2014. december 31.

Milyen volt ez az év?

Röviden, jó.
Hosszabban: nem jó.
Az elmúlt év utolsó bejegyzésében az áll: reméljük jobb lesz, mint az idei.
Optimizmus pipa.
:)
Ellenben, ismét bejött az évtizedes népi  családi megfigyelés.
A páros évek nem túl szerencsések.
Nem vicc, évek óta ezt figyeltük meg.
Panaszra nincs ok, mert van kenyér az asztalon és a lakás is meleg, de a családot betegség tizedeli, ami fizikailag és mentálisan is küzdelmes, és ezen kívül is sok olyan probléma adódott, amit nehezen oldottunk meg.
:(


Ha visszatekintek, van pár dolog, ami jól alakult:
- végre találtunk egy megfelelő otthont, így ha rajtunk múlik (félve írom le), itt letáborozunk egy időre. Tudod mekkora a különbség egy padlófűtéssel ellátott házban ha az működik, illetve ha nem működik?
Nagy.
Mekkora a különbség ha kinézek az ablakon, és ezt látom, vagy pedig egy meztelen segget?
:D



- végre mindenkinek van jogsija, így a családi taxi vállalatot felszámoltam. Nem, nem esett nehezemre, de rengeteg időt vett el az életemből a fuvarozás.
- ebben az évben is volt folyamatosan munka. És lett volna jövőre is, ha nem alakul ki az előző posztban megfogalmazott probléma.

Mit csináltam az évben?

Ebben az évben is rengeteget autóztam. Most egy éves a kocsim és van már benne 50 ezer km. Ha jövőre is ennyit kocsikázok, le kell cserélni. :(
Ja, és ezen kívül mentem másik(ak)kal is. Azért nem rossz teljesítmény "megkerülni a Földet" attól, aki ugye semmit sem csinál. ;)

Egyre több feladatot vállalok, ami a kissé nagyon gyenge nyelvtudásomat figyelembe véve, nem kis feladat. De élvezem. Utólag. Közben anyázok.

Voltak tervek, amik tervek is maradtak.
Egyszerűen idő nem volt rá, meg erő sem.

Vannak új tervek is a jövőre. Egyik sem kis falat, meglátjuk mire megyek velük. Nem, most nem írok róla bővebben. Akkor mi lenne a téma a jövőre?

Múltkor valaki megkért, hogy vonjak mérleget az országgal, az ittlétünkkel kapcsolatban. Akkor kicsit korai lett volna, de most néhány szóban megpróbálom összefoglalni:
annak ellenére, hogy sok kritikát fogalmazok meg és vetek a blogra (nyelvújítás egyes), úgy gondolom, hogy jó helyen vagyunk.
Egy darabig. Végleg nem maradunk itt, mert annyira azért nem jó. Illetve egészen más terveink vannak. Ennek egyrészt gazdasági okai vannak, másrészt emberi.
Na, ezt most jól "megaszontam". Leülhet, egyes. Már a második.

A '90-es évek végén, egy baráti beszélgetés alkalmával azt mondtam, hogy "üssenek agyon, ha valaha is német nyelvterületre megyek". Hm.
Szerencsémre, nem ütött agyon senki.

A véleményem nem változott azóta sem, ki nem állhatom a nyelvet (valószínűleg ezért nem fogom megtanulni soha). És akkor még a tücsöknyelvet meg sem említettem.
A helyiek gondolkodását sem tudom a magaménak tekinteni. Nem is akarom. Azt hiszem nagy bajban lennék, ha integrálódni akarnék fejben.

Magával az országgal nincs baj: a táj gyönyörű, a közigazgatás működk, az oktatás (annak aki tanulni akar) jó, az egészségüggyel kapcsolatban nincs sok tapasztalatom (maradok az otthoninál), a közbiztonság pipa, a közhangulat jó, az időjárás is jobb, mint otthon (nem fúj a szél), a számláinkat kifizetik, mi meg befizetjük a miénket, az emberek kedvesek.
Igen.
Addig kedvesek, amíg bólogatsz, és elfogadod, amit mondanak.
Tehát, amíg bemész a boltba, megkérdezed, hol találsz ezt-azt, amíg bemész a hivatalba, amíg várod a buszt, ilyenek. Ezek kellenek a mindennapokhoz.
A napi rutint tekintve, ez egy élhető ország. Bár, halkan és csendben jegyzem meg, az életszínvonal itt is romlik szépen lassan. Nem én találtam ki, statisztikai adatok bizonyítják.

A múltkor írja valaki egy blogon, hogy a spanyolok harsányak, a németek arrogánsak, Ausztria drága, akkor hova menjen?
Tágra is kerekedett a szemem, mert tökéletes ország nincs.
Azt a részletet kell tökéletesnek éreznünk, ami nekünk fontos. Kinek a pap, kinek a papné(ő).

Nekem a fentiek fontosak.
Fontos, hogy az elvégzett munka után megkapjuk a jussunk, ne cseszegessen - ok nélkül - a hatóság, és a gyerekeimet el tudjam indítani a jövőben (lehetőleg ne csak egy bőrönddel).

A helyieket (egyik ismerősöm bennszülötteknek hívja őket) továbbra sem kedvelem túlságosan (fentiek miatt), de nem is barátkozni jöttem. Én nem akarok a szomszéddal jópofizni, köszönök, 'oszt jó napot. Ettől függetlenül, ha mégis megszólítanak, nem futok el, ha valaki jószándékkal közelít nem vagyok paraszt.

Visszatérve a mentalitásukra: ha össze kell hasonlítanom az otthonival, akkor jobban zavar a butaság, az együgyűség, mint a simlisség. Otthon utóbbit csinálja szinte mindenki versenyszerűen űzve, de ott élve negyven évet, azt az ember megszokta, tudta kezelni :)
A butaságot nehéz megszokni. Simlisség van itt is, de még ahhoz is buták.
Nehéz megszokni, hogy valamiben jó/jobb vagy, és azt ők nem akarják elfogadni.
Nehéz megszokni a butaságból eredő spórolást  pazarlást. Ez persze egészen addig nem probléma, amíg tele a buksza.

Érdekes dolog egyébként a téma, mert a 70 plusz korosztály, a parasztok (értsd jó értelemben) nagyon normálisak. Ők nem születtek a jóba, a jóért meg kell(ett) dolgozni. E szerint él(t)nek. Tudják mi a dolguk, mikor kell szántani, vetni és kész. A többivel nem foglalkoznak. Ha odamész és veszel egy kiló krumplit nem érdekli őket, hogy te külföldi vagy.

A leszármazottaik, vagy akiknek volt lehetősége elszakadni a tehén tőgyétől, elszálltak. Sok esetben úgy tették ezt, hogy nincs mögötte semmi. Sem tudás, sem tapasztalat. Csak tőke. Persze, az is kell. De az még nem minden.

"More money"- leng a zászlajukon, nincs az a pénz, ami elég. Bármi áron.
Sehol a világon nem látni azt, (de talán néhány olajországban), hogy egy autó a tervezőasztalról egyenesen egy svájci segge alá kerüljön. és majd csak utána a kiskereskedelmi fogalomba.
:)
Azzal sem mondok újat (máshol is így van), hogy az ebből adódó problémák a bevándorlókon csapódnak le.
Vicces volt, amikor elkezdtük a "problémás" építkezést, a generálkivitelező aláíratott velünk egy nyilatkozatot, amiben garantáljuk, hogy nem fizetünk x franknál kevesebbet a dolgozóknak. A legutóbbi tárgyaláson pedig kevesebb összegért akart már dolgoztatni.
:D
Ugye, érdekes?
Szóval, nem kell őket félteni.

Ilyenkor mondják, hogy megszoksz vagy megszöksz.
Nálunk van egy harmadik variáció. Küzdesz.
Több, kevesebb sikerrel.
:)
Úgy vettem észre, hogy ehhez nincsenek nagyon hozzászokva.
Ha beszólsz, ha kiállsz a jogaidért, az olyan mintha egy jobbost adtál volna.
Engem ez nem zavar, őket igen.
:)
A többi náció olyan, amilyen. Nincs velük bajom, amíg úgy állnak hozzám, ahogy én hozzájuk. Egy gyenge pontom van, a kendős-kabátos nők. Na, velük nem tudok kibékülni.
Azt figyeltem meg, ha szembe kell menni egy svájcival, akkor az uusländer összetart. Még a szerb is az albánnal.
Máskor, mindenki  a sajátjával van nagy egyetértésben.
Kivéve a magyart. Ezt tudjuk, nem mélyedek bele. :D

A blogról: soha nem gondoltam volna, hogy ennyi olvasóm lesz. Alaszkától Fokvárosig, Londontól Új Zélandon át, Japánig.
Sokan hozzászólnak a cikkek alatt, és sokan keresnek meg privátban.
Sokan értenek egyet, és sokan nem. Így van ez jól.
Néha, akad pár troll, akik próbálnak belerondítani. Őket nem engedem be. Úgy gondolom, hogy ez nem az a játszótér, ahol kiélhetik a frusztráltságukat.
Nem panaszkodok, eddig két embert kértem meg, hogy ne írkáljon, mert nem teszem ki. Őket is csak azért, mert ismeretlenül olyan állításokat fogalmaztak meg, amik nem igazak. Velük nem vagyok hajlandó érdemben beszélgetni.

A jobbító kritikát és a más véleményt is szívesen fogadom, a megfelelő hangnemben.
Tudom, sokaknak furcsa dolgokról (is) írok. Fogadjátok el, mint vállalkozó, egy külön állatfaj vagyunk. Több szegmensből, és másként látjuk a dolgokat. Talán, ezért sem értenek sokan.
Nekem könnyebb, mert éltem alkalmazottként és vállalkozóként is, a bőrömön érzem a különbséget.
Talán ezért van az is, hogy nem vagyok "kasztosodva". Minden társadalmi rétegből ismerek embereket, meghallgatom a véleményüket. Az így kapott kép jóval színesebb.
:)
Örülök, hogy megismertem néhány nagyon jópofa/kedves/barátságos/törtető embert, ami a blog nélkül nem jöhetett volna létre ( rossz duma, de igaz). :)
Az is jó érzés, hogy segítségére lehettem (nem minden esetben) a hozzám fordulóknak. Kívánok nekik minden jót.

Amit sajnálok: méltatlanul elhanyagoltam a történelem feldolgozását, és a vár-projektet.
Soha nem szoktam ígérni, de remélem 2015-ben egy picit több időm lesz és akkor folytatom.
Örülnék, ha feldobnátok olyan témákat, ami érdekel benneteket, amivel eddig nem foglalkoztam.

Így az év utolsó napján nem maradt más hátra, mint minden jót kívánjak nektek.
Valósítsátok meg a terveiteket, legyen az otthon, vagy külföldön, vigyázzatok magatokra.
Legyen egészség és munka. Ha ez a kettő adott, akkor nagy baj nem lehet.


BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!!!







2014. december 28.

Ilyen...

... amikor a szar magyar lapátolja a havat.
... a Verwaltung, a szomszéd és akárki helyett (és még fizetünk is érte).

Csak azért, mert bennünket zavar, ha tökig ér a hó. Csak azért, mert így lettünk nevelve.
:)

Így legalább a hisztipicsa szomszédasszony márkás csizmácskája sem lesz havas. Mert előtte is le lett takarítva, egészen a parkolóig.
... csak mert olyan szarok vagyunk.
:)
Igaz?





2014. december 27.

Elkésett

Jobban örültem volna, ha a szezon első hava az ünnepek előtt érkezik, így az ünnepek múltán már nem az igazi.
Így jártunk.

Kilátás a nappaliból


Ami miatt pötyögni kezdtem, engem is meglepetésként ért.
Míg otthon soha nem volt újdonság a "váratlan" hó megjelenése napján a közútkezelő nyilatkozata, miszerint nem voltak felkészüéve rá, addig ez itt, -eddig- ismeretlen volt.
Most ezt is megértük.
:)
Talán az ünnep miatt, de itt délig semmi sem történt, az első hókotrót akkor láttam.
:)

Persze, sokan nem dolgoznak, így nem okozott nagyobb fennakadást.

A1 autópálya

A falu utcája


2014. december 21.

"Érdekes" dolgok


Ennek az írásnak már több címe is volt, miután hónapok óta készül. Nem tudtam eldönteni, hogy egyben, vagy külön jelenjen-e meg. Így a végén az odavágós címből nem lett semmi.
:)
De! Legalább jó hosszú lett. Szóval egy presszókávé nem lesz elég, hogy a végére érjetek.

Talán emlékeztek rá, korábban írtam róla, hogy gyakorlatilag öt éve a munkáink nagy része ugyanattól a megbízótól származik. Ő egy echte svájci ember. Az Öreg. Nem bántásként hívjuk így, de már elérte a nyugdíjkorhatárt, ennek ellenére esze ágában sincs visszavonulni. Pedig jobban tette volna, mert most nagy bajban van.
Saját embere mindössze három van, ez a létszám kis munkákra elég, a többire meg ott vagyunk mi. Elég jó kapcsolatokkal rendelkezik, így biztosítva volt/van a folyamatos munka. Mindenki jól járt. Legjobban mi, ha ki sem jött az építkezésre!
:)
Nem lehet udvariaskodni, szakmailag nincs ott a szeren.

Még az elmúlt ősszel beszélt róla, hogy lesz egy nagyobb projekt, de a forrásai korlátozottak. Egyrészt bankgaranciát kell letenni, másrészt anyaggal adott ajánlatot. Egyik sem 2 Rappen.
Mi akkor felajánlottuk, hogy beszállunk, csináljuk ketten, a végén osztozunk a hasznon.
Ebből aztán nem lett semmi. Persze, más lett volna a végelszámolás, ha nem alvállalkozóként, hanem "társtettesként" állunk mellé.
Ennek ellenére, nem hátráltunk ki, vállaltuk a melót alvállalkozóként.
:)
Időközben nekünk volt egy nagy épületünk, amit még nem fejeztünk be, amikor el kellett kezdeni a másikat.

A párom akkor ajánlotta, hogy szívesen segít az indulásnál, mert az egész háznak a kezdés az alfája és az omegája. Ha ott valami el van szúrva, akkor vége az egésznek.
Az Öreg azt mondta, hogy majd az ő emberei elkezdik, mert az egy egyszerű épület.
Nem erőszak a disznótor. Ok.

Már akkor furcsállottuk ezt, mert eddigi közös munkáink alkalmával kiderült, hogy a munkásai nem szakmabeliek, így annyit sem értenek hozzá, mint én. Pedig én se sokat.
Arra jók, hogy irányítás mellett dolgozzanak. De, hogy egy ekkora házzal mit kezdenek...
Mindegy, nem a mi dolgunk.

Közben eltelt három hónap. Mi átadtuk a munkát, és mentünk volna folytatni az "egyszerűt".




Na, ott ért az első döbbenet.
Az "egyszerű" ház olyan egyszerű volt, hogy még a párom is vakargatta a fejét, annak ellenére, hogy több százezer négyzetméternyi tapasztalata van.

A másik döbbenet akkor érte, amikor látta, hogy hol tartanak az emberek. Három hónap alatt még nem sikerült felmérni az épületet, az UK (fogadószerkezet) össze-vissza volt felfúrva. Mikor megkérdezte,  hogy miért így szerelték, azt mondták, hogy tervezői utasítás. Mi van?
Egyébként ezt egy-két hét alatt meg lehetett volna csinálni. Jól.
A munka során van egy alaptételünk: minden munkát egyszer kell megcsinálni. Jól. Nem megyünk vissza javítani. Nagyképűség nélkül írhatom le, hogy az elmúlt két évtizedben talán ha kétszer volt olyan eset, amikor visszahívtak valami apróságot kijavítani.

Amiért korábban azt írtam, hogy a ki-, és felmérés az alfa meg az omega: ha ez nincs jól elvégezve, akkor az összes anyag rendelése hibás lesz.
Kvázi, ha jó a matek, akkor a gyár a megadott méretek alapján gyárt és szállít, a falra csak fel kell szórni.
Ha rossz a matek, akkor rossz méret jön, és az összeset vágni kell. Nem kell hozzá szakértőnek lenni, hogy ez mennyi túlmunkát, mennyi selejtet jelent.

Természetesen, mire odaértünk már gyártásban volt a lemez, és itt kezdődtek a bajok. Rossz volt a matek.
Nehezítő körülmény volt, hogy a többi szakipar (ablakosok) is a rosszul feljelölt muster alapján "igazodtak" hozzánk.
:(
Amikor felvonultunk, a párom jelezte az Öregnek, hogy kellene még ember, mert a három hónap lemaradást nem fogjuk behozni. Szerinte nem kell, minden rendben van.
Hát jó, ha nem, nem.

Úgy készült az épület, mint Déva vára. Egyik nap bontottunk (javítottunk), másik nap építettünk.
Naponta jöttek az új instrukciók az új változtatásokról.
Sajnos, aki megtervezte, annak halvány lila fogalma sem volt róla, hogy működik az anyag, mit hogyan lehet, lehet-e egyáltalán úgy. Más valamit megálmodni, és más kivitelezni. Egy jó tervező tudja, hogy mi a megvalósítható, és mi nem. Ha nem tudja, talán egyeztetni kellene a gyártóval és a kivitelezővel. Írok  egy példát. Tudni kellene, hogy mekkora egy 8 méteres lemez. Marha jól néz ki a földön. De fel lehet-e ekkora tömeget emelni, lehet-e mozgatni az állványon.

Probléma volt a gyártóval is. Az anyag gyártója rossz színben (!) küldte az első néhény kamionyni anyagot. Az természetesen ment a kukába.
Utána már jó volt a szín, csak épp nem az ütemterv szerint jött a szállítámny, hanem össze-vissza. Dolgozz úgy, hogy felraksz három lemezt, majd át kell menni az épület túloldalára az összes szerszámmal, segédanyaggal. Idő, pénz.

A  kooperációval is baj volt. Azt vettem észre, hogy ez a fogalom itt Svájcban ismeretlen.
Állandóan megbeszélés van, de hogy miről? Szerintem viccet mesélnek, de leginkább udvariaskodnak egymással. Ez egyébként jellemző a helyiekre. :)
Semmilyen munkafolyamat nincs összehangolva.
Mintha egy házat a tetővel kezdenénk.
Olyan szakiparok dolgoztak utánunk, akiknek már rég készen kellett volna lenni a munkájukkal. Persze, ők magasról letojták, hogy tönkreteszik a mi munkánkat. Az állványon véletlenül belerúgtak a lemezbe, ami egy pillanat alatt horpadt be. Hogy néz az ki?
Vagy: képzeld el, amikor jöttek a kertészek és a markolóval kiszedték a földet az állvány alól. De hát nekik kell a terület. Mi lett volna, ha mondjuk feldől? Ez nem játék.
A még földön lévő porfestett anyagainkat "átpakolták" egy markolóval, vagy épp földet szórtak rá.
Szakszerű, nem?
Ezek a dolgok természetesek voltak. Nekik. Ha ez otthon történik, másnap már nem kellett volna ott dolgozniuk. Azonnal kirúgták volna a céget.

Ahogy telt az idő, egyre fogyott a türelem. Mindenki veszekedett mindenkivel, az építésvezetőnek, de még a projekt vezetőjének sem volt fogalma semmiről, rohangáltak, mint pók a falon.
Több kivitelező levonult az építkezésről.
Bár, a fővállalkozó hosszasan azt mantrázta a beruházó felé, hogy minden oké, a hírek csak-csak eljutottak odáig.
Amikor kijött az építkezésre, csak annyit mondott,  hogy legszívesebben elbontatná az egész házat.
Azért ez gáz...
A "ház" egyébként kb. 6-7000 m2 alapterületű viskó, 4, illetve 8 szinten.
:)
Nem kicsi.









Ki kell jelenteni, hogy ilyen mértékű hozzá nem értést otthon SOHA nem tapasztaltunk.
Hogy ez a hozzáállás nem egyedi, egy korábbi írás ITT támasztja alá.
Még az sem szolgálna mentségül, hogy esetleg kezdők lennének, mert nem azok.
A beruházó sem ismeretlen (gyakorlatilag a Zürichtől északra lévő terület az övé), és a generálkivitelező sem egy csóri kis szar cég.

Időközben az is kiderült, hogy a megadott határidőre nem lesz kész a ház. A megbízónk ekkor sem jelezte, hogy hozzunk még embert.
Ekkor jött oda az előző írásban szereplő cég, akikkel nem mentünk semmire.
Nem volt velük baj, csak nem értettek hozzá.
:)
Beköszöntött az ősz.
A számláink egyre ritkábban lettek fizetve, ugyanakkor a generálkivitelező egyre többet cseszegetett bennünket. Novemberben történt, a fiam volt a megbízott vezető, amikor kitalálták, hogy menjenek szombaton is dolgozni. Ő beintett egy jó nagyot. Ingyen, ugye Krisztus koposóját sem... Nekünk erre nincs megegyezés a megbízónkkal.
Innét kezdve még feszültebb lett a helyzet.
Aztán december elején jeleztük az Öregnek, hogy ez nem lesz így jó. Ő ígéretet tett, hogy 5 napon belül választ ad kérdéseinkre a jövőre vonatkozóan, beszél ügyvéddel, és fizeti a számlákat.
Sajnos, a választ hiába vártuk, inkább illegalitásba vonult, ki sem jött az építkezésre.

Így nem maradt más, mint jeleztük a fizetésképtelenséget a generálkivitelezőnek.
Meglepetésünkre, azt mondták minden ok. Másnapra megcsinálják a papírokat, aláírja mindhárom fél, és jön a lé.
Már majdnem elhittük, hogy ez ilyen egyszerű lesz.

Itt egy kis kitérő: Magyarországon a kétezres évek közepétől nem sikerült megoldani a körbetartozást (mert nem érdeke egyik kormánynak sem), itt ilyen nem lehetséges (még).
Ha valaki nem fizet, akkor az előtte lévőnek kell helyt állni. A legvégén a beruházó áll. Akkor van baj, ha a beruházó megy tönkre. Ilyen azért ritkán fordul elő. Tehát a pénz miatt annyira nem aggódtunk, de mégis jobb, ha a mi számlánkon parkol.

Visszatérve az ügyre, vártuk a másnapot.
Reggel megérkezett a szerződés. Nem is lett volna gond, ha nem lett volna benne két olyan pont, ami gyakorlatilag a halálos ítéletünk ostyában.
Az egyik pontban garanciát kellett volna vállalni az addig elvégzett munkára.
Aztán azt hogyan?
- az anyagot nem mi szállítottuk (az Öreg nem azt a kötőanyagot hozta, ami a szerződésben foglaltatott),
- a házat nem mi kezdtük,
- és ugye még dolgozott rajta a vendég csapat is...
Hogyan vállaltunk volna így garanciát? Nem tollas a hátunk.
:D
Magyarul: át akarták hárítani a felelősséget az utolsó utáni alvállalkozóra. Szép nem? (akit korábban szar magyaroztak)
Anyád!

A másik pontban "röghöz kötést" szerettek volna a jövőre vonatkozóan, ugyanazokkal feltételekkel, amivel a megbízónknak dolgoztunk.
Na, ez megint egy marhaság. Miért dolgoznánk ugyanannyiért, ha egy fő kiesett a hierarchiából?
:D
Párom közölte, hogy ez így nem lesz aláírva.
Először anyázás, sértődés, meg a fő-fő építésvezető részéről gúnyos"c'est la vie" megjegyzés.
Talán azt hitte, hogy máshol nem kapunk munkát?

A csapat szépen összecsomagolt és befejezettnek nyilvánítottuk az évet.
Szegény, akkor még azt hitte, hogy ő ül a lovon.
:D
Délutánra kiderült, hogy nem elég magas az a ló, vagy fordítva ül rajta.
Rohangálás, telefonálgatás.
:)
Kora délutánra kaptunk egy ajánlatot, ami tíz petákkal több volt, mint az eredeti ár. Mondván, nem tudnak többet fizetni, mert nem fér bele a költségvetésbe...
Majdnem sírva fakadtunk a röhögéstől.
:D
Erre csak sűrű fejrázás volt a válasz részünkről. Én meg - a kibicnek semmi sem drága alapon -, határozottan anyáztam a háttérben.
Estére még magasabbra kúszott az ajánlat.
Haladunk...
Lesz még ebből valami.
Azért képzeld azt, amikor a nagyhatalmú "echte schwiitzer" szalad a "szar magyar" szakmunkás után.
Filmre kellett volna venni. Komolyan.
:)
Kedves olvasó! Ne gondold, hogy nagyon "éhesek" vagyunk. Egy fillérrel sem akarunk többet, mint amennyiért a haver cége ott van. Hangsúlyozom ott van, mert érdemi munkát nem végez.
Szóval, nem érzem gusztustalannak a helyzetet. A piac diktál. Vagy megadják, vagy kurva (bocs!) nagy bajban lesznek, mert nincs, aki befejezi a házat (ez utóbbi komoly).


Következtetéseink,
- a svájci magasépítészettel kapcsolatban: ahhoz tudom hasonlítani, mint amit Mekk Elek csinált, vagy mintha valahol, egy hátrányos helyzetű fekete afrikai országban lennénk. A mese, az mese, Afrikának meg még fejlődni kell, de hogy ez így működik Svájcban?
Fejetlenség, hozzá nem értés, pazarlás. Nem csoda, hogy ilyen horror áron lehet ingatlanhoz jutni. (A komplexum alsó szintjén üzletek lesznek, felül lakások. Kapaszkodj neg! Egy 1.5 szobás lakás bérleti díja 2400 Frank. Hoppá!)

Hogy működik normálisan egy építkezés? Adva van egy beruházó, akinek van egy elképzelése, ezt megtervezteti. Ha baromságot akar, akkor a tervező dolga nem a bólogatás, hanem a tájékoztatás. Ha ezek letisztulak, akkor elkészül az építész terv. Azon rágódnak még egy darabig, majd amikor a beruházó rábólint, akkor megcsinálják a kiviteli terveket. Ha ezek is készen vannak, akkor kezdődhet a munka. Persze, apró részketeken lehet még menet közben is változtatni, de ekkor már nem tervezik át a fél házat.
Hogy van ez Svájcban? Azt sajnos nem tudom, hogy a megbízó és a tervező között mi folyik, de hogy valami marha nagy kommunikációs hiba van, az biztos.
Még az építész tervek sem véglegesek, amikor el kell kezdeni a munkát. Kiviteli terv vagy nincs, vagy akkor van, amikor már készen vagyunk egy-egy részlettel. Jellemzően ekkor derülnek ki a problémák.
Ilyenkor bontunk. Majd újraépítünk (persze új anyagból). Ezek után, előfordulhat még 2-3-4 változtatás (nem tudom miért). Ez ugyanennyi bontást, újraépítést, új anyagot igényel.
Spórolás felsőfokon.
:(

- az Öreggel kapcsolatban: hogyan lehet valakinek akkora önbizalma, hogy beleugrik egy ekkora építkezésbe, ha nincs meg a megfelelő szakmai tudása, tapasztalata?
Egy ekkora meló gondos, pontos előkészületeket igényel.
Ha már volt akkora seggfej, hogy beleugrott, miért nem kérdezett meg olyant, aki ért hozzá?
Ha már jeleztük a bajt, akkor miért nem fogadta meg a tanácsot?
Miért nem kért segítséget?
Ciki egy külfölditől?
Nekünk nem fáj. Neki annák inkább. Hogy bele tudjon ugrani, felszabadította a Pensionskasse összegét. Ha nem lesz kész a ház határidőre, napi 14 ezer (!) frank kötbért fizet.
Mivel egyéni vállakozó (ez otthon is, itt is egyenlő a halálos ítélettel), úszhat az egész vagyona.
Jah, és a mai napig még egy ügyvédet sem hívott fel...
Erre szokás mondani, aki hülye, haljon meg!

- a generálkivitelezővel kapcsolatban: lenézik a külföldeieket, de a seggüket sem tudják kitörölni nélkülünk. Ennek ellenére nagyképűek, hőbörögnek, mintha legalábbis különbek lennének. Jah, és azt hiszik, hogyha valaki külföldi, akkor már hülye is. Ismered a Média Markt reklámot, ugye? Kicsit átalakítva "magyar vagyok, de nem hülye". :D
Itt most nem a magyaron van a hangsúly, de mivel szükség van a külföldi munkaerőre - az élet bármely területén -, akkor fogadják el, hogy egy külföldi tapasztaltabb lehet náluk.

