2013. március 31.

Hol késik a tavasz? Elmarad?

Most már aztán elég volt.
Nem tudom hol akadt el a tavaszt megrendelő kérésem, de valami nem stimmel.

Két hete minden áldott nap arra ébredek, hogy szakad a hó. A szobámban az ágyam az ablak mellett van, és mivel főútvonalon lakunk, ahol remek a közvilágítás fel sem kell kelnem, hogy megtapasztaljam mi van odakinn, elég, ha csak kinyitom a szemem.

Minap egy kedves olvasóm a FB-on üzent nekem és St. Moritzból kívánt kellemes ünnepet. Tudvalevő, hogy ott a "víz az úr" után szabadon, a hó az úr.
Ezzel szemben itt már gyönyörű napsütésnek, és legalább 15 foknak kellene lennie. Kellene...

Szegény krókuszaim és tulipánjaim küzdenek a virágosládákban, nem erre számítottak ők sem.

Bár, meg kell jegyeznem, van egy ilyen havas emlékem áprilisról. Évekkel ezelőtt építkeztünk, és gipszkarton szállítottunk. Annak nem tesz jót, ha megázik, de esett a hó. A naptár szerint április 6.-a volt.
Addig még várok, de utána "reklamálni" fogok.

Mivel Húsvét napja van, így szeretnék minden kedves olvasómnak, családomnak és barátaimnak kellemes ünnepeket kívánni. A lányoknak sok locsolót, a fiúknak sok piros tojást (az alkohollal csak csínján)!
 :)




2013. március 24.

Se itt, se ott

Érdekes helyzet alakult ki a költözés-projekt közepe táján.
Már itt sem vagyunk, de még ott sem.

A tegnapi bevásárlást már oda szállítmányoztam, de az alvással még itt próbálkozunk.
Itt még van internet, ott még nincs.
Ebben a helyzetben az a "jó", hogy gyakorlatilag már semmit sem lehet megtalálni. Már vagy valamelyik doboz alján pihen az áhított tárgy, amire épp szükség lenne, vagy épp a fene se tudja, hol lehet.
Viszont egy csomó eltűntnek hitt dolog előkerült.

Péntekre kissé kezdett eluralkodni rajtam a pánik, gyakorlatilag kizárólag az általunk kialakított "ösvényeken" lehetett csak közlekedni a lakásban.
Ez mára annyiban módosult, hogy a dobozok, és zsákok egy része átkerült.

A szombati nap egyébként vicces volt, mert megindult a nagy svájci szezonális költözködés. Az utak tele bérautóval, és kissé fásult, fáradt lakás csere-berélőkkel.
A mi házunkban hat lakás van, annak a fele költözik most el, így volt némi fennakadás a lépcsőházban.
Ahova megyünk szintén volt jövés-menés, a mellettünk lévő ház is most cserél gazdát.
Tiszta őrület.

Sajnos a szombati kulcsátadási ceremónia kissé elhúzódott, így csak két szobát sikerült készre festeni.
Ma még abszolváltuk a fürdőt, és a harmadik hálót is, így az egyik szint kivégezve.
Már csak három van.
:)
Mostanra eljutottam oda, hogy inkább valaki lőjön le, de egy métert sem tudok menni. Ünnepélyesen megfogadtam, hogy mostanában nem költözöm.
:D

Folyt. köv...



2013. március 19.

Az én El Caminom

Sokszor olvasok mostanában olyanokról, akik végigjárták az El Caminot, vagy valami hasonló lélek-, és embert próbáló cselekedetet vittek véghez.

Nekem ennél egyszerűbb jutott most, a festés.
Lehet, sokan megmosolyognak, de úgy gondolom, hogy az ember rendbe rakhatja gondolatatit akár otthon is, nem feltétlen szükséges hosszú útra indulni. Elég lehet egy nem megszokott tevékenység elvégzése is ehhez.

Nekem nem ez az első, és gyanítom nem az utolsó festésem a jelenlegi. Hozzá kell tennem, most van kisinasom is, a lányom segít, ami nem elhanyagolható körülmény.
:)
Jelen esetben nem kíván túl sok kreativitást a falak fehérre festése, de a munka közben van lehetőség egy kicsit meditálni is.
Honnan jöttem, és hová tartok. Jó ez a tervezgetéshez is.

Az első könnyített nap a tegnapi volt, szoktatni kell magunkat a "távhoz", így a nappalival kezdtük a munkánkat.
A mai, második nap volt talán a legnehezebb, mert az előszobát céloztuk meg. Alapból elég nagy, és ráadásul az összes helyiség erről nyílik, tehát 8 ajtónyílással kellett megküzdeni.


Estére a napi penzum letudva, sőt túlteljesítettük azt, mert a vendég WC, és az egyik háló teli fala is sorra került.
Holnap könnyített szakasz jön, a hálókkal, majd ismét nehezebb a fürdővel.
Terveink szerint pénteken készen vagyunk ezzel a lakással.

Hogy a Camino végén lesz-e megállapítás?
Bizonyára, de erről majd később...


2013. március 15.

Ami sok, az sok(k)

Úgy gondolom, hogy mindennek van határa...

Akik ismernek tudják, hogy politikailag nem vagyok elkötelezett, se erre, se arra. Mondhatni kívülállónak érzem magam. A politikai állásfoglalásom nagyjából egy mondásba tudom foglalni: az egyik 19, a másik egy híján 20. A véleményem így abszolút politika mentes, ha a kékek, zöldek, pirosak lennének pol-pozícióban, akkor is ez lenne.

Minap nagyon felháborodtam az otthoni hó-helyzeten. Illetve annak megoldásán/meg nem oldásán.

A hó rendszerint esik, és váratlanul jön. Igaz, a meteorológia már egy hete azt skandálta, hogy kritikus lesz az időjárás.
Nekünk most sem sikerült felkészülni. (Csak egyszer érném már meg az ellenkezőjét!) 

Szerencsésnek mondhatom magam, mert egy közeli ismerősöm miatt sem kellett aggódnom, ha nem is értek haza, legalább nem az autópályán kellett éjszakázniuk.

Ellenben minden jóérzésű embernek kell lennie annyi empátiájának, hogy felfogja, mit éltek azok át, akik kisgyerekkel az autóban kellett töltsék az éjszakát, vagy akár csak pár órát, várva a mentést, étel, ital nélkül.

Az, hogy órák telnek el, és a felelős vezetésnek még csak eszébe sem jut, hogy valamit kéne tenni, az felháborító.
Hogy máshol már fejek hullottak volna, az biztos.

Ellenben nálunk mi történik?
A felelős személyek, a katasztrófavédelem (Bakondi Tél-tábornok György) és a rendőrség első embere (Pintér, a Sándor), a vészhelyzet kialakulása után, majd 24 órával előkerül, és a székükben hátradőlve, magukkal teljesen elégedetten nyilatkoznak.

"Pintér Sándor belügyminiszter elégedett a katasztrófavédők munkájával, az állampolgárok fegyelmezetlenségével viszont már kevésbé."

Erre mondom én, hogy tegye az édesanyját áldott állapotba, és akkor nagyon finoman fogalmaztam. (remélem, ez így szalonképes)

Hol van az elmúlt évben beharangozott tartalékos állomány, akiket direkt ilyen helyzetre képeztek ki?

Hol a katonaság?

Miért csak ma délelőtt küldték ki a lánctalpasokat?

Miért omlott össze az összes információs rendszer? (MÁV, Volán, Rendőrség stb.)

Máskor azt olvasom, hogy mekkora pénzeket költenek stressz-tesztekre.

Ez nem elég nagy stressz? Vagy túl nagy? Hm...

Válaszokat várnék, de gyanítom, nem lesznek.

Egyúttal le a kalappal a civil kezdeményezések előtt. Az utóbbi időben nem is emlékszem ilyen nagy kötelezettség vállalásra magánszemélyek, szervezetek részéről.
Ezt az összefogást kellene látni a mindennapokban is.

Talán előbbre tartanánk...

2013. március 13.

1500 nap

Bizony, elérkezett ez a nap is.
1500 nappal ezelőtt tettük a lábunkat svájci földre, és érkeztünk meg Zürichbe.
Azóta hosszú utat jártunk be, a kezdeti nehézségek ellenére mindig sikerült egyik lábunkat a másik elé tenni, és haladni szépen előre.
Ugyan, volt egy csomó bucka, és valószínűleg lesz is, de legalább nem unalmas az élet.
Ha az lenne, gondoskodom az ellenkezőjéről.
:)

Akkor azt mondtam, hogy három évet adok magunknak, hogy egyenesbe jöjjünk. Szerencsére, sikerült tartani ezt a "határidőt".
Természetesen a célok nem fogytak el, sőt felismerve a lehetőségeket, mindig újabbak kerülnek a látókörünkbe.

Az ország működését lassan megismerjük, alkalmazkodunk hozzá. A kezdeti rácsodálkozások elmúltak, sok olyan apró, a mindennapi életet megkönnyítő dolog van, ami hiányzott otthonról.

Persze, csalóka lenne a kép, ha nem említeném meg, hogy bizony itt is van, ami nem működik jól, de ezek száma kevésbé érinti a napi rutint, így elviselhető.

Mivel pont ma jelenik meg egy cikkem a HÁ-n, így a -témához kapcsolódva-, ajánlom figyelmetekbe:


http://hataratkelo.blog.hu/2013/03/13/nincs_tervben_hogy_hazakoltozzek#more5131954

2013. március 11.

Valaki elment, és valaki érkezett...

...Cipő! Isten nyugosztaljon,
Hanna, Szófia! Isten hozott.

A mai napnak furcsa kettőssége van.
Délelőtt nem volt időm sajtót nézni, így ebéd után szembesültem két hírrel, miszerint Cipő örökre elhagyott bennünket, és megszületett ismerősöm első gyermeke Hanna, Szófia.

Bár a Republic soha nem tartozott az igazi, nagy kedvencek közé, de ettől függetlenül ismertem és szerettem sok számukat. Azt hiszem, nem kell magyarázni, hogy kevés olyan mai együttes van, akinek van mondanivalója is. Nekik volt...

Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült a felépülés, sajnos benne volt a pakliban.
Őszinte részvétem a családnak, sok erőt kívánok a feleségnek a gyerekek felneveléséhez.

http://www.youtube.com/watch?v=rmfwpBF2iwY

A másik hír pedig igazán felvidított, hisz egy gyermek érkezése mindig nagy boldogság, és egyben felelősség is.
Kedves Apuka! Az álmodozások korának vége, felelős lettél. :)
Sok boldogságot kívánok nektek! És ugyanannyi erőt!




2013. március 3.

Megkezdődött...

... a költözés projekt.
Kicsit korainak tűnhet, ezért alább részletezem.

Összeszámoltam, az elmúlt 18 év alatt ez lesz a 9. költözésem, így nem mondható el hogy gyakorlatlan lennék a témában. Volt, ahol egy hónapot, és volt ahol éveket laktam.
Ez a mostani picit megfogott. Lehet, már a korral jár ez is.

Mindenesetre komoly terv készült, hogy időre elkészüljünk mindkét lakással.
A "plan" a következő:
- március első hétvége: bútorok szétszedése. Sajnos a jelenlegi bútoraink legnagyobb része alkalmatlan az új házba, magasak. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy két hálószobabútort, egy gardróbszekrényt, a nappalit és az ebédlőgarnitúrát kell szétszedni. Utóbbi nem magas, csak le szeretném cserélni. :)
Gyakorlatilag csak az egyik háló marad meg, és jön velünk.

- március 2. hete: festés megkezdése a régi lakásban. Pedig nagyon jók voltak a régi színek, de most vissza kell állítani az eredeti állapotra. Minden tök fehér lesz.

- március 2. hétvége: bútorok Magyarországra szállítása: Jó kis túra lesz ismét, péntek délutáni indulással, és vasárnapi érkezéssel.

- március 23.-án kapunk kulcsot a házhoz. Azt is ki kell festeni, és takarítani. Jó alaposan, hisz állatok is voltak. Így be kell még szereznem a festéken kívül mindenfajta tisztító-, és fertőtlenítő vegyszert. Majd meglátogatom otthon a madaras Tescot (Auchan), nekik volt egy rendkívül jó és olcsó anyaguk. Valami no name cucc, de nagyfokú hatékonysággal. Remélem még létezik.
A színek még sincsenek eldöntve, a napokban konszenzusra kell jutni ebben a kérdésben is. A festésre és takarításra van ca. 4 napunk. A költözés már nem lesz probléma, azt néhány óra alatt lezavarjuk.

- régi lakás takarítása, és átadása a hónap végén. Erre még nincs meg a pontos dátum, mert tulaj ismét el akarja játszani a "na, ki a kemény" epizódot. Ez már korábban sem jött be. No, mindegy. Ő dolga, legfeljebb ismét bekerül egy sztori erejéig a blogba.

A feladat nem egyszerű, de nem is megoldhatatlan.
Ha szorosan ragaszkodunk a tervhez, akkor minden bizonnyal tartható lesz.

Tegnap sikerült a bútorokat szétszedni, és az összes bennük lévő holmit lecsomagolni. A ruhák, a porcelánok, könyvek és egyéb kacatok  az üres gardróbban zsákokban és dobozokban várják a nagy utazást.

Időközben persze megy a vásárolgatás is, hisz gyakorlatilag bútor nélkül maradtunk.
Ez is egy érdekes kihívás. Ebédlőnk már van, az most a garázsban várja jobb sorsát, illetve az egyik háló bútorát a jövő héten szállítják.
Időközben otthon megvettem az új kandallót, mert ami eredetileg a házhoz tartozott, azt a jelenlegi bérlő elviszi, Jobb is, mert nem az én ízlésemet képviselte.

Itt tartunk most...
Folyt. köv.