2016. szeptember 30.

"Meleg" téma

Már többször gondoltam, hogy írok erről a helyi "érdekességről", de a téma érzékenysége miatt mindig meggondoltam magam.
Most megjelent egy írás, ennek kapcsán gondoltam úgy, hogy nem kerülgetem tovább.
Arra kérek mindenkit, ha véleménye van, akkor tartsa tiszteletben az érintetteket és megfelelő stílusban nyilatkozzon meg.
Köszönöm.
Azt gondolom, hogy heteróként nehéz megfogni/értelmezni/átérezni, ha valaki a saját neméhez vonzódik. A magam részéről sem tudok vele mit kezdeni, de elfogadom, hogy vannak ilyenek.
Sőt egyre többen vállalják fel a nyilvánosság előtt. Bár szerintem erre semmi szükség.
Amivel nem értek egyet, az a nemi hovatartozás melletti tüntetés (pl. melegfelvonulás).
Engem baromira nem zavar, hogy x vagy y mit csinál a saját lakásában, de miért kell azt az utcára vinni?


Néhány éve kirándulni voltam a hegyekben. Egy kilátón nézelődtem, mellettem egy pár csókolózott.
Nem tartom magam konzervatívnak, de dobtam egy hátast, amikor odapillantva láttam, hogy két férfi áll mellettem.
Félreértés ne essék, nem viszolyogtam, de annyira meglepett a dolog, hogy inkább elléptem.
Azóta többször volt "szerencsém" hasonlóhoz, már nem vagyok annyira érzékeny, de továbbra sem gondolom úgy, hogy mások előtt kell szerelmi életet élni.
.
.
.
Svájcban sok kiépített erdei út van, ahol akár sétálni, futni, kutyát sétáltatni lehet. Amikor a környékre költöztünk, napi szinten haladtam el egy ilyen erdőrészlet mellett, Birrfeld és Mägenwill között. Egy idő után feltűnt, hogy csak és kizárólag férfiak sétálnak az erdőben (kutya nélkül), és rendszerint egyedül érkeznek. Akár az ország másik végéből is. Kicsit furcsának találtam, míg egy ismerős világosított fel, hogy az erdő a meleg férfiak kedvelt ismerkedési színhelye. A helyiek "Schwulewäldli'-nak nevezik a helyet. A fák között alkalmi légyottok jönnek létre.
Kikerekedett a szemem, de megoldódott a talány.
Ezek után már cseppet sem lepődtem meg.

Nemrégiben egy lakókocsit parkoltak le az erdő mellett. Nem lehetett nem észrevenni, már messziről világított narancssárga színe. Ráadásul rendszám sem volt rajta.
Aztán a napokban megjelent egy írás, miszerint a hatóságoknak is feltűnt a kocsi. A lakókocsiban egy matrac és egy ágy (vajon mi céllal?). Mivel nincs bezárva, bárki bemehet.
Nem túl bizalomgerjesztő (lásd az eredeti cikk fotóit).
Mivel nincs rajta rendszám, nem tudták kideríteni, hogy kinek a tulajdona, ezért egy felhívás tettek rá, hogy a tulajdonos szíveskedjen eltüntetni a területről.
Amennyiben a tulajdonos nem jelentkezik és nem derül fény a kilétére, úgy a hatóság fogja elszállítani azt, és rossz állapotára tekintettel hulladékként kerül valamelyik telepre.
Ettől eltekintve az erdő "rendeltetése" nem változik, a hatóságok nem tesznek lépéseket a "tevékenységek" megszüntetésére.
Eredeti írás ITT:

2016. szeptember 28.

Állatvédelem

Azt hiszem, hogy nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy Svájcban az állatok és az emberek viszonya sokkal magasabb szinten áll, mint otthon.
Nincsenek kóbor ebek, nem találkozol napi szinten megkínzott állatokkal, de még elgázolt jószágot is ritkán látni.
Nem látod, hogy egy autós kövér gázfröccsöt ad, hátha sikerül elgázolni egy óvatlan négylábút.
Csak az tart házi kedvencet, aki valóban felelősen gondolkodik az állattartásról és ennek szellemében gondoskodik a maga "családtagjáról".
Bár magam is nagyon elfogult vagyok állat-témában, néha olyan dolgokat tapasztalok, amit már én is túlzásnak tartok. Több száz frankos szállító ketrecek, összecsukható feljárók és még ki tudja mi a manót nem lehet eladni.
:)
A biztosítók állat-biztosítást is kínálnak, hogy egy-egy betegség ne döntse romba a gazdi anyagi helyzetét betegség, műtét esetén.
Igen, itt nem kiebrudalják a beteg, öreg állatot, hanem az utolsó pillanatig kitartanak mellettük.
Az én macskám éves biztosítási díja 150.- frank, amiben még az éves oltási költségből is le lehet vonni a felét.
Megnéztem, egy kutyára vonatkozóan, 250.- franktól vannak hasonló biztosítások.
Arról még nem is beszéltem, hogy "kutyaadó" is van. Ennek mértéke településenként eltér.
EZEN az oldalon, az irányítószám beírásával megnézhető, hogy az adott településen mennyit, és mikor kell fizetni egy-egy eb után (macskákra még nem kell fizetni).
A mi falunkban 120.- frank az éves díj, ami az alsó-közép átlagnak felel meg. Elmondható, hogy általánosságban vidéken olcsóbb a kutyatartás, városokban jóval drágább. Nagyjából 50-300.- frank között mozog a díj.
Az állatvédelmi törvény is sokkal szigorúbb, mint otthon (bár, ha lassan, de alakul ott is).
Remélem, hogy mihamarabb nem lesz különbség a két ország között.



