2012. december 31.

Szilveszter






Ez az a nap, ami ha kimaradna az életemből, egyáltalán nem hiányozna.
Én úgy tekintek az év utolsó napjára, mint bármelyikre a 365-ből.

Soha nem szerettem a kötelező jellegű bulikat, de az év végi fogadkozásokat sem.
Az első tekintetében abszolút spontán vagyok. Elmegyek az ismerősökkel vacsorázni, és ha mindenkinek van kedve, akkor továbbállunk egy szórakozóhelyre. Ha nincs, akkor irány haza.
Ezt szilveszterkor nem lehet(ne) megtenni.

A "legdurvább" szilveszterünk eddig, úgy tíz évvel ezelőtt lehetett, amikor este a szokásos időben pizsamára vetkőzve bebújtunk az ágyba, mondván úgy kényelmesebb, és el is aludtunk. A Himnuszra és a petárdázásra ébredtünk fel. Kinyitottunk egy üveg pezsgőt, koccintottunk és aludtunk tovább.
:D
Persze, félreértés ne essék, nem pálcát török azok felett, akik önfeledten ünnepelnek.
Kinek a pap, kinek a papné...
Nekem annyi elég, hogy csinálok egy bólét, valami finom vacsorát, éjfélkor megiszom a pezsgőt és megnézem a tűzijátékot.
Mielőtt valaki azt gondolná, hogy egy zombi írását olvassa, nem teljesen zártam ki mindent.
A hagyományokat megtartottam, a lencse valamilyen formában elkészítésre kerül, és figyelek arra, hogy mivel foglalatoskodom az év első napján.

A fogadkozással úgy vagyok, hogy annak semmi köze az új évhez. Lehet az év bármely napján fogadalmat tenni, a lényeg nem a fogadkozáson,  hanem az elhatározáson van.
Mivel ezek az újévi fogadkozások rendszerint nem komoly indíttatásból születnek, meg is buknak rendszerint.
Ettől eltekintve kívánom mindenkinek:

"Új esztendő újat hozzon, régi jótól  meg ne fosszon. 
Ki barát volt, az maradjon, ki elindult az haladjon!"


B.U.É.K!!!



2012. december 28.

A kapcsolati tőke

Ezt az írást a Határátkelőn megjelent - nagyon jó - cikk ihlette.
Csak megerősíteni tudom az abban foglaltakat. Illetve annyival egészíteném ki, amiről ott nem esett szó:
vállalkozói környezetben is épp így működnek a dolgok. Ha valaki előbbre akar lépni, új megrendelést akar, be akarja magát biztosítani az adott pozícióban, akkor bizony ezt meg kell "támogatni".
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem kell a minőséget és a határidőt garantálni. Egyszerűen arról van szó, ha van több hasonló adottságokkal bíró cég, akkor az kerül jobb pozícióba, akinek jobbak a kapcsolatai.

A tegnap este erről szólt. Úgy gondoljuk, hogy elérkezett a pillanat, hogy bővítsük a cégünket. No, nem akkorára, mint otthon volt, de néhány fővel mindenképp.

Azt azért leszögezem, hogy a megfelelő kapcsolatok kiépítése otthon sem egyszerű, egy idegen kultúrában pedig még nehezebb. De határozottan kijelenthetem, nem működik ez itt sem másként, mint otthon.
Apró karácsonyi ajándék, vacsorameghívás.
Talán annyiban különbözik a két "rendszer", hogy itt kevésbé várják el. Otthon ebből már sportot csinálnak, hogy ki visz nagyobb toronyórát lánccal. :( Már-már a portásnak is kell adni valamit, hogy egy ajtó megnyíljon.

Mi nem tárgyiasítottuk céljaink eszközét, egy egyszerű vacsorameghívással próbáltuk tolni a szekerünket a fővállalkozónál.

A magyar étterembe invitáltuk vendégeinket, ami jelen esetben nekem nagy csalódás volt. Csak remélni tudom, hogy a meghívottaknak feltálalt étel hőfoka megfelelt, a miénk ugyanis teljesen hideg volt.
A bor ajánlásom viszont elnyerte hozzáértő vendégünk tetszését, én Gere féle Cabernet Sauvignon-t választottam. (sajnos nem túl nagy a választék magyar borok tekintetében)
Ez egy másik poszt témája lehet majd, hogy kiváló boraink miért hiányoznak az itteni vendéglátóegységek, boltok polcairól.

Úgy gondoltam, hogy a kulturális különbségek kezelésének legjobb formája, ha segítséget hívunk Treuhandlerünk személyében, aki már itt született, magyar.
Nagy segítség volt, mind a beszélgetés terelgetésében, mint a szokások megsúgásában.

Hogy mik ezek a különbségek? Nem kell nagy dolgokra gondolni, de amíg otthon viszonylag hamar a lényegre lehet terelni a beszélgetés fonalát, itt ez nem ilyen gyors.
Nagyon körültekintően, és udvariasan kell megközelíteni a témát.

Magam nagyon meglepődtem vendégünk hölgy ismerősén, aki annak ellenére, hogy echte svájci,  nagyon nyitott, és barátságos volt. És nem buta. Ezt eddig nem tapasztaltam.
Bevallom ettől tartottam a legjobban, hogy majd csak ülünk és udvariasan nézzük egymást.

A vacsora egyébként mindenki megelégedésére jól sikerült. Úgy gondolom, a következő alkalommal nyélbe lesz ütve a megbízás, egy jó kis bográcsozás közben.
Addigra hozok valami jó bort. :)

2012. december 26.

Rendhagyó Karácsony

Az idei év mindenképp rendhagyó volt az ünnepek sorában, ugyanis a gyerekek nélkül töltöttük, kettesben.
Kicsit furcsa volt, de minden egyszer elkezdődik. Lassan hozzá kell szokni, hogy kirepülnek, ez az élet rendje.
Mivel  már hosszasan tervezték a hazautat, ezért úgy döntöttünk, hogy a karácsony azért nem maradhat el, inkább néhány nappal előbbre hoztuk. Nálunk így 20.-án jött a Jézuska.
A fát is feldíszítettük, és minden ajándék gazdára talált.
A gyerekek péntek este felültek a Wiener Walzerra.

Családunk bizonyos tekintetben hagyománytisztelő az ünnepet illetően,  azonban az étkezéssel kapcsolatban nem így van, mellőzzük a tipikus karácsonyi ételeket. Ennek rém egyszerű okai vannak. A halászlé, a töltött káposzta, a bejgli nem tartoznak a kedvencek közé, a gyerekek étlapjáról egyenesen hiányoznak. Mi akceptáltuk ezt, és rendszerint másféle ételeket készítettem.

Míg otthon éltünk szenteste az én kezemben volt a fakanál. Egy kis túlzással ez a nap volt az egyetlen az évben, amikor én tettem az asztalra az ételt. Hogy miért, ez egy hosszú történet, most nem részletezem.
Ezen alkalmakkor valami különlegessel álltam elő. Annak ellenére, hogy az említett okok miatt nem vagyok gyakorlott szakácsnő, azért mindig finomra sikeredett a menü.

Az idén is betartottam ezt a hagyományt, annyival kiegészítve, hogy most olyat csináltam, amit a gyerekek nem ennének meg egyébként.
Így került a fazékba, illetve a sütőbe az idei évben rák, és lazac.

Sütés tekintetében még bénább vagyok, de egy mézes zserbóval azért megküzdöttem.
Bár ez nem egy főzős blog, felteszem a receptet, hátha valaki kedvet kap.
Íme az ünnepi menü:

http://www.kulinarisvilag.hu/hun/receptek/bacon-barbecue-rak

http://borkiserletek.blog.hu/2012/12/23/lazac_ropogos_sonkaval_es_brokkoli_kremmel

Kedden sem adtam alább:
http://www.nosalty.hu/recept/tesztaban-sult-szuzpecsenye-jeno-cheftol

Az ünnep lezárásaként pedig átadtam a konyhát (nem kis örömömre) a páromnak, hogy ő készítse el a halászlét. Ezt ő kedveli, és a gyerekek híján pótolta az eddigi elmaradást.

Mondhatni, hogy az idén sem haltunk éhen, a hét további napjaiban marad a fitnesz.
:D
U.i: elérkeztem a 100. bejegyzéshez.
:)





2012. december 25.

Egy kis kirándulás - Bern

Szánom-bánom, szégyen, nem szégyen, de a fővárosban Bernben nem jártunk még.
Hiba! Nagy-nagy hiba, ugyanis gyönyörű.
Nem is gondoltam volna, hisz ahhoz képest, hogy a főváros, mégis Genf és Zürich van a "kirakatban".

Néhány adat a hivatalos oldalról:
http://hu.wikipedia.org/wiki/bernie_ecclestone

Amin nagyon meglepődtem  hogy amilyen kisváros (120 ezer lakossal), ennek ellenére a tömegközlekedés minimum 5 csillagot érdemel. (villamos, troli).

Az útikalauzok nem nagyon említik meg, hogy a "medve-verem" mellé egy igazi medve kifutót építettek 2009-ben. Sok cég, és privát személy is adakozott, ezek neve a téglajegyeken megtekinthető.


Nagyon ötletes. Sajnos, tél lévén a macik téli álmukat aludták, így nem láthattam őket.




Szívesen laknék a folyó túlpartján. Ingyen állatkert.
















A parlament éppen felújítás alatt áll, 2016-ban nyitják meg újfent.


Azon, hogy a Nemzeti bank a parlament mellett van, már nem is csodálkoztam. :)














És persze a kirándulókról sem feledkeztek meg:
mindjárt itt az 5 csillagos Bellevue Hotel.
Karácsony első napján meglehetősen sok turistával találkoztunk, voltak csehek, ukránok, japánok, és persze magyarok is.











Végezetül, mindenkinek ajánlok egy napot eltölteni a fővárosban. Tényleg nagyon hangulatos, a több mint száz fotó közül nagyon nehezen választottam.



2012. december 24.

Békés, boldog Karácsonyt!

Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!

/Wass Albert/



Kedves olvasóim, családom, barátaim!
Boldog, békés Karácsonyt!  (katt a feliratra!)




2012. december 20.

Barátok az internetről

Az elején le kell szögezni, nem vagyok egy barátkozós típus.
Nekem már a kifejezéssel is problémám van. Az én olvasatomban a barát az, akivel évek óta (lehetőség szerint a gyerekkor óta) szoros, majdnem testvéri kapcsolatban van valaki. Akivel minden fontos dolgot megoszt.
Ilyen nekem soha nem volt.

Aztán vannak az ismerősök, akikkel néha összefut az ember, néhány aktuális dolgot megbeszél (hogy tanul a gyerek, utazunk-e haza stb.)

És vannak, akik a kettő között vannak.
Ők a "fele-barátok"?  :)

A viccet félre téve, igazából jó szót sem tudok rájuk. Az általam ebbe a körbe sorolt emberkékből több is akadt az életemben.
Egyikük szomszédasszonyom volt, még amikor otthon éltünk. Sok időt töltöttünk együtt, megosztottuk egymással örömünket, bánatunkat. Majdnem mindent.

