájcban él, annak tudnia kell, hogy egy szabály éppúgy lehet igaz, vagy épp nem igaz, figyelembe véve, egy- egy kanton/ügyintéző sajátos értelmezését.
Erre az új évben remek példát írok majd.
:)

Most is sok privát üzenetet kaptam.
Volt olyan, akinek sikerült segítenem és volt olyan, akinek nem. Volt, aki visszajelzett, és volt, aki nem.
Most is fut több ilyen "projekt", magam is kíváncsi vagyok, hogy milyen sikerrel.
Többen morzsolódtak le a blogról, személyes ismerősök is. Ők így jártak. A véleményem az, hogy akarattal senkit sem bántottam meg, nem mondtam, állítottam semmi sértőt.



Persze, azt is tudom, hogy sokan olyan szinten értelmezik félre a leírtakat, hogy az már maga a vicc kategória.
Ezzel sem tudok, sőt nem is akarok foglalkozni. Az értő olvasást valahol alsó tagozatban kéne elsajátítani, ha valakinek nem sikerült... na, az gáz.
Az idén elkerülték a blogot a "hazaárulózók", és a trágár hozzászólók száma is csökkent.
Ezen egy kicsit meg is lepődtem, hisz a blog olvasottsága nőtt. Már önálló életet él, egyre kevesebb más blogot látogatok, így az olvasók a legtöbb esetben nem azokról klikkelnek ide.
Lettek új "barátaim", és maradt sok "régi", remélem ők sokáig velem maradnak.

Mit várok ettől az évtől?
Egészséget.

Ígérni nem szoktam, mert számomra fontos annak betartása. Így aztán inkább semmit sem fogadok meg, amit számon lehetne kérni rajtam.
Mit kívánok mindenkinek?
Egészséget.
És békét.
Azt hiszem ez a két legfontosabb érték, ami nélkül nem sok jóra számíthat az ember.
Boldog új évet mindannyiuknak!