2011. december 15.

Jó üzlet a házasság?

Remélem nem taposok bele sokak lelkivilágába, de mondhatnám azt is, akinek nem inge...
Lehet, hogy meglehetősen naiv vagyok, vagy csak öreg, de a házasságkötést érzelmi alapú döntésnek gondolom, és nem befektetést látok benne.

Pedig, ahogy egyre több emberrel ismerkedek meg, az utóbbi kezd kidomborodni. Bizony-bizony, egyre több hölgy érzi, hogy fontosabb az anyagi biztonság, a vélt vagy valós jólét, mint az érzelem.
Az is igaz, hogy míg otthon éltem, nem foglalkoztatott a kérdés, ismerőseim nem bújták lázasan a társkereső oldalakat, ezen belül is előszeretettel a külföldi lehetőségeket, így a téma elkerült.

Természetesen, nem azok szerepelnek a céltáblámon, akik valamilyen véletlen során (nyaralás) gabalyodtak egy külföldi karjaiba, vagy kinti létük (munka) során hozta össze őket a sors egy idegennel.
Szerencsére sok ilyet is ismerek, ők tartják az egyensúlyt a mérleg serpenyőjében a bevezetőben felvezetett érzelmi alapú házasság kérdésében.
Bár, itt meg kell jegyeznem, hogy olyanról is tudok, aki kiment dolgozni, és ott egy magyar fiúval ismerkedett meg, és kötött házasságot. Kapott is sok kritikát a barátnőktől.

Sokkal inkább azokról ejtenék szót, akik direkt módon keresik a lehetőséget.
Aztán sokaknak bejön (ha beveszi a gyomruk), és sokaknak nem.
Bár Svájc is európai kultúra része, mégis más szokások vannak, mint nálunk.
Írok egy példát, hogy megvilágítsam: Magyarországon úgy tapasztaltam, hogy a házastársak sok esetben - amennyiben módjuk van rá-, segítenek a társuknak állást találni. Akár a saját munkahelyükön, vagy ismerősök, barátok által. Itt ez nem divat, illetve nagyon kis számban hallottam ilyenről. Bevett szokás, hogy mindenki oldja meg az életét, ahogy tudja, max. tanácsot kap.

A másik probléma, ami felmerülhet, hogy sok esetben a svájci férfi is befektetésnek kezeli a magyar/orosz/thai feleség választását. Tudni kell, hogy a svájci hölgyek kevésbé mutatósak (azt hiszem finoman fogalmaztam, Michelle Hunziker csak a szabályt erősíti :D). 

Tehát, mutatósnak mutatós az asszony, készséges is, de mégiscsak "megvettem".
Néha elszörnyülködöm, hogy "jó partit" csinált magyar nők, hogyan keseregnek a különböző internetes fórumokon. Rendszerint ekkor más késő.
Ugyanis, hogy bebiztosítsák magukat, rendszerint egy véletlen folytán már az első randik alkalmával teherbe esnek, és amikor kiderül, hogy tulajdonképp a férfi is üzletet kötött,vagy nem olyan, mint gondolták, vagy amit írt magáról a társkereső oldalon az nem igaz, na  akkor jön a bibi.
Persze, olyan is van, aki újra próbálkozik. Rendszerint hasonló sikerrel.
Így, nem is annyira furcsa, hogy anyukának három gyereke van három apától, és persze az összes egy disznó.

Hogy miért jutott eszembe most ez a téma?
Minap egy közösségi oldalon panaszkodott az egyik hölgy, hogy micsoda "tesze-tosza f@szkalap" volt a férje, a másik, hogy csak x konyhapénzt ad az ember, és az semmire sem elég, a harmadik pedig arról siránkozott, hogy szült x számú gyereket, kicsit "megnyúlt" itt-ott, és a férje kupiba jár.
Vagy épp egy másik bejegyzés:" segítsen már valaki, hogy hazaszökjek a gyerekkel."

Persze szeretném hinni, hogy csak rossz a "merítésem", de sajnos nem vagyok benne biztos.
Pálcát nem török, de :

Lányok/Asszonyok! Biztosan megéri?

2011. december 3.