Ok, addig nincs probléma, amíg tele a buksza, de a gazdasági folyamatok nem azt mutatják, hogy ezt hosszú távon így lehet folytatni.
Az életszínvonal szépen, lassan csökken, és előbb-utóbb elfogy a fizetőképes vásárló, bérlő.
Tudom, ez nem holnap fog bekövetkezni, de az elmúlt tíz év statisztikái erre engednek következtetni.

Sok embernek, sok mindent át kellene gondolnia.
Lassan.

2014. december 20.

"Spórolás"

A helyeik alapjáraton spórolósak.
Illetve csak hiszik, hogy azok.
Közben meg olyan pazarlóak, hogy mutogatni kellene.

Otthon többször megesett, hogy egy szolgáltató kiküldött egy 5 forintos csekket, a postai díj többszöröséért.
Azt gondoltam, hogy ez a luxus csak otthon szokás...

Tegnap leveleket kaptunk, céges leveleket. Szám szerint hét darabot. Mindegyiket a nyugdíjbiztosító küldte.
1. levél - egy darab biztosítási kártya a munkavállaló részére,
2. levél - egy darab biztosítási kártya egy másik munkavállaló részére,
3. levél - igazolás, hogy az 1. számú munkavállaló bekerült a rendszerbe,
4. levél - igazolás, hogy a 2. számú munkavállaló bekerült a rendszerbe,
5. levél - tájékoztató a jövő évi változásokról,
6. levél - december havi fizetnivalók,
7. levél - adatbekérő levél.

Igaz, ezek darabja "csak" 1 frank, de az összes eljöhetett volna egy borítékban, ennyiért. Na, jó. A súly miatt kettőért.
Sok kicsi, sokra megy.
Vagy nem?
Nekik nem számít.
Mi fizetjük meg ezt is.

2014. december 19.

Nem kirúgni... ellehetetleníteni - "érdekes dolgok" I. rész


Figyelem: néhány kemény kritikai írás következik. Aki nem szereti, ha az országgal kapcsolatban leírom a negatív tapasztalataimat, az ne olvassa. Nem kérek olyan levelet, hogy "ha ilyen szarul érzed magad, miért nem húzol haza a ....-ba?"
Nem azt írom, hogy nem érzem jól magam, de vannak olyan dolgok, amiről beszélni érdemes/lehet/kell, még akkor is, ha az nem a legjobb fényben tünteti fel Svájcot.
Na, ennyi körítés után vágjunk bele.

"Nem kirúgni, ellehetetleníteni."
Vagy húsz évvel ezelőtt mondta az akkori főnököm.
Semmi más nem maradt meg vele kapcsolatban, csak ez a mondat. Találó.
Meg tudta keseríteni a napjaimat, de aztán az önteltsége lett a veszte. Kirúgták.
:)
Miért jutott eszembe?

Kicsit hasonló helyzetbe kerültünk. Itt.
Történt ugyanis, hogy megbízónk egy elég nagy beruházásba ugrott fejest, meglehetősen felelőtlenül. Erről majd egy másik posztban írok bővebben.

Szóval volt/van egy kontaktja a beruházónál. Gondolom, ő súgott neki, és tudott egy olyan árat mondani, amit a generálkivitelező a beruházó nyomására elfogadott.
Így történhetett, hogy a generálkivitelező spanja lemaradt a munkáról.
Akkor persze még mi sem tudtuk,  hogy mi újság...
... csak furcsa volt, hogy a generál főépítésvezetője ott rúg belénk ahol tud, ott tesz alánk, ahol tud.

Aztán jött a nagy ötlet részükről. Valahogy el kell távolítani a projektről a mi megbízónkat.
Első lépésben, mindenféle kifogással mégis meghívást kapott a haver és cége is (menet közben). Ez a cég természetesen svájci.
:)




Az építésvezető és a projekvezető részéről azonban továbbra is megmaradt a cseszegetés, a szar magyarokat el kell küldeni, stb. Ez így elhangzott.
Áááá. Itt nincs diszkrimináció.
:D

Később odáig süllyedt a Projektleiter, hogy még a munkaügyiseket is kihívta, hogy ellenőrizzenek.
Nem volt nehéz rájönni, hisz egy ekkora építkezésen rengeteg szakipar van jelen és CSAK bennünket ellenőriztek.


Nem is volt feltűnő.
Mondjuk, annyiból "szerencsésnek" mondhatjuk magunkat, hogy fel vagyunk vértezve mindenféle gusztustalansággal szemben (az otthoni évek megedzettek bennünket).
Másrészről, nincs mit találni. Nem dolgoztatunk feketén (már otthon sem tettük), és mindenki azt a bért kapja, ami az ágazati megállapodásban szerepel.

Ennél jobbat kell kitalálniuk.
:)

Aztán ott került sz@r a leves(é)be, hogy a haver cége sem boldogult a munkával, így nekünk feltétlen maradni kellett.
Úgy nézett ránk, mint egy darab szarra, de a munka legalább folyt.

Szóval, ha valaki azt gondolja, hogy itt másként mennek a dolgok az téved. Svájc még nem tart ott, mint Magyarország, de nagyon jó tanuló.
Tanulj tinó, ökör lesz belőled.
:)


2014. december 18.

Itt ma Karácsony lesz...

... ha a fene fenét eszik, akkor is.
Mitóa itt élünk, minden évben rendhagyó az ünnep.
Soha nem 24-én tartjuk. Illetve akkor is.
:)
Tartottuk már kocsiban (24-én utaztunk haza), volt 22-én, 20-án.
Idén ma lesz.
Nem a dátum a fontos.

Most reggel 8 van.
Amit eddig csináltam, az konvergál a nullához. Egész héten rengeteg volt a munka, estére ki voltam purcanva.

Annyit sikerült elérnem, hogy az ajándékokat már csak csomagolni kell.

Fogalmam sincs mi legyen a vacsara.
Segítsetek!
Ami nem jöhet szóba: halászlé, töltött káposzta, semmilyen rántott hús.
A rendelkezésre álló alapanyagok: csirke-. és disznóhús.

És nem akarok egész nap a konyhában állni, mert még fát is kell díszíteni.
Ja, és segítségem nincs, ma még mindenki dolgozik.

Így állok most:





Fa a dobozban



Ennyi áll belőle
:D

2014. december 14.

Yves Rossy és Veres Zoltán közös projekt

Ismét egy vegyes projektről "tudósítok".Ugyan nem tudom eldönteni, hogy ennek a tudományos vagy a sport értéke a nagyobb, de mindenképp érdemes arra, hogy megemlékezzünk róla.
Yves Rossy, alias Jatman egy volt svájci vadász pilóta, aki aktív évei után sem tudott szakítani szerelmével, a repüléssel. A korábban minden jelentős vadászgépet kipróbált szakember 15 éve kísérletezik "szárnyakat" növeszteni.
Mérnök társaival folyamatosan kutatnak, és kifejlesztettek egy Jat pack névre hallgató alkalmatosságot, ami abból áll, hogy a testére szereltek egy sugárhajtással hajtott szárnyat, amivel repked a levegőben.

Időnként új projekttel áll elő.
A legutóbbi ilyen bemutatót Dubai légterében, a sivatag fölött hajtotta végre.
Itt magyar társa is volt, Veres Zoltán EB bajnok műrepülő személyében.
Különféle, bonyolult alakzatokat hajtottak végre.



Magyar cikk ITT:

Jatman  oldalát ITT nézhetitek meg.

ITT pedig a videó.
Jó szórakozást!
:)

2014. december 11.

Hulladék "újrahasznosítás"

Sajátos módját választotta néhány, - jó értelembe vett - pihent agyú a maradék fém alkatrészek felhasználásának és már-már művészi fokra fejlesztette azt.
Svájcban nagyon sok helyen láthatóak ezek az alkotások, a mi falunk határában is van egy. Láttam már magánház ketjében is.
:)
Sajnos, a kép meglehetősen rosszul sikerült, ezért megkerestem a webes felületet, amit ajánlok nektek is.

Szerintem nagyon ötletesek.



Ha ti is látni szeretnétek, ITT  megnézhetitek.
Jó szórakozást!

2014. december 10.

Drogteszt

Azt figyeltem meg az utóbbi időben, hogy valami furcsa szimbiózisban vagyok az otthoni történésekkel. Írok valamit (legutóbb a Dugó, dugó hátánban), és erre megjelenik valami hír otthon is. Vagy fordítva.
:)
Most is így történt.
A napokban sivít a magyar sajtó a drogszűrés kezdeményezésről.
Persze, mindenki kárál, holott még semmi konkrétum sincs.
Persze, mindenki felháborodik, mert hát az ő gyereke nem.
Persze, egyszerűbb homokba dugni a fejeket.
Na, mindegy nem akarok vitát generálni, nem ez szolgáltatta a hírt nekem.

Tegnap délben felhív a lányom a suliból, hogy: "anya képzeld drogtesztet csináltak".
Nem kaptam infarktust, mert nincs miért aggódni, csak ilyenben még nem volt része. Az újdonság erejével hatott rá.
Én a magam részéről azt mondtam, hogy nagyon helyes.