Ennek fényében hatalmas port kavart a napokban történt dolog. Az összes nyomtatott és elektronikus hírfolyamban vezető hírként szerepelt, hogy egy férfi a megunt kutyái nyakába egy vasdarabot akasztott és bedobta őket az Aare folyóba.
:(
A kutyikat egy, a folyóparton sétáló fedezte fel és látva, hogy nem véletlenül fulladtak meg, értesítette a hatóságokat.
Kiderült, hogy egy portugál házaspár volt a tulajdonos, akinek a hölgy tagja unta meg az ebeket, és többször kérte a férjet, hogy csináljon velük valamit. Mivel "nem tudták", hogy mi a svájci gyakorlat ebben az esetben, ezért folyamodtak ehhez a "megoldáshoz".

A férjet a hatóság három hónap előzetes letartóztatásba helyezte.
Az állatvédő aktivisták döbbenten álltak az eset előtt, hisz itt is van lehetőség az állatok menhelyen való elhelyezésére vagy segítség kérésére.
A hatóságoknak széleskörű vizsgálatot kell lefolytatnia a brutális cselekmény ügyében. A jelenlegi törvény az ilyen eseteket akár 3 évi börtönnel is sújthatja az elkövetőt.
A cikkből az is kiderül, hogy a feleség épp ikrekkel terhes.
Vajon őket is a folyóba dobja, ha épp probléma merül fel velük?
:(
Hm...

Eredeti cikk itt és itt.

2016. szeptember 25.

Az eredmény

Nem sok meglepetést hozott a népszavazás. A nép jóváhagyta a parlament előzetes szavazását minden kérdésben.

A titkosszolgálat nagyobb teret kap a jövőben a megfigyeléseket illetően, mely elsősorban az elektronikus levelezést, telefonbeszélgetések lehallgathatását érinti.
A szavazáson meglehetősen nagy arányban fogadták el az előterjesztést az országban, átlagosan 65,5 % támogatta.
A legtöbb szavazatot Waadtban és Nidwaldenben kapta ez a kezdeményezés (mindkét kantonban több mint 70 % volt az "igen"-ek aránya. Olyan kanton nem is akadt, ahol a "nem"-ek kerültek többségbe.


A szakszervezetek által kezdeményezett, a nyugdíj 10 %-os emelésével kapcsolatban feltett kérdésre 910 ezren szavaztak igennel, 1,348 ezerrel nemmel.
Egyik kantonban sem érte el az 50 %-os többséget a javaslatot elfogadók aránya. Ticinonak és néhány francia kantonnak sikerült a közelébe kerülnie.
A legnagyobb ellenállást Appenzell IR, Schwyz, Zug, Nidwalden, Obwalden kanton tanúsította.


A zöld gazdaságra vonatkozó kezdeményezés szintén elutasításra került.
Ezt egyetlen kanton támogatta, Genf.
A legmasszívabban utasította el Wallis, Schwyz, Zug, Appenzell IR, Nidwalden, Obwalden, Uri.



Leleményesség, HU-CH: 1-0

Azt gondolom, hogy vannak olyan nemzetek, akiknek fiai, lányai valamivel jobbak másoknál egy-egy képességben, vagy olyan adottságuk van, ami másnak nincs. Ezzel a véleménnyel sem arattam mindig osztatlan sikert, de vallom, hogy mi magyarok sokkal találékonyabbak vagyunk, mint mások.
Hogy ez valahol a génjeinkben van kódolva, vagy a történelem viharai tették őseinket találékonnyá, és a leszármazottak mint mintát követik, nem tudom. Ez valami tudományos értekezés tárgya lehetne.
Most nem az következik.
:)

Fiam a múlt héten Spanyolországba repült, üzleti ügyeket intézett. Mivel a távolság meglehetősen nagy és csak néhány napról volt szó, egyértelmű, hogy repülővel ment.
Szerencsére mindent elintézett, jött volna haza.
Itt kezdődött a meglehetősen kalandosra sikerült utazás.

Az a bevált szokásom, hogy megnézem mind az induló állomás, mind a fogadó reptér oldalát, hogy mikor száll(t) fel a gép és mikor érkezik pontosan. Ehhez tartva szoktam kiszámolni, hogy mikor kell elindulnom az érkező elé, az adott reptérre.
Most is ezt tettem, és meglepve tapasztaltam, hogy egy csomó járat törölve lett már a nap folyamán az alicantei reptér oldalán.
Mi a szösz?
Akkor még reménykedtem, hogy nem lesz semmi gond.
Néhány perc múlva hív a gyerekem, hogy nem tud jönni, mert nem jön a gép.
Hát ez fantasztikus.
Mondta, megpróbál kideríteni valamit, mert nem egyértelmű, óriási a  káosz.
Nekem azonnal elkezdett járni az agyam, hogy most mi legyen.
Elméletileg ugye a repülőgép társaságnak kell valamit kitalálni, hogyan juttatja vissza az utasokat, de nálunk egy aprócska bibi volt. Nem mindegy, hogy mikor, mert másnap reggel 8-ra Svájcban kellett volna lennie. Mi több, vasárnap reggel indult volna tovább...




Szinte még a gondolat végére sem értem, csengett a telefonom, és mint az elején is írtam, egy rugóra jár az agyunk, egyszerre mondtuk, hogy megnézem/nézzem meg, hogyan lehet még eljutni Svájcba aznap.
Azért az internet tényleg megfizethetetlen.
Két percen belül találtam jegyet egy másik légitársaság Zürichbe tartó járatára. Gyors telefon, hogy futás az irodába, mert már csak 6 jegy van.
:)
Szerencsére, senki másnak nem jutott előbb eszébe.
Közben szimultán kutakodás a neten, hogy mi a bánat van ott, hogy nem indulnak a járatok. Sőt, még Ferihegyen is volt törlés, de Zürichben is.
Párom találta a hírt, hogy a francia légiirányítók sztrájkolnak.
Másodszor is fantasztikus.
Egy évezrednek tűnt, míg vártam a telefont, hogy van-e jegy, indul-e az a járat.
Addig is mindenfelé keresgéltem, hogy mi módon lehetne visszajutni (belföldi járattal Barcelonába, Valenciába, Madridba), majd onnan tovább, bárhova Svájcba, vagy esetleg Milánóba.
:)
Pár perc múlva megszólalt a telefon, van jegy.
Hurrá!
Gyerekem mondja, hogy akkor most elmegy és kér igazolást a törlésről, kártérítésről stb.
A pultnál x számú család verte a pultot. Aznapra már senkit sem tudtak Svájcba juttatni, ahogy fogyott a sor, már csak esetleg (!) hétfőre tudtak jegyet adni.
Fiam előtt egy öttagú család volt, akik ráadásul a svájci németen kívül semmilyen (?) nyelven nem beszéltek. Spanyolországban ezzel nem sokra lehet menni, de még a némettel sem. Szegény alkalmazott nem győzte mondani, hogy "English, please". Nem jutottak előbbre. Gyerek gondolta, hogy "jófej" lesz és átvette a tolmácsolást.
A család mikor megtudta, hogy hétfőnél előbb nem juthatnak haza, szentségelt ezerrel.
Mondjuk, ezt meg tudom érteni.
Fiam mondta nekik, hogy az előbb még pont 5 jegy volt a másik légitársaságnál, menjenek és próbáljanak venni.
Erre családfő: az nem jó, mert a kocsijuk Baselban van, ez a járat meg Zürichbe megy.
Gyerekem szemöldöke Mc.Donalds-ba szaladt.
Bakker, most vissza akarsz jutni vagy nem? Azért a Basel-Zürich távolság kevesebb, mint Alicante-Basel. Ne már, hogy nem tudod megoldani ezt a kisebb problémát.
Ezt persze csak gondolta, nem mondta ki.
Ennél többet nem tudott segíteni.

Mivel már volt időnk, épp 3 óra az indulásig, ráértünk csevegni.
Kiderült, hogy ez a járat - a tájékoztatással ellentétben -, elindult, de csak a fele emberrel. Ugyanis, itt beteg lett az egyik légiutaskísérő, és annak hiányában nem biztonságos a repülés.
Hm.
Biztos így van.
Azért picit komikus, hogy nem tudtak "leakasztani" valakit helyette.
Ugye, vissza kell fizetni a repülőjegyet és 250.- euró kártérítést. Az nem kevés...
(Azt mondjuk nem tudom, hogy az esetleges +3 napra hogyan lesz elég 250.- euró.)

A kicsit izgalmasra sikerült délután után, késő este rendben leszállt a másik gép.
:)


2016. szeptember 22.

Kórházban

Többen kerestetek, hogy lassabban jönnek a posztok, mint régebben. Valóban így van, de ha ez ember nincs rendben, akkor vajmi kevés kedve van posztolgatni.
Más megjegyezte, hogy kevesebb a személyes poszt, mint régen. Ez is igaz, de kissé belefáradtam már a jó magyar mentalitás kezelésébe, miszerint dögöljön meg a szomszéd tehene is.
Az évek során érdekes megfigyelésre tettem szert. Azt hiszem nem árulok el titkot, ha megosztom veletek, hogy az olvasók legnagyobb része Magyarországról és Svájcból való. Ez aztán be is határolja a véleményeket.

1./ Ha jót írok Svájcról, az otthon élő olvasó reagálása a következő: " jó/könnyű neked, ott még a szar is illatos".

Ha Svájcban élő magyar az olvasó, akkor kvázi elvárás, hogy itt csak jó dolgok vannak (pedig nem).

2./ Ha rosszat írok Svájcról, az otthon élő olvasó reakciója: "minek sopánkodsz, jönnél haza/ könnyű neked/ha én annyit keresnék befognám a szám, stb."

3./ Ha rosszat írok Magyarországról, az otthon élő magyar válasza: "te ne dumálj bele/te is elmenekültél/mi meg szopunk itt, stb."

A Svájcban élő magyar véleménye szerint otthon minden szar. (Ezen akkor mosolygok a legjobban, amikor olyan mondja, aki 20-25 éve él itt, és egy évben egyszer megy haza.)

4./ Ha jót írok az otthoni dolgokról "svájciként", akkor a magyar olvasó rendszerint azt mondja: "fogalmad sincs, hisz nem itt élsz/turistaként mást látsz. (Való igaz, de havonta-kéthavonta járok haza és nem csak hétvégére, plusz az egész család otthon él, azért van némi fogalmam. Valamint csak leéltem 40 évet otthon, látom, hogy mi lett jobb/ne adj Isten, mi jobb alapjáraton is.)

A Svájcban élő olvasók ebben a kérdésben megosztottak.
Sokan vannak itt, akik pénzt keresni jöttek, aztán mennek haza, ők reálisabban látják az országot, de vannak, akik mindenáron svájciak akarnak lenni (na, szerintük van az, hogy itt minden jó és otthon minden szar).

Szóval, ha mindenki megelégedésére szeretnék írni, akkor vagy befejezném a blogot, vagy csak statisztikai adatokról írnék.
:)

Találkozik a róka meg a farkas az erdőben.- Te farkas, verjük meg a nyulat!- Na és miért?- Ha van rajta sapka, akkor azért, ha nincs, akkor meg azért!Így is tesznek, jól elverik a nyulat. Egy hét múlva megint találkoznak.- Te farkas, verjük már meg megint a nyulat!- Na és most miért?- Kérünk tőle cigarettát. Ha füstszűrőset ad, akkor azért, ha füstszűrő nélkülit, akkor meg azért.Így is tesznek, megkeresik a nyulat és eléállnak.- Te nyúl, aggyál már egy cigit nekünk.- Na és milyet kértek, füstszűrőset, vagy füstszűrő nélkülit?- Hmm... Nézd már farkas... ezen már megint nincs sapka!

És akkor még egy szót sem ejtettem arról a jó magyar szokásról, hogy nem elég ha valakinek valami "nyomora" van, rúgjunk még bele egyet, lehetőleg jó nagyot...
Nyugodtan vissza lehet lapozni, bármilyen privát jellegű negatív történést említettem, nagyon kevés esetben jött egy-egy őszinte, együttérző komment, bezzeg az észt osztók, okoskodók egyből előkerültek (tisztelet a kis létszámú kivételnek).
Kérdezem, akkor ki a frásznak van kedve írni privát történeteket?

Ezzel kapcsolatban van még egy "aranyos" sztorim. Honnan máshonnan, a "f@szbúkról".
Nincs sok ismerősöm, talán 80. Közülük többen is igen "jó" emberek, spirituális beállítottsággal, ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel önazonossággal. Ennek napi szinten adnak hangot különböző megosztásokkal.
A múltkor, amikor az ügyeleten töltöttem sok-sok órát, hangot adtam a felháborodásomnak egy rövid bejegyzésben.
Mit gondolsz, hányan kérdezték meg, hogy "mi bajod van, te szerencsétlen?"
Hagyok időt, a végén elárulom.

Most, akkor nekiugrok a kanosszámnak, amit a svájci egészségügyben jártam be.
Egy hónappal ezelőtti posztomban arról írtam, hogy - véleményem szerint - az nem normális, hogy 5 órát vártunk betegtársaimmal, mire előkerült egy orvos az ügyeleten.
A dolog folyamodványa az lett, hogy akkor nem találtak megoldást a panaszomra, ezért aztán abban maradtunk, hogy behívnak egy következő vizsgálatra. Következő héten felhívtak, hogy egy hét múlva menjek be ismét és elvégeznek még egy vizsgálatot.
Természetesen az adott időpontban ott voltam. Egy másik orvos fogadott, akinek újból elmondtam, hogy mi a problémám. Megvizsgált, majd közölte, hogy nem egyértelmű a dolog, ezért menjek vissza két hét múlva. Persze, én felkészült vagyok, vittem magammal a 25 éve gyűjtögetett korábbi leleteimet is, ami a témát érinti. Bőszen lobogtattam, hogy majd abból talán lát valami összefüggést. Nem érdekelte....
Bevallom, nagyon furcsának találtam, mert otthon ez alap volt. Nem csak az adott témára, de minden egészségügyi problémára kíváncsiak szoktak lenni.
Egy cseppet sem nyugodtam meg, de ez ugye az én egyéni szoc. problémám.
A megadott időpontban megint ott voltam, ismét egy másik orvos fogadott. Megjegyzem, volt időpontom, de így is kellett egy órát várni.
Ismét elmondtam "Ádámtól Éváig" az esetet. Vizsgálat. Végre megszületett a megoldás: műtét.
Ok, menjek át az altatóorvoshoz.
Itt is ért egy kis meglepetés. Az orvos vizsgálata annyiban merül ki, hogy nyújtsam ki a nyelvem és megmérte a vérnyomásom. Kész.
EKG-t még akkor sem csinált, amikor mondta, hogy azért nekem vannak ám szívproblémáim is.
Furcsa.
Itt sem lettem nyugodtabb.
Orvosi pecséttel visszakullogtam és megkaptam a pontos dátumot.
Hétfő reggel hétre kellett mennem. Gondoltam -ambuláns műtétről van szó-, ripsz-ropsz lezavarjuk.
Meglepődtem, mert az osztályon egy magyar nővér fogadott (végre valami jó), ám hamar kiderült, hogy ő máshova van beosztva.
Egy nagyon mufurc nővért kaptam, az a "mi a francnak jött ez ide hétfő reggel" típus.
Megmutatta az ágyam, beazonosított,  hogy én vagyok-e én, mondta, hogy öltözzek át, oszt jó napot.
Félreértés ne essék, nem azt vártam, hogy leül az ágy szélére, és mesét mond, de az megnyugtatott volna, ha mondjuk elmondja a menetrendet.


Közben beosont hozzám új magyar ismerősöm, ő homályosított fel és mondta el azt is, ha szerencsém van, akkor már 9-kor bejutok, ha nincs és hoznak egy akut esetet, akkor várhatok (hiába tervezett a műtétem), akár délutánig is.
Király.
Szerencsém volt, mert 10-kor bejutottam a műtőbe.
A személyzet főnöke még elmondta, hogy most előkészítenek a műtétre, aztán ott benn már ment minden, mint a futószalagon.
Az őrzőben ébredtem, ott egy nagyon kedves ápoló volt, beszélgettünk.
Később visszakerültem a szobámba. Mufurc később kikísérte toalettre a mellettem fekvőt, tőlem meg se kérdezte, hogy voltam-e, kell-e segítség. Hm...
Később új nővérke jött. Elkezdett nekem svájci németül karattyolni, megkértem, hogy beszéljen németül, erre elhúzta a száját. Hát jó.
Kis idő elteltével megint jött valaki, aki kivette az infúziót (megint más). Ő is kedves volt, egy szavam sem lehet rá. Magyar nővérke időnként benézett, tőle kaptam némi infót, pl. hogy fél 3-kor mehetek haza.



Aztán csak vártam és vártam.
Közben megkérdezték, hogy ennék-e, mert tudnak hozni kiflit és kávét.
Mivel előzetesen nem volt kérdés, hogy van- e ételallergiám, így inkább nem kértem.
Gondoltam, hogy ezt a kis időt kibírom, akár fél lábon is.
Már majdnem öt óra volt, amikor megkerült az orvos, aki a műtétet végezte (akivel korábbi vizsgálatok alkalmával még nem találkoztam), és elmondta, hogy elméletileg minden rendben, mehetek haza. Zárójelentés nincs, majd levélben érkezik valamikor (a számlával együtt).

Mire jutottam? Amire már az előző írásban is. A svájci egészségügy sem jobb, csupán jobb technikai eszközökkel van ellátva. Ha szerencséd van, akkor normális személyzetet fogsz ki, ha nem, akkor így jártál. Az orvosokat kevésbé tartom felkészültnek, mint az otthoniakat. Ezt az is igazolja, hogy közben beszéltem az otthoni orvosommal is. Szerinte már az első vizsgálat után műtétet kellett volna javasolni, hisz a probléma jellege nem olyan volt, ami "hátha elmúlik".
Vagy csak minden a pénzről szól?
Hisz ahányszor berendelnek, annyiszor fizetek...
Hm.

Visszatérve, nem tudom mit tippeltél, hogy hányan érdeklődtek. Elárulom.
A két legjobb barátom (ez mondjuk alap), három közeli ismerős, és négy távoli (akiktől egyáltalán nem vártam).
Végül is az arány nem olyan rossz, de érdekes módon egyikük se abba  körbe tartozik, aki idézeteket oszt meg az emberi jóságról.
Van még mit tanulni az empátiáról.
:D


2016. szeptember 20.

Népszavazás - ősz

Idén ősszel három fő kérdést tesznek fel a választásra jogosultaknak.
Az első a környezetvédelemre fókuszál, miszerint akar-e a szavazó úgynevezett "zöld" gazdaságot.
Ez azt jelenti, hogy a szövetségi kormány, a kantonok és az önkormányzatok további intézkedéseket tennének annak érdekében, hogy fokozottan tartsák tiszteletben a környezetet és 2050-ig csökkentsék az erőforrások felhasználását.
Videó ITT:
A szövetségi tanács a kezdeményezést elutasította.


A második kérdés a nyugdíjemelésre vonatkozik, melynek értelmében a jelenlegi és a jövőben nyugdíjakat tíz százalékkal kellene megemelni. (Ez csak az állami nyugdíjra /1.oszlop/ vonatkozik).
Mivel jelenleg is éppen ki tudják gazdálkodni a nyugdíjakat, ez most évi 4 Mrd frank többletköltséget jelentene, 2030 körül pedig már 7 Mrd frankra rúgna a kiadás. Ezt a nyugdíjrendszer jelenlegi formája nem bírná el.
A tervek szerint 2020-ra új koncepció születik a nyugdíjrendszer átalakításával kapcsolatban, ami a lyukas büdzsét pótolná valamilyen formában (gyanítom, hogy nem fogunk jól járni).
Ennek értelmében a népszavazási kezdeményezést a szövetségi tanács elutasította.
Videó ITT.

