2014. június 30.

Segíts magadon...

Ritka pillanatok egyike, de technika ide vagy oda, az bizony a 21. században is megeshet, hogy magadra maradsz.
Tessék felkészülni!

Múltkor írtam az életbe lépő új vámszabályokról és arról is, hogy a koblenzi átkelő le van zárva.
Az utolsó lehetőséget kihasználva ma útnak indultam, hogy egyrészt ellássam magunkat, másrészt, hogy felderítsem a terepet.
Reggel úgy tűnt, - az előrejelzéssel szemben -, hogy jó idő lesz, ezért nyáriasra vettem a figurát, nem öltöztem túl.
Hétfő lévén nem voltak sokan, hamar végeztem. Épp átértem a határon, amikor észrevettem, hogy az egyik gumiban alacsony a nyomás.



A fene...

No, mindegy, majd teszek bele a következő kúton. Csakhogy, a Laufenburgból hazavezető út a halál fütyijén van, így nem volt kút. Alig két kilométer múlva már ordított az autó, hogy álljak meg. A gumi nyomás nulla volt.
Még "szerencse", hogy egy faluban sikerült megállnom.
Na, akkor most mi legyen?

Életemben nem cseréltem kereket. Jó, látni láttam már, de azt se tudtam, hogy a kocsiban van-e egyáltalán. Mit csinál ilyenkor egy svájci?
Hívja a sárga angyalt.
Én előbb családi segítségre gondoltam.
Gond egy szál se, hívom a párom.
HILFE!!!!
Illetve hívnám, a telefonom nulla térerőt mutat.
Fasza.

Mondom magamban semmi gond, felsétálok egy púpra és majd onnan. Közben elkezdett esni az eső. Még jó, hogy volt nálam esernyő.
A legközelebbi "púpon" annyi térerő volt, mint az előbb. Nulla.
Milyen jó, hogy az embernek van okoska telefonja. Ilyen helyzetben fantasztikus.
:D
Gondoltam sétálok még felfele, hátha.
Hát, nem.
Persze, az eső közben zuhogóra váltott.
Időközben megláttam az utcán egy vezetékest.
Óh, szuper. Itt a megoldás.
Igen, ám, de a telefon csak telefonkártyával működik. Nemhogy nem használtam ilyent,  de azt sem tudom, hogy létezik.
Fasza.

Na, akkor most mi legyen?
Időközben a falu végére értem, és ott vége is lett a gyalogútnak.
Gondolj, gondolj, gondolj - mondja Micimackó a mesében.
Én is azt tettem.

A legközelebbi buszmegállóba vettem az irányt. Tömegközlekedéssel még nem utaztam, itt a remek lehetőség a kipróbálásra.
Megnéztem, ismét fasza. Csak a következő faluig megy. Azzal kb. semennyire sem vagyok kisegítve.
:)
Ráadásul, majd egy óra múlva jön a következő.
Egyre jobb.

Hozzáteszem, a faluban élő embert nem láttam, ráadásul dél lévén semmi sem volt nyitva. (ohne posta, bolt, vagy Gemeinde).
Fasza.

Akkor most hogyan tovább?
Mert a jelek szerint, itt döglök meg.
A családom még csak keresni sem tud.
:D

Na, vissza az autóhoz. Az autóban legalább benne volt a naviban a térkép, így megnéztem, hogy reménytelen a helyzetem, hazáig még több mint 20 kilométer, abból a fele erdő, hegynek felfele.
Hát, akkor nem marad más...
Próbáljunk meg kereket cserélni.
Időközben már a bugyogómból is folyt a víz.
Nem baj, megfázás ide vagy oda, nem döglök meg itt.
Csomagtartó fel!
Az összes bevásárlás ki!
Kerékkulcsot elsőre (!) beazonosítottam (igaz csak 3 szerszám van, a másik a vonószem, a harmadikról lövésem sincs).
Megtaláltam a kereket is. (hála a magasságosnak).
Sőt az emelőt is (hát ez hogy a francba működik?).
Kizárásos alapon rájöttem.





Csavarok meglazítva, kocsi a magasban.
Időközben a szemközti házból egy faszi figyelte a műveletet.
Anyád!



Majd betojtam mire le-, és visszaemeltem a kereket.
Persze kell nekem SUV, akkor szakadjak meg.
:D
Csavarok vissza, emelő le, csavarok meghúz.
Három nagy levegő, nem túl lapos a kerék.
:)
Bepakol, indulás.
Ja. Közben elállt az eső, de már mindegy volt, mert folyamatosan tüsszögtem. Ráadásul már az sem tűnt volna fel, ha az erősödő pisilés érzése erőt vesz magamon.
:D
Vagy 10 km múlva lett térerő. Akkor értesítettem a családot, merre keressenek, ha valami gáz lenne.
Közben morzsoltam volna a rózsafüzért, ha lenne.
:D
Néhány órás késéssel hazaértem.

Hölgyeim!
A sárga angyal csak akkor jön, ha van térerő. Tök mindegy, hogy okos-e vagy buta a telefon.
:(

Nézzétek meg, hogyan kell kicserélni azt a qurva kereket.
:D



Egy kis kirándulás - Livigno

Vannak olyan helyek, alkalmak, ahova/amikre hosszú évek óta készülök elmenni/megnézni, de valahogy nem akar összejönni.
Egyik ilyen, a velencei Karnevál. Bár, Velencében sokszor voltam már, de soha nem sikerült ezeket a kirándulásokat a farsangra időzíteni. Majd talán egyszer.
Egy másik hely a listán, a szintén olasz Livigno.
Egy időben - üzleti ügyek miatt -, sokszor jártam Olaszországban, de sajnos ez a hely nem érintette a megszokott útvonalat, ezért kimaradt a megnézésre várók közül.

Ám, most kaptam az alkalmon. Mondják, hogy legjobb a spontán ötlet, ezt meg tudom erősíteni.
Az ötletet egy "virtuális ismerős" írása adta, akinek szívesen olvasom a blogját, és aki a közelben él/élt.
(Az élet St.Moritzban)
Nem maradt más hátra, mint a lusta családomat is meggyőzni arról, hogy kerekedjünk fel.
Nem nagy erőfeszítésembe került.
:)
Szerencsénk volt, mert viszonylag gyér forgalom mellett autóztunk.





A GPS két verziót ajánlott, az egyik egy alagutas megoldás lett volna, Zernez fele, ami egy nemzeti parkon át vezet (biztos nagyon szép), ám mi a másik megoldást választottuk, a hágókon keresztül mentünk. Ilyenkor nyáron nyitva van, de még most is havas a hegyek csúcsa. A legmagasabb pont 2300 méter körül van.


























Ez azért is szimpatikus választás, mert így útba esett St. Moritz is, ami Európa egyik legszebb/leghíresebb/legdrágább (ez így mind együtt) üdülőparadicsoma. Ahhoz képest, hogy a síszezonnak már régen vége, sokan látogatnak el ilyenkor is, hisz a környezet gyönyörű és a helyiek próbálják megtölteni programokkal a helyet nyáron is.
Nem lehet egyszerű feladat, mert rengeteg a szálloda.




Ajánlom a város weboldalát, ITT:

Innét már nem kell sokat autózni, még egy hágó van hátra. :)



















Egyetlen szóval tudom csak jellemezni: gyönyörű.
A hegy tetején az út hirtelen elágazik, és elkanyarodva már a határon vagyunk. Olasz oldal üres, nem így a svájci. Hazafele lesz para.
:)
A határt követően kb. 20 km-t kell már csak a kocsiban ülni és megérkezünk egy kis katlanba.






















A települést nem ilyennek képzeltem. Illetve, arról volt sejtésem, hogy egy egyutcás kis falu lesz, de arról nem, hogy a régi - akár több százéves - házakat alakítják át üzletekké. Sajátos hangulatot ad, amikor bemész egy "viskóba" és ott a legújabb méregdrága márkájú ruhákat veheted meg.






Az áraktól annyira nem voltam elájulva, a benzin, az alkohol- és a dohányáru kivételével nem "éreztem" hogy vámmentes zónában vagyok.
Hajazva az olasz idegenforgalmi "szabályokra" délben itt is szieszta van. Ügyesen ki van találva, mivel - ha nem épp síelni, bicajozni jön valaki, hanem simán csak kirándul, akkor a déli órákban kénytelen lesz beülni egy kávézóba vagy étterembe. 
:)

Ami persze közel sem "fáj" annyira, mintha Svájcban tenné az ember.
Már a déli órák előtt az utcán vagy az éttermek előtt vadásznak az éhes népségre és kedvezményekkel csábítják az arra sétálókat.
Egy kávé (igazi kávé) - 1,00
Egy cola - 2,50
Egy pizza - 7,50

Ezek mellett vannak menüajánlatok - 12 eurótól, valamint direkt variálható turista összeállítások is, már 10 eurótól.
Jellemző, hogy itt is próbálják az egész évet kihasználni és nem csak a síszezonra koncentrálnak. Jelen pillanatban is alakítják/építgetik a hegy oldalában található kerékpárpályát.



A faluról ITT olvasható több információ.
A szoba árak változóak, a település központjában 120 frankért/tól kaphatunk egy szobát.
Persze, nem árt figyelmesen választani, mert pl. a település központjában lévő Concordia Hotel melletti házban tehenet tartanak, így masszív tehénszar uralkodik. :)

Érdekességként megemlíteném (nem tudom kihagyni a szakmát), hogy a házak anyaga kő ős fa. Mondjuk nem ez a meglepő, mert miből is lenne, hisz abból akad itt bőven. Engem az lepett, hogy a házak teteje is fa.
Az újonnan épült házakra ellenben már kőpalát tesznek.




Egy szónak is száz a vége, úgy gondolom, ha az ember csak kirándulni jön, akkor is el lehet tölteni egy hétvégét a falucskában.
Ajánlom mindenkinek, én egyet most kihúztam a bakancslistámról.

P.S: sok fotó és videó is készült. Ha a technika nem szúr ki velem, akkor a napokban feltöltöm.

2014. június 27.

Játék

Hétvége lévén, nem akarok semmilyen komoly témát ellőni, így arra gondoltam, hogy egy kis játékra hívlak benneteket.
Ha van kedvetek.
Legutóbbi íráshoz kapcsolódva,  folyamatosan keresem a házunkat, és bele-belebotlok egy-egy "jobb darabba".
Mint most.
:)

Előtte azért, egy friss hír: dilis, üvöltözős szomszédaim is költöznek. Ma megtaláltam az ő házuk hirdetését is.
Szóval, ha nekünk mégsem sikerülne, és ők elmennek, már csak azért kell fohászkodni, hogy egy náluk normálisabb család jöjjön.
Csak rosszabb ne legyen!

Na szóval: ma találtam egy házat, amibe minden fenntartás nélkül beköltöznék, ha
- nem ott lenne, ahol van,
- és nem ennyi lenne az ára.

Becsatolom a képeket, és a leírását.

Mi a játék?
Tippeljétek meg, mennyi lenne a havi bérleti díj.
Rákeresni nem ér.
:D


Tehát:





Csendes vidéki ház a természetben, napos, magasban lévő, fantasztikus panorámás kilátás nyílik a tóra és hegyekre.

pince

- Dupla garázs, szomszédban  fa tároló
- Közvetlen bejárat a garázsból
- Tágas előszoba, beépített szekrények
- Party szoba kandallóval és fatüzelésű kályha, bútorok (asztalok, székek és szekrények)
- Borospince
- Vendég WC
- Fitness terem jacuzzival és zuhanyzóval
- Pihenő

földszint

- Folyosó
- Modern konyha gránittal, új berendezésekkel, mint például indukciós főzőlapot szagelszívó, Combair-gőz sütő, hűtőszekrény és mosogatógép.
- Közvetlen hozzáférés a konyhából az udvarra
- Étkező
- 55 m2-es nappali és étkező kandallóval és nagyszerű kilátás nyílik az Aegerisee-re.
- Szülői háló fürdővel
- Fürdőszoba zuhanyzóval, káddal, WC-vel
- Hálószoba öltöző és gardrób
- Gyönyörű kilátás nyílik a tóra

attika

- Galéria / előtér
- Tetőtéri szoba keleti
- Fürdőszoba zuhanyzóval, WC-vel és dupla mosdó
- Játékterem
- Tetőtéri szoba nyugati


Extrák

- Napsütötte, csendes helyen,
- Található zsákutcában, a természet lágy ölén
- Fantasztikus kilátás a tóra és a hegyre
- Bőséges hely
- Party- szoba kandallóval és fatüzelésű kályha
- Borospince
- Fitness center, és pezsgőfürdő
- 55 m2-es nappali-étkező, gyönyörű kilátással a tóra
- Modern konyha
- Teljes tölgy parketta a nappaliban és étkezőben
- Fedett terasz panorámás kilátással a tóra
- Gyönyörű kert
- Kilátás a teraszon a természetbe    

Várom a tippeket.
Cserébe, a jövő héten egy gyönyörű helyre "viszlek" benneteket.
Csak legyen jó az idő.
Szép hétvégét nektek is!
:)

2014. június 25.

Nagy a csend...

... lakás/ház ügyben - jegyezte meg az egyik olvasóm egy e-mailben.
Valóban.
Elég reménytelennek tűnik a helyzet. Az ajánlatok száma meglehetősen kevés, a megfelelőnek tűnők száma pedig konvergál a nullához.
:(
Bár, a felmérésem nem reprezentatív, de szerintem ismét emelkedtek a bérleti díjak.
Hogy ne fájdítsam a szívem, a keresőmotort már beállítottam, hogy milyen összegig listázzon. Ki a bánat fizet 4-5 ezer frankot bérleti díjként?

Biztos, ami biztos adtam fel hirdetést is.
Három választ kaptam:
1./ Vegyek meg egy ingatlant. (Pedig ott volt, hogy nem venni, hanem bérelni szeretnék). :)
2./ Ajánlat, pontos cím nélkül, de a leírás alapján a halál fütyijén lehet az ingatlan.
3./ Erről képeket is kaptam.




Mit szóltok?
:)
Hát, na...
Megköszöntem szépen. Ennyi.

Tegnap este szintén elmentünk megnézni egy házat. Egy kép volt róla a neten. Ez.




Az látszott, hogy nem tegnap épült, különösebb elvárások nem voltak, mert arra már rég rájöttem, hogy nem szabad első fotóról megítélni valamit.
Ami csábítóan hangzott, az a 4 garázs és hozzá 4 parkoló.
A ház fantasztikus helyen állt (már a google map szerint is), amikor bekanyarodtunk az utcába felcsillant a szemem. A viskó gyönyörű, hatalmas fenyők és általam beazonosítatlan fák között.
Csend, madárcsicsergés. Egy csoda.

Na, itt kellett volna visszaülni az autóba és hazamenni.
Az ingatlan eladásával megbízott jött elénk, és mutatta először a garázst.
A párom itt már gyanakodni kezdett, én még reménykedtem, hogy nem lesz ez olyan rossz. Sőt, jó lesz ez.

Következett a ház bemutatása...
1970-ben épült, ami önmagában még nem lenne baj,  de azóta nem nyúltak hozzá. Értsd szó szerint.
:D
Minden van benne, ami szem szájnak ingere (uszoda  -kb. 10 x 5 x 2-, szauna, borospince, kandalló), megkockáztatom akkor a luxus kategóriába tartozott.
Ellenben jelenleg SEMMI sem működik.
Az olajtartályt tíz évente takarítani kellene, a tartályon 1994 állt. A pali szerint ez csak pár ezer frank. Végül nem a világ.
:D
A fűtés jelenleg működik (az ember szerint). Ezt már sok helyen mondták, nem veszem be.
A kazán kapacitása 28 fok, de nincs az a pénz amivel ezt lehet produkálni. :) Tehát fel kell venni egy pulóvert, mert csak 18 fokra van beállítva. Na, itt fogtam menekülőre, mert a hideg fogalmával, vagy már csak a kiejtésével is,  ki lehet üldözni a világból.
:D
Megnéztük a 70-es évek design-konyháját, amiben szintén nem működött semmi. A családom szerint a mosogatógép az elsők közé tartozhatott anno.
A pincében egy kb. 1000 (!) literes fagyasztó, ami szintén rossz.
A fürdők Matyó mintás csempéi a "valami (rém)álom" kategóriájába tartoztak. Álmomban se jöjjön elő.       A taposó, vagy eredendően nem volt jól lerakva, vagy a ragasztó elfáradt, ezért elvált a padlótól. Izgalmas lehet mezítláb.
A ház gyakorlatilag mindenhol beázik/felázik (oszd be), dohos szag uralkodott lent és az emeleten is.
:D
A legelviselhetőbb hely a nappali. Egy vadászkastélyhoz hasonlítanám, a sarokban a porfogóként üzemelő kandallóval (mert az is rossz), és a körpanorámával, ahonnan az egész városra rálátni. Gyönyörű!!
Lehetne.
Nem beszélve az egyik falat betakaró könyvszekrényről, svájci irodalommal. (arról nem esett szó, hogy azokkal mi lenne bérlet esetén).
A nyílászárók? Ha nem fúj a szél, vagy nem esik az eső, biztos jól zárnak. A falak egyébként koszosak.

