2014. május 31.

Lakhatás újonnan érkezőknek

Tudom, hogy milyen nagy probléma megoldani a lakhatás kérdését azoknak, akik csak most érkeztek.
Ha valaki nem családdal jön, nem minden esetben akar egy egész lakást bérelni, sokan megelégednek egy szobával is.
Találtam néhány lehetőséget, talán segíthet ITT, vagy itt:







2014. május 28.

Hova rakjuk a gyereket?

Korábban írtam már az iskoláról és a szülésről is, de a köztes időszakról még nem esett szó.
Bajban is vagyok a témát illetően, mert egyrészt saját tapasztalatom nincs, másrészt a gyerekelhelyezés (is) elég kacifántos.
Így a témát csak részlegesen tudom megvilágítani, de talán ez is segíthet.

Tehát, megszületett a gyerek, nagy az öröm, de közben letelt az a négy hónap, amig az állam finanszírozza a létünket.
Ekkor kezdődik a latolgatás, visszamenjünk-e dolgozni vagy sem?
A privát véleményem az, hogy töltsünk el minél több időt a gyerekkel, a karriert meg hagyjuk meg másnak.
:)
Persze, vannak akik ezt másképp gondolják, vagy épp nem engedhetik meg maguknak.

1./
Egyik választás, hogy visszamegyünk dolgozni (ha van hova tenni a gyereket).
Mik a lehetőségeink?
- Nagyszülő (külhonban ez elég ritkán adatik meg)
- Babysitter, Tagesmutter, szomszédasszony (találunk-e olyan személyt, akire rábízzuk az apróságot...)
Korábban már írtam a baby sintérekről. Nem egyszerű dolog vica-versa.
Ott picit lehúztam róluk a vizes lepedőt - természetesen nem általánosítva -, de ugyanez igaz fordítva is.
A családok (elvárások) sem mindig egyszerűek.
Hallomásból tudom, hogy pl. a magyar családok nem szeretik a bentlakásos gyerekfelvigyázót. Őszintén szólva, én sem szeretnék idegent a házba. Pedig (talán) ez a legolcsóbb megoldás.
Ugyanakkor olyan személyt szeretnének, akinek nem kell többett fizetni, de máshol lakik. Azért ez sincs rendben így.

Ajánlok néhány oldalt, ahol keresni lehet alkalmas személyt.
ITT lehet regisztrálni pro és kontra, a következő ilyen jellegű oldalt IDE kattintva olvashatjátok, és végül még egy ajánlat ITT.

- KITA - erről később.

2./
Otthon maradunk, ha ez nem viseli meg a családi kasszát.

3./
Ha volt egy éves munkaviszonyunk, akkor elmehetünk munkanélküli segélyre, ami elméletileg akár 1,5 évig is megoldást jelenthet. Ez azonban olyan, mint a kutya vacsorája, mert itt is noszogatják a munkanélkülieket az elhelyezkedésre, amit igazolni is kell. Tehát kamuzni nagyon nehéz. Mint opció azonban esélyes.

4./
Bölcsi alias Kita. Ide beadhatjuk a gyereket, sok helyen már 4 hónapos kortól, és itt is maradhat egészen a hivatalos óvoda kezdetéig. Ha bírjuk pénztárcával. Ezt csak azoknak ajánlom, akik nem a minimálbér környékén keresnek. Egyszerűen azért, mert ez egy nagyon drága találmány. Igaz, sok a lehetőség, mind a tematikus választást illetően, mind a napirend beosztást figyelembe véve. Például van aki, részmunkaidőben dolgozik, így a kicsi is csak fél napot tölt el itt. Vagy nem minden nap megy, eszik/nem eszik reggelti/ebédet. Ezekben a kérdésekben lehet egyezkedni. :)





Néhány oldal erről is:
Egy BernbőlZürichből, és Badenből.
Ha megnéztétek az Angebot címszó alatt az árakat, remélem nem kaptatok infarktust.
:)
Ezek általában privát intézmények, vannak "állami" helyek is, amik jóval olcsóbbak, de oda bekerülni felér egy lottó ötössel.

5./ Visszük a picit a munkahelyre.
A gyerekelhelyezési probléma központosult, tehát felsőbb helyen is foglalkoznak vele. Vannak olyan programok, amik támogatják a cégeket, hogy teremtsék meg a lehetőségét, hogy a gyerekeket a cég által működtetett intézményben lehessen elhelyezni. Ezeknek a száma azonban nagyon kevés.
Én eddig egyről hallottam, de sajnos már nem is emlékszem melyik cég volt az.

6./ Home office munkahely. Ez meglehetősen speciális eset, hisz aki eladó a Lidl-ben, nem igazán tud dolgozni az otthonából.
Azonban vannak olyan szakmák, ahol ez megvalósítható. Mivel ez a lehetőség még itt is gyerekcipőben jár, csak egy idevaló cikket találtam róla, amely ITT olvasható.


Durván ennyi az általam ismert  lehetőségek száma, ha van egyéb ötletetek, írjátok meg.

2014. május 26.

Hülye reklámok

Elvétve nézem már a tv-t élesben, a kedvenc sorozataim is inkább letöltöm, de néha-néha azért lyukra futok.
Hogy egy negyven perces film x+ n (ahol az x minimum 3) számú reklámblokkal spékelve már másfél órás, lassan megszokott, ki kell tölteni valamivel a műsoridőt.

A héten szingli voltam, így más szórakozást nem találva, esténként a televigyort lestem.
Aszongya a reklám: kelj fel tíz perccel előbb és igyál egy kávét. Még ha kávé lenne, a reklám nescafét tol az arcomba. Pfujjj.

Most kérek elnézést a termék kedvelőitől, én a témát illetően határozott véleménnyel rendelkezem:
a kávé legyen frissen pörkölt, őrölt kávéból, mint ahogy a libamáj ne tofuból legyen, a tej az ne 1 % százalékos izé és folytathatnám.
:)
Visszatérve a reklámra: hát nem fogok 10 perccel előbb felkelni, még egy jó kávéért sem. Bakker, ötkor kelek. Minden perc ajándék.
:D

Aztán a következő: egymás után 5 (!) gyógyszer reklám. Az egyik megszünteti a fosást, a másiktól 20 évet fiatalodsz, a harmadiktól meggyógyul a reumád, és ha ez sem használ, ott van a fájdalomcsillapító, amivel minden fájdalom elmúlik. Ha mindez nem segít, akkor vegyél be terhes vitamint.
:(
És akkor még nem ejtettem szót a pelenka, betét és a megunhatatlan (?) mosópor reklámról.
Ja, és visszatértek a hitel promóciók is, amit egy tojás szétválasztásával mutatnak be. Hogy jön össze a kettő? Csak én nem értem?
:)
Jó, tudom el kell adni azt a sok vackot, de legalább valami jó körítés lenne hozzá.

Ennyire képes a reklámszakma?
Engem nem győz meg egyik sem, még csak az érdeklődésem sem kelti fel.



Egy jó reklámra emlékszem az utóbbi tíz évből. Az akkori Pannon Gsm kezdte el tolni az emberek arcába a 'bee'-t. Na, az jó volt. Semmi mást nem láttál, csak hatalmas zöld felületet, egy bee felirattal.
Hetek teltek el, mire kiderült, hogy mi az a 'bee', de addigra mindenki arról beszélt.

Most beszélnek az emberek egy konkrét reklámról?
Nem hiszem.



2014. május 24.

Ízlések és pofonok

Bizony különböznek.

Néha bajban vagyok, mert nehezen találom a határt, hogy miről írjak, illetve miről ne.
Szívesen érintek privát témákat is, de mivel nem ismertek személyesen és az írás egy olyan szakma, amit soha nem tanultam, ráadásul még tehetséges sem vagyok, nem mindig sikerül kifejezni magam megfelelően.
Sokak számára így leszek szimpatikus vagy épp unszimpatikus. Félreértés ne essék, nem feltétlen akarok "kedvenc" lenni, sőt ez sem zavar, ha valaki leírja, hogy nem kedvel. Előfordult már, hogy e-mailt kaptam, amiben tudatta valaki, hogy "szar a stílusod". Elfogadom.
Érdekes dolgok ezek.
Csak mellékesen jutott eszembe, láttátok a filmet?
Aranyos.


Nyugodtan olvass tovább, mert ez nem egy lelkizős poszt lesz, egész másról akarok írni, illetve mutatni szeretnék valamit.
Kis privát betekintés az ízlésvilágomba, ami szintén nem feltétlenül egyezik a nagy többséggel.
:D
Így hát, kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is.

Azt tudjátok, hogy hónapok óta lakhatást keresek, a korábban felvázolt parkoló, fűtés és egyéb problémák miatt.
Sajnos, kevés sikerrel.
Nyilván, sokaknak szaladhat fel a szemöldöke, hogy milyen igényeim lehetnek, hogy nem vagyok képes egy nyomorult házat találni.
Dehogynem.Van itt, de olyan áron, amit nem szívesen fizetek egy bérleményért.
Mit akarok? Olcsón, jót.
:)


Dicsekvés nélkül mondhatom,  hogy otthon is jó körülmények között laktunk, egy új házban, amit én rendeztem be. Szerintem, természetes az igény, hogy legalább valami hasonlóban folytassuk az életünk, ha már egyszer eljöttünk.
Igen, nekem/nekünk ez fontos. Másnak, más a fontos. Van aki inkább autóra, ruhára, nyaralásra költ.
Mások vagyunk, ennyi.

Itt megint felmerül egy kérdés: hogy várjam el, hogy egy bérlemény olyan legyen, ami közelít az igényeimhez?
Sehogy.
Vagy, ha igen, akkor fizessek érte, mint a katonatiszt. :)

Ha az otthoni házunkat akarnám kiadni itt, akkor kb. 5000.- lenne havonta. Na, hát ennyit még magamnak sem fizetnék. :)
Mondjuk, nevetségesen hangzik, de a 10 részéért tudtuk kiadni. :(

Ami viszont nagyon érdekes, hogy nagyon sok ingatlant találni aranyáron, miközben egy nagy határ kaki (nekem).
Ritkán ki lehet fogni igényes, szép lakást/házat normális áron is, de ehhez nagy-nagy szerencse szükségeltetik.

Persze, itt jön az ízlés dolga. Ami nekem sz@r, az nem biztos, hogy másnak is az. Ami engem zavar, nem biztos, hogy mindenki mást zavar. :D
Ez teljesen normális.

Nem szaporítom tovább a szót, jöjjenek a képek, amin a napokban meglepődtem.
:)

A minimaldesign. 

