2013. november 30.

Őrültek háza

Ma úgy éreztem magam, mint aki a Marsról jött.
Az emberek mintha megőrültek volna, vagy legalábbis a III. Világháborúra készülve lepték el az üzleteket. Pedig még hol van Karácsony. Hisz ma még csak november 30 van.
Így volt ez eddig is? Vagy csak én nem vettem észre?
Hm…

Jó-jó, a karácsonyi díszítés már nálam is kész van, a héten feltettem. Kizárólag saját „alkotás”, nem szeretem a túl hivalkodó, villódzó fényeket.

Reggel időben elmentem a nagykerbe, mert a héten akció volt néhány húsfélét illetően, és a hűtő tartalma is megcsappant már.
Nagyon szép karajt kaptam, 13,90-ért, és magyar csirkemellet 12,90-ért. Az itteni árakhoz képest nagyon barátinak mondható. Szívesen vettem volna még oldalast, de sajnos az csak 10 frankért volt. Csontért annyit nem adok. J
Volt még az egyik kedvencem, királyrák. Ezt most 21,90-ért adták. Ez annyira nem olcsó, a Frisch Fischben is lehet venni, de ha csak ezért megyek be Schlierenbe, úgy már nem éri meg.

Visszatérve az eredeti témához, már akkor meglepődtem, mert nehezen találtam parkolóhelyet, ami nem igazán jellemző (ezeknek a nagykereknek közel sem akkora a forgalma. mint az otthoniaknak).

Később, úgy határoztunk, hogy elmegyünk a helyi Baumaxba, a párom szerszámot szeