2015. április 30.

Okoska


Korábban tudósítottam egy magyar eseményről, ITT olvashatsz róla.
Gondolom, a szervezők igyekeznek megtölteni a termet, ezért ahol lehet reklámozzák az eseményt.
A belépők a szokásos svájci áraknak megfelelően alakulnak, se több, se kevesebb, mint hasonló rendezvényeken szokás.
Minap látom a FB-on, hogy egy csoportban ismét meghirdették az eseményt.
Erre, nagy tudású hazánkfia elkezd okoskodni.
Természetesen név nélkül, de nem tudom megállni, hogy ne dokumentáljam:

Okoska: „köszi, de úgy gondolom, hogy ez így drága. Pedig engem nem érdekel a pénz. gyereket 12 éves korig pont nem az ilyen előadás érdekel, tőlük még belépőt se szednék. De ez az én véleményem. Nem kell megharagudni, mert nem egyezik a véleményünk. Nem tudom pontosan, de mint ha úgy emlékeznék, hogy amikor a szegedi kézis fiúk voltak Zürichben meccsen , az tán 50chf volt  amúgy szívesen elmentem volna. Sok koncertre járok.”


Szervező: „semmiképp nem haragszom, és mindenki véleményét köszönöm!! Abbol lehet tanulni!
Az àrak a kiadàsokhoz vannak szabva!
A müvészek ismert zenés szinhàzsk müvészei akik megkérik a gàzsijukat....szerintem megérdemelten! A technikàt , a termet a hotelt, hogy csak pàr dolgot emlitsek......
Ez nem magyaràzkodàs, csak tàjékoztato jelleggel!
Nagyon örülök mindenkinek aki eljön, ez persze érdeklödési körtöl is függ....., és persze mindenki azt is maga dönti el neki mennyire telik a kiadàsaibol!! „
Okoska: „ez így igaz, a gázsikat ismerem, sok művész ismerősöm van.”

Ezután Okoska feltesz egy képet, amin egy ezeréves együttes tagjával pózol.
Megjegyzem, ismerni valakit és a koncert után fényképezkedni nem ugyanaz, ugye?

Szervező – teljesen diplomatikusan – még egy kísérletet tett a beszélgetés lezárására: „Azért én remélem, hogy Màjus 16.ig meggondolod és eljössz a bulira...., hogy Dàvidékkal is legyen egy jo kép!!!
Én mégis vàrlak !"

Okoska nem adja fel: „sajnos megszorítások vannak  így biztos nem. Nekem most ez túl drága.

Hm.. az elején még arról volt szó, hogy a pénz nem érdekli.
Most akkor mégis?

Soha nem értettem ezt a hozzáállást. Ha nincs pénzem, akkor nem állok neki okoskodni, hogy miért ennyi, meg annyi. Megjegyzem magamban, hogy majd legközelebb. Ennyi.
Nekem meg ez a véleményem, nem kell megsértődni...
:)
Nem csodálkozom, ha a szervezőnek egy életre elmegy a kedve attól, hogy bármit is csináljon a jövőben.
:(



2015. április 29.

Vár itt, vár ott... - Lenzburg vára

Már az idejét sem tudom, mikor kirándultunk utoljára, de ahogy az elmúlt év utolsó (vagy az idei első?) bejegyzésében írtam, nem fogom befejezni a megkezdett sorozatot.

Ismét nem kellett messze mennem, csak Lenzburgig.
A városra egy kis dombról figyel a vár. Igen, figyel, mert ez egy élő műemlék. Nagyon sok programot szerveznek, így remek kirándulóhely az érdeklődők számára.



Az első írásos emlékek a XI. századra nyúlnak vissza, akkor kezdték meg az építkezést.
A legenda szerint egy sárkány élt a hegy gyomrában, akit két vitéz ( Wolfram és Guntram ) elintézett, ennek jutalmául kapták a lehetőséget, hogy ott építkezzenek.

A történelem szerint azonban elsőként a gróf Ulrich család birtokában volt a vár. Kihalásuk után sokszor gazdát cserélt, még amerikai tulajdonosai is voltak, ám az állam visszavette a tulajdonjogot és múzeumot rendezett be benne.



Ezen kívül, ahogy említettem nagyon sok programot is szerveznek, az esküvőktől a kiállításokig.
Jelenleg felújítás alatt áll, így nem minden részét lehet megtekinteni.



A vár majdnem kör alakot formál, az udvarban gyönyörű kert, kút található. Ilyenkor talán a legszebb, hisz a tavaszi virágok teljes pompában várják a látogatókat.



A nyitvatartásról, belépti díjról a vár SAJÁT weboldalán tájékozódhattok.
Az idei év rendezvényeiről pedig ITT:




Ha elfáradtunk, akkor lehetőségünk van egy finom kávé, tea, és sütemény elfogyasztására.
Csoportoknak külön ajánlattal szolgálnak, ITT:

Ha csemeténket akarjuk meglepni, akkor a legjobb középkori, sárkányos bulit itt rendezhetjük meg. Garantáltan felejthetetlen élmény.
:)

A múzeumi boltban pedig számos emlék (kacat) kapható.




Ajánlom figyelmetekbe!

2015. április 27.

Munkanélküli ellátás I.

Korábban írtam már a felmondás szabályairól, most folytassuk azzal a nem várt helyzettel, amikor munka nélkül maradunk.
Először tisztázzuk a felmondás szabályait!
A felmondási idő a próbaidő alatt 7 nap (a felmondás napjától indul).
Az első szolgálati éven belül 1 hónap. Felmondani a hónap utolsó napjára lehet és onnan indul az egy hónap.
2-9 év szolgálati idő között 2 hónap. Szintén a hónap utolsó napjára lehet felmondani.
10 év szolgálati idő felett 3 hónap, az előző feltételek szerint.
Ezek általános szabályok, eltérni lehet tőle, amennyiben van egyéb megállapodás, vagy kollektív szerződés.




Amikor kézhez kapjuk a felmondást, azonnal be kell menni a helyi RAV-hoz. Nem szabad megvárni, amíg lejár a felmondási idő.
Mielőtt bemennénk a RAV-hoz érdemes a helyi önkormányzatnál is bejelentkezni.
Erre nincs egységes itiner, hogy mi van előbb a tyúk vagy a tojás.
Van aki először a RAV-hoz megy, majd beküldik az önkormányzathoz.
Van, aki az önkormányzathoz megy, és utána a RAV-hoz.
Osszátok be!
:)
A lényeg, hogy mindkét helyen meg kell jelenni.
Itt kiemelném, hogy ezek az információk Aargau kantonra vonatkoznak, más területről nincs releváns tapasztalatom.
Az önkormányzati jelentkezéskor vigyük magunkkal
- az AHV kártyát,
- a Bewilligungot,
- útlevelet/személyi igazolványt,
- lakásbérleti szerződést.

A RAV-hoz szintén szükség lesz a fenti iratokra. Ezen felül az önkormányzattól kapott igazolást is vinni kell, valamint a szakmai előmenetelünket igazoló papírokat is.
Ezen felül a munkaszerződést, és a felmondást vagy más a munkahellyel kapcsolatos doksikat is csapjuk a hónunk alá.
Bejelentkezési formanyomtatvány ITT:
Az első találkozás alkalmával felveszik az adatainkat, majd a következő alkalommal kijelölnek számunkra egy személyes kontaktot/tanácsadót, akivel a későbbiek folytán a kapcsolatot tartjuk.

Ki jogosult munkanélküli segélyre?
Minden Svájcban hivatalosan dolgozó, aki alkalmazottként átlagosan min. 500 .- frankot keres havonta.
Az egyéni vállalkozók, cégek tulajdonosi körébe tartozók ki vannak zárva a juttatásból.
Következő szabály, hogy az kaphat ellátást, aki a munkanélkülivé válást megelőző 24 hónapban legalább 12 hónapnyi biztosítási jogviszonnyal rendelkezik.
Mennyi ideig kaphatjuk a munkanélküli járadékot?
Ez is meglehetősen különböző: függ a munkában töltött időtől, és az életkortól, 200-tól egészen 520 napig tarthat az ellátás (a részleteket ITT olvashatjátok).
Ha valaki vállalja a továbbképzést, akkor az aktuálisan meghatározott idő 120 nappal kitolható.

Amennyiben, ha valaki saját hibája okán vált munkanélkülivé, néhány nap "büntetés" is jár, ami után kaphatja a támogatást.
Célszerű kinézni egy pénzkifizető egységet is, ugyanis a munkanélküli ellátást nem a RAV fizeti.
Címek itt:


A RAV-tól kapott papírral őket is fel kell keresni és be kell jelentkezni.
Mekkora az összeg, amit kaphatunk?
Amennyiben van kiskorú eltartott, úgy a fizetés 80 %-a, ha nincs, akkor 70 %.

Folyt köv.



2015. április 23.

Minél több pénze van valakinek, annál smucigabb (?)

Hallottátok már ezt a megállapítást?
Mi a véleményetek róla?

Ha ez igaz, akkor itt sok smucig van...
:D
Megint két esetet ütköztetek.
A minap olvastam EZT A HÍRT, amin - bevallom - meg is lepődtem. Ha igaz, akkor ez nagyon dicséretes.

Ugyanakkor belefutottam (ismét) egy itteni dologba, ami felháborított.
Svájcban három gyerekfelvigyázó státusz van, ami már definíciójában is eltér egymástól. Sőt, a képzettségen kívül jelentős különbségek vannak a díjazásban is.
Azt figyeltem meg, hogy az arra igényt formálók igyekeznek a lehető legkevesebbet kifizetni erre a szolgáltatásra.
Ráadásul belekevernek/igényt formálnak olyan tevékenységekre is, ami a bébicsősznek nem feladata.

Vigyázz a gyerekre, moss, főzz, takaríts!
Pedig ez így nincs rendben.
:(
Ismerős meséli, hogy felvették egy családhoz, vigyáznia kellett a család 2 gyerekére és természetesen elvégezni a házimunkát is.
Majd egy másik család gyerekeit is odacsapták, ugyanazon pénzért.
A hölgy szeretett volna legálisan dolgozni, de a családnak ez nem volt fontos. Persze, menet közben kiderült, hogy mint gyerekőr nem is alkalmazhatják, hiszen "túlkoros". Ez akkor derült ki, amikor a Gemeinde megkereste őket.

Na, itt kezdődtek a bajok. A család szerette volna megtartani, és immár hajlandó lett volna a bejelentésre is, de egy fillérrel sem akar többet fizetni. Pedig a házimunka nem egyenlő a gyerek őrzésével. Az két külön dolog.

Egy másik sztorit a másik oldalról hallottam: magyar anyuka meséli (inkább panasz volt), hogy keres valakit, aki a két gyerekére vigyáz, de nem akarja, hogy ott lakjon és persze fizetni meg a legkevesebbet akarja...
"mert ha normálisan bejelentem, akkor a fizetésem fele elmegy a baby-siterre".

Kicsit felszaladt a szemöldököm. Vigyázzon a gyerekre napi 9 órában, mellette azért egy kis házimunka is "beficcen", havi 800.- frankért. Ja, és oldja meg az utazását is.
Aranyom! Maradj otthon! Ennyi.
:(
Találtam egy tájékoztató oldalt, ahol részletes leírás található a gyerekfelvigyázásról.
ITT olvashatjátok.
És egy másik oldal a háztartási alkalmazottaknak ITT:


2015. április 20.

Gondolkodjunk svájciul!

Jajjjj, inkább egy harakiri.
:D

Iskolai történet következik.

Minden félévben akad projektfeladat (Semesterarbeit), amit eddig nagyon szerettünk.
Jellemzően én csak nézni a végeredményt, mert minden elfogultság nélkül, nagyon jók lettek. Büszkén állapítottam meg, hogy a gyerek sokkal kreatívabb, mint én.
:)
Ezt a tanárok is értékelték, mert eddig mindig nagyon jó osztályzatot kapott.
Véleményem szerint, nagyon hasznosak ezek a feladatok.

Idén azonban egy olyant kapott, amivel meggyűlt a bajunk. Igen, én is bevonásra kerültem, mert már a feladat értelmezésével is komoly problémáink voltak. Illetve nem az értelmezéssel, hanem magával a kivitelezéssel.
Egy hétig rágtuk a gittet, mire összeállt, hogy mit akarnak.

Azért sem volt mindegy, hogy jó legyen, mert egyrészt kell a jó jegy, másrészt a tantárgyat tanító hölgynek nem tartozik a kedvencei közé a lányom. Frau Fa nem csípi, ha valakinek önálló véleménye van, és az eltér az övétől. Szerintem, szimplán irigy, hogy a gyereknek van agya.
:D

A téma a spórolás.
Mit lehet erről írni?
Nálam/nálunk ez úgy működik (szerintem minden józan paraszti ésszel ellátott embernél), hogyha akarok venni valamit, akkor megnézem a számlám/pénztárcám/szalmazsákom van-e rá keret. Rém egyszerű, igen vagy nem.
Ha nem, akkor kiszámolom, hogy mennyit tudok félrerakni és már ki is derül, hogy mikor tudom megvenni az áhított dolgot.
Ennyi, nem kell hozzá semmi, max. egy kockás papír. Akik jók fejszámolásban, még az sem.
Bizonytalanok beszerezhetnek egy malacperselyt is.
Nem több, mint öt perc.
:)


Hogy lesz ebből egy beadandó dolgozat?
Hm...
A feladat leírása (vigyázz!), kettő A4-es oldal.

Ok, elolvastuk, a dilemma továbbra is fennáll.
Hogy lesz ebből valami?
Valamit pedig el kell nekik "adni."
Ok, akkor gondolkodjunk svájciul!

Csak nehogy így maradjon az agyunk!
:D
Lássuk a kiírást!

A feladat időtartama : 7 hét

Meg kell határozni egy spórolási célt: ez nem annyira bonyolult.
A jelenlegi állapot (pénzkészlet) felmérése. Ez is pipa.

A spórolás megtervezése. Ez sem jelentett nagy problémát.

A gondok itt kezdődtek.
Arbeitsjournal (munkanapló) készítése. Na, ez volt a legnehezebb. Hét héten keresztül írni a semmiről. Ez mondjuk a helyieknek nagyon megy. :D
Nekünk, mint fentebb írtam, elég a józan paraszti ész.

Ez még semmi...
Következő feladat: Gondolatok a spórolásról.
Én itt kezdtem tépni a hajam.
:)
Mi a bánatot lehet ezen gondolkodni?

Formailag sem volt elhanyagolható a tartalom:
- fedlap (név, osztály, iskola, téma, dátum... (DNS minta)
- tartalomjegyzék
- a feladat ismertetése
- "könyvelés"
- bankszámla jelentés
- Arbeitsjournal (heti rendszereséggel)
- végkövetkeztetés.




Hááát, na.
Az első hét után bekérték a munkajelentést.
Nem lett vele túl népszerű.
1. hét
Feladat elolvasása - 5 perc
Feladat értelmezése - 0 perc
Gondolta, ha már elolvasta egyszer, meg is értette. Ez itt Svájcban kizárt! :)

Következő hétre tervezett feladat:
Hát ide mi a bánatot lehet írni?
Bankszámla kinyomtatása. Jobb nem jutott eszébe.
Vágod, a tervben megtervezed, hogy mit tervezel a következő héten...
Brrr.
Ellenőrzés, következtetés:
Ezt üresen hagyta, mert erről semmi sem jutott eszünkbe.

Ekkor fogalmazódott meg bennem a harakiri gondolata.
:D
Fa tanárnőnek persze nem jött be, kapott egy csomó kérdőjelet, hogy ez így nem lesz jó.
"Nyugi, hol van még a határidő? Majd az utolsó héten összedobjuk".

A spórolási cél meghatározása nem volt nehéz, először utazásra gondoltunk, de az osztályból mások is ezt tűzték ki célul, ezért lányka jobb ötlettel állt elő. A továbbtanulásra spórol. Ez nem hangzik rosszul. Eladható.
Ráadásul erről lehet rizsálni, el is kapta a fonalat, és fosta a szót.
Legjobban azzal a hülye munkajelentéssel gyűlt meg a bajunk, de a végére jól összehazudtuk azt is.
A végén egy tizenvalahány oldalas dolgozat lett belőle.
:)

Nem voltak nagy reményeink, meglepett az eredmény.
Három jegyet kapott rá, 2 x 5,5 és egy hatost.
Nálunk nem nagyon osztogatják a legjobb jegyet, így dupla volt az öröm.

Ezek szerint, ha nagyon összeszedjük magunkat, tudunk svájci fejjel gondolkodni.
Legalább addíg, amíg a feladatot meg kell csinálni.




2015. április 16.

Magyar vállalkozók Svájcban - Restaurant Quelle Baden

Csapjunk a lovak közé!
Annak ellenére, hogy a bevezetőt még a Határátkelő blog szerkesztője is kitette - ezzel próbálva segíteni a kezdeményezést -, senki sem jelentkezett.
Így maradnak a saját forrásaim.

Az elején leszögezem: csak olyan vállalkozókról fogok írni, akik valóban vállalkozók és nem ügyeskedők. A kettő nem ugyanaz, de ezt nem kell magyaráznom.
:)
Mindenki megtalálható a cégjegyzékben, az elvégzett munka után számlát ad, s némelyikről saját tapasztalatom is van.
Ez azért is fontos, mert néhány éve ajánlottam egy éttermet és annak csúfos vége lett.
Ismételten nem szeretnék ebben a hibába esni.

Most ismét egy éttermet ajánlok figyelmetekbe, amit volt szerencsém több alkalommal is kipróbálni.
Két nagyon helyes ember vágott bele ebbe a nehéz vállalkozásba, akik - nem árulok el titkot - , a magánéletben is párt alkotnak.
Magam is vállalkozó lévén, van fogalmam mennyi időt, energiát és pénzt fektetnek, hogy bejárassák, felfuttassák a helyet.
Ez Svájcban nem egyszerű. Addíg, amíg mi magyarok sokkal könnyebben nyitunk az új dolgok felé, a helyiek nem. Így ezzel a nehézséggel is meg kell küzdeniük.



Zsolt főz (remekül), Anita felszolgál és ezek mellett minden mást csinál, amit épp megkíván az üzlet.
Nem kis munka.

Bevallom, előzőek miatt picit kétkedve mentem először hozzájuk, de a profizmus meggyőzött és azóta sem csalódtam.

Maga az étterem Baden elején vagy végén (ki honnan érkezik) található. Szerintem nincs rossz helyen, a főút mellett található. Nem utolsósorban saját parkolóval is rendelkezik.
A belső tér nem kicsi, családias hangulatú és rendelkezik egy terasszal is, így ha jó az idő, remekül el lehet ücsörögni egy finom étel/ital mellett.
Nem vagyok érdekelt a vendéglátásban, abszolút laikusként nézve az étlapot, nagyon jól megoldották.
Svájci ételek mellett, megtalálható néhány jó kis magyaros is.
Én elfogult vagyok, maradok a magyar verziónál.
:)
A pincében egy bowling pálya van, ami remek szórakozást nyújthat, aki épp ennek hódol.

Folyamatosan ötletelnek, és újítanak. Néhány hónapja már házhozszállítást is vállalnak, a jó idő beköszöntével pedig a teraszon készülnek egy kis megleptéssel.
A poént nem lövöm le, nézd meg magad.
:)
Egyelőre inkább svájciak látogatják, bízom benne, hogy csak azért, mert sokan nem hallottak még róla.
Egy nagyon elegáns weboldaluk is van, ahol minden megtalálható az étlaptól, a nyitvatartási időn át, a belső terekig mindent meg lehet ismerni.
ITT nézhetitek meg ti is.

Jó szívvel ajánlom mindenkinek!
Menjetek, próbáljátok ki.
Baden egyébként nagyon jó kirándulóhely, így össze lehet kötni a kellemeset, a hasznossal.





2015. április 15.

Öszvér

Felszaporodott azon friss történetek, hírek száma, amiről feltétlen akarok tudósítani, ezért most kivételesen, két egymással semmilyen összefüggésben nem álló dologról adok hírt.

Az első egy programajánló:

E hét végén Republic koncert lesz.
A FB-on ITT találod a részleteket.
Akinek nincs:
Helyszín: Industriestrasse 29, 8305 Dietlikon, időpont: péntek 20,00
Jegyeket itt vásárolhattok:
Sajnos, ez már nem az, ami volt, de biztosan sokakat érdekel.


A másik, egy múlt évi írásommal összefüggésben olvasott otthoni hír.

Akkor kaptam hideget-meleget, de legfőképp az előzőt, amiért bántom kis hazánkat.
Ezek szerint mégsem az én agyszüleményem a probléma.
A múlt évi írásom ITT:


A friss magyar cikk ezen az oldalon olvasható.
Képes riport, ITT:
Ez még egy nyári videó, lassan eltelt egy év, és nem történik semmi.
Hm...
'Építjük' az országimázst.
:(




2015. április 14.

A kontrollŐr

Ismét sikerült egy derék svájci szakinak az egekbe röpíteni a vérnyomásom.
Néhány hete kaptunk egy levelet, miszerint ellenőrizni jönnek a villamos készülékeket.
Ez meg mi a manó? Nem tudtam mire vélni, mert ilyenben még nem volt részünk.
Valakinek, esetleg?

