2016. március 28.

Már megint mi?

Szokásomhoz híven, minden reggel "átlapozom" az online sajtót, hátha találok valami érdekeset.
Ma is így tettem,  egy cikk címében látom, hogy UNGARN.
Elolvastam.
Jobb lett volna, ha nem teszem.
Picit felhúztam magam, mert véleményem szerint általánosításokkal van tele, és kár lenne egy dolog alapján ítélkezni. Továbbá emiatt nem ajánlani, vagy veszélyesnek tekinteni egy országot.

Van egy nemzetközi cég, ami üzleti biztosításokkal foglalkozik, ezen belül igen széles a tevékenységük. Svájcban például a cégek 80 %-a tartozik a tagjaik közé.

A cikkben az egyik képviselőjük nyilatkozik. Jó hírként megemlíti, hogy egyre több azoknak a nőknek a száma, akik üzleti célból utaznak a világban. Ugyanakkor statisztikailag bizonyított, hogy a nőket többször éri atrocitás, mint a férfiakat. Ennek elkerülése érdekében kéri (jó kis reklám), hogy utazás előtt vegyék fel a kapcsolatot a céggel és érdeklődjenek a biztonsági kockázatokról.

Ezek után jön a feketeleves. Budapestet és Mexikót egy kalap alá véve említi meg, hogy itt a legnagyobb esélye annak, hogy valakinek valamilyen kábítószert kevernek az italába, majd esetlegesen megerőszakolják, kirabolják. (csókoltatom a cikk íróját!)
Hát, na!
Azért ezzel baromira nem értek egyet.
Hogy ezt milyen adatok alapján fogalmazták meg, nem tudom.
Azt sem állítom, hogy nincs ilyen, hisz én is olvasok hazai híreket, látom, hogy -sajnos- van.
De!
1./ Kötve hiszem, hogy egy komoly üzletasszony egy romkocsmában tölti el az estét. Nehezen tudom elképzelni, hogy valamelyik szálloda bárjában ez előfordulhat.
2./ Egy nő (pláne, ha üzletasszony) viselkedjen ahhoz mérten, nem pedig úgy, mint egy prosti.

A cikk persze rögön tanácsot is ad, hogyan lehet ezt elkerülni: maga töltse ki az italát és soha ne tévessze szem elől.
A legjobb megoldás az lenne, ha csoportosan mennének bulizni.
Khm...

A következőkben még Kirgizisztán, Üzbegisztán, Azerbajdzsán és India is szerepel, mint kiemelt kockázatú ország. Itt a nem megfelelő öltözéket említi meg. Tanácsként pedig azt ajánlja, hogy legyen a csomagban olyan ruha, ami ápol és eltakar.
Megemlít még néhány ortodox országot, ahol tabu, hogy a nő nyújtson kezet.
Végezetül ad néhány tanácsot, miszerint minden hölgy legyen mindig határozott, tudja, hogy hova megy, és a fellépése is legyen magabiztos.
Hát, nem tudom.
Egy üzleti célból utazóról feltételezem, hogy informálódik az adott országról, szokásokról és annak megfelelően viselkedik ott.
Rosszul gondolom?

Eredeti cikk ITT:

Ez pedig a szervezet által készített "veszélyességi" térkép. Akit bővebben érdekel, ITT  találhat bővebb információt.




2016. március 25.

Nyuszi ül a fűben

Mivel nálunk már a péntek is ünnep, ezért szeretnék kellemes ünnepet kívánni mindenkinek.
:)







2016. március 24.

"Steueramt Land - adóhatóság ország"

Hol volt, hol nem volt egyszer egy ország. Kevés volt a közpénz, ezért jellemzően azokat piszkálták, akik egyébként is befizető pozícióban voltak. Ezek közül is kiemelkedő célpontok, a vállalkozók. No, nem azt mondom, hogy ez nem volt rendben, hisz ez a dolguk. Csak épp soha nem azokat találták meg, akiket meg kellett volna. Azok éltek, mint Marci hevesen, azok akik tisztességesen próbáltak dolgozni, na azok voltak a szivatós oldalon.
Nem egyszer tettem tiszteletem a nevezett hatóságnál, hol egyik, hol másik cég miatt, ahol kivétel nélkül a kilincs lenyomása után úgy tekintettek rám, mint egy bűnözőre, egy potenciális adócsalóra...
Kitalálod melyik ország?
Hogy eljöttünk, abban szerepet játszott fenti cég ellehetetlenítő eljárása is. "Nem baj, hogy nekem nem fizették ki a számlát, de azért a számla ÁFA-ját, a Társasági adót fizessem be." Hiába kepesztettem, ez a tény senkit sem érdekelt, azzal csináljak, amit akarok.
Egyszer, amikor ajánlottam az ügyintézőnek, hogy miért nem segítenek behajtani a kintlévőségemet, és akkor azonnal tudnék fizetni, a válasz az volt, hogy az nem az ő dolguk, az az én problémám.
Az volt. Be is zártuk a cégeket. Pedig nem egy volt, négy.
Bevallom, nagy fellélegzés volt, amikor vége lett.
Cégek megszüntetve, magánszemélyként kijelentkezve.
Hallelujah!!!


Eltelt pár év, és az utolsó ingatlanunk is eladó sorba került. Vevő meg is érkezett, ám ekkor ért az első meglepetés.
Ügyvédem értesít, hogy majd egymillió forint végrehajtás van bejegyezve a házra az APEH által, amit abban a hónapban tettek rá. WTF?
Majdnem infarktust kaptam.
Micimackó szerint: "gondolj, gondolj, gondolj". Mi a tököm lehet?
Hosszas gondolkodás után, kétséget kizáróan rájöttem, hogy én lehetek a ludas. Még utolsó munkahelyem csinált valami bakit az elszámolással. Mivel magas volt  keresetem, valami különadót kellett fizetni abban az időben, és ezt nem vagy tévesen vonta le. Igazából fogalmam sincs, hogyan volt. De semmi más nem lehet.
Mindegy, meg kell oldani.
Kocsiba be, irány haza.
A jogdoki tanácsára egyből a végrehajtási osztályra mentem. Jelzem a megyeszékhelyen minden lukban adóhivatal van. Nálatok is?
Megtaláltam.
Nagy lendülettel mennék be, de a portás álljt parancsol.
Mondom, van egy ügyem, szeretnék információt kapni.
Azt mondja, nincs ügyfélfogadás.
Ok, de akkor hogyan kaphatok felvilágosítást.
Azt mondja, adjam meg az adószámom és megpróbál intézkedni. Telefon Gizikének.
Kis várakozás, majd válasz: ő annyit lát a rendszerben, hogy nekem nincs semmilyen tatozásom, ami volt, az elévült.
Nem is tudtam, hogy most sírjak vegy nevessek.
Volt? Azt se tudtam, hogy van. Mindegy.

Akkor ki tartozik?
A ház fele-fele arányban van a párom és az én nevemen.
Nem volt nehéz a feladvány...
De mi a túró?
Ő is alkalmazott volt az utolsó évben, neki még ilyen különadó tévedése sem lehet.
Ráadásul 1 guriga, az nem kevés azért.
Mire ez átszaladt a fejemen a portás lerakta a telefont (egyébként minden portást meghazudtolóan nagyon kedves volt a kisöreg).
Ott meditálok, hogy most akkor mi legyen...
Mondja, menjek be az ügyfélszolgálatra. Ok.
Odamegyek, hát persze, hogy nincs nyitva.
Mivel másnap vissza kellett utaznom és dolgom végezetlen nem mehettem haza, ismét visszamentem a jó portásbácsihoz.
Már megismert... végül, már másodszor voltam ott.
Mondom neki, hogy nekem ki kell derítenem, hogy mi a túró ez. Megint telefon Gizikének.
Gizike mondja, hogy menjek fel,  várjak.
Egy kis várakozás után kijött egy pasi meghallgatni, mi a nyomorom.
Bement, és utánanézett.
Megerősített, hogy a páromat érinti a dolog, de többet nem mondhat, mert a személyi jogok, stb.
Banyek, nem a szomszéd dolgai érdekelnek.
Na, erre annyit még elárult, hogy "mögöttes felelősség" a jogcím. Többet, ha akarna sem mondhatna, mert nem lát bele az iratokba.
Telefon ügyvédnek: mi a bánat az a mögöttes felelősség?
Mindig van új a nap alatt, megvilágosított.
Valószínűleg az egyik BT. állhat a háttérben. De miért? Hogyan? Minden cég be lett zárva.
Hm...
Ennyivel lettünk beljebb.

Egy hónap múlva ismét megérkeztünk ügyet intézni. Portás már régi ismerősként fogadott, de sajnálattal tájékoztatott, hogy ebben az ügyben ott nem tudunk semmit intézni, menjük az ügyfélszolgálatra.
Cirka egy órás sorbanállás után egy huszas éveiben járó szépen sminkelt, műkörmös Gizike fogadott. Párom elmondta, hogy mi a probléma.
Pötyögés...
Válasz: "sajnos, nem adhatok felvilágosítást?" WTF ? másodszor.
Itt kezdett a vérnyomásom az egekbe emelkedni...
- Ne haragudjon, ez nem az APEH? Akkor ki adhat felvilágosítást?
Nem tudom. - jött a válasz.
Mondom, akkor legyen kedves idehívni a főnökét vagy az igazgatót, bárkit. Végrehajtást tettek házra, és nem kapok róla felvilágosítást?
Anyád!
Telefon.
Sajnos, az ügyintéző, akinél az ügy van, az épp beteg, így nem tudunk előre jutni, menjünk vissza két hét múlva.
Ez volt az a pillanat, amikor a hangerőm meghaladta azt a decibelszintet, ami normálisnak mondható, és szerintem artikulálatlan hangon elkedztem üvölteni, hogy pont leszarom, hogy beteg vagy meghalt, kerítsenek egy írástudó embert, aki végre eligazít az ügyben.
Itt picit meglepődött.
Féreértés ne essék, nem az a probléma, hogy a legutolsó senki nem tud semmit, csak a hozzáállás. A segítőkészség teljes hiánya. Már csak az hiányzott, hogy elővegye a körömreszelőt...

Annyi infót sikerült kicsalni, hogy ismét vissza kell mennünk oda, ahonnan jöttünk.
Portásbácsi a régi.
Telefon Gizikének, mint régen.
Gizike kideríti, hogy nem ott, hanem egy másik épületbe kell mennünk.
Mondom én, hogy APEH -ből áll a világ.
Persze, ott sem lehet csak úgy kimenni, bemenni.
Igazolás, stb.
Nagy sóhaj, végre kiderül valami.
Felmegyünk, három középkorú, igazi posztkommunista zsíroskenyértartós bürokrata fogad.
Elmondjuk mi járatban vagyunk, majd az egyik csípőre tett kézzel, cinikusan mosolyogva, elkezdi ingatni a fejét. Megvan az a kutya, amit a 70-es években a kocsik kapaltartójára tettek? Na, kb ez.


-" Na, nem mondja, hogy nem tudja, miről van szó!"
Erre párom is (miután neki is rendbejött a vérnyomása), ugyanazon mozdulattal próbálta a debil tudtára adni, hogy fogalma sincs róla.
Természetesen innentől jegyzőkönyv készült.
Kiderült, hogy az egyik már megszüntetett cég után az APEH Társasági adóelőleg jogcímen befizetendő adót írt elő két éven keresztül. Majd, miután elmaradt a befizetés, pótlékolta, bírságolta.
Így a hat év alatt összejött ca. egymillió.
Hm...
Még viccesebb, hogy a kézbesítő, ki sem vitte ezeket a leveleket, hanem ráírta, hogy "nem kereste", így aztán még véletlenül sem jutott tudomásunkra, hogy valami kaki van.
Értem én, hogy a megadott címen soha nem látta a párom, de ez feljogosítja, hogy ne végezze el a munkáját?
Így bizonyítsd, hogy te tényleg nem tudtál a dologról.
Ráadásul, ha jogos, ha nem a követelés, a végrehajtás ott fityeg a tulajdoni lapon, azt le kell vetetni.
Újabb körök.
Végül a háromból egy normális ember volt (aki talán nem nézett bűnözőnek), és elmondta, hogy mit kell tenni, kit kell keresni, hogy végre pontot tegyünk az ügy végére.
Amitől még dobtam egy hátast, hogy a tőkezartzoás 3 hónap múlva lejár, elévül. :)
Rátették, hogy bosszúságot okozzanak? Mert semmi sem történt.
Aztán sok-sok telefon és szaladgálás után megoldódott az ügy.
Köszi, APEH. Semmi sem változott.




2016. március 19.

Munkanélküliség a gyakorlatban

Még egy utolsó írás, és megígérem, hogy hanyagolom a munkanélküliség témát, de - elnézve a statisztikákat-, sokakat érdekelt ez a dolog. Remélem, tudtam segíteni, és azt is, hogy inkább mint érdekesség olvassátok és nem azért, mert szükséges az információ.

Túl vagyunk a hivatalos dolgokon, megírtuk az önéletrajzot, most a gyakorlati oldaláról közelíteném meg a tennivalókat. Mi vár ránk a munkanélküli időszak alatt.
Ehhez a témához segítséget kértem és kaptam munkanélküliektől és a másik oldalról is.
Ott fejeztük be, hogy be kell jelentkezni a munkaügyi hivatalba.
Először csak egy "pofavizit" (adategyeztetés) történik, ahol elmondják az általános dolgokat. A következő alkalommal már a személyes ügyintézővel (Berater) kell találkozni.
Nem árt sűrűn mosolyogni, és bólogatni rendszeresen, hogy szimpatikus legyen az álláskereső. Ez később nagyban könnyíti az életet. Pl. elküld továbbképzésre.

Először is a legfontosabb: a munkakeresés nem ennek a személynek a feladata, azt mindenkinek magának kell megtenni. Az ő feladata az ellenőrzés, és szimpátiától függően a noszogatás.
Amennyiben mégis talál valamilyen munkát, azt el kell fogadni.
Egyik ismerőst - mivel meglehetősen hosszú ideje nem tud elhelyezkedni -, elküldték amolyan "vissza a munka világába" programba, ahol egy közintézményben dolgozik három hónapot.
Bár, a háta közepére sem kívánta, de nem lehetett visszautasítani.

Hogy milyen időközönként kell ezzel személlyel találkozni, az változó.
Több embert megkérdeztem, van aki havonta jár, de volt olyan is, akit csak háromhavonta hívtak be.
Ez rendszerint egy 20-30 perces beszélgetés, ahol az illető kifaggatja a delikvenst, hogyan áll a munkakereséssel, mik a tapasztalatai.

A következő metódus (itt Aargauban), hogy el kell menni egy nyelvi felmérőre.
A felmérőn megnézik, hogy az emberke mennyire beszéli a nyelvet, jelen esetben a németet. Ennek az eredményét megküldik a tanácsadónak, és ő továbbküldi a munkanélkülit egy tanfolyamra. Ez kötelező jellegű mindenkinek, még akkor is, ha perfekt. Igaz, akkor megússza egy héttel.

Ennek a célja, hogy delikvens megtanuljon önéletrajzot, kísérőlevelet írni, hogyan kell telefonon jelentkezni, mit kell mondani egy bemutatkozó beszélgetésen.
Ez olyan svájcias, mert egyik ismerősöm egy szó nem sok, annyit sem beszél németül.
Tehát hiába magolja be a standard szöveget, ha mást kérdeznek máris bukik a mutatvány.
Ez olyan fordítva ülünk a lovon...
De, hát miért is lepődnék meg?

És azon sem, hogy az egyik ilyen továbbképző cégnél is dolgozik magyar. Nem kellett sokat gondolkoznom, hogy a segítségét kérjem a témában.
:)
Az ő elmondása szerint sem jó így a rendszer, mert az ő dolguk is meglehetősen nehéz. Kapnak egy csoportot, ami sem képzettségben, sem nyelvtudásban, de még korban sem homogén. Ebből a masszából kéne valami használhatót összegyúrni 1-6 hét alatt (nyelvtudástól függően). És akkor még nem esett szó arról, hogy van olyan, aki magasról tojik az egészre, csak azért megy el, mert kötelező. Ezek nagyobb részben sokat "betegeskednek", így a csoport munkájában is alig-alig vesznek részt.

Van olyan, aki csak svájci németül beszél, de se nem ír, se nem olvas németül.
Van, aki még soha nem használt számítógépet.
Ezek csak a legextrémebb kihívások, amikkel meg kell küzdeni (persze, ezért kapják a fizetést, nem sajnáljuk őket, de tényleg elég vicces lehet egy-egy ilyen csoport).
Erről is van bizonyítvány, amit szintén csatolni kell a korábban említett Bewerbungba.
Ami még szintés nevetséges, hogy amennyiben valaki az életes során többször lesz munkanélküli, akkor minden esetben el kell végezni ezt a kurzust. Van olyan, aki néhány éven belül már többször megjelent a képzésen, ismerősként üdvözölte a kurzus vezetőjét.

Hogy elküldenek-e valami használható tanfolyamra, az sok mindentől függ. Itt Aargauban elég nehezen, bár inkább azt mondanám, hogy Berater-függő. Ha látja az igyekezetet, a "motivációt", akkor kegyes lehet és beiskoláztathat.





Egy ismerős Zürich kantonban egy nyelvtanfolyammal kezdte. Ennek elvégzése után kellett mennie a korábban említett CV készítő tanfolyamra. Azt követően még egy könyvelői iskolába is elküldték. Ez egy szimpatikusabb megoldás, és nagyobb az esély az elhelyezkedésre is egy svájci papírral.

Tegyük hozzá, hogy mindenféle felnőttképzés nagyon drága. Egy 8 hetes nyelvkurzus (ami egy kezdőnél sem jelent sokat), 2000 ezer frankba kerül, az említett könyvelői iskola 6000 frankot kóstál.

Ali 17 éve van itt. Menekültként jött, de az állam inkább segélyt ad, mint átképezné. Pedig értelmes, jobb beruházás lenne, ha dolgozna, mint segélyen élne. Ráadásul az eredeti szakmája villanyszerelő.

Viktor 18 évesen jött, nincs svájci papírja, nem veszik fel sehova. 7 éve vegetál. Kis alkalmi munka, munkanélküli segély, szociális ellátást. Már most két oldal az önéletrajza a sok munkahely miatt, ami általában 2-3 hónap. Ő azon gondolkodik, hogy nevet változtat (mondjuk Meyerre), úgy nagyobb lesz az esélye.
:)
Többen mondták, hogy szívesen tanulnának, de a munkanélküli segélyből nem tudják kigazdálkodni a meglehetősen drága képzést és akkor is bizonytalan a végkifejlet (mert akkor is külföldi marad).
Ez nem hangzott túl jól. Mindannyian azt mondták, hogy érzik a bőrükön a hátrányos megkülönböztetést a származásuk miatt.
Mondjuk, ezeken az ellentéteken én elgondolkodnék állambácsi vagy néni helyében.
Szerencsére, nem én vagyok ebben a pozíciban, meghagyjuk ezt a derék svájciaknak.
:D

Amire még érdemes odafigyelni: ha valaki munkanélküli, az nem jelenti azt, hogy felmarkolja a pénzt, és elmegy nyaralni. Ez az időszak olyan, mintha dolgozna, azokkal a jogokkal és kötelezettségekkel. Tehát, ha el akar utazni, akkor szabadságot kell kérni. Három havonta jár 5 nap.

Azt hiszem, hogy a témát kiveséztük, más nem jut eszembe, így elteszem aludni.
Azért ha kérdés van, csak szóljatok!

Mindenkinek szép hétvégét!



2016. március 12.

Milyen a jó szakmai önéletrajz (itt)?

Ez mindig egy fogós kérdés.
Vannak divatok, elvárások, aminek nem árt megfelelni.
Bár, személyügyise válogatja, nem mindenki tulajdonít ennek nagy figyelmet. Én sem. Sokkal jobban szokott érdekelni, ami nincs benne.
:)
Sokak, hogy megkönnyítsék dolgukat, letöltenek egy europass mintát és azt ki-, feltöltik a saját adataikkal. Alapnak ez sem rossz, de...
... Svájc ebben is egy kicsit más. Miért ne lenne?

Miután állást keresünk, jó személyügyishez méltón megírtam gyerekem önéletrajzát, úgy ahogy azt otthon tettem volna.
Aztán mesélve egyik ismerősnek, javasolta,  hogy menjünk el egy "önélatrajzíró irodába", ahol majd a segítségünkre lesznek. Minden kantonban található ilyen és ingyenesen igénybe vehető.
A mi kantonunkban kettőt találtam, mi  Aarauba mentünk el. Javaslom az GPS használatát, mert az Isten háta mögött van.
:)
Ide nem árt vinni egy saját magunk által gyártottat, majd a bejelentkezés és adminisztráció után segítenek abban, hogy a megfelelő, svájci standardot készítsük el.
Mi ITT voltunk, de találtam egyet ITT is.
Más kantonban élők is találhatnak, google a barátunk, be kell írni, hogy "bewerbungswerkstatt "/kanton/.

Egyébként nagyon kedvesek, segítőkészek.
Ha észreveszik, hogy nem beszéled a svájcit, azonnal átváltanak és lassan, érthetően kommunikálnak.
Manapság már mindenkinek van valamilyen netes elérhetősége, de ha nincs otthon, akkor arra is van lehetőség, hogy valaki csak beüljön és a rendelkezésre álló gépeken keressen magának való munkát.
Abban is segítenek, hogy a kiválasztott pályázathoz passzoló motivációs levelet megírjuk.

Bevallom, az önéletrajzzal kapcsolatban engem is ért pár meglepetés.
Pl. míg otthon elégséges volt az év megjelölés az iskolánál és a munkahelyeknél, itt napra pontosan meg kell adni, hogy ki, mettől meddig tanult vagy dolgozott az adott helyen.

De lássuk sorjában, jöjjön a friss és ropogós CV minta.

Az első rész, a szokásos személyes adatok.
Név, lakcím, telefon, e-mail cím, születési adatok, nemzetiség, tartózkodási engedély típusa, családi állapot (gyerek), jogosítvány típusa.
Ennek a listának a másik felére kell a fotó, lehetőleg színes, és nem 2*2 cm-es nagyságban.

Ezután jönnek az erősségeink felsorolása: nem kell több, mint három, de az mondatba foglalva. Pl. az utolsó munkaadó véleménye szerint nagyon elkötelezett és lojális vagyok a munkaadó irányába... bla, bla, bla...

Ezen felsorolás után jönnek a munkahelyek: mindig időrendben a legutolsóval kell kezdeni. Ami engem nagyon meglepett, hogy az idővel teljesen el kell számolni, azt is bele kell írni, ha valaki nem dolgozott (mondjuk GYES-en, volt, vagy épp háztartásbeliként tengette a napjait). Ahogy korábban írtam, napra pontosan. Hát, a magam részéről nagy bajban lennék, van amiről fogalmam sincs, hogy melyik évben dolgoztam ott. Hónap, nap? Passz.
Tehát, pontos dátum, beosztás, illetve alatta fel kell sorolni a főbb felelősségi köröket.
Ha nem volt túl sok munkahelyünk, akkor hamar végzünk.


Mellettünk ült egy srác, még csak 25 éves volt, de nem volt állandó munkahelye, mert nem véglegesítették, ezért mindenhol csak 2-3 hónapot dolgozott. Fiatal kora ellenére, már két oldal volt a lista. Mi lesz, mire ötven lesz?:)

Ezek után jönnek az iskolák.
Itt aztán szintén mindent bele kell írni, az összes oklevelet, amivel rendelkezünk. Ha kétnapos fejtágítón voltunk és kaptunk róla valami papírt, azt is be kell írni a listába.

A következők, a különböző képességeink.
Ide jön a számítógépes ismeret pl. vagy mondjuk a targoncás, emelőgép stb. vizsga.

Aztán már majdnem végeztünk, fel kell sorolni a nyelvismeretet. Természetesen meg kell adni az anyanyelvet, és az ismert nyelveket. Akkor is, ha valamiből csak alapfokon beszélünk.

Végül, de nem utolsó sorban az egyik legfontosabb a referenciaszemély/ek/.
Név, cégnév, titulus, cím, telefonszám.
Ha komoly az érdeklődés, fel fogják hívni. Tehát célszerű olyat megadni, akivel jó viszonyt ápoltunk.
:)

Esetleg még  hobbit is meg lehet említeni a végén. Jól hangzik, ha valaki valahol önkénteskedik vagy valamilyen közcélú dologgal foglalkozik szabadidejében.

Végül érdemes apró finomításokkal kiegészíteni, élőláb, vastag betű, stb.
Arra azért ügyeljünk, hogy nem kell túlcifrázni (keretezni, színezni, stb.). A valóságtól nagyon elszakadt CV-t csak és kizárólag olyan állásokra küldjünk, ami a témába vág (kiadványszerkesztő, stb.)
Egyéb esetekben célszerűbb a fenti, konzervatív mintát alkalmazni.

Korábban már esett szó arról is, hogy nem elégséges csak az önéletrajzot elküldeni a jelentkezéshez, hanem egy kész pályázati dossziét kell összeállítani. Ennek kötelező sorrendje van:

- Motivációs levél,
- Önéletrajz,
- Munka bizonyítvány, vagy referencia levél (ez itt Svájcban nagyon fontos),
- Bizonyítványok, ( felül a Svájcban szerzett vagy honosított bizonyítványok, hátrébb a magyar elismerések fordítása, mellette az eredeti másolata is),
- Tartózkodási engedély, jogosítvány másolat.

Ha ez kész, akkor mehet a postára, vagy a hónunk alá csapva kilincselhetünk.



Azért szeretnék egy picit kötekedni...
Oké, ha egy jobb állásra ilyet várnak el, megértem.
Hogy egy segéd-, vagy szakmunkástól miért várnak el ilyen pontossággal összeállított anyagot, azt nem értem.
Nekem sokkal fontosabb volt, hogy milyen az ember, maga. Aztán a próbanapon úgyis kiderül, hogy ért a munkához vagy sem.
A magam részéről soha nem egy x oldalas, hibátlan beadvány után szoktam megítélni, de még behívni sem egy beszélgetésre.
Na, jó nem is egy régebben nekem küldött jelentkezésre gondolok: "szia Lali vagyok. Van munka? Mennyit fizetsz?"
:)
Ha kapok egy féloldalas, akár folyó írással készült bemutatkozást, már az alapján el tudom dönteni, hogy akarok-e vele beszélni vagy sem.
Az irodában egy csomó egyszerű ember ült. Ahogy néztem, takarítói és egyéb segédmunkát kerestek. Minek ehhez egy profi CV? Szegények, ott görcsöltek felette...

Kicsit úgy érzem, hogy túlmisztifikált ez itt.

Remélem segítettem egy kicsit.
Szép hétvégét!

2016. március 10.

Valaki zárja már el a csapot...

... amiből a trágya folyik a nyakunkba!

Úgy tűnik, hogy már-már év eleji sajátosság, hogy összejönnek a dolgok. Nem baj, nézzük úgy, hogy a pohár félig tele van, legalább előbb túlleszünk rajta és az év további része csupa móka és kacagás lesz (kizárt).
:)


Egy évvel ezelőtt írtam arról, hogy elromlott a gyerekem autója, majd a szerviz nem vette figyelembe, hogy van garancia az autón, ezért a teljes javítási költséget kiszámlázta. Az összeget kifizettem, de aztán rájöttem, hogy nem kerek valami, ezért azt megkifogásoltuk, leleveleztük a garanciát nyújtó céggel stb. Amikor zsebünkben volt a válasz, hogy rosszul számláztak, ismét megkerestük őket, hogy szíveskedjenek visszafizetni azt az 1054,- frankot, amivel túlszámláztak. Válasz semmi. Nem vagyok egy türelmetlen típus (nem is értem nagyon rá), vártam. Aztán írtam egy fizetési emlékeztetőt. Semmi. Megint eltelt egy kis idő, írtam egy fizetési felszólítást. Erre végre érkezett válasz.
Megküldték a javított számlát, amiben már szemmel látható volt, hogy az 1054.- frank nem minket illet.
Hogy rendben legyen a vérnyomásom, beletettek egy csekket, hogy be tudjam fizetni a fennmaradó, engem terhelő költséget.
Szerinted?
Csak azt nem értem,  nem tűnt fel, hogy a könyvelésük nem egyezik? Ha nekem jön egy felszólítás, az az első, hogy megnézem a könyvelést. Ráadásul, azóta szerintem a garanciát vállaló cég is fizetett nekik. Szóval, jelen állás szerint 1054, - frank pluszban vannak.
Ok, újabb levél, ebben leírom (a gyengébbek kedvéért) ismét, hogy már egy éve kifizettem és nem én tartozom, hanem ők.
Azt is megemlítettem, hogy elfogyott a türelmem, ha nem küldik a pénzt, akkor megyek a bíróságra. Bocs....
.
.
.


Szintén egy éves sztori, hogy még mindig nem kaptuk vissza a kauciót az előző bérleményből, sőt mi lettünk "Betreugungolva". Szép...
Ugye, több levélben kértük, hogy szíveskedjen visszafizetni az összeget, a lakást kifestve, kitakarítva átadtuk. Mindig talált valami kifogást. Először bepróbált, hogy neki nem felel meg a festés, meg a takarítás. Erre megírtuk, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni, hisz átvette. Utána jött azzal, hogy bontsuk el a kerti tavakat, amiket az előző bérlő épített.
Még az ősszel küldött egy számlát, amiben olyan tételeket sorol fel, amik nem felelnek meg a valóságnak, illetve semmi nem támasztja alá azokat. Persze, ezt is megkifogásoltuk. Ki az a hülye, aki kifizet valamit bemondásra?
Egy példa: tavi halak elszállítása az ország másik végébe 750.- frank. De erről sehol egy számla, szállítólevél, akármi. Megjegyzem, a tóban nem voltak halak. :)
Egy tételt elismertünk (zár cseréje), de a többit nem. Erre a barom elment a hivatalhoz és bejelentette a tartozást. Ráadásul mindkettőnket betámadott, ugyanazon összeggel.
Még jó, hogy van jogi biztosításunk...
.
.
.

A gyerekem "B" tip. engedélye lejárt. A hivatalos itiner szerint, a lejárat előtt egy hónappal kell elindítani a hosszabbítási eljárást, amire felhívást is kapott.
Jó polgárhoz illően, a lejárat előtt egy hónappal, 2015. december 7-én leadta a papírját.
Ma milyen napot is írunk? Igen, március 7 is elmúlt, és engedély sehol. Az barátok közt is három hónap. Az önkormányzatnál nem tudnak semmit. Ok tudom, hogy Isten malmai lassan örülnek... de ennyire? Ez nincs rendben. Gyakorlatilag semmilyen ügyet nem tud intézni. Tudom, otthon sem egyszerű a hivatali ügyinztézés, de nem tart több, mint három hónapig egy személyi cseréje.
:(
.
.
.

Hogy a kisebbik gyermek se maradjon ki a jóból, megkapta a közlekedési szabálysértés "díjazását".
2 ezer (!) frank a bírság.  Remek...

Hát, dióhéjban így kezdtük az évet.
:)
Viszont a ház még mindig jó...
:)


2016. március 8.

A tanárok bérezése

Azt hiszem, hogy már sokszor, sok helyen leírtam sarkos véleményem a magyar oktatási rendszerről.
Most nem is ezen akarok rugózni (azt hiszem, hogy egyszer megírom), csak az otthoni cirkusz miatt gondoltam arra, hogy egy picit megnézem, hogyan működik ez itt, milyen a pedagógusok helyzete az Alpok lábánál.
Teszem ezt úgy, hogy az itteniekkel maximálisan meg vagyok elégedve.

Néhány ponton én is meglepődtem.

Találtam egy cikket, ami már lassan egy éves, de elég jó összefoglalást ad a tanárok helyzetéről, akik itt is néha elégedetlenek. Az írás " A tanár, a szünet és a bér" címmel jelent meg. Nem véletlenül, ugyanis a társadalom egyes rétegei nem értik az elégedetlenkedést, szerintük a bérük teljesen rendben van, figyelembe véve pl. a több szünetet.
12 hét szünet, 7000 frankos átlagbér, szemben a túlterheltséggel, a kevés pénzzel.

Hol az igazság?
Az érvek pro és kontra ugyanazok, mint otthon.
- A tanítás egy nyaralás,
- államilag biztosított foglalkoztatás,
- csak elő kell húzni a kész anyagot a fiókból.

Erre válasz a tanári szobából:
- sok adminisztráció,
- debil szülök,
- hülye gyerekek,
- kevés pénz.

Már csak a tankönyvek nem kerültek elő.
:)
Kinek van igaza?
A cikk írója számos statisztikát és publicisztikát áttekintve az alábbiakra jutott.

1. A tanárok elégedetlenek a bérezéssel
A LCH tanár-szövetség az elmúlt évben második alkalommal készíttetett Német-Svájcban a tanárok körében egy elégedettségi felmérést . Eredmény: A tanárok a szakmájukat átlagosan érdemjegyben 4,2-re értékelik (megjegyzés: a legjobb jegy  hatos). 
Alapvetően elégedettek a feladataikkal és az oktatással, de elégedetlenek a munkaterheléssel, a bérezéssel és az iskolai reformokkal.
Az első kimutatás egy elégedettségi index, amit nem részletezek. Legnagyobb az elégedettség a tanmenettel, a terheltséggel, a kollégákkal. Legkevésbé a bérrel és az iskolai reformokkal nincsenek megelégedve. Az 1-6-ig terjedő skálán ezek csak 3,6-3,2 indexet kaptak.



2. A bérek a kantonok között lényegesen eltérnek

Hogy a svájci tanárok jól keresnek-e, azt nem lehet általánosan megállapítani. Kantononként, iskolai szintenként és a szolgálati időtől függően nagyon eltérő bérösszegek fordulnak elő. A Német-Svájci Nevelési Igazgatói Konferencia értékelése szerint a legtöbbet egy gimnáziumi tanárnő Zug kantonban keresi, ami 165.495 frank évente – ha az összes 11. évfolyamos tanár bérét nézzük. A legalacsonyabb bér, amit Svájcban egy pedagógus kap jelenleg 60.000 frank: Ennyit keresnek Graubünden kanton kezdő óvónői. A legmagasabb bér pedig a kimutatás szerint 178.801 frank: Ennyit kap egy zürichi gimnáziumi tanár maximális szakmai tapasztalattal. 
Érdekes megjegyezni, az otthon szintén nagy parasztlázadás volt a portfólióval kapcsolatban, ami bizony itt is van. Ez a bérekben is maximálisan kiütközik. Az első táblázat az általános iskolai tanítók bérezését mutatja. Bruttó bér, amelyben a 13. havi bér is benne foglaltatik, teljes munkaidőre vonatkozóan, 11 év gyakorlat után, kantonok szerint.


Ez a táblázat pedig a hasonló feltételekkel bíró gimnáziumi tanárok bérét mutatja, szintén kantononkénti bontásban.

Aki a többi pedagógus (óvónő, felsős, szakközépiskolai tanár) bérére kíváncsi, az írás alján forrásul jelölt cikkben rákereshet.

3. A bérek lassabban növekednek 
A tanárok pályakezdőként nem keresnek rosszul, évente 82.837 frankot átlagban. Ugyanakkor egy pályakezdő jogász 56.329 frankot vihet haza. Azonban ez, öt éves gyakorlattal már másképp fest. 97.617 frank áll szemben a jogászok 108.620 frankjával szemben. Tehát  tanárok viszonylag magas kezdő fizetése nem nő akkora mértékben, mint a gazdaság egyéb szereplőinél.



4. A reálbérek részben csökkennek
A tanárszövetségek elsődleges követelése évek óta a reálbérek emelése. 2012-ben az LCH legalább 6 százalékos emelést, 2013-ban öt éven belüli 20 százalékos emelést és 2014-ben automatikus drágulási kiegyenlítést valamint törvénybe foglalt béremelési rendszert követelt. A bérkövetelések indoklása minden esetben az, hogy a tanárok béremelés nélkül az emelkedő árak miatt részben még kevesebbet is keresnek, mint korábban, de a bérük alakulása egyértelműen alulmarad más ágazatokhoz képest.
Igazak ezek az érvek? Ha az oktatást egészét nézzük, a bérek alakulása az elmúlt két évtizedben három fázisra bontható:
·         Az első szakaszban 1993 és 2000 között a legtöbb ágazatban – a pénzügyi és biztosítási szektor kivételével - stagnáltak a vásárlóerő alapján számított reálbérek. Az oktatási szektor abban az időben átlagon alul teljesített: A reálbérek 1,5 %-al csökkentek.
·         2001 és 2008 között a reálbérek a legtöbb ágazatban emelkedtek. Az oktatási szektor itt is hátul kullogott; az átlaghoz számítva nőtt az elmaradás mértéke.
·         2008 és 2014 között a reálbérek minden ágazatban jelentősen nőttek, így az oktatás területén is. Ennek oka: Miközben a névleges bérek kb. azonos tempóban emelkedtek, 2008-tól stagnáltak a fogyasztói árak.
Összefoglalva tehát a reálbérek az oktatás területén az elmúlt két évtizedben azonos mértékben emelkedtek, mint pl. a közigazgatási szektorban. A fejlődés viszont elmaradt az építőiparban és a vendéglátásban érvényesített emelések mögött. Ha a kiemelkedő ágazatoktól, mint a pénzügyi, biztosítási és a közlekedési ágazat, eltekintünk, akkor az oktatási területén megvalósult béremelések nem esnek a határértékeken kívül, de az alsó határon mozognak.

Ezzel viszont keveset mondunk arról, hogy hogyan is emelkednek a tanári fizetések az egyes kantonokban. A Szövetségi Statisztikai Hivatal (BFS) „nevelés és oktatás” kategóriája az iskolarendszer minden szintjét magában foglalja, beleértve a magániskolákat, a felnőttképzést, a sportoktatást és a távoktatási szolgáltatásokat is.
A tanárok szövetsége ezért egy sor példát is felsorol a reálbérek csökkenésének alátámasztására:
·     -    Aki ma Aargau kantonban felső tagozatban tanítani kezd, annak a reálbére 4,7 %-al kevesebb, mint 1993-ban volt.
·     -    Zürich kanton ugyanezen tagozaton tanító tanárai 3,5%-al, Bern kanton tanárai 3,0 %-al és Schaffhausen kanton tanárai 12,0%-al alacsonyabb szinten kezdenek, mint a fent megadott évben. 
·     -     A kantonok nagy részében a gimnáziumi oktatók reálbére a 20 évvel ezelőttitől is elmarad. Aki pl. egy St. Gallen-i gimnáziumban kezd el dolgozni, annak a névleges bére megegyezik az 1993-as bérrel – időközbeni 15,3%-os fogyasztói áremelkedés mellett. Aargauban a középiskolai tanárok 12,6%-os reálbér veszteségről panaszkodtak. Pl. egy Baselland-i általános iskolában 2,2%-al kevesebb a reálbér, mint 22 évvel ezelőtt.

5. A tanárok többet dolgoznak, mint kellene nekik
A svájci tanárok 2009-ben átlagosan 2072 órát dolgoztak. Erre az eredményre jutott az LCH tanár-szövetség 1854 tanár megkérdezésével Német-Svájcban. A tanárok előírt munkaideje változó; a legtöbb kantonban 1950 óra.
Ténylegesen viszont a tanárok napoktól függően eltérő munkaidőben dolgoznak – és sokszor a hétvégén is: Szombatra általában 2,2 munkaóra, vasárnapra 1,8 munkaóra jut.

6. A tanárok csak egy kicsit pihennek többet, mint az átlag

Az általában vett 12 munkaszüneti hét esetén ez még 6,6 hetet tesz ki, amikor a tanárok ugyan nem oktatnak, de mégis dolgoznak. Ezekben a hetekben viszont sokkal kevesebbet dolgoznak, mint az oktatási idő alatt; tehát kompenzálják a túlórákat, amelyet az oktatási idő alatt felhalmoztak. Viszont a kompenzáció nem lehetséges teljesen. Inkább jellemző az, hogy az iskolaév alatt rengeteg túlórát halmoznak fel: ha például egy tanár összesen 2060 órát dolgozott, akkor a nyári szünidő végén 110 óra túlórával rendelkezik.

7. Kevés tanár akar teljes munkaidőben dolgozni

Hogy miért dolgozik egyre kevesebb tanár teljes munkaidőben az nehezen megmagyarázható. A három ésszerű indoklás a következő:
·      -   A részmunkaidő egy igény, főleg a gyerekes szülők esetében. Az iskolában ez az igény más ágazatokhoz képest viszonylag jól megvalósítható.
·      -   A tanárok nem kapnak minden esetben automatikusan teljes munkaidős feladatot. A feladatokat évről évre újonnan osztják ki. Néhányan viszont kevesebb feladatot kapnak, mint amennyit szeretnének.
·      -    A munkaterhelés sokaknak túl sok . Az adminisztratív feladatok sokasodnak, miközben a teljesítendő oktatási feladatok száma nem vagy csak alig csökken. A tanár-szövetség munkaidőre vonatkozó felmérésében minden teljes munkaidős oktató negyede a feladatok csökkentését kérné. Az emelkedő terhelés két tényezővel indokolható: Egyrészt az, hogy a tanárok több időt fordítanak az oktatás előkészítésére és utómunkájára, másrészt pedig, hogy az adminisztratív és koordinációs feladatok lényeges mértékben megnövekedtek. 

 A teljes jelentés eredetiben ITT olvasható.
A cikk pedig ITT.

2016. március 6.

Álláskeresés Svájcban

Korábban, többek segítségével kiveséztük, hogy mi a teendő, ha valaki munkanélkülivé válik. Ahogy egy másik cikkben írtam, az idei évben sokkal kevesebb a meghirdetett állások száma, mint az elmúlt évek hasonló időszakában volt, így meglehetősen nehéz új munkát találni.
:(
Sajnos, ha valaki nem rendelkezik olyan képesítéssel ami hiányszakmának számít, nehéz helyzetbe kerülhet, ha elveszíti a munkahelyét.
Pár éve már írtam ebben a témában, de az inkább volt elméleti összefoglaló, mint gyakorlati.
Arra gondoltam, hogy megosztom az eddigi tapasztalataimat. Eddig is érdekelt a téma, de most mi is álláskeresésben vagyunk, így a bőrömön érzem a nehézségeket.

Először is, meg kell említeni, hogy sok álláshirdetés megfogalmazása is erősen diszkriminatív (ha otthon ilyet adnának fel, kitörne a háború).

- Sok esetben kikötik a svájci nyelv ismeretét (ami ugye nem a hivatalos nyelv), vagy épp a német anyanyelvet. Ez egyébként is vicces, hisz egy svájcinak sem német az anyanyelve, hanem a svájci. Jó, ez az érvelés egy kicsit meg van erőszakolva, de én jókat mosolygok ezeken a hirdetéseken.
Utóbbi időben, hogy még jobban szűkítsék a kört, már svájciul jelentetik meg a megüresedett pozíciót.



- Kikötik a svájci képzettséget. Mivel meglehetősen kevés azon szakmák száma, amit elismernek, így hiába mestere valaki a szakmának a saját hazájában, itt maximum pályakezdő. Ez rögtön megmagyarázza, hogy miért kap valaki minimálbért...

- A targoncavezetői vizsgánál is sok esetben megjelölik, hogy a SUVA által indított/támogatott/elfogadott bizonyítványt fogadnak el.

- Sok esetben olyan programnyelvek ismeretét kérik, ami nem nemzetközi. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy ezekhez sem kell diploma, 2 perc alatt el lehet sajátítani, de ha nincs róla papír, az fekete pont, illetve hátrány.

- Aztán jön az, hogy "svájci-bürger" (svájci állampolgár) legyen az illető, vagy B, C engedélye legyen. Van egy ismerősöm, nyolc éve van L tip. engedélye. Esélye sincs normális munkára.

Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem kell beadni a jelentkezést, hisz nem biztos, hogy találnak olyan jelentkezőt, aki elvégezné az adott munkát, de meglehetős hendikeppel indul az ember külföldiként, ha nem a sokszor említett hiányszakmában szeretne dolgozni.

A későbbiekben elmondom, hogy kell kinéznie egy Svájcban elfogadott önéletrajznak, illetve egy riportot (?) is közreadok, amit munkanélküliekkel készítettem.
:)
Folyt. köv.




2016. március 3.

Egy kis ismétlés - iskola 2.0

Megjelent a "világ iskolái" blogon a második rész, amiben a svájci középiskolákról írtam röviden.
Aki érdekel ITT elolvashatja.



2016. március 1.

Ülünk az atomon

Sokan, sokféleképpen gondolkodnak az atommal kapcsolatban. Ki fél tőle, ki elfogadja, ki jónak tartja.
Svájcban jelenleg öt atomerőmű működik, többségük épp a "szomszédban".
Már megtörtént a bezárásuk megtervezése, a képen a zárójelben ezeket a tervezett dátumokat lehet látni.

foto innen: nzz.ch


Kettő van Benznauban, az egyik 1969-ben, a másik 1971-ben épült. Mindkettő 365 Megawatt energiát termel. A harmadik Mühlebergben található, és ez sem épp ma épült, 1972-ben, 373 Megawatt termeléssel. A negyedik Gösgenben van, ez már a junior kategória, 1974-ben épült, jelentős termeléssel (1010 Megawatt).
Az ötödik már a '80-as évek terméke Leibstadtban van, ez termeli a legtöbbet, 1200 Megawattot.

foto innen: www.kernenergie.ch

A minap megjelent egy érdekes cikk, ami ugyan már nem az atomerőművel, csupán annak "alapanyagával" foglalkozik.
Picit meglepődtem magam is, hisz azt nem tudtam, hogy megint csak a szomszédban plutóniumot tárolnak.
A Schweiz am Sonntag hozta le, hogy már 60 éve tárolnak négy atombomba gyártásához szükséges veszélyes alapanyagot a Paul Scherrer Intézetben (PSI), Villigenben.

foto innen: www.psi.ch

Svájc korábbi terveiben az szerepelt, hogy négy atombombát épít magának, ezt aztán 1988-ban lefújták.
A Greenpeace egyik képviselője, Stefan Füglister atomspecialista is meglepődött a bejelentésen. Szerinte ha ezt más ország teszi, akkor azt nagyon komolyan szankcionálták volna.
.
.
.
A 20 kilogramnyi plutóniumot január végén, titokban egy speciális járművel először Németországba, majd onnan az USA-ba szállították.
Persze, minden titok addig titok, amíg egy ember tudja, ez is kiszivárgott.

Az újság kérdésére, hogy "nem kellett volna esetleg előzetesen tájékoztatni a társadalmat?", azt a választ adták, hogy nem akartak felesleges aggodalmat kelteni, és ha a sajtó nem szivárogtat, akkor bejelentették volna maguktól is.
Biztos?
:)
Eredeti cikk ITT.