Az én olvasatomban ezt most azt jelenti, hogy elfogyott a végére a pénz és nem lett befejezve. :D

Kívülről egy hangárnak tűnik, később kiderül, hogy belülről is. Meg kell jegyeznem, hogy ugyan nagyon távol áll az én ízlésemtől, itt még nem nyomtam egy esc-et.



Na, itt gondoltam arra, hogy a tervező véletlenül a gyereke által rajzolt házat adta át a kivitelezőnek. :)



Ó, Istenem! Na, hát ez már döfi. A szobák mobil falakkal vannak elválasztva. Hogy vakolatra miért nem jutott...

És ekkor jött számomra a kegyelemdöfés

Sikerült beépíteni egy 23 ezer forintos Tesco takarékos konyhát. De azt is hogyan?

A végére már csak egy kérdésem maradt:



Az is design része, hogy el van kenve a téglán a malter? Hm... hogyan lehet ezt a falat takarítani, mondjuk ha ráfröccsen a lecsó? Egyetlen előnyt találtam, hátvakarónak tökéletes. :D


Ezért a házikóért egyébként havi 3100 frankot kérnek.
Találtam egy másikat, ami nekem sokkal jobban bejött. Kívülről ugyan egy standard darab, de legalább be van fejezve.
:)

Olcsón, jót:




... és a konyha...

Ugyan, nem kedvencem a magasfényű bútor, de semmilyen tekintetben nem veszi fel a versenyt az előzővel (szerintem).

Ezért egyébként "csak" 2600-t kérnek.
Nagyságra is hasonlóak, és az elhelyezkedésben sincs lényeges különbség.


Ti melyiket választanátok (ha az ár nem számít)? Az indoklás is ér.
:)





2014. május 23.

Tudtad-e, hogy...

... Svájcban van a falmászók Mount Everestje?

1606 m-es magasságban, Ticino kantonban, a Blenio völgyben található a Luzzone- tó (Lago di Luzzone), amit 3000-es méteres hegyek vesznek körül. A legmagasabb pont Piz Terri (3149 m).
1963-ban egy gátat építettek (Diga di Luzzone), majd annak magasságát 1998-ban megtoldották még 17 méterrel.
Ebben láttak lehetőséget a falmászók is, akik kapaszkodókat építettek a gát oldalára. A mesterséges mászófal magassága a világon pillanatnyilag a leghosszabb, 165 méter.
Kedvcsináló videó ITT
képek és további cikk ITT.

forrás: hikr.org



Felirat hozzáadása
























forrás: horyinfo.cz
































2014. május 22.

Ez most komoly? :)


Nem tudom, hogy írtam-e már, van egy érdekes elfoglaltságom.
Gyűjtök, adok-veszek ezt-azt .
:)
Az utóbbi időben jellemzően antik dolgokat. Nem megélhetési célból, hanem szórakozásból. Eddig jórészt megtartottam vagy elajándékoztam a megszerzett holmikat, de amiben látok üzletet, azt továbbadom. Meg már hely sincs a lakásban. :D

Kutakodásaim alkalmával sok "érdekes" hirdetésre bukkanok. Néha, nem tudom eldönteni. hogy sírjak, vagy nevessek egy-egy üzleti ajánlat láttán.

Néha tropára használt dolgokat is az új árában vagy még többért kínálnak. Még az is előfordul, hogy akad egy mazsola és elkel a dolog.
Sokan a vásárlás hevében csak a licitálásra koncentrálnak és arra nem figyelnek, hogy a tárgyra már sokkal többet tettek, mint az a boltban kapható.
Másik kedvencem, amikor egy 5 éves cuccra is ráírják, hogy antik. :)

Mai napi kedvencem, amiről szentül meg voltam győződve, hogy pihent agyar takar, nem is egyedi eset. Később számtalan ilyet találtam.
Használt illatszer.
Ha ezer évig élek, akkor sem jutott volna eszembe eladásra kínálni a már megunt, feleslegessé vált parfümömet.
Velem szemben, másoknak igen.
:)
Ennek a maradék kölninek 19 frank a kikiáltási ára. A szöveg szerint 3 cm van benne, az üvegnek nincs meg a teteje.





Valaki esetleg?
:)

2014. május 21.

Anyád!


Bocsánat, de néha belőlem is sikerül kihúzni az ideget.
Néhány hónapja, amikor autóink megszaporodtak és megtörtént az ominózus feljelentés, kértük a tulajdonost, hogy biztosítson részünkre parkolóhelyet.
Nem tudott (erről papírom is van).




Így nem maradt más, mint a ház előtti parkolás.
Ez a parkoló ( 3 autó fér el), elméletileg Besucher (látogató) parkoló, de csak szájhagyomány alapján, ugyanis sem felfestés, sem tábla, sem semmi nem jelzi, hogy azt nem használhatom.

Ma kaptunk egy cetlit a szélvédőre:



Ahogy látszik, aláírás nélkül (ismét).
Hát, a jó édesanyádat, te büdös bunkó.
Legszívesebben visszaírtam volna, hogy a "kezed töröm el, ha még egyszer hozzáérsz az autóhoz".

Aztán tovább is gondoltam: ha most éjszaka "véletlenül" kitörik a szélvédőm...
Kihívom a rendőrséget... megtalálják a cetlit...
:D

Ugye-ugye?
Okosságért nem megyek a szomszédba. Itt azonban még nem tartunk.
:D

Válaszul mi is egy cetlit tettünk a szélvédőre, hogy sajna nincs más hely, el lehet ballagni, ha nem tetszik.

Bár, az esélye annak, hogy jelen írásomat elolvassa a "tettes" (hacsak nem a helyes magyar szomszéd volt), konvergál a nullához,  innen üzenem: nem szeretem, ha b@szogatnak...
Nagyon nem szeretem.

Félreértés ne essék, nem érzem magam marha erősnek, de névtelen megkeresésektől hányni tudok. Ha valakinek valami baja van, akkor álljon elém és mondja a képembe.
Ja, és még egy: abban a parkolóban csak a mi kocsink áll. Akkor miért olyan fájdalmas ez? És még egy: a másik ház előtt szintén parkol 2 autó, akiknek nincs garázsa, azokat miért nem matricázta fel?

Uff, én szóltam.


2014. május 19.

Ismét népszavazás

Tudom, lassan már unalmas, de megint szavaztak az állampolgárok a jövőt illetően.
Ismételten négy kérdés került terítékre, melyből két érdekes témát emelnék ki:
1. A "tisztességes" minimálbér megszavazása, ami azt jelenti, hogy óránként 22 franknál nem lehet kevesebb a bér.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a minimálbér 4 ezer frank lenne a jövőben. A parlamenti szavazáson is többen szavaztak ellene, mint mellette, így annyira nem meglepő, hogy végül elutasításra került a kezdeményezés. Gyakorlatilag az arány 76:24 lett. Ez elég meggyőző.
Korábban említettem, hogy én is ellene voltam, de ennek miértjéről később írok még bővebben.


2. Vegyünk- e 22 Grippent, vagy ne vegyünk? Ez itt a kérdés. Nem veszünk.
Ez azt jelentette volna, hogy 3,1 milliárd frankot tol át az állam a svéd Saabnak, 10 éves részletekben. Ennek fejében teljesen lecserélésre került volna a nemzeti hadi repülőgépflotta (54db F 18 van jelenleg).
Itt jóval szorosabb volt a szavazatok aránya, mert ezt a kérdést a parlament is támogatta. A nemek aránya 53,4 %.
Ez egy érdekes téma volt, mert a Parlament elég szorosan, de megszavazta, ugyanakkor mégsem ment át. A magam részéről az ellenállást abban is látom, hogy komoly vita volt a múltkoriban arról, hogy egyáltalán mikor repülhet a Luftwaffe. Az akkori döntés értelmében csak munkaidőben lehet gyakorlatozni. Hangsúlyozom, hogy nem vagyok szakértő, de laikusként azt gondolom, hogy ez is jelentősen befolyásolta az eredményt. Akit bővebben is érdekel a Luftwaffe, IDE kattintva olvashat róla.




Két további kérdést viszont megszavaztak a polgárok, az egyik az egészségügyi alapellátást erősíti (88:12), a másik, a bizonyítottan pedofilok örökös eltiltását a gyerekekkel való foglalkoztatástól való felvetésre vonatkozott (64:36).



A végleges adatokat ITT nézhetitek meg.



2014. május 16.

... és elszabadult a pokol...

Tegnap este eszembe sem jutott, hogy ma fociról fogok írni.
Nem tartozik a kedvenc sportágaim közé, mert magyar képviselői nincsenek olyan szinten, hogy egy sort is megérdemeljenek. Ennek ellenére, azért egy jó BL meccset megnézek, vagy majd a VB-t a nyáron.

Este Aarauba vitt az utam, és a vasútállomás előtt piros lámpát kaptam. Közben bámészkodtam és arra lettem figyelmes, hogy kordonnal vannak elzárva egyes részei és rohamrendőrök sorakoznak előtte. Egyelőre csak ráérősen.
Csodálkoztam is, mert nem úgy tűnt, mintha valami "akció" lenne folyamatban. Eszembe jutott, hogy
talán gyakorlatoznak.





Ám, néhány perccel később hallottam a rádióban, hogy a Basel jön és bajnoki meccs lesz.
Azt tudni kell, hogy a Basel évek óta nyeri a hazai bajnokságot, és előkelő helyen szerepel a nemzetközi mezőnyben is.
Az elmúlt évben bennünket is jól elkalapáltak. :(

A szurkolótáboruk enyhén fogalmazva macerás, nem véletlen, hogy a fakabátok kivonultak.

Ma reggel hallottam, hogy nyertek (nem volt meglepetés, az Aarau csak 8.) és kisebb balhé volt (ismét) a meccs után.
Megnéztem a videót.

Amit nem értek:
Miért kell hecceli a másik tábort? Vica- versa.
Miért nem lehet felhőtlenül örülni valaminek?
A rendőrök miért olyan későn "avatkoztak" be? (már bocsánat, de álltak mint a balf@szok)
Pedig, ha megnézed a videót, nem egy nagy tömeget kellett volna kordában tartani, mintegy 50 szaki nem bírt magával.
Megkockáztatom, ha a "rendezők" nem lettek volna, és nem próbálták volna csillapítani az indulatokat, nagyobb balhé is lehetett volna.



Tudom, ebben a nagy "demokrésönben" nem lehet csak úgy beavatkozni. Ha elcsattan egy pofon, azt magyarázni kell.
Részemről egy pillanat alatt oldottam volna meg a helyzetet: elvertem volna őket, mint szódás a lovát.
Ilyenkor mindig az jut eszembe, jobb volt az "átkosban".

Vonatkozó cikk és videó ITT :
és
ITT
valamint
ITT
és végül ITT.

Különbség ügynök és ügynök között

Szerintem nem csak a magam nevében mondhatom, hogy olyan nagyon nem szeretjük az ügynököket.
Nehéz megtalálni azt a személyt, akivel együtt tudunk dolgozni. Nem tanítják (még most sem?) ezt a szakmát, sokan nagyon rosszul csinálják.
Nekem otthon sikerült megtalálnom egy olyan személyt, akiben maximálisan megbíztam, ő kezelte a privát és az üzleti biztosításokat is.
Kéz kezet mos, mindenki jól járt. Nekem nem kellett aggódnom, hogy valami nincs rendben, ő időnként átalakította, amiért gondolom megkapta a jussát.
Nincs ezzel gond.

Amikor kijöttünk, az ügyeinket intéző cég biztosított egy helyi emberkét, aki megkötötte az akkori kötelezőket. Nem panaszkodhatok, mert a biztosítás, amit a „nyakunkba sózott” nem volt rossz, de az ügyfélkezelés fogalmat ő sem ismerte. Azóta sem hallottunk róla.




Később ajánlottak egy magyar szakembert, aminek nagyon megörültem. Bár ne tettem volna. A biztosítás nyelvezete még sokszor magyarul sem egyszerű, hát még egy nem beszélt nyelven. Gondoltam, legalább vele ki tudok igazodni a részleteken. Többször beszéltem vele, és szóba került, hogy szeretném, ha az összes biztosítás egy kézben lenne. Azt gondoltam, hogy ebben ő is lát lehetőséget.
Természetesen, ez egy hosszabb folyamat lett volna, mert volt olyan biztosítás, ahol kötelmem volt.
Az elején megköttetett velem néhány, – szerintem- felesleges biztosítást. Mivel nem volt jelentős tétel, ezért a „hagyd magad, előbb szabadulsz” elvet figyelembe véve, hagytam.
Érezze magát ő is jól.

Talán emlékeztek még, az előző lakással kapcsolatos problémára, amikor segítségét kértük, mivel ez a jogi biztosítás teljesen ismeretlen volt számunkra, nem ismertük a metódust.
Nem nagyon kapkodott, az iratokat egy hónap késéssel (!) küldte meg a jogi osztálynak, amivel - szám szerint - ca. 2 ezer frank kárt okozott.
Sőt, még neki állt feljebb, hogy rossz ügyfél vagyok.
Szerintetek, oda akartam vinni még a többit?
A folyamat így megszakadt, a régiek is maradtak ott, ahol.

Nemrégiben új autót vásároltunk, a régi beszámításával. Minden ment a maga útján, a biztosító megküldte az európai biztosítási kártyát. A díjról meg is feledkeztem (nem jött csekk).




Minap jelentkezett a biztosítós ember is, akinél évekkel ezelőtt megkötöttük még az x autóval ezelőtti biztosítást.
Hirtelen meg is ijedtem, mert csak annyi ugrott be, hogy nem fizettünk semmit, az nem, hogy tulajdonképp a beszámított autóra már rég ki van fizetve az éves díj.
Amiért hívott az ember: felhívta a figyelmünket, hogy egyeztetnünk kellene, mert kevesebb lesz a díj, természetesen az egyéni igényeink alapján, mert
- kisebb az autó,
- nincs lízingszerződés.

Érzitek a különbséget?

Egyébként, ennél a biztosítónál is volt már kárunk, amit egy szó nélkül kifizettek. Ennek ellenére nem mondta, hogy rossz ügyfelek lennék.

Ami még nagyon szimpatikus, hogy menet közben ez a pali valami fő-fő akármi lett a cégnél, de az ügyfeleit nem adta le (jó-jó, ebből plusz zsé is jön), hanem kezeli továbbra is.
Megtehette volna, hogy valami ’beóval’ intézteti, de nem így történt.

Ha már biztosítás, néhány szó a gépkocsi biztosításról.

Ha autót vásárolunk, addig nem kapjuk meg a forgalmi engedélyt, amíg nincs megkötve a kötelező biztosítás. A közlekedési hatóság zárt láncú rendszeren keresztül ellenőrzi, hogy megkötöttük-e.
Ezt megtehetjük akár az interneten is, ezen az oldalon pl. : comparis.ch.
Hogy mit választunk és mennyiért, széles skálán mozog.
Ha lízingeljük/részletre vesszük az autót, akkor a bankok ragaszkodnak a teljes cascóhoz.
Ez szerintem senki számára nem ismeretlen, otthon is így működik.
Ha készpénzre vesszük, akkor pedig csak a kötelezőt kell megkötni.
Az éves díj összege nagyon sok mindentől függ.
Pl. a kocsink paramétereitől, a vezető személyétől, korától, lakhelyétől, de még az sem mindegy, hogy milyen színe van a Bewiligungnak. Sőt, a részlet vagy lízing konstrukció is jelentősen drágítja a biztosítást, akár több száz frank is lehet a különbség.
Bár, állítólag vannak nagyon olcsó biztosítók, nekem ritkán sikerül évi 2000 alá vinnem az összeget.
:)
Valamit rosszul csinálok, biztos.


2014. május 14.

Májusi eső...

aranyat ér , helyett tele a hócipőm vele.
Úgy látszik minden szezonban születik egy írás az időjárásról.
Az elmúlt évben a véget nem érni akaró télből volt elegem, most az esőből.
:)
Ok tudjuk, hogy itt sok az eső.
De ennyi?
A hét időjárása már- már katasztrófa.
Jön egy monszunszerű eső/vihar/zivatar, majd 10 perc múlva süt a nap. Aztán kezdődik elölről. Ez megy már lassan egy hete.
A kertben bokáig ér a víz.

És hideg is van.
:(
És a szél is fúj.

Ááááááááááááá....
:((((

Néhány mai felvétel.








Kattints a további bejegyzésre a felvételért! (meg ne kérdezd, hogy miért van így! Csak.) :D



2014. május 13.

Jó-e a statisztika? - érdekesség

Többször keveredtem vitába különböző fórumokon a statisztikai adatok valóságtartalmáról.
Véleményem szerint, mérget nem szabad rá venni, azokból messzemenő következtetések levonása nem szerencsés.

Hogy miért?
Az otthoni cégünk az adatszolgáltatásra kötelezettek körébe tartozott. Ez annyit jelentett, hogy negyedévente (néha havonta), mint Nyilas Misi kaptunk egy nagy pakkot, amibe egy csomó adatot be kellett (volna) írni. Először nagyon becsületesen kitöltöttem azt, úgy ahogy kell. Ám, ez sok-sok munkaórát vett el, amivel ugye egy fillért sem kerestem.

Gondolj bele! Csak az egyik adatsor kitöltése mennyi munkát emésztett fel.
Meg kellett adni, hogy egy-egy hónapban hány embert alkalmaztunk. Egy építőipari cégnél, ahol akkora a jövés-menés, hogy sok embert meg sem ismersz, mert mire találkoznál vele már nem dolgozik ott, ez nem is olyan egyszerű.
Volt olyan eset, hogy a törvény értelmében, a munka megkezdése előtt kellett bejelenteni a dolgozót . Felvettük, bejelentettem és nem jött dolgozni, többet soha nem is láttam :(
Ezt az embert hova írjam?
:)
És akkor még nem beszéltem a sok felesleges munkáról ezzel kapcsolatban is: mivel be volt már jelentve, az összes be,- és kilépő papírját meg kellett csinálnom. Ha ezt rendesen lepapíroztam, akkor pontosan 17 db különféle igazolást kellett kitöltenem. Úgy, hogy nem is dolgozott nálunk. Ellenben, ezt hiány nélkül kellett prezentálni, mert egy esetleges ellenőrzés alkalmával jó sok bírságot kellett volna fizetni, ha nem tudom bemutatni.

Visszatérve az adatokra: a törvény azt írja elő, hogy köteles vagyok az adatszolgáltatást elvégezni, de azt nem szankcionálja, ha tévedek. :)
(Ritka törvények egyike.)

Így aztán, a kezdeti lelkesedés hamar lelohadt.
Beírtam mindent szépen "ex-has".

Feltételezem, hogy mások is voltak ezzel így. Hisz a mikro-, és minivállalkozások nem tudnak ezért egy plusz embert fenntartani. Ha kiadod, külsős cégnek... ugye nem kell magyarázzam? Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen.

Én ennek fényében tekintek a statisztikákra.

Azzal kapcsolatban, hogy hányan dolgoznak külföldön nagyon sok adat jelent meg az utóbbi időben. Először volt 300 ezer, majd 4, később 500 ezer. A legfrissebb már közel 600 ezer külföldön dolgozót említ.
 ITT  olvashattok róla bővebben.

Svájc esetében is csak hozzávetőleges az alig 8 ezres szám. Igaz, ez az aktív dolgozók száma, és ebben nincsenek benne a gyerekek, a nem dolgozó anyukák, a már kettős állampolgárok, a már nem aktív korúak és a feketén itt dolgozók. Igen, ilyen is van.

Hogy valóban mennyien élünk Svájcban?

Néhány éve még az iwiw-es időkben rákerestem, hogy hány svájci lakhellyel rendelkező ember van, Már akkor is több mint 5 ezer találatom volt. A közösségi portálok sem tekinthetők reprezentatív felmérés alapjának, próbálkoztam utánajárni.

Nagyon óvatos becslés szerint egy közepes városnyi (30-35 ezer) magyar él Svájcban. Ezt semmi sem igazolja jobban, hogy szinte nem telik el olyan nap, amikor ne találkoznék magyarokkal, bárhova is vessen az utam.

A cikk felhívja a figyelmet az esetleges baki lehetőségeire, így mindenképp ezzel a megjegyzéssel együtt tekintsünk az adatokra.

 " Figyelembe kell venni azt is, hogy a nem hivatalosan jelenlévő magyar munkavállalók nem jelennek meg a statisztikában, ez még tovább növelheti a számokat, de azt is, hogy a határon átnyúló ingázás, vagy a re-migráció éppen ellenkezőleg, csökkenti a számokat. Összességében azonban az 500-600 ezres szám reálisnak tekinthető még a hivatalos statisztikai adatok alapján is."


2014. május 12.

Valóban száguld a gazdaság (?)


Az otthoni híreket olvasva naponta szembesülök a fenti kijelentéssel. Őszintén szólva, én ebben kételkedtem, de a hír IGAZ.
Száguld a magyar gazdaság.
Hurrá!

Hogy nem őszinte az örömöm?
Sztori:
Vettünk egy teherautót, amit szerettünk volna felmatricázni és padlólemezt csináltatni bele.
Otthon.
Igen, lehet fikázni, hogy biztos azért mert ott ócsóbb. Ez így van. Még a 27 %-os jaffával is kevesebbe kerül, mintha itt csináltatom.
De!
Egyrészről, miért lennék a saját pénztárcám ellensége, másrészt fáj az valakinek, ha ezzel az otthoniakat "támogatom"?
Olyan nagy baj ez?

Google a barátunk, rákerestem az e témában munkálkodó cégekre, hogy begyűjtsem az ajánlatokat.
Örültem, mert a szerviz, ahova régebben hordtam az autókat, foglalkozik ilyennel, legalábbis a honlap szerint.
Gyorsan, e-mailben kértem ajánlatot.
Így tettem a matricás cégekkel is.
És kezdődött a várakozás. Egy nap, két, nap, három nap, semmi.
Hm.

Közben eltelt már két hét és nem jött egy válasz sem.
Párom - feltételezve, hogy esetleg nem kapták meg az e-mailt - felhívta a őket (márkaszerviz), hogy érdeklődjön.
Titkárság szerint: "de, de, megkaptuk a mailt, de mi nem foglalkozunk ilyennel."

Mivel ki volt hangosítva, azonnal nagyra kerekedett a szemem, és örültem, hogy nem az én kezemben van a kagyló, mert különben elkerítettem volna.
1./ ha nem csinálnak, miért van fenn a honlapon, hogy csinálnak? Ezzel már sokadszor találkozok, és nem értem. A mi oldalunkon csak olyan munkák szerepelnek, amivel valóban foglalkozunk.
2./ a "nem" is válasz.
Szerintem.

Próbált érdeklődni, hogy esetleg tudnak-e ajánlani valakit.
Kaptunk egy számot, ahol viszont nem vállalták csak 2 hónap múlva, és nem azzal az anyaggal, amivel szerettük volna.

Nem maradt más hátra, mint telefon egy másik szakszerviznek. Bár megyeszékhelyen lakunk, nálunk nincs.
A legközelebbi, a szomszéd megyeszékhelyen. Ja, és Opelről van szó, ami nem egy ritka típus. Ha valakinek garanciális javításra kell vinni, akkor 60 kilométert kell autózni? Mindegy, ez végül nem az én problémám...

Itt végre szerencsénk lett, mert egy normális (nak tűnő) pali vette fel a telefont. Hosszas beszélgetés következett, adatok egyeztetése. Stb.
Csak épp ajánlat nem érkezett.
Hát, na. Evvan.

A négy elküldött ajánlat kérésre matrica ügyben egyetlen válasz sem érkezett. "Nem" sem.
Agyaltam.
Ha valóban ennyi munka van, annak csak örülni tudok, bár akkor is illene (a későbbi munka reményében), legalább egy "nem"-et írni válaszként. 
Ellenben ha nemtörődömségből állnak így a munkához, akkor nagy a baj.

Vajon melyik?

2014. május 8.

Születésnap

Bevallom, voltak olyan pillanatok az első évben, amikor elbizonytalanodtam, hogy jó döntés volt-e itt céget csinálni.
Ma már, a nehézségek ellenére sem bánom, hogy 2009-ben lapot húztunk 19-re.
:)

Így jöhetett el a mai nap is, amikor öt évesek lettünk!






Remélem, még sokszor 5 évet ünnepelünk és ha Magyarországon nem sikerült elérni, akkor itt építhetünk brand-et (jó-jó, ez most kicsit nagyképű, de legalább jól hangzik).
Több tervünk is van, ami megvalósításra vár, de erről majd később.






2014. május 7.

Külcsín vagy belbecs?

Külföldön járva sokszor tapasztaltam azt, hogy egyes intézmények sokkal puritánabb megjelenésűek, mint amit otthon megszoktunk. Hogy ez a rongyrázás mire jó, azt nem tudom. Talán a tipikus magyaros életérzéshez szükséges. Példának említhetném a bankot, ahol dolgoztam. Olyan szintű pazarlás folyt, amit semmivel nem lehetett magyarázni. Ezt persze kevesen tudják, csak akik benne voltak/vannak. Bár a titoktartási szerződésem lejárt, nem ezzel szeretnék példálózni, hanem inkább egy friss élményt osztok meg veletek.

Bizonyára többen jártatok már közjegyzőnél. Nem tudom, hogy ti mit tapasztaltatok, de én eddig három esetben tettem látogatást, három különböző embernél ugyanazokat látva.

436

Tapasztalataim: ha felhívom az irodát, a titkár/nő veszi fel, vele tudok időpontot egyeztetni. Maga az iroda/lakás inkább hasonlít egy múzeumra. Minimum antik bútorral,  Chesterfield vagy Biedermeier garnitúrával berendezve, kristálycsillárral a plafonon, olajfestményekkel a falon. :)

Ha figyelembe vesszük, hogy amennyit két aláírásért kérnek, abból könnyen lehet ilyeneket vásárolni. De vajon szükséges? Aki aláírja pl. a kölcsönszerződést vagy a végrendeletet, neki tök mindegy.

Erre számítottam itt is.

Ehelyett itt maga a közjegyző vette fel a telefont és adott időpontot.

Gilvadi_forditas_tolmacsolas_forditas_okiratforditas_2

A lakás puritán, semmi antik. Olyan székei voltak a tárgyalóban, mint 10 éve nekünk az irodában. Semmi luxus, minek is…

Oké, itt is volt titkár ( a közjegyző fia), aki elvégezte a piszkos munkát. A papa, mert kb. 85 meg a halál között lehetett, csak aláírni jött be. Közvetlen volt, semmi felsőbbrendű allűr. Érdeklődött honnan jöttünk, hová megyünk. Ennyi. Ez sem tartott tovább fél óránál.

Miért kellett a közjegyző? Nos, időnként változás történik a cég életében, amit írásba kell foglalni, ezt a közjegyző jegyzi ellen. Jelen esetben is ez történt, elköltöztünk és a tulajdonosok tekintetében is változás történt. Az otthonival kapcsolatban érdekes, hogy jóval egyszerűbb a társasági szerződés is. Ez persze annak köszönhető, hogy a cégjog világosabban van megfogalmazva. Nem kellenek igazolások pl, az új címről, nincsenek személyes adatok a papírokban. Nem kell nemzetiszín szalaggal és ingyombingyommal összekötni az iratot. Mosolygó arcNekem még példányom sincs belőle, mert minek. Ha nincs probléma, akkor semmihez sem kell. Ha probléma van, akkor kikérem a cégbíróságról.

7

A számlát még nem kaptam meg, előzetes információim szerint 8-1000 frank körül lesz. A cégbíróság – mivel nem kértem sürgősséget –, ca. két hét alatt jegyzi be a módosításokat.

Ilyen egyszerűen is lehet valamit csinálni.

2014. május 4.

Rheineck

Nem, nem káromkodtam, és nem is tüsszentettem.
:)
Ez egy kis falucska neve, ami az osztrák-svájci határon van. Évekkel ezelőtt véletlenül találtunk rá, és otthonról visszafele jövet mindig itt jöttünk át.
Annak ellenére, hogy kiépített határállomás van, élő embert még nem láttunk mostanáig. Friss hús gyanánt egy egész tehéncsordát át lehetett volna hajtani észrevétlenül.

Nem mintha atomot csempésztünk volna, de némiképp leegyszerűsítette a behozatali folyamatot. A gépeink nagy része itt jött be, aztán némi élelmiszer és a jóféle hazai pálinka is itt utazott.
Itt zárójelben megemlítem, hogy egyre jobban szigorítják az élelmiszer behozatalát.
Ha már témánál vagyunk, a július 01-től hatályos rendelet szerint a behozható élelmiszerek listája.



Bővebben ITT olvashattok a témában.

Na, de térjünk vissza a határra.
A múlt héten jövök vissza (már kellőképpen elcsigázva), amikor látom messziről, hogy gyanús sötétkék egyenruhás posztol a határon.
He?
Hát ez?
Lassítottam, lehúztam az ablakot és köszöntem, de mivel nem adott egyértelmű jelet a megállásra, ezért már épp gázt adtam. Volna.
Nem adtam, sőt a fékre léptem, mert utánam szólt, hogy álljak meg.
Nem volt egy jó nyitás.
Elkérte a létező összes papírom (jogsi, útlevél, Bewiligung). Megnézte, majd behúzott a barakkba.
Néhány perc izgalom, de mivel tudom, hogy nem vagyok az Interpol körözési listáján, nem aggódtam annyira.
Mondjuk, azt nem értem a kocsi papírjait miért nem kérte el.
Néhány perc és vissza is jött, mondta szálljak ki, nyissam fel a csomagtartót.
Biztos, ami biztos mondtam, hogy van nálam némi alkohol (nem volt több a megengedettnél). Lehet észre sem vette volna, de jobb a biztonság. Megmutattam.
Kérte, hogy nyissam ki a bőröndömet.
Khm.Ciki.
Jó nagy kupi volt benne.
Gondoltam, hogy megkérdezem-e, hogy rendet szeretne-e rakni, de nem volt egy vicces figura, így inkább befogtam.
Bakker, még bele is túrt. Tudom, hogy ez a dolga, de mégis milyen már, hogy a koszos alsóim között matat.

Hát nem tudom... a tükörbe nézve nem tűnök bűnözőnek, de most kétségeim lettek.
:D
Próbáltam még elmagyarázni, hogy s.o.s utazáson voltam, de nem sok együttérzést sikerült kicsiholnom belőle. Végül még megkérdezte, hogy hova megyek. Bakker, hova mennék? Haza.
Megnyugodott, elengedett.

Ezen a hétvégén ismét otthon voltam.
Kíváncsian vártam, hogy most vajon lesz-e valaki a határon. Volt.
Meg is lepődtem.
Bíztam benne, hogy szombat este, 9 óra - nem lesz senki.
A kisördög nem alszik, ezért már menet közben összekészítettem a papírokat.
Amikor közelítettem, már jött is ki a bungalóból az őr.
Már rutinosan, inkább előre nyújtottam ki az ablakon a paksamétát. Megkérdezte hozok-e valamit. Mondtam nem.
Jó utat kívánt és utamra engedett.
Hm...
Bezárt a szabad határ.
:D

2014. május 3.

Főzök-e "svájciul"?

Lustaság fél egészség - tartja a mondás, bár jelen esetben inkább időm nincs, ezért a Határátkelőn megjelent cikket ajánlom nektek is, amit ITT olvashattok.

Stílszerűen, ma már kora reggeltől főzök (előzőek miatt), majd irány vissza Svájc. Ha minden jól megy éjfél körül ismét otthon leszek.

Nektek nagyon szép, nyugalmas hétvégét kívánok!