2012. augusztus 24.

Honfitársaimtól ments meg Uram...

Megkezdődött az iskola.
Immáron negyedik hete küzdünk. Nem egyszerű, mert a legerősebb iskolába járunk, és bizony még nyelvi nehézségek is akadnak.
Ez egy másik téma, talán majd egyszer erről is írok.

Az első napok egyikén kiderült, hogy lányomnak a történelemtanára magyar. Illetve svájci, amint azt később megtudtuk.
A magam részéről nagyon örültem akkor, hisz mégiscsak egy honfitárs, aki talán egy picit szárnyai alá veszi a gyereket. Félreértés ne essék, nem kivételezésre gondoltam.
J
Itt kell megjegyezem, hogy aztán szépen felébredtem, amikor beleért a kezem a bilibe.

Történt egyszer, hogy egy kirándulás alkalmával elbeszélgetett Zsolt bá’ a gyerekkel.
Bár ne tette volna!
Sikerült az egyébként is gyenge lábakon álló önbizalmát ledönteni a béka segge alá.

Dr. K. Zsolt (ugye milyen szép svájci név a Zsolt?)  felvilágosította a lányom, hogy a szülei (mi) tönkretették az életét azzal, hogy rákényszerítették, hogy Svájcba jöjjön.
Valamint, hogy a lányom soha nem lesz svájci, ellentétben vele, aki már az.
Igaz, elárulta, hogy 6 évesen érkezett budapesti, echte magyar szülők gyerekeként, de ez természetesen az ő esetében más. Mert ő már SVÁJCI. Így csupa nagybetűvel.

Továbbá a lányomnak meg milyen rossz, mert itt „szív” a suliban, ahelyett, hogy hazamenne, és otthon tanulna.

Szokták mondani, fehér ember nem felejt:  remélem, kerülök majd olyan helyzetbe, amikor elmondhatom drága jó, sokat tanult (nem hiába Dr.) Zsolt bácsinak, hogy mit kapjon be…

2012. augusztus 14.

Carlos

Elszaladt az idő, és Carlos belépett a felnőtt cicák táborába. Kivívta magának a központi szerepet, gyakorlatilag az egész családon és macskatársain is uralkodik.
Végtelen intelligenciával rendelkezik.
Egyszerűen imádni való.
Aki nem ismerné, annak összefoglalásként ajánlom a videot.:
http://www.simonscat.com/Films/TV-Dinner/







2012. augusztus 8.

Időjárás

Néhány év nem sok, de az eddigi tapasztalataim érdekesek a témában.
Régebben azt hittem, hogy itt minden télen derékig ér a hó, és nyáron hűvös van.Persze tudom, hogy a hegyek nagyban befolyásolják az időjárást, és mivel nem 2000 m körül élek, ezért nem lehet elvárni a nyakig érő havat. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy csak várom és várom a havat, de nem esik. Illetve esik, de közel sem annyi, mint azt gondoltam volna.
Ez persze a közlekedés szempontjából jó, de azért a fehér Karácsonyt itt is úgy kell "kiimátkozni".

A nyarak kicsit hűvösebbek, mint az otthoniak, de azt nem is bánom. Bár az idei nyár, na az valami katasztrófa volt, szinte egész nyáron szakadt az eső, és persze általában hétvégén. Inkább hasonlított monszunra, mint nyárra. Így az idei kirándulások rendszerint elmaradtak.

Na igen, az eső. Arra viszont minden évszakban fel kell készülni. Bármikor lecsaphat ránk az özönvízszerű eső, mert az a fogalom, hogy csendes eső, vagy szemerkélő eső, olyan nincs.
Ha esik, akkor ömlik.
Aki nem akar nagy meglepetést, annak célszerű egy esernyőt vagy esőköpenyt magával vinni.



2012. augusztus 2.

Idealizmus vagy nacionalizmus?

Augusztus 1.  Az Örök Szövetség (Rütlischwur) napja, a Svájci Államszövetség megalapításának ünnepe (1291)

Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha külsőségeit tekintve, a mi szilveszterünkhöz hasonlítom.
Már az ünnepet megelőző héten nagy a készülődés. A polgárok és természetesen az önkormányzatok is színes zászlókkal díszítik fel a magán és középületeket.



Megjegyzem, itt sok magánházon is egész évben kint van a svájci lobogó, vagy a kantonális, illetve helyi zászló is.
A boltokban megjelennek a Svájcot szimbolizáló kolompok, bicskák. Természetesen, ezek mellet az üzleti érdek is megjelenik és van bögre, papucs, mindegy mi, csak rajta virítson a nemzeti jelkép.
A „legelvetemültebbek” svájci pólóban, kendőben feszítenek.
Nem utolsó sorban meg kell említeni, hogy minden bolt tele van tűzijátékkal a kicsitől a nagyig, ami szabadon vásárolható.
Ennek hatásai már napközben hallhatóak és láthatóak, gyakorlatilag reggeltől megy a puffogtatás.

A legkisebb településen is van valamilyen megemlékezés. Tegnap én is részt vettem ilyenen.
Egy 3000 lakosú településen, a falu főterén már a reggeli órákban megkezdődött a készülődés. Sátor állítás az éhes és szomjas szájaknak, tűzijáték előkészületek, tábortűz összerakása.
Este aztán hivatalos beszédek, himnusz, majd hegyi kürtösök meghallgatása után indul a vigadalom, a tábortűz meggyújtása, majd az est lezárásaként a tűzijáték.

Azért ide is beszivárog az üzlet, aminek meg nem említése hiba lenne. Az eszem-iszom helyszínén a helyi hentes lógójával ellátott szalvétákat véltem felfedezni. Nyilván valamilyen módom támogatta a rendezvényt, cserébe kapott egy kis reklámot. Szerintem nincs ezzel egyébként semmi probléma.
Nem spóroltak az anyaggal, az égi fényjáték gyönyörű volt. Természetesen, ez csak a központi ünnep.

Aki nem kíván részt venni rajta, az otthon ünnepel, grillezés a kertben vagy teraszon, utána az elmaradhatatlan tűzijáték.
Mindenki szabadon lőheti el a puskaporát.
Ebbe persze már beszállnak a külföldiek is, nyilván nem hazafiságból, hanem csak buliból. Ahogy tettük mi is a tegnapi éjszakában.
Láttam nemzeti öltözéket viselő idős nénit, aki valóban öntudattól átitatva hallgatta a himnuszt. De általánosságban kijelenthető, hogy olyan meggyőződéssel, áhítattal hallgatták a Himnuszt, mint Gyurta Dani az olimpiai díjkiosztón.

Ez nagyon elgondolkodtatott: ha egy hangyányit mi is átvehetnénk az érzésből, nem hiszem, hogy ártana a nemzeti öntudatunk építésének.