A hálószobákban beépített szekrények. Amikor megláttam, komoly honvágyam támadt a Bakony bútorgyár elemes szekrényeire, mert azok ezekhez képest divatosnak hatottak volna.
A padlószőnyeg szintén '70-ből.
Kicsit koszos, kicsit foltos, de a MIÉNK!
:D
A kert, ami szintén gyönyörű lehetne olyan, mint az őserdő. A bérlő dolga/feladata/kötelessége/költsége (ez mind együtt) a helyreállítás.

Mivel jelenleg bútorozott, ezért az megbeszélés tárgyát képezi, hogy a jelenlegi bútorokból kell-e valami, oder?
Ami nem, azt a nem működő uszodába deponálnák (!) Átmenetileg/végleg (oszd be).
:D
Folytassam?
A tulajdonos jelen állapotában szeretné kiadni vagy eladni. Az eladási ára 2 M frank. Igen, 2 000 000.
:)
Jaj, és majd elfelejtettem a "legaranyosabbat". Van egy társtulajdonos is, aki Amerikában él, de amikor hazalátogat, akkor igényt tart két szobára.
Hm...
Kb. tizenöt ember nézte meg az ingatlant. Volt aki sírva menekült, de volt olyan, aki beleszeretett.
Nem mi voltunk azok. Próbáltuk fenntartani az érdeklődést, a röhögést/megbotránkozást visszatartottuk

Hazafele -kínunkban- azon nevettünk, hogy ha másra nem is jók ezek a látogatások, arra mindenképp, hogy örömmel megyünk haza, és már nem is akarunk költözni.
Hát, le lettünk sokkolva, családilag.
Ti is?

2014. június 24.

Tanmese az álszentségről

Ha a szomszédos országbeli bevásárlásaimról írok, mindig akad egy-egy elégedetlenkedő/zúgolódó.
Véleményük szerint a megkeresett pénzt itt KELL elkölteni.

Nézzük csak, gazdasági szempontok figyelembevételével a német-svájci viszonyt.
A svájci átmegy vásárolni, szervizeltetni, mert ott olcsóbb.
A német átjön dolgozni, tankolni, mert itt kedvezőbbek a feltételek.
Szerintem nagyjából egálban lehet a mérleg nyelve.
Tartom annyira kompetensnek mindkét ország szakértőit, hogy amennyiben nem így lenne, tennének ellene.

Éri- e hátrány a svájci parasztot? Nem.
Szerintem kevesen vannak, akik napi rendszerességgel ott vásárolnak, a többség hetente, vagy ritkábban jár át. Mit jelent ez?
Kenyeret, tejet, zöldséget, gyümölcsöt limitáltan érdemes hozni, mert megromlik. Kvázi, Svájcban is vásárolunk ilyesmit.
A svájci törvényhozók már rég kialakították azt a rendszert (kereskedő ide, vagy oda), hogy csak addig engednek behozatalt egy-egy termékből, amíg a helyi gazdaság nem tudja ellátni a piacot. Utána egy darabot sem. Természetesen, itt nem banánra gondolok.

Két példát emelnék ki: már márciustól kapható az eper. Import gyümölcs, fél kiló kb. 3 frank, majd kevesebb. Időjárástól függően május végén, júniusban megjelenik a svájci eper, amiből fél kiló alsó hangon 5 frank. Az emberek megveszik, mert nem kapnak mást. Import már nincs.
Következő példám a brokkoli. Míg tavasszal 1-2 frankért kapsz egy fejet, most a svájciért 3-4 frankot fizetsz.
Ennyi. Megjegyzem, ezt nem tudom otthon miért nem lehet megoldani.
Ezek csak nagyon egyszerű példák.

Ha visszagondolunk a '80-as évekre, emlékezünk még rá (idősebbek), amikor hosszú-tömött sorokban mentek az emberek Gorenje hűtőért Bécsbe.
Talán a fanyalgók szülei, vagy épp ők is.
Tudom az nem számít, az más.
:)

Vagy nézzük a helyieket: sokan járnak Magyarországra fogorvoshoz, mert ott a töredékébe kerül, mint itt.
Ennek ellenére nem láttam egy munkanélküli fogorvost sem.

Az év elején megjelent egy cikk, miszerint évről évre egyre több pénzt (több milliárdot) utalunk/utalnak haza a külföldön élő magyarok, amivel segítik a magyar gazdaságot.
Akkor ez is baj?

De ilyen alapon az országból se mozduljunk ki!
:D
Ugye-ugye?

És akkor nem beszéltem azokról, akik nem "csilliókat" keresnek havonta (lásd, a való világot, itt sem mindenki milliomos, itt is vannak szegények), akiknek számít pár száz frankos spórolás is.
Khm.

A napokban is kaptam egy hozzászólást e témában, és ugyan nem kívánok párhuzamot vonni, de megemlítenék egy régebbi esetet.
Jöjjön a "mese", ami igaz.

Egyszer volt, hol nem volt, született egy blog a határátkelésről.
Szinte a kezdetektől olvastam, később aktív hozzászólóvá, mi több, egyik írójává váltam. Egyszer született egy cikk az itteni árakról és arról, hogy a nagy árkülönbség miatt sokan átjárnak a szomszédos országokba vásárolni.
Én is.
Több se kellett, kaptam hideget-meleget.
Volt egy hozzászóló, nevezzük x-nek, aki -ostyában-,  de elküldött melegebb éghajlatra. Szerinte egy pofátlan, bunkó vagyok, aki itt sok pénzt keres és akinek ezért kutya kötelessége lenne a helyi gazdaságot támogatni.

Később, egy kisebb fórumon X ugyanezt a gondolatot tette közzé, majdnem ugyanazon szavakkal leírva, ott azonban már beazonosítva magát. :)
Abban a szájkaratében is akadtak akik támogatták a véleményét (mert nincs egyedül) és akadtak akik nem. Jó kis vita kerekedett belőle.

Aztán eltelt egy vagy két év, a téma szóba sem került, míg egy bejegyzéssel kapcsolatban  x leírta, hogy hol fog igénybe venni (nem itt) egy bizonyos szolgáltatást, mert az bizony egy másik országban harmadannyiba kerül.
:D
Ahaaaa....
:D

Hirtelen felindulásból szerettem volna felidézni a néhány évvel ezelőtti hozzászólását, de sajnos már nem tudtam visszakeresni azt, így csak mosolyogtam magamban.
Igen, néha egyszerűbb elméleteket gyártani, közhírré tenni, hogy az egyes ember milyen f@sz@gyerek, miközben...
:D
Egyetlen kérdésem lenne: vajon otthon is ennyire óvták a hazai piacot?

2014. június 22.

Az atlétika kedvelőinek - IAAF in Zurich

Az idén elkényezteti a sors az atlétika kedvelőit, hisz az Európa Bajnokságot itt Svájcban rendezik. A Diamond Leage pedig már csak hab a tortán.
Szerencsés döntés, hisz ez a helyszín még otthonról is elérhető. Több versenyzőnk is készül. Bár atlétikában nem vagyunk a világ élvonalában, reméljük jó eredmények születnek.

Az eseményről, jegyárakról bővebben   ITT :


A másik rendezvényt azt hiszem nem kell nagyon ajánlgatni. A plakátok Usain Bolttal csalogatják az


érdeklődőket, de mellette a világ legjobbjai lesznek itt. Igazi csemege a program.
Jó kis nap lesz, én ott leszek.

Bővebben az esemény weboldalán olvashattok.

2014. június 19.

Közérdekű közlemény 2.0


A nagyobb bevásárlásaimat Németországban intézem, így egy hónapban kétszer is átmegyek. Egyrészt, sokat spórolok az élelmiszeren és a többi háztartási cikken, másrészt viszonylag közel van, így időben sem terhel meg.
Nekem a Koblenzi határátkelő van közel, ezért azt használom. Az utóbbi időben átépítik a határállomást, de eddig nem volt fennakadás.
Ellenben a múltkor is, és tegnap is, iszonyatos dugó alakult ki 10 óra tájban. Szerencsém volt, mert én már kora reggel elindultam, így csak visszafele szembesültem a torlódó sorral. Klingnauban állt az utolsó próbálkozó. Ez így, nagyjából fél óra araszolást jelent.

Ráadásul, ma láttam meg azokat a plakátokat, amik arról tájékoztatnak, hogy június 30-án lezárják a hidat, és előreláthatólag 6 hétig tart a felújítás.
Figyelem!



Így más irányból kell megközelíteni a határt. Nekem Laufenburg lesz a választottam. Talán még kicsit közelebb is van (kertek alatt), de ott még nem ismerem annyira a terepet.


Majd most...

A másik ok, (bár ez is ki van már táblázva), hogy felhívjam a kedves szintén zenész olvasó figyelmét, hogy lassan itt van július 1, amikortól szigorodik a behozható áruk köre.
Marad a 300.-frankos határ, de a hús- és alkohol mennyiségét erősen átírták.
Eddig fél kiló vörös húst lehetett behozni fejenként, mostantól 1 kg, de már beleszámít a felvágott is.
:(




Ez nem túl jó hír.
Figyeljetek, nehogy bírság legyen a vége!

Aki még bővebben szeretne olvasni róla, az ITT megteheti.

2014. június 16.

750 éves a falunk

A Wikipedia szerint a falu első emlékei a római korhoz köthetőek, a települést az Alemannok kezdték felépíteni a 6-7. században. A falu  neve német eredetű (jelentése: a területen él), és  először 1261-ben került feljegyzése, akkor még Veltein-ként. A 13. században épül a falu határában lévő Wildenstein kastély, amit napjainkban újítanak fel.



A vár és a falu is a Habsburgok tuljadonában volt, majd a középkorban többször gazdát cserélt.
Erről korábban írtam már, ITT.
Elsősorban gazdálkodásból éltek a lakók, a 20. században azonban néhány ipari üzem is betelepült.
(Azóta a fél falu az Aeschlimannoké.)
A település lakóinak száma jelentősen megnövekedett, jelenleg mintegy 1500 fő lakik itt.





Az idei évben ünnepelték a falu 750 éves fennállását, amit egy ünnepségsorozattal tettek emlékezetessé a falu őslakosainak és az érdeklődőknek.
/Bevallom, én nem mentem el, mert nem tartozik kedvenc elfoglaltágaim közé a falusi búcsú hangulatú összejövetel./
A fő produkció ezen a hétvégén volt, amikor egy 3 napos eszem-iszom, dínom-dánomot rendeztek, vidámparkkal, kiállításokkal, szórakoztató programokkal.

Sztárfellépő a Nockalm Quintett volt. Nem ismerem a helyi zenei erőket, így utána kellett néznem, hogy kik ők. Az együttes hivatalos honpapját ITT találjátok.
Hát, na!
Azt hiszem először és utoljára hallgattam.  :)
Nem az én ízlésvilágom, de biztos van akinek bejön.
Egy kis ízelítő ITT.

A lakók nagyon készültek, már a hét elején csinosították az utcákat, az önkormányzat feltette a zászlókat, svájciasan nagyon tip-top lett minden.



A település zászlaja


Főutca



A buli helyszíne


Végighaladva a falu rövidke főutcáján,, ti is megnézhetitek a rögzített videón.
Illetve mégsem, de majd napközben dolgozok még az ügyön.
:D

Kis késéssel, de csak most sikerült megoldanom a problémát. A minőségért elnézést kérek, nem egyszerű filmezni és kocsi vezetni egyszerre. :)

Elméletileg ITT lehet megnézni.






2014. június 13.

Elkezdődött - gondolatok a VB kapcsán

Nem szeretem a focit. Mondjuk úgy, hogy passzív utálattal viseltetek iránta.
Nem volt ez mindig így. Gyerekként - számítógép és minden más kütyü hiányában -, a foci volt az egyik JÓ szórakozásunk a nyári szünetben. A faluban, ahol laktam még játszótér sem volt, illetve volt.
Kb. egy hétig. Az átadás után a kisebbség tett róla, hogy ne legyen.

Ellenben, a közelben volt egy jó kis rét, ahol kijelöltük néhány nagy kővel a sarkokat, két-két leszúrt bottal a kaput és már ment is a játék. Első és egyben utolsó töréses balesetem is itt szenvedtem el. :)

Abban az időben még volt remény, hogy majd lesz egy új Aranycsapat. Miközben írom ezt a cikket, épp azt olvasom, hogy elment az utolsó előtti is a magyar nemzeti 11-ből.



Isten nyugosztalja Grosics Gyulát!
:(

Még nézhetőek voltak a hazai meccsek is, néha apu mellett én is belenéztem. Később, amikor már külföldi meccsek is voltak a TV-ben, látszott a különbség és fogyott a remény, hogy valaha is a világ élvonalába kerülünk.

Közben elrepült jó pár év és amikor azon gondolkoztunk, hogy mivel kössük le óvodáskorú gyermekünk, elsőnek jött az ötlet, hogy menjen focizni. Ráadásul a párom is igazolt játékos volt, így egyszer levitte és megmutatta az edzőnek.
A gyerek sírva jött haza, az edző pedig megsúgta, hogy mindenkinek jobb lenne, ha nem erőltetnénk  a dolgot, annyi szép sport van még.
Persze nem esett jól, de én is láttam, hogy belőle nem lesz focista (hála a jó égnek).

Nem telt el egy év, egy válogatásnál a helyi öttusa klub utánpótlás edzője vetett rá szemet. Elkezdte az alapoknál, úszás, aztán futás. Először 2-3, majd a végén heti 12-13 edzés, edzőtáborok.
Igen, reggel 5-kor keltünk minden nap, és 6-kor már szelte a habokat. Délután még 1-2 edzés Megkezdődtek a versenyek, jártuk az országot.
Iszonyatos kemény munka és drága mulatság volt. Egy jó futócipő már abban az időben is 5 számjegyű volt, és nem mindig egyessel kezdődött. Ráadásul sokszor nem volt ideje elkopni, mert kinőtte. Persze, az egyesületnek erre (sem) volt pénze. Még jó, hogy lovat nem kellett venni.
:)
Természetesen, "bennfentesek" lettünk. Láttuk mennyi munkával, milyen körülmények között készülnek a válogatottak.
Miközben azt is, hogy a falábú, semmit sem produkáló focistáink mekkora pénzeket tesznek el.
Tudom, focival mindent el lehet adni, a gazdasági részéről nem szeretnék itt írni. Ugyanakkor nagyon igazságtalannak tartom.
Akkor is, ha lenne eredmény, de így eredmény nélkül?
Na, ezóta nem szeretem a focit.
--------



Az idei VB-re a svájci, ALBÁN válogatott is kijutott. :D
Itt jöjjön egy undok, de igaz megjegyzés:
Érdekes módon, most nem forszírozzák a helyiek, hogy minek ez a sok bevándorló.




Helyette veszik a zászló(ka)t, és díszítik fel az autókat, házakat. Visszaemlékezve az előző VB-re (mert ott voltak akkor is), olyan dudálás volt egy-egy nyertes mérkőzés után, hogy aludni is alig lehetett.

Ezen túllépve, kicsit irigylem is őket, illetve a többi kijutott csapat helyi lakosait, mert ők is követik ezt a szokást.
:)
A munkahelyeken egymást froclizzák, fogadásokat kötnek az eredményekre.

Visszatérve a hazai focira: hogy lehet úgy eredményre várni, ha az MLSZ elnöke azt mondja, hogy "nem baj, ha nem jutottunk ki"?
Hát, na...




2014. június 10.

Nem tudsz valakit, aki... ? NEM!

Gyakorta olvasom a kérdést a szeretett/nem szeretett közösségi oldal valamelyik csoportjában.
Régebben lázasan kaptam magam elé a klaviatúrát, hisz majd minden kérdésre volt/van válaszom. Legyen az fodrász, kozmetikus, autószerelő, orvos vagy épp biztosítós.

Aztán idővel alábbhagyott a lelkesedés.
Egyrészt, nem tudom, hogy akit ajánlok megfelel-e az elvárásoknak (nem mindegyiket "teszteltem" ), másrészt a kérem és a köszönöm egyfajta szitokszóvá avanzsált manapság. Ez egyébként gyakorta a privát leveleknél is előfordul. :(
Érdemes magam törni, ha még arra sem képes a kérdező, hogy egy "köszt" odabiggyesszen?




Legutóbbi -egyben utolsó- ilyen ajánlásom is kudarcba fulladt. Ez esetben mindkét oldalról éreztem némi neheztelést.
Elgondolkodtató.
Ti hogy vagytok ezzel?



2014. június 9.

Közérdekű információ

Aki szereti...
Veltheimben (AG) van egy nagy cseresznye- és meggyültetvény.
Már megy a szedd magad akció, a cseresznye megérett.

A falu főutcáján, a pékség mellett van egy kis utca, ott található.

:)


Ez elment vadászni...



helyett...

ez elment horgászni...

ez megfogta...




( a nagyit és az unokát)





56 cm, 4 kiló a nagyobbik



ez hazavitte...




ez megsütötte...




(A kép lopott, mert mire odaértem, hogy lefotózzam, már a fele hiányzott. :)  )

és ez a pici mind megette!




Jó étvágyat nektek is!
:)