A harmadik kérdés arra vonatkozik, hogy a svájci titkosszolgálat felhatalmazást kapjon a személyes információk betekintésére. Ez a levelezésen át, az internetforgalom és a telefonlehallgatásokat is magában foglalja. Jelenleg elég bonyolult engedélyeztetési folyamaton megy keresztül egy adott megfigyelésre vonatkozó kérelem. A referendum értelmében egyszerűsítenék a jelenlegi eljárást és egy független bizottság monitorozná ezt a tevékenysége.
A szövetségi tanács ezt a kérdést előzetesen támogatta.


Videó ITT.
Természetesen minden kérdésnek vannak támogatói és sokan ellenzik azokat.
Szeptember 25-én fény derül, hogy melyik kérdés kap támogatást és melyiket meszelik el.


2016. szeptember 17.

A féltékenység ára

Akár film is készülhetne az alábbi sztoriból. Bár, nem tudom, hogy dráma vagy komédia lenne a műfaja.
:)
Napjainkban mindenki érzékenyen reagál mindenféle fenyegetésre, veszélyre. Az érintett hivatalok is kiemelten kezelnek minden erre felhívó bejelentést.
A nyáron én is írtam egy ilyen akcióról, aminek én is részese voltam.




Nem sokkal később a genfi reptéren volt bombariadó.
A rendőrség -ahogy kell-, nagy erővel vonult a helyszínre, majd annak teljes átvizsgálása után lefújták az akciót, nem találtak bombát.
Természetesen ilyen esetben a nyomozóhatóság veszi át az ügyet a háttér felderítésére.
Jelen esetben kiderült, hogy egy francia nő rendezte meg a hamis riasztást. Betelefonált, hogy a francia szektorban egy bomba van elhelyezve.
Rendőrség ki, átvizsgálás, utasok frusztrálása, stb.
Jó vicc.
:(
Tettének oka: féltékenység. Férje és annak szeretője életét szerette volna megkeseríteni.
Jó kis fantáziája volt a hölgynek.
Nekem ezer év alatt sem jutott volna eszembe, még hasonló sem.

A napokban a hölgy megkapta a "számlát" a kantoni rendőrségtől.
90 ezer frank.
A kasszához lehet fáradni.
Drága telefon volt.
Ezen felül még 6 hónap börtönt is kapott a hölgy.
Gratulálok!

Kíváncsi voltam, hogy mit reagálnak az olvasók, így kitöltöttem a "tesztet".
Nos, több mint ezer résztvevő közül az alábbi kérdésre válaszolva
- Csinált-e valami őrültséget féltékenységből? -
- 44 % véleménye : Nem, nem vagyok féltékeny típus.
- 7 % : Nem tudom megítélni.
- Igen, én is állandóan őrölt dolgokat csinálok féltékenységből. - 4 %.
- Igen, sajnos. Sajnálom ezt. - 7 %.
- Nem, bár gyakran vagyok féltékeny, nem csinálok irracionális dolgokat - 38 %.

Eredeti cikk ITT olvasható.

Kellemes hétvégét!

2016. szeptember 11.

Tények Aargauról - 5. rész

Mai témánk: hol él a legtöbb munkanélküli?
2015 év végén Svájcban mintegy 160 ezer munkanélkülit tartottak nyilván, ami az ország lakosságának 3,7 %. Ezek mellett körülbelül 220 ezer ember keres új munkahelyet.
Aargau kantonban a munkanélküliségi ráta 3,4 %, ami kicsivel az országos átlag alatt van (11951 fő).
Ha megnézzük az országos adatokat, akkor elmondható, hogy a francia kantonok kiemelkednek a listából.

Neuenburg (Nechatel) a legmagasabb szám birtokosa, itt 6,1 % a munkanélküliek aránya.
A táblázat szerint Appenzell In-ben vannak a legkevesebben. Mondjuk, ellentétben a cikkel, ezt nem emelném ki, hisz a lakosság is kevés.

Ha Aargaut boncolgatjuk akkor is érdekes számok jönnek ki:
A legjobban érintett Kulm környéke, majd Zurzach.
Ez annyira nem meglepő, hiszen ezen a részen kisebb a nagyobb cégek aránya. Ugyanakkor engem meglepett Baden, az átlaghoz mérten nagyobb számával.
A városban és a környéken elég sok nagyobb vállalat van. Igaz, az utóbbi évben sok leépítés volt, még olyan nagy cégnél is, mint az ABB.
Ha a nemek arányát vizsgáljuk, akkor a férfiak 0,4 % "előnyben" vannak a hölgyekkel szemben.

Ha valaki arra kíváncsi, hogy településenként hogyan oszlik meg a munkanélküliek aránya, itt tájékozódhat (illetve az eredeti cikk megnyitása után, az interaktív térképen).


A mi falunkban csak 104 munkanélküli volt 2015 végén, ez a lakosokra vetítve 23,7 -es arányszámot jelent. Ezekből 19 fő volt egy éven belül munkanélküli, és 31 fő, akik már régebben nem találnak maguknak állást (12 hónap munkanélküliség után nevezünk valakit tartósan munkanélkülinek).

A pozitív és a negatív TOP települések ezen a táblázatban láthatók:

Itt a lakosság számához mérten állították fel az adatokat.
Ha az "őslakosok" és a betelepültek arányát nézzük, akkor a svájciak mindössze 2,1 %-a munkanélküli, ellentétben a külföldiek 6,5 %-os számával.


Eredeti cikk ITT olvasható.

2016. szeptember 6.

Feketelista

Ismét egy érdekes statisztikai adatra bukkantam. A legutóbbi felmérés szerint 100 ezer fő fölött van azoknak a száma, akik nem fizetnek betegbiztosítást (Krankenkassa). Ez ugye mindenki számára kötelező, aki több mint 3 hónapot tölt Svájcban.
Ennek ellenére nekem is van az ismeretségi körömben olyan, aki évekig nem fizette azt.
Elég nehéz kibújni alóla, hisz általában kérik az önkormányzatnál, ha valaki bejelentkezik valahova lakóként. Én inkább azt tudom elképzelni, hogy valaki már megkötött biztosítása díjaival marad el.
Néhány kanton -9- megelégelte a magas kintlévőséget és feketelistát hozott létre, ahol nyilvántartják a nem tudó vagy nem akaró hátralékos személyeket.
Az érintett kantonok:
-Luzern,
-Aargau,
-Zug,
-Graubünden,
-Ticino,
-St.Gallen,
-Solothurn,
-Schaffhausen,
-Thurgau



Országosan mintegy 126 ezer hátralékos van, a tartozás összege több mint 236 millió frank.
Ebből a tételből Zürich kantoné majdnem 38 millió frank, ami az utóbbi hét évben gyakorlatilag megduplázódott.
Egy szakértő véleménye szerint ez óriási problémát jelent, hisz ezeket a költségeket a többi ember fizeti meg, mert a számla végösszegének 85 %-a a kantont terheli, a maradék 15 % a biztosítót.
A szakértő azt is megjegyzi, hogy a díjak magasak, elérték a legkevesebb jövedelműek ingerküszöbét, de sokan vannak olyanok, akik inkább költik a pénzüket utazásra vagy épp új autóra.
Hozzá kell tenni, hogy akik nem fizetnek, azok sem maradnak ellátás nélkül, a sürgősségi ellátás kötelező.
A kérdés nem egyszerű. Ezt szemlélteti egy példa, amelyet  megemlítenek az írásban. Mi van akkor, ha egy cukorbeteg, aki inzulinra szorul, nem fizetés miatt nem kap gyógyszert? Várható, hogy összeomlik, tehát a sürgősségin köt ki, ahol már el kell látni. A felépülés ideje akár heteket vehet igénybe, amit ebben az esetben is a kanton fizet legnagyobb részben.
A kérdés megoldása cseppet sem egyszerű, ebben egyetértett minden megszólaló szakértő, hisz a feketelistára olyanok is felkerülnek, akiknek valóban gondot okoz a díjak fizetése. Nem lehet egyenlőségjelet tenni azokkal, aki nem akarnak fizetni.
Thurgau kantonban már 2007-ben bevezették a feketelistát, de nem egyértelmű a hatása. A közegészségügyi hivatal munkatársa szerint fontosabb, hogy személyes kontaktus alakuljon ki a hivatal és a tartozást felhalmozó közt, hogy együtt találjanak megoldást a probléma rendezésére.

Zürich kanton továbbra sem tervezi a lista bevezetését. Szerintük több költséggel járna, mint haszonnal.
Egyelőre a hivatottak között sincs egyetértés, abban azonban mindenki egyetért, hogy szükséges a beavatkozás országos szinten.

A hatósági személyek mellett a civilek is elmondták véleményüket. Egy nevét nem vállaló hölgy meséli el esetét, amikor élete egy betegség kapcsán majdnem teljesen ellehetetlenedett. Évekkel ezelőtt veseproblémái voltak, a hosszas gyógykezelés megroppantotta a családi kasszát, aminek az lett a vége, hogy nem tudta fizetni a biztosítást, így felkerült a feketelistára.
A hölgy azt nehezményezi, hogy sokan önhibájukon kívül kerülhetnek nehéz helyzetbe és nagyon rossz megoldás őket egy kalap alá vonni azokkal, akik direkt nem fizetnek. Nagyon rosszul érintette a hatóságok hozzáállása, mert ők segítség helyett inkább mint egy bűnözőre tekintettek a hátraléka miatt, ami a mai napig több ezer frankra rúg.
A lap megkérdezte az esetről az illetékeseket, akik (természetesen) nem tudtak a konkrét ügyről. Ellenben utólag elmondták, hogy mit kellett volna tennie a hölgynek, hogy elkerülje ezt a helyzetet.
Khm...
Azt hiszem nem minden kerek a kérdésben és valóban nincs teljesen rendben a probléma megoldása. Egyik részről sem.
Ahogy egy károsultakat támogató szervezet munkatársa nyilatkozta, jó lenne végre ha a politikusok valami megoldást találnának a probléma megoldására vonatkozóan.