Örültem, mert arra gondoltam megmutatom a kóbor áramunkat, és meggyógyítják. Marha bosszantó, hogy néhány helyen önkényesen világít a lámpa. És nem is túl takarékos, mert ha nem veszem észre, egész nap fel van kapcsolva a világítótest.
Nem gondoltam semmi rosszra, hisz normális berendezéseink vannak. Elsősorban az jutott eszembe, hogy a felújításkor néhány fogyasztó is cserélve lett (sütő), talán annak a bekötését ellenőrzik.

A megadott időben jött az ember.

Mindjárt talált valami rendellenességet a kinti kapcsolószekrényben.
Persze, az rögtön kiderült, hogy megcsinálni nem fogja, mert ő nem szerelő, ő csak az ellenőr.
Talán kicsit meg is orrolt, miszerint arra gondoltam, hogy akkor majd mindjárt meg is csinálja.
Igaz, én vagyok a hülye, gondolhattam volna. Hisz annó az internettel is így volt. Jön az ellenőr, aztán meg a szaki. Tök gazdaságos. Ja, és a kettő nem kommunikál egymással, tehát a szerelő is duplán jött.

A külső doboz ellenőrzése után megnézte a belső kapcsolótáblát, és ott is talált valamit.
Engem vont kérdőre, hogy nem vettem-e észre valamit. Akkor ismét megemlítettem a kóbor áramot (ez az egy rendellenes dolog van), de az megint nem jött számításba.

Aztán elkezdte végigjárni a házat. Az összes dugaljat, hosszabbítót megnézte. Mi, hova és hogyan van bedugva.
A vényomásom itt kezdett el emelkedni...
Hogy cipővel végigjárta az egész házat, végigsétált a fehér szőnyegen és még kísérletet sem tett, hogy esetleg kikerülje?
Ugyan már, jól van az úgy.
:(
Tudom, most sokan felkapják a fejüket, hogy miért akadok ezen ki.
Egyszerű: én másként szocializálódtam, senki munkáját, értékeit nem "becstelenítem" meg. Én nem megyek be senki lakásába cipővel.
Ez ilyen egyszerű.

Ezek után jött a "csemege".
Semmi sem jó.
1. / A mosógépem (privát) nem direktben van bekötve.
Miért probléma ez?
Soha nem találod ki: így moshatok dél és egy között. Akkor pedig TILOS!!!
Uramisten!!!!
Se közel, se távol szomszéd.
Maximum, saját magam zavarom.
Azt csak halkan és csendben jegyzem meg, hogy az előző helyen 11 és dél között nem volt áram a mosogépben.
:D
Szóval, alig vártam, hogy délben ismét legyen áram és már mentem is mosni.
:D

Egyáltalán minek nekem 2 mosógép, 2 szárító?
Közöd?
Fizetem az áramot, nyasgem.
Mondom neki, a tulaj mosógépe (ami direktben van bekötve), elromlott.
A szárítója meg fapados, jobban szeretem az enyémet.
Nem jó. Így semmiképp.

2./ Van egy helyiség (jó nagy), amiben a bojler és a gázkazán van. Azt én berendeztem irodának.
Nem jó, nem biztonságos.
Szerinted.
Ja, és a bojler bekötése sem jó, és ha én nekimegyek, akkor abból baj lehet.
Ja, mert egyébként nem mehetek neki, csak ha irodaként használom a helyiséget.
Logikus.
:)
Megjegyzem az összes ilyen berendezésen van kismegszakító, szóval baj esetén az old. Akkor?

3./ Ezután következett az emelet. Szigorúan cipőben, át a szőnyegeken.

Nem jók a hosszabbítók.
Bakker, itt vettem Svájcban.
Hol?
A Jumbóban,
Akkor sem jó. Nem biztonságos.
Mondom, az így nem fair. Akkor miért árulhatják?
Vállrándítás.

Tehát, jól nézd meg mit veszel! Lehetőség szerint vigyél magaddal egy ellenőrt!
A jó magyar hosszabbítóra úgy nézett, mintha maga az ördög lett volna. Azt sürgősen el kell felejteni, mert nem biztonságos. Csak és kizárólag a svájci a jó (kivéve, ha a Jumbóban veszed).

Folytatás:
A nappaliban fordítva van bekötve egy kapcsoló.
Na, és? Ha engem nem zavar?

Ja, és sok gépet használunk.
Már bocsánat, de mi köze hozzá, hány tv, hány számítógép van a lakásban?
Nem volt megszabva, hogy mindenból csak egy lehet.
Mire ide elértünk, komolyan kezdtem gondolkodni, hogy fejbe csapom egy szívlapáttal.

A mutatvány egy órán át tartott. Természetesen mindenről jegyzőkönyv, és fotó is készült.

Kíváncsi voltam, hogy mi lesz a folytatás.
A metódus a következő lesz:
Kapunk egy listát arról, hogy mit kell javítani. Ezek után kell hívni egy szakembert, aki kijavít mindent.
Ő is csinál egy jegyzőkönyvet, és ellenőrzni, hogy a lista minden eleme kijavításra, kicserélésre került-e.
Majd az összes jegyzőkönyvet megküldi az ellenőrnek.
Ha nem kerül kijavításra valami, vagy nem kapja meg a határidőig a jegyzőkönyvet, akkor már bírságol.

Miről szól az egész?
A francot a biztonságról, a lehúzásról.
:(
Ha a biztonságról lenne szó, akkor a kóbor áramom is feljegyzésre került volna, de az nem érdekes.