A történet persze nem most kezdődött.
Az osztályában többen is fogyasztók, és a suliban sem hagynak fel a fű szívással.
Ennek okán büdös van az osztályban. 
Az egyik -meglehetősen laza- tanár már többször szólt, hogy őt marhára nem érdekli, hogy otthon mit csinálnak, de az osztályba ne!
Mert BÜDÖS van.
Időközben az osztályfőnök is sérelmezte, de nem történt semmi.
Jellemzően az osztályba már nagykorúak járnak, tehát itt nem jön be, hogy szólunk apának, anyának.


Tegnap is büdös volt, sőt még a tornateremben is lehetett érezni (az meg nem egy kis tér), így valamelyik tanárnak elege lett.

Egyik óra elején bevágtatott az iskola vezetése, és az iskola orvosa.
Mindenkit kikérdeztek, nyilatkoztattak, arról, hogy fogyasztott-e valamit az elmúlt 24 órában.
Utána teszt.
Négyen buktak meg.
Egyelőre annyi történik, hogy értesítik a munkahelyüket és többször fogják meglepetésszerűen tesztelni az osztályt.
Nagyon helyes.

2014. december 5.

Dugó, dugó hátán

Arról már korábban is írtam, hogy itt nagyon rosszul vezetnek az emberek. Ebben az egyik világlátott oktató is megerősített. Szóval, nem csak én látom így.
:)
Hogy ez miért van, arra részben választ kaptam a nyáron, amikor épp jogosítvány szerzés céljából megismertük az oktatást.

Egyik fő probléma, hogy sok az autó, egyre több a vezető, az út kevés. Jó, mihez képest?
Az ország méretéhez és a létszámhoz, igen.

Másik ok: vak vezet világtalant...
... mire gondolok?

Ahogy a jogsis cikkben is megemlítettem, itt a gyakorlati oktatást bárki tarthatja, akinek három éve van jogosítványa. Egyetlen órát sem kell venni hivatalos oktatótól.
Véleményem szerint, akinek három éve van jogosítványa, még nem nevezhető gyakorlott oktatónak.
Ha mégis autósiskolára fanyalodik valaki (sokan nem, mert eszméletlenül drága), ott sincs garancia, hogy az oktató bármilyen előképzettséggel rendelkezik.
Így aztán mindenféle trükkel tanítják a delikvenseket. Pl. tolatásnál, ha az ablaktörlő ilyen-olyan szöget zár be az akármivel, akkor kell így-úgy kormányozni, és akkor sikerül a parkolás.
Amikor a lányom ezt előadta, csak lestem.
Mondtam, oké a vizsgára készülünk. Addig csinálhatod így, aztán sürgősen felejtsd el.
Már csak azért, mert nincs olyan autónk, mint amin tanult. Tehát egy másik járgánynál már valószínűleg nem működik az elmélet. :(

Rengetegen vezetnek 80 és a halál között. Elméletileg 70 felett van orvosi alkalmassági, de nem tudom, hogy ott mit vizsgálnak. Némelyikük süket is, vak is, és még a nyakát sem tudja elfordítani. Félreértés ne essék, nem bántás.
De!
Tudomásul kellene venni, hogy megváltoztak a közlekedési viszonyok, évről évre több az autó, a verdák gyorsak. Ebben a korban már nem lehet nehéz alkalmazkodni.
Nagyon kell rájuk vigyázni. Naponta kerülök olyan szituációba, hogy korrigálom a hibáikat.

Néhány hónapja naponta autózok Aarburgból Zürich fele, reggel 7 után, és minden reggel, de legalább az öt munkanapból négyben, menetrendszerűen az Aarau Ost és Birrfeld között vagy dugó, vagy/és baleset van.

A dugót sokáig nem értettem, ha nem volt épp baleset, akkor miért? Aztán néhányszor a következő fordult elő:
Megy az autós a belső sávban. Hol máshol? Oda szól a bérlete.
Aztán a kihajtó előtt kb. 200 méterrel eszébe jut, hogy "hoppá, nekem ki kell mennem".
Mit csinál ilyenkor?
Bepisil. Persze, csak képletesen.
Fékez. A belső sávban. Állóra.
Eközben a külsőben halad a forgalom. Időközben az autó teljesen lelassult, nem tud átsorolni.
Na, ilyenkor már áll az egész belső sor és elkezd torlódni.
Aztán,  előbb-utóbb megkönyörül valaki a marhán és beengedi. Persze, akkor a külső is megáll.
Igaz, ez lehet nem több egy percnél, de a reggeli csúcsban hatalmas torlódást tud eredményezni.
Ilyenkor szeretnék melegen gratulálni az embernek...
Ha nincs szerencsénk, akkor valahol hátul páran egymásba durrantanak és akkor már baleset is van.
Ezek szerencsére "csak" koccanások, személyi sérülés ritkán van.

Másik kedvencem, amikor az oda és a vissza sáv is áll.
Ilyenkor rendszerint valamelyik sávban baleset van. Miért áll a másik? Nem találod ki.
...
Hááááát, bámészkodnak!!!
:D
Mostanra kiterpesztett fülekkel hallgatom a rádiót, és ha szerencsém van, akkor még nem olyan nagy a sor, és ki tudok slisszolni Aarau Ostnál.
Nekem szerencsére hamarosan vége lesz, de aki ezt minden nap csinálja, elismerésem.
Ki itt autóba ül, az hagyjon fel minden reménnyel.
Csak ez jutott eszembe.
:D



2014. december 4.

Hogyan induljunk?

Mivel nem mindenki olvassa a Határátkelőt, ezért itt is megosztom az ott megjelent írásomat, ami azokat az információkat tartalmazza, amit az indulással kapcsolatban összeszedtem.

Nem szentírás, mert azt már sokszor, sok helyen elmondtam, hogy az ország semmilyen szempontból nem homogén, így sok az eltérés.

Alapnak talán jó lehet, fogadjátok szeretettel, ITT:


2014. december 3.

Ilyen is csak velem történik

Hétfőn gyomortükrözésre voltam "hivatalos."
Délután kettőre volt időpontom. Már előbb ott voltam, mert nem tudtam hogyan zajlik a dolog.
Be is hívtak pontosan.
Aláíratták a beleegyezéseket, a "halálom esetén értesítendőt"...
Jól kezdődik. Tudom, ez a normális előírás, de azért nem jó érzés.

Bevezettek a vizsgálóba, azt mondja a nővérke, hogy befújja érzéstelenítővel a torkom.
Mondom ok, csak csináljuk már.
Pipa.
Utána mondja, hogy feküdjek le, és beadja a bódító injekciót.
Már épp megbökni készült, amikor is...
... elment az áram.
Hurrá!!!



A redőnyök is le voltak engedve, így tök sötét lett.
Közben jött a doki, aki persze azonnal anyázni kezdett.
Feltúrta a mobilját, azzal világított és nézte meg, hogy helyben van-e a probléma.
Nem ott volt.
Az egész épület sötét.
Na, f@sza.
Közben a torkom már teljesen elzsibbadt.
Akkor kezdtem el magamban én is anyázni.
Ha most nem lesz meg a vizsgálat, jöhetek megint.
Doki továbbra is anyáz. Ugye, én voltam az első, ha vissza is jön az áram, az egész nap elcsúszott.
Vártunk, vártunk.
Kb. 20 perc után kigyúltak a fények.
Igaz, addigra már nem zsibbadt a torkom.
:)
A "műtét" sikerült, és én sem haltam meg.
Most már csak az eredményre kell várni.


2014. november 30.

Valaki mondja meg! Miért?

Tudom, hogy egy öreg begyepesedett banya vagyok, de valaki mondja már meg, hogy miért családi program a bevásárlás?
Ritkán fordul elő, hogy szombat délután megyünk shoppingolni, de most így esett (soha többet).
Az áruház zsúfolásig tele, a parkolóra is sokat kellett várni.
Ekkor kellett volna visszafordulni.
:(

Szerencsére, kosár még volt.
A haladás nem egyszerű. Nem tudom, hogy az összes kisgyerekes szülő akkor érkezett-e, de nem hallottam mást, mint gyerekek üvöltését/visítását.
Éhes vagyok/szomjas vagyok/pisilnem kell/kakilnom kell/álmos vagyok, és a többi. Normális élettani jellemzők egy, 1-6 éves gyereknél.

A szülőket láthatóan kevésbé zavarja a helyzet. Önfeledten vásárolnak.
A nagyobb gyerekeknek már kocsit is visznek, mert hát nem elég nagy a tömeg, nekik az is kell. Percenként állnak meg előttem, tolják a lábamra, vagy ütköznek nekem hol innen, hol onnan.

Egy ideig mosolygok, mert hát nem a gyerek tehet róla, hogy egy idióta/barom/állat az anyja/apja/mindkettő.
Az esetek 90 százelékában teljes családot láttam, tehát nem kivétel, hogy "hátha szegény gyerekét egyedül nevelő szülőről" van szó.

A zombi fejekből ítélve ez nem csak engem zavart.
Még azt is aki rángatja a maga gyerekét, de egy másik tolja neki a kocsit.
Akkor miért?

Nem lenne egyszerűbb ha anya/apa elmenne szólóban és addig a másik szülő valami értelmessel kötné le a sajátját?
Szerintem egy játszótér/játszóház, mozi, meseolvasás bármi jobb, mint egy ABC.
Vagy nem?




2014. november 29.

Wienacht für alli

Bizony, bizony, megint eltelt egy év, lassan itt a Karácsony.
Nekem úgy tűnt, mintha az idén előbb kezdtek volna készülődésbe az emberek, mint az elmúlt évben.
Aztán lehet, hogy csak érzéki csalódás.
Jártamban-keltemben figyelem a házakat, persze önös céllal is. Hátha el tudok lesni valami újat.
Vannak nagyon szépen feldíszített épületek, de bizony sok az "ámerikás" giccs.

Nálam a szolid, de ötletes arculat a nyerő, villódzó fények nélkül.
Persze kinek a pap, kinek a papné.
A hét elején a falu fája is elkészült, egy jó nagy fenyő áll az önkormányzati hivatal mellett, megküzdöttek, mire felkerült az égősor. Jó munkához idő kell. Két napig tartott.
:)

Tegnap Magyarországra érkeztem és a városomban mindössze két házat láttam (az üzleteket leszámítva), ahol volt már valami karácsonyi cucc.
A kontraszt meglehetősen éles.
Kicsit le is hangolt.

Ti szerte a világban hogy álltok a készülődéssel?
Sajnos, most saját fotót nem tudok villantani, de néhány hangulatébresztő szerte a világból.


Karácsony Zürichben







NY City




Bécs



Japán



2014. november 27.

"Gettó" Svájcban

Soha nem fogok megfeledkezni arról a megdöbbentő élményről, ami első svájci látogatásom alkalmával ért.
Valamelyik autópályán kocsikáztunk, amikor kinéztem és sok apró faházat láttam.
Szerintem a döbbenet azonnal az arcomra ült.
:)
Abban a pillanatban a legkomolyabban azt hittem, hogy ez valami gettó. Lecsúszott alakok lakóhelye.



És ide akarok én jönni?
Már láttam magam, hogy csóringerként én is ide kerülök.
Egyik kisebb, mint a másik, sok helyen füstölgött a kémény.
Aztán a másik pillanatban eszméltem fel, hogy "á, ez kizárt."
:)
Amikor már itt laktunk, akkor kérdeztem meg egy ismerőst, hogy akkor ezek tulajdonképpen mik is?
Kiderült ezek ki családi "kertek".
Talán azért is volt megtévesztő, mert tulajdonképp ezek a terciák jó, ha 50m2 területűek.

Emlékszem, a '80-as években otthon is volt ilyen mozgalom.
Talán ingyen vagy minimális bérleti díjért lehetett igényelni. Sok városlakó élt ezzel, és ott töltötte a szabadidejét. Egyesek kis házat is felhúztak, volt aki pincét épített rá. A kertek, amik jóval nagyobbak voltak az itteninél, szépen megművelték.
Gyümölcsök, zöldségek, virágok.
Az emberek beszélgettek (!), bandáztak egymással. Jó kis közösségek is kialakultak.

Aztán eltelt 15-20 év, beköszöntött a nagy jólét, és kezdték elhagyni az "oázist". A kerteket felvetette a gaz, a kisház összedőlt vagy ellopták, a pince beszakadt.
Ha valaki nem tudja a történetét, ma már semmi sem emlékeztet erre az időszakra.
:(
Itt azonban élnek ezek a kis kertek. Télen-nyáron.
A mi falunkban (!) is van ilyen.
Soknak saját weboldala is van.
Ott kivétel nélkül azt emelik ki, hogy itt összejöhetnek az emberek és beszélgethetnek egymással, miközben jól érzik magukat, kipihenik a munka fáradalmait.
Akit bővebben érdekel, ITT nézelődhet, illetve kiválasztottam egyet, amit EZEN az oldalon találsz.

Kár, hogy otthon ez már senkinek sem fontos.

2014. november 26.

Út a jogosítványhoz - ami lemaradt

Igyekeztem minden jogosítvánnyal kapcsolatos tudnivalót leírni, egyet azonban elfelejtettem, pedig lényeges.
Ha a vizsga sikerült, azonnal lehet vezetni. Egyedül.


A vezetői engedélyre nyomnak egy pecsétet és az addig érvényes, amíg megérkezik a kártya.
Kb. két napot kell várni rá.
:)
Ez egy tanuló jogosítvány, ami arra kötelezi a tulajdonosát, hogy a következő három évben ne kövessen el semmilyen közlekedési kihágást, ne okozzon balesetet.
Ha bármelyik előfordul, akkor bizony ugorhat a jogsi, és lehet mindent elölről kezdeni.

Persze, itt is vannak "megoldások".
Itt nyilván nem arra gondolok, hogy nyugodtan autózzon a friss jogsis 200 km/h sebességgel az autópályán (az se tegye, akinek régi jogsija van!), hanem előfordulhat olyan eset, hogy valaki csak egy picit megy gyorsabban (mondjuk épp előz), és belefut a villanó fénybe.

Érdemes nem saját névre vásárolni autót, mert akkor az "viheti a balhét", akinek a nevén van a kocsi.
Családon belül ebből nem lehet probléma. Szerintem.




Ha kisebb balesetet okoz a friss jogsis (mondjuk belefut valakibe), akkor célszerű elkerülni a rendőri intézkedést.
Majdnem mindig az a hibás, aki hátul van. Ez tény.
:)
Tehát, ha vállalja a kárt okozó a felelősséget, akkor nem kell rendőr. Ki kell tölteni a biztosítási papírt és ennyi.

Ha nincs személyi sérülés itt sem kötelező a rendőrség értesítése.

Ezek olyan apró kihágások, amibe bárki belefuthat, nem érzem olyan súlyosnak, hogy emiatt ugorjon a jogsi.

Amire még figyelni kell.
Ebben a három évben el kell végezni még két kurzust. Kb. 300.- frankot kóstál darabja.
Ezek gyakorlati oktatások.
Ha erről is rendelkezik vizsgával, csak ezek után válik véglegessé a jogosítvány (újat állítanak ki).

A végére még egy praktikus dolog.
Azért is érdemes más nevére venni az autót, mert a biztosításban óriási a különbség egy régi és egy új vezető között.
Megnéztem a gyakorlatban: ha én vásárolok egy autót, annak a kötelező és a casco biztosítása 2000.- frankba "fáj" évente. Ha a friss jogsis gyerekem venné igénybe, a kalkulátor 3500.- (!) frankot dobott ki.
Azért ez elég jelentős.

Legutoljára pedig egy kis reklám.
Mi EZT a céget választottuk. A cégen belül pedig keressétek Joy-t.
:)


2014. november 23.

Federer, az Isten

Ha eddig nem, holnaptól az utolsó csapból is Federer neve fog folyni.
Én nem nagyon kedvelem a teniszt, de a pali tud valamit.
Gyakorlatilag már mindent megnyert, ami nyerhető.

Ma elhozta a Davis Kupát is.
Aki velem együtt nem tudja mi is ez, bővebben EZEN a linken olvashat.

Hír magyarul  ITT:
Eredetiben pedig ITT, és ITT:

Azt csak halkan és csendben jegyzem meg, hogy több ember volt kíváncsi az eseményre, mint a hazai NB1 egész fordulójára összesen.
:)



2014. november 22.

Sok van mi csodálatos...

... az emberi elme kifürkészhetetlen.
Az eredeti cím az volt, hogy "Ettől összefosod magad".
Melyik jobb?

Régen írtam alkalmazottakról, mert nehéz téma. Aki nem lát bele, nem volt vállalkozó, vagy nem dolgozott vezető beosztásban, annak fogalma sincs, hogy mennyire nehéz dolog emberekkel foglalkozni.
Sok munkavállaló szerint a főnök általában szemét. Vagy ezért, vagy azért.
Olyan nyuszika esete: ha van rajta sapka azért, ha nincs azért.
Mivel tudom magamról, hogy ez nincs így, nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam.

Nem is panaszként írom le a történetet, természetesen név nélkül, csak elrettentésül.

Október elején új munkatársankra volt szükségünk, meghirdettük az állást.
Jött sok jelentkezés, mivel azonban épp nem voltam otthon, elmaradt a személyes interjú, ezért skype-n, telefonon beszélgettünk a jelöltekkel.
Elmondtuk a lehetőségeket, az elvárásokat, átküldtük a munkaszerződést. Természetesen a munkakörülményekről is tájékoztatást adtunk, hogy a munkavégzés magasban, állványról történik.
Itt egy páran visszaléptek.
A végére maradtak ketten. Egyikük személyes ismeretség után jött ki, így ez nem is okozott problémát.
Kikértem az engedélyeket, és már-már azt hittem, hogy minden rendben van.
Indulás előtti nap jelentkezett a másikuk, hogy nem kapta meg a fizetést,  bla-bla ez előző munkahelyéről, előleg kéne majd neki.
Párom - mert ő is szemét-, azt mondta, no problem.
Egyébként soha nem csinálunk ebből problémát, ha valakinek szüksége van rá.
Itt csak halkan-csendben kérdem, biztos, hogy mindenhol így van?

Amikor kijöttek, emberünk megkapta az előleget (majd egy magyar fizetést), és sor került (volna) a munkaszerződés aláírásásra. Azonban nem írta alá, mert neki magyar nyelvű kell.
Kérdem a tisztelt külhoniakat, ők is kaptak magyar nyelvű munkaszerződést?
Ok, mindegy. No problém, csak egy kis türelmet, mert a könyvelőnk épp éves szabiját tölti, én szintén nem voltam elérhető.
Párom kért 3 nap türelmet. Elméletben akkor értem volna vissza. Ám, időnként szar kerül a levesbe, Nem tudtam jönni. Újabb két nap csúszás.
Két nap múlva lóhalálban visszaérkeztem és első dolgom volt, hogy lefordítsam a papírt.
Ok, ez is pipa.
Párom viszi ééééés... ember nem írta elá.
Merthogy, most figyelj: " határidő, amit ő adott, lejárt".
:D
Na, most akkor mi van?
Itt kifejtette, hogy remek ajánlatai vannak, így inkább elmegy haza.
Megjegyzem az eltöltött 8 (azaz: nyolc) munkanap alatt kiderült, hogy nem tud magasban dolgozni.
Azt meg ugye előzőleg elmondtuk, hogy ott lesz a munkavégzés nem a földön.
Amikor számon lett kérve, hogy mi a pálya, a válasz az volt, hogy "csak meg kell szoknia".
Hát a nagy túrót.
Nekem is tériszonyom van. Már egy sámlin is. Azon nincs mit megszokni.
Vagy van, vagy nincs.
Nem volt mit tenni, emberünk bére ki lett fizetve zsebből. Ugye érvényes szerződés nélkül, nem tudok AHV-számot kérni.

Ok, ember elment haza.
Végülis, ha remek lehetőségei vannak, akkor mindek kínlódna nálunk?
Ez világos. Még nekem is, De csak azért, mert szemét főnök vagyok.
:D


Itt vége lenne a történetnek, de...
... jött egy e-mail Majd továbbiak.
Változtatás nélkül adom közre:
"
Guten Morgen! 

Olyan helyzet alakult, hogy talán egymás hasznára a lehetnénk. 
Feleségem kb tíz napja kapott egy ajánlatot .........ból (Ő fodrász). 
Két napos próbamunka után lakás is lenne, ..........ban vagy 
............lben. Onnan simán be lehet buszozni Zürichbe. Ha sikerül 
mindent leszerveznünk, akkor már a hét elején utaznánk. A helyzetből 
adódik a kérdés: ha megfeleltem és  szükség van emberre, dolgozhatnék 
megint az ..............

Tisztelettel: XY
----------------
A cég válasza:

Tisztelt Uram! 

Levelét az alábbiakban válaszoljuk meg: 

1./ Kollégám tájékoztatása szerint a munkaszerződés aláírását ön tagadta meg. 
2./ A munkatársak egyöntetűen elmondták, hogy önnek problémát okoz a magasban történő munkavégzés. Cégünk nem
tud földi munkát biztosítani, ezáltal felelősséget nem tud vállalni az esetleges baleset bekövetkeztéért. 
3./ Mivel nem írta alá a munkaszerződést, ezért a bevándorlási hivatal visszavonta az ön egnegdélyét az idei 
évre. 

Fentiek értelmében nem áll módunkban Önt ismételten alkalmazni, 
Minden jót kívánunk a további álláskeresésben. 
Tisztelettel, 
A cég
......................
Válasz:
Köszönöm! 
Önöknek is minden jót! "
X.Y

Na, itt azt hittem vége.
De nem.

Üdv! 
Elnézést, hogy csak most írok ezügyben, pár napja jöttem haza 
Münchenből és csak most néztem meg a postámat. Nem kaptm Önöktől 
elszámolást . Nem  ismerem a svájci szabályokat. Itthon a munkaviszony 
megszünése után pár nappal postán szoktak küldeni egy részletes 
elszámolást, amin rajta van a ledolgozott órák száma, a befizetett 
biztosítás, nyugdíj járulék, levont adó előleg, meg minden ilyesmi. Ez 
nekem kelleni fog az adóbevallásomhoz és később a nyugdíj 
jogosultságom megállapításához. Kérem küldjék el nekem mielőbb! 
Szerintem akár emailben is jó. 
"

Kiegészítésként, a levelezés időintervalluma két nap, tehát a legutóbbi levél elején állítottak is marhaságok. :)
Gyanítom ezek után az a sztori jön, hogy amennyiben nem kapja meg a papírokat, úgy a hatóságokhoz fordul, vagy valami ilyesmi..
Mivel e levél  érkezése péntek délután (21/11/2014 - 12:33),  így  majd csak hétfőn válaszolom meg.

Addig is, mivel itt a hétvége és semmi ennél komolyabbat nem szeretnék írni, átadom a történet fonalát.
Ti mit válaszolnátok?
:D


2014. november 21.

Megérkezett az első ebolás beteg

Sokan reménykedtek abban, hogy az ebola nem éri el azt az országot, ami épp lakhelyül szolgál, de a mai nyitott világban ez elkerülhetetlen.
Szerencsére, Európa felkészült az "érkezésre", és bár vannak félelmek, hisztéria nincs. Azt hiszem, ezt a témát -kivételesen- a média is jól kommunikálja.

Tegnap éjszaka Svájcba is megérkezett az első fertőzött beteg. A 43 éves kubai orvos Sierra Leonéban harcolt a vírus ellen, ami közben ő is megfertőzödött.
A gép landolása után azonnal a genfi egyetemi kórházba szállították. A kezeleőorvos szerint állapota kielégítő, jól viselte az utazást.

Természetesen egy hermetikusan elkülönített szobában fogják elhelyezni.
A kórház vezetősége megnyugtatta a közvéleményt, hogy minden körülmény adott ahhoz, hogy ne okozzon fennakadást, problémát, esetleges továbbfertőzést a beteg elllátása.


Vonatkozó cikkek ITTITT és ITT olvasható.



Foto innen: AFP/Fabrice Coffrini

2014. november 18.

Nő a bűnözés

Elgondolkodtatott a múltkoriban, amikor egy svájci azt mondta, hogy két évtizede még eszébe sem jutott bezárni az ajtót, de ma már biztonsági zárat is használ.

Nálam is maradt már nyitva az autó, a lakás és soha nem aggódtam, de az alábbi hír hallatán, most kissé berezeltem. Jobban kell figyelni a jövőben.
Ahol most lakunk, nem igazán forgalmas hely, ráaádsul a földszinten három erkélyajtó is van, amit ha nem zárok be belülről, akkor akadálytalanul juthat bárki a házba.

A hétvégén az aargaui rendőrök nem unatkoztak, 48 óra alatt 25 betörés volt a kantonban. Ez kissé soknak tűnik, gyanítom valami banda állhat mögötte.

Ennek fényében azon sem csodálkozom, hogy egyre erősödnek az idegenellenes hangok.
:(
Ide vonatkozó cikket ITT: olvashatjűtok.
És egy régebbit pedig ITT:




2014. november 17.

A szélsőséges időjárásról

Szerencsém van, mert soha nem éltem veszélyeztetett területen, így az időjárás maximum bosszúságot okozott, de az anyagi javakban nem tett jelentős kárt (leszámítva, amikor jégeső csinált néhány horpadást az autón).
Itt is sikerült hasonló területen lesátorozni.

Milyen időjárási vészhelyzet alakulhat ki itt jellemzően?

A legveszélyesebb a lavina, bár szerencsére ez is inkább a kirándulókat és sportolókat veszélyezteti, mint a civil lakosságot.

Áradás: bár több jelentős folyó is átszeli Svájcot, a védművek jól megépítettek. Néhány éve a Reusstól nem messze laktunk, de még a heves esőzések és olvadás idején sem kellett félni, hogy a folyó kiönt.

Ezen az őszön azonban olyan sok eső esett a déli területeken (Ticinóban), hogy a Lago Maggiore teljesen megtelt. Egy hét alatt leeset Magyarország éves csapadékmennyisége.
A múlt héten már kiköltöztettek egy kórházat, mert veszélyben érezték a működését.
Cikk róla ITT:


forrás: nzz.ch

Ennél sajnálatosabb esemény történt a hétvégén, ami szintén az esőzésnek tudható be. Földcsumszamlás történt, ami elsodort egy házat.
Semmi sem maradt belőle.

Eredeti cikk, képekkel ITT.
Magyarul pedig ITT:

2014. november 14.

A dolgok vége

Az utóbbi időben több problémás ügyünk is volt, most -remélhetőleg- mindegyik lezárult, így végszavazok.

- Először volt a parkolás, amikor szomszédasszony balhézott.
Azóta csend és hullaszag. Ha panaszkodott is a tulajdonosnak (volt férj), szerintem lyukra futott, mert nekünk nem szólt senki. Ő azóta leáll a garázsba.

- Másodszor is parkolás.
Egy, a szomszédos házban lakó állt a helyünkre. Ö kapott egy cetlit, amiben megkértük, hogy ne álljon oda. Azóta nem parkol ott. Azt csak halkan kérdezem, hogy az nem baj, hogy itt lakóként a látogató parkolót használja? Persze, svájci. Neki lehet. :(

- Hittérítők.
Megtaláltak!!!
Most a lányom volt soron. Szegénykém csomagot várt és kinyitotta, amikor csengettek.
Éééééés, már a magyar bácsi jött téríteni.
Gyerek mondta, hogy reménytelen, mert ő meg sincs keresztelve, nem érdekli a téma, de a kisöreg csak a kezébe nyomott egy Bibliát.
Most itt van porfogónak.
Ja, és visszajönnek.
A Bibliáért. Jó duma.
Remélem nem mostanában, már megrendeltem a fóliát az ajtóra.
Viszont ha nem engedem be őket, hogy adom vissza a könyvet?
Banyek.
:)

- Munkahelyi probléma: végül hagytuk annyiban a dolot, mert időközben kiderült ez a részleg jobb, mint a másik volt. Ráadásul itt a fő-fő Lehrmeister keze alatt van, aki szembesült vele, hogy tényleg olyan jó a gyerek, mint az híresztelik, és rögtön elhintette neki, hogy esetleg jövőre elmehetne egy fél évre valamelyik külföldi leányvállalathoz. Hm. Ez nem hangzik rosszul.

A ház még mindig jó.
:)
Végre!
El sem hiszem.
Szép napot nektek!
(itt sötét van, mint az egérlyukban)


2014. november 13.