Autóvásárlás V.

Mivel a C5 már egy éve volt nálunk, és lassan lejárt a kereskedő által vállalt garancia, ezért cserén gondolkoztunk.
Azért említem a garanciát, mert ez egy érdekes opció. Ha a kereskedő - kortól függetlenül - garanciával adja ez az autót, akkor az időszak alatt keletkezett meghibásodásnak csak a 10 % önrészét kell kifizetni. Nagyon nem mindegy.
Mi kétszer is belefutottunk.
:(
Bár nekem otthon volt már Citroenem, ettől a fekete csodától nem voltam elájulva. Maga az egész konstrukció nekem nem volt szimpatikus. Bizonytalannak éreztem, olyan volt, mintha egy hajóban hánykolódnék a tengeren.
Kétszer volt szükség nagyobb beavatkozásra, egyszer a vízpumpa halt meg, másodszorra meg "eldobta az agyát".
Egyszer volt tréleren.
Erről érdemes még annyit megjegyeznem, ha valaki teljes körű (casco és kötelező) biztosítást köt, akkor sok gondja nincs.
Gyakorlatilag, amikor a párom alatt megállt az autó, csak felhívta a biztosítót, aki küldte az autómentőt, az pedig elszállította a megnevezett szerelőhöz.
Nem lett volna olcsó mulatság a javítás.
Mibe fájt így? Egy-két száz frankba.

A biztosítás díja kantontól, és motortérfogattól függ. Nekünk 2000 frank körül volt egy évben.
Ezen felül még a "súlyadót" kell fizetni, ez is kantonfüggő. 200-500 frank körüli tétel.
Valamint van még az éves autópálya matrica, ez elhanyagolhat tétel 40 frank évek óta.

Visszatérve a cseréhez...
Miután a  C5 nem hozott nekünk szerencsét, keresni kezdtük az utódját. Nagy harcok árán végre konszenzusra jutott a család az új választott gépjármű tekintetében.
A kálváriának azonban még nem volt vége:
Történt, hogy úgy szerettük volna új kedvencünket megvenni, hogy a C5 beszámításra kerül. Na persze... Ember tervez, Isten végez.
Még nálunk volt, amikor egyik este hív a szomszéd, hogy belementek a lent parkoló autónkba.
Hogy, hogyan sikerült mamának máig sem értem, Gyakorlatilag csak hely volt a parkolóban, autó nem. Neki ennek ellenére sikerült eltalálnia a bal első ajtót, ami persze behorpadt. No, nem nagyon. Otthon még a kijavítható kategóriába tartozott volna, de hát így beszámítani reménytelen.

Az volt a szerencsénk, hogy a szomszédunk pont látta az eseményt, mert mama nem akarta elismerni, hogy ő volt. Mint később kiderült valami magyar kötődése volt... Ezt most inkább nem mosom össze, de ki tudja. Jellemző.
A rendőrök épp kávézni jöttek a mellettünk lévő étterembe, így hívni sem kellett őket.
Felvették az adatokat, a tanú állítását akceptálva mamát kimondták elkövetőnek.
Néhány nap múlva megkeresett a biztosítója, hogy vigyük be a kocsit a kijelölt szervizbe, időpont egyeztetésre.
Már akkor sejtettük, hogy nem lesz készen a beszámítás időpontjára. Nem is lett.

Megjegyzem a kis horpadás javítási költsége 3500 frankra rúgott, amit mama biztosítója fizetett.
No ezért is érdemes vollcascot kötni.
Nem aprópénz az autószerelők óradíja.

Közben a kinézett autót megvásároltuk. Bár ez egy új bank volt, ott is ripsz-ropsz elintéződött a papírmunka, és már mehettünk is érte.
Ja, hogy mi is az újabb autó? Egy Jeep.
Miért? Egyrészről, mivel sokat utazunk nem árt ha az autó kicsit robusztusabb,  másrészt szeretem látni mi van előttem. Ebből a viszonylag magas autóból nem okoz gondot ez sem. Harmadrészt a hegyekben nem ár a 4x4.
Egyelőre szuper a járgány, majd meglátjuk meddig.