2017. március 19.

Bérekről

Azt hiszem, hogy nem árulok egy nagy titkot, ha a lassan 700 felé közelítő írásból az "Átlagbér" című a legolvasottabb.
Nem meglepő, hisz pénzből élünk, sokakat érdekel, hogy mennyit lehet itt keresni.
Szinte minden évben megjelenik egy-egy új hír az aktuális jövedelmekről.
Most sincs ez másképp.
Minap olvastam egy írást az egyik legnépszerűbb online-portálon "Mennyit keres egy pilóta, egy tanár és egy pincér?" címmel.
A cikk megállapítja, hogy a bérek az elmúlt öt évben stagnáltak vagy alig emelkedtek.

Néhány szakmát kiemeltek a listából.
Ezek szerint egy autószerelő 4 450.-, egy főorvos 12 800.-, egy fodrász 3 800.-, egy villanyszerelő 4 650.-, egy virágkötő 4 000.-, egy légi közlekedési irányító 13 100.-, egy pincér 4 100.-, egy újságíró  6 440.-, egy szakács 4 120.-, egy C. kat. tehergépkocsivezető 4 100.-, egy tanár 7 000.- (ZH kanton), egy pilóta 8 900.-, egy lelkész 9 000.-, egy rendőr 5 500.-, egy eladó 4 000.-frankot keres havonta bruttóban.

Természetesen ezt még befolyásolja az is, hogy melyik kantonban él valaki és feltételezik, hogy a végzettségen svájci pecsét van. Ez alól csak néhány szakma kivétel (pl. egészségügy), ott elfogadják a magyar bizonyítvány is. Több szakmában nem ismerik el a külföldi diplomát, és nem fizetik meg a szakmunkásbért.

Megkérdezték az olvasókat is, hogy mennyire elégedettek a bérükkel.

Umfrage
Verdienen Sie genug?

26 %

44 %

24 %

6 %
Insgesamt 25975 Teilnehmer

A majdnem 26 ezer szavazó közül 26 % elégedett, 24 % elégedett, de boldogabb lenne egy kis emelés után. 44 % százalék szeretne több bért, és 6 % (svájciasan) nem beszél pénzről.
:D

Az írásra rekordszámú - több, mint 1700 - komment érkezett, amivel aztán a szakemberek is vitába szálltak.
Tény, hogy az elégedetlenség jogos, hisz a bérek stagnálása mellett, a költségek viszont szépen lassan növekednek. Elég csak a betegbiztosításról beszélni, ami átlagban is 5-7 % -ot emelkedett csak ebben az évben, de volt olyan biztosító, ahol meghaladta a 10 %-ot. Mióta itt élünk minden évben többet fizetünk, azonos feltételek mellett.

Egy hozzászóló megemlítette, hogy a közszférában jobban keresnek az emberek.
Ezt egy szakszervezeti vezető cáfolta. Szerinte ott is a "minimálbér" 4000.- frank körül mozog.

Egy másik vélemény szerint növekedik az adó, a betegbiztosítás.
A válaszadó szerint ezek a kötelező költségek csak minimálisan, 0,6 % -al emelkedtek 2006-2014 között. (Nem tudom ezek milyen adatok, de csak ha a saját háztartásomat nézem, akkor sem igaz.)

Egy harmadik hozzászóló szerint a szakmunkásokat alacsony bérekkel büntetik.
Itt azzal érveltek, hogy ezt így nem lehet kijelenteni, hisz egy jó szakember, aki jó minőségben dolgozik, az jól keres. Természetesen figyelembe kell venni a gazdasági területet és, hogy az ország mely részében dolgozik. (Szerintem egy picit itt összemosta a dolgokat. Egy vállalkozó esetében lehet, de nem egy cég alkalmazottjaként).

"Munkanélküli" felhasználónévvel valaki arról írt, hogy szerinte a bérek stagnálása a szabad munkavállalásnak tudható be. Sok éves tapasztalattal rendelkező emberek munkanélküliek lesznek, kiszorulnak a munkaerőpiacról. Akiknek még van munkájuk, azok semmit tesznek, hogy a béreket emeljék.
A bázeli egyetem professzora (természetesen) ezt is cáfolta. Szerinte a szabad munkaerőáramlás nem érintette hátrányosan a helyi munkaerőt.

Valaki azt nehezményezte, hogy a papok miért keresnek ilyen sokat.
Persze, ezt is megvédte valaki. Ezek az emberek annyit keresnek, mint a tanárok (kvázi egyetemi végzettséggel végzik a tevékenységüket), mely nagyon felelősségteljes munkát kíván meg. És olyan áldozatot is kell hozni, hogy a plébánián kell lakni és nincs fix munkaidő.
(Én ezt nem kommentálnám.)

A lap, hogy tovább korbácsolja az indulatokat, a mai nap lehozott egy álláshirdetést.

Hát meg kell mondani ez már tényleg a legalja, és mivel nincs megállapított kötelező minimum, így a munkáltató lehet akár pofátlan is.


18 és 24 év közötti titkárnőt keres egy kisebb, 50 alkalmazottat foglalkoztató cég. Az állás teljes munkaidős, határozatlan időre szó, de nem várnak el túl sok gyakorlatot. Mondjuk vicces is lenne, ha egy 18 évestől 10 év gyakorlatot várnának el. Bár, lassan errefelé halad a tendencia.
Igen, kedves olvasó. Jól látod. Ezért 1750.- frankot kínálnak havonta. Otthoni olvasóknak mondom, hogy ne tessenek rögtön 280-al szorozni.
Ebből itt kell megélni.
Ez gyakorlatilag arra elég, hogy fenntartson egy kisebb lakást, és kifizesse esetleg a betegbiztosítását.
Habár a genfi albérletárakat ismerve, lehet, hogy erre sem elég...

A genfi munkavállalókat védő hivatal munkatársa szerint a bér botrányos, de legális.
Szerinte ezek a hirdetések növekedni fognak és az oka az, hogy nincs kötelező érvényű minimálbér.
Az oldal közben etikai okokra hivatkozva eltávolította a hirdetést és megkeresték a vállalkozást is, akik azt nyilatkozták, hogy csak elhibázták az összeget.
Hiszi a piszi.
:)


2017. március 17.

Rendszámtábla aukció

Még véletlenül sem szeretnék más zsebében turkálni, de bizonyára sokan eljátszadoztunk már a gondolattal, hogy mi lenne, ha beesne egy telitalálat valamelyik szerencsejátékon. Ez akkor a legizgalmasabb, ha nem is fogad valaki.
:)
Velem is előfordult és sok minden szerepelne ezen a képzeletbeli listán.
Mondjuk egy rendszámtábla nem.

Kép: Keystone

Nem vagyunk egyformák azonban, van aki erre költ hatalmas összeget. Korábban már beszámoltam a Svájcban divatos rendszámtábla árverésről. Most azért került ismét terítékre, mert megdőlt a korábbi rekord.
Eddig az SG 1 feliratért fizettek a legtöbbet 2013-ban. Ez 135 ezer frankért kelt el.
Most a VS 1 került kalapács alá és egy hónap állt rendelkezésre, hogy licitáljanak rá. Az ismeretlen vevő 160 100.- frankot fizetett érte.

Mit gondoltok róla?



2017. március 15.

Itt a tavasz - Hullanak a motorosok

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én mindig is ódzkodtam a motoroktól. Gyerekkoromban az apukámnak volt egy oldalkocsis (talán Pannónia) motorja. Már akkor sem élveztem a vele való közlekedést. Később, a saját udvarunkban sikerült a Babettável átmennem a szomszédhoz, a kerítésen keresztül.
:)
Nagyjából itt be is fejeződött a motoros karrierem.
Később mindig attól tartottam, hogy majd a fiammal micsoda harcaink lesznek e tárgykörben. Szerencsére, ő sem szeretett bele a motorozásba.
Persze, autóval is lehet csúnya balesetet szenvedni, sőt meg is lehet halni, de azért csak nagyobb az esély, hogy nem halunk meg, ha egy kaszni veszi körül az embert.
Aztán ott van még a gyakorlat. Sokan megfelelő gyakorlat nélkül ülnek már-már versenymotorokra, aztán kész a baj.
Nyílván, egy motoros napokig tudná ecsetelni, hogy miért is jó motorozni. Megértem.
Azt gondolom (vagy inkább remélem), hogy a többség azért felelősen közlekedik.

Nem tudom, hogy otthon van-e valami különbség (majd ti megírjátok) az A kategórián belül.
Itt három A kategória van. 14 éves kortól lehet vezetni a "töflit". 16 éves kortól lehet a max. 50 ccm hengerűrtartalmú, 4 kW teljesítményű, 18 éves kortól a max. 125 ccm, max. 11 kW teljesítményű motorokat (ez egy kategória).
Az ezen felüli motorokhoz már 25 éves életkor, és legalább 2 éves alsóbb kategóriás gyakorlat kell. Szerintem ez egy elég jó rendszer.

Ha jól belegondolok, két ismerősöm halt meg motorbalesetben. Ebből az egyik abszolút a megfelelő gyakorlat hiánya miatt veszítette el az életét.
Ő még a jogsiját is a piacon vette. Abban az időben még elég sok mutyi volt.
Aztán első dolga volt valami gyors motort (mert ki, ha én nem) venni és nem sokkal később egy előzés közben elesett. Egy autó kanyarodott balra, ő meg előzte a sort és későn vette észre, hogy a kocsi indexel és elkezd kanyarodni...
Negyven sem volt, kicsi gyerekek maradtak utána.

Minap pont a magyar tv-ben egy közlekedési szakembert hallottam, aki felhívta az autósok figyelmét pont az ilyen veszélyforrások elkerülésére.
Egy picit meg is lepődtem, hisz ha betartanák a közlekedési szabályokat, akkor elő sem fordulhatna ilyen baleset.
Én figyeljek duplán, mert esetleg jön valaki egy Hayabusával és nem tartja be a szabályt?
Furcsa.
Persze, figyel az ember, ahogy tud.

Most, hogy "kitört" a tavasz, itt is előkerültek a motorok, quadok.
Az eredmény már látható.
A hétvégén két quad baleset is történt.
Az első esetben egy 65 éves vezetőnek sikerült egy kőrakásnak szaladni. Felborult, és súlyos sérülést szenvedett. Mentőhelikopter szállította kórházba.

Bild: Zuger Polizei

A másodikban egy 90 (!) éves "versenyző" egy autóval ütközött. Itt is súlyos sérülés lett belőle.
Minden tisztelet az időseknek, de mi a túróért kell 90 évesen motorozni?

Bild: Nidwaldner Polizei

Szóval, figyeljünk jobban a motorral, kerékpárral közlekedőkre.


2017. március 13.

Svájciak külföldön

Azt gondolom, hogy nem írok meglepőt, ha azt állítom, hogy Svájc nagyon népszerű ország a külföldiek körében, mint célország. 2016-ban mintegy 160 ezer ember érkezett.

Ugyanakkor sok svájci hagyja el az országot, akár időlegesen, akár véglegesen.
A statisztikák szerint 1990 óta átlagosan évi 26 és 30 ezer fő távozik.
2015-ben 30 103 fő jelentkezett ki, ugyanakkor 25 952 ember tért vissza.

A felmérés szerint 2016-ban Svájc népességének 10 %-a, 761 930 fő élt külföldön. Ennek mintegy 62 %-a él Európában, 24 %-a pedig Amerikában telepedett le. Mindössze 2,8 % tartózkodik Afrikában.

Az európai kedvenc, Franciaország (198 647 fő). Ebből 105 ezer ember Lyon környékén lakik.
A második helyezett Németország. Itt 86 774 személy jelenzkezett be, Stuttgartban (28 343), Frankfurtban (22 941), és Berlinben (19 044) él.

Az USA-ban 80 218, Olaszországban 51 556, Angliában 33 745, végül Spanyolországban 24 721 fő költözött.
Magyarországra 2024 fő jelentkezett be.

Általában azt szokták mondani, hogy magyar mindenhol van a világban. Ez így van, de akad néhány svájci "elvetemült" is.
Grönlandon pl. 5, Eritreában 7, Szudánban 81, Afganisztánban 49 svájci él.
:)

 Akit érdekel, további adatok ITT tekinthetők meg.





2017. március 7.

Túl sok a gimnazista (?)

Egy érdekes cikkre bukkantam. 
"Inkább egy asztalos szakmunkás képzés, mint egy gimnáziumi érettségi latin nyelvtudással: A svájci szavazóképes lakosság 59%-a azon a véleményen van, hogy túl sok a gimnáziumot végzett diák. Csak 2%-a véli úgy, hogy a szakmunkástanulók vannak túl sokan. 20% az arányt éppen megfelelőnek tartja. Ezeket az eredményeket mutatja a legújabb Vimentis felmérés (lásd a keretben). Növekvő életkorral erősödik az a vélemény, hogy túl sok a gimnazista. Különösen az SVP-, BDP-, Lega- és EDU-választók osztják ezt a véleményt.
Svájcban 2015-ben a gimnáziumi érettségivel rendelkezők száma 20,1% volt. A nők 23,7%-os aránya azt mutatja, hogy gyakrabban szereznek gimnáziumi érettségit, mint a férfiak (16,7%). Az érettségizettek száma folyamatosan növekszik: 1980-ban még 10,6% volt az érték. Az összes érettségizett diák aránya, beleértve a szakiskolákban és szakközépiskolákban szerzett érettségit is, 2015-ben már elérte a 37,5%-ot. 2008-ban ez az érték 32,2%, 2010-ben pedig 33,9% volt. Nemzetközi összehasonlításban viszont a gimnáziumi érettségi kvóta viszonylag alacsony. Németországban az érettségizettek száma 40%, Franciaországban pedig eléri a 80%-ot.
«Sok szülő túlbecsüli a gyermekét»
Az ilyen irányú tendenciákat sürgősen meg kell akadályozni, nyilatkozta Felix Müri, SVP-képviselő, aki egyben az oktatási bizottság elnöke: «A gazdaság már most hiányolja a villanyszerelőket és pékeket. Egyidejűleg viszont egyre több a diplomás, aki nem talál munkát.» Az Ipari Szövetséggel és a Munkaerőpiaci Szervezettel (OdA) együtt szeretnének a tendencia ellen menni, és a diákok és szüleik figyelmét kellő időben felhívni a duális képzési rendszer előnyeire.
«Vannak szülők, akik gyermekeiket túlbecsülik, és minden áron a gimnáziumba hajszolják. Azt hiszik, hogy a gyermekükből nem lesz semmi, ha nem szerez diplomát», véli Müri. Elsősorban a külföldi szülők gyermekeinél figyelhető meg ez a jelenség.
«A nem gimnazisták hibás kisebbségi komplexusban szenvednek»
«Bizonyosan nem túl sok a gimnazista», állítja a fentiekkel szemben Kathy Riklin oktatásügyi politikus (CVP). Különben Svájc nem lenne kénytelen, szakembereket toborozni külföldről. Riklin a felmérés eredményeit azzal a ténnyel magyarázza, hogy a svájciak többsége nem rendelkezik érettségivel: «Nyilvánvalóan sok szakmunkás végzettségű ember szenved hibás kisebbségi komplexusban, és frusztrációját a gimnazistákon vezeti le.» Az SVP szándéka, hogy a két oldalt összeugrassza.
Viszont az is igaz, hogy a magas szintű képzés kiemelten fontos Svájc technológiai, gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából. «Majd akkor, ha hidak omolnak össze, mert nincsenek mérnökeink vagy a betegek kuruzslókhoz járnak orvos helyett, mindenki számára világossá válik, hogy a gimnazisták mennyire fontosak a társadalom számára», nyilatkozta az ETH-t végzett Riklin.
Nos, lehet vitatkozni.




2017. március 3.

Költözés - sok pont nulla

Bevallom, ha valaki kérdést szegez nekem, hogy hányszor is költöztünk, elsőre nem tudom a választ.
:)
Sokszor.
Általában nem sikerült barátsággal elválni az ingatlan tulajdonosától. Ott kötöttek belénk, ahol lehetett. Több esetben a bíróságra kellett menni az igazunkért.
Most egy egész már szituációba kerültünk.
Emlékeztek még a múlt évi egyik bejegyzésre?
Aki nem, annak egy részlet ITT olvasható a kálváriából.

Nos, a lakás nem lett jobb.
Nincs mit szépíteni, ami szar, az szar.
De mondhatom a másik elhíresült szlogent: szarból nem lehet várat építeni.
A lakás persze nem száradt ki, belépve olyan, mintha a Fővárosi Állatkert pálmaházába lépne az ember. Bár már nem folyik patakokban a víz az ablakon, azért akad némi tócsa alatta.
A muslicák egész jól érzik magukat.

Időközben kiderült, hogy a szomszédok sem szerepelnek legszebb álmainkban. Illetve, ha a lakás jó lenne, nem ez lenne a fő probléma.
A másik lakásban egy fiatal pár lakik, két pici gyerekkel. A kölykök gyakorlatilag reggel 6 és este 10 között folyamatosan bömbölnek. Hol egyik, hol másik, hol mindkettő. Ha épp egyik sem, akkor anyuka üvölt velük. Utána kollektív bömbölés.
Nem állítom, hogy ez (nem) normális, de egy megfelelően megépített (szigetelt) házban, nem kellene ezt úgy megélni, mintha ott melletted történne a dolog. Ha a pár a konyhában beszélgetett, mi mindent hallottuk és akár közbe is tudtunk volna szólni a saját nappalinkból.
Ez nonszensz.
A gyerekem lassan több időt töltött nálunk, mint otthon. Ez hosszabb távon nem vezet sehova, így a költözés mellett döntött.

Jó, de hogyan? Hisz még az aláírt minimum egy évből is fél év van hátra.
Agyaltunk, agyaltunk, míg arra jutottunk, hogy lesz ami lesz, keres másikat.
Ezzel nem is volt gond, kb. 500 m-re van egy másik blokk, amin az utolsó simításokat végzik épp. Már szemre is jobban néz ki.
Egyeztetett a tulajjal, megnézte.
Kiderült, hogy a jelenlegi épület híre már eljutott oda is, más is körülnézett itt.
A végső lökést az adta, hogy egyik nap a jelenlegi ház egyik lakója felkereste a lányomat, és elmesélte a saját problémáit.
Az ember nem most jött le a falvédőről, minden problémát összeszedett és eljárást indított a Verwaltung ellen. Nem csak a minőséggel volt probléma, hanem több ponton is átvágták a lakókat.
Zárójelben megjegyzem, hogy az echte svájciak nem csatlakoztak, csak a külföldiek. Nem tudom eldönteni, hogy miért.
:)
Igazából a megkeresés oka, hogy esetleg a gyermek is beszállhat és csoportos per esetében nagyobb az esély.
Abban maradtunk, hogy megfontoljuk és meglátjuk, hogy áll a kérdéshez a tulajdonos cég.
Az új lakást elvben kivettük (miután töviről hegyire átvizslattuk), a réginek meg megírtuk a felmondást.
A válaszban elfogadták azt, majd tájékoztattak a törvényben előírtakról, de úgy tűnt nem állnak útjába a költözésnek. Igen ám, de akkor gyorsan kell "utánbérlőt" találni.
Na, ez lesz a nehezebb. A lakás ugyan új, jó helyen, van, de elég drága. Arról nem beszélünk, hogy szar.
Január 20-án adtam fel a hirdetést. Már másnap jelentkezett valaki, meg is nézte, de aztán eltűnt, mint az a bizonyos szürke szamár.
Közben a másik szerződést aláírtuk és vártuk a kulcsok átadását.
Másnap ismét jelentkezett valaki, ő azonnal ki is vette volna, ha mi ki tudunk nyomban költözni.
Hm. Gondoltam, ez érdekes lesz. Hogy oldódik ez meg térben és időben?

23-án megkaptuk a kulcsot, és elkezdtünk kipakolni. Még aznap telefonált a leendő bérlő, hogy megkapta a lakást. Neki annyira sürgős a költözés, hogy úgy, ahogy van, átveszi. Takarítás, hivatalos átadás-átvételi procedúra nélkül.
A Verwaltung meg belement.
Újabb hm.

Itt kezdődött az erőltetett menet, mert két napunk volt tokkal, vonóval kipakolni.
Vasárnap reggel az új lakó átvette a pálmaházat, lányom pedig birtokba vette az új, remélhetőleg minőségében sokkal jobb lakást.
Nos, ilyen is van.
:)






2017. március 1.

Kórház 2.0

Ősszel volt némi negatív tapasztalatom a helyi egészségügyi ellátással kapcsolatban. Akkor sokaknak szúrt szemet, és próbáltak fogást találni rajtam. Pláne, amikor jó tapasztalatokról írtam egy magyar egészségügyi intézménnyel kapcsolatban.

Sokat gondolkodtam a témán, és talán szerencsésebb lett volna, ha megnevezem őket, hisz valóban egy-egy tapasztalat alapján nem szabad se pozitív, se negatív irányba általánosítani.
Ráadásul, sok esetben egy-egy osztály működése a saját vezetésén múlik, lehet kórházon belül jó vagy épp kritizálható.
Továbbá nem vagyunk egyformák. Ha én kórházba kerülök, legfontosabb szempont, hogy a lehető legrövidebb idő alatt, a legnagyobb szakértelemmel gyógyítsanak meg és mehessek haza. Mások szívesen vannak kórházban, nekik talán fontosabb maga a hotelszolgáltatás. Persze, lehet a kettő együtt jó, de azért ez nem feltétlen párosul.
A harmadik, hogy nem szerencsés almát a körtével összehasonlítani, hisz a feltételek sem azonosak, a biztosítási rendszer is teljesen más.
Jelen helyzetben nem is teszem, csak a tényekről számolok be.

Most tervezett műtétről volt szó, és egészen másképp működött, mint a másik kórházban. Megkaptam az orvosomtól az időpontot, majd néhány napra rá egy meglehetősen aprólékos tájékoztatót a kórházból.
Maga a metódus is szöges ellentétben volt a másik esettel, ott ugyanis mindent a kórházban kellett intézni. Itt, kvázi a magánrendelésről küldtek az intézménybe, mindent az orvosom intézett. A levélben gyakorlatilag minden le volt írva. Ami meglepett és egy kicsit el is bizonytalanított, hogy előzetesen nem találkoztam sem altatóorvossal, de még egy labort sem csináltak. Lehet, hogy rosszul szocializálódtam a magyar egészségügyi rendszerben, de ott a legkisebb beavatkozást is megelőzte minimum egy labor és egy EKG.
Itt egy kérdőívet kellett kitölteni, majd beküldeni. Ez elég részletes volt, úgymond helyettesítette a személyes megbeszélést.
A műtétet megelőző nap kellett felhívni az intézményt, akkor kaptam végleges időpontot. Ez mondjuk jó, mert nem kellett sokat várakozni a műtétet megelőzően.

Déli 12-re kellett mennem, azonnal ágyat kaptam. Megkaptam a "dögcédulát", majd jött még néhány kérdés, amivel problémát is okoztam. Jeleztem, hogy ételallergiám van. A nővérke csak huhogott és konstatálta, hogy az általa lobogtatott étlap nem lesz jó számomra. Elviharzott. A távolból többször hallottam, hogy próbál egyeztetni, hogy mitévő legyen. Nem nagyon jutottak dűlőre.

Közben megérkezett az altatóorvos, akivel végigmentünk a kitöltött kérdőíven. Tájékoztatott az altatás menetéről és alá kellett írnom egy nyilatkozatot, hogy hozzájárulok, hogy megmentse az életem, ha valami gond lenne. :)
Később odajött hozzám az orvosom, mondta, hogy "no para".
Hm, ja...
No para.
Kb. háromnegyed óra telt el, amikor visszatért nővérke és jelezte, hogy induljunk. Egy picit furcsának találtam, hogy saját lábon kell bemenni a műtőbe, még a tepsibe is be kellett mászni. Majd még ahány előkészítő műtős kezébe kerültem, elmondatták, hogy ki vagyok, és mikor születtem. Még véletlenül se küldhettem magam helyett senkit.
:)
Végül, jött az altatóorvos, és ahogy korábban elmondta, nekilátott az altatásnak.
Innen, jobb ha nem tudom, hogy mi történt...



Az őrzőben ébredtem két óra múlva. Általában jól és gyorsan szoktam magamhoz térni, most kicsit lassabban ment a dolog. Ismét odajött az orvosom és megnyugtatott, hogy minden rendben van. Kb. egy órát lehettem ott és már vittek is a saját szobámba. Délután négy volt.
Egy négyágyas szobában kerültem elhelyezésre, az aktuális nővérke sűrűn jött hozzám ellenőrizni. Még éjszaka is, kétóránként. Ez megnyugtató volt, igaz így az alvás meglehetősen macerás volt.
Este 9-kor ismét bejött az orvosom, megnézte a "csomagolást", megkérdezte, hogy vagyok és kicsit bővebben elmondta, hogy mi a helyzet.
Egész éjszaka folyt az infúzió és a fájdalomcsillapító. Majd másnap is.

A nővérekről csak jót mondhatok, kivétel nélkül. Végtelenül kedvesek, és türelmesek voltak. Csak a helyi betegekkel beszéltek svájci németül (már aki tudott, mert volt bevándorló is, aki alapból csak németül beszélt).
A másik kórházban mindig szólni kellett, hogy szíveskedjenek hoch-deutschot beszélni, és még akkor sem mindig sikerült.
Míg ott gyakorlatilag csak a legszükségesebbre korlátozódott a kommunikácó, itt mindegyik "leállt" dumálni a betegekkel.
Reggel le lettem dorongolva. Az éjszaka ugyanis többször kimentem. Nővérke, csak annyit mondott, hogy mi a fenének van akkor ő (?). Persze, ezt is csak viccesen. Később még a váltótársnak is megjegyezte szintén poénosan, hogy velem nem is kell foglalkozni, mert én önálló/önellátó vagyok.
Minden ellenőrzésnél elmondták az összes adatot, felhívták a figyelmet a gyógyszerek bevételére. Kérték, hogy jelezzük az esetleges fájdalmat, vagy bármit, amit meg akarunk osztani.

Aztán napról napra jobb lett, először az infúzió szűnt meg, aztán a "ridikülöm" is kivették, már egész jól éreztem magam. Annak ellenére, hogy elérkezett a hétvége, a dokim minden nap bejött hozzám, vasárnap is.

Hogy rosszat is írjak, az étkezésem nem sikerült maradéktalanul megoldani.
Reggelire és vacsorára mindennap ugyanazt kaptam. Egy elősütött gm zsemle, amit nem sütöttek készre, egy nem laktózmentes vaj, egy lekvár, és egy laktózmentes joghurt, valamint tejeskávé. A tejről nem derült ki, hogy milyen. :)
Így volt ez az ebéddel is. Mármint, hogy fogalmuk sem volt, hogy mit adjanak és sok esetben a nővér is azt mondta, hogy inkább ebből vagy abból ne egyek. Kicsit úgy éreztem magam, hogy "na kaparjunk össze valamit ennek a szerencsétlennek a konyhán". Így történt egyszer, hogy két levest is kaptam. Volt egy brokkolikrém-, és egy zellerkrémleves. Mindegyiket kihagytam, mert nem tudtuk, hogy mi van benne. Ahogy a krumplipürével is. Aztán volt egyszer, hogy előételként kaptam egy szelet lazacot, majd a főétel szintén hal volt.
Fő az egészség. :)
Bár a tálalás nagyon gusztusos volt, semminek sem volt íze.
A végén már egy zsíros kenyérnek is jobban örültem volna. Persze, minden rosszban van valami jó, legalább fogytam kicsit.



Látogatni délelőtt 10 és este 8 között lehet. Ez speciel engem nagyon zavar. Sokkal jobbnak tartom, hogy naponta csak 2 óra a látogatás. Tudom, ez a rokonoknak nem biztos, hogy passzol, de a betegeknek sem biztos, hogy jó, hogy egész nap randalíroznak körülötte.
Engem kifejezetten idegesített, hogy a svájci szobatársamnak jött az egész pereputtya, a kétéves unokával. A gyerek ott böcöllézett az infúziós állványomnál. Este már pihentem volna, de még mindig ott röhögtek vele. A vő tátott szájjal ásítozott, legszívesebben bevertem volna neki egyet. :)

A szobában négy ágy volt, valamint fürdő. Mindegyik ágyhoz tartozott telefon és egy tablet méretű tv.

A vizit annyiban merült ki, hogy a reggeli után, 9 körül mindenkit megnézett a maga orvosa.
A többi beteggel nem foglalkozott idegen orvos. Kivéve az enyémet, mert amikor megtudta, hogy a szobában van egy orosz, akkor odament üdvözölni. Sokáig élt ott, egészen jól beszéli a nyelvet.
Jópofa manus, jó választás.

Távozni reggel 9-ig kell. Utána jönnek és takarítanak.
Utolsó nap egyedül maradtam, nem is bántam.
Nővér megkérdezte, hogy bejöjjön-e sűrűbben, hogy ne unatkozzak.

Összességében, ha osztályozni kellene ezt a kórházat, akkor sokkal jobb érdemjegyet adnék, mint a másiknak.
Hogy melyik volt ez? Aarauban a Hirslanden.
Jó szívvel ajánlom.