Aztán a távolság picit lazított a köteléken, és jött helyette/mellette egy új kör:  az internetes "barátok", akikkel valamilyen weboldalon, fórumon akadtam össze, és kezdtünk el levelezni/beszélgetni.

Nagyon érdekes, hisz sok esetben csak írásbeli a kommunikáció, néhányukkal skype.
Függetlenül attól, hogy sok esetben majdnem biztos, hogy soha nem lesz személyes találkozó, hisz néhányuk  a világ másik végében él, mégis olyan közelinek tűnnek.

Van, akivel évek óta tart a kapcsolat, és hiányozna, ha eltűnne az életemből.


Ma találkoztam az egyik ilyen ismerőssel, akivel már huzamosabb ideje leveleztünk.
Érdekes felismerés volt, hogy annak ellenére, hogy ma láttuk először egymás fizimiskáját, régi ismerősként üdvözöltük egymást, és ott folytattuk  a beszélgetést - már élőben -, ahol néhány héttel ezelőtt írásban abbahagytuk.
Vajon van létjogosultsága ezeknek a kapcsolatoknak?


2012. december 18.

Kedvencem, a "Fészbúk"

Vannak kérdések/témák, amik hosszú időn keresztül érlelődnek bennem, míg végül papír helyett a merevlemezre kerülnek.
Egyik ilyen kérdéskör a Facebook, Iwiw és társai, magyarul a közösségi oldalak.

Régebben az 1.0 változatot (iwiw) használtam, ennek azonban rohamosan csökkentette  népszerűségét a 2.0 megjelenése (arckönyv). Persze, baráti körben vannak ennek cifrább elnevezései is. :)

Itt rögtön meg kell jegyezzem, hogy sok esetben ezek az oldalak a "múzsáim" is. Hisz annyi marhaságot kevés helyen olvas az ember, mint amit ott megosztanak az emberek. Kész pszichológiai tanulmány.

Maga a találmány nem rossz, csak az a baj, hogy sokan nem használják rendeltetésszerűen.
Mi a rendeltetésszerű használat? No, ez már egy érdekes kérdés. Vélhetően mindenkinek más, de azért egy normálisnak mondható keretbe bele kénye gyömöszölni.

Nekem az következőt jelenti: kapcsolatot tarthatok (privátban) olyan ismerősökkel, barátokkal, családtagokkal, akikkel nem mindennap találkozom. Megoszthatom velük a velem történt kiemelt eseményeket, megoszthatok velük fényképeket, és esetleg felhívhatom a figyelmüket egy eseményre, információra.

Mire nem való?
Herótom van attól, hogy naponta látom, hogy x ismerős reggel fél nyolckor kirakja a gyereket az oviban vagy iskolában/esetleg mindkettőben, 8-kor csekkol a munkahelyén, és délután 4-kor visszafele ugyanígy.   / lehet, hogy enélkül elfelejtené?

Ha még a Cora-s bevásárlását is kiteszi... Brrr.  / még jó, hogy a bevásárlólistát nem csatolja.

Herótom van attól, amikor valaki politikai nézeteivel kapcsolatos cikkeket tolja az arcomba. Félreértés ne essék, egyik színhez sem tartozom, nem érdekel a politika egyik oldala sem (nem véletlenül vagyok itt).  / szavazat gyűjtés ? szánalmas.

Herótom van azoktól, akik mindenhova bejelentkeznek csak azért, hogy eggyel több csoportban legyenek benne, miközben magasról tesznek az egészre. Kvázi a csoportban, mint közösségben semmilyen formában nem aktívak.  /lehet, hogy nekem is be kellene lépnem pl. az atomfizikus csoportba?

Herótom van azoktól, akik a fórumot magánügyeik kibeszélésére használják ("mennyi konyhapénzt ad az a szemét"), vagy feltesznek olyan gyermeteg kérdést, hogy hol lehet sportszeletet kapni Svájcban  / mert nem csak túró rudolf nélkül nem élet, az élet.

Herótom van azoktól, akik "faszagyereket" játszanak otthon élő ismerőseik előtt, és naponta vetítenek előttük, hogy mekkora királyok, miközben egyetlen tömör szóval lehet őket minősíteni: lúzer.

Tudom, le lehet szabályozni, én is ezt tettem.
De nem lenne egyszerűbb valami köztes megoldás?
Egyébként ezek miatt az 1.0 változat (iwiw) jobb volt, mert ott kevesebb mindent lehetett megosztani.

Azonban csemegézzünk csak tovább!
A Svájcban élő magyaroknak több csoportja is van. Vannak országos, és helyi csoportok. Mi a legszebb az egészben? Hogy itt sincs "béke": A két legnagyobb létszámot tömörítő csoport rendesen fúj egymásra. Ez csak annak vicces, aki mindkettőben benne van, és olvassa mindegyik fórumot. Illetve nem is vicces, hanem elkeserítő.
Ez egy másik kérdést feszeget már, amiről majd legközelebb.

Visszatérve; lehet, hogy csak engem zavar, de egyik-másik ismerősünk elfelejtett felnőni?
:)


2012. december 14.

Amiért nem rendelek többet webáruházból...

Végső hajrához érkezett a karácsonyi ajándék vásárlás.
Sajnos, nem vagyok egy ötletgazda típus. Minden évben komoly fejtörést okoz, hogy kit, mivel lepjek meg.
A családban nem divat a "toronyóra láncostul" effekt, inkább több, nem feltétlenül aranyárban mérhető ajándékot vásárolunk egymásnak.

Idén, - kivételesen -jól sikerült a felkészülés, csupán néhány darabbal voltam elmaradásban, illetve nehezen jött az ihlet.
Kissé titokzatos leszek, de a családom is olvassa a blogot, így nem akarom lelőni a poént, de azt hiszem nem is az apró részleteken van a hangsúly.
Egyik szerettemnek az otthoni webáruházak kínálatából kényszerültem válogatni, mivel a legutóbbi hazalátogatás nagyon rövidre sikerült, ezért ahol kerestem, nem találtam a kívánt tárgyat.
Nem baj, gond egy szál sem.

Felleltem a nevezett ajándékot, és megrendeltem. Levélben megkaptam az instrukciókat. Elutaltam a pénzt és hátradőltem a karosszékemben.
Nem maradt más, mint a várakozás. A csomag átvételével megbízott személlyel is egyeztettem, hogy le ne lője a poént, s már-már azt hittem minden rendben.
Aztán néhány nap elteltével kiderült, hogy mégsem. Hívták a megbízott személyt (még jó, hogy nem a célszemély vette fel a telefont.... húhhh), hogy nem tudják szállítani az ajándékot.
Hurrá!
:(

Nem baj, nem adom fel ilyen könnyen.
Barátom a google, gyorsan kerestem másik céget. A metódus hasonló, annyi kivétellel, hogy inkább az utánvétes szállítást választottam. Ez ugyan picit drágább, de garantálták a másnapi szállítást.
Ismét megnyugodtam, míg az esti órákban e-mail érkezett, miszerint a beszállító ebben az évben már nem szállít az áruháznak.

Mi van???
Kit érdekel?
Egyéni szoc. probléma.
Egyáltalán, hogy tüntetheti fel az áruház készleten lévő termékként azt, ami nincs is a birtokában?
Hogy dolgozhat olyan elavult, fatengelyes szoftverrel, ami raktárkészletet nem tud kezelni?
Hogyan lehet ezek hiányában webáruházat nyitni?

Időközben kiderült ez is.
Ugyanis első cégnek írtam egy kissé felháborodott e-mailt, amire egy szintén kevésbé barátságos, eligazító választ kaptam. Miszerint ők a törvényi szabályozásnak megfelelően jártak el.
Hm, szóval törvényileg lehet hülyíteni az embert.

Tudom, tudom egy webáruház szoftvere nem két fillér, de hát bátyámuram sem megy a kupiba szerszám nélkül...

Most ott tartok, hogy innentől érdekes a feladat, hisz öt napom maradt a termék itteni beszerzésére és hazajuttatására.
Persze, lehet, hogy túl nagyok az elvárásaim, de ha itt rendelek valamit, akkor azt megkapom. Sőt, még azt is jelzik felém, ha épp Brünhilda a csomagolóban rányalja a bélyeget.

Szóval, véleményem szerint el kellene gondolkodni, hogy valóban szükség van-e ennyi webáruházra, vagy csak azokra, akik normális szolgáltatást nyújtanak.

Igaz, ebben az esetben az állami aparátnak (fogyasztóvédelem) is kevesebb lenne a dolga...
Elgondolkodtató...

2012. december 11.

Hahóóóó!!!

Jelentem indul a szezon. Naná, hogy a síszezon.
Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok otthon a téli sportokat illetően.
Viszont, a lakásból egy bögre forralt borral a kezemben nagyon élvezem a hóesést.
:D
Egy kis ízelítő azoknak, aki valódi "hó-emberek".


Hahóóó!





















Kiegészítésül egy kép:
Mi a neve ennek a hegynek?
A könnyebb megfejtés érdekében nagyítsd ki a képet. Ha felismered mi van a kép alján, a megfejtés nem lesz túl bonyolult...
:)

2012. december 10.

Úton

Véleményem szerint az emberek egy része versenyben van saját magával, feszegeti a határait. Én is ezek közé tartozom.
Az életben mindennel így vagyok, miért lenne kivétel a hazafele vezető út?
A feladat adott:

A lehetőséghez képest, a szabályokat betartva, minél előbb megtenni a 999 km-t.
Tényleg ennyi, háztól házig.
:)
Eddig a legjobb idő 9 óra volt, nagy szerencse és kevés megálló kellett hozzá.
Mivel a hétvégén is látogatást tettem otthon, ismét azt gondoltam, ha nem is fogok csúcsot dönteni, de legrosszabb esetben hozom a standard 10 órás utazást.
Persze, ember tervez...

Jelentem, csúcsot döntöttem.
Negatív csúcsot.
15 óra volt az út.
Ezt úgy sikerült összehoznom, hogy az első 40 km-t (Baden-Winterthur) 4 óra alatt tettem meg.
Igen, 10 km/h sebességgel.

Délelőtt 11 körül kezdett el esni a hó. Nem picit. Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű a közlekedés, mert már ekkor észrevettem, hogy - bár bekapcsoltam minden kütyüt az autóban  -, de még a terepjáró is meg-megcsúszott. Hazafele pedig kisteherrel mentem, amiben nincs kütyü. :(



Az indulás fél 3-kor volt, addigra természetesen elkezdtek hazaindulni az emberek a munkából.
Sajnos annyira feltorlódott a forgalom, hogy sószóró kocsik nem tudtak feljönni a pályára, és mivel meglehetősen hideg volt, az egész út lefagyott.
A hírek szerint csak Zürich kantonban 270 km dugó volt. Nem is értem: van ott annyi út egyáltalán?
Mire a határra értem, éppen 5 órája voltam úton, Salzburgnál kellett volna lenni minimum.
Szerencsére a továbbiakban már nem volt dugó/baleset, így szerencsésen érkeztem reggel fél 6-ra.
Ez csak azért kellemetlen, mert esély sem volt az alvásra, hisz másnap reggel indultam vissza.

