2011. szeptember 29.

Biztosításról minden...

Ez egy akkora téma, hogy idő kellett hozzá, mire egy kis szeletét átláttam.
Annak ellenére, hogy otthon elég széleskörűen voltunk biztosítva a nagy átlaghoz képest, itt sokkal több biztosítást kellett alaphangon megkötni.
Ez persze az apanázs befizetésekor nem esik túl jól, de biztos ami "hót ziher", inkább legyen, mint ne legyen.
Kezdjük az elején!
Krankenkassa vagy betegbiztosítás
Ha valaki azzal a szándékkal jön, hogy dolgozni, tanulni akar, akkor ezt meg kell kötni. Kikerülni nem lehet, sok kantonban csak a biztosítást bemutatva adják ki a tartózkodási engedélyt.
Persze, ha ezt most Levi barátom olvassa, akkor jót nevet a markában, ugyanis évek óta itt él, még sincs biztosítva.
Igen, az óra hazájában is kerül a gépezetbe por, és nem működik tökéletesen. Hogy neki mi módon sikerült kicsusszannia a látókörből, nem tudom, de gyanítom egyszer kiderül a turpisság.
Vagy Isten ne adja megbetegszik, akkor nagy bajban lesz.

Tehát vagy az interneten keresünk biztosítótársaságot, vagy kerítünk egy brókert, vagy van egy ismerősünk, aki segít a megkötésben.
Nekünk egy bróker intézte, aki - úgy mint otthon -, a legjobb ajánlatot kereste meg nekünk.
Maga a biztosítás az otthoni cascohoz hasonlatos. Van önrész, ehhez mérik a havi díjak összegét.
Aztán ez az alapdíj függ még a kortól, lakhelytől, és hogy valaki az alapszolgáltatáson túl, milyen extrákat választ.
Amikor mi megkötöttük  legolcsóbb lehetőséget választottuk, szerintem jól. Nem vagyunk betegesek, így az önrészünk magas (2500 frank), az alapdíjunk viszont így alacsonyabb. Néhány extra is van a csomagban. Bármely kórházban ellátnak, stb.
Itt megemlítem, hogy gyerek esetében a legmagasabb önrész 500 frank lehet.
Mit jelent ez? A megválasztott önrészig mindent nekünk kell fizetni, a havi díjon felül.
Számszakilag mit jelent? Negyven évesen, 2500-as önrésszel, baleset biztosítással ca. 200 frank havonta.
Ja, és már nem akarok gyereket szülni. Ez sem mindegy.
Mire jogosít? Orvosi ellátásra a házi orvosnál, kórházban.
Itt most nem térek ki azokra a biztosításokra, amit a munkáltató fizet, vagy von le a bérből.
Itt csak az önként és dalolva fizetni valókról írok.
Ezen felül itt is van még ezerféle baleset-, és életbiztosítás.

Gépkocsi biztosítás:
Ez két részből tevődik össze: kötelező illetve casco biztosítás. Az első, nevéből adódóan kötelező, ennek megkötése nélkül nem kapunk rendszámot. Ez természetesen csak arra szolgál, hogy amennyiben valakinek kárt okozunk, akkor a biztosító fizet helyettünk. Ha jól emlékszem, akkor a saját autónkban keletkezett károk közül csak az üvegkárt téríti.
A második nem kötelező, ez a casco. Lízingelt autóra szükséges megkötni. Illetve szerintem minden újszerű autóra. Ugyan sokba kerül, de ha valami gond van, akkor jó ha van.
Mivel itt nagyon bénán vezetnek (majd írok róla), gyakorlatilag bármikor előfordulhat, Engem három év alatt háromszor tiszteltek meg havonta.
:)
Számszakilag egy kötelező és egy casco 2000 frank körül mozog egy közép kategóriás verdára.

Felelősség biztosítások:
- lakás: ezt célszerű kötni, akkor is ha bérelt lakásban lakunk, mert soha nem lehet tudni. Nálunk kétszer volt már csőtörés. Az egyik javítási költsége 1000 frankra rúgott. Így viszont a biztosító fizette. Ennek éves díja 200 frank körül van.
- közlekedési biztosítás: a fenitek miatt jó, ha van.
- jogi biztosítás: ez gyakorlatilag annyit takar, ha bármiféle jogi problémánk van, akkor a biztosító intézi azt, és kutya kötelessége, hogy megvédjen minket.
Először hezitáltam, hogy kell-e nekem ilyen, aztán amikor akadt egy ügy, amihez ügyvéd kellett, és "megkínált" egy 300 frankos óradíjjal, már nem voltam bizonytalan.
Nagyjából ezekkel kell vagy inkább érdemes számolni.
Ezeken felül persze még akad számos lehetőség, de azt már mindenki döntse el maga, szüksége van-e rá, vagy nincs.


2011. szeptember 28.

Mennyit ér a barátság?

Többekkel, sokszor beszélgettünk már arról, hogy vajon kitart-e a barátság, az ismeretség, ha az ember külföldre költözik.
Most megint eszembe jutott a téma, mert meglepetten (nem sértődötten!) tapasztaltam, hogy a szokásos születésnapi felköszöntések közül egyre kevesebbet kapok otthonról. Inkább az újonnan szerzett ismrettségeimnek volt fontos, hogy megemlékezzenek a napról.
Természetesen itt nem azokról van szó, akik ritkán látogatják a közösségi oldalakat, hanem azokról, akik még azt is megosztják, ha meglátogatják a mellékhelyiséget. :)

Miért van ez így?
Lehet, hogy a távolság dönti el, hogy az addig barátságnak hitt kapcsulat tulajdonképpen csak haverság, csak imerősség?
Azt hiszem én is ebbe a csapdába estem.
Volt olyan "barátom", akinek amikor elújságoltam, hogy külfölldre költöztem, "leellenőrizte" az információ hitelességét.
Hogyan?
Megkérdezte, hogy van-e svájci telefonom. Természetesen volt. Kérte, adjam meg a számomat. Én minden hátsó szándék nélkül szívesen küldtem el neki.
Gondoltam, valóban szüksége van rá.
Ekkor sms-t kaptam egy kérdéssel, tőle. Válaszoltam rá.
Azóta sem hallottam felőle. Félreértés ne essék, semmi bántó vagy sértő nem volt az sms-ben.
Csupán annak ténye, hogy elköltöztem, számára már "zárolta" a barátságot.

Mindig tanul az ember.

Tágabb ismeretségi köröm véleménye szerint, általában az évtizedes, sokszor gyermekkorban alakult barátságok képesek túlélni a távolságot.
Sajnos, ebből meglehetősen kevés van.

Visszatérve a megemlékezésre:
Persze, lehet azt mondani, hogy ezek felszínes dolgok, nem ezen múlik semmi.
Valóban, de azt ne felejtsük el,  hogy az apró figyelmességekkel fejezhetjük ki leginkább szeretetünket, tiszteletünket, barátságunkat a másik fél felé.