1336 km

Rendhagyó írás következik,  nem Svájc, és nem Magyarország.
Spanyolországban, Valenciában jártunk.

Párom kedveli a MotoGP-t, a nyáron egy alkalom kapcsán megleptem az évadzáró versenyre egy belépővel. Más ügyünk is volt, ezért összekötöttük a kellemeset a hasznossal.
Én eddig még nem jártam erre, így teljesen új volt az út.

Időközben úgy alakult, hogy egészen az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy egyáltalán eljutunk-e, így aztán a végén mát annyira el voltam csúszva, hogy az indulás reggelén hajigáltam be a ruhákat a bőröndbe, és hajrá.
Felkészülés gyanánt annyit sikerült intéznem, hogy kinyomtattam az útitervet, mert navi ide, vagy oda, nem árt, ha papír alapon is kézben tartom a dolgokat.

Még a HÁ-n akadtam össze egy ott élő, nagyon kedves hölggyel, akinek írtam egy gyors e-mailt, hogy adjon pár hasznos tanácsot.
El kell mondjam, olyan leírást rittyentett nekem, hogy a legjobb útikönyv sem lett volna hasznosabb.
Itt is szeretném megköszönni neki.
:)

A "gondos" felkészülésben még azt is elfelejtettem, hogy nem ártana némi készpénzt váltani.
Így indultunk.
Svájcban már Genf előtt meggyűlt a bajunk a dugóval. Na, ha ez így megy végig, befonom a szemöldököm.
:(
Aztán átjutottunk a határon. Itt kell megjegyeznem a másik oldalon több kilométeres sor várt bebocsátásra. Akik idejárnak dolgozni, azok naponta végigállják ezt?
:(
Aztán Franciaországban már nem volt ilyen tömeg.
Itt ért az első meglepetés. Az autópályadíjról teljesen megfeledkeztem.
Csak amikor a kinyomtatott tervet néztem, akkor láttam, hogy nincs is nálunk elég készpénz.
Na ez jó lesz...
Aztán mint Micimackó: gondolj, gondolj,gondolj!
Elkezdtem figyelni a táblákat, hol lehetne nagyobb kerülő nélkül pénzhez jutni.
Észrevettem, hogy az egyik táblán van egy euros ábra. Na, ez jó lesz, ha lesz még.
Volt.
Vannak olyan nagyobb benzinkutak, ahol van "Petit Casino". Itt rendszerint lehet pénzhez jutni.
Ok, megálltunk, kávé, lóvé.
Innen már nyugodt voltam. Az autópályadíj horror, a svájci, az osztrák matricához képest, nem beszélve a német ingyenes autózásról.
Franciaországban 59,60 (!) eourót kellett kicsengetni.
Ez a kapus módszer elég halálos tud lenni.
:(
Az út érdekesebb, mint a hazafele vezető. Sokkal több a látnivaló, mint a német vagy az osztrák részen.
Szerettem.
Sok érdekes és szép falu között vezet a pálya, nem beszélve a rengeteg várról, kastélyról, monostorról.
Gyorsan repültek a kilométerek. 
Átérve a spanyolokhoz, az autópálya kvázi üres volt. Mint valami Mad Max filmben, csak mész és mész, és sehol senki.
:)
A pálya kiváló, mindenhol 2*3 sávos. Ahogy haladtunk dél felé, megjelentek az utat elválasztó, még mindig színpompás leanderek. A földeken olajfa,- és citromfaligetek.
Nagyon üdítő látvány volt, így novemberben.
Az autópályadíj ezen a szakaszon 50,55.
Ez sem kevés.


A szállodába este 7-re értünk. Ahhoz képest, hogy mindenhol betartottuk a sebességhatárokat (FR: 130, ES: 120 km/h), nem futottunk rossz időt.

A szálloda: nem voltak különösebb elvárásaim, a booking.com keresőjébe csak azt állítottam be, hogy legyen parkoló, reggeli és Wi-Fi. Aztán azt választottam, ami közel van a belvároshoz és a tengerhez.
:)
Picit meglepődtem, mert a recepción csak angolul, illetve spanyolul beszélt az ember.
Első meglepetés: a Visa kártyám nem működik. Még jó, hogy van másik.
Az internet szolgáltatás olyan, mint egy magyar népmese: hol volt, hol nem volt. Nálunk inkább az utóbbi dominált.
:D
Persze, nem netezni mentem, de azért jó lett volna, ha nem a betárcsázós, ledobós szinten nyomják.


Reggelit ugyan kaptunk, de minden reggel ugyanaz a kétféle sonka, és szalámi volt a választék. 
A hátránnyal indulók pedig le voltak tojva. Semmilyen "mentes" cuccal nem szolgáltak, így aztán vittem magammal a reggelimet.
Ott derült ki, hogy ugyan foglaltam parkolót, de azt nem tartalmazza a szobaár, azért külön kell fizetni, 15 ojró/éjszaka. Hát....
Na, szóval a vendéglátástól nem ájultam el.
Bár Valencia nem(?) kifejezetten turistaparadicsom, de a tengerparton sem találtam semmilyen nemzetközi feliratot. Az étlapok is csak spanyolul voltak nyomtatva. Egyetlen "amerikai" éttermet találtunk, ahol volt angol menükártya.


Kedves ismerősöm tájékoztatóját szem előtt tartva indultunk másnap várost nézni. Hát, azt megállapítottuk, hogy jobban járunk, ha legközelebb GPS-t viszünk. A térkép megtréfált bennünket. Így sikerült a két km, sétából legalább tizenkettőt csinálni.
Persze, ennek is meg volt az előnye. Olyan helyeket is láttunk, ami nem a látogatóknak van kitalálva.
Széles sétányok, zöld növényzet. Ami rontja az összképet, az a rengeteg kutyaszar. Az bizony nincs összeszedve, így nagyon kell figyelni, hogy ne lépj aknára.
A város gyönyörű, csodaszép és még jobb jelzők.
Az egész várost, mint egy folyó, egy liget szeli ketté. A ligetben sportpályák, játszóterek, csobogók, stb. Minden zöld. :)
A belvárosból indulnak kirándulóbuszok, amikkel körbe lehet járni a várost. Szuper találmány. Mi napijegyet vettünk (17 .-), amivel annyiszor mész, amennyiszer akarsz.
Kihasználtuk. Keresztül-kasul körbejártuk a várost, még haza is azzal mentünk.
A belvárosban 2 kávéért, és 2 üdítért 9 eurót fizettünk.
Ha már árak, kb. mint Németország.
A kínálat nagyon jó. Én pl. rengeteg  "mentes" cuccot láttam, amit sem itt, sem otthon, sem a németeknél.


Másnap elmentünk egy kicsit tengerpartozni, megnéztünk néhány környező települést, és elintéztük a dolgainkat. 
Hétvégén verseny. Szerencsére a motorpálya sem volt messze, mindössze 25 km a szállodától.
Életemben nem voltam még ilyen versenyen, így erre (sem) készültem. Az első nap után szerintem maradandó halláskárosodásom lett. :)
Sajnos a video nem adja vissza, de azért ízelítőül ITT:

A közlekedésről még annyit, hogy tanuló vezető ne itt akarjon gyakorolni. Olyan körforgalmak vannak, amint kevés helyen láttam eddig. A három sávból egyszerre lesz vagy tíz. Meggyűlt a bajunk ezekkel. Egy menekülés maradt, lesni a lámpát és kövér gázzal, lehetőleg elsőnek kijönni abból.
Annak van elsőbbsége, akinek nagyobb az autója. A gyalogosoknak teljesen felesleges a lámpa, akkor mennek, ha nem jön autó, függetlenül, hogy épp piros van.
Engem mondjuk nem zavart ez a kicsit káoszos autózás, csak meg kell szokni.

:)
Sajnos, nagyon hamar eltelt ez a néhány nap. 
De!
Remélem, hamarosan újra visszamehetek.




2014. november 7.

Olyan bizonytalan vagyok ma... vagy nem?

Minap levelet hozott a posta.
No, semmi érdekes.

Igaz, a levél elején még férfi voltam, aztán hirtelen nő lettem.
Most akkor?
:D
:D

2014. november 5.

Svájci fejlesztések

Svájcban nincs sok egyetem. Ami van, az jó.
Alább a választék:

Universities[edit]


Mivel, mindegyik specializálódott valamilyen területre, így aki valós tudást akar szerezni, az beiratkozik arra, ami érdekli és ott tanulhat.
A helyiek a zürichi ETH-t emelik ki, mint legjobbat, de én rosszat még nem hallottam egyikről sem.

Kis kritikaként az otthon oktatással kapcsolatban, itt nem láttam még olyan álláshirdetést, amiben az lenne kikötésként, hogy x vagy y-n egyetemen végzettek pályázatát nem várják.

Természetesen, ezeken az egyetemeken pénz is jut kutatásra, hisz ez viszi előre a világot. Szükség van rá.

Minap jelent meg egy hír a zürichi egyetem honlapján: elektromos autójukkal megdöntötték az eddigi sebességrekodot.
Grimsel (egy hegycsúcs neve) nevű autójuk, kevesebb mint 2 másodperc alatt ( 1,785 mp) alatt gyorsult fel 100 km/h sebességre, az eddigi rekordot 30 méterrel előzve meg.

Bár, ezek az eredmények sokak számára csak játéknak tűnnek, addig a kutatók fontos következtetéskre juthatnak, amik akár 5-10 éven belül a mi autózásunkat is befolyásolják majd.
Hozzáértőknek, eredeti cikk ITT: