2015. május 31.

Már megint velem...

Öveket bekapcsolni, nevetőizmokat bemelegíteni!

28 éve van jogsim.
27 évig nem volt defektem. Az elmúlt évben már kettő.

A héten otthon voltunk. Tegnap, 900 km megtétele után épp arról beszélünk a kocsiban, hogy jó időt futottunk, korán érkezünk, akár még a füvet is le lehet nyírni és még két adag mosás is lemegy, amikor egy puffanás, majd kileng a kocsi hátulja.
Fék, megállás.
Gyorsan kipattantam, hátramentem, és megállapítottam, hogy a gumi cafatokban lifeg a felnin.
Gond egy szál sem, cseréljünk kereket. Vissza is ültem, és kérdem a párom, hol a pótkerék?
Itt jött az első meglepi: a Vivarohoz nincs pótkerék.
Ez fantasztikus.

Előkotortam a segély telefonszámát, amit azonnal hívott. Ott valami debil, hülye lehetett a telefon végén, mert adategyeztetés után arról hablatyolt, hogy nincs garancia az autóra, mert nem lett szervizelve.
Vicces, mert pont onnan jövünk. Az autó egyéves, 28 ezer km van benne.
Szerinte a magyarországi szervizelés nem elfogadott.
Anyád!
Itt már a párom is felemelte a hangját, hogy inkább adjon valami írástudót. Ekkor okoska átkapcsolt a biztosítóhoz. Ott megnyugtattak, hogy minden ok. A biztosításunk full extrás.
Küldik a segítséget. Közben múlt az idő, engem meg szólított a természet. Egyre jobban hívott.
:D
Már kiszálltam, sétáltam, kiengedtem az övem, de a segítség sehol. Én meg lassan bepisilek.

Milyen igazságtalan a sors. A pasik csak kilógatják és el van intézve. Bárhol, bármikor.
Itt állok a leállósávban, az autók ezerrel húznak el, mellettem egy erdő, de nem lehet bemenni, mert ott a kétméteres kerítés. Még az sem zavart volna, hogy átvágjak a csalánon, ami az árokparton nőtt.
Közben több egyeztetés sárga angyallal, akik még el sem indultak.  Egyre gyorsabban csárdásoztam, párom egyre hülyébb opciókkal állt elő, hogyan segítsünk problémámon.
Persze, az ember (én) kínjában nevet, ami szintén nincs jó hatással a záróizmokra.
:)
Miután semmi okos nem jutott az eszünkbe, megkerestem a csalános végét (közben majd az árokba döntött néhány nagyobb autó által keltett széllökés),  meg az árok legmélyebb pontját. Szerencsémre, még nem vágták le a füvet.
Illem ide, vagy oda, kiizzadni nem tudom.



Megint telefon. A segélyszolgálat talált gumist, 200 frankért kicserélik. Jó-e? Erre mit lehet válaszolni? Persze, hogy jó, ott nem maradhatunk.
Ismét várakozás, ismét telefon: a "hilfés" ember hívott újfent, mert nem világos hol vagyunk.
Nem tudom, mi nem világos abban, hogy "Gossau után Zürich felé, a 368-as km-nél."  Na, mindegy, Megint eltelt vagy fél óra, és egyszer csak megláttuk a villogó sárga kisautót. Hurrá!
Egyébként szuper az a járgány, mindennel fel van szerelve. Egy mozdulattal billentette fel a kocsit. Emberünk majdnem F1- es szerelő gyorsaságával cserélte a kereket, és emelte bakra kocsinkat. Én beültem mellé.
Így sem utaztam még.

Nem ezzel, de ilyennel utaztam.

"Imádtam."
Markus, mert mint kiderült így hívták, tolta nekem a svájci németet, itt-ott elkapva egy szót próbáltam kitalálni, hogy mit akar.
Nem sok hangulatom volt beszélgetni, és hamar rájött ő is, hogy nem sokat értek, de nem adta fel.
:)
Nem baj, haladunk.
Egészen az első kihajtóig tartott a boldogságom, amikor visszafordultunk és "richtung a határ" folytattuk utunkat.
Neee!
Deee!

Vagy 20 km vissza, a határ első faluja. Rheineck, itt jöttünk át.
Egyre jobb.
:(
Már vártak bennünket. Viszonylag hamar kicserélte a srác a gumit.
Nagyon kedves volt, furcsálltam is, hogy egy svájci szombat este ilyen barátságos legyen. Mint kiderült nem is az, majdnem földi, cseh.
Fizettünk, és útnak indultunk, ismét.
Röpke 3 órát tartott a kis közjáték. Örültem, hogy végre elhagytuk  helyet, amit "megjelöltem."
Párom mondja, közben este lett, legalább nem szívunk a "gubricsnál". (Ez egy néhány km-es alagút, ahol 10-ből kilencszer dugó van).
Már a zürichi elkerülőn járunk, ahol látom, hogy állnak az autók. Az utolsó másodpercben kapta félre a kormányt és mentünk el a reptér fele.
Mi jön még? Soha nem fogunk hazaérni.
Mi a bánatért van dugó este 8 órakor?
Mindegy, haladjunk!
A reptér fele legalább nem volt dugó.
Még egy kis kocsikázás, aztán végre kiszállhattunk.
Itthon.


2015. május 29.

Korrupt az egész világ

Nem szeretem a focit, sem a körülötte lévő felfordulást, de mivel az események Zürichben történtek, így érdemes a megemlítésre.

Mit szóltok a FIFA botrányhoz?
Meglepve olvastam a hírt, hogy szerda hajnalban fülön csíptek néhány embert, akik a FIFA közgyűlésére érkeztek. A vád korrupció. Várható volt, innen-onnan már lehetett hallani, hogy többen keveredtek korrupciós ügyekbe.
Jobb helyen ilyenkor lemond az elnök.
Itt nem ez történt, sőt.
Elég gáz.
A magam részéről azt sem értem mit akar egy 80 éves vénember...
Hogy lehet ennyire ragaszkodni a hatalomhoz?
Nincs családja, akivel foglalkozna?
Mit gondoltok?








2015. május 27.

Otthonról haza

Ez az írás a HÁ-n jelent meg, de talán nem mindenki olvasta, ezért közzéteszem itt is. És ha már lúd, legyen kövér, folytatása is lesz.
....
Épp egy repülőgépen ülök, így van másfél zavartalan órám, hogy papírra (telefonra) vessem a gondolataimat.
Szeretek repülni.
A felhők felett mindig süt a nap.
Otthonról tartok haza.
:)
Átlagos polgári család (két gyerek, több kerék, ház), az átlagnál jobb körülmények között élve mi a manónak megy külföldre?  Komolynak mondható vállalkozásunk volt, ami a 2000-es évek közepére, a nemzeti sporttá vált "nem fizetjük ki a vállalkozót" áldozatává vált. Gond egy szál sem, elhelyezkedtünk, mint alkalmazott, jó fizetéssel, több szabadidővel, kevesebb felelősséggel. Ám 2008 nyarán egy héten belül lettünk munkanélküliek mindketten. Ott álltunk egy frissen felépített házzal, és két kamasz gyerekkel, a 40-es éveink elején.

Sokat nem lehetett gondolkodni, tenni kellett valamit. Két hónap után világossá vált, hogy semmilyen lehetőségünk nincs. A kapuk bezárultak. A válság kellős közepe volt.
Ekkor került szóba a külföld. Jó, de hova? Gondos mérlegelés után maradt Svájc. A következő két hónapban kiadtuk a házat, és csináltunk egy (több) tervet, majd 2009 február 2-án bepakoltuk a bőröndöket, a kisebbik gyereket és a macskát, majd elindultunk. Az ismeretlenbe.
Ismerősök, kapcsolatok, nyelvtudás nélkül, gazdasági menekültként.
Persze, ilyen státusz nincs, de a segíts magadon, az Isten is megsegít mondást tartottuk szem előtt.

Vegyes érzelmekkel léptük át a határt. Harag, düh, kíváncsiság, reménykedés.
Abban az időben nagyon haragudtam Magyarországra.
Úgy éreztem magam, mint a megcsalt szerető.
Úgy éreztem, hogy mindent megtettünk, amit a "haza megkívánt" és ennek ellenére csalódtam.
Persze ez így nem helyes megfogalmazás, mert nem a Balatonra, a Halászbástyára, még csak nem is a szomszéd Géza bácsira haragszik az ember. Pláne nem a Túró Rudira. :)

Ez az érzés még évekig bennem volt. Bár, a rokonok, az a néhány barát, aki otthon maradt alkalmat adtak a sűrű látogatásra, nem szívesen mentem. Már az utazást megelőző napokban feszült voltam, Bécsnél pedig rendszeresen előjött a gyomorfájás.

Új "hazánkban" hamar kiderült számunkra, hogy ide a kutya sem hívott bennünket, mindenért meg kell küzdeni, ha akarunk valamit.
Akartunk. Se többet, sem kevesebbet, mint azt az életszínvonalat, amit otthon elértünk.
Néhány év visszatekintés után sokkal több energiát kellett fektetni a célok elérésébe, mint otthon.
Nagyjából 5 évünkbe telt.
Egyetlen dolog hiányzik. Illetve egyáltalán nem hiányzik, csak nincs.
Nincs saját ingatlanunk. Ez a döntés is gondos mérlegelés után született meg. Mivel nem akarunk itt maradni véglegesen, nem éri meg a beruházás.
Hazamegyünk-e?
Nem.
Majd egy másik (harmadik) országban tervezünk letelepedni.

Svájcban sok jó dologgal találkoztunk és rosszal is.
Beszélgetéseink alkalmával mindig azt mondtam a gyerekemnek, hogy ami jó volt otthon, azt mentsük át ide, és ami itt jó, az szívjuk magunkba, sőt vigyük haza.
Így került a hátizsákunkba, hogy átengedjük a gyalogost a zebrán, hogy embertársainkkal emberi módon viselkedünk (még akkor is ha ő épp paraszt/bunkó volt velünk).
Azt hiszem napokig sorolhatnám azokat az apróságokat, ami az otthoni hétköznapi élet megrontói. Ezt itt mind elfelejtettük.
Igaz, az elmúlt néhány évben mintha mások is vinnék haza a hátizsákjukban ezeket a jó szokásokat. Állítom, nem kizárólag a rossz példa ragadós, a jó is. Vannak pozitív változások.
Ám, ezek nem elegek ahhoz, hogy az ember megint újra kezdje. És az ország, amit elhagyott sem ugyanaz már.
Hogy egy filmet idézzek, már csak "Ízek, imák, szerelmek".
Nosztalgiával tekintek a régi házakra, de eltűnt a sarokról a virágárus néni, és a gyrosos lány sem dolgozik a street-foodban. Régebben még büfének hívtuk. :)
Az ismerősök nagy számban elmentek, ki ide, ki oda.
A város sétálóutcáján a macskakövön mindig megbicsaklik a bokám, mint régen de ez már más.
Csak egy látogató, egy átutazó vagyok.

Lassan Bécsnél jár a repülő és most nem fáj a gyomrom. Még 20 perc és leszállunk.
Balról feltűnik a Duna. Milyen szép ilyen magasról!
A hazai légkörben kis turbulencia rázza a gépet, figyelmeztet, hogy kössem fel a gatyám, leszállás után itt a való világ.
Landoltunk.
A terminálom ismerős hangok ütik meg a fülem. Végre mindenki magyarul karattyol. Milyen jó hallani.
Első akadály, a taxisok. Ha szerencsém van, akkor nem tépik ki a bőröndöt a kezemből, és felszállhatok a 200 E-re. Remélhetőleg nem gyullad ki, míg beérünk Kőbányára, ahonnan metrózok (ha azt a kőkorszaki képződményt még lehet metrónak nevezni) a Népligetbe.
A buszon a sofőr morcos, mert nagyobb pénzem volt, vissza kellett adnia. Ellenben van WIFI (!). Legutóbb még nem volt.
Az utak vacakok, egy vajúdó nő garantáltan megszül, ha végigzötykölődik a megyeszékhely fő közlekedési útján.
A taxis beteszi a bőröndömet, majd megkérdezi, hogy bekapcsolja-e az órát. Tök mindegy, ugyanannyit fizetek. Azt gondolja, külföldről jöttem, nekem "belefér".
Hazaértem.
:)
Szerencsére a család, a barátok nem változtak. Örülünk egymásnak.
Ez a lényeg, még van miért hazajönni.

2015. május 25.

Bevándorlás

A múlt évben, amikor a svájciak megszavazták a bevándorlás korlátozását, heves ellenkezést váltott ki szerte, a nagy "Ojrópában".
Az EU-tól is megkapták az ejnye-bejnyét, mi több azzal fenyegették őket, hogy a korábban kötött, összes kétoldali egyezmény, ezzel a döntéssel felmondásra kerül.
Én akkor azt mondtam, hogy nem eszik olyan forrón a kását, várjuk meg a három év várakozási időt, és majd meglátjuk mi sül ki belőle. Addig van idő tárgyalni, egyeztetni, egyezkedni.

Lám, még egy év sem telt el, és már a méltatlankodók is hasonló intézkedéseket sürgetnek. Ugyan, a megegyezéstől nagyon messze vannak az érintett országok, de valamilyen formában már szinte kivétel nélkül jelezték, hogy a problémára megoldást kell találni.
Világos a helyzet. Az EU gazdasága recseg, ropog, a szociális háló szakadozik. Minden ellenkező híreszteléssel szemben a válságot még sehol sem heverték ki, bárhol előfordulhat egy recessziós hullám.
A helyieket érintő negatív intézkedések (pl. adóemelés) nélkül nem lehet több embert eltartani.
Arról már ne is beszéljünk, hogy milyen kockázatot jelent a bevándorlók növekedése a belbiztonságra.

Svájcba minden évben több tízezer bevándorló érkezik. Ennek egy része menekült, akiket a genfi egyezmény értelmében a jövőben is be kell engedni, nagyobb részük azonban gazdasági menekült.
Az utóbbi időben a magyarokon kívül rengeteg lengyel érkezett, de előfordul már bolgár, de még görög is.

Egy statisztikai adat szerint, az idei év első negyedévében több mint 20 ezernél is többen vannak az újonnan érkező külföldiek, mint voltak az év végén. Ráadásul ez a szám nettó szám. A frissek száma 40 ezer fő körül van, ugyanakkor kb. 17 ezren hagyták el az országot.
Nem kevés.
Az SVP párt (nyíltan idegen ellenes párt) rögtön meg is pendítette a tam-tam dobot, hogy hibás a bevándorlási politika.
Az elismert menekültek száma mindössze 4,8 %, a többiek a jobb élet, a munka reményében érkeznek az országba.
Itt kell megjegyezni azt is, hogy a munkanélküliek aránya nő, az év eleji frank-euro kurzus felszabadításának "köszönhetően".
Sajnos, ez kedvezőtlenül hatott a gazdaság - főleg kivitelre termelő - szegmensére.
A faluban lévő Alstomnak megcsappant a munkája, a gyáregységtől rövid időn belül szabadul a cég.

Hogy mi lesz ennek a vége?
Még tippem sincs.
Ide vonatkozó német nyelvű cikk, ITT:





2015. május 22.

Repülőgép-kiállítás

Néha megijedek, hogy kifogyok az aktuális témákból, hisz itt sem mindig történnek új dolgok, az események évről évre ismétlődnek.
Aztán az égiek megmentik a blogot és szembejön egy hír, amiről eddig még nem tudósítottam.

Szerintem kevés olyan felnőtt van, aki ne hallott volna még a genfi autószalonról. Ugye?
Na de, repülőgép kiállításról?
Az autókiállítás mintájára megszervezték ugyanazt, csak épp a bemutatott darabok nem négykerekűek, hanem csak kettő.

Repülésben nem vagyok jó, fogalmam sincs melyik milyen típus. Legyen szárnya, legyen benne motor, és futómű sem árt. Ezekkel már ki tudok békülni.
:)
Gondolom, hogy akik jobban érdeklődnek a gépek iránt, csemegének számít a program.

Idén 15. alkalommal nyitotta meg a kapuit, szintén Genfben. 13 ezer látogatót vár, a mintegy 450 kiállító, 60 országból.
Több mint 50 gépet lehet megtekinteni, köztük egy új fejlesztést, a Pilatus PC 24 névre keresztelt gépmadarat.




A gyártó már befejezte a tesztelést, és megerősítette, hogy a gép iránt élénk a kereslet, a meglehetősen magas ár ellenére is.

Az eredeti cikkeket itt és itt olvashatjátok.

Magáról a gépről, műszaki adatokról, küllemről a gyártó honlapjáról tájékozódhattok, ITT:

2015. május 21.

Munkanélküli ellátás III. - tapasztalatok

Nagy örömmel töltött el, hogy egy kedves olvasóm megosztotta velem a saját tapasztalatait.
Kérésének megfelelően, név nélkül adom közre, hogy mit tapasztalt Bern kantonban.

"Sziasztok, 
most először szólok hozzá itt blogbejegyzéshez, szeretném kiegészíteni Svájci sapka adatait pár személyes tapasztalattal. 

Bern kantonban csak a RAV-hoz kell a femondás kézhezvétele után bejelentkezni. 
Büntetőnapok akkor "járnak" ha a munkáltató nem megfelelő munkavégzés (pl. hiányzások, sorozatos késések, hanyag károkozás) miatt mondott fel. A felmondást minden esetben meg kell indokoniuk, és az okot a RAV-űrlapon is fel kell tüntetni. Ezt még befristet, azaz határozott idejű szerződés kifutása esetén is elvárják. 

Fontos, hogy a munkaviszony megszűnésének időpontját megelőző 24 hónapban elvárt minimum 12 havi biztosítási időbe beleszámít a más országban - pl. Magyarországon, vagy más EGT tagállamban - fennállott biztosítási jogviszony is! Magyar esetén az utolsó 4 évet nézik.
Ehhez a magyar Munkaügyi Központban kell kiállíttani egy igazolást (PD U1 igazolás), amihez a munkaügyi bekéri az utóbbi 4 év munkaviszony igazolásait is. Az én esetemben nagyon készségesek és segítőkészek voltak, gondolom örültek, hogy nem az otthoni statisztikát rontom. :-)
Mindent el tudtam intézni telefonon, emailben, elfogadták a kinyomtatott, aláírt és visszaszkennelt PDF-et is. 




Visszatérve a RAV-hoz: a bejelentkezéskor Bern kantonban kérnek még önéletrajzot, amihez minden Zeugnis-t, és a felmondó levelet is csatolni kell.
Később, a napidíj megállapításhoz a kifizetőhelynek be kell küldeni a munkáltatótól kikért Arbeitgeberbescheinigung-ot, azaz munkáltatói igazolást, ebben szerepelnek a különféle biztosítók is (nyugdíj, baleset). Ez a kifizetett bruttó bért tartalmazza és a nyugdíjbiztosítóhoz befizetett teljes összeget is, amit a bizt. majd egy későbbi időpontban el fog akarni utalni a következő munkáltató szerződött kasszájába, vagy ha az nincs, a bankodban nyitni kell egy átmeneti gyűjtőszámlát (ez csak leírva bonyolult, mindenről leveleznek, szépen, pontosan, a bank is pontosan tudja hogy ilyenkor mi a teendő - itt senki sem akarja lenyúlni a nyugdíjadat).
  
A RAV-ban a munkaügyi tanácsadótól lehet kérni egy speciális kódot a jobagent.ch álláskereső portálhoz, amely egy adatbázisba gyűjti az összes svájci állásportál ajánlatát, így nem kell mindenhová regisztrálni. 
Ezen a portálon használható egy olyan szolgáltatás is, ahol a különböző kritériumok szerint leszűrt álláshirdetéseket lehet "kezelni", és a kötelező  "havi jelentést" automatikusan legeneráltatni. 

A havi jelentést minden hónap utolsó napján, de legkésőbb a következő hónap 5-éig el kell küldeni a BECO-nak (aki a munkanélküli ellátást folyósítja) és a RAV-tanácsadónak is. Ha késel, pár napi büntit kaphatsz és természetesen késik a számfejtés és utalás is. 

Írtad, hogy a kifizetőhelyet is érdemes kiválasztani azonnal, a jelentkezéskor. 
Ez pontosan így van, belső infóm, hogy az UNIA a leglassabb és nem készségesek. Nekem az ALK-val van tapasztalatom: nem agysebészek. ;-) 
Konkrétan az én napidíjam megállapításakor mindent elrontottak, amit csak lehetett, plusz a Quellensteuer is kifogott rajtuk. Én nem voltam rest és utánaszámoltam mindennek, nagyívben tettem rá, hogy esetleg szarrágónak vagy pofátlan bevándorlónak gondolnak... 

És végül mennyi az annyi: 
egyedülálló gyermektelennek, társsal élő gyermektelennek az utolsó hathavi átlagfizetésének 70%-át fizetik havonta, de ez nem egyenlő a havi béred 70%-ával, majd írok példát is.
Egyedülálló gyermekesnek vagy családban élő gyermekesnek 80% a rátája. 

A bruttó napidíj számolás pedig így néz ki: 
Átlagfizetés bruttó: 4000 (egy családi pótlékkal 4230!)
Átlag havi munkanapok száma: 21,7 (ez a hivatalos)

4.000 * 0,8 = 3.200 / 21,7 = 147,50 CHF / nap

a napidíjat felszorozzák az adott hónap tényleges munkanapjaival, ez áprilisban pl. 21 volt, így az áprilisi bruttó munkanélküli 3.097,50
ebből vonják 12,5% járulékokat és a Quellensteuert a tabella szerint. 
a maradékot átutalják. 

ez láthatóan nem elég a havi megélhetésre ezért ajánlott az önkormányzatnál a Sozialdienst-hez bejelentkezni egy konzultációra, milyen lehetőségekkel élhet még az ember. "

2015. május 19.

He?

Minap gyerekem egy nyelvi tesztet töltött ki.
Csak figyeltem, és próbáltam néhányat én is megoldani magamban.

Az egyik kérdés:
Mit válaszol, ha nem értette, amit partnere mondott/kérdezett?
a. Mi?
b. Elnézést, nem értem mit mondott. Megismételné?
c. ...

Itt hangosan szakadt ki belőlem a válasz, amitől egyébként feláll a hátamon a szőr:

He?


Ezt (sem) tudom megszokni. A világból lehet kiüldözni vele.

Míg az oviban dolgoztam, kemény küzdelmet folytattam, hogy a gyerekeknek megtanítsam, hogy nem "He" hanem "Tessék", addig itt naponta ezt hallom. Az utcán, a boltban, a hivatalban...
:(

2015. május 18.

Munkanélküli ellátás II.

Legutóbb ott hagytuk abba, hogy bejelentkeztünk a RAV-hoz és/vagy a Gemeindéhez is.
A RAV-nál az első/második látogatáskor kijelölnek számunkra egy személyes konzultánst, akivel a jövőben kapcsolatban maradunk.
Neki kell elküldeni a havi jelentkezések összefoglalóját.
Bizony-bizony, nem ülhetünk a babérokon, munkát kell keresni.
Aktívan.



Természetesen, mindent dokumentálni kell. Itt Aargauban (szerintem máshol is), van egy formanyomtatvány, amire fel kell jegyezni, hogy az adott hónapban hova jelentkeztünk és mi lett az eredménye.
Az is meg van szabva, hogy havonta hány helyre kell elküldeni. Információim szerint, ez sem kevés, az elvárás havi 8-10 jelentkezés.
Természetesen, ha a válasz nemleges, arról nem tehet senki.

Ha valakinek problémája van a nyelvvel, akkor a RAV költségére beiskolázzák. El kell menni egy kijelölt nyelviskolába, ott csinálnak egy felmérést, majd beillesztenek a szintnek megfelelő csoportba.
Általában mindenkit elküldenek egy néhány napos fejtágítóra, ahol elemzik az önéletrajzot, megmutatják az éppen trendi formát, és segítenek a sikeres pályázat elkészítésében.
Ezek alól nincs kibúvó. Kötelező a részvétel.

Arra is van lehetőség, hogy különböző, a meglévő szakmával kapcsolatos tanfolyamot végezzünk el, annak érdekében, hogy nagyobb eséllyel induljunk az állásvadászaton.

A munkanélküli segély fizetésének további feltétele, hogy állandóan elérhetőek legyünk. Ha valaki arra gondol, hogy majd a munkanélküli alatt csinál egy világ körüli utat, azt nagyon gyorsan felejtse el.
A munkanélküli időszakot a RAV úgy tekinti, mintha ő lenne a munkáltató, tehát ha valaki el akar utazni, akkor arra az időre "szabadságot" kell kérni.

Azt ne várjuk, hogy a RAV fog munkát keresni nekünk. Nem az ő dolga. Ellenben minden segítséget megad az elhelyezkedésben.
Elméletileg.

Néhány statisztikai adat.
Az éppen aktuális (2015 áprilisi) munkanélküliséggel kapcsolatos adatokat ITT: tudjátok megnézni.
Érdemes egy kicsit elidőzni rajta.

Végezetül a RAV honlapja, ITT:

2015. május 16.

Harc a kaucióért

Ha most azt írom, hogy még mindig nincs vége a kiköltözés mizériának, szerintem a térdedre csapsz és hangosan felnevetsz, hogy ilyen nincs...
De mégis van.
:(
Néha én sem tudom, hogy sírjak vagy nevessek...
Jujjj, de szeretem!!!

Előre is elnézést, de ez az írás minden jólneveltséget és nőiességet nélkülöz.
Olvasandó saját felelősségre.

Március végén átadtuk a házat és türelmesen vártuk, hogy megérkezzen a végelszámolás.
Egy kulccsal nem tudtunk elszámolni, így annak a cseréjét ki kellett volna fizetnünk.
Ezzel nincs semmi baj. Elhagytuk, a csere bennünket terhel.

Az előzményekről ITT:
Ha én vagyok a tulajdonos (mert én is adtam ki házat), akkor a kiköltözés után azonnal elszámoltam a bérlővel, nem használtam a pénzét.
Mert, szerintem ez így korrekt.
Nekem.





Vártunk, vártunk és vártunk.
Pénz sehol.
Egy hónappal később merészeltünk egy e-mailt küldeni a Verwaltungnak, hogy várjuk a számlát...
A válasz meg is érkezett:

"Guten Tag Herr ....

Sobald wir die Rechnung für die Schlüssel/Zylinder haben, rechnen wir ab.
Des Weiteren habe ich keinen Mieter gefunden den Ihre Teiche übernehmen möchte. Ich bitte Sie, diese zu entfernen, und den Rasen in Stand zu stellen. Besten Dank.

Freundliche Grüsse
XXXX "


Magyarul:
Ha megkapják a számlát, akkor megküldik.
  (Anyád! Ne már, hogy egy kulcs lemásolása egy hónapig tartson!!)
Továbbá, nem talált olyan bérlőt, aki átvenné a tavat, a kertet vissza kell állítani az eredeti állapotába. Nekünk.
  (Na, mármost: a kertet a tavakkal együtt vettem át, miért én állítanám vissza az eredeti állapotot? Erről papírom is van. És egyáltalán mi az eredeti állapot? Azt csak halkan, csendben jegyzem meg, hogy a ház nincs is meghirdetve, szóval így nehéz lesz kiadni).

Hogy szakadna rá egy mázsa szar!!!!
Elmondhatatlanul dühös vagyok!
Egészen pontosan 2100 frankról beszélünk. A tulajdonos egy Immobilien AG.
Most ezt akarja benyelni?
Szánalmas...
:(
Megint csak arra tudok gondolni, hogy "itt a buta külföldi, akit meg lehet vezetni."
De 2100-ért érdemes? Ennyiért oda lehet adni a becsületet? 
:(
Arról nem is beszélve, hogy második hónapja üresen áll. Az mennyi bukta?
Tényleg nagyon gazdaságos. Minden elismerésem a tulajnak. Remélem, hogy egyszer tönkremegy a fene nagy egojával együtt..
Mindegy, nem az én dolgom.

Már majdnem beadtuk a derekunkat a bontással kapcsolatban, de az utolsó pillanatban megkérdeztük az egyik barátunkat, hogy mit csináljunk - ismételt - szorult helyzetünkben.

Az ember úgy van vele, hogy egy idő után unja a csatározásokat és a hagyd magad előbb szabadulsz elvet követve, fejet hajt. Így aztán nem kerestem fel a Mieterverbandot. Fárasztó az állandó harc ezért- azért.
Ráadásul, álmomban nem gondoltam, hogy megint nekünk kell az igazunkat bizonygatni. 

Az ismerős felhívta egy jogász barátját, aki azt tanácsolta, hogy el ne merjük bontani. A Verwaltung követelése jogtalan.
Hm.

Most hivatalos levél megy a cégnek, aztán meglátjuk.
Ha nem jön a kaució, akkor ismét jogi út következik.
Ha így haladok, ledoktorálok svájci jogból.
:(
No comment.

2015. május 14.

Felhők naplementében

Minap, örülve a várva várt kellemes tavaszias időnek, az udvaron töltöttem az estét.
Ezeket a szép felhőket fotóztam, telefonnal. Nem csúcsmárka, de azért élvezhető.
:)




















2015. május 13.

Pletykafészek - avagy, hogyan tagadjuk meg magyarságunkat

A rovatban általában svájciak történeteit adom közzé, ez most rendhagyó írás, mert ez egy "ál-svájci" esete.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy magyar, aki még 1956 vándorolt ki, gyerekként.
Hogy neki milyen világfájdalma volt akkor, fel sem foghatom. Gyanítom a szülők neveltek bele mérhetetlen magyar utálatot.
Mondjuk ezt az utálatot soha nem értettem. 56-ban sokan vándoroltak ki, de kevesen voltak, akiket a szó szoros értelmében üldöztek. Pont azok ragaszkodtak a magyarságukhoz, akiknek muszáj volt menni. Ők soha nem tagadták meg származásukat.
Általában azok tették ezt, akiknek nem volt különösebb oka a menekülésre.
Nem értem.

Mielőtt bárkit is megbántok, térjünk vissza a történethez.
A gyerek felnőtt, majd megházasodott. Természetesen svájci nőt fett feleségül, ezzel is erősítve (?) a svájci mivoltát.
Gyerekük is lett. Hogy maradjunk a kaptafánál az utód keresztneve is svájci lett. A vezetéknév azonban szép magyar. Nem is értem, hogy miért nem változtatta meg fater valami helyire. Frey vagy Widmer. Senki sem gondolta volna, hogy magyar vér csorog az ereiben.

Itt kapcsolódunk a sztorihoz.
Egy építkezésre voltunk "hivatalosak", ahol emberünk volt az építésvezető. Amikor a párom megkapta az elérhetőségét, rácsodálkozott a névre, és örült, hogy egy magyarral kell együtt dolgozni.
Tekintettel a svájciak hozzá nem értésére, szerencsésebb egy magyarral együttműködni.
Gondolta.
Már a bemutatkozáskor kiderült, hogy egy szó nem sok, annyit sem beszél magyarul.
Ha lehetne még azt is letagadná, hogy a neve magyar.

Innét többször is szóba került a dolog. Úgy látszik nem csak nekem volt furcsa, ő sem értette, ezért kérdezgette erről-arról.
A pasi mesélte, hogy az apja egészen kicsi korától arra nevelte, hogy ő nem "paprika zabáló", hanem "sajtzabáló". Soha nem hallott magyar beszédet.
Így aztán sokat nem tudott még Magyaroszágról sem. Már felnőtt korában szembesült azzal, hogy vannak rokonai abban a "távoli" országban, de mit kezdjen velük...
Hm.

Persze, a hosszas munka során kiderült, hogy a magyarságot le lehet tagadni, de a géneknek nem megy a parancsolás.
:D
Sok esetben derült fény arra, hogy a gondolkodása teljesen magyar, néha annak ellenére, hogy svájciként nőtt fel, mégsem érti a helyiek logikáját, nem áll rá az agya.
Páromat sem kell félteni, egyből a "tányérjára teszi", viccelődik vele. :)

A magam részéről sajnálom őt.
Nem akarok itt gyökerekről írni, mert ezzel a magyarázattal én sem tudok azonosulni.
De!
Praktikus okai vannak annak, hogy megtanítsuk a gyerekünket az apa-, vagy anyanyelvre.
És most nem kizárólag a magyarra gondolok. Legyen az bármilyen nyelv. Annak ismerete olyan pluszt nyújt(hat) a gyereknek, amitől megfosztani egyenesen bűn ebben a nyitott világban.



Mit gondoltok?


2015. május 11.

Dráma

Ilyen eseményekről nem szeretek tudósitani, de sajnos nem mehetek el szó nélkül mellette. Ha jól emlékszem, egy évvel ezelőtt volt hasonló tragédia, amikor egy apa, két saját gyerekét ölte meg.

Most egy másik elmebeteg zavarta meg a békés anyák napját egy svájci kisvárosban. Nem messze, tülünk északra, Würenlingenben.
Video itt:
Írott német nyelvű sajtóban ITT és ITT.

Magyarul ITT olvashattok róla.
A magyar cikket annyiban egészíteném ki, hogy az elkövető többször került már a rendőrség látókörébe, fegyvertartási engedélye nem volt.
:(
Szörnyű.

forrás: aargauerzeitung.ch

2015. május 10.

Anyák napja

Itt ma van anyák napja.
Igen, nem vétettem el. Otthon a múlt héten volt. Magam sem értettem, hogy akkor most ki is lóg ki a sorból, ezért megnéztem inkább.

Részlet a wikipédiából:

"Az anyák napja világszerte megünnepelt nap, amelyen az anyaságról emlékezünk meg. A különböző országokban más és más napokon ünneplik, Magyarországon május első vasárnapján.
Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának, az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is felköszöntötték.
Angliában az 1600-as években az ünnep keresztény vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét. A családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék. A látogatás előtt külön erre a napra ajándékként elkészítették az anyák süteményét.
Az Egyesült Államokban először 1872-ben ünnepelték meg Bostonban az anyák napját, Julia Ward Howe segítségével.
1907-ben a philadelphiai Anna M. Jarvis próbálta az anyák napját nemzeti ünneppé nyilváníttatni. Az ünnepet május második vasárnapjára tűzte ki, elhunyt édesanyja emlékére. Rengeteg időt és energiát szánt arra, hogy az ünnepet előbb állami, majd nemzetközi ismertségűvé tegye. Jarvis a célját 1914-ben érte el, amikor Woodrow Wilson amerikai elnök 1914május 9-i proklamációjával hazájában minden év május második vasárnapját az anyák hivatalos ünnepévé nyilvánította. (1914-ben május második vasárnapja, és így az Anyák Napjának első hivatalos megünneplése május 10. napjára esett.)
Sajnos azonban Anna Jarvis a népszerűsítésre fordított ideje miatt nem vette észre, hogy hamarosan az ünnepet „felkarolták” a virágkereskedők, üdvözlőlap-gyártók, cukorka- és ajándék-kereskedők, akik Európában is propagálni kezdték az Amerikában elterjedt ünnepet, amelynek hatására az gyorsan népszerűvé vált a kontinensen is. Az eredeti elképzeléshez képest – az élő és elhunyt anyák tisztelete – az ünnep eltolódott az ajándékozás, Jarvis véleménye szerint pedig főképp a virágkereskedők hasznának növelése irányába. További élete során oly hevesen tiltakozott az ünnep üzletiesedése ellen, hogy még a törvénnyel is szembekerült egy vehemens tüntetése során. Élete végére megbánta tettét és nem akarta nevét Anyák Napjával kapcsolatba hozni.
Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az Anyák napját. Magyarországra az ünnep ötletét Petri Pálné, egy államtitkár felesége hozta Amerikából és a legelső Anyák Napi ünnepséget 1925. március 8-án a MÁV gépgyár foglalkoztatójában munkásgyerekeknek tartották. A gondolatot a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt vezetői karolták fel és megtették az előkészületeket az Anyák napja országos bevezetésére. A szervezet lapjában így írtak a napról: „Felkérjük a mélyen tisztelt Tanárelnököket, hogy május első vasárnapján tartandó «Anyák napját», ezt a gyönyörű ünnepet, szeretettel alakítsák ki növendékeik lelkében, amelynek pedagógiai, jellemképző ereje messze túlhaladja egy-egy család körét és a nemzetnevelés erkölcsnemesítő munkájába kapcsolódik.”
A legtöbb országban ez az ünnep májusra, ezen belül a legtöbb helyen május második vasárnapjára esik.
Más ünnephez kapcsolódik:
  • Egyesült Királyság (Anglia) és Írország: az itteni anyák napja (Mother's Day) nagyböjt negyedik vasárnapjára esik. A Mothering Sunday nevű vallásiünnepből alakult ki, amely eredetileg nem kapcsolódik a mai anyák napja ünnephez.
  • India: a nyugati hatásra átvett május 10-i anyák napja mellett megtartják a Durga Puja nevű, októberi tíznapos ősi hindu anyák ünnepét is.
  • Thaiföldaugusztus 12.Szirikit királynő születésnapja."

Svájcban az 1910-es években két csoport, egy szakszervezet és az üdvhadsereg kezdeményezte, hogy ünnepeljék meg az anyákat.
Egyrészről tetszett az angolszász modell, másrészről az egyház részéről is érkezett támogatás.
Így történt, hogy 1917-ben kiadtak egy felhívást, miszerint az anyaság megünneplése erősíteni a vallási tekintélyt is.
A kezdeményezések sikereknek bizonyultak, de a '20-as évek elejéig csak kis körökben ünnepeltek.
Aztán jött a biznisz. :)
A svájci virágárusok, cukrászok is lobbiztak az ünnep mellett, ám még ez sem volt elég a teljességhez.
Egészen az 1930-as évek elejéig tartott, mire elfogadták és bevezették hivatalosan is az ünnepet.

Én már pénteken fel lettem köszöntve, a keresztfiam által.
:)
Anyukák, nagymamák, keresztanyuk!
Boldog anyák napját és szép vasárnapot!























2015. május 7.

Katasztrófa turista lettem

Felcsaptam katasztrófa turistának!
Na jó, csak vicceltem. Szerencsére katasztrófahelyzet nincs, de a tűzoltóságnak adott egy kis munkát a Hochwasser (magas víz). Az árvíz kifejezés nekem jobban bejön.
:)
Szóval, napok óta esik. Mit esik? Ömlik.
A minap este annyira esett, hogy még a műholdvevő is beadta az unalmast. Pedig épp a kedvenc műsor ment a TV-ben.

Svájcra inkább a lavinák jelentenek veszélyt, a csapadék folyékony formája ellen a vizi védműveket megfelelően kiépítették, így emberéletet nem/ritkán veszélyeztet egy-egy árvíz.
Az Alpok azért néha próbára tesz egy-két területet.
Az erős esőzés vagy a hóolvadás jelenthet gondot az országban. A legfrissebb információkkal veszély esetén a svájci Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal (FOEN) szolgál, akik a médián keresztül tájékoztatják a lakosságot.
EZEN az oldalon naprakész információk vannak az aktuális helyzetről.
ITT pedig előrejelzést lehet megtekinteni.
A hivatal öt kockázati szintet különböztet meg:
- Zöld jelzés vagy 1. fokozat: nincs vagy csak jelentéktelen veszély,
- Sárga vagy 2. fokozat mérsékelt veszélyt jelez,
- Narancssárga, azaz hármas fokozat jelentős kockázatot jelent,
- A piros szín a négyes fokozatot jelenti, ami nagy veszélyt jelez előre, és végezetül a
- Barna szín nagy veszélyt jelez, ez az ötös fokozat.
Részletesebben ITT olvashattok róla.

Az elmúlt száz évben négy jelentősebb árvizet említenek a feljegyzések, a legutóbbi 2007-ben volt.
Sajnos, ebben az esetben hárman meghaltak.
Az alacsonyabban fekvő településekre betört a víz, elárasztva sok pincét. Ott egy nyugdíjas esett áldozatul, egy óvatlan párt pedig egy folyó ragadott magával.
Jelentős károk a mezőgazdaságban keletkeztek.

Visszatérve a jelenlegi esőzésre, tegnap Wildegg és Au között kellet lezárni egy utat, ugyanis éppen az ősszel megerősített töltésen csapott át a folyó, elárasztva a vasúti aluljárót.
Ahogy néztem, kb. másfél méter víz állt, az egyébként is alacsonyan fekvő átjáróban.
Sajnos, fotózni nem nagyon tudtam, mert le volt zárva az út, de néhány munkás pillanatot sikerült elcsípnem.








Máshol is okozott gondot a sok eső, erről a hírek is beszámoltak, további fotókat ITT: nézhettek.

A polgári lakosság felé még a helyes viselkedésről is található információ EZEN az oldalon.

Azt írja, hogy árvíz esetén őrizzük meg a nyugalmunkat. Hm... hát nem tudom mennyire tud nyugodt lenni valaki, ha épp a házát viszi a víz.
Az emberek mentését követően az anyagi javak következnek.
Vigyázzunk a gyerekre, szomszédra.
Kapcsoljuk ki az áramot, gázt, rakjuk el a veszélyes anyagokat.
Próbáljuk eltömíteni a nyílásokat, pl. homokzsákkal. (hm, neked van otthon? ) :)
Ne tartózkodjunk a mélygarázsban, pincében (kivéve, ha öngyilkossági szándékunk van).
Ne autózzunk elárasztott területen (kivéve az előző pont).
Hallgassuk a rádiót, ahol tájékoztatást adnak a helyzetről (azt, amit előzőleg kihúztam a dugaljból?)
Jelentkezzünk a rendőrségen, a tűzoltóknál, vagy az önkormányzatnál.

Azt hiszem ezzel nem találták fel a spanyolviaszt...
Bízzunk benne, hogy soha nem kell elővenni a tennivalólistát.
És persze nem ártana, ha öt nap eső után kisütne végre a nap.
:)







2015. május 6.

Az Arbeitszeugnis (munka referencia levél?)

Minek is fordítsam ezt a fogalmat? Nálunk ilyen nincs, itt meg kötelező.
Miután leszámoltunk a munkahelyen kell kapnunk egy igazolást/bizonyítványt, amiben jellemeznek bennünket, mint munkaerőt.
Ennek a papirusznak tartalmaznia kell a személyes adatokat, hogy mennyi időt dolgoztunk az adott helyen, a betöltött pozíciót, és a lényeget: hogyan láttuk el a munkánkat.

ITT megnézhettek egy mintát, hogyan néz ki egy ilyen dokumentum.

Tartalmát tekintve  négy témára kell kitérni, ezek a:
- a munkahelyi teljesítmény,
- a feladatok elvégzése,
- a viselkedés
- és "az elbocsátó, szép üzenet."

Ezeken felül természetesen lehet kiegészítéseket tenni a dolgozó készségeire és képességeire, de ezek már nem tartoznak a kötelező elemek közé.




Szakmabeliként én fenntartásokkal kezelem ezt a dolgot.
Azt ugyanis nem lehet beleírni, hogy Gizike munkája nem ért egy kalap kakit sem, mert egész nap a körmét reszelte.
Ebben az esetben Gizike beperelhetné a munkaadót, még akkor is, ha egyébként annak igaza van.
Tehát marad a rózsanyelv.

Lássunk néhány példát:
- munkavállaló a rábízott feladatokat a legnagyobb megelégedésünkre végezte el,
vagy
- munkavállaló törekedett, hogy megfeleljen a követelményeknek.
Ebben az esetben az első a "nagyon jó" minősítésnek felel meg, a második a "rossz" kategóriába sorolható.

Lássuk mit írnak a viselkedésről:
- munkavállaló munkahelyi viselkedése példaértékű,
vagy
- törekedett a jó kapcsolat kialakítására a vezetőivel és kollégáival.
Itt szintén a nagyon jó és a nagyon rossz áll szemben egymással.

Találtam egy nagyon jó táblázatot a jellemzések összefoglalására. Akinek van már ilyen Zeugniss a kezében átnézeti, mit írtak róla a főnökei.
:)


(AL = Arbeitsleistung, AW = Arbeitsweise, V = Verhalten, S = Schlusssatz)
Sehr gutAL: Die Arbeiten wurden stets zu unserer vollsten Zufriedenheit erledigt.
AW: Die Aufgaben wurden stets mit äusserster Sorgfalt und grösster Genauigkeit erledigt.
V: Das Verhalten zu Vorgesetzten und Mitarbeitern war stets vorbildlich.
S: Wir bedauern das Ausscheiden sehr und bedanken uns für stets sehr gute Leistungen.
GutAL: Die Arbeiten wurden zu unserer vollsten / stets zu unserer vollen Zufriedenheit erledigt.
AW: Die Aufgaben wurden stets mit Sorgfalt und Genauigkeit erledigt.
V: Das Verhalten zu Vorgesetzten und Mitarbeitern war vorbildlich.
S: Wir bedauern das Ausscheiden und bedanken uns für sehr gute Leistungen.
BefriedigendAL: Die Arbeiten wurden zu unserer vollen Zufriedenheit erledigt.
AW: Die Aufgaben wurden stets mit Sorgfalt und Genauigkeit erledigt.
V: Das Verhalten zu Vorgesetzten und Mitarbeitern war gut.
S:Wir bedauern das Ausscheiden und danken für gute Leistungen.
AusreichendAL: Die Arbeiten wurden zu unserer Zufriedenheit erledigt.
AW: Die Aufgaben wurden mit Sorgfalt und Genauigkeit erledigt.
V: Das Verhalten zu Vorgesetzten und Mitarbeitern gab zu Beanstandungen keinen Anlass.
S: Wir danken für die Mitarbeit.
MangelhaftAL: Die Arbeiten wurden im grossen und ganzen zu unserer Zufriedenheit erledigt.
AW: Die Aufgaben wurden im allgemeinen mit Sorgfalt und Genauigkeit erledigt.
V: Das Verhalten war insgesamt angemessen
S: Wir danken für das Streben nach einer guten Leistung.
UngenügendAL: Er/sie hat sich bemüht, die Arbeit zu unserer Zufriedenheit zu erledigen.
AW: Er/sie bemühte sich, die Aufgaben sorgfältig zu erledigen.
V: Er/sie bemühte sich um ein gutes Verhältnis zu Vorgesetzten und Kollegen.
S: Wir danken bei dieser Gelegenheit.


2015. május 1.

Itt van május elseje... la-la-la

Na, ekkora baromság sincs máshol a világon...
A család egyik fele dolgozik, a másik nem.
:(
Ugyanis Svájcról az is tudvalevő, hogy a kantonok saját maguk döntik el, hogy egy bizonyos ünnep az szabadnap-e vagy sem.
Vannak "liberális" kantonok, ahol mindent megünnepelnek, és vannak "vaskalaposak", akik szinte semmit (a kötelező állami ünnepen, a Húsvéton és a Karácsonyon kívül).
Minden esetben a munkahely szabja meg, hogy megszívtad-e vagy sem.
Lehet, hogy ahol laksz, ott munkaszünet egy bizonyos nap, de ha a szomszéd kantonban dolgozol, akkor mehetsz robotolni.
:(
Nálunk például ebben a hónapban egy csomó ünnep lesz, mert Baselban dolgozunk, ugyanakkor a lányom itt Aargauban termeli a GDP-t.
Szegény... míg reggel a fiúk az igazat álmát aludták, ő ment dolgozni. Ráadásul még túlóráznia is kell.
Éljen a munka ünnepe!

Családi program kilőve.
:(
Még az a "szerencse", hogy ömlik az eső.

A wikipédia oldalán van egy összefoglaló táblázat, ami alapján lehet tájékozódni, ITT.
Ha valaki még részletesebben akarja áttekinteni, akkor ajánlom EZT az oldalt. Itt kantonok, települések szerinti bontásban lehet utánanézni, hogy vajon egy-egy ünnepen kell-e menni dolgozni.
:)