Visszafele is kicsit izgultam, hogy vajon betemet-e a hó valahol, de szerencsére napos volt az idő.
Igaz, a szél viharosan fújt, a tükröt menet közben kiszakította a foglalatból (!), és a fogyasztás is jelentősen megugrott.
Ettől eltekintve jól lehetett haladni. Münchenig.
Ott aztán napocska el, és gyanús felhők kezdtek gyülekezni az égen. Egyszer csak Holle anyó elkezdte rázni a párnáját. Szerintem éves nagytakarítást tarthatott mami, mert jó alapos munkát végzett. :)
Nagyon esett a hó. Ez persze rögtön lassította a forgalmat, nem beszélve arról, hogy kétszer kellett megállni tölteni az ablakmosóba.
Szerencsére Svájcban már sózták az utakat, így ott nem volt probléma.
A visszafele út sem lett túl rövid.


Nem baj, majd legközelebb...

2012. december 6.

Lakást keresünk

Nagy fába vágtuk a fejszénket.
Költözünk, illetve költöznénk. Immáron sokadszor. Azt nem lehet mondani, hogy unalmas az életünk, teszek róla, hogy ne váljon azzá. :)
Miért megint? Több olyan ok merült fel, amit meghánytunk-vetettünk, és a döntés megszületett.
Csak röviden:
- nem bízom meg már a tulajban,
- kinőttük a lakást (félreértés ne essék, nem hodályra vágyom, de egyrészt otthon is családi házban laktunk /mondhatni a szokás hatalma/, másrészt hiányoznak bizonyos helyiségek),
- problémás a parkolás,
- bővíteni szeretnénk a vállalkozást, ami több helyet igényel.

A cél egy olyan ház feltalálása, ami a kantonban van, lehetőleg autópályához közel, rendelkezik a hiányolt helyiségekkel, elfogadhatóan néz ki, és nem utolsó sorban olcsó.
Aki itt él, az most valószínűleg hangosan felnevet és azt mondja, hogy "ennek elgurult a gyógyszere".
Igaza van...
:D
Ennek ellenére megpróbáljuk a lehetetlent "B" Bewilligunggal, csont Auslanderként.

Mivel a szerződésünk szerint csak március 31-el mondhatok fel, 3 hónap türelmi idővel, ezért a legjobb esetben is április elsejével tudok költözni (ha találok magam helyett másik bérlőt). Ha nem, akkor marad a július 1.

Én már most nézem a lehetőségeket.
Nálunk a bevált taktika a következő: az interneten kinézem a viskót, és elmegyek megnézem kívülről a házat, a környéket. Mennyire messze van a tömegközlekedés, bolt, posta, stb.
Igen, ez kissé költséges, de aki látott más svájci hirdetést, az gondolom nem csodálkozik. Sok esetben nem tesznek fel képet/ a képen egy földszinti lakás van, miközben emeletit hirdetnek/ a képeken semmi lényeges nem látszik.
Másrészt nekem fontos a környezet is, tehát mielőtt termint egyeztetünk terepszemlét tartok.

Az első ilyen kirándulásom a múlt héten volt. A meghirdetett házikó a képek alapján egész jónak tűnt. Megnéztem a google-map-en is. Az rögtön látszott, hogy egy kissé távolabb van a falu központjától, de nem tűnt nagyon gáznak.

Miután letértem az  ismerős útról, kezdtem elveszíteni a kezdeti lelkesedésem. Gyéren lakott falucskákon vezettem át, majd egy meredek, erősen felfele ívelő út végén ott volt a ház. Az még rendben lett volna, hogy csak két szomszéd van, mellettünk az erdő. Ám közvetlen a ház mögött egy faüzem volt, és az einfamilienhaus-ként hirdetett épület mehrfamilienhaus volt, ami azért nem mindegy.

Ami a képen nem látszott, hogy bizony kívülről is hagyott némi kívánnivalót az épület.
Visszafele egy másik úton mentem, ez sem volt kevésbé meredek, és bizony  település központja jóval messzebb volt, mint azt én gondoltam.







Így hazaérve "iktattam" ezt a lehetőséget.
Folyt. köv.


2012. december 5.

Fűtés saga II.

Aki nem rendszeresen olvassa a blogot, annak érdemes megnézni az alábbi címekkel ellátott írásokat.
Ezekkel nyer értelmet folytatásos történetem, a bérlemény tulajdonosával folytatott vitában fűtés ügyben.
Hú, de hivatalosra sikerült.
:)
Szóval, ott tartottunk, hogy probléma volt a fűtéssel, gyakorlatilag november 6.-a óta van meleg a lakásban, annak ellenére, hogy a fűtési szezon már jócskán megkezdődött.

Októberben kaptunk egy óriási végszámlát, ami nálam igencsak kiverte a biztosítékot. 
Én szívesen kifizetek mindent, amit elhasználok, de nagyon nem szeretem, ha hülyének néznek.
Miután a számlában volt egy csomó olyan tétel amit erősen aggályosnak éreztem, felvettük a kapcsolatot a tulajdonossal, hogy magyarázza már el, ha én fizetek a karbantartásért, akkor miért nincs fűtés.
Erre jött a sértődött hangnemű levél, hogy ez egy "ganz normál" számla, és különben is...

Ekkor fordultunk a biztosítóhoz, aki az átadott iratanyagot átnézte, majd felhívta a tulajdonost egyeztetés végett.
Az ügyvéd beszámolója szerint már ekkor is zavaros magyarázkodásba kezdett, így aztán  kérte, hogy írásban szíveskedjen megmagyarázni, hogy mi, mennyi.
Két hetes határidőt kapott, majd ezen dátum elmúlta után hívott az ügyvéd, hogy jelentkezett-e az ember.
Mondjuk, ezt nem értettem, hogy miért nálunk kellett volna jelentkezni, hiszen ő írta a felszólítást, nem mi.
Persze, 1400 napnyi itt tartózkodás után már tudom, hogy itt semmin sem kell meglepődni.

Mivel nemleges választ adtunk, ismételten felszólította a Herr-t, hogy legyen már valami.
Csodák csodájára, ma hívott ismét az ügyvéd, hogy mi a helyzet.
A helyzet igen meglepő volt: a tulaj tévedett és "elszámolásra" hivatkozott. Jó kis elszámolás, cirka 1000 frank értékben.
:)
(Hogy, nem rakja anyukáját áldott állapotba). Tudom, nem illik káromkodni, de ezek, és csúnyábbak jutottak eszembe.

Kérdezte az ügyvéd, hogy kifizetjük-e. Hát persze, hogy kifizetem. Nem kérdés, ami jár, az jár.
Viszont, ennek fényében vélelmezem, hogy az előző év is "el van számolva",  így a fűtés saga még nem zárult le, folytatódik a karate.
Mondanom sem kell, este azért kiült a vigyor az arcunkra, és elhangzott az átalakított Média Markt reklám mondata:
"Magyar vagyok, nem hülye..."

Ami elszomorító: itt is vannak olyanok, akik mások tudatlanságát, félelmeit kihasználva akarnak nyerészkedni.
Ha gyors fejszámolást végzünk, akkor kiderül, hogyha a komplexumban lévő összes bérlőt átveri (jaj, de gonosz vagyok... szebben fogalmazva elszámolja), akkor bizony szép kis summa üti a markát. Alsó hangon 10 ezres nagyságrendre gondolok.

Jó kis pulykapénz, nem?

2012. december 1.

Miből lesz a cserebogár? Hm...

Az alábbi cikket a minap olvastam egy magyar oldalon, és magam is meglepődtem, mert erről még nem hallottam.
Jelen esetben így most egy olyan kirándulóhelyet ajánlok, ahol még nem voltam.
Az oldalak azonban magukért beszélnek, érdemes egyszer meglátogatni ezt a városkát is. Én már beírtam a naptáramba. :)

http://www.origo.hu/tafelspicc/kozelet/20121129-fekete-arany-az-alpesi-forrasvizbol.html

Az írást olvasva engem az ötlet fogott meg. Van felesleges meleg vizünk, de nem engedhetjük csak úgy a szabadba. Akkor hasznosítsuk!
Problémamegoldásból jeles.
A probléma megoldásán kívül ráadásul hasznot termel, munkát biztosít, ami nem elhanyagolható szempont, hisz egy kis városkáról beszélünk, aminek kevesebb, mint 7 ezer lakosa van. Jórészt mezőgazdasággal foglalkoznak, néhány ipari üzemmel megspékelve.

Erről jut eszembe, hogy mennyire érdekes az, hogy míg Magyarországon nagyon erőteljesen elkülönül egymástól a város és a falu fogalma és rendeltetése, ez itt nem jellemző.
Sok esetben nem is tudjuk, hogy a meglátogatott település város vagy falu, hisz utóbbi esetében is találkozhatunk akár gyáróriással, vagy autószalonnal is. Azon sem szabad meglepődni, ha egy nagyvárosban legelő birkákat vagy teheneket látunk.

A városról néhány információ:
http://www.frutigen.ch

És maga a létesítmény:
http://www.tropenhaus-frutigen.ch







2012. november 27.

Adventi készülődés

Az év kedvenc időszaka számomra a Karácsony előtti néhány hét. Nem is maga az ünnep, hanem az azt megelőző időszak fontos nekem.

Az itteni lét kedvez számomra ebben a kérdésben, hisz itt néhány héttel előbb kezdenek készülődni az emberek az ünnepre.
Szeretek ilyenkor este autózni, mert a karácsonyi CD hallgatása közben nagyon szép látványt nyújtanak a szépen kivilágított házak.
Egészen megnyugtató tud lenni.
Nem beszélve az önkormányzatok által elhelyezett utcai díszekről, feldíszített fenyőfákról.

A héten én is ezzel foglalatoskodtam.
Egy délelőtt a padláson túrtam és ennek eredményeképp előkerült minden.
Kis reparálás után felkerültek a kinti díszek az ablakokra.

A lakásban pedig már hetek óta megy a "gyertyázás". Ugyan, ez év közben is gyakran előfordul, de ilyenkor egészen más hangulata van a dolognak.
Nagyon szeretem az illatos gyertyákat, a párom szerint lassan gyertyatartó boltot nyithatnék. :)
Sajnos nehezen tudok ellenállni a boltok kínálta hatalmas választéknak, és rendszerint elcsábulok.

http://www.youtube.com/watch?v=mN7LW0Y00kE








2012. november 21.

A GPS és én...

:)
Boglárka Brugg-hoz fűzött megjegyzése adta az ötletet, hogy írjak egy pár sort  az "én, és a GPS " témában is.
Nem vagyok már mai csirke, ennek ellenére igyekszem követni a technika újdonságait, pláne ha az megkönnyíti a mindennapi életet.
Félreértés ne essék;  sokakkal szemben állítom, hogy van élet IPhone nélkül is, nekem minden arra kell, amire eredetileg kitalálták. A telefonnal telefonálni akarok, a fényképezőgéppel fényképezni, a GPS-sel megtalálni a keresett célt. Értem, hogy ma ez már egy készülékkel megoldható, de mi van ha valami probléma adódik az eszközzel?
:)

Gyakorlatilag akkor kezdett elterjedni tömegesen a GPS, amikor eljöttünk. Természetesen mi is vásároltunk egyet, mégiscsak könnyebb, mint hajtogatni a térképet.
Persze, mint minden technikai újdonságot, ezt is ki kellett ismerni. Mit, hogyan kell beállítani, ahhoz, hogy a legideálisabb úton jussunk A pontból B pontba  és a többi.

