2017. szeptember 15.

Fél milliós veszteség

Ha már az előzőekben a lakásárakról volt szó, kapcsolódva a témához, egy érdekes írás jelent meg a minap.
Adva van egy idős hölgy, akinek volt egy telke az egyik településen. Nyugdíjas lévén ezt tekintette úgymond tartaléknak, ha esetleg ki kellene egészítenie a nyugdíját.
Az építési telek ára körülbelül 500 ezer frankot ért a piacon. Eddig jól is hangzott.

Ám, egyszer csak az önkormányzat területrendezést hajtott végre és átminősítette a telket mezőgazdasági területté. Így az értéke jelentősen csökkent. Jelenleg kb. 800.- frank az ára.
Ráadásul hivatalos értesítést nem kapott az önkormányzattól, kvázi véletlenül tudta meg.
Miután a TV-hez fordult, az megkereste az illetékeseket, akik "természetesen" teljesen rendben találták az ügymenetet.

Az építésügyi hatóság képviselője szerint nem feladatuk értesíteni a tulajdonosokat az ilyen jellegű intézkedésekről, ez a tulajdonosok saját hatásköre. Kvázi, nézegessék a közlönyt.
Erre való hivatkozással a hölgy panaszát elutasították. Ő még reménykedik, hogy esetleg valamilyen kártérítést kap.
Őszintén szólva, szerintem előbb nyer a lottón...
:(
A portál megkérdezte olvasót, hogy helyesnek tartja-e az önkormányzat gyakorlatát.
Mintegy 10 ezer ember adott hangot véleményének.
Ezek szerint 15 % egyetért az önkormányzati intézkedéssel, 15 % gondolja úgy, hogy valami kártérítést kellene kapnia, és a többség (75 %) elutasítja ezt a joggyakorlatot.

A kérdéses telek:


Ti mit gondoltok?

2017. szeptember 10.

Lakásárak az egekben

Sokak álma egy saját lakás, ám egyetlen országban sem könnyű hozzájutni. Svájc sem kivétel. Sőt.
A legutóbbi felmérések szerint az árak meredeken emelkedtek az elmúlt tíz évben.
Nem ritka, hogy az emelkedés 50 %, vagy több.
2007 és 2017 között Luzernben nőttek legjelentősebben az árak. A tanulmány szerint 82 %-os az emelkedés (nem írtam el).
A következő kedvelt terület Zürich kanton, ezen belül Horgen és környéke. Itt "csak" 80 % az emelkedés. Ezt követi a listán Sursee és Uster. Ezeken a településeken 69 %-os emelkedést tapasztaltak.
A szakértő szerint a drasztikus növekedés a földterület hiányával és a bevándorlás emelkedésével magyarázható. Szerinte amíg ez a folyamat nem áll meg, addig még ennél magasabb árak is lehetnek.

Zürich kanton rendkívül népszerű, ezért az országos első helyezése ennek a városnak van. Itt az átlagos négyzetméterár 12'250.- frank. Ez 750.- frankos emelkedést mutat az előző évhez képest. A képzeletbeli második helyet Graubünden kanton nyerte. Ezen belül St. Moritz, Pontresina és Silvaplana viszi a pálmát, a 11'500.- frankos négyzetmétetárral.
Következő a sorban a Genfi tó környéke, Lausanne, Vevey. Itt a 10'000.- ezer frankos négyzetméterár 12'250.- frankra nőtt egy év alatt.

A legdrágább ingatlanok Schwyz kantonban találhatók. Itt egy átlagos méretű 5-6,5 szobás ház mintegy 2,5 millió frankba kerül. A zürichi Aranyparton egy ingatlan 2,3 millió, Zug kantonban egy hasonló 2 millió frankot kóstál.

A Credit Swiss felmérése szerint az emelkedés ellenére nőtt az üres lakások száma az elmúlt évi számokhoz képest. Míg az elmúlt év azonos időszakában 0,1 % volt a lakatlan ingatlanok száma, addig jelenleg 1,4 %.
Bár nagy az építési tevékenység és rendkívül kedvezőek a lakáshitelek, az ingatlanokat mégis inkább kiadási céllal építik. Ennek okán várható, hogy a jövőben csökkennek a bérleti díjak (erre én nem vennék erős mérget).
:)
A portál szokásához híven feltette a kérdést az olvasóknak.
Álmodik-e saját otthonról?
- Igen, spórolok és és meg tudom engedni magamnak, hogy saját ingatlanom legyen egyszer. -23 %
- Álmodom róla, de nem engedhetem meg magamnak. -13 %
- Nem, már ingatlantulajdonos vagyok. -56 %
- Nem, soha nem akarok saját ingatlan. A bérlés sokkal rugalmasabb. 8 %
A felmérésben kb. 2500 fő vett részt.

A magam részéről nagyon kíváncsi lennék arra, hogy a "saját" tulajdonnal rendelkezők közül, tulajdonképpen mekkora hányadnak valóban sajátja az ingatlan.
A jelenlegi svájci adózás szempontjából ugyanis az jár a legjobban, akinek folyamatosan terhelve van tulajdona. Kvázi a saját, az nem saját.
:D




2017. szeptember 3.

Kotorásszunk a választott képviselők zsebében!

Tudom, hogy nem illik kutakodni mások tárcájában (pláne itt Svájcban), de azért az embereket itt is érdekli, hogy mennyit keresnek a választott képviselők, kormánytagok. A genfi egyetem munkatársai készítettek egy összegzést a témában, amit közkinccsé is tettek.


A képviselőház tagjainak fizetése a parlamentben végzett munkáért nettó 79 Frank, ami a városi tanácsi tagok esetében 76 Frank. A Genfi Egyetem kutatói ezeket az átlagértékeket állapították meg.
A felkérés a szövetségi alkotmánybizottság közigazgatási delegációjától érkezett. Azt szerették volna megtudni, hogy a parlament eszközeivel hatékonyan gazdálkodnak-e. Ezért megvizsgálták a parlamenti munka jövedelmét és terjedelmét, valamint a parlamenti mandátummal összefüggő politikai tevékenységre jutó kiadásokat.
Fizetés nélküli mellékállások
Az eredményeket minap mutatták be Bernben. A kimutatás szerint egy képviselő ugyanannyit keres, mint egy informatikai kisvállalat ügyvezetője, tehát kb. havi 14 440 Frank bruttó összeget. A közizgatásban ez egy középvezető bérének felel meg. Az összehasonlítás viszont csak elméleti, mivel az ülések és az ülések előkészítése csupán a munka kb. 50 százaléka.
Másképpen néz ki az eredmény, ha a mandátummal közvetlenül összefüggő összes tevékenységet figyelembe vesszük. Ez a képviselői munka kb. 87 százaléka, a városi tanács tagjai esetében pedig 71 százalék. Az ezen felüli munka párülésekből, médiamunkából, reprezentációs feladatokból vagy kampánymunkákból adódik. A közigazgatási tanácsi mandátumok és egyesületi feladatok ebbe nem számítanak bele.
A tanulmány készítői minden esetben megállapítottak egy átlag/medián értéket. Az eredmények viszont a nagy jövedelem különbségre is rávilágítanak. Nem lehetséges egyetlen óradíjat meghatározni, amely általános érvényű lenne a parlamenti tevékenységekre.
Költséges munkatársak
A döntő szempont elsősorban az, hogy egy képviselő foglalkoztat-e munkatársakat vagy nem. A parlamenti tagok a személyzeti és tárgyi eszköz kiadásokra évi 33 000 frankos átalány összeget kapnak. Aki a pénz megtartja, természetesen többet keres. A képviselőházban az éves jövedelem különbség átlagosan 28 000 Frank, a városi tanácsban akár 23 000 Frank is lehet.
A szerzők ugyanakkor azt is megállapították, hogy az egy munkatársat foglalkoztató tagok nem dolgoznak kevesebbet, mint azok, akik önállóan végzik munkájukat. Ez abból következik, hogy az előbbiek ahelyett, hogy tehermentesítenék magukat, további parlamenti munkáknak szentelik az idejüket.
Összesen több mint 37 millió évente
A parlamenti képviselők éves jövedelme különböző tételekből áll össze. A juttatásuk magában foglalja többek között az évi 26 000 frankos fizetést valamint a 440 frankos napidíjat. Ehhez jönnek még a nyugdíjpénztári hozzájárulások és a családi juttatás kiegészítések. 
Az átalány összegű díjakhoz tartozik a személyzeti és tárgyi eszköz kiadások térítése 33 000 Frank összegben, az étkezési hozzájárulás napi 115 Frank összegben, a szállásjuttatás napi 180 Frank összegben és egy első osztályra szóló vasúti bérlet. Ezek a juttatások adómentesek. Bizonylat ellenében a külföldi utazások költségeit, a parkolási díjakat vagy akár az IT-eszközök költségeit is el lehet számolni. A legutóbbi törvénykezési időszakban az állam összesen évi 37,4 millió frankot költött ilyen célra.
Konklúzió: itt sem halnak éhen a politikában tevékenykedők.
:)
foto: news.ch






2017. augusztus 31.

Családi pótlék 2.0

A blog statisztikai adatait nézve, az egyik legfelkapottabb, legolvasottab írásom a családi pótlékra vonatkozik.
Nem árt kiegészíteni azt, mert a szabályok megváltoztak.
Mégpedig magyar oldalról.
Eddig elégséges volt a munkáltató által kiadott E 411 beadása a magyar hatóságnak, amin igazolták az otthon kifizetett összeget.
A régi metódus szerint beadott papírokat most egységesen visszadobták.

Az új eljárás szerint a svájci hatóság által lepecsételt doksit fogadják csak el, és akkor hajlandóak kitölteni, adatot szolgáltatni.
Nem egészen értem a változtatást, hisz miért nem mindegy a magyar hatóságnak, hogy nekem, mint cégnek kitölti a papírt és intézem tovább itt.
Felhívtam egy illetékest, de nem jutottam előbbre.

Ez némiképp megnehezíti a dolgot, mert most gyakorlatilag a két hatóságnak kell egyeztetni egymással.
Nem tudom, hogy erről értesítették-e a svájciakat. Feltételezésem szerint nem.

A probléma ott van, hogy a svájci kassza már a kitöltött E411 nyomtatványt várja, ami eddig működött is.
Most viszont gyakorlatilag az üreset kell beadni és nekik kell megkeresni a magyar hatóságokat.

Hogy ez hogyan fog működni, még nem egészen látom.
:(
Folyt. köv.

2017. augusztus 29.

A "külföldi adó"

Talán említettem már ezt a fogalmat. Itt csak úgy hívják a közbeszédben, hogy "Uuslandersteuer", avagy "külföldi adó". Persze, ha ez nem magánbeszélgetésben hangzik el, akkor mindenki fennhangon mondja, hogy neeem. Ilyen nincs.
:)
Minap a biztosítási ügynökünkkel volt megbeszélésünk gépkocsi biztosítás tárgyában. Több részlet tisztázása után, feltette a bűvös kérdést, hogy már svájci "álompolgárok" vagyunk-e? Összenéztünk, elmosolyodtunk és csak annyit kérdeztünk vissza, hogy: a külföldi adó miatt?
:)
Emberünk kínosan feszengett a székén, mi csak mosolyogtunk és mondtuk, hogy tudjuk, nem számít, ne érezze magát rosszul emiatt.
Félreértés ne essék, ez nem diszkrimináció...
:D
Bevallom szívesen megkérdeztem volna, hogy mennyire vagyunk mi kockázatosabbak, mint a piros útlevéllel rendelkezők, de jobbnak láttam nem feszegetni tovább a kérdést.

Aztán mit hoz a véletlen? Másnap megjelent egy cikk hasonló témában.

Az írás szerint adva van egy 24 éves, Svájcban született fiatalember, aki vásárolt magának egy használt személygépkocsit, majd biztosítást kötött rá. 950.- Frankos ajánlatot kapott, amit annak rendje és módja szerint alá is írt.
Néhány hónap múlva kapott egy hívást a biztosítótól, hogy rosszul árazták az összeget, mert feltételezték, hogy -mivel Svájcban született - állampolgár. A papírok áttekintése után derült ki, hogy ugyan itt született, de szerb állampolgár, így a biztosítás összege több mint felével megemelkedik, és 1500.- Frank lesz.
Emberünk próbált érvelni, hogy még soha nem volt balesete és már a jogosítványa is teljes értékű, de a biztosítót ez annyiban hatotta meg, hogy lecsökkentette az összeget 1200.- Frankra, ami még így is több, mint az eredeti.
Az ügymenetet nem tartja igazságosnak, hisz gyakorlatilag azért fizet többet, mert nincs piros útlevele.
A cikkben megszólal a biztosítótársaság képviselője is, aki hosszasan magyarázza a bizonyítványt. Szerintük ez -mindenféle statisztikai számításra hivatkozva -, teljesen rendben van.

Azért csak úgy józan paraszti ésszel végiggondolva: ez a fiú már Svájcban született, itt szocializálódott, itt szerzett jogosítványt, akkor miben tér el egy helyitől?
Genetikában? Hogy külföldiek a szülei már nagyobb kockázatot jelent?
De, ha szerzett volna állampolgárságot, akkor már nem számít?
Vicces...
:(
Eredeti cikk ITT:



2017. augusztus 12.

Ismét egy "gyöngyszem"

Svájci Nr. 1 ügyintézés. Ezen most beszarsz… bocs, de ez annyira morbid, hogy nincs rá jobb kifejezés. 
A múlt héten a párom kapott egy fizetési felszólítást 299,05 Frankról. Nem kevés, és a behajtó cég semmit sem árult el a tartozás mibenlétéről, így megkérdeztük, hogy mégis mit szeretnének behajtani, mert tudomásunk szerint minden számlánk rendezve van.

Ma megjött a válasz. Egy német ügyvédi iroda kereste meg a svájci céget, hogy van egy ilyen nevű ember, aki tartozik. Elméletben egy pótdíj lehet, ami egy 2013-as utazás során keletkezett Hamburg és Berlin között a vonaton. Az ember bediktált egy olyan nevet, amiből otthon is van több ezer, de még itt Svájcban is akad belőle, meg egy kamu címet (itt négy számjegyből állnak az irányítószámok, a felszólító leveleken meg öt van).

Vicces, mert a párom nemhogy vonattal nem jár, de a büdös életben nem volt se Hamburgban, se Berlinben. 

Erre mit csinál a behajtócég? Keres itt Svájcban egy ilyen nevű, de egyébként létező személyt és megpróbálja úgy behajtani, hogy semmi köze hozzá és semmilyen adat nem stimmel csak a név. Hát szeretnék gratulálni!

És persze most nekünk kell utána szaladgálni…  

Még az is felmerült bennem, hogy most az összes, ezzel a névvel Svájcban elő személynél bepróbálkoznak? 


2017. július 18.

Napi bosszúságok

Rendeltünk egy kisbuszt, vonóhoroggal. Megnéztük, kipróbáltuk, kifizettük. 
Átvételkor mi hiányzott róla? A vonóhorog. 
Elfelejtették... 
Ez most plusz két nap kiesés, vizsgáztatás, költség. 

A másik autónk maradék részletét kifizettem, mert el akartam adni. Átadás előtt derült ki, hogy a bank elfelejtette törölni az eladást tiltó záradékot.  

Mert az ügyfél számit.
Vagy mégse?
:(




2017. június 25.

Csússz a városban! - Program nyárra

A múlt évben debütált kísérleti jelleggel a városi csúszda Luzernben. Idén, az elmúlt év sikerére tekintettel megrendezik a programot Luzern mellett St. Gallenben, Bernben és Lausanneban is.
Egy hétvége erejéig az autók zaját és a kipufogógázt a látogatok zsivaja fogja felváltani, ugyanis egy 200 m hosszú, felfújható vízi csúszdát üzemelnek be.

Jegyek az alábbi linken elérhetőek, ITT:


Időpontok és helyszínek:

Slide-my-City-Tour 2017

St.Gallen
Datum: 22./23. Juli 2017 | Teufener Strasse 

Bern
Datum: 29./30. Juli 2017 | Aargauerstalden

Lausanne
Datum: 5./6. August 2017 | Av. Frédéric-César-de-la-Harpe

Luzern
Datum: 11./12. August 2017 (Freitag und Samstag) | Studhaldenstrasse

Jó szórakozást!

2017. június 11.

Minden harmadik embernek bevándorló háttere van

A svájci lakosság 36 %-a rendelkezik bevándorlói háttérrel - számolt be a tényről a statisztikai hivatal.
Jelenleg mintegy 2,5 millió ember él az országban, akik migrációs háttérrel rendelkeznek.
Ennek mintegy 1/5 része második generációs. Közülük 62 % szerezte meg a svájci útlevelet.



2003 és 2015 között a nem migrációs hátterű származó 15 évnél idősebb korosztály aránya 70-ről 63 százalékra csökkent. 
Ez az arány a jövőben valószínűleg nem csökken tovább, de az utóbbi 20 évben mindig többen vándoroltak be, mint ki az országból. Ez a gyermekek körében is megmutatkozik: Minél fiatalabbak a gyerekek, annál gyakoribb, hogy migráns hátterű családból származnak, ahogy a Szövetségi Statisztikai Hivatal állítja. A 6 évnél fiatalabb gyerekek 54 százaléka él migráns hátterű háztartásban.

A legtöbb külföldi Európából érkezik
Az arány a többi korosztálynál is jelentősen magasabb, mint 36 százalék. A 31-40-évesek körében majdhogynem minden második személy migráns családból származik (49%). A 32-, 37- és 38-évesek között az arány már az ő javukra dől el. A 61-70-éves korosztályban viszont csupán 23%.
A Svájcban élő külföldiek legnagyobb része, 85%-a, Európából érkezik. Ázsiai származású 7%, akiket az afrikaiak követnek 5%-al. A legtöbb külföldi, közel 300.000 fő, olasz állampolgár, őket pedig országok tekintetében a németek és portugálok követik.

Társadalmunk gazdagítása
- Ezek az emberek is a svájci társadalom részét képezik. Gazdagítják az országunkat – kulturálisan és gazdaságilag is -, mondja Silvia Schenker szocialista képviselő. 
Svájc mindig is változatos volt: Gondoljunk csak a négy hivatalos országnyelvre. 
Nem az a döntő szempont, hogy mikor érkeztek a szülők Svájcba, hanem hogy mennyire sikerült beilleszkedniük. A megfelelő együttéléshez sikeres integrációra van szükség. Ebben a tekintetben az elmúlt 20 évben sokat tanult az egész társadalom: - Ma már nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy a gyerekek korán elsajátítsák az ország nyelvét -, véli Schenker. A svájci kultúra nem okoz problémát számukra: - Ugyanúgy vannak külföldiek, akik magukénak érzik a svájci kultúrát, mint ahogy svájciak is vannak, akik nem érdeklődnek iránta.
Ennél pesszimistább az álláspontja Mauro Tuena oktatási politikusnak: - A növekvő bevándorlás rosszabb bűnügyi mutatókhoz, kevésbé hatékony szociális rendszerhez és a gyerekek nyelvtudásának elégtelensége miatt a pedagógusok túlterheléséhez vezet -, véli a szocialista képviselő. Ezek a kihívások egyre erősödni fognak, ha nem tesznek semmit a bevándorlás ellen. Véleményét saját tapasztalataira alapozza: iskolájában az oktatást hátrányosan befolyásolta a külföldiek nagy aránya.

 Migrációs hátterű személynek számít: 1. Külföldi állampolgárságú személyek, 2. Svájci állampolgárságot szerzett külföldiek (kivéve, ha a személy és az ő szülei Svájcban születtek), 3. Svájcban született személyek olyan szülőkkel, akik külföldön születtek. A statisztika szerint nem migrációs hátterű az a személy, aki svájci állampolgárként született, és szüleinek legalább egyike ugyancsak svájci születésű.

Az internetes portál -ahol a cikk megjelent -, feltette a kérdést olvasóinak, hogy ki rendelkezik migrációs háttérrel. Természetesen a felmérés nem reprezentatív.

A kérdés: Rendelkezik ön migrációs háttérrel?
1./ Igen. Külföldön születtem és nincs svájci útlevelem. - 10 %
2./ Igen. Legalább az egyik szülő külföldi. Nincs svájci útlevelem. 3 %
3./ A szüleim külföldről jöttek és van svájci útlevelem. 14 %
4./ Külföldön születtem, de van svájci útlevelem. 8 %
5./ Nem, az egész család svájci. 57 %
6./ A nagyszüleim külföldiek. 8 %.


2017. június 9.

Félünk vagy nem félünk?

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de az elmúlt évek terrortámadásai sokak gondolkodását megváltoztatták.
Bár jóval kisebb az esélye, hogy Magyarországon vagy Svájcban terrortámadás történhet, mint egy balesetnek vagy, hogy fejünkre esik egy cserép, az utazások tervezése során többek fejében megfordul, hogy biztonságos helyen töltse a szabadságát.
Ez azért régebben nem így volt. A világ megváltozott és sajnos meg kell tanulni ezzel együtt élni.
:(
Bevallom én is abba a csoportba tartozok, akinek azért megfordul a fejében egy-egy utazás tervezésénél, hogy az a lehető legbiztonságosabb legyen.
Így aztán a bakancslisámon lévő helyek közül is van, ami még várat magára.

Nemrégiben Alicantéba utaztam és a "heringelésnél" (amikor az útlevél és jegyellenőrzés után egymás nyakába lihegve vársz, hogy felszállhass a gépre) látom, hogy az előttem álló manus útlevele arabul íródott. Útitársam is a fejével odabökött. Én voltam közelebb, sikerült az angol szöveget is kibetűzni. Líbiai útlevél volt. Bár nem volt ráírva, hogy terrorista lenne, én azért jól megnéztem. A repülőn is pont előttem ült, szemmel tartottam. Nem mintha bármit is tudtam volna tenni, ha rossz szándékkal szállt volna fel.
:)
Persze, nem volt semmi gond, az ő legnagyobb problémája az volt, hogy egy normális szelfit készítsen magáról.

Ezen gondolatok mentén, már évek óta elkészítenek egy listát, amely azt tartalmazza, hogy mely országokat tekintenek épp biztonságosnak.
Egy angol oldalon jelent meg a napokban (a londoni támadás előtt) egy ilyen összeállítás, miszerint jelenleg 45 országban áll magas fokon a fenyegetettség, így oda nem ajánlják az utazást.
A térkép szerint pl. Magyarország, Lengyelország, Csehország és Svájc a béke szigete, ugyanakkor veszélyes országnak számít gyakorlatilag az összes nyugati állam.

Erre a linkre kattintva megnézhetitek az összeállítást:ITT:
A hazai külügyminisztérium friss listáját ITT találjátok.
Ti mit gondoltok?
Szavazni a jobb oldalon lehet.

2017. június 5.

Hogyan szúrjunk ki a gyerekünkkel?

Mi mást lehetne ez, ha nem kiszúrás, amikor az éppen 18. életévét betöltött gyermek kap egy több ezer frankra is rúgó számlát az egészségügyi biztosítótól...
Krankenkassáról már többször beszélgettünk, csak dióhéjban még egyszer róla. Aki 90 napnál többet tartózkodik az országban, annak kötelező fizetni. Ez az egészségbiztosítási járulék.
Az összege sok változótól függ, de felnőttek esetében havi 200.- frank alatt nem találni jó szolgáltatást, gyerekek esetében ez jóval kevesebb, de fizetni kell. Ha jól emlékszem, mi 50.- frank körüli összeget utaltunk havonta. Ezzel biztosítva volt a gyerek egészségügyi ellátása. Ez nem sok, de ha 18 éven keresztül gyűlik, bizony komoly összeg lehet belőle, mint tartozás.

De miért követelik a biztosítók?
Itt van egy pici joghézag, ugyanis annak ellenére, hogy a kiskorú gyermekért a szülő felelős és neki kell(ene) helytállnia, ugyanakkor a biztosított a gyermek. Erre apellálva próbálják a biztosítok visszaperelni a felgyűlt tartozást a gyermek nagykorúvá válása után.
Erről az esetről jelent meg egy írás, különböző véleményekkel.


- Önhibájukon kívül eladósodni és már fiatal éveikben behajtási eljárással szembesülni az érintettek számára hatalmas megterhelés. Ha végrehajtásra kerül sor, az azt jelenti, hogy az illető a létminimum szintjén él -, mondja Odermatt. 
A fiatalok gyakran a rendszeres adókat sem tudják fizetni, ami további tartozásokhoz vezet. 

A Caritas, mint ahogy a Svájci Adós-Tanácsadó Szövetség is ezért a következőket kéri: Az egészségpénztárak a fiataloktól a jövőben ne hajthassanak be olyan járuléktartozást, amelyért nem az érintettek felelnek. Ehelyett a szülők maradjanak az adósok. A szövetségi KVG (Egészségbiztosítási törvény) törvényben létre kell hozni a megfelelő törvényi alapot.   


A szocialista képviselő, Bea Heim a május eleji ülésszak során benyújtott egy ezzel kapcsolatos kezdeményezést: 
- Egyszerűen nem fordulhat elő, hogy a fiatalok viszonylag alacsony jövedelmüket arra kényszerülnek fordítani, hogy olyan adósságot fizessenek vissza, amelyért nem ők felelnek -, mondta a Svájci Adós-Tanácsadó Szövetség elnöke. Ez a kereső tevékenység megkezdését jelentősen megnehezíti, ill. bizonyos szakmák esetében, mint adótanácsadó, ügyvéd, ékszerész vagy órás, akár még meg is akadályozhatja. Aki ellen egyszer már indult végrehajtási eljárás, annak alig marad esélye lakáshoz jutni.
A gyermekek perelhetik szüleiket
A svájci Santésuisse egészségpénztári szövetség a javaslatot - mérlegelendőként-  értékeli, főleg - azért, mert az egészségbiztosítóknak jelenleg nincsen törvényi hátterük arra, hogy a szülőket gyermekeik eltartására kötelezzék - mondja a szóvivő Christophe Kaempf. A törvény szerint a 18-éves nagykorú személy a felelősségre vonható adós, ha járulékait nem fizeti meg. A törvény viszont lehetőséget ad, hogy szülei ellen pert indítson az eltartási kötelezettség megsértése miatt.
- Ha a fiatalokat terhelik az egészségpénztári járuléktartozásokkal, akkor nekik kell szüleiket bevonni a kötelezettségvállalásba - , véli Sebastian Frehner (SVP) egészségpolitikus, aki ellenzi a vonatkozó törvény megalkotását. Az egészségpénztárak szuverén joga, hogy mindig az érintett személy ellen indítsák meg a behajtást.

Nos, ennyi a cikk, ezek a politikai, szakértői vélemények.
Mit gondoltok?

2017. május 22.

Papírrepülő bajnokság

Sokféle versennyel lehet találkozni a világban, erről még nem hallottam. Eddig.
A hétvégén Luzernben tartották a X. Papírrepülő bajnokságot, 139 versenyzővel.
Idén, az időjárásra való tekintettel nem tudták a szabadban megrendezni, egy tornaterembe szorult a verseny.
Az idei győztes 24, 35 méterre repítette "járművét", amivel nem sikerült megdönteni az egy évvel ezelőtt felállított 33,90 méteres csúcsot. Tegyük hozzá, hogy az eredményt jelentősen befolyásolja, hogy nyílt vagy zárt térben történik, hisz egy jobb széljárás besegíthet.
:)
Az idén már lemaradtunk, de jövő májusban újra megrendezik. Aki érdekel látogasson el Luzernbe.

Eredeti cikk, videóval ITT:
És ITT.
Aki kedvet kapott, annak egy kis segítség ITT.
Jó szórakozást!


2017. május 9.

A svájci építészet remekei

Nem fűzök hozzá különösebb kommentárt.
Ezt a fotót egy olyan lakásban készítettem, aminek eladási ára közel 1 M Frank. Ha valaki bérelni akarja, akkor 3 650.- Frankot kell érte havonta fizetnie.

Ahogy látszik a jobb oldali a bejárati ajtó, a bal oldali pedig a lift ajtaja. Egymásra nyílnak.
Vicces.





2017. május 4.

A Postabank offline

Szerda reggel összeomlott a svájci postabank rendszere. A bankot semmilyen elektronikus formában nem lehetett elérni, az ATM-k benyelték a kártyákat, a kártyákkal nem lehetett fizetni.
Év elején történt az új rendszer bevezetése, azóta több alkalommal történt műszaki probléma.
Januárban egy teljes napig volt elérhetetlen a netbank.

A Posta Twitter-oldalán egyre több a reklamáció, mely teljesen érthető.
Estére sikerült megoldást találni. A nyilatkozat alapján a katasztrófális hibát egy rossz konfiguráció okozta.

Nem tudom, hogy mit gondoljak a dologról.
Otthon ez sokszor előfordult. Amikor reklamáltunk felfele, mindig azt a választ kaptuk, hogy " a az intenetbank fejlesztése nincs a TOP 10 prioritás között."
Lehet, hogy itt sem?
:)

2017. május 3.

Abortusz

Kaptam néhány javaslatot olyan témákról, amikről még nem írtam.
Köszönöm.
:)

Az egyik egy olyan téma, amiben nem szívesen foglalnék állást sem mellette, sem ellene. Szerte a világban különböző a megítélése. Vannak ahol tiltják vagy korlátozzák és van, ahol különösebb ellenállás nélkül tehetik meg a hölgyek.
Ez a terhességmegszakítás kérdése.

Ha jól tudom, otthon viszonylag egyszerű az abortusz elvégeztetése, ám nem zajlik teljesen macera mentesen.
Néhány éve egy ismerősöm beszélt róla, aki átesett ilyen beavatkozáson. Lehet, hogy már nem helytálló, de akkor az ügymenet nagyjából annyiból állt, hogy az orvos által megállapított terhesség igazolásával kellett felkeresni a helyileg illetékes családvédelmi szolgálatot.

Az ott lévő illetékes meghallgatta a szándék előterjesztését, majd felvilágosítást adott a további lehetőségekről, stb. Következett néhány napos várakozás, majd ismét meg kellett erősíteni a szándékot. Innen egyenes az út, és végrehajtják a műtétet.
Ez nem ingyenes, 30 ezer forintba kerül(t), de vannak lehetőségek, amikor az illető szociális helyzetére tekintettel átvállalják azt, vagy csak egy részét kell kifizetni.

Magyarországon jelenleg a terhesség 12. hetéig végezhető el a terhességmegszakítás, kivéve ha az anya korlátozottan cselekvőképes, vagy kiskorú, ha az orvosi ellátás hibájából nem derült ki, hogy állapotos, vagy épp elveszett a bürokrácia útvesztőjében. Ebben az esetben a 18. hét a végső határidő. Ennél idősebb terhességet csak akkor szakítanak meg, ha valamilyen genetikai fejlődési rendellenességre derül fény. A legvégső határidő a terhesség 24. hete.
A művi terhességmegszakítás Magyarországon - mint ahogy benne van a nevében - csak műtétileg lehetséges. Ugyan évek óta folyik a vita az abortusztablettáról, de egyelőre nem engedélyezett.



A felkérésnek eleget téve, megnéztem, hogy mi a helyzet Svájcban.
Magam is meglepődtem, hogy milyen egyszerű. Erről lehet vitatkozni, hogy jó vagy sem.
A jelenlegi svájci törvények szerint minden nőnek joga, hogy eldöntse, hogy vállalja-e a terhességet vagy sem.
Ha nem, akkor a 12. hét végéig van lehetősége elvégeztetni a beavatkozást. Egyetlen feltétele, hogy biztosítással kell rendelkeznie, várakozási idő nincs.
12 hét felett azonban már itt is orvosi javaslat szükséges.
Az alsó korhatár a betöltött 16 év, ha az orvos úgy ítéli meg a tinit, hogy tud rendelkezni önmaga felett. Ebben az esetben a szülőket nem értesítik.
Mondjuk a megküldött számlát nehéz lesz eldugni, de erre az esetre is van megoldás.
Aki nem akarja, hogy megjelenjen ez a tétel, az kifizetheti a saját pénztárcájából. Egy tablettával végzett megszakítás díja 600.- és 1000.- frank körül mozog, egy műtéti beavatkozás elérheti a 2000.- frankot is.
Az abortusz végrehajtását nem szükséges kórházi intézményben végeztetni, az országban több kijelölt rendelőben elérhető a szolgáltatás.
Az alább LINKEN találhatók meg.

Itt engedélyezett az abortusztabletta 1999 óta. 2015-ben az összes terhességmegszakítás 70%-t így végezték.
Erre azonban csak a 7. hét végéig van lehetőség, ezen felett csak művi terhességmegszakítás lehetséges.
Mindkét esetben ambuláns az ellátás, bár a tabletta esetén is meg kell jelenni az intézményben. Szabadon nem vásárolható, mivel komoly mellékhatásai lehetnek. Az első megjelenés alkalmával egy tablettát kap a hölgy, amivel gyakorlatilag megállítják a terhességet, majd két nap múlva ismét fel kell keresni az intézményt, ahol a második tablettát is beveheti. Ez indítja meg a tulajdonképpeni vetélést. (Bocs, ha orvosilag nem jól írtam körül.)
Miután lezajlott az esemény, 2-3 hét múlva orvosi vizsgálat szükséges, hogy megállapítsák, hogy minden rendben van-e. Ha nem, akkor ismét szükséges a méh kitisztítása. Ez már műtétileg.
Szóval, amilyen jól hangzik, nem olyan egyszerű ez a megoldás sem.

Persze, mindenki maga dönti el, hogy melyiket választja, ha erre a megoldásra kényszerül.
:(



2017. április 29.

Szolgálati közlemény

Egyéb elfoglaltságaim miatt a blog egy kissé lelassult, de nem zárom be.
Várom a javaslataitokat, hogy milyen témát dolgozzak fel.
Köszönöm.
Szép hétvégét!

2017. április 4.

Kérdések és válaszok a drónokról

Mi is az a drón?
A Wikipédia szerinti definíciója:

pilóta nélküli repülőgép (angolul Unmanned Aerial Vehicle, UAV, am. „személyzet nélküli légi jármű”, vagy Remotely Piloted (Aerial) Vehicle, RPV, am. „távolról irányított (légi) jármű”, vagy drón (az angol drone szó jelentése here (méh) vagy igeként (méh)zümmögés), amely kezdetekben elsősorban katonai feladatokra alkalmazott olyan repülőeszköz, mely valamilyen ön- vagy távirányítással (leggyakrabban a kettő kombinációjával) rendelkezik, emiatt fedélzetén nincsen szükség pilótára. Amennyiben katonai célokra használják, a harci robotok egyik fajtája. Ellentétben a robotrepülőgéppel, mely – lévén saját maga a fegyver – használatakor megsemmisül, a pilóta nélküli repülőgépléghajó vagy helikopter többször is felhasználható.

Egyre több drón van a háztartásokban. Már a nagyobb műszaki üzletekben is szabadon beszerezhetőek. Ugyanakkor sokakat zavar a jelenlétük. Mit lehet tenni legálisan ebben az esetben? - tették fel kérdéseiket az olvasók az egyik internetes portálon.



A polgári repülésügyi hivatal szerint mintegy 100 ezer ilyen alkalmatosság van forgalomban. Azonban ez a szám óvatos becslés, hisz nincs bejelentési kötelezettség minden eszközre.
Sokan nem a boltokban vásárolnak, hanem maguk rakják össze ezeket.

" A szomszédom folyamatosan a kertem fölött röpteti a drónját? Megteheti ezt?" - kérdezte az egyik olvasó.
Nem, pláne ha a drón kamerával van felszerelve. (Manapság már szinte csak kamerával felszerelt drónokat lehet vásárolni. ) Ez csak akkor legális, ha a szomszéd/lakó hozzájárul.

"Már figyelmeztettem a szomszédomat, de nem történt semmi. Mit tehetek?" 

Ha a felhívás ellenére a drón tulajdonosa nem törli az addigi felvételeket, akkor jogi útra lehet terelni a problémát. Ebben az esetben keresetet kell benyújtani, a magánélet megzavarás miatt, valamint meg lehet tiltani, hogy a drón tulajdonosa a továbbiakban arra repüljön ( drón távoltartás :D ).

"Zavar a drón a kertemben. Egy slaggal lelocsolnám. Jó ötlet? - kérdezte egy másik olvasó.
Amennyiben valaki a kertjében "elfogja" a drónt az legális, lelőni inkább nem kellene - mondta egy ügyvéd. Megoldás lehet, hogy egy gyenge vízsugárral térítsék a föld fele (ne sérüljön meg), majd el lehet fogni a betolakodót.

"Mi van ha mégis eltörik a drón?"
(Megjegyzem nagyon sérülékenyek, egy rosszul végrehajtott leszállás esetén azonnal törik a propeller.)
A jogi gyakorlat szerint meglehetősen nehéz annak bizonyítása, hogy mikor esett kár a berendezésben, így az esetleges kártérítés kérdése is egyéni döntés alapján születhet.

"Szükséges-e valamilyen speciális biztosítást kötni a drónomra? " - jött egy következő kérdés.
Igen, amennyiben a drón súlya meghaladja az 500 grammot, felelősségbiztosítást kell kötni, melynek biztosítási összege 1 M frank.

"Szükség van engedélyre, ha drónt használok? "
Ez is a drón súlyától függ. Amennyiben az meghaladja a 30 kg-t, szükséges a polgári légiügyi hatóság engedélye. (Azt hiszem azért ilyen nem sok van a háztartásokban. :D )

" Milyen távolságra röptethetem a készüléket? "
Minden esetben a látóhatáron kell, hogy maradjon.

" A drónt egy videó-szemüveggel szállították. Használhatom ezt?"
Nem minden esetben. Az alapelv azt mondja ki, hogy amennyiben látást segítő eszközt kíván valaki használni, akkor szükséges a polgári repülésügyi hivatal beleegyezése.
Illetve akkor is lehetőség van a használatra, ha egy másik személy figyeli a drónt, és esetlegesen be tud avatkozni.

"Filmezhetek-e a drónommal egy koncerten vagy épp a Street Parade-n?"
Nem, amennyiben a csoport több mint két tucat embert tartalmaz, úgy 100 méteres körzetben tilos drónt használni.
Amennyiben mégis ilyen történik, az néhány száz frankos bírságot vonhat maga után (amennyiben kiderül, hogy kié az eszköz).

"Egy repülőtér mellett lakom. Repülhetek? "
A repülőterek közelében korlátozva van a drónok használata. A kifutó/leszállópálya 5 km körzetében nem lehet repülni drónnal.

"Szuper felvételeket készítettem, amin különböző emberek vannak. Közzé tehetem az Instagramon? "
Nem, csak abban az esetben ha felvételen szereplő emberel előzetesen hozzájárultak.

"... és ha live streamról van szó?
Ebben az esetben is csak akkor, ha nagyobb magasságból készül a felvétel és az nem sérti a személyiségi jogokat.

Ti kipótbáltátok már ezt az eszközt?
Esetleg zavarta meg valaki az életeteket ilyen tárggyal?
Hoznátok valamilyen szigorúbb szabályozást a használatra?





2017. március 19.

Bérekről

Azt hiszem, hogy nem árulok egy nagy titkot, ha a lassan 700 felé közelítő írásból az "Átlagbér" című a legolvasottabb.
Nem meglepő, hisz pénzből élünk, sokakat érdekel, hogy mennyit lehet itt keresni.
Szinte minden évben megjelenik egy-egy új hír az aktuális jövedelmekről.
Most sincs ez másképp.
Minap olvastam egy írást az egyik legnépszerűbb online-portálon "Mennyit keres egy pilóta, egy tanár és egy pincér?" címmel.
A cikk megállapítja, hogy a bérek az elmúlt öt évben stagnáltak vagy alig emelkedtek.

Néhány szakmát kiemeltek a listából.
Ezek szerint egy autószerelő 4 450.-, egy főorvos 12 800.-, egy fodrász 3 800.-, egy villanyszerelő 4 650.-, egy virágkötő 4 000.-, egy légi közlekedési irányító 13 100.-, egy pincér 4 100.-, egy újságíró  6 440.-, egy szakács 4 120.-, egy C. kat. tehergépkocsivezető 4 100.-, egy tanár 7 000.- (ZH kanton), egy pilóta 8 900.-, egy lelkész 9 000.-, egy rendőr 5 500.-, egy eladó 4 000.-frankot keres havonta bruttóban.

Természetesen ezt még befolyásolja az is, hogy melyik kantonban él valaki és feltételezik, hogy a végzettségen svájci pecsét van. Ez alól csak néhány szakma kivétel (pl. egészségügy), ott elfogadják a magyar bizonyítvány is. Több szakmában nem ismerik el a külföldi diplomát, és nem fizetik meg a szakmunkásbért.

Megkérdezték az olvasókat is, hogy mennyire elégedettek a bérükkel.

Umfrage
Verdienen Sie genug?

26 %

44 %

24 %

6 %
Insgesamt 25975 Teilnehmer

A majdnem 26 ezer szavazó közül 26 % elégedett, 24 % elégedett, de boldogabb lenne egy kis emelés után. 44 % százalék szeretne több bért, és 6 % (svájciasan) nem beszél pénzről.
:D

Az írásra rekordszámú - több, mint 1700 - komment érkezett, amivel aztán a szakemberek is vitába szálltak.
Tény, hogy az elégedetlenség jogos, hisz a bérek stagnálása mellett, a költségek viszont szépen lassan növekednek. Elég csak a betegbiztosításról beszélni, ami átlagban is 5-7 % -ot emelkedett csak ebben az évben, de volt olyan biztosító, ahol meghaladta a 10 %-ot. Mióta itt élünk minden évben többet fizetünk, azonos feltételek mellett.

Egy hozzászóló megemlítette, hogy a közszférában jobban keresnek az emberek.
Ezt egy szakszervezeti vezető cáfolta. Szerinte ott is a "minimálbér" 4000.- frank körül mozog.

Egy másik vélemény szerint növekedik az adó, a betegbiztosítás.
A válaszadó szerint ezek a kötelező költségek csak minimálisan, 0,6 % -al emelkedtek 2006-2014 között. (Nem tudom ezek milyen adatok, de csak ha a saját háztartásomat nézem, akkor sem igaz.)

Egy harmadik hozzászóló szerint a szakmunkásokat alacsony bérekkel büntetik.
Itt azzal érveltek, hogy ezt így nem lehet kijelenteni, hisz egy jó szakember, aki jó minőségben dolgozik, az jól keres. Természetesen figyelembe kell venni a gazdasági területet és, hogy az ország mely részében dolgozik. (Szerintem egy picit itt összemosta a dolgokat. Egy vállalkozó esetében lehet, de nem egy cég alkalmazottjaként).

"Munkanélküli" felhasználónévvel valaki arról írt, hogy szerinte a bérek stagnálása a szabad munkavállalásnak tudható be. Sok éves tapasztalattal rendelkező emberek munkanélküliek lesznek, kiszorulnak a munkaerőpiacról. Akiknek még van munkájuk, azok semmit tesznek, hogy a béreket emeljék.
A bázeli egyetem professzora (természetesen) ezt is cáfolta. Szerinte a szabad munkaerőáramlás nem érintette hátrányosan a helyi munkaerőt.

Valaki azt nehezményezte, hogy a papok miért keresnek ilyen sokat.
Persze, ezt is megvédte valaki. Ezek az emberek annyit keresnek, mint a tanárok (kvázi egyetemi végzettséggel végzik a tevékenységüket), mely nagyon felelősségteljes munkát kíván meg. És olyan áldozatot is kell hozni, hogy a plébánián kell lakni és nincs fix munkaidő.
(Én ezt nem kommentálnám.)

A lap, hogy tovább korbácsolja az indulatokat, a mai nap lehozott egy álláshirdetést.

Hát meg kell mondani ez már tényleg a legalja, és mivel nincs megállapított kötelező minimum, így a munkáltató lehet akár pofátlan is.


18 és 24 év közötti titkárnőt keres egy kisebb, 50 alkalmazottat foglalkoztató cég. Az állás teljes munkaidős, határozatlan időre szó, de nem várnak el túl sok gyakorlatot. Mondjuk vicces is lenne, ha egy 18 évestől 10 év gyakorlatot várnának el. Bár, lassan errefelé halad a tendencia.
Igen, kedves olvasó. Jól látod. Ezért 1750.- frankot kínálnak havonta. Otthoni olvasóknak mondom, hogy ne tessenek rögtön 280-al szorozni.
Ebből itt kell megélni.
Ez gyakorlatilag arra elég, hogy fenntartson egy kisebb lakást, és kifizesse esetleg a betegbiztosítását.
Habár a genfi albérletárakat ismerve, lehet, hogy erre sem elég...

A genfi munkavállalókat védő hivatal munkatársa szerint a bér botrányos, de legális.
Szerinte ezek a hirdetések növekedni fognak és az oka az, hogy nincs kötelező érvényű minimálbér.
Az oldal közben etikai okokra hivatkozva eltávolította a hirdetést és megkeresték a vállalkozást is, akik azt nyilatkozták, hogy csak elhibázták az összeget.
Hiszi a piszi.
:)


2017. március 17.

Rendszámtábla aukció

Még véletlenül sem szeretnék más zsebében turkálni, de bizonyára sokan eljátszadoztunk már a gondolattal, hogy mi lenne, ha beesne egy telitalálat valamelyik szerencsejátékon. Ez akkor a legizgalmasabb, ha nem is fogad valaki.
:)
Velem is előfordult és sok minden szerepelne ezen a képzeletbeli listán.
Mondjuk egy rendszámtábla nem.

Kép: Keystone

Nem vagyunk egyformák azonban, van aki erre költ hatalmas összeget. Korábban már beszámoltam a Svájcban divatos rendszámtábla árverésről. Most azért került ismét terítékre, mert megdőlt a korábbi rekord.
Eddig az SG 1 feliratért fizettek a legtöbbet 2013-ban. Ez 135 ezer frankért kelt el.
Most a VS 1 került kalapács alá és egy hónap állt rendelkezésre, hogy licitáljanak rá. Az ismeretlen vevő 160 100.- frankot fizetett érte.

Mit gondoltok róla?



2017. március 15.

Itt a tavasz - Hullanak a motorosok

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én mindig is ódzkodtam a motoroktól. Gyerekkoromban az apukámnak volt egy oldalkocsis (talán Pannónia) motorja. Már akkor sem élveztem a vele való közlekedést. Később, a saját udvarunkban sikerült a Babettável átmennem a szomszédhoz, a kerítésen keresztül.
:)
Nagyjából itt be is fejeződött a motoros karrierem.
Később mindig attól tartottam, hogy majd a fiammal micsoda harcaink lesznek e tárgykörben. Szerencsére, ő sem szeretett bele a motorozásba.
Persze, autóval is lehet csúnya balesetet szenvedni, sőt meg is lehet halni, de azért csak nagyobb az esély, hogy nem halunk meg, ha egy kaszni veszi körül az embert.
Aztán ott van még a gyakorlat. Sokan megfelelő gyakorlat nélkül ülnek már-már versenymotorokra, aztán kész a baj.
Nyílván, egy motoros napokig tudná ecsetelni, hogy miért is jó motorozni. Megértem.
Azt gondolom (vagy inkább remélem), hogy a többség azért felelősen közlekedik.

Nem tudom, hogy otthon van-e valami különbség (majd ti megírjátok) az A kategórián belül.
Itt három A kategória van. 14 éves kortól lehet vezetni a "töflit". 16 éves kortól lehet a max. 50 ccm hengerűrtartalmú, 4 kW teljesítményű, 18 éves kortól a max. 125 ccm, max. 11 kW teljesítményű motorokat (ez egy kategória).
Az ezen felüli motorokhoz már 25 éves életkor, és legalább 2 éves alsóbb kategóriás gyakorlat kell. Szerintem ez egy elég jó rendszer.

Ha jól belegondolok, két ismerősöm halt meg motorbalesetben. Ebből az egyik abszolút a megfelelő gyakorlat hiánya miatt veszítette el az életét.
Ő még a jogsiját is a piacon vette. Abban az időben még elég sok mutyi volt.
Aztán első dolga volt valami gyors motort (mert ki, ha én nem) venni és nem sokkal később egy előzés közben elesett. Egy autó kanyarodott balra, ő meg előzte a sort és későn vette észre, hogy a kocsi indexel és elkezd kanyarodni...
Negyven sem volt, kicsi gyerekek maradtak utána.

Minap pont a magyar tv-ben egy közlekedési szakembert hallottam, aki felhívta az autósok figyelmét pont az ilyen veszélyforrások elkerülésére.
Egy picit meg is lepődtem, hisz ha betartanák a közlekedési szabályokat, akkor elő sem fordulhatna ilyen baleset.
Én figyeljek duplán, mert esetleg jön valaki egy Hayabusával és nem tartja be a szabályt?
Furcsa.
Persze, figyel az ember, ahogy tud.

Most, hogy "kitört" a tavasz, itt is előkerültek a motorok, quadok.
Az eredmény már látható.
A hétvégén két quad baleset is történt.
Az első esetben egy 65 éves vezetőnek sikerült egy kőrakásnak szaladni. Felborult, és súlyos sérülést szenvedett. Mentőhelikopter szállította kórházba.

Bild: Zuger Polizei

A másodikban egy 90 (!) éves "versenyző" egy autóval ütközött. Itt is súlyos sérülés lett belőle.
Minden tisztelet az időseknek, de mi a túróért kell 90 évesen motorozni?

Bild: Nidwaldner Polizei

Szóval, figyeljünk jobban a motorral, kerékpárral közlekedőkre.


2017. március 13.

Svájciak külföldön

Azt gondolom, hogy nem írok meglepőt, ha azt állítom, hogy Svájc nagyon népszerű ország a külföldiek körében, mint célország. 2016-ban mintegy 160 ezer ember érkezett.

Ugyanakkor sok svájci hagyja el az országot, akár időlegesen, akár véglegesen.
A statisztikák szerint 1990 óta átlagosan évi 26 és 30 ezer fő távozik.
2015-ben 30 103 fő jelentkezett ki, ugyanakkor 25 952 ember tért vissza.

A felmérés szerint 2016-ban Svájc népességének 10 %-a, 761 930 fő élt külföldön. Ennek mintegy 62 %-a él Európában, 24 %-a pedig Amerikában telepedett le. Mindössze 2,8 % tartózkodik Afrikában.

Az európai kedvenc, Franciaország (198 647 fő). Ebből 105 ezer ember Lyon környékén lakik.
A második helyezett Németország. Itt 86 774 személy jelenzkezett be, Stuttgartban (28 343), Frankfurtban (22 941), és Berlinben (19 044) él.

Az USA-ban 80 218, Olaszországban 51 556, Angliában 33 745, végül Spanyolországban 24 721 fő költözött.
Magyarországra 2024 fő jelentkezett be.

Általában azt szokták mondani, hogy magyar mindenhol van a világban. Ez így van, de akad néhány svájci "elvetemült" is.
Grönlandon pl. 5, Eritreában 7, Szudánban 81, Afganisztánban 49 svájci él.
:)

 Akit érdekel, további adatok ITT tekinthetők meg.





2017. március 7.

Túl sok a gimnazista (?)

Egy érdekes cikkre bukkantam. 
"Inkább egy asztalos szakmunkás képzés, mint egy gimnáziumi érettségi latin nyelvtudással: A svájci szavazóképes lakosság 59%-a azon a véleményen van, hogy túl sok a gimnáziumot végzett diák. Csak 2%-a véli úgy, hogy a szakmunkástanulók vannak túl sokan. 20% az arányt éppen megfelelőnek tartja. Ezeket az eredményeket mutatja a legújabb Vimentis felmérés (lásd a keretben). Növekvő életkorral erősödik az a vélemény, hogy túl sok a gimnazista. Különösen az SVP-, BDP-, Lega- és EDU-választók osztják ezt a véleményt.
Svájcban 2015-ben a gimnáziumi érettségivel rendelkezők száma 20,1% volt. A nők 23,7%-os aránya azt mutatja, hogy gyakrabban szereznek gimnáziumi érettségit, mint a férfiak (16,7%). Az érettségizettek száma folyamatosan növekszik: 1980-ban még 10,6% volt az érték. Az összes érettségizett diák aránya, beleértve a szakiskolákban és szakközépiskolákban szerzett érettségit is, 2015-ben már elérte a 37,5%-ot. 2008-ban ez az érték 32,2%, 2010-ben pedig 33,9% volt. Nemzetközi összehasonlításban viszont a gimnáziumi érettségi kvóta viszonylag alacsony. Németországban az érettségizettek száma 40%, Franciaországban pedig eléri a 80%-ot.
«Sok szülő túlbecsüli a gyermekét»
Az ilyen irányú tendenciákat sürgősen meg kell akadályozni, nyilatkozta Felix Müri, SVP-képviselő, aki egyben az oktatási bizottság elnöke: «A gazdaság már most hiányolja a villanyszerelőket és pékeket. Egyidejűleg viszont egyre több a diplomás, aki nem talál munkát.» Az Ipari Szövetséggel és a Munkaerőpiaci Szervezettel (OdA) együtt szeretnének a tendencia ellen menni, és a diákok és szüleik figyelmét kellő időben felhívni a duális képzési rendszer előnyeire.
«Vannak szülők, akik gyermekeiket túlbecsülik, és minden áron a gimnáziumba hajszolják. Azt hiszik, hogy a gyermekükből nem lesz semmi, ha nem szerez diplomát», véli Müri. Elsősorban a külföldi szülők gyermekeinél figyelhető meg ez a jelenség.
«A nem gimnazisták hibás kisebbségi komplexusban szenvednek»
«Bizonyosan nem túl sok a gimnazista», állítja a fentiekkel szemben Kathy Riklin oktatásügyi politikus (CVP). Különben Svájc nem lenne kénytelen, szakembereket toborozni külföldről. Riklin a felmérés eredményeit azzal a ténnyel magyarázza, hogy a svájciak többsége nem rendelkezik érettségivel: «Nyilvánvalóan sok szakmunkás végzettségű ember szenved hibás kisebbségi komplexusban, és frusztrációját a gimnazistákon vezeti le.» Az SVP szándéka, hogy a két oldalt összeugrassza.
Viszont az is igaz, hogy a magas szintű képzés kiemelten fontos Svájc technológiai, gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából. «Majd akkor, ha hidak omolnak össze, mert nincsenek mérnökeink vagy a betegek kuruzslókhoz járnak orvos helyett, mindenki számára világossá válik, hogy a gimnazisták mennyire fontosak a társadalom számára», nyilatkozta az ETH-t végzett Riklin.
Nos, lehet vitatkozni.




2017. március 3.

Költözés - sok pont nulla

Bevallom, ha valaki kérdést szegez nekem, hogy hányszor is költöztünk, elsőre nem tudom a választ.
:)
Sokszor.
Általában nem sikerült barátsággal elválni az ingatlan tulajdonosától. Ott kötöttek belénk, ahol lehetett. Több esetben a bíróságra kellett menni az igazunkért.
Most egy egész már szituációba kerültünk.
Emlékeztek még a múlt évi egyik bejegyzésre?
Aki nem, annak egy részlet ITT olvasható a kálváriából.

Nos, a lakás nem lett jobb.
Nincs mit szépíteni, ami szar, az szar.
De mondhatom a másik elhíresült szlogent: szarból nem lehet várat építeni.
A lakás persze nem száradt ki, belépve olyan, mintha a Fővárosi Állatkert pálmaházába lépne az ember. Bár már nem folyik patakokban a víz az ablakon, azért akad némi tócsa alatta.
A muslicák egész jól érzik magukat.

Időközben kiderült, hogy a szomszédok sem szerepelnek legszebb álmainkban. Illetve, ha a lakás jó lenne, nem ez lenne a fő probléma.
A másik lakásban egy fiatal pár lakik, két pici gyerekkel. A kölykök gyakorlatilag reggel 6 és este 10 között folyamatosan bömbölnek. Hol egyik, hol másik, hol mindkettő. Ha épp egyik sem, akkor anyuka üvölt velük. Utána kollektív bömbölés.
Nem állítom, hogy ez (nem) normális, de egy megfelelően megépített (szigetelt) házban, nem kellene ezt úgy megélni, mintha ott melletted történne a dolog. Ha a pár a konyhában beszélgetett, mi mindent hallottuk és akár közbe is tudtunk volna szólni a saját nappalinkból.
Ez nonszensz.
A gyerekem lassan több időt töltött nálunk, mint otthon. Ez hosszabb távon nem vezet sehova, így a költözés mellett döntött.

Jó, de hogyan? Hisz még az aláírt minimum egy évből is fél év van hátra.
Agyaltunk, agyaltunk, míg arra jutottunk, hogy lesz ami lesz, keres másikat.
Ezzel nem is volt gond, kb. 500 m-re van egy másik blokk, amin az utolsó simításokat végzik épp. Már szemre is jobban néz ki.
Egyeztetett a tulajjal, megnézte.
Kiderült, hogy a jelenlegi épület híre már eljutott oda is, más is körülnézett itt.
A végső lökést az adta, hogy egyik nap a jelenlegi ház egyik lakója felkereste a lányomat, és elmesélte a saját problémáit.
Az ember nem most jött le a falvédőről, minden problémát összeszedett és eljárást indított a Verwaltung ellen. Nem csak a minőséggel volt probléma, hanem több ponton is átvágták a lakókat.
Zárójelben megjegyzem, hogy az echte svájciak nem csatlakoztak, csak a külföldiek. Nem tudom eldönteni, hogy miért.
:)
Igazából a megkeresés oka, hogy esetleg a gyermek is beszállhat és csoportos per esetében nagyobb az esély.
Abban maradtunk, hogy megfontoljuk és meglátjuk, hogy áll a kérdéshez a tulajdonos cég.
Az új lakást elvben kivettük (miután töviről hegyire átvizslattuk), a réginek meg megírtuk a felmondást.
A válaszban elfogadták azt, majd tájékoztattak a törvényben előírtakról, de úgy tűnt nem állnak útjába a költözésnek. Igen ám, de akkor gyorsan kell "utánbérlőt" találni.
Na, ez lesz a nehezebb. A lakás ugyan új, jó helyen, van, de elég drága. Arról nem beszélünk, hogy szar.
Január 20-án adtam fel a hirdetést. Már másnap jelentkezett valaki, meg is nézte, de aztán eltűnt, mint az a bizonyos szürke szamár.
Közben a másik szerződést aláírtuk és vártuk a kulcsok átadását.
Másnap ismét jelentkezett valaki, ő azonnal ki is vette volna, ha mi ki tudunk nyomban költözni.
Hm. Gondoltam, ez érdekes lesz. Hogy oldódik ez meg térben és időben?

23-án megkaptuk a kulcsot, és elkezdtünk kipakolni. Még aznap telefonált a leendő bérlő, hogy megkapta a lakást. Neki annyira sürgős a költözés, hogy úgy, ahogy van, átveszi. Takarítás, hivatalos átadás-átvételi procedúra nélkül.
A Verwaltung meg belement.
Újabb hm.

Itt kezdődött az erőltetett menet, mert két napunk volt tokkal, vonóval kipakolni.
Vasárnap reggel az új lakó átvette a pálmaházat, lányom pedig birtokba vette az új, remélhetőleg minőségében sokkal jobb lakást.
Nos, ilyen is van.
:)






2017. március 1.

Kórház 2.0

Ősszel volt némi negatív tapasztalatom a helyi egészségügyi ellátással kapcsolatban. Akkor sokaknak szúrt szemet, és próbáltak fogást találni rajtam. Pláne, amikor jó tapasztalatokról írtam egy magyar egészségügyi intézménnyel kapcsolatban.

Sokat gondolkodtam a témán, és talán szerencsésebb lett volna, ha megnevezem őket, hisz valóban egy-egy tapasztalat alapján nem szabad se pozitív, se negatív irányba általánosítani.
Ráadásul, sok esetben egy-egy osztály működése a saját vezetésén múlik, lehet kórházon belül jó vagy épp kritizálható.
Továbbá nem vagyunk egyformák. Ha én kórházba kerülök, legfontosabb szempont, hogy a lehető legrövidebb idő alatt, a legnagyobb szakértelemmel gyógyítsanak meg és mehessek haza. Mások szívesen vannak kórházban, nekik talán fontosabb maga a hotelszolgáltatás. Persze, lehet a kettő együtt jó, de azért ez nem feltétlen párosul.
A harmadik, hogy nem szerencsés almát a körtével összehasonlítani, hisz a feltételek sem azonosak, a biztosítási rendszer is teljesen más.
Jelen helyzetben nem is teszem, csak a tényekről számolok be.

Most tervezett műtétről volt szó, és egészen másképp működött, mint a másik kórházban. Megkaptam az orvosomtól az időpontot, majd néhány napra rá egy meglehetősen aprólékos tájékoztatót a kórházból.
Maga a metódus is szöges ellentétben volt a másik esettel, ott ugyanis mindent a kórházban kellett intézni. Itt, kvázi a magánrendelésről küldtek az intézménybe, mindent az orvosom intézett. A levélben gyakorlatilag minden le volt írva. Ami meglepett és egy kicsit el is bizonytalanított, hogy előzetesen nem találkoztam sem altatóorvossal, de még egy labort sem csináltak. Lehet, hogy rosszul szocializálódtam a magyar egészségügyi rendszerben, de ott a legkisebb beavatkozást is megelőzte minimum egy labor és egy EKG.
Itt egy kérdőívet kellett kitölteni, majd beküldeni. Ez elég részletes volt, úgymond helyettesítette a személyes megbeszélést.
A műtétet megelőző nap kellett felhívni az intézményt, akkor kaptam végleges időpontot. Ez mondjuk jó, mert nem kellett sokat várakozni a műtétet megelőzően.

Déli 12-re kellett mennem, azonnal ágyat kaptam. Megkaptam a "dögcédulát", majd jött még néhány kérdés, amivel problémát is okoztam. Jeleztem, hogy ételallergiám van. A nővérke csak huhogott és konstatálta, hogy az általa lobogtatott étlap nem lesz jó számomra. Elviharzott. A távolból többször hallottam, hogy próbál egyeztetni, hogy mitévő legyen. Nem nagyon jutottak dűlőre.

Közben megérkezett az altatóorvos, akivel végigmentünk a kitöltött kérdőíven. Tájékoztatott az altatás menetéről és alá kellett írnom egy nyilatkozatot, hogy hozzájárulok, hogy megmentse az életem, ha valami gond lenne. :)
Később odajött hozzám az orvosom, mondta, hogy "no para".
Hm, ja...
No para.
Kb. háromnegyed óra telt el, amikor visszatért nővérke és jelezte, hogy induljunk. Egy picit furcsának találtam, hogy saját lábon kell bemenni a műtőbe, még a tepsibe is be kellett mászni. Majd még ahány előkészítő műtős kezébe kerültem, elmondatták, hogy ki vagyok, és mikor születtem. Még véletlenül se küldhettem magam helyett senkit.
:)
Végül, jött az altatóorvos, és ahogy korábban elmondta, nekilátott az altatásnak.
Innen, jobb ha nem tudom, hogy mi történt...



Az őrzőben ébredtem két óra múlva. Általában jól és gyorsan szoktam magamhoz térni, most kicsit lassabban ment a dolog. Ismét odajött az orvosom és megnyugtatott, hogy minden rendben van. Kb. egy órát lehettem ott és már vittek is a saját szobámba. Délután négy volt.
Egy négyágyas szobában kerültem elhelyezésre, az aktuális nővérke sűrűn jött hozzám ellenőrizni. Még éjszaka is, kétóránként. Ez megnyugtató volt, igaz így az alvás meglehetősen macerás volt.
Este 9-kor ismét bejött az orvosom, megnézte a "csomagolást", megkérdezte, hogy vagyok és kicsit bővebben elmondta, hogy mi a helyzet.
Egész éjszaka folyt az infúzió és a fájdalomcsillapító. Majd másnap is.

A nővérekről csak jót mondhatok, kivétel nélkül. Végtelenül kedvesek, és türelmesek voltak. Csak a helyi betegekkel beszéltek svájci németül (már aki tudott, mert volt bevándorló is, aki alapból csak németül beszélt).
A másik kórházban mindig szólni kellett, hogy szíveskedjenek hoch-deutschot beszélni, és még akkor sem mindig sikerült.
Míg ott gyakorlatilag csak a legszükségesebbre korlátozódott a kommunikácó, itt mindegyik "leállt" dumálni a betegekkel.
Reggel le lettem dorongolva. Az éjszaka ugyanis többször kimentem. Nővérke, csak annyit mondott, hogy mi a fenének van akkor ő (?). Persze, ezt is csak viccesen. Később még a váltótársnak is megjegyezte szintén poénosan, hogy velem nem is kell foglalkozni, mert én önálló/önellátó vagyok.
Minden ellenőrzésnél elmondták az összes adatot, felhívták a figyelmet a gyógyszerek bevételére. Kérték, hogy jelezzük az esetleges fájdalmat, vagy bármit, amit meg akarunk osztani.

Aztán napról napra jobb lett, először az infúzió szűnt meg, aztán a "ridikülöm" is kivették, már egész jól éreztem magam. Annak ellenére, hogy elérkezett a hétvége, a dokim minden nap bejött hozzám, vasárnap is.

Hogy rosszat is írjak, az étkezésem nem sikerült maradéktalanul megoldani.
Reggelire és vacsorára mindennap ugyanazt kaptam. Egy elősütött gm zsemle, amit nem sütöttek készre, egy nem laktózmentes vaj, egy lekvár, és egy laktózmentes joghurt, valamint tejeskávé. A tejről nem derült ki, hogy milyen. :)
Így volt ez az ebéddel is. Mármint, hogy fogalmuk sem volt, hogy mit adjanak és sok esetben a nővér is azt mondta, hogy inkább ebből vagy abból ne egyek. Kicsit úgy éreztem magam, hogy "na kaparjunk össze valamit ennek a szerencsétlennek a konyhán". Így történt egyszer, hogy két levest is kaptam. Volt egy brokkolikrém-, és egy zellerkrémleves. Mindegyiket kihagytam, mert nem tudtuk, hogy mi van benne. Ahogy a krumplipürével is. Aztán volt egyszer, hogy előételként kaptam egy szelet lazacot, majd a főétel szintén hal volt.
Fő az egészség. :)
Bár a tálalás nagyon gusztusos volt, semminek sem volt íze.
A végén már egy zsíros kenyérnek is jobban örültem volna. Persze, minden rosszban van valami jó, legalább fogytam kicsit.



Látogatni délelőtt 10 és este 8 között lehet. Ez speciel engem nagyon zavar. Sokkal jobbnak tartom, hogy naponta csak 2 óra a látogatás. Tudom, ez a rokonoknak nem biztos, hogy passzol, de a betegeknek sem biztos, hogy jó, hogy egész nap randalíroznak körülötte.
Engem kifejezetten idegesített, hogy a svájci szobatársamnak jött az egész pereputtya, a kétéves unokával. A gyerek ott böcöllézett az infúziós állványomnál. Este már pihentem volna, de még mindig ott röhögtek vele. A vő tátott szájjal ásítozott, legszívesebben bevertem volna neki egyet. :)

A szobában négy ágy volt, valamint fürdő. Mindegyik ágyhoz tartozott telefon és egy tablet méretű tv.

A vizit annyiban merült ki, hogy a reggeli után, 9 körül mindenkit megnézett a maga orvosa.
A többi beteggel nem foglalkozott idegen orvos. Kivéve az enyémet, mert amikor megtudta, hogy a szobában van egy orosz, akkor odament üdvözölni. Sokáig élt ott, egészen jól beszéli a nyelvet.
Jópofa manus, jó választás.

Távozni reggel 9-ig kell. Utána jönnek és takarítanak.
Utolsó nap egyedül maradtam, nem is bántam.
Nővér megkérdezte, hogy bejöjjön-e sűrűbben, hogy ne unatkozzak.

Összességében, ha osztályozni kellene ezt a kórházat, akkor sokkal jobb érdemjegyet adnék, mint a másiknak.
Hogy melyik volt ez? Aarauban a Hirslanden.
Jó szívvel ajánlom.