2016. december 31.

Az év utolsó napján





B orongós napok tűnjetek tova,
O kkal szomorú ne legyél soha!
L épteid kísérje töretlen szerencse,
D erűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedre!
O szoljanak el az óévnek sötét árnyai,
...
G úzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai!


Ú j évet hozzon a nesztelen iramló idő,
J öjjön már a rég várt, csodálatos jövő!

É vek ha múltok, ha elszálltok napok,
V idámságot, örömet számolatlan adjatok!
E lfusson most az óévnek malaca,
T öbbé ne legyen senkinek panasza!

K erüljön betegség, bánat messzire,
Í rmagjuk is vesszen mind a semmibe!
V ágyaid sorra valóra váljanak,
Á lnok szavak többé ne bántsanak!
N övekedjen az igaz barátok tábora,
O kosan élj, ne legyél ostoba!

K ívánom neked, legyen 365 szép ünneped!

2016. december 24.

Békés, boldog ünnepeket mindenkinek!

Kedves olvasóim, barátaim, ismerőseim!
Kicsit szűkösebbre sikerült a december, de mint ti is tudjátok, minden okkal történik.
Jelenleg idő és internet elérhetőség hiányban szenvedek, de ez nem jelenti azt, hogy a blog nem folytatódik.
:)
Csak kis türelmet kérek.
Addig is kívánok mindenkinek békés, boldog, karácsonyi ünnepeket, sok szeretettel!!!


2016. december 12.

Aláírásgyűjtés - csatlakozz te is!

Bár gyakran adtam hangot annak, hogy nem nagyon kedvelem a közösségi oldalakat, néha belefutok jó kezdeményezésekbe is.
Egyik ilyen, hogy tiltsák be a vadállatokat a svájci cirkuszokban.
Egy aláírással lehet csatlakozni.
Amennyiben egyetértesz kattints ERRE az oldalra és add a neved hozzá!


2016. december 10.

Lottó-láz

Minden rekord megdőlni látszik lottó témakörben a héten. A nyeremény összege és a lottózók száma is az egekben.
A jackpot összege pillanatnyilag 59 millió.
Mellette még az Euromillions 31 milliós nyereménye is eltörpül.
Ilyen nyeremény még azokat is lázba hozza, akik nem, vagy csak ritkán adnak fel szelvényt.
Megnőtt azoknak a száma is, akik a szomszédos országokból próbálnak szerencsét.
Még nem késő, próbálkozzatok!



Szép hétvégét!


2016. december 6.

A hülyeség határtalan

Úgy döntöttem, hogy Krankenkasset (betegbiztosító) váltok. Jött is egy ügynök és kaptam néhány ajánlatot. Hosszas tanulmányozás után, kiválasztottam a számomra szimpatikusat.
Az igényléshez csatoltam a személyes okmányaimat, csak épp a DNS mintámat nem kérte el.
És vártam.
Tegnap megérkezett az új kártya, de hogy, hogy nem, nekem rögtön kettő jött.
Elsőre nem értettem, aztán szemügyrevételezés után látom, hogy az egyiken a vezetéknevem van elöl, a másikon meg a keresztnevem.
Na, akkor most melyik a jó?
Gondoltam, majd ha használni kell odaadom mindegyiket és majd eldöntik.
Ahha...

Ma megkaptam az első számlát.
Nem találod ki, mi a helyzet.
Mindkét névre kaptam számlát.
De ez még mind semmi.
Az összeg sem egyforma...
Most komolyan kérdezem, hogyan lehetnek ennyire hülyék?
Mennyire életszerű az, hogy egyazon címen, egyazon igazolvánnyal, bankkártyával lakik egy Kis Éva és egy Éva Kis  (elnézést a Kis Éváktól)???
Szétvág az ideg!!!


2016. december 5.

Mert megérdemlem? - Az ügyfél megtévesztése

Mert megérdemlem? Hát meg. Mi a fenének nekem internet?
Akaratomon kívül nem került ki új cikk a múlt héten. Nem volt internetem.
Gyakorlatilag adtam egy tockost saját magamnak.

Azt gondolom, ha az ember szolgáltatót választ, több szempontot mérlegel. Így vagyok vele én is. Ha az ajánlatok nem térnek el egymástól (és elérhetőek), akkor nálam fontos az ár. Szerintem nem vagyok egyedül.
Így voltam ezzel, amikor internetszolgáltatót választottam. A UPC mellett döntöttem. Nagy hiba volt.
:(
A jelenlegi ajánlatuk ITT található.
Ebben a csomagban elméletileg elérhető az internet, a TV és opcionálisan a telefon.
Mivel nekem két utóbbira nincs szükségem, az internetre fizetek elő, ami 59 .- frank havonta.
Nem rossz.
Gondolná az ember.

Csakhogy, a nyáron jött egy számla, amit megpillantva a hajam hullott ki. Nem is értettem, hogy mi ez, ráadásul a tulajdonos neve is szerepelt rajta. Ha ez nem lenne elég, akkor visszadatálva egy évre.
Majd 400.- frank volt a végösszeg.

Első felindulásban irány a UPC irodája, nem volt szerencsém, mert egy írástudatlan állt a pult mögött. Valami olyant hablatyolt, hogy ez elméletileg a bérleti díj része.
Hm.
Ok, gondoltam, akkor sok szeretettel megküldöm azt a tulajdonosnak, hogy szíveskedjen befizetni.
Ugye nem lep meg senkit, hogy a tulaj visszaküldte a fizetés lehetőségét, mert neki azt mondta a UPC, hogy ezt a bérlőnek kell fizetni, mert ez a költség az előfizetés része?

Mi a manónak fizessek én a TV és a telefon után, ha arra nincs szükségem?
Hirtelen felindulásból lemondtam a "három az egyben" szolgáltatást és ültem a babérjaimon.
A meglepetés csak akkor ért, amikor december elsején nem volt internet a lakásban.
Akkor esett le a tantusz, hogy amennyiben nem fizetem a "három az egyben" csatlakozás (vagy a jó Isten tudja, hogy milyen) díját, akkor internetem sincs.
Szép.
Mondjuk azt sem értem, ha fizetem a "három az egyben" alapcsomagot, akkor nem lenne kutya kötelességük a csomagot teljes egészében a rendelkezésemre bocsátani? Aztán majd eldöntöm, hogy kell vagy nem kell?



Nos, ha végzünk egy gyors fejszámolást, akkor ez az internet már nem is annyira "ócsó".
A még versenyképes 59.- frankból 96.- frank lesz havonta.
Ez persze sehol sem látható a szolgáltató oldalán. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy amennyiben az ember megrendel valamit, akkor írásos tájékoztatót kellene kérni, hogy nincs semmilyen további költség? Vagy hogyan lehetne elkerülni, hogy az embert lehúzzák?

Nálam ez vastagon az ügyfél megtévesztése.
:(
Arról nem is beszélve, hogy ezek mellett a drága jó Billag is megküldi évi rendes számláját, ami ha jól emlékszem 480.- frank körül van.
Ha még ezt is hozzákalkulálom, akkor a 40-es netért 136.- frankot fizetek havonta.
Puff.



2016. november 29.

Kellemes meglepetések

Ahogy az előzőekben írtam, hosszabb időt töltöttem otthon. Azóta eltelt egy kis idő, leülepedtek a dolgok.
Nyugodtan dobáljatok meg rohadt paradicsommal, de többségében jók a tapasztalataim. Én azt látom, hogy sokan változtak pozitív irányba. Sok dolog működik jobban, mint néhány éve.

Persze, találkoztam bunkó autóssal, meg paraszt pénztárossal, de ezek alapján nem mondhatom, hogy minden szar volt. Hozzá kell tenni, hogy hivatali ügyintézésem nem volt, ott nem tudom, hogyan alakulnak a dolgok.

Biztos emlékeztek arra az írásra, amiben csalódottságomnak adtam hangot a svájci egészségüggyel kapcsolatban, most egy kis magyar ellenpont következik.
A svájcihoz még annyit, hogy megkaptam a számlát, ami egészen pontosan 2800.- frankocska. Ezt ki kell fizetnem, mert magas az önrészem a biztosításomban. Persze, még így is a normál havi díj 350.-
Ebben a számlában kettő darab 15 perces vizit, illetve egy ambuláns műtét van.
Zárójelentést a mai napig nem kaptam, pedig kértem, hogy a címemre küldjék meg.
No comment.

Térjünk vissza Magyarországra.
Az édesapámnál lágyéksérvet állapítottak meg néhány hónapja. Először privátban próbálkoztunk, de az altatóorvos nem vállalta a műtétet. Hiába jók a leletei, de a kora miatt nem akarta engedélyezni azt. Nem maradt más, mint az állami. Először egy gyenge infarktust kaptunk, mert 2018 (!) őszére kaptunk időpontot. Ennyiben maradtunk.
Aztán szeptember végén jött a telefon, hogy akkor műtét két hét múlva.
Gyors labor, altatóorvos.
Sehol sem kellett várni semmit. Odamentünk és már csinálták is. A legtöbbet -másfél órát- akkor várakoztunk, amikor a befektetést intéztük. Jót mosolyogtam magamban, amikor egy fiatal hölgy kezdett hisztizni, hogy már egy órája vár. Majdnem mondtam neki, hogy "anya, ne cirkuszolj, én öt órát vártam". Aztán persze nem szóltam...
A műtéti előkészítés miatt vasárnap délután mentünk a kórházba. A nővérek végtelenül kedvesek, segítőkészek voltak.
A kórteremben két ágy, TV.
Kaviár nem volt, meg evőeszközt is vinni kellett.
A fenébe...
:)
Másnap a műtétet rendben elvégezték. Sajnos, később a seb átvérzett, ezért a nővér szólt, hogy eszébe ne jusson saját pizsamát venni. Maradjon a kórháziban, inkább azt vérezze össze.
A műtétet végző orvos több alkalommal is benézett (a viziten kívül), hogy minden rendben van-e, ahogy a nővérek is.
Azt beszéltük meg, hogy az eltávozás napján majd megcsörget az apu, de csak akkor ha kézben van a zárójelentés, mert arra mindig várni kell (hallomás alapján).
Egy nap hívott, hogy mehetünk haza és már a zárót is megkapta.
Hm.
Fél óra múlva ott voltam és valóban menetre készen állt.
Néhány nap múlva kellett visszamenni, hogy kiszedjék a kapcsokat. A rendelési idő kezdete előtt kellett megjelenni, fél óra alatt végeztünk.
Kis konfliktus alakult ki, mert az apu mindenáron szeretett volna borítékot csúsztatni az orvos zsebébe (jó magyar szokás).
Én azt mondtam, hogy az orvos, mint mindenki más fizetést kap. Minek?
- Mert nagyon rendes volt. - jött a válasz.
De bakker, ez a dolga.
Ennyiben maradtunk.
Illetve -akaratomon kívül-, mégis én "győztem".
Nem vagyok járatos minden orvosi dologban, én azt hittem, hogy a kapcsokon kívül még varrat is van.
Mondtam az apunak, ha annyira meg akar szabadulni némi pénztől, akkor majd vigyen a varratszedésre.
Mikor kijött a rendelőből, akkor derült ki, hogy nincs is varrat.
:D
Többet nem kell mennie.
Hm.
Megmaradt x ezer forint.
Hogy mit akarok ebből kihozni?
Már sok alkalommal több helyen leírtam, hogy nekem soha nem volt semmilyen problémám a magyar állami egészségügyi ellátással kapcsolatban (boríték nélkül sem).
Igaz, nincsenek irreális igényeim, nem olyan szolgáltatást várok, mint egy hotelben, csak annyit, orvosok a legjobb tudásuk szerint, a legrövidebb idő alatt gyógyítsanak meg.
Nálam/nálunk ez működik, működött.

Azt is készséggel elhiszem, hogy vannak olyanok, akik rosszabbat tapasztaltak. Nem minden kórház, nem minden osztály egyforma, és mindenhol lehetnek bunkók.
Összességében az elmondható, hogy a körülmények valóban elmaradnak a nyugati kórházaktól, de talán ellensúlyozza az orvosok szaktudása, ami meggyőződésem szerint még mindig az élvonalba tartozik.
Az éremnek van ilyen oldala is. (Mielőtt valaki megkérdezi, ez egy megyei kórház.)



Aztán persze találkoztam bunkó autóssal is, aki cseszett megállni a zebránál. Próbálkoztam a neveléssel, rádudáltam és kimutattam a középső ujjam. Kicsit meglepődött, a gyalogosok elismerően mosolyogtak.
Volt "szerencsém" egy bunkó pénztárossal, aki úgy kiabált rám, mintha valami égbekiáltó bűnt követtem volna el, mert nem toltam ki a kocsim eléggé, mielőtt elkezdtem belepakolni.
Nem húztam fel magam, elnézést kértem, és csak annyit mondtam, hogy igyekeztem gyorsítani a folyamatot, mert az előző vevő még ott tökölt előttem és vagy húsz ember állt mögöttem.
Végül ő is elnézést kért.

Egy nap ruhát vásároltam, a pénztárban felhívták a figyelmem, hogyha nem próbáltam meg, akkor otthon ne vágjam le a címkéket, mert csak úgy tudják kicserélni.
Murphy... Persze, hogy nem lett jó. Másnap egy hang nélkül cserélték ki.

Aztán voltak olyan dolgok, amiket nem értettem, de eszköz nélkül nem tehettem semmit, csak a fejem ráztam.
Példa: a helyi Plaza parkolója fizetős lett egy ideje. Azóta kong az ürességtől, gyakorlatilag csak üres parkolóhely van. Ennek ellenére sokan a bejárat előtt/mellett/mögött állnak meg és nem a kijelölt helyeken. Érdekes módon, szinte kivétel nélkül a magyar szentháromsággal (Audi, BMW, Mercedes). És azokból is az újabbakkal.
Néha arra gondoltam, hogy kár, hogy nincs egy vadrács a kocsim elején.
:D
Azt sem értem, hogy a rend őrei miért nem "díjazzák" ezeket. Egy vagyont kaszálnának naponta.
Egy nap beáltt egy svájci rendszámú fiatal is, valami szakadt szarral. Mikor kiszállt, csak annyit kérdeztem, hogy "öreg, ezt kint is így csinálod?". Nem szólt semmit. Csak remélni tudom, hogy átgondolta.

Ennek ellenére összességében azt gondolom, hogy nem olyan rossz a helyzet.
Azt látom, hogy sok esetben az emberek fejében van a nagyobb probléma.
Akik állandóan panaszkodnak, akik egymásra mutogatnak, akik mindenben a rosszat látják meg, akik szerint mindig más a hibás.
Mi a megoldás? Nem gondolom, hogy egyszerű, de akik nem csak a negatív dolgokat látják, meg kéne mutatni, hogy lehet másképp is.
Talán...

2016. november 21.

Emberség (?)

Már többen jeleztétek, hogy nincs új írás... Mi történt?
Jelentem, hogy semmi különös, csupán elnyelt a tennivaló. Három hetet töltöttem otthon. Nem tudom, hogy érdekel-e benneteket, hogy mit tapasztaltam kívülállóként.
Majd jelezzétek, hogy írjak-e róla bővebben.

Most csupán egy esetet szeretnék megemlíteni, ami nagyon megrendített.
.
.
.
Azt hiszem, hogy egy külföldön élő magyart sem lep meg, ha azt írom, hogy hazaérve szinte csak panaszt és elégedetlenséget tapasztalok.
Az emberek szidják a kormányt, a főnököt, a szomszédot, a tanárt, az orvost és folytathatnám, kinek ízlése szerint.
Ugyanakkor soha nem hallok arról, hogy ki mit tesz magáért, ne adj Isten másokért. Na jó, ez így nem igaz, mert azért akadnak, de azt hiszem jelentős kisebbségben vannak.

A történet rém egyszerű, de tanulságos...
Az édesapámat meg kellett műteni (ezért voltam otthon). Szerencsére a műtét során és azt követően is minden rendben ment. Mivel belső szerveket érintett a dolog, ezért napokig csak folyadékot vehetett magához, és egyébként is 70 + már nem ugrál az ember a műtétet követően. Nem volt épp a topon, amikor elérkezett a nap, és eltávot kapott.
Nagy lendülettel és örömmel érkeztem érte. Gyors összepakolás, mire odaértem már zárójelentés is volt, így egy pillanatot sem kellett várni. Elindultunk, minden rendben volt.
Ám, amikor a liftben igyekeztünk lefele, abból kilépve az apu mondta, hogy rosszul van. Láttam, hogy a normál kórházi sápadtság alól a maradék vér is kiszalad az arcából. Gyorsan eldobtam, ami a kezemben volt és próbáltam valami biztonságos helyet nézni.
A folyosón nem sokat láttam, így a falhoz próbáltam lapítani, de a maradék ereje is kezdte elhagyni.

Emberek jöttek és mentek, bámultak...
Lehet, szólnom kellett volna, hogy segítsen valaki, de magam is annyira megijedtem, hogy csak arra tudtam koncentrálni, hogy fel ne boruljunk mindketten.
Az emberek meg csak néztek, egyik másik megállt, majd továbbment.

Utólag szívesen megkérdezném őket, hogy vajon mit gondoltak?
Egy kórházban talán kizárható, hogy épp egy részeget próbál valaki irányba fordítani. Szóval, nem értem a reakciót.

Végül egy fiatal lány látta szorult helyzetem és kétségbeesésem, segítségemre sietett, így ketten sikerült biztonságos helyre támogatni az aput. Épp időben, mert a következő pillanatban már se kép, se hang, elájult.

Persze, az emberek ott is csak néztek.
Egy nő megjegyezte, hogy "ilyenkor vizet kell neki adni".
Kösz.

Utána hosszasan gondolkodtam.
Rendben van ez így?



Így ismeretlenül utólag is köszönet a lánynak. Nem tudom, hogy mi történt volna, ha nem siet a segítségemre.
Respekt!


2016. november 8.

Fejlemények 4.

Nem vagyok hívő, de valami sorsszerűséget el tudok képzelni a nagy matériában. Ha jön baj, rendszerint egynél nem áll meg.
:)
Legutóbbi bejegyzés óta annyi történt, hogy vártuk a házfelügyelőséget, akik majd valami csodaszerrel lekezelik a penészes területet és le is takarítják a gyermek lakásában.
Kaptunk egy időpontot, hurrá.
Azon már nem is variáltunk, hogy pont a délelőtti órákban van, lényeg, hogy megszűnjön a penész.
Szabaddá tettem magam, még a megadott időpont előtt jóval odamentem.
Előzőleg gyermekem beszélt a szomszédasszonnyal is, aki arra kérte, hogy szóljunk már át, ha megérkezik az illetékes elvtárs, mert ő is szeretne vele beszélni (nála is van penész).
És jött a várakozás.
Azt nem gondoltam, hogy előbb jönnek, de reméltem, hogy a megadott időben megérkezik a "szakember".
Eltelt már fél óra, semmi.
Egyszer csak kopognak. Gyanús volt, mert inkább kaparászás volt, mint kopogás.
A szomszédasszony volt, jött érdeklődni, hogy itt van-e az ember.
Mondom, szóltam volna, ha megérkezik.
Együtt hümmögtünk.
Semmi.
Két óra után kifogott rajtam az unalom és a düh.
Kiírtam egy cetlit, hogy: "A megadott időpontban itthon tartózkodtam, vártam. Sajnos, nem vagyok időmilliomos. Hívjon fel, csüsz."
Na, ahogy te nem hívtál, ők sem.

Másnap lányom - elborult elmével - telefonált.
Hát, bocsi. Valamit félreértettek.
Mondjuk nem tudom mi van félreérthető azon, hogy október 27.  9.00 óra.
Ismét várakozás.
Végül egy hét múlva jött az ember (szakálla volt kender), és lefújta valami cuccal.
Mikor lány reklamált, hogy ok, de takarításról is szó volt, visszakozott, hogy ő arról nem tud.
Ok.
Nincs probléma.
Mondtam lánykámnak, hogy most akkor írjon levelet a lakásszövetkezetnek, hogy mivel az előzetes egyeztetés értelmében mégsem takarították le (szakszerűen) a szoklit, ezért azt mi fogjuk elvégezni.
Sajnálatos módon nem vagyunk penész elleni takarító képesítéssel ellátva, nem garantáljuk, hogy az szakszerű lesz. Kéretik tudomásul venni.
Nem jött válasz, így lepucoltuk.
:)

Itt még nem volt vége, mert ha már lúd, legyen kövér. Jöjjön egy kis probléma a mi lakásunkból is.
Azt vettem észre, hogy az utóbbi időben valamiért nem tiszták az edények a mosogatógépből kivéve.
Nem igazán értettem, mert folyamatosan takarítom, csak prémium szereket használok, semmit sem változtattam.
Gondoltam, hogy biztosan beadja az unalmast a gép. Nem akartam azonnal szólni a tulajnak, ezért aztán visszatértem a hagyományos mosogatáshoz.
Ám, azzal is gond akadt, mert úgy vettem észre, hogy lassabban folyik le a víz, mint annak előtte.
A helyzet napról napra romlott.
Így aztán nem maradt már (mielőtt szólunk tulajnak), próbálkozzunk házilag.
Beleöntöttem mindenféle csodaszert, semmi.
Végül a párom úgy döntött, hogy előveszi a jó öreg csőgörényt.
Így is lett, egy hétvégén szétkapta a lefolyót, és próbálta megerőszakolni a lefolyót. Több, kevesebb sikerrel haladtunk, már-már úgy tűnt megoldódik a probléma.



Én sem vagyok műszakilag teljesen elveszve, így az az ötletem támadt, hogy érdemes lenne magas nyomással átmosni a rendszert.
Így aztán beszerelvényeztük, és induljon a móka.
Én kintről adtam a kakaót, párom bentről bíztatott, hogy csak adjam rá a nyomást.
Eddig szép is volt. Már kedztem örülni...
Egyszer csak kiabál gyermekem, hogy "állj azonnal", valahol folyik a víz.

Hm.
Lerohantunk a pincében és látjuk, hogy a mosókonyhában lévő fali teknőből dől ki a víz.
Hát ez fantasztikus.
:)
Ebben a pillanatban derült ki, hogy ugyan a konyhai probléma megoldódni látszott, de a dugulás valahol sokkal mélyebben lakozik.
Takarítás.
Nem maradt más hátra, mint előre, telefon a tulajnak.
Mondanom sem, kell hogy nem volt boldog.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez a sok svájci debil miből gondolja, hogy egy házat/lakást nem kell karbantartani?
Csak a lóvé kell és utána nem pakolok bele semmit, mindent fizessen a bérlő, mert nem rendeltetésszerűen használja a lakást?
Brrr.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a lefolyó ezen ága dugult el, és nem a másik, mert akkor a szar öntött volna el bennünket (bocsi).
Tegnap megérkezett a felmentősereg.
Nem találod ki, hogy mit fedeztek fel...
Lenyomták a kamerát, első kérdésük, hogy mikor volt ez kipucolva.
Gyors válasz: passz.
A dugulás jó pár méterre az összefolyótól van.
Az, hogy teljesen el van zsírosodva, az ugye érthető (pláne, ha az építés óta nem volt kitakarítva), de hogy mit keres egy 50 centis léc a csőben, na az már érdekes.
Még jó, hogy ezt nem lehet ránk testálni.
Párom mondta az embereknek, hogy szíveskedjenek tájékoztatni a házinénit a "leletről."
Gondolom, hogy ennyiben marad...

Folyt. köv.

Fejlemények 4.

Nem vagyok hívő, de valami sorsszerűséget el tudok képzelni a nagy matériában. Ha jön baj, rendszerint egynél nem áll meg.
:)
Legutóbbi bejegyzés óta annyi történt, hogy vártuk a házfelügyelőséget, akik majd valami csodaszerrel lekezelik a penészes területet és le is takarítják a gyermek lakásában.
Kaptunk egy időpontot, hurrá.
Azon már nem is variáltunk, hogy pont a délelőtti órákban van, lényeg, hogy megszűnjön a penész.
Szabaddá tettem magam, még a megadott időpont előtt jóval odamentem.
Előzőleg gyermekem beszélt a szomszédasszonnyal is, aki arra kérte, hogy szóljunk már át, ha megérkezik az illetékes elvtárs, mert ő is szeretne vele beszélni (nála is van penész).
És jött a várakozás.
Azt nem gondoltam, hogy előbb jönnek, de reméltem, hogy a megadott időben megérkezik a "szakember".
Eltelt már fél óra, semmi.
Egyszer csak kopognak. Gyanús volt, mert inkább kaparászás volt, mint kopogás.
A szomszédasszony volt, jött érdeklődni, hogy itt van-e az ember.
Mondom, szóltam volna, ha megérkezik.
Együtt hümmögtünk.
Semmi.
Két óra után kifogott rajtam az unalom és a düh.
Kiírtam egy cetlit, hogy: "A megadott időpontban itthon tartózkodtam, vártam. Sajnos, nem vagyok időmilliomos. Hívjon fel, csüsz."
Na, ahogy te nem hívtál, ők sem.

Másnap lányom - elborult elmével - telefonált.
Hát, bocsi. Valamit félreértettek.
Mondjuk nem tudom mi van félreérthető azon, hogy október 27.  9.00 óra.
Ismét várakozás.
Végül egy hét múlva jött az ember (szakálla volt kender), és lefújta valami cuccal.
Mikor lány reklamált, hogy ok, de takarításról is szó volt, visszakozott, hogy ő arról nem tud.
Ok.
Nincs probléma.
Mondtam lánykámnak, hogy most akkor írjon levelet a lakásszövetkezetnek, hogy mivel az előzetes egyeztetés értelmében mégsem takarították le (szakszerűen) a szoklit, ezért azt mi fogjuk elvégezni.
Sajnálatos módon nem vagyunk penész elleni takarító képesítéssel ellátva, nem garantáljuk, hogy az szakszerű lesz. Kéretik tudomásul venni.
Nem jött válasz, így lepucoltuk.
:)

Itt még nem volt vége, mert ha már lúd, legyen kövér. Jöjjön egy kis probléma a mi lakásunkból is.
Azt vettem észre, hogy az utóbbi időben valamiért nem tiszták az edények a mosogatógépből kivéve.
Nem igazán értettem, mert folyamatosan takarítom, csak prémium szereket használok, semmit sem változtattam.
Gondoltam, hogy biztosan beadja az unalmast a gép. Nem akartam azonnal szólni a tulajnak, ezért aztán visszatértem a hagyományos mosogatáshoz.
Ám, azzal is gond akadt, mert úgy vettem észre, hogy lassabban folyik le a víz, mint annak előtte.
A helyzet napról napra romlott.
Így aztán nem maradt már (mielőtt szólunk tulajnak), próbálkozzunk házilag.
Beleöntöttem mindenféle csodaszert, semmi.
Végül a párom úgy döntött, hogy előveszi a jó öreg csőgörényt.
Így is lett, egy hétvégén szétkapta a lefolyót, és próbálta megerőszakolni a lefolyót. Több, kevesebb sikerrel haladtunk, már-már úgy tűnt megoldódik a probléma.
Én sem vagyok műszakilag teljesen elveszve, így az az ötletem támadt, hogy érdemes lenne magas nyomással átmosni a rendszert.
Így aztán beszerelvényeztük, és induljon a móka.
Én kintről adtam a kakaót, párom bentről bíztatott, hogy csak adjam rá a nyomást.
Eddig szép is volt. Már kedztem örülni...
Egyszer csak kiabál gyermekem, hogy "állj azonnal", valahol folyik a víz.

Hm.
Lerohantunk a pincében és látjuk, hogy a mosókonyhában lévő fali teknőből dől ki a víz.
Hát ez fantasztikus.
:)
Ebben a pillanatban derült ki, hogy ugyan a konyhai probléma megoldódni látszott, de a dugulás valahol sokkal mélyebben lakozik.
Takarítás.
Nem maradt más hátra, mint előre, telefon a tulajnak.
Mondanom sem, kell hogy nem volt boldog.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez a sok svájci debil miből gondolja, hogy egy házat/lakást nem kell karbantartani?
Csak a lóvé kell és utána nem pakolok bele semmit, mindent fizessen a bérlő, mert nem rendeltetésszerűen használja a lakást?
Brrr.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a lefolyó ezen ága dugult el, és nem a másik, mert akkor a szar öntött volna el bennünket (bocsi).
Tegnap megérkezett a felmentősereg.
Nem találod ki, hogy mit fedeztek fel...
Lenyomták a kamerát, első kérdésük, hogy mikor volt ez kipucolva.
Gyors válasz: passz.
A dugulás jó pár méterre az összefolyótól van.
Az, hogy teljesen el van zsírosodva, az ugye érthető (pláne, ha az építés óta nem volt kitakarítva), de hogy mit keres egy 50 centis léc a csőben, na az már érdekes.
Még jó, hogy ezt nem lehet ránk testálni.
Párom mondta az embereknek, hogy szíveskedjenek tájékoztatni a házinénit a "leletről."
Gondolom, hogy ennyiben marad...

Folyt. köv.

2016. november 6.

Macskák vasárnapra

Nem lehet azt mondani, hogy ne lenne elég hír a világhálón, akár a politikát, akár a celebvilágot nézzük.
Az egyik svájci internetes portál - talán pont ezt megelégelve -, néhány macskás képet tett fel vasárnapi kezdőlapjára.
Bocsi a kutyásoktól, de én is macskás vagyok, így nem tudtam kihagyni.
Szép vasárnapot nektek!
:)

A képek, videók ITT találhatók.


2016. november 4.

A szerepek felcserélése



Nehéz feladat a pályaválasztás. A lányok általában a tipikusan női, a fiatal fiúk pedig a klasszikus férfiszakmák mellett döntenek. Ám vannak kivételek.
Ezt erősítette meg az a mini sorozat, ami a "Szakmám és én" címmel ment a tv-ben, ahol két fiatalt mutattak be. Egyikük lány létére útépítőnek tanul, másikuk pedig óvóbácsi lesz.

Katja már több szakmát kipróbált, de egyik sem fogta meg igazán. Volt állatorvosi asszisztens, eladó, logisztikus, műszaki rajzoló, de nem tudta leképzelni, hogy ezen szakmák valamelyikében nap mint nap munkába álljon.
Édesapja tanácsára, aki egy mélyépítő vállalat tulajdonosa, kipróbálja magát ebben a szakmában.
A munka azonnal megtetszett neki, hiszen ahogy mondja "nem félek a fizikai munkától, a gépek és az anyagok pedig kimondottan tetszenek".

«Nőként határokba ütközök»
Katja az egyetlen női alkalmazott a Cellere Út- és Mélyépítő csoportnál. «A fizikai munkában néha határokba ütközök.» Viszont kollégái mindig azonnal segítségére vannak, a munkamegosztás is tökéletes. «Miközben a többiek lapátolnak és egyengetnek, én számításokat végzek, vagy éppen árut szállítok.»
Egy útépítő hölgy sokszor feltűnést kelt. «Sokan döbbent arccal figyelnek az autóból.» Egy bizonyos történet kimondottan emlékezetes maradt a számára. Egy idősebb hölgy minden nap szóba elegyedett vele. «A sokadik alkalommal csodálkozva nézett rám, és döbbenten mondta: «Hiszen Ön nem is férfi.» Ha idegeneknek mesél a munkájáról, ugyancsak hitetlenkedő reakciókat kap. «A legtöbbször kinevetnek, vagy azt hiszik, hogy viccelek velük.»



«Velem akarnak harcolni»
A gyermekgondozó szakember, Basil Zeier számára nem jöhetett szóba sem egy kézműves szakma, sem a kereskedői pálya. «A gépekkel vagy irodai munkával nem tudtam mit kezdeni», meséli a 21 éves Luzern-i fiatalember. Annál inkább érdekelték a gyerekek. «Mindig nagyon jó volt a kapcsolatom a rokon gyermekekkel.» Egyszerűen lenyűgöznek. «Főleg azért, mert rövid idő alatt hihetetlen fejlődésre képesek.»
A gyermekcsoportban, amelyet a Campus óvodában bíztak rá, ő az egyetlen férfi alkalmazott. «Ha a gyerekek mozgásra vagy kis birkózásra vágynak, általában hozzám jönnek.» Basil sokszor bátrabb is, mint a női kollégái. «Amikor az építkezésről tanultunk, gumikalapács és gumiszegek helyett igazi szerszámot hoztam magammal.» A hölgy kollégák mindig jobban félnek attól, hogy a gyerekek sérüléseket szenvednek.
Szexista viccek
Az ő óvodájában már természetessé vált a férfi személyzet. Az óvoda gyermekvédelmi programja előírja, hogy az ajtók mindig nyitva maradjanak, ha egy gondozó egyedül marad egy gyerekkel. Zeier-nek a szülőkkel is csak pozitív tapasztalatai voltak. «Nagyon kedvesek és örülnek annak, hogy egy férfi vigyáz a gyermekükre.» Zeier mégis azt hiszi, hogy néhányan a szakmája miatt homoszexuálisnak vélik.
Hogyan érzi magát egy nő egész nap férfiak között, és egy férfi egész nap csak nők között? Katja azt nyilatkozta, hogy hozzá kellett szoknia a «férfivilághoz». A szexista viccek és a böfögés ott a mindennapok része. «Néha viszont úgy érzik, hogy miattam viselkedniük kell», mondja nevetve. Zeier ugyancsak nagyon jól érzi magát kolléganői körében. «Sokkal gondoskodóbbak, mint a férfiak.» Mégis örül annak, hogy két másik férfi is van a személyzet között. «Legalább van valaki, akivel beszélgethetek a fociról.»
 Mit gondoltok?
:)

2016. október 31.

Problémák a menekültügyi központokban

Néhány héttel ezelőtt nagy meglepetéssel olvastam a magyarországi amerikai nagykövetasszony nyilatkozatát, amikor párhuzamot állított az '56-os magyar menekültek és a jelenlegi menekültek között. Megmondom őszintén virtuálisan megmártottam volna a disznóvágókést benne.
(Persze, nem teszem, mert ez csak politika.)
Akár személyes sértésnek is vehetném, hisz a családomban is voltak ilyenek, és amikor az akkori helyzetről beszéltek, soha nem említettek semmilyen atrocitást a tábori életükben.
Örültek, hogy kijutottak és nem háborogtak. Elfogadták, amit a fogadó államtól kaptak, nem elégedetlenkedtek.
Pont.
Manapság napi szinten egész mást hallani mindenhonnan.
Elégedetlenség, zavargás, erőszak.
Kapcsolódva az előző írásomhoz, nem értem, hogy miért kell 24 évet várni arra, hogy valakit kiutasítsanak, ha nem hajlandó a beilleszkedésre.
Minek kell történni ahhoz, hogy megváltozzanak a törvények, a szabályok?

Minap olvastam a bevándorlási hivatal jelentését a helyi menekültügyi központokban történt erőszakos cselekményekről.
A beszámoló szerint jelentősen megnövekedett a problémák száma, konkrétan megduplázódott.
Az első negyedévben 240 alkalommal kellett beavatkozni a menekültügyi központok munkatársainak, ebből 77 esetben a rendőrség segítségét kellett kérni.
Jó példa erre, amikor a nyáron egy iraki fiatal férfi, nemes egyszerűséggel megmártotta a kését két honfitársában, akik közül az egyik azonnal meghalt.

A migrációs hivatal képviselője kiemeli, hogy azokban a táborokban van főleg probléma, ahol nagyobb számban csak férfiak vannak.
Ezen személyek általában Észak-Afrikából érkeztek és mivel nem muszlim vallásúak, nem vetik meg az alkoholt, aminek túlzott fogyasztása vezet sok esetben vitához, erőszakhoz.
Egyelőre nagy "maszatolás" van a témában. Egyesek szerint meg kellene szigorítani a házirendet, ne lehessen alkoholt fogyasztani, mások továbbmennek és nemes egyszerűséggel tagadnák meg a renitens személyektől a menedékjog lehetőségét.
Több politikus szerint sürgősen menekültügyi reformot kellene végrehajtani. Mások azzal érvelnek, hogy a sikeres integrációhoz szükséges lenne az azonnali foglalkoztatás. Jelenleg ez nem így van, néha évekig "lötyögnek" ezek az emberek, mert a szabályozás szerint nem is vállalhatnak munkát, még akkor sem, ha esetleg találnának.

Hogy állunk most?
Ebben az évben kevesebb kérelem érkezett a svájci hivatalokhoz. Július és szeptember között 7105 pályázat érkezett. Az adatok szerint jelentősen csökken az afgánok, szírek és eritreaiak száma.
Ezt egyesek azzal magyarázzák, hogy bezárt a balkáni útvonal, az átjutás szinte lehetetlen arra.
Egy másik szakértő szerint ez annak is köszönhető, hogy lassan változik az európai országok befogadási politikája. Ugyanakkor figyelmeztetnek, hogy a helyzet csak átmeneti, hisz például Olaszországban is rengetegen várnak arra, hogy valamilyen módon tovább tudjanak menni.
A migrációs hivatal szerint az elmúlt évi 39523 kérelemmel szemben az idei évben "csak" 30 ezer kérelmet várnak.
Nincs megállapodás abban sem, hogy hol bővítsék a központokat, vagy alakítsanak ki új férőhelyeket.
Van, ahol a lakosság részéről is komoly ellenállásba ütköznek ebben a témában.

Folyt. köv.


2016. október 20.

Már nem halok meg hülyén...

Azért az jó dolog, hogy így 50 fele elmagyarázzák, hogyan kell rendeltetésszerűen használni egy lakást.
:D
Örök hálám.
Gondoltam, megosztom veletek is. Hátha akad rajtam kívül is, akinek hiányossága van a témában.
(Azt hiszem, hogy a kis képek egyértelműek, nem fordítom le).

:)

2016. október 18.

Így kell(ene) ezt csinálni

Lehet velem vitatkozni, de már korábban is leírtam, hogy bizony nagyon elhibázottnak találom a nyugati államok bevándorláspolitikáját. És ez nem csak a jelenlegi helyzetre vonatkozik, hanem már évtizedekkel ezelőtt sem volt jó az.
Jó példa erre a másodgenerációs bevándorlók növekvő radikalizálódása, a növekvő bűnözés.
Hogy lehetne ezen változtatni?
Például megszigorítani a törvényeket. Aki nem tud/nem akar beilleszkedni, attól el kell venni a lehetőséget , hogy az adott országban maradjon, még akkor is, ha már állampolgár.


Azt is tudom, hogy ezt így nagyon egyszerű leírni, de előbb-utóbb valami hasonlóra kell jutni.
Svájcban gondolkodnak ennek lehetőségeiről és vannak egyedi esetek, amikor a törvény hasonlóan büntet.
Így történt ez mostanában.
Schwyz kanton Migrációs hivatala visszavonta egy koszovói férfi tartózkodási engedélyét és kiutasította az országból.
A hír nem friss, a visszavonás már két évvel ezelőtt történt, de a férfi megpróbálta minden lehetséges platformon visszafordítani az eljárást. Nem sikerült.

A Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, mennie kell.
A bíró azzal érvelt ítéletében, hogy a 42 éves férfi mintegy 24 esetben sértette meg a svájci törvényeket.
24 évvel ezelőtt érkezett családegyesítés keretében az országba, majd megnősült és három gyereke is született. 1994 és 2004 között 14 esetben kapott büntetést, elsősorban közlekedési kihágások miatt.
Ekkor kapott egy figyelmeztetést a területileg illetékes migrációs hivataltól, de nem vette a szívére azt, folytatta életmódját változás nélkül.
Ezt követően egy második felszólítást is kapott, de ez sem használt.
Itt fogyott el a hatóság türelme és vonta vissza a tartózkodási engedélyét.
Akkorra már több más bűncselekmény, például kábítószer birtoklás is volt a rovásán.
2014 végéig 83 ezer frank tartozást is felhalmozott, miközben a család nagyon jól élt, az állam nyakán.
A bírói konklúzió szerint az integráció semmilyen formája nem volt sikeres.
- nem tudott élni a lehetőséggel, hogy beilleszkedjen,
- a 24 év alatt folyamatosan gazdasági segítségre szorult (segélyen élt), és még sikerült ezt a tetemes tartozást is felhalmoznia.
A bírák mérlegelték, hogy ez az intézkedés a család szétszakadásához vezet, de ez sem volt elég az előzetes ítélet megváltoztatásához. Érvelésük szerint a családi életét ő maga sodorta veszélybe. Ráadásul a gyerekek már felnőttek, így nem okozhat gondot a távoli kapcsolattartás. Ezen túlmenően a férfi testvérei is Koszovóban élnek.

Hasta la vista, baby.
Nagyon helyes, a hivatalok még így is nagyon türelmesek voltak.
Szerintem.



2016. október 13.

Fejlemények 2. (szösszenet)

Nem is tudom, hogyan gondolhattam, hogy egyszerre megoldódnak a problémák.
Az először szimpatikusnak tűnő tulajt valószínűleg meggyőzte az általam leidiótázott szakértő, hogy a penészesedés a mi hibánkból ered (ja, nem tudunk 5 * szellőztetni egy nap).
Beszélt a lányommal és nagyvonalúan annyit ígért, hogy a napokban jön a házfelügyelő és valami speciális cuccal leszedi a penészt (na, erre nagyon kíváncsi leszek).
További feladatunk, hogy sűrű szellőztetés mellett, figyeljük, hogy mit csinál a penész (még jó, hogy nem kell hozzá magánnyomozói engedély... hát, majd figyelünk).

Itt még nem lett vége a történetnek, mert gyermek épp hazaért a munkából és látja, hogy 5(!) munkásruhás ember ott csoportosul a lépcsőház előtt és tanácstalanul állnak, egyik lábukról a másikra.
Mikor meglátják, hogy jön valaki, felderül az arcuk.
- Elnézést, elnézést, ön itt lakik.
Lányom mondja, hogy igen.
- Bemehetünk a lakásba?
(cirip, cirip)
A furcsa kérdés után lány kérdezi: segíthetek valamiben? (azért idegenek csak úgy ne menjenek be a lakásba.)
Kiderült, hogy a fűtést szeretnék ellenőrizni, mert az egyik lakásban nincs fűtés.



Vágod, ez akkor derül ki, amikor már laknak ott. Nem ám, amikor elkészül és csinálnak egy próbafűtést (mint más normális helyen).
Gyerek beengedi őket.
- Hú, de hideg van itt! - mondja az egyik, akin egyébként pufajka volt.
- Nem fázik?
Megnéztük, 21 fok volt a lakásban, meg sok pára...
:D
Tanácstalan körbetekintés.
-Nem tudja, hol lehet a doboz?
Hm... lányom megmutatta.
Ajtó lecsavaroz.
- Hű, de sötét van (a fejedben is).
Nem baj "ájfón 7" elővesz, elemlámpa funkció.
:)
-Hm, itt minden rendben van- mondja.
Király.

Majd kiviharoznak a lakásból. Le a pincébe.
A megbeszéltek értelmében nyitva az ablak, így hangos "kurvaanyázásra" lesz figyelmes gyermekem.
Még én is hallom, mert közben mi online vagyunk.
Telik az idő, majd hallja, hogy telefonálgatnak, mert nem jutnak be az alagsorba.
Eltelik vagy húsz perc, majd jön az egyik csávó (természetesen kopogás nélkül), és megkérdezni, hogy a lány beengedné-e őket a pincébe (20 percnyi agyalás, telefonálás kellett hozzá).
Gyermek (jól nevelt) készségesen lemegy és " szezám, tárulj", majd eltűnnek a kazánházban sűrű hálálkodás után. Még jó, hogy ilyen felkészültek.

Ismét eltelik egy kis idő, másik csávó nyit be a lakásba.
-Jaj, elnézést. Nem is kopogtam, már olyan mintha otthon lennék...(vihog).
Erre már a lányom is csak annyit mond, hogy "tessék, csak nyugodtan".
Még megkérdezte tőle (ha már itt van), hogy esetleg szándékoznak-e visszarakni a lecsavarozott ajtót.
A felhívásra visszakerült a helyére.
Ha már itt volt, további kérdést intézett az illetékes elvtárnak, miszerint van-e padlófűtés a fürdőben, mert mintha nem lenne...
Fejvakargatás.
- Úgy emlékszem, hogy valami cső megy a fürdőben...
Hm.

A testületi ülésnek eredménye is lett, kiderült, hogy nem kering a víz a rendszerben, ezért a következő nap nagyobb erővel térnek vissza.
Hát, így megy ez felénk.
:)
Folyt. köv.

2016. október 11.

Fejlemények

Előzmény, ITT.
Első lépésünk volt szólni az új Verwaltungnak, hogy valami kaki került a levesbe, mert az új ház falai szépen elkezdtek penészedni, az ablakokon folyik a víz.
:(
Kaptunk időpontot, hogy jönnek és felmérik a ház állapotát. Mondjuk nem egészen értem, hogy ezt miért az adás-vételt követően teszik.
Több milliót kiadni valamiért, amit még nem láttak?
Biztos van benne logika, csak én nem értem.



Ma délelőtt jött a testület. Hogy öten minek jöttek, azt nem tudom. Szépen köszöntöttem őket: Üdv. a pálmaházban. Nem értették.... A lakásba lépve egyből pofán csap a pára, nem tudom, hogy nem lehet észrevenni.
Mondom, hogy kedveseim, nagy a baj, bitte megtekinteni.
Nagy hümmögés. Ahogy láttam az új tulaj képviselője nem volt nagyon boldog.
Erre jön az experte (szakember), és mondja, hogy érti a problémát, de nem rendeltetésszerűen használjuk a lakást...
Itt emelkedett Mc. Donaldsba a szemöldököm, és kérdeztem, hogy vajon mire is gondol?






Figyelj!
Ez egy új épület és teljesen rendben van, hogy nedves. Nekünk kell megoldani, hogy naponta legalább öt (!) alkalommal szellőztessünk.
WTF?
Kérdezem, hogy ezt mégis hogyan gondolja kivitelezni? Vegyek fel egy szellőztető embert, vagy mégis, valami ötlet?
Vállvonogatás.
Persze, nem adtam fel, mutatom, hogy már a lépcsőház is penészes.
Ó, az nem probléma: nyitva kell tartani az ajtót, azt a pár foltot meg majd letörlik, és kész. Probléma megoldva.
Hát édesanyádat. Majd az utcát is én fűtöm.
Mondom neki, hogy ezzel csak az a probléma, hogy nem nyár van, sőt marha soká lesz megint. És a penész nem fog visszavonulót fújni.
Erre ő ismét csak jön a szellőztetéssel. Meg hogy ő szakember és tudja, hogy ez a megoldás.
Na, itt durrant el az agyam.
Mondom neki, kedves uram (szar ügy), de én is experte vagyok, és ha az én cégem ilyet csinált volna/ilyen baromságokkal magyarázta volna az elcseszett dolgokat, már rég lehúztam volna magam a budin.
És még egy kegyelemdöfést is bevittem: mondom ez nem svájci minőség, ez egy szar.
Jól esett a lelkemnek.
:D
Persze, ezzel nem vagyunk előrébb.

A hatás miatt még annyit megemlítettem az új tulajnak, hogy jó lenne valami megoldást találni, mert nem szeretnék egyéb lehetőségekhez folyamodni.
Kértem, hogy szíveskedjen írásban válaszolni.
:)
Folyt. köv.



2016. október 10.

Lesz-e burkatilalom Svájcban?


Korábban már írtam arról, hogy idén nyártól Ticinoban bevezették a burka viselésének tilalmát, ami akkor is, most is parázs vitákat szült az ország egész területén.
Már 2013-ban elfogadták a törvényt, de csak idén vezették be az arc takarásának tilalmát nyilvános helyen.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek ebből országos ügyek pro és kontra.
Volt itt már "nem fogok kezet a tanárnővel, nem vagyok hajlandó úszni, és akkor is felveszem a kendőt" című történet, amit a portálok címlapjain lehetett olvasni.
Bevallom bennem is ellenérzést keltene, ha mondjuk egy jócskán kiskorú megtagadná a kézfogást, arra hivatkozva, hogy nő vagyok. Az is "vicces" volt, amikor a férfiak nem fogadták a kézfogásomat.

Pillanatnyilag ott tart a történet, hogy a Nationalrat jóváhagyta a parlamenti kezdeményezést.
A szavazás szoros volt, 88 igen, 87 ellenében, 10 tartózkodás mellett.


Az ellenérvek között szerepel az is, hogy a burka egy vallási jelkép, és annak esetleges tiltása visszariasztaná az arab országokból idelátogatókat, amivel jelentős visszaesést produkálna a turizmus.
Hát igen, egyszer Zürichbe járva láttam, hogy egy hatalmas limóból kiszáll a "hálóinges, kockásabroszos papa", majd utána néhány burkába burkolózott hölgy (gondolom a feleségei), majd bemennek az egyik elegáns hotelbe. A szobaárak nem egy hostel szintjén vannak ott. :)

Ugyanakkor mások a biztonsági kockázattal érvelnek, amivel szintén nehéz vitatkozni, hisz ki a manó tudja, hogy ki, vagy mi van a ruha alatt?

Az aláírásgyűjtés megkezdődött. 2017. szeptember 14-ig kell 100 ezer érvényes szavazatot gyűjteni, hogy ki lehessen írni a népszavazást.
Az előzetes közvéleménykutatások pozitív eredménnnyel kecsegtetnek, ami 60 %  körüli támogatást jelent.
A téma sokáig vörös posztó volt a különböző kantonok számára, ám a Ticinoi kezdeményezést átgondolva jutott arra a Nationalrat, hogy törvénybe lehetne foglalni a burka viselésének a tilalmát az egész országra vonatkozóan, egységesen.

Mondjuk vicces is, hogy egyik kantonban viselhetik, a másikban meg nem.

A helyi muszlim közösségek sem nyilvánítottak különösebb sértődöttséget a témát illetően, sőt egy prominens berni imám azt nyilatkozta, hogy a muszlim nőknek meg kell mutatni az arcukat.
Szerinte nem tartozik az iszlám kötelezettségei közé az arc eltakarása. Ellenben, ha a törvény a fej teljes láthatóságát akarná előírni, az már problémát okozna.
Na, most erre varrjunk gombot...

Az olvasói vélemények meggyőzőnek tűnnek.
Több mint 20 ezren válaszoltak a kérdésre, hogy egyetértenek-e a burka tilalmával.
55 % szerint a burka nem passzol Svájchoz.
6 % nem tiltaná be, mert szerintük ez csak egy populista húzás.
Újabb 6 % véleménye, hogy ez ellentétes lenne a vallásszabadsággal.
18 % szerint ez egy jelzés a fundamentalista iszlám ellen.
7 % gondolja helyesnek, amivel segíteni lehet az elnyomott nők harcát.
Újabb 7 % szerint nem lehet beleszólni, hogy egy nő mit viseljen.
1 %-nak pedig lövése nincs.

A -nem reprezentatív- felmérés az mutatja, hogy jelen esetben mintegy 80 % szorgalmazza a tilalmat.
Majd meglátjuk.
Ti mit gondoltok? Szavazni jobb oldalon lehet.


Umfrage
Sind Sie für ein Burkaverbot?

55 %

1 %

6 %

6 %

18 %

7 %

7 %

0 %
Insgesamt 20044 Teilnehmer




2016. október 8.

Hola España

Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha azt írom, hogy nem itt tervezem a nyugdíjas éveimet eltölteni.
1./ A svájci nyugdíjrendszer sem olyan gavallér, hogy 20 év munka után olyan összeget fizessen, amiből meg lehet élni.
2./ Ha az ember eléri azt a kort, hogy nem kell többet dolgozni, akkor egy olyan helyen tegye, ahol legalább jobban/jól érzi magát.
Mi ebből a kettőből szerettünk volna jót kihozni. Persze, még volt pár kritérium, amit így, vagy úgy kipipáltunk és esett a választásunk Spanyolországra.
Költözzünk oda!

Ennek a tervezésével telt az elmúlt két évünk és most száradt meg a tinta a papírokon.
Persze, köszönhetően a világhálónak volt segítségem az előzetes információk beszerzésében. Itt szeretnék köszönetet mondani egyik olvasómnak Viónak, és a Határátkelőn megismert Tucanonak.
Most, az Oscar átadása után, jöjjön egy kis szösszenet arról, hogyan intéződött a dolog, spanyolhonban.
Kattints  IDE, a HÁ oldalára!

Szép hétvégét nektek!



2016. október 5.

Hogyan tovább?


A legutóbbi népszavazás elutasította, a nyugdíjak érdekében történő többletbefizetést.
Sok statisztikai adatot tettek közzé a témában.
Néhány közülük:
Az előre borítékolható volt, hogy a fiatalok nagyobb számban mondtak nemet, mint az idősebbek. Ez a korosztály még nem gondol a nyugdíjas évekre.


Érdekes számokat mutat a foglalkoztatottság szerinti megoszlás is:


Első sorban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak állnak, majd a részmunkaidőben dolgozók. Ezt követik a nyugdíjasok, a háziasszonyok, a tanulók, a munkanélküliek, és végül az egyéb kategóriába tartozók.
A magam részéről azt gondolom, hogy a szavazás eredménye inkább annak tudható be, hogy az emberekben nagy a bizonytalanság a kérdésben. Már évekkel ezelőtt megkongatták a vészharangot, hogy jelen formájában nem működtethető tovább a nyugdíjkassza, tíz vagy 20 év múlva erősen deficites lesz.

Egyik lap feltette olvasói számára a kérdést, hogyan lenne megoldható a nyugdíjak zavartalan kifizetése.

Umfrage
Was soll nun mit der AHV geschehen?

6 %

31 %

11 %

38 %

14 %
Insgesamt 5023 TeilnehmerA mintegy 5 ezer válaszoló közül 6 % mondta, hogy a nyugdíjkorhatárt 67 évre kellene emelni.31 % nyilatkozott úgy, hogy a nők és a férfiak egységesen 65 éves korukban menjenek nyugdíjba.11 % szerint így kell hagyni mindent.38 % szerint a 70.- Frank kompenzálást a Pensionskassának (nyugdíj 2. oszlop) kellene kipótolni.14 % arra voksolt, hogy mire nyugdíjas lesz nem kap több nyugdíjat.A kérdés a politikusokat is megosztja. Több verzió létezik a nyugdíjrendszer megreformálására vonatkozóan, kérdés, hogy melyik lesz a befutó.Lássuk: az öregségi és özvegyi nyugdíj finanszírozására a Szociális Biztonsági és Egészségügyi Bizottság (SGK) az áruforgalmi adót két lépésben 0,6 százalékponttal kívánja emelni. Ez a 2030-as évben előreláthatólag 3,56 milliárd frank bevételt jelentene.A kantonok Tanácsa további 1 % áruforgalmi adó mellett érvelt, a Szövetségi Tanács 1,5 százalékponttal többet akart.A Kantonok Tanácsának akarata szerint a nők nyugdíjkorhatárát egy évvel, 65 évre kellene emelni. A nyugdíjkorhatár emelésének átmeneti ideje 3 év. A Nemzeti Tanácsi Bizottság ezt támogatja. 13/12 szavazat aránnyal az SGK továbbá egy automatizmus létrehozását is indítványozza az AHV stabilizációja érdekében. Amint az árkiegyenlítési alap az éves kiadás 100 % alá csökken, a Szövetségi Tanács a parlament felé korrekciós intézkedéseket kell, hogy javasoljon. Amennyiben az alap szintje ennek ellenére 80 % alá süllyed, a nyugdíjkorhatárt 67 évre, az áruforgalmi adót pedig 0,4 %-al emelik.Az AHV - nyugdíj emelést az SGK elutasítja. A Kantonok Tanácsa megszavazta a havi 70 Frankos pótlékot, valamint a házastársi nyugdíj plafonjának emelését 150-ről 155 %-ra. A finanszírozáshoz 0,3 bérszázalékra van szükség.A Nemzeti Tanácsi Bizottság viszont azt javasolja, hogy a nem indokolt bérkülönbséget a nők és a férfiak között az AHV-nyugdíjak keretében egyenlítsék ki. Hogy a pótlék milyen magas, arról a Szövetségi Tanács dönt. A bizottság erre 260 millió Frankot szán, ami átlagosan egy havi nyugdíjpótlékot jelent a legalacsonyabb területen.Jelenleg általában 62 évesen folyósítható legkorábban nyugdíj. A Szövetségi Tanács által javasolt, könnyített előnyugdíjat hosszú járulékfizetési időszak és alacsony jövedelem esetén a Kantonok Tanácsa és az SGK elutasítja. Aki akar, akár 70 éves koráig is dolgozhat.A Kantonok Tanácsa és az SGK egyetért abban, hogy a szakmai előtakarékosságban alkalmazott minimális konvertálási tételt 6,8 -ról 6 %-ra csökkentsék. A nyugdíjak ezáltal 12 %-al fognak visszaesni.Ennek kiegyenlítéseképpen az SGK a koordinációs levonást is enyhén csökkenti. Ez a részmunkadiőben foglalkoztatottak esetében is megfelelően csökkenni fog. Az előtakarékosság már 17 évesen kezdődik, hogy a nyugdíjazásig több öregségi tőke álljon rendelkezésre. 44 évig, az öregségi jóváírási értékeket lépésenként növelik, utána pedig állandóak maradnak. Ezzel a bizottság részben eltér a Kantonok Tanácsának döntésétől. Egyetértés van abban, hogy a munkavállalók 50 év felett kapjanak először egy egyszeri emelést az öregségi tőkéhez. A szövetségi Tanács azt 40 évnél akarta megállapítani. Az SGK szándéka ezen túl azt biztosítani, hogy csak azon munkavállalók előtakarékosságát támogassák, akiket tényleges hátrányok fenyegetnek.A Kantonok Tanácsától eltérően az SGK a 45 év feletti, megözvegyült nőknek nem akar automatikus özvegyi juttatást adni. Ez már csak azoknak járnak, akik kiskorú vagy gondozásra szoruló gyermeket nevelnek. A nyugdíjat, az öregségi nyugdíj 80 %- ról 60 %-ra csökkentenék.Az SGK a nyugdíjas korú szülők gyermekei utáni juttatást is megszüntetné. Az az AHV költségvetésére nézve 2030-ban összesen közel 600 millió Frank könnyítést jelentene.330 millió Frank adódik a vállalkozók kiegészítő járulékaiból. A bizottság szándéka szerint a jövőben a teljes, 8,4 bérszázalékot be kellene fizetni.A Kantonok Tanácsa és az SGK a teljes demográfiai adószázalékot az AHV-nak juttatná. Ezzel a szövetség majdnem 600 millió Frank kiegészítő hozzájárulást adna. A Szövetségi Tanács a szövetségi járulékot csökkenteni akarta, hogy a szövetségi kasszát tehermentesítsék.AZ SGK ötletei viszont érezhetően alacsonyabb öregségi nyugdíjhoz vezetnének. A jól kereső, 40 és 50 év közötti dolgozóknak kellene a legnagyobb veszteségre számítani. Az AHV ugyancsak lényegesen rosszabb képet mutatna, mint a Kantonok Tanácsának döntése alapján. 111 % helyett az alap szintje 2030-ban előreláthatólag csak 99 % lenne.A nyugdíjrendszer reformjára a parlamentnek szűkös idő áll csak a rendelkezésére. A végső szavazást legkésőbb a tavaszi ülésszakban meg kell tartani, hogy a szükséges alkotmánymódosítási javaslatot 2017. szeptember 24-ig be lehessen nyújtani.Ez az utolsó lehetséges szavazási időpont, ha a reformot 2018-ba életbe akarják léptetni. Ha ez nem sikerül, akkor problémák adódnak az áruforgalmi adó területén, 2017 év végén ugyanis kifut a 0,4 % kiegészítő finanszírozás. 2018 elején az áruforgalmi adó 0,1 százalékkal emelkedik a vasúti infrastruktúra területén. Ha a Szövetségi Tanácson és a Kantonok Tanácsán múlik, akkor a fennmaradó 0,3 % akadály nélkül az AHV büdzséjébe kerül. Ez egy közel 1 Mrd Frankos növekmény lenne, anélkül, hogy a fogyasztók bármit is éreznének belőle.Ha ez a végső megoldás nem jön létre, akkor az áruforgalmi adó 2018 elején csökkenni fog, de egy későbbi időpontban azt az AHV miatt újra emelni kell. A svájci Adóigazgatóság adatai szerint minden tarifamódosítás 150 és 200 millió Frank közötti összegbe kerülhet a gazdaságnak. Mivel a csökkentett adó mértéket ez nem érinti, a költségek ez esetben kissé alacsonyabbak lennének.Hát nem lesz egyszerű menet. és gyanítom semmiképp sem fogunk jól járni.:(A végén egy kis kvíz a svájci politikusoknak, nyugdíj témában, ITT: (sajnos, csak /svájci/ németül elérhető)

2016. október 2.

A svájci építészet "remekei"

Elkezdtem egy sorozatot a fenti címmel, aztán rájöttem, hogy jobb, ha nem folytatom, mert akkor csak ebben a témában írnék.
Az elmúlt évek negatív tapasztalatai egy cseppet sem változtak. Az építkezés nem tartozik Svájc sikerágazatai közé.
Persze, ezt a nem szakmabeliek nem látják, ők csak azt veszik észre, hogy itt is egy tetszetős épület, és ott is szép ház épül.
Ami a nagyobb baj, hogy a hozzáértők sem látják, hogy baj van a minőséggel.
:(
Még nekem sem sikerült kideríteni, hogy mi okozza ezt, de azt hiszem a probléma komplex. Szerintem már az oktatásban is óriási gondok vannak, a tervezők úgy jönnek ki az iskolából, hogy alap dolgokkal sincsenek tisztában. Nem tudják összehozni a gyakorlatot az elmélettel.
Anyagismeret, fizikai ismeretek hiánya és folytathatnám.
További nehézség a szakértelem hiánya a kivitelezésben.
Sok esetben az építésvezetőnek sincs halvány fogalma az egész építkezésről. Ennek okát nem tudom.
Mivel többekkel dolgoztunk együtt, az az érzés alakult ki, hogy mintha elfelejtették volna, hogyan csinálták az előzőt.
:)
Aztán jönnek az alvállalkozók, mert a GU-nak (fővállalkozó), nincs vagy csak alig van embere.
Itt aztán van minden. Legfőképp olcsó, és még annál is olcsóbb munkaerő.
Azért olyan embereket látni, aki forgatja a vízmértéket, mint a bűvöskockát... hát, na. A cégeknek nem érdekük saját embert felvenni, ezért a munkaerő-közvetítőhöz fordulnak, onnan meg küldenek bárkit. Szakácsot, péket és folytathatnám.
Ha én holnap bemegyek egy ilyen közvetítőbe és azt mondom, hogy van építőipari gyakorlatom/dolgoztam már építkezésen mondjuk kőművesként, elhiszik. Beregisztrálnak és ha akad munka, akkor már csörög is a telefonom, és mehetek kőműveskedni. Pedig nem is értek hozzá.
:(
Erre konkrét példám is van. Hozzánk is küldtek sakácsot. Az építőipari gyakorlata abban merült ki, hogy otthon fel tudott fúrni egy képet a falra. Ez volt az első és utolsó esetünk.
:D

Egy-egy építkezés kapcsán hetente (!) készül új terv, ezen már egyáltalán lepődünk meg. Ezt még az ember megszokná idővel, de hogy az új terv nem jut el a kivitelezőig, az már produkál vicces dolgokat.
Megcsinálsz valamit, majd jön az építésvezető, hogy az nem jó. Miért nem jó? Itt a terv... Mikor készült a terv? Ja, már egy hete? Azóta van új...
Az elmúlt években nem volt olyan építkezés, hogy egy épületet ne terveztek volna át menet közben, akár teljesen. Mind az anyagot, mind a kivitelt illetően.
Gyakran fordul elő, hogy a betervezett anyag nem "működik együtt" egy másikkal és ez már csak akkor és ott derül ki a tervező számára, amikor az anyagot legyártották, leszállították.
Egy építésvezető szerint egy új épület költségvetésbe 20 % szemét van bekalkulálva.
Csoda, hogy ilyen drága?
Pedig hozzáértéssel ez elkerülhető lenne.
Aztán arról is érdemes szót ejteni, hogy a munkafolyamatokkal sincsenek tisztában. Sokszor egy-egy szakipar a másik elkészült munkáját teszi tönkre. Nem akarattal, csak épp annak kellett volna kezdeni, akit második helyre pozicionáltak. Ekkor az első visszamegy és javít, vagy újra megcsinálja.
Pénzért.
Mert nem volt jó az ütemterv.

De legfőbb dolog, amire figyelni kell és ami szöges ellentétben van a leírtakkal, az a híres "svájci takarékosság".
:)
Na, ez egy vicc.
Pl. egy csavar, ami szükséges lenne az elvégzendő munkához, mondjuk 25 rappen. Hú, az sok. Olcsóbb kell. Nézzük, hogy van-e valami maradék a raktárban. Ha van, használjuk azt, ha épp nincs, hoznak mást, ami 5 rappával olcsóbban. Nos, az építkezéshez kellett 100 ezer darab. Hurrá, spóroltak 5 ezer frankot.
Aztán menet közben kiderül, hogy nem tart a csavar (mert nem való hozzá).
Hoppá...
Bontás, új csavar (régi kuka), építés. Mennyibe fáj ez? Több tízezer frankba.
"Érdemes" volt spórolni.
Ezeket a példákat folytathatnám napestig.

Hogy miért is írok erről megint?
Két évvel ezelőtt kezdődött a COOP eddigi legnagyobb beruházása Schafisheimben. Egy logisztikai elosztó központot terveztek oda, mintegy 600 millió frank értékben.
"Készült is a raktár, terv szerint, takarékosan" (a la Hofi Géza), elérkezett a megnyitó, itt volt mindenki aki számít (miniszterek). Még én is, de én nem számítok...
:)
Viccet félretéve, épp arra jártam.
Szóval, megnyitó... hurrá-hurrá. Mindenki boldog, jók sikerült a presztízs beruházás.




Aztán a megnyitó után, az út felett átívelő összekötő folyosó egyik ablaka éjjel, fogta magát és kiesett. Szerencse, hogy éjjel történt, nappal akár komoly balesetet okozhatott volna.
Nem ez volt az egyetlen baki a megnyitó óta. Az ablakos eset előtt is fordult már elő komoly, balesetveszélyes helyzet, amikor magasnyomású gáz ömlött ki.
Azóta a folyosót lehálózták. Gyönyörű. :(
Most tanakodnak, hogy kinek a hibája.
Tervezés, kivitelezés?
Nagy összegben mernék fogadni az elsőre.
Eredeti cikk ITT olvasható.


Hogy tovább folytassam a sort.
Mit látsz a képeken?






Nem, az nem kosz. Penész.
Ez a lányom lakása. Két hónapja költözött a vadonatúj épületbe. És eddig jó volt az idő, mi lesz a télen?
:(
Gyanítom, új csaták kezdődnek a tulajdonossal...



2016. szeptember 30.

"Meleg" téma

Már többször gondoltam, hogy írok erről a helyi "érdekességről", de a téma érzékenysége miatt mindig meggondoltam magam.
Most megjelent egy írás, ennek kapcsán gondoltam úgy, hogy nem kerülgetem tovább.
Arra kérek mindenkit, ha véleménye van, akkor tartsa tiszteletben az érintetteket és megfelelő stílusban nyilatkozzon meg.
Köszönöm.
Azt gondolom, hogy heteróként nehéz megfogni/értelmezni/átérezni, ha valaki a saját neméhez vonzódik. A magam részéről sem tudok vele mit kezdeni, de elfogadom, hogy vannak ilyenek.
Sőt egyre többen vállalják fel a nyilvánosság előtt. Bár szerintem erre semmi szükség.
Amivel nem értek egyet, az a nemi hovatartozás melletti tüntetés (pl. melegfelvonulás).
Engem baromira nem zavar, hogy x vagy y mit csinál a saját lakásában, de miért kell azt az utcára vinni?


Néhány éve kirándulni voltam a hegyekben. Egy kilátón nézelődtem, mellettem egy pár csókolózott.
Nem tartom magam konzervatívnak, de dobtam egy hátast, amikor odapillantva láttam, hogy két férfi áll mellettem.
Félreértés ne essék, nem viszolyogtam, de annyira meglepett a dolog, hogy inkább elléptem.
Azóta többször volt "szerencsém" hasonlóhoz, már nem vagyok annyira érzékeny, de továbbra sem gondolom úgy, hogy mások előtt kell szerelmi életet élni.
.
.
.
Svájcban sok kiépített erdei út van, ahol akár sétálni, futni, kutyát sétáltatni lehet. Amikor a környékre költöztünk, napi szinten haladtam el egy ilyen erdőrészlet mellett, Birrfeld és Mägenwill között. Egy idő után feltűnt, hogy csak és kizárólag férfiak sétálnak az erdőben (kutya nélkül), és rendszerint egyedül érkeznek. Akár az ország másik végéből is. Kicsit furcsának találtam, míg egy ismerős világosított fel, hogy az erdő a meleg férfiak kedvelt ismerkedési színhelye. A helyiek "Schwulewäldli'-nak nevezik a helyet. A fák között alkalmi légyottok jönnek létre.
Kikerekedett a szemem, de megoldódott a talány.
Ezek után már cseppet sem lepődtem meg.

Nemrégiben egy lakókocsit parkoltak le az erdő mellett. Nem lehetett nem észrevenni, már messziről világított narancssárga színe. Ráadásul rendszám sem volt rajta.
Aztán a napokban megjelent egy írás, miszerint a hatóságoknak is feltűnt a kocsi. A lakókocsiban egy matrac és egy ágy (vajon mi céllal?). Mivel nincs bezárva, bárki bemehet.
Nem túl bizalomgerjesztő (lásd az eredeti cikk fotóit).
Mivel nincs rajta rendszám, nem tudták kideríteni, hogy kinek a tulajdona, ezért egy felhívás tettek rá, hogy a tulajdonos szíveskedjen eltüntetni a területről.
Amennyiben a tulajdonos nem jelentkezik és nem derül fény a kilétére, úgy a hatóság fogja elszállítani azt, és rossz állapotára tekintettel hulladékként kerül valamelyik telepre.
Ettől eltekintve az erdő "rendeltetése" nem változik, a hatóságok nem tesznek lépéseket a "tevékenységek" megszüntetésére.
Eredeti írás ITT:

2016. szeptember 28.

Állatvédelem

Azt hiszem, hogy nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy Svájcban az állatok és az emberek viszonya sokkal magasabb szinten áll, mint otthon.
Nincsenek kóbor ebek, nem találkozol napi szinten megkínzott állatokkal, de még elgázolt jószágot is ritkán látni.
Nem látod, hogy egy autós kövér gázfröccsöt ad, hátha sikerül elgázolni egy óvatlan négylábút.
Csak az tart házi kedvencet, aki valóban felelősen gondolkodik az állattartásról és ennek szellemében gondoskodik a maga "családtagjáról".
Bár magam is nagyon elfogult vagyok állat-témában, néha olyan dolgokat tapasztalok, amit már én is túlzásnak tartok. Több száz frankos szállító ketrecek, összecsukható feljárók és még ki tudja mi a manót nem lehet eladni.
:)
A biztosítók állat-biztosítást is kínálnak, hogy egy-egy betegség ne döntse romba a gazdi anyagi helyzetét betegség, műtét esetén.
Igen, itt nem kiebrudalják a beteg, öreg állatot, hanem az utolsó pillanatig kitartanak mellettük.
Az én macskám éves biztosítási díja 150.- frank, amiben még az éves oltási költségből is le lehet vonni a felét.
Megnéztem, egy kutyára vonatkozóan, 250.- franktól vannak hasonló biztosítások.
Arról még nem is beszéltem, hogy "kutyaadó" is van. Ennek mértéke településenként eltér.
EZEN az oldalon, az irányítószám beírásával megnézhető, hogy az adott településen mennyit, és mikor kell fizetni egy-egy eb után (macskákra még nem kell fizetni).
A mi falunkban 120.- frank az éves díj, ami az alsó-közép átlagnak felel meg. Elmondható, hogy általánosságban vidéken olcsóbb a kutyatartás, városokban jóval drágább. Nagyjából 50-300.- frank között mozog a díj.
Az állatvédelmi törvény is sokkal szigorúbb, mint otthon (bár, ha lassan, de alakul ott is).
Remélem, hogy mihamarabb nem lesz különbség a két ország között.



Ennek fényében hatalmas port kavart a napokban történt dolog. Az összes nyomtatott és elektronikus hírfolyamban vezető hírként szerepelt, hogy egy férfi a megunt kutyái nyakába egy vasdarabot akasztott és bedobta őket az Aare folyóba.
:(
A kutyikat egy, a folyóparton sétáló fedezte fel és látva, hogy nem véletlenül fulladtak meg, értesítette a hatóságokat.
Kiderült, hogy egy portugál házaspár volt a tulajdonos, akinek a hölgy tagja unta meg az ebeket, és többször kérte a férjet, hogy csináljon velük valamit. Mivel "nem tudták", hogy mi a svájci gyakorlat ebben az esetben, ezért folyamodtak ehhez a "megoldáshoz".

A férjet a hatóság három hónap előzetes letartóztatásba helyezte.
Az állatvédő aktivisták döbbenten álltak az eset előtt, hisz itt is van lehetőség az állatok menhelyen való elhelyezésére vagy segítség kérésére.
A hatóságoknak széleskörű vizsgálatot kell lefolytatnia a brutális cselekmény ügyében. A jelenlegi törvény az ilyen eseteket akár 3 évi börtönnel is sújthatja az elkövetőt.
A cikkből az is kiderül, hogy a feleség épp ikrekkel terhes.
Vajon őket is a folyóba dobja, ha épp probléma merül fel velük?
:(
Hm...

Eredeti cikk itt és itt.

2016. szeptember 25.

Az eredmény

Nem sok meglepetést hozott a népszavazás. A nép jóváhagyta a parlament előzetes szavazását minden kérdésben.

A titkosszolgálat nagyobb teret kap a jövőben a megfigyeléseket illetően, mely elsősorban az elektronikus levelezést, telefonbeszélgetések lehallgathatását érinti.
A szavazáson meglehetősen nagy arányban fogadták el az előterjesztést az országban, átlagosan 65,5 % támogatta.
A legtöbb szavazatot Waadtban és Nidwaldenben kapta ez a kezdeményezés (mindkét kantonban több mint 70 % volt az "igen"-ek aránya. Olyan kanton nem is akadt, ahol a "nem"-ek kerültek többségbe.


A szakszervezetek által kezdeményezett, a nyugdíj 10 %-os emelésével kapcsolatban feltett kérdésre 910 ezren szavaztak igennel, 1,348 ezerrel nemmel.
Egyik kantonban sem érte el az 50 %-os többséget a javaslatot elfogadók aránya. Ticinonak és néhány francia kantonnak sikerült a közelébe kerülnie.
A legnagyobb ellenállást Appenzell IR, Schwyz, Zug, Nidwalden, Obwalden kanton tanúsította.


A zöld gazdaságra vonatkozó kezdeményezés szintén elutasításra került.
Ezt egyetlen kanton támogatta, Genf.
A legmasszívabban utasította el Wallis, Schwyz, Zug, Appenzell IR, Nidwalden, Obwalden, Uri.