A mi készülékünket Margitnak kereszteltük el, otthon kezdtük el tesztelni.
Ekkor még nem tudtuk azt sem, hogy az otthoni beállítás nem minden esetben jó külföldön is.
Miért?
Sajnos,  azt tapasztaltam, hogy az otthoni térképek meglehetősen elnagyoltak, nem alaposak, sok minden nincs rajtuk.
Így történt aztán, hogy kijövetelünk után érdekes helyzetekbe bonyolódtunk, ugyanis nem változtattunk rögtön a beállításokon.
Történt egyszer, hogy mentünk valahova. Beírtuk a címet, idővel Margit leutasított bennünket a főútról és ugyan nem rossz minőségű, de földútra terelt bennünket. Én abszolút optimistán adtam utasítást a páromnak, hogy menjen csak Margit iránymutatása szerint."Ő" pedig rendületlenül navigált: forduljon erre, majd arra, végezetül utunkat állta egy bokor. A jelzett utat benőtte a növényzet  Azóta tudom, hogy itt nem feltétlen jó ötlet beállítani a "legrövidebb" utat, ugyanis - kis túlzással-, de az ösvények is fel vannak tüntetve.

Bizony eltelt egy kis idő, mire rájöttünk, hogy itt mi az ideális beállítás.
Következő probléma akkor adódott, amikor egyszer csak lefagyott, és nem tudtuk elindítani. Na, ekkor kaptuk elő a már majdnem elfelejtett térképet, ami kisegített bennünket.

Legutóbb otthoni látogatásom során szerettem volna használni, csak azt felejtettem el megnézni, hogy a jelenlegi naviban nincs benne Magyarország? Bécs után semmi. :)

Szóval, nem árt néha a térképet is lapozgatni, a váratlan helyzetek elkerülése érdekében.


Végezetül, a GPS már többeket megviccelt, nem véletlenül került a humoristák célpontjává is:

http://www.youtube.com/watch?v=nEbjLJEZFNU

Jó utat mindenkinek!

2012. november 18.

Egy kis kirándulás - Brugg



Egy kicsit szégyenlem, hogy pont a közvetlen közelemben lévő városról nem írtam még, illetve nem tettem fel képet.
Most pótolom ezt az elmaradást.

Brugg egy kisebb városka Baden mellett. Érdemes egy sétát tenni a nem túl nagy, ellenben nagyon szép óvárosban.
http://en.wikipedia.org/wiki/Brugg








2012. november 17.

Szolgálati közlemény - megemlékezés


Ma 70 éves az anyukám!


Isten éltesse sokáig!!!

Mivel tavasszal nem volt még az oldal, amikor az apukám betöltötte ezt a kerek évszámot, így őt is köszöntöm sok szeretettel!
:D

http://www.youtube.com/watch?v=Eg27RyD4U3Y&feature=related


2012. november 12.

A trollok támadása

Érdekes jelenség a trollok egyre szélesebb körben való megjelenése, az internet terjedésével egyenes arányban nő a számuk.
Miért?
Sokan a webes felületeken élik ki magukat, itt tör ki belőlük az elnyomott frusztráció, itt vágnak vissza vélt, vagy valós kisebbségi érzésük miatt.
Tehetik ezt személyiség és arc nélkül. Ó, hát persze, így könnyű.

Ezzel azonban megmérgezik sok "normális" ember társalgását.
Szerényen, legtöbbjüknek javasolnék egy orvosi konzultációt inkább.

Mikor elindult a Határátkelő, néhány hónap alatt egy jó kis társaság kovácsolódott össze. Napi szinten vitattunk meg a felmerült kérdéseket egy-egy poszt alapján, győzködtük egymást a magunk igazáról. Értelmes eszmecsere volt, személyeskedés, paraszt beszólogatás nélkül.

Sajnos, az oldal  költözése után minden megváltozott, a kommenteket ellepték a trollok, és amolyan nyuszikás történetté vált az egész. Tök mindegy miről szólt az írás, a lényeg, hogy ha van sapka, ha nincs, jól lefikázzuk az írást, egymást.

Sokan azt mondják ezt nem kell felvenni, ez századunk kommunikációjának része.
Lehet begyöpösödtem, de én ezt nem akarom elfogadni, pláne annak tudatában, hogy vannak olyan helyek, ahol ennek nem engednek teret.

Hogy miért jutott eszembe a téma?

Eléggé széleskörű az érdeklődési köröm, sokféle oldalt látogatok, és olvasok. Azt azonban soha nem gondoltam volna, hogy egy receptoldalt is ellepnek a trollok.
Minap az egyik legfelkapottabb oldalon találtam egy érdekes ételt,  ami nagyon megtetszett.

Általában nem csak a receptet olvasom el, hanem a megjegyzéseket is, mert sok esetben okos tanácsokat, tapasztalatokat lehet szerezni.

Néhány hozzászólás után azonban megjelent troll bácsi vagy troll néni, és laza visszakézből pofán vágta a recepttulajdonost egy jól sikerült beszólással.
Mi a bánatnak?
Noormáális?

2012. november 10.

Egy kis vidámság...

Még, hogy a macskáknak nincs eszük...
Összekészítettük a gyerekkocsit, hogy legközelebb hazavigyük, mert már nem lesz rá szükség.

Kb.5 perc múlva ez a kép fogadott.




2012. november 8.

Rózsaszín álmok

Talán valamelyik bejegyzésemben említettem már, szerkesztgetek egy website-ot, ahol van lehetőség munkakeresési hirdetés feladására is.
A napokban a kezembe került néhány gyöngyszem...

....avagy munkakeresés. De így?

Vállalok takarítási vagy más gyári munkákat, külföldön azonnali kezdéssel, Ausztriában Vagy más országban. Idegen nyelvet nem beszélek, olyan céghez ahol a ki utazás és szállás megoldás megoldott.
Feltétel: heti fizetés és bejelentés


SZIASZTOK.ÉN ÉS A PÁROM MUNKÁT KERESÜNK KÜLFÖLDÖN.BÁRHOL,BARMELYIK ORSZÁGBA.GYÁRI BETANITOTT MUNKA,SEGÉDMUNKA STB.. BARMI ÉRDEKEL IRJATOK HA TUDTOK NEKÜNK SEGITENI.
ELŐRE IS KÖSZI

(ez a kedvencem:bárhol, bármit)


Hogy saját példát is említsek, múltkoriban feladtam egy hirdetést, egy otthoni internetes portálon, szakmunkás állásra.
A hirdetésben leírásra került mi a munka, a munkakörülmények, a kereseti lehetőség.
Mondanom sem kell, sok megkeresés érkezett. Azért írom, hogy megkeresés, mert a jelentkezéseket legnagyobb számban inkább viccesek nevezném, nem komolynak.
Miért?
Néhány csemege:
  • Szia! Robi vagyok. Érdekel a munka, hívj fel! Ketten lennénk. Tel: ...."
  • Szia! Hívj fel és megbeszéljük a részleteket. Tel: ....
Félreértés ne essék, nem Europass önéletrajzokat vártam, de egy néhány soros bemutatkozáshoz nem kell PhD fokozat. Azt hiszem.
Igazából nem tudom eldönteni, hogy ezek az emberek eddig hogyan kaptak munkát.
Azt tudom, itt Svájcban sehogy sem kapnának.
Itt gyerekek már a felső tagozatban megtanulnak összeállítani egy Bewerbung-dossziét, aminek kötelező elemei vannak, minden munkakörre vonatkozóan.
Ha jól emlékszem otthon mi is tanultunk önéletrajz összeállítást, tehát az nem jó kifogás, hogy "nem láttam még ilyet".

Persze, itt meg lehet kérdezni, hogy minek egy kőművesnek CV. Nem elég ha tud falazni?
Hát, nem.
Aki komolyan munkát keres akár otthon, akár külföldön, vegye már a fáradtságot, hogy akár egy leíró jellegű bemutatkozást összeállít. Azzal biztosan lesz esélye.
A "szia Robik"-nak sajnos nincs.

Visszautalva az elején lévő két példára, nem árt tisztában lenni a határainkkal. Minél "sebezhetőbbek" vagyunk (nyelvtudás, szakma hiánya), annál nagyobb az esély, hogy munka helyett átverésbe botlunk,  vagy jobb esetben "csak" nem azokkal a feltételekkel dolgozunk, amiben megegyeztünk.

Ha már megszületett a döntés a külföldi munkavállalással kapcsolatban, el kell kezdeni rögtön nyelvet tanulni, a kicsi is több, mint a semmi.
Az nem kifogás, hogy drága a nyelviskola, ma már minden megtalálható az interneten, csak meg kell keresni.

A szerencsére nem szabad alapozni.
Itt szeretném idézni egyik kedvencem mondását:
"Szerencséje annak van, aki megérdemli" (Dr. Kemény Dénes)

2012. november 7.

Fűtés saga...

... avagy mese-mese, (m)átka...
Immáron kezd hasonlítani egy rossz dél-amerikai sorozathoz a történet. Ugyan még nem járunk a 100. epizódnál, de ki tudja hol a vége?
:)
Két nappal ezelőtt arra ébredtem, hogy ismét leesett a lakás hőmérséklete. Már nem is kellett a reggeli kávé, a vérnyomásom egyből rendben volt.
Később teszek-veszek, mosogatok, de nem csengetnek, hanem azt tapasztalom, hogy a csapból folyó víz, nem hogy nem meleg, de lassan lefagy a kezem.
Hurrá!
Közben, persze elindítottam egy mosogató programot (3 órásat), és ahogy később fülelek, hallom, hogy csak szívja nyomorult a vizet, de az nem jön.
Nézem a csapokat, már semmilyen víz nem jött, csak sziszegés.
Újabb hurrá!
A vérnyomásom az egekben, se fűtés, se víz. Szép!
Írtam egy tacepaót, 72-es vastagított betűmérettel és kitettem a lépcsőház ajtajára a következő kérdéssel:
"Tisztelt Verwaltung! Miért nincs a házban víz és fűtés?"
Hozzá kell tennem, ez itt nem divat, de már nem érdekelnek a helyi szokások.

Persze egész délelőtt nem történt semmi, kora délután aztán lett víz, de fűtés nem.
Este ismét be kellett üzemelni az időközben vásárolt villany fűtő készülékeket.
Még szerencse, hogy az időjárás kegyes hozzánk, és nem röpködnek a mínuszok odakint.

Másnap semmi.
Szomszéddal találgatásokba bocsátkoztunk, de neki sem és nekem sem volt ötletem, hogy most mi lehet megint a probléma.
Este a tacepaóm mellé kikerült a válasz.
Hogy annyi esze nincs az idiótának, hogy végigjárja a lakásokat, hogy : sorry,  ich ha ne problem... á, nem.
Nem tudom eldönteni; ennyire hülye, vagy ennyire beképzelt.
Itt jön a mese:
Kedves Bérlők! (kedves a nénikéd...)
Bizonyára észrevették, hogy sajnos ismét nem megy a fűtés. (hát persze, te paraszt. novemberben könnyű észrevenni)
Ma reggel több céggel beszéltünk, a probléma elhárítása érdekében (igaz, hogy már egy napja nincs fűtés, de hát ráérünk. hova a sietség, ő nem itt lakik)
Momentán a hűtéssel van a probléma. (mi a fene köze van a hűtésnek a fűtéshez?)
Sajnos ezzel csak egy cég foglalkozik, akik Basel-Landban vannak. (ez kit érdekel? tőlem Afrikából is hozhat szerelőt)
Reméljük, hogy megjavítják és a fűtés újraindul (hát én is nagyon remélem, a te érdekedben, mert ha meglátlak felnyársallak)
Köszönöm a megértést.
Aláírás
Baromira nem vagyok megértő, ugyanis fizetek a karbantartásért, ami azt jelenti, hogy a fűtésnek a szezon indulásakor rendben kell lennie.
Ebben a szezonban eddig 6 nap volt fűtésünk.

Jó hír: megérkeztek a szerelők a messzi BL-ből (ez nem a Bajnokok Ligája, hanem az 50 km-re lévő Basel-Land), és valamit csináltak, mert elindult a fűtés. Hogy meddig tart? Ki tudja?

2012. október 31.

"Miért én szóljak?"

Nagy gondban voltam, amikor ennek az írásnak címet kellett adjak, mert több előző témámhoz is kapcsolódik.
Lehetett volna a Mekk Mester sztorikhoz is illeszteni, de a fűtés témához is, ami már sorozattá nőtte ki magát. 

Azonban úgy gondoltam, hogy a témának van egy érdekes vetülete, ezért lett a címe a fenti.
A fűtés témával már hetek óta kínlódunk, ez nem újdonság.

Minap reggel mondja a szomszéd, hogy megoldódik a probléma hamarosan, mert "szegény" tulajdonos már két hete megrendelt valamit a fűtéshez, de az még nem jött meg, és ezért nem működik a dolog.
Mondanom se kell a szemöldököm az egekbe szaladt:
1./ ha nekem fizetnem kell az időszakos átvizsgálásért, akkor miért 6 héttel a fűtési szezon kezdete után derül ki, hogy valami gáz van,
2./ ha az idióta tulajdonos tapasztalta a problémát, akkor nem kellett volna szólni a lakóknak?

Das isch komisch, mondja erre a svájci, de jelen esetben én is ezt mondom.

Ezzel még nincs vége a dolognak.
Ugyancsak ezen a napon az ebéd utáni mosogatás alkalmával tapasztalom, hogy nem meleg a meleg víz, sőt egyre hidegebb.
Elborult aggyal vágtattam át a szomszédhoz: van-e meleg vizetek felkiáltással.  A válasz - nem meglepő módon - nincs.
Megkérdeztük a többi lakásban lakókat is. Persze sehol nincs. Ekkor mondom, egyiküknek, aki valamelyik yugo utód államból jött, hogy hívja már fel a tulajt.
Itt jegyzem meg, a mi panaszos levelünket ekkorra már megkapta a tulajdonos, gondoltam, jobb lenne, ha más is szót emelne az ügy érdekében.
Ő azonban, azt mondta, hogy nem akar szólni, mert nem beszél olyan jól németül, stb. Gondoltam megpróbálom a svájci lakót, hátha neki nem lesz nyelvi problémája. :)
Itt sem jártam sikerrel, mert: miért pont ő szóljon?
Érdekes helyzet. Ha ez otthon történik, már x számú TV csatorna lenne a helyszínen.
Itt meg mindenki hallgat mint sz@r a gazban.
Miért? Nem értem.
Ha valaki külföldi, attól még ugyanazok a jogok illetik meg, mint az ide születetteket, ha meg echte sweizer, akkor miért nem nyitja ki a lepénylesőjét?

Nem maradt más, mint előre. Párom "elcsípte" az épp hazaérkező tulaj legnagyobb csemetéjét, és megkérte, hogy szóljon már az apjának, hogy nincs víz. Gondolom a csúnya tekintete hatásos volt, mert papa néhány percen belül megérkezett.

Persze, később arra is fény derült, miért fogyott el a meleg víz.
Nagy tudású schweizerbürger reggel valami csapot szerelt, és elzárta a főcsapot. Valószínűleg a meghibásodás elkerülése miatt a vízmelegítő (mivel nem érzékelt átfolyást), leállt. 
Az idióta pedig nem ellenőrizte hogy minden rendben van-e; mint aki jól végezte dolgát hazament.
Természetesen estére egy kanyi meleg víz sem volt.
Nem állítom, hogy kellemes volt egy fűtetlen lakásban, hideg vízzel zuhanyozni.

Csak azt nem értem, ha valaki nem ért valamihez (nem szégyen), minek áll neki barkácsolni, miért nem hív szerelőt? Oké, tudom pénzbe kerül, de egy vállalkozásba pénzt is kell fektetni, nem csak kivenni. 
Ha sajnálja a pénzt a szakemberre, előbb-utóbb a ház le fog amortizálódni. Ehhez szerintem nem kell diploma, hogy valaki belássa. Még ha svájci is.

Időközben megkaptuk a válaszlevelet panaszunkra. Kissé felháborodott hangnemben válaszolt emberünk, miszerint mire volt jó, ajánlott levelet küldeni? Miért nem mentünk be az irodába, hisz az mindennap 8-12 óra  között nyitva van? Miért nem telefonáltunk?
És különben is a megreklamált számla rendben van.

Jót mosolyogtam, mert ő még nem tudja, hogy közben mi jogi útra tereltük a dolgot, sőt időközben még egy olyan tippet is kaptunk, hogy a parkolásra kifizettet díjat is jogtalanul kéri el. 

Kíváncsian várjuk a fejleményeket!
Időközben a fűtés elindult, október 30.-án, hat héttel a fűtési szezon megkezdése után.

2012. október 23.

Mire jó a Rechtsschutzversicherung?

Jó hosszú neve van, de hasznos biztosítás. Persze, tudom, már annyit kifizetünk ilyen-olyan címen, most még ez is?
Igen, szükséges.
Egyrészről sokszor kerülhetünk olyan helyzetbe, akár egy telefon előfizetés, vagy bármi olyan apró-cseprő üggyel kapcsolatban is, ahol jogi kérdések is felmerülhetnek.
Ezt otthon könnyebben tudjuk kezelni, hisz jobban ismerjük a törvényeket, vagy értelmezni tudjuk azokat. Itt azonban ha ügyvédet fogadunk, akkor számoljunk azzal, hogy a díjuk 250-300 frank/óra, (baromi lassan dolgoznak :D )
Ha ezt figyelembe vesszük, akkor nem is olyan drága az 200 frank a kockázatviselésre.

Másrészről, szaladgálhatunk ügyvéd után, beszerezhetünk ilyen-olyan papírokat, ami mind idő, és természetesen pénz.

Hogy miért írok most erről?

Jelen esetben, ( már többször esett szó a fűtésről), a lakás tulajdonos számlázási metódusával van problémám, és azzal, hogy még mindig nem kapcsolta be a fűtést. Miközben a hétvégére havazást jósolnak.

A tulaj megküldte az előző évi végelszámolást, és a számla kiesett a kezemből, mert gyakorlatilag több mint egy havi bérleti díjat tartalmazott.
Átnéztem A-tól Z-ig és több furcsaságot is véltem felfedezni.

Ahogy írtam, nem értek a svájci törvényekhez, megkérdeztem több helyit is, mi a véleményük. Ők is ráncolták a szemöldöküket.

Természetesen itt sem kerülöm meg a szolgálati utat, írásban jeleztem a problémáimat, és amennyiben nem jutunk közös nevezőre, úgy  nem állok le "szájkaratézni" az illetékessel, hanem megküldöm az ügyet a biztosítónak kivizsgálásra.
Csupán annyi a tennivaló, hogy a keletkezett iratanyagokat elküldjük, és a választott társaság jogászai majd megállapítást tesznek.
Amennyiben valós a vélelmezett elszámolási hiba, úgy átveszik annak intézését is. Természetesen cél a peren kívüli megállapodás, ha azonban ez elmarad, akkor a bíróságon is képviselnek bennünket.

Szerintem megéri...

2012. október 21.

Magyarország, szeretlek!

Ha véletlenül a fenti műsorra kapcsolok a TV-ben mindig kinyílik a bicska a zsebemben, ha meghallom a műsorvezető palitól ezt a mondatot.
Olyan szinten unszimpatikus, hogy kiráz a hideg tőle.
Nem erről írok most, hanem tegnapi kalandunkról, amitől szintén nyílik a bicska.
(A végén közveszélyes leszek).
:)
Lányom otthon volt az őszi szünetben, és vonattal szándékozott visszajönni.
Azon már fenn sem akadok, hogy a nappali járatra 40 ezer forint a jegy. Mondják az okos MÁV-osok meg kell venni 3 hónapra előre.

Rendszerint azt sem tudom, holnap mi lesz, nem három hónap múlva.

Így maradt a Wiener Walzer, ami éjszaka  közlekedik.
Persze, a kedves olvasó kérdezheti, hogy miért nem repülő...
Ennek több oka is van. A MALÉV csődje után a swiss-air jócskán árat emelt, és 1-2 héttel az indulás előtt csillagászatiak az árak. Fapados nem száll le Zürichben, tehát az is ugrott.

Marad Genf vagy Bern, de ezek a távolság miatt szintén nem jöhetnek szóba, mert időben ugyanott lennénk mint a vonattal. Nem beszélve arról, hogy a végállomás nem Budapest.

Így hát jegyvásárlás WW-re, 15 ezerért. Ez barátinak mondható, és nem is ezzel van a baj.
Lányom még soha nem utazott egyedül, ezért jól kioktattam, hogy mit csináljon. Ezzel sem lett volna probléma, ha minden simán megy,

Győrben szállt fel, és néhány perc múlva kétségbeesetten hív, hogy baj van, nincs helye, ugyanis ülnek a helyén. Ekkor elmondtam, hogy állítsa fel az embert, vagy szóljon a kalauznak.

Így is tett. Emberünk nem állt fel, mondván az ő helyén valaki más ül, és a kaller mondta, hogy üljön oda.
Király!
Ekkor a lányom is végigjárta a fülkéket, de nem talált szabad helyet.

Szó se róla A telefonhívását követően az első kétségbeesés után következett az az állapot, hogy az első embernek szétharapom a torkát, aki a közelembe jön.
Hívtam a MÁV-ot, szerencsém volt, egyből kapcsoltak. Ki az a marha, aki este 9-kor érdeklődik bármivel kapcsolatban is?
Elmondtam a hölgynek, hogy mi a probléma.
A felvázolt megoldások: szálljon le, és visszatérítik a jegyet, Mondom, ember, már elindult a vonat (Győrben 1 percet áll, tehát igazán arra sincs idő, hogy az ember a helyét megtalálja).
Másik megoldás pedig az volt, hogy szóljon a kallernak.  Kérdezem: és mi van, ha nem lesz hely?
Olyan nem fordulhat elő, és nem is fordult még elő a MÁV történetében.

Közben szimultán beszéltem a gyerekkel, aki közölte, hogy még vagy 8 ember várakozik a folyosón.
Mentő ötletként megkérdeztem a hölgyet, hogyan lehetne a kallerral felvenni a kapcsolatot, mégis más, ha egy felnőttel beszél. Ja, azt nem lehet, a vonattal nem tudnak kommunikálni. Csak néztem. Mi van, ha valami vészhelyzet van?
Lányomnak sikerült elcsípnie a jegy ellenőrt, aki ugyanazt a tanácsot adta: keressen magának helyet. Közben ő is elmegy és körbenéz. A lányom ekkor látta utoljára.

Azt ugye mondanom sem kell, hogy ritkán utazik az ember egy szál retiküllel. Szóval még a csomagjait is húzta magával.

Persze, hely nincs. Azonban előkerült egy másik vasutas. Szerencsére, lányom örökölt valamit a génjeimből, egyből letámadta. Mivel semmilyen hajlandóságot nem mutatott arra, hogy segítsen, gyerekem felemelte a hangját, amire már mindenki felfigyelt.

Hogy viselkedik ilyenkor egy felnőtt? Majdnem kiröhögte a lányomat.
No comment. Annyi volt a szerencséje, hogy a kiabálást követően valamelyik utas talált egy szabad helyet.
Hogy a többi folyosón ácsorgóval mi lett, az már nem derült ki.
Lehet, végigállták a 12 órás utat?
Rögtön végigkérdeztem az ismerőseimet, akik gyakorta utaznak vonattal, hogy mi a helyzet, hivatkozva  az információs hölgy által mondottakra, hogy ilyen még nem volt. Ők állították, hogy ez mindennapos eset.
Mos akkor ki hazudik?

Nagyon-nagyon elgondolkodtató. A MÁV részéről is, és az alkalmazottai részéről is ez a hozzáállás.
Mindenesetre - bár tudom, hogy semmi eredménye sem lesz, ahogy a kaller mondta -megírom a panaszos levelemet.
I love Hungary!
:(

2012. október 16.

Befagy a hátsóm...

Alapból fagyos természet vagyok. Tudom, nem egészséges, de napközben 22-23 fokban érzem magam komfortosan.
Mivel a nappali középhőmérséklet már igen alacsony, a lakás is kihűlt. No, nem 14 fok van, hanem 20 fok körül, de nincs melegem.
Ma reggel fagypont közelében volt kint, és napközben sem emelkedett 11 fok fölé.

Már napok óta "nyomozati tevékenységet" folytatok az erre vonatkozó előírásokról.
Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy írjak néhány sort erről.

Svájcban a legnagyobb százalékban olajjal fűtenek, igen kis százalékban gázzal, és az új építésű lakásokban már villannyal.
Meglepően ez utóbbi a legolcsóbb.
Sok helyen termosztát van beállítva, ami a hőmérséklethez igazítva indítja a fűtést. Akár nyáron is. A legelső házunkban ilyen volt, nagyon jó volt, amikor egy hűvös nyári reggelen meleg volt a radiátor.

A második, illetve a mostani bérleményünk magán tulajdonban van, így fel kell hívni a tulajdonos figyelmét, hogy HIDEG van, el kéne indítani a fűtést.
Ez a jelzés a holnapi nap fog megtörténni, mivel a nyomozás sikerrel járt, már tudom, hogy követelőzhetek.
:)
Az előírások szerint a fűtési szezon szeptember közepétől, május közepéig tart, illetve ha az időjárás megköveteli, akkor akár nyáron is kell biztosítani a meleget.
A biztosítandó hőmérséklet szempontjából nem nagyon kedvez nekem ez az előírás, mert csak 20-21 foknak kell lenni a lakásban, 7.00 és 23.00 óra között. Éjszaka elégséges a 18 fok is.

Sajnos a mi házunk nincs szigetelve kívülről, és az ablakok sem zárnak tökéletesen, ezért a számlánk igen magas. Számszakilag havi 200 frank körül van, ami magasnak mondható. Hasonló méretű lakás, villany fűtéssel a fele.

Remélhetőleg holnap este már meleg lesz...

Beillesztem az oldalt, ha valaki szeretné áttanulmányozni:
http://www.hausinfo.ch/home/de/recht/mietrecht/nutzung/heizen.html

2012. október 11.

A svájci építészet "remekei" II

Ezt a témát soha nem fogom abbahagyni, mert bosszantó.
Már írtam róla, de ismét tanúi lehetünk a dilettantizmusnak.





                                                                Ez itt" sweizer qualitet".



Igen, az utcai közvilágítás szerelőablakán ömlik kifelé a víz.
Hogy ezt hogy sikerült megoldani, arra magam is kíváncsi lennék.
Nem biztos, hogy életbiztosítás nekitámaszkodni az oszlopnak.
Pedig csak egy kis eső esett...

2012. október 10.

A hollót lelőtték vagy eltévedt?

Kicsit bosszús vagyok a hollónkra.
Már hozzászoktam, hogy ha ritkán, de levelet küldünk haza, akkor elégséges kettő, de max. három nappal az esedékes dátum előtt feladni. Odaér.
Október 2.-án feladtunk egy levelet otthonról, ma 10.-e van, a levél sehol.

Nem értem. 1000 km oda, és 1000 vissza is.
Hogy lehet az, hogy nem egyforma, de még csak meg sem közelíti a két időtartam egymást.







A dolog azért bosszant, mert egy születésnapi üdvözlet volt, amit még 1-2 napos csúszással el lehet fogadni, de egy héttel később már kesernyés a szájíze az üdvözöltnek.

Tanulság? Máskor 2 héttel előtte kell elküldeni.
:(

2012. október 9.

Corvinus

Ha most azt gondolja a kedves olvasó, hogy Mátyás királyunkról fogok rövid eszmefuttatást írni, akkor téved.
:)
A Corvinus nevet egy magyar étterem viseli, Zürich közelében.
Már egy éve nyitva van, a tulajdonos szerint több, kevesebb sikerrel üzemel.
Persze, azt is hozzá kell tenni: itt Isten malmai (marha) lassan őrölnek, sok esetben egy vállalkozás azért "borul be", mert nincs elegendő tőke megvárni a felfutást.

Mivel volt szerencsém  pár alkalommal választani az étlapról, elfogultság nélkül mondhatom, hogy aki hazai ízekre vágyik, az nem fog csalódni.

Természetesen, ez most nem a reklám helye akar lenni (bár az is lehetne), csak "beértek" a gondolataim/kérdéseim, amit most a legutóbbi tapasztalataim helyszínéül szolgáló étterem kapcsán szeretnék megosztani.

Amikor kinyitottak, nagyon megörültem, hisz - írtam már - nem rajongok a svájci konyháért, másrészt egy töltött kápi, vagy egy jó csülök be tudja keretezni az ember napját. Nem beszélve egy jó pálinkáról, vagy egy finom vörös borról.
Tudom, a trollok most azt mondják, hogy vannak jó olasz borok is. Valóban, de egy testes, öreg villányi vagy egri vörösborral talán csak egy üveg Brunello tud versenyre kelni. Az viszont már egy másik árkategória.

Visszatérve, egy év távlatából azt látom, hogy a betérő magyar vendégek szinte mindig ugyanazok.
Már-már ismerősként köszönünk egymásnak.
Amit nem értek a következő:

  • az étterem nagyon jó helyen van, hisz szerény számítások szerint is tízezres nagyságrendű a magyarok száma 50 km-es körzetben,
  • az étterem nagyon jól megközelíthető, két autópálya csomópontja közelében van,
  • a környéken remek kirándulóhelyek vannak,
  • nem utolsó sorban hatalmas, ingyenes parkolójuk van. (sorry,ez most viccesen hat, de aki itt él tudja, hogy nem egyszerű mutatvány a parkolás)

Azt gondoltam, hogy fentiek fényében kizárólag a magyar vendégek annyian lesznek, hogy - kis túlzással - de sorszámot kell osztogatni.

Remélem nem bántom meg a tulajdonost, de ettől nagyon messze van még az étterem. Sőt, egyre több a svájci vendég. Bevétel szempontjából, persze tök mindegy.
DE! Ha már magyar az étterem, dugig lehetne épp magyarokkal is.
Szóval, nem értem.
Engem a miértek érdekelnének, de sajnos a választ egyelőre nem tudom, csak próbálom összeszedni, hogy miért nem.

Talán azért, mert :
"Nem engedhetem meg magamnak" (ez mondjuk érthető, ha valaki épp most érkezett, és a lába is alig ér le tücsökföldön. Mi van azokkal akik tizen-, huszonéve itt élnek?)
vagy
"Nehogy már rajtam gazdagodjon meg" (ez egy tipikus kifogás, sokszor hallottam)
vagy
"Már svájci vagyok, nem járok magyar étterembe" (ekkor nyílik a bicska a zsebemben)
vagy
"Nem akarok más magyarokkal találkozni" (ekkor bele is kapaszkodok).

Egyébként azon nevetek magamban a legjobban, amikor ca.10 éve itt élő magyarok kijelentik, hogy: "én már nem "magyarkodok." Ezzel szemben az összes rendezvényen az első sorban "csápolnak":

2012. október 1.

Látogatás...

Ebben az évben elég sokat voltunk Magyarországon, hol hivatalos ügyek intézése, hol egyéb okok miatt.

Mondhatni a helyzet keleten változatlan.
:(
A boltok üresek, no nem áruból van kevés, hanem vásárlóból. Ismét nagyon érezhető a hónap vége, amit még néhány éve kevésbé lehetett észrevenni.

Ami pozitív változás, hogy végre van esélyük a gyalogosoknak átjutni az utca túloldalára. Legalább a közlekedési morál alakul. Picit, de alakul.
Azt is meg kell jegyezni, hogy ez nem minden autósra vonatkozik.
Valami különleges kiváltság gyanánt az új, "címkés", nagy értékű autósokra ez a szabály továbbra sem vonatkozik, ahogy a többi sem.
Sokszor gondolkodom ezen, hogy ezt a kiváltságot az autó átvételével kapják vajon? :)
Miért van több értelmezése a KRESZ-nek?
Miért nem lehet ezeket az embereket megbüntetni?

Minap az egyik bevásárlóközpont parkolójában többen is a tilosban parkolnak, ez a jelenlevő rendőrt láthatóan nem zavarta.
Az is egy érdekes szituáció volt, amikor a rendőr (megkülönböztető jelzés nélkül), a záróvonalon áthaladva, a vasúti átjáróban előzött meg. :(

Azon már meg sem lepődök, hogy 50-es táblánál ötvennel haladva "ledudálnak" az útról.

Hogy működik ez itt?
A Ferrari is megáll átengedni a gyalogosokat, és ő is csak a megengedett sebességgel megy.
Múltkoriban főbenjáró bűnként a rádióban egész nap azt hallottam, hogy a hétvégén elfogtak egy Porsche-t, mert az 173 km/h sebességgel ment az autópályán ( a megengedett 120 km/h).
Ezzel a kihágással nálunk nem lehet a hírekbe kerülni. Sajnos...

Van még hova fejlődni.

2012. szeptember 29.

Bírság - ahogy itt intézik

Minap a postaládánkban egy ismeretlen feladó általi levél volt. Itt jegyzem meg, hogy Svájcban nem divat az ajánlott levél küldése. Ha az ember olyan levelet kap, amit szignózni kell, az már valóban komoly dolog.
Felbontva a levelet, meglepődtem.

Mahnung! azaz fizetési felszólítás. Végigolvastam miszerint nem fizettem be a parkolási bírságot, ezért felszólítanak  hogy 14 napon belül pótoljam azt.
Mi van?
Hirtelen nem tudtam hova tenni a dolgot, mert soha nem bliccelünk.
Így aztán tüzetesebben megnéztem a papírt.

A rendszám stimmelt, de a helyszín és legfőképp az időpont már furcsa volt. Abban az időpontban a fiúk dolgoznak, tehát nem lehettek az adott helyszínen.
Aztán, folytatva a kutakodást kiderül, hogy az autó egy sötét színű VW.
Na, itt már végképp kiderült, hogy nem mi voltunk a tettesek, hisz a mi autónk egy fehér Citroen.

Persze jó dühös lettem. Rögtön tollat, illetve klaviatúrát ragadtunk, és válaszlevél íródott.
Miszerint fel vagyunk háborodva a pontatlanságuk miatt. Mielőtt elküldtük még elolvastattam egy "bennszülöttel" (nem pejoratív értelemben a helyikre gondolok), hogy megfelel- e az itteni etikettnek.

Én ezt ajánlva adtam fel, hogy érezzék a súlyát.
Két nap múlva ismét levél jött a fenti cégtől. Már kezdett elborulni az agyam, hogy a 2. számú Mahnungot kaptuk meg. Felbontva azonban egy bocsánatkérő levél volt, amiben sűrű elnézések között ismerik el a hibájukat.
Dagadt a májam,és persze meg is nyugodtam.

Viszont egyből azt jutott eszembe, otthon vajon küldenének hasonló levelet?

Igaz, hogy már évek óta nincs tapasztalatom, de emlékeimben még megtalálhatóak ezek a kedvesnek nem mondható levélkét, miszerint amennyiben nem csinálom ezt meg azt, akkor halálnak halálával, de legalább x ezer forint bírságot rónak ki rám.

Bár a blogban kevés utalást szeretnék közzétenni, de ez kiverte nálam a biztosítékot:

2012. szeptember 26.

Lagerverkauf

Mint a filmekben, amikor a bolt előtt várakoznak hosszú, tömött sorokban a nők a nyitásra várva. Na, ilyen napnak néztünk elébe.
Bár mi nyitás után értünk oda, de úgy kapkodták a leárazott termékeket egyesek, mintha az utolsó darab lenne. Pedig volt bőven mindenből.

Egyébként azt vettem észre, hogy a marketing tekintetében még van hova fejlődni. Bár lehet. hogy nem is akarnak. Ezt még nem tudtam eldönteni.
Mindenesetre nem tolják rád annyira a terméket, mint otthon. Van itt is kóstoltatás, ingyenes termékminta, telefonos "zaklatás", de hazudnék, ha azt mondanám kellemetlen szinten.
Itt például csupán annyiban merült ki a dolog, hogy az első 50 vásárló ajándékot kapott.
Ez új reklám fogás, eddig nem volt.
Lehet többet azt gondolták, hogy az ajándék valami értékes dolog lesz, ezzel szemben egy kis plüss mackó volt.
Szóval nem maradtunk le semmiről.

Ez a helyi márka minden évben rendez vásárt ahol egy hetes kiárusítást tart a gyárban. Mivel csupán 5 km-re van tőlünk el szoktunk menni, és valóban jó áron tudunk hozzájutni néhány új dologhoz, hogy felfrissítsük a ruhatárunkat.
Érdemes körülnézni, mert tényleg fillérekért lehet vásárolni. Néhány éve még otthon szoktunk ruhaneműt venni. de már nem érdemes. Megtaláltuk itt azokat a lelőhelyeket, ahol tényleg kiárusítás a kiárusítás. Nem úgy mint otthon, hogy először jól felárazzuk, aztán leárazzuk, a vásárló meg nem nyer semmit.  Itt a 70-80 % tényleg ennyi.

Lelkiekben jól megerősödve kell elmenni, mert bizony nem egyszerű. A körülmények meglehetősen primitívek. Nagyon kevés a próbafülke, ezért egy nagy öltöző van tükrökkel, annak aki kevésbé szégyenlős, vagy olyan ruhát próbál, amihez nem kell nagyon levetkőzni.
Amitől agytumorom lesz, hogy nincs kosár, kvázi a kezedben gyűjtöd a cuccost. Ügyesebbek nagy szatyorral érkeznek,de így is minden leleményre szükség van, hogy az összevadászott ruhaneművel eljussunk a kasszáig. Ez egyébként az általam ismert összes outlet-re érvényes. Lehet van benne valami ötlet (ne tudj egyszerre többet venni, menj vissza másnap is?).

Egy másik dolog, ami miatt be kell venni a tolerancia tablettát, hogy nehezen viselem, ha a lábamra lépnek, ha fellöknek, és ha nem kultúrember módjára viselkedik valaki.
Ez pedig itt előfordul.
Mint közismert a balkáni háborúk alatt ide is tódult a sok menekült.
Bizonyára akad köztük kivétel, de a többség nem is akar beilleszkedni, hozta amit hozott, semmit nem szedett magára az eltelt 20 évben. Ez engem nagyon zavar.
Otthon is nehezen viseltem a kisebbség viselkedését, ez valami hasonló.




Persze, nem kötelező, nem tart senki fegyvert a homlokunkhoz, hogy itt kell vásárolni. :) Bemehetünk egy szalonba is, ahol már a kilincs lenyomása 100 frankba kerül. :)
Mindent összevetve, azért egy picit lehet rajta bosszankodni.

Azonban, ha sikerült túlélni a macerát, akkor otthon egy jól megérdemelt kávé elszürtyölgetése mellett, meg is nyugodhatunk és örülhetünk a frissen vásárolt új holmiknak.




2012. szeptember 25.

Honfitársaimtól ments meg Uram ....

...avagy tényleg ekkora parasztok vagyunk?

Van a közelünkben egy magyar étterem. Mikor egy évvel ezelőtt megnyitottak nagyon örültem, pláne mikor kiderült, hogy "földim" a tulajdonos.
Néha beugrok, sok esetben csak egy kávéra, megkérdezni mi újság, hogy megy a bolt.

Ilyenkor van alkalmam megfigyelni, hogyan viselkedünk egymás társaságában, vagy más magyarok társaságában.
Az eredmény megdöbbentő.
Persze, félreértés ne essék, nem kell azért beszélgetni, barátkozni, csupán abból a tényből fakadóan, hogy magyarok vagyunk, de azért vannak / lennének alapvető viselkedési szabályok, amiket illene betartani, még ha magyarból vagyunk is.

Mikor vetkőzzük már le a rongyrázást, a nagyképűséget?

Nemrégiben egy ötvenes hölgy ünnepelte a születésnapját. A ruházata már-már megbotránkoztató volt, de ő ezt nem vette észre, sőt szerintem azt hitte, azért nézik, mert marha jól néz ki. Sürgött-forgott a társaság körül, rohangált a pincér után. Dobálta a haját, egymás után gyújtotta a hosszú, vékony cigiket. Az asztalnál állva kommunikált a vendégeivel.
Nem tudom, hogy a saját társasága, vagy a jelen lévő többi magyar előtt játszotta meg magát, de nevetséges volt.

Másik: összejöveteleink alkalmával, rendszerint a bejáratnál lévő asztalt foglaljuk el, így az összes utánunk érkező elhalad az asztal mellett, köszönve, jó étvágyat kívánva. Ez egyébként a svájciakra kifejezetten jellemző. Így történt ez most is. Később egyszer csak nyílik az ajtó, és egy nagyobb társaság jön be. Középkorú, illetve idősebb résztvevőkkel. Nem fogom elfelejteni az egyik múmia tágra nyílt pupilláját, amikor meglátta, hogy rajta kívül mások is vannak az étteremben (lehet azt hitte, csak nekik tartják fenn?).
Ránk nézett, majd köszönés nélkül hátrament az utolsó asztalhoz. Természetesen a társaság többi tagja ugyanígy.
Csak néztünk. Lehet nekünk kellett volna kigurítani a vörös szőnyeget?
Persze, hamarosan kiderült a sejtésem, honfitársaink.

Néhány órával később, egy pillanatra csend támadt. A csendet egy öblös hang törte meg a hátsó asztalnál: azok (mármint mi) magyarok. Erre persze felkaptuk a fejünket.... Anyád! Gondoltam...

Lehet, hogy már több évtizede itt élnek, lehet, hogy tele vannak lóvéval, de ugyanolyan parasztok, mint amikor átlépték a határt.

2012. szeptember 24.

Bagózunk vagy nem bagózunk? - Népszavazás

Ismét népszavazás volt a hétvégén az országban. Nem ritka "jelenség" ez, hisz minden kutyagumiról megkérdezik a népet. Így van ez persze jól.
Nincs nemzeti konzultáció, nem hív fel telefonon az aktuális President, hogy azt gondoljuk, hogy valóban fontos a véleményünk. Ez csak mókusvakítás, hisz úgy is az fog történni, amit ők szeretnének.

Itt csak feltesznek egy egyszerű kérdést, amire a nép egy egyszerű és egyben döntő választ ad.
Jelen esetben a tegnapi Abstimmung fő kérdése a dohányzás szigorítása volt.
Érdekes dolog, mert ez a kérdés is kantonilag másképp van szabályozva. Van ahol teljes liberalizmus van a kérdésben, van ahol kisebb szigorítások vannak, és van ahol már-már szigorúnak mondható.

2009 óta tart egy civil  kezdeményezés a dohányzás visszaszorítására a munkahelyeken és a közintézményekben.
Ahhoz,  hogy sikeres legyen a kampány és a törvény beiktatásra kerüljön a polgárok mellett a kantonok szavazatára is szükség lett volna. Ez most nem jött össze, 66 % utasította el a szigorítást.

Természetesen arra továbbra i van lehetőség, hogy egy-egy kanton saját határain belül szigorítson.
Megjegyzem a dohányáru nem olcsó, egy doboz jelenleg 7,80-ba kerül, ennek ellenére sok a dohányos.


2012. szeptember 8.

Magyarok közt



Nem egyszerű velünk, magyarokkal.
Mondhatni 10 M széthúzó országa. Ennek ellenére, mint afféle elhivatott Terézanyu azt a küldetést tettem magamévá, hogy nem adom fel.

Néhány hónapja kezdtem el a környezetemben „összeszedni” a hasonló gondolkodású honfitársaimat. Találtam hozzá is egy társat, egy szintén a közelben élő nő/csaj/hölgy (ebben az összefüggésben egyik szó sem állja meg a helyét) személyében, akivel néhány hónapja teljesen véletlenül ismertük meg egymást. A dolog pikantériája, hogy az utcában lakik, ca.200 m-re. 2 év kellett, hogy tudjunk egymásról.
Szerencsére (vagy nem?), nem egyedül vagyok olyan mazochista, aki így gondolkodik, ezért a saját és egy vendég weboldal segítségével elkezdtük a Facebook-on toborozni a környéken lakókat.
Viszonylag gyorsan meghirdettünk egy találkozót. Először azt hittük csak ketten leszünk. Összejöttünk tízen. Nem is gondoltunk ekkor „sikerre”. Mondom ezt úgy, hogy a környéken ezer fő feletti a magyarok száma.
Aztán, ha már lúd, legyen kövér minden hónapban megismételtük.
Már egy törzshelyünk is van, itt a környéken van egy magyar vendéglő, ahol mindig szívesen látnak bennünket.

Az összejövetelekre szinte kivétel nélkül ugyanazok az emberek jönnek el. Néha egy-egy új arc, akit rendszerint többet nem látunk.
Amikor már volt FB csoportunk szépen jöttek az új tagok, bíztunk benne, hogy a találkozók alkalmával személyesen megismerhetjük egymást. Azonban nem így lett.
Az okokat keresem, de nem találom.
Vagy még mindig sikk valakinek felnőttként mindenhova belépni, és csak azért csatlakoztak?
Valaki írja, hogy ismerkedne. Felajánlom a lehetőséget, hogy próbálja meg az oldalunkat, de nem él vele. Akkor minek írt?
Ki tudja?

Szerencsére a „kemény mag” örül a találkozóknak. Már egy babynk is van, ő is részt vesz a bulikon. Még egy hónapos sem volt, amikor eljött élete első gulyás-partijával. Igaz a lakmározással még egy-két évet várnia kell. J
Hogy miről szólnak a találkozók? Rendszerint aktuális problémákról, sikerekről, kudarcokról. Örülünk, ha valakiről jót hallunk, és vigaszt, tanácsot próbálunk adni egymásnak, ha épp nem a legjobban alakulnak a dolgaink.

2012. szeptember 2.

Mekk Mester is megirigyelné... II.

Tulajdonképp ezt a bejegyzést a páromnak kellene írnia, mert az ő tapasztalatain alapul. Mivel ő nem egy írós típus, ezért csak az elbeszéléseire hagyatkozva püfölöm a gombokat a klaviatúrán.
Dilettantizmus? Hozzá nem értés? És meddig lehet ezt így csinálni?

Miről is van szó? Az építőiparról.
Ha valahol a harmadik világban lennénk, nem lenne olyan meglepő a dolog, mint itt Európa közepén.
El kell ismerni vannak olyan iparágak, ahol valóban Svájc a világelsők közé tartozik (gondolok itt az óragyártásra, vagy a gyógyszeriparra), de az építőiparban mintha Mekk Mester lenne a góré.
Párom már az első héten megállapította, hogy ha mi így dolgoztunk volna otthon, akkor az lett volna az első, és egyben utolsó munkánk is, mert úgy elzavartak volna, mint a huzat.

Több hasonlat jut eszembe  róla, de még Petőfi Pató Pali bácsija elbújhat az itteni tempó láttán. Leggyakrabban használt kifejezés, amit hallani lehet a langsam és a molto piano.
Jelenleg egy iskola külső szigetelését és burkolását végzik, ami otthon ca. 3 hetes munka lett volna.
Itt július elején kezdték, és én még nagyon nem látom a végét. A jelenlegi ütemterv szerint (mert az hetente változik), 5-6 hét múlva lesz új terv, szám szerint ki tudja hányadik. Szóval a három hetes munkából így lesz féléves munka. És ezt valaki kifizeti, mint az összes elbarmolást, pazarlást.
Amíg spórolnak egy 1 frankos tételen, addig nem számít több ezer frank kidobása.

Kezdjük ott, hogy olyant, mint kiviteli tervet, a svájci tervezők nem ismerik. Szerintem a számokat sem, mert méretek sincsen a terven. Ami van, az a látványterv. Azzal viszont dolgozni nem lehet. Így van aztán, hogy úgy készül egy-egy ház, mint a Luca, széke. Olyan lassan.
Aztán, hogy egy másik hasonlatot belopjak az írásba, mindent kétszer csinál, kétszer csinál. Mert ugye a Déva várát is felépítették, majd másnapra leomlott. Na itt nem omlik le, csak másnap derül ki, hogy azt mégsem úgy, mégsem oda, és különben is nem is jó.
Aztán kiderül, hogy a terv sem jó, akkor új terv, új kivitelező.
Akkor nem beszéltünk még a pazarlásról. Szerintem arról, hogy anyagszükséglet számítás, konszignálás szerintem teljesen ismeretlen kifejezések erre.
Az iskolán lecserélték az ablakokat, mert nem  egyezett a régi színe az új design-nal. (mellesleg rosszabb minőségűre cserélték). A régi ment a szemétbe.
Ha egy anyagból vágnak (pl, alumínium lemez, amiről  küztudott, hogy nem olcsó), akkor a maradék megy a szemétbe.
Otthon az volt a standard eljárás, hogy a szigetelés nem ázhat meg, azt azonnal burkolni kell. Itt sokszor hetekig áll bezáratlanul a fal. A szigetelés többször megázik, de nem probléma.
És sorolhatnám az égbe kiáltó hibákat, de itt belefér.
Nem véletlenül kerül egy lakás annyiba, amennyibe. Hogy mennyibe?
Az új lakások ára 400 ezer franktól indul, és onnan a csillagos ég. Egy jobb, tetőteraszos 4,5 szobás lakás ára 1 M frank körül mozog.


2012. szeptember 1.

Most akkor se magyar, se svájci nem vagyok?

Ezzel a bonyolult kérdéssel szembesítettek az utóbbi napokban. Hogy is van ez?

Nem titok, elég sokat írogatok a Határátkelő c. blogon. Régebben cikkeztem is (ezeket itt is megtaláljátok), azonban mióta átköltöztek az index-re, ezt a tevékenységet befejeztem.
Miért?
Elképesztő, hogy az emberek mennyire szűk látókörűek. Most 2012-ben. (itt kérek egy kis segítséget: így jó? -szűk látókörű, vagy így: szűklátókörű. Ahányan, annyiféleképp írják, és a végén megint megrónak, hogy az írás tele van hibával :D  )

De térjünk vissza a témára:
Az emberi tudatlanságnak, tájékozatlanságnak nincs határa.
Sokaknak, akik otthon vannak az a fix meggyőződésük  hogy aki ilyen-olyan okból, de elhagyta a hazáját,  az hazaáruló. Menjen be az első okmányirodába, adja le az útlevelét, és a lábát be ne merje tenni Magyarországra.
Azt hiszem hiába is próbálnánk meggyőzni őket arról, hogy a külföldi létnek vannak pozitív hatásai is a magyar gazdaságra. Mármint, hogy a külföldön élők, ha az adójukkal nem, de az otthon elköltött pénzecskéjükkel támogatják a magyar gazdaságot, arról nem is beszélve, hogy sokan a családjukról is gondoskodnak.
Egyesek azt sem látják, hogy akik a közelebbi országokban dolgoznak, sok esetben ingáznak, tehát a kinn megkeresett pénzük minden egyes euróját otthon költik el.
Ismeretségi körömben nagyon sokan vannak, akik bár évek óta külföldön élnek, mégis hazajárnak orvoshoz, fogorvoshoz, fodrászhoz és a többi. (én is)
Persze ezt is ki lehet forgatni, mint mindent. Én is megkaptam egy komment alkalmával, hogy szégyelljem magam, mert hogy jövök én ahhoz, hogy azért jövök haza, mert itt olcsóbbak ezek a szolgáltatások.
Hát nézőpont kérdése, de miért baj az, ha a kecske is jól lakik, és a káposzta is megmarad?

Másik esetben, egy fél éve Svájcban élő fiatalember fejtette ki azon gondolatát, hogy nekem kutya kötelességem lenne Svájcban vásárolni, ezáltal a svájci gazdaságot támogatni.
Ezt sem egészen értettem.
Tudni kell, hogy a környező országokat tekintve Svájc nagyon drága minden tekintetben  Ezért a határ közeléből aki teheti, az átjár Ausztriába, Németországba, Olaszországba vagy épp Franciaországba vásárolni.
Igen, még az echte svájci is, hisz nem ellensége a saját pénztárcájának.
:)
Ezt természetesen a svájci állam is tudja, szabályozta is a kereteket, miből mennyit lehet behozni vámmentesen.
Ettől eltekintve a boltokban elfogy a svájci paraszt által termelt áru is.
Már csak azért is, mert ha józan ésszel gondolkozunk, és tájékozódunk,akkor tudható az a tény, hogy Svájc lakossága a II. Világháborút követően a duplájára nőtt. Viszont sem megművelhető földből, sem parasztból nem lett több.
Így nem kell azon aggódni, hogy a hazai termék nem fogy el.

Szóval mi is átjárunk a németekhez, és sok mindent onnan hozunk.
Húst például nem, mert ez elég szigorúan van szabályozva, azt itt veszem meg, amivel a svájci nemzetgazdaságot támogatom.

Hogy a kétkedők kérdésére válaszoljak: egy Svájcban élő magyar vagyok, aki mindkét gazdaságot támogatja, de nem ellensége a saját pénztárcájának sem.
Van ezzel valami gond?
Szerintem egy felvilágosult gondolkodással bíró személynek nincs.

2012. augusztus 24.

Honfitársaimtól ments meg Uram...

Megkezdődött az iskola.
Immáron negyedik hete küzdünk. Nem egyszerű, mert a legerősebb iskolába járunk, és bizony még nyelvi nehézségek is akadnak.
Ez egy másik téma, talán majd egyszer erről is írok.

Az első napok egyikén kiderült, hogy lányomnak a történelemtanára magyar. Illetve svájci, amint azt később megtudtuk.
A magam részéről nagyon örültem akkor, hisz mégiscsak egy honfitárs, aki talán egy picit szárnyai alá veszi a gyereket. Félreértés ne essék, nem kivételezésre gondoltam.
J
Itt kell megjegyezem, hogy aztán szépen felébredtem, amikor beleért a kezem a bilibe.

Történt egyszer, hogy egy kirándulás alkalmával elbeszélgetett Zsolt bá’ a gyerekkel.
Bár ne tette volna!
Sikerült az egyébként is gyenge lábakon álló önbizalmát ledönteni a béka segge alá.

Dr. K. Zsolt (ugye milyen szép svájci név a Zsolt?)  felvilágosította a lányom, hogy a szülei (mi) tönkretették az életét azzal, hogy rákényszerítették, hogy Svájcba jöjjön.
Valamint, hogy a lányom soha nem lesz svájci, ellentétben vele, aki már az.
Igaz, elárulta, hogy 6 évesen érkezett budapesti, echte magyar szülők gyerekeként, de ez természetesen az ő esetében más. Mert ő már SVÁJCI. Így csupa nagybetűvel.

Továbbá a lányomnak meg milyen rossz, mert itt „szív” a suliban, ahelyett, hogy hazamenne, és otthon tanulna.

Szokták mondani, fehér ember nem felejt:  remélem, kerülök majd olyan helyzetbe, amikor elmondhatom drága jó, sokat tanult (nem hiába Dr.) Zsolt bácsinak, hogy mit kapjon be…