Azt is megtudtuk, hogy erre az ügymenetre azért van szükség, mert a "négy szem elvének" kell érvényesülni, hogy a csalás kizárásra kerüljön.
Na, ezen jót röhögtem.
Eljön még az idő, amikor majd megoldják okosban, aztán cseszheted a négy szemedet.
:D
Mi is így fogunk tenni, nem fogom lecserélni az összes hosszabbítómat, mert szerinte nem jó.
Ennyi.


:D



2015. április 13.

Pletykafészek

Ha már festés, mázolás, költözködés...
Otthon sokszor hallani azt a szófordulatot, hogy a vállalkozó csak pénzt akar kivenni a vállalkozásból, invesztálni már kevésbé szeret.
Nincs ez másképp itt sem.

Van egy bérlemény, amit jó sok pénzért kiadnak és (lehetőség szerint) mindent oldjon meg a bérlő.
Bár, vannak előírások, eddig nem nagyon vettem észre, hogy önként és dalolva akaródzott volna betartani.

Ilyen szabály, hogy tíz évente ki kell festeni a lakást.
Már maga a szám is horror, hisz ennyi idő alatt még egy nemdohányzó lakás festése is besárgul. Nem beszélve arról, hogy én pl. szeretem kidekorálni a lakásomat. Itt egy kép, ott egy tükör. Annak az elhelyezése nyomot hagy.
És akkor még szó sem esett olyanokról. akik állatot tartanak.

Ismerősünk nyolc évig lakott egy lakásban, amibe elsőként költöztek be. A kiköltözés előtt már kért ajánlatot festésre, mert ő is "dekorált", meg egyébként is nyolc évet lakott ott, gondolta alap, hogy ki kell festeni.
A tulaj azt mondta, ha eltűnteti a lyukakat nem kell festeni, jó lesz az úgy...
Én nem szívesen költöztem volna be (ráadásul kutyájuk is van, ő meg hol ide, hol oda dörgölőzik, mint a kutyák általában).
:)
Hm.

Az előző írásban említettem, hogy mi is kifestettünk (a szín, meg a lyukak miatt volt szükség rá). A szaki jó munkát végzett, vakító fehérek lettek a falak. Vicces hatása van a falaknak, a besárgult nyílászárókkal körítve. Azt nem kell festeni (még jó), mert még nem telt le a "kihordási idő". Véleményem szerint, előbb kerül sor a ház bontására, mintsem a nyílászárók festésére.

A konyhabútorokról jobb nem is beszélni. A legegyszerűbb, legolcsóbb verziót beépítik, és ezt még cserélni sem lehet, ha épp nem jön be a bérlőnek.
Nekem pl. egy 23 éves darab áll a konyhában. A "szerencsém" annyi, hogy a házat első körben saját részre építették, és ezért viszonylag igényes. Ennek ellenére az idő vasfoga  kikezdte már. Mielőtt beköltöztünk, néhány helyen javították.
A szomszédomnál ugyanilyen a bútor. Igaz, neki a sajátja a ház. Mégsem cseréli ki. Mondjuk, a ház előtt sok konyhaszekrénnyi autó áll. :)

Minap párom mesélte a lakás átadás körüli mizériát svájci megbízójának.
Ő is tudott meglepőt mesélni: az édesanyja 34 éve ugyanabban a lakásban lakik, de még nem volt kifestve. Kérdezte a tulajt, hogy esetleg nem lehetne egy ilyan munkák elvégezni?
A tulaj megnézte, majd konstatálta, hogy jó ez így.
Mondom, 34 év után.
Ezt inkább nem kommentelném, sem a mama, sem a tulaj tekintetében.
:D

Lakás átadás-átvétel témában hallott  rémtörténetek kapcsán az jutott eszmbe, hogy egy rövid időre cserét kellene csinálni.

Mire gondolok?
Az otthoni, illetve a svájci rendszert kellene megcserélni.

A svájciak leszállnának a magas lóról, ha lasszóval kellene fogni a bérlőket, a magyarok pedig megtanulnák értékelni a másét. Tisztelet a kivételnek, de mi is adtunk bérbe lakást, inkább nem írom le milyen tapasztalattal.
:(

Mit szóltok?

2015. április 11.

A svájci építészet remekei

Ez a téma már nagyon rég volt terítéken.
Az "új" házból néhány fotó:

Ezt a képet nézve, nem igazán sikerült eldönteni, hogy mi a koncepció. Oké, hogy görbe a fal, de azt miért nem lehetett "lekövetni" a parkettával, a szegélyléccel? A hézag miért pur-habbal lett kinyomva?
Ötlet?
Valljuk be, ezt a lilát sikerült eltalálni...
:D




Az egyik szoba így néz ki most.
:)
Ennek a szakinak még gyakorolni kell.


A probléma oka: a ház egy altbau (régi építés), a födém fa. A fa hajlamos a deformálódásra, ugyi.
Ez egy kicsit, ott középen megsüllyedt.
A szaki meg anélkül, hogy rakott volna alá kiegyenlítő réteget, rárakta a legolcsóbb ( 5.-/m2) klikkes parkettát. Nyomorult nem bírta a terhelést...


Na, ennyit a korábban emlegetett festésről.
Ez a szoba így lett átadva.
:(
Mondanom sem kell, ebben így nem lehet lakni.




A falon lévő lyukakat ezért betapasztották.
Nem szép, de látszik.
:D

Élőben jobb...
:D


Végezetül, egy érdekesség.
Leéltem már 40 + évet, sok furcsa dolgot láttam, de mosdót a szobában még nem.
Ötlet?

Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy a mosdó alatt padlószőnyeg van. Ez eredeti színt csak tippelni tudom.



Egy "árnyalatnyi" különbség látszik, ott a fotó csücskében.
Mit gondoltok? Hány éve rakhatták le?

Kedveseim!
Ez is Svájc.

Nem szoktam anyagiakról mesélni nektek, de biztos néhanyotokban felmerül a kérdés.
Wie viel kostet? Mennyibe kerül?
Az oldalsávban tippelhettek.
:)

2015. április 8.

Ezt is kipipáltuk

Talán éreztétek, hogy az elmúlt két hétben "semmilyen" posztok kerültek ki. Mindig van pár általános, előre megírt történetem a hátizsákban, amit olyankor teszek ki, amikor vagy nem történik semmi lényeges, vagy nem érek rá.
Most az utóbbi történt.
Hűséges olvasóim megértik, és talán bele is trafáltak volna, hogy mi az oka ennek. Igen, át kellett adnunk a korábbi bérleményt. Ezzel kapcsolatban volt némi feladat. S rögtön utána be kellett költözni.

Újszülöttnek minden vicc új, így az új olvasóknak is. Néhány mondatban összefoglalom az újabb költözés mizériát.
Előre szólok, ismét csalódtam, ismét bebizonyosodott, hogy "Uuslanderként" úgy (próbálnak) szivatni a helyiek, ahogy kedvük tartja.

Fél évvel ezelőtt kiköltöztünk egy házból. Akkor arra  gondoltunk, hogy nem adjuk vissza, hanem beköltöztetem a dolgozókat, mert ahol addig laktak, az egy kicsit messze volt.
Megkérdeztem a tulajdonost erről a lehetőségről. Bevallom, álmomban sem gondoltam volna, hogy nem járul hozzá.
Azt hozzá kell tegyem, hogy amikor mi kibéreltük a viskót, még a papa volt a cég vezetője, ő mintha rugalmasabb lett volna, mint az örökébe lépő fia.
Illetve, akkor ezt gondoltam, de mostanra rájöttem, hogy nem egészen így van, nem ez áll a dolgok hátterében.
Szóval, a fia vette át a bizniszt, a maga huszonpár évével.
Neki írtam a levelet, hogy akkor bérlő csere lenne. Ő meg visszaírt, hogy akkor inkább kapjam be, mert az nem munkásszállás.
Volt nagy pofára esés.
Képzelheted, a másik lakásból ki kellett költözni, ezt meg nem lehetett akkor épp felmondani. A következő lehetőség fél év múlva.
Persze,nekem meg tollas a hátam, majd fél évet kifizetek és nem lakik ott senki.
Elkezdtem ötletelni és arra jutottam, hogy az engedélye nélkül, erre a fél évre beköltöztetem az embereket. Persze, a jogi háttért is "megteremtettem", szóval nem tudott volna belekötni.
:)
Most viszont letelt a fél év és ki kellett költözni.
Annak idején azt gondoltuk, hogy ott hosszabb távra letáborozunk, a beköltözéskor szépen ki is festettük. Volt ott mindenféle szín, de legfőképp nem fehér. Ezt most vissza kellett állítani szép kórház fehérre.
A festéssel nem volt probléma, a szomszéd faluban lakik egy magyar vállalkozó, így evidens volt, hogy őt hívjuk (róla majd írok a vállalkozós rovatban).
Nem is volt semmi probléma, a megbeszélt időben jött, festett, majd ment.
Utána jöttek a takarítók.
Magyar takarító céget nem ismerek, ezért feldobtam egy internetes oldalra, hogy keresek céget.
Ennek a folyamatáról már írtam .......
Most csak annyit, hogy 54 darab ajánlat érkezett, 800 és 2700 frank között.
Az én választásom arra a cégre esett, aki a legközelebb volt (és olcsó is).
Velük volt egy kis probléma, mert miután kitakarítottak elégedetlenkedni kezdett a vállalkozó, hogy dobjam meg még az árat néhány száz frankkal, mert a ház nagyobb volt, mint gondolta, és nem volt tiszta.
Nem igazán értettem, hisz a kiírásban részletes helyiséglista volt, megadtunk időpontot a bejárásra (senki sem jött). Nem tiszta? Ha az lett volna, nem hívok takarítókat.
Ezt meg is írtuk neki. Nem nagyon volt elégedett a válasszal. Így járt.
Itt egy kis kitérő: a cég svájci. A takarítók nem. Volt ott spanyol és kelet európai is. Egyikük beszélt németül, a feleség.
Azért jó munkamegosztás: spanyol anyu takarít, svájci apu jön a pénzért.
:(
Elérkezett az átadás napja. Már napok óta rosszul aludtam, mert tudom, hogy macerás az ilyen dolog.
Ráadásul a kis tetű (a tulaj fia) megküldte a protokollt, amelyben még az is fel volt tüntetve, hogy kis túlzással, de a seggünk lyukára is kíváncsi.
A konyhában rögtön belekötött pár apróságba: a főzőlap (20 éves) kapcsolóit nem látta patyolatfehérnek. A konyhabútor sarkait újra kellett takarítani, és a szintén 20 éves csaptelep zuhanyfeje is mintha vízköves lett volna. Megvallom, én egyiket sem vettem észre.
Érdekes, hogy gyakorlatilag azt várják el, hogy a koszladék lakásból csinálj újat.
:(
Na,mindegy. Mentünk tovább. Pince.
Itt ért az első "meglepi".
A előző bérlő lelambériázta az egyik helyiséget. Erre a kis buzi azt mondja, hogy azt le kell bontani.
Mi van???
Anyád.
Mondjuk, ho-hóó, azt az előző bérlő csinálta, így vettük át.
Ok, telefonos segítséget kért.
A felelősségteljes cégvezető telefonál: Hoi, Papi.
:D
Papi kisegítette.
Lambéria marad.
Legszívesebben megrugdostam volna.
Kert.
2. meglepi.
Az előző bérlő, amolyan Mekk Mester, barkácsolós típus. Az elő-, és a hátsó kertbe is csinált egy kerti tavat, plusz bekerítette a terciát, mert volt egy nagy kutyája.
A kis tetű erre azt mondja, hogy azt el kell bontani.
Mondanom sem kell, a vérnyomásom ez egekbe ugrott. Szerintem, ha akkor megméri valaki, a műszer felrobbant volna.
Hát még mit nem?
Mondom neki, fantasztikus német nyelvtudásommal, hogy ez az egész nem korrekt. Mi a bánat közünk van nekünk ahhoz, hogy az előző bérlő mit épített? Mi azt átvettük úgy, ahogy. Ennyi.
Miért nem bontatta el az előző bérlővel?
Ráadásul a telepen nincs két egyforma kert, tehát még az sem áll fenn, hogy kilóg a sorból.
Aztán itt kezdett megvilágosodni a történet: az előző bérlő rendőr volt, vele még egy itteni sem kekeckedik, nem úgy, mint a bevándorlóval. Persze, mert vele lehet.
Szerencse (?), hogy a párom is ott volt, ő kezdett egyezkedni vele.
Ha egyedül vagyok, még a mentőben is ütöm.
:D