Végül az olvasók véleménye:
Kérdés:
Hasznosnak tartja-e a feketelistát a mulasztóknak?
1. Igen, különben a többi embereknek kell helytállni értük.
2. Csak a notóriusoknak.
3. Nem, ez nem működik.
4. Az érintetteknek egy szenvedés, a magas díjak miatt nem csoda, ha nem elég a pénz.
5. Nem tudom.

Umfrage
Finden Sie schwarze Listen für säumige Prämienzahler sinnvoll?
41 %
12 %
4 %
41 %
2 %
Insgesamt 27601 TeilnehmerEredeti cikk ITT:

2016. szeptember 1.

A külföldiek barátságtalannak tartják Svájcot

Ezzel a címmel jelent meg a napokban egy írás, mely egy felmérés adatait teszi közzé.
Nemzetközi összehasonlításban Svájc egyre népszerűtlenebb az expatok körében. Sokan úgy vélekednek, hogy nem látják őket szívesen - állítja egy nemrégiben készült tanulmány.

Az expat fogalma, a wikipédia szerint külföldre szakadt, áttelepült személy. A köztudatba azonban inkább úgy épült be a fogalom, hogy rendszerint magasan kvalifikált személyek, akik rövidebb-hosszabb ideig élnek, dolgoznak idegen országban.



A tanulmány ezek véleményére alapozva tette közzé állításait, mely 67 országot vizsgált, mindegy 14 ezer fő részvételével.
Alább látható az eredmény:
 Top 10 

1. Taiwan 
2. Malta 
3. Ecuador 
4. Mexiko 
5. Neuseeland 
6. Costa Rica 
7. Australien 
8. Österreich 
9. Luxemburg 
31. Schweiz

Ahogy látható Svájc csak a 31. a sorban, amivel nem is lenne baj, ha nem nézzük meg a korábban készült listát, amiben a 14. helyen volt található az ország (jelentős a visszaesés).

A TOP 10 vesztes, amiben Svájc az 5. helyet foglalja el:
Grösste Verlierer 

In Klammern: Verlorene Plätze im Vergleich zum Vorjahr 

1. Vereinigte Arabische Emirate (21) 
2. Indonesien (20) 
3. Hongkong (20) 
4. Malaysia (17) 
5. Schweiz (17) 
6. Irlan (16) 
7. USA (13) 
8. Argentinien (11) 
9. Dänemark (11) 
10. Thailand (11) 

Willkommenkultur helyett Keine Willkommenkultur - fogalmaz a lap.
A Svájcban élő expatok ugyan kiemelik a jó életkörülményeket (biztonság, jó közlekedés, jó munkakörülmények), ugyanakkor a személyes élethelyzetüket rosszabbnak gondolják, mint két évvel ezelőtt. 65 % gondolja úgy, hogy a megélhetési költségek túl magasak és ezt nem követték le a bérek emelésével. Azt is hozzá kell tenni, hogy sok kiegészítő juttatást vontak el az elmúlt években a cégek.
További problémaként megemlíti a felmérés, hogy nagyon nehéz a beilleszkedés, csak három másik országot említenek meg, hogy problémásabb, mint itt.
Háromból két személy fogalmaz úgy, hogy nem talál svájci barátokat. A megkérdezettek csupán7 % véli úgy, hogy a helyiek barátságosak, minden harmadik pedig kimondottan barátságtalannak ítélte meg a svájciakat.

Egy svájci távolságot tart a külföldiekkel szemben - erre a következtetésre jutott egy szakember. Úgy véli, hogy ezt a bevándorlás körüli viták, a magasabb munkanélküliség is magyarázhatja. Szerinte a cégeknek - ezen hátrányok kompenzálására -, magasabb bért kell majd fizetni.

A svájci német, mint akadály
Egy pszichológiai tanácsadó segíti a nehéz élethelyzetben lévő zürichi expatokat a megoldás megtalálásában. Megerősítette, hogy sok esetben aki nem talál kapcsolatokat, az depresszióssá válik.
További nehézséget okoz a svájci nyelv (nem) ismerete.
Mivel az országban több dialektust használnak, nehezen várható el egy expattól, hogy mindegyiket ismerje.

A tanulmánnyal némiképp ellentmond a csatolt videó, így nehéz igazságot tenni.
:)

Végezetül egy személyes történet a témában. Minap megismerkedtem egy nagyon barátságos és közvetlen helyivel. Beszélgetni kezdtünk, majd jött a szokásos kérdés: "na, és sok svájci ismerősöd van?" Mondtam, hogy nincs, de a félreértés elkerülése érdekében azonnal hozzátettem, hogy ez kizárólag az én hibám, mert nem "gyűjtöttem" barátokat otthon sem. Erre csak annyit mondott, "akkor itt jól fogod magad érezni."

A szokásos netes felmérés az alábbiakat mutatja:
A kérdés: A svájciak barátságtalanok az expatok szerint. Ön is így találja?
1. Igen, nyitottabbnak kell lennünk.
2. Igen, de ez így van rendben.
3. Nem, nem stimmel.

Szerintetek?

Umfrage
Schweizer seien reserviert und unfreundlich, sagen die Expats. Finden Sie das auch?

45 %

33 %

22 %
Insgesamt 7853 Teilnehmer
Eredeti cikk ITT: