2010. október 31.

Festés-mázolás

Tudni kell rólam, hogy nem szeretem a fehér falakat. Úgy érzem magam, mintha kórházban lennék.
Általában, -megelőzve a divatot - otthon is elég merész színeket szoktunk alkalmazni (vérvörös, fűzöld, sötét barna).
Szembesülnöm kellett azzal, hogy itt nem fogok ilyen színekkel találkozni.
Egyrészt bérlakásokról van szó legnagyobb számban, ezzel van a legkevesebb dolog.

Másrészről a Svájciak meglehetősen igénytelenek/maradiak, még saját lakásukban is sok esetben fehér a fal színe.
Beköltözés után, egyik első feladatunknak éreztük, hogy élhetővé tegyük a lakást.
Először egy kis festéssel.


Íme:






2010. október 30.

Kis ízelítő a munkákból II.



A már említett oldalról ismét egy kis renoválás. Jelen esetben egy fürdőszoba teljes felújítása.









A válás

... avagy honfitársaimtól ments meg Uram... (folytatás)

A cégalapítás követően próbáltuk behajtani a cégen az általuk megígért dolgokat. Lakás keresés, iskola, stb.
Eredetileg úgy szólt az egyezség, hogy mivel az első évben semmilyen/vagy igen csekély könyvelési tételünk lesz, ezért az e címen kifizetett díjuk fejében ők segítenek a mindennapi életünk beindításában.

Nos, ha rájuk vártunk volna, akkor még mindig nem lenne se lakás, se iskola.
Már akkor sem értettem igazán, hogy lehetnek emberek ennyire tuskók.
Szokták mondani, nagy az Isten állatkertje.

Teltek, múltak a hónapok, és azt vettük észre, hogy már a céges ügyek intézése is nehézkes, nem lehet utolérni őket, stb.
Így arra az elhatározásra jutottunk, hogy megszakítjuk velük a kapcsolatot, és keresünk másik céget, aki a dolgainkat intézi, könyvel.

Mikor jelezem feléjük ebbéli szándékomat, nem mondhatnám, hogy örültek.
Nem hiszem, hogy gondoltak rá, hogy ez bekövetkezhet.
Persze, nem tetszésüknek hangot is adtak, már- már egy nagycsoportos óvodás szintjén duzzogtak.
Sőt, mindenféle apróságot felszámítva még plusz díjat követeltek.
Íme néhány példa:
02.02.2010 / 17.10-17.30 - Telefonhívás x ügyben / végezte Gipsz Jakab
03.04.2010/  08.50-09.35 - Postabontás, majd szkennelés e-mail-ben / végezte XY.

És sorolhatnám. Az időintervallum pedig felszorozva egy normával, ami után már láttam, hogy egy levél kibontása (mondjuk nem értem mi tartott 45 percig), mibe fájt nekem.

Mire tudatosult bennük, hogy több pénzt nem tudnak lehúzni, az is kiderült, hogy az előző évi könyvelést még be sem adták, holott annak már fél éve lejárt a határideje.
Itt annyit meg kell jegyezzek, hogy van lehetőség a halasztásra, kérelem alapján, amit megtettek.
Csak épp bennünket felejtettek el erről értesíteni, annak ellenére, hogy a könyvelési díj rendezve volt.
Ennyit a korrektségről.
Ekkor ajánlottam, hogy vagy haladéktalanul beadják, vagy visszafizetik a díjat.
Ezek után már csak egy gyenge kísérletük volt felénk, de már csak a titkárnő előadásában. Mégpedig, hogy én mint cégvezető írjam alá a bevallást, holott akkor még ők biztosították (pénzért azt is természetesen).

Mivel már nem voltak hajlandóak szóba állni velünk, ezért a titkárnőn keresztül üzentünk nekik,  hogy felejtsék el, így aztán nagy duzzogva elintézték.
Mi bejelentettük az új székhelyet, az új cégvezetőt és kerestünk egy másik könyvelőt.

A tisztánlátás kedvéért: amikor a cég alapító okirata elkészült, még nem volt bejelentett lakhelyünk, a svájci cégtörvény értelmében képviselő csak az lehet (külföldi is), akinek van Svájcban bejelentett lakóhelye.
Ezért kellett igénybe venni a cég ügyvezető és székhely szolgáltatását is.
Persze nem kis pénzért.

2010. október 24.

Egy kis kirándulás - Pecázás

Míg otthon éltünk egyik kedvenc kikapcsolódásunk a horgászat volt, igaz ez így nagyképűen hangzik. Maradjunk csak a pecázásnál. Időközben kikerült a felszerelés, és a párom egy ismerősével elindult, hogy meghódítsa a svájci vizeket.
Mondanom sem kell a táj gyönyörű, és még halat is fogtak.
Persze, itt is kell engedély, napijegy és a többi.
Azonban még így is a legolcsóbb kikapcsolódás egyike.






2010. október 11.

Autóvásárlás II.

Lassan-lassan kezdett a körmünkre égni a feladat, miszerint haza kell vinni magyar rendszámú autónkat, így elkezdtük nézegetni a piacot.
Múltkoriban már megfenyegetett a vámos, hogy bünti lesz belőle.

Persze, családi autóként előnyt élvezett a kellő nagyságú, nem ezer éves darab. És még árban sem ártott, ha megfelelőt találunk.

Így esett a választásunk egy 3 éves Citroen C5-re.
Elmentünk, és megnéztük. Gyakorlatilag minden tekintetben megfelelőnek bizonyult.
Mivel otthon sem szoktuk "beleállítani" a pénzünket autóba, azért arra gondoltuk, itt is meg kellene próbálni a lízinget. Na, jó... de hogyan?
Tapasztalatunk konvergált a nullához, és a könyvelő cégünk elérhetetlen volt, így kissé tanácstalanok voltunk, hogy egyáltalán kapunk- e hitelt.



A szomszédunk annyiban tudott segíteni, hogy ajánlott egy ismerős kereskedőt, aki majd segít az intézésben. A véletlen folytán pont Citroenes volt.
Bementünk hozzá, kissé félve, mert az otthoni tapasztalatok okán, pont alkalmatlanok voltunk a lízingre.
Otthon is vettünk jó pár autót, de mindig macerás volt. Lezárt könyvelési év, főkönyvi kivonat, széklet,- és vizeletminta, és a többi.

Bementünk, ahol elénk raktak egy igénylőlapot, amin csak a cég nevét, székhelyet, és adószámát, valamint az alakulás időpontját kellett kitölteni.
A többit a kereskedő töltötte ki, de mindennel együtt (autó és hitel adatok) egy A4-es oldal volt.

Kérte még, hogy hozzuk egy 30 napnál nem régebbi cégkivonatot, amit az interneten lehet igényelni.
Csak lestünk, hogy ennyi?

Otthon kb. 2 perc alatt kitöltöttem a kérvényt, és másnap hozta a postás. Persze nem ingyen van, 30 frankot számláztak ki. UTÓLAG!
A kereskedő beadta a papírokat és vártunk. No, nem sokat. Azt hiszem 3 napot, mikor telefonált, hogy menjen be valaki aláíró, és írja alá a szerződést.

Amikor ez készen volt, meg kellett kötni a biztosítást, és már lehetett is menni a rendszámért. Utána pedig a kocsiért.
Itt még volt egy kis csavar, illetve félreértés.
A biztosítós csak ajánlatot csinált, amire mi azt hittük, hogy ez már rendben van. Lementem Kanton Schwyzbe, mert a cég oda volt bejegyezve, és ott próbáltam meg kikérni a rendszámot.
Mivel a nyelvtudásom konvergált a nullához, így csak arra 3 aktuális kérdésre voltam felkészülve, ami normál esetben előfordulhatott.
Csakhogy...
Az ügyintéző hölgy magyarázott valamit a biztosítással kapcsolatban, és hogy hívjam fel a biztosítóst.
Na, itt lettem bajba. Ugyanis egyrészt nem értettem mi a gáz a biztosítással, másrészt hiába hívom fel az echte svájci embert, max, annyit tudtam volna mondani, hogy Grüezi.
Így hát nem volt mit tennem, hazakullogtam. Otthon derült csak ki, hogy nincs élesítve a biztosítás.

Tudni kell, hogy a biztosítók egy online rendszeren keresztül össze vannak kötve a közlekedési hatósággal, ahol látják, hogy van-e biztosítás vagy nincs. Ha nincs, akkor nincs rendszám.
Gyakorlatilag a biztosítósnak csak egy Entert kellett nyomnia a klaviatúrán.
Jó pap holtig tanul (nyelvet is), így tovább folytatva a jó magyar közmondásokat, tartoztam az ördögnek egy úttal.
Másnap már nem volt probléma, és magamhoz nyalábolva rendszámot, mentem az autóért.