Végül, annyiban maradtunk, hogy amennyiben az új bérlő kéri, akkor elbontjuk.

Illetve, először állásfoglalást kérek a Mieterverbandtól, hogy ilyen esetben mi a teendő.
Ha kell, az előző bérlőt is megkeresem.

Érdekes módon, a kaució visszautalása még várat magára. Azzal kapcsolatban nem érzi fontosnak, hogy mielőbb lezárja az ügyet.

Szómagyarázat:
Uusländer- külföldi
Mieterverband- a bérlők érdekeit védő szervezet.
Ha itt van valakinek jobb ötlete, javítson.
:)
Röviddel ezután, elfoglaltuk az új házat.
Költözés.
"Imádom".
Immáron,ki tudja hányadszor.

2015. április 2.

Magyar vállalkozók Svájcban - előszó

Az elmúlt év augusztusában egy felhívást tettem közzé, mert arra gondoltam, hogy bemutatok néhány itt dolgozó, élő magyar vállalkozót. Erről ITT olvashatsz, aztán néhány héttel később az eredményről ITT:
Bevallom nektek, nagy csalódás volt.

Ok, nem biztos, hogy pont maga a vállalkozó ismeri a blogot, de hogy senki nem ismer senkit, akit esetleg ajánlani tudott volna, azt egyszerűen nem hiszem el.
Természetesen olyan is van aki, x,y vagy z ok miatt nem akar egy blogon szerepelni. Megértem.

Tudom, nem nagy reklám, mert ugye mi magyarok (tisztelet a kivételnek!), már csak azért sem megyünk be, vásárolunk, veszünk igénybe egy magyar szolgáltatást, mert az vagy
- kontár,
- vagy rosszul dolgozik,
- vagy drága,
de az biztos, hogy átver bennünket.
:(

A magam részéről nagyon sajnálom, hogy ez a tévképzet alakult ki. Ahogy elnézem, az teljesen természetes, hogy a török, török boltba jár, az olasz pedig olasz étterembe.
Mi miért nem?

Tisztában vagyok, hogy vannak  csalók  nem korrekt/hozzá nem értő vállalkozók is, de úgy gondolom, hogy aki évek óta dolgozik, arra fentiek nem érvényesek, hisz kicsi ez az ország, elmegy a hír.
Legalábbis, remélem.

Azt nem is értem, hogy miért kellene olcsóbbnak lennie egy vállalkozónak, amikor itt él, itt szerzi be az alapanyagot, itt adózik, stb? Csak azért, mert magyar?
Ja, mert sokan úgy gondolják, hogy úgyis megoldja "okosban"?
Hát, kérj számlát. Tök egyszerű.

Én senkitől sem várom, hogy olcsóbb legyen. Elmegyek, igénybe veszem, kapok egy számlát és kifizetem. Ez ilyen egyszerű.
Igen, azt is tudom, hogy vannak olyanok is, akik félfusiban a saját lakásukban fogadnak szépülni vágyókat. Hogy ez mennyire szabályos, nem tudom.
Akit én ismerek legálisan, bejelentve dolgozik. Ő azért dolgozik olcsóbban, mert a lakás, az valóban nem egy szalon. Bár kávé, üdítő nála is van.

Úgy gondolom, hogy a jó munkánál nincs jobb cégér, aki nem tisztességes az előbb-utóbb belebukik.
Erre is volt példa, személy szerint többet is ismerek.

Hogy most miért tértem vissza a témára?
Magam is vállalkozó lévén, tudom mennyi erőt, energiát és pénzt kell beletenni, hogy valamit létrehozzunk.
Szeretnék bemutatni néhány nagyon elszánt embert.
:)
A felhívás tehát még mindig él. Aki ismer a környezetében olyan magyar vállalkozót, akit érdemesnek tart arra, hogy bemutasson, kérem írjon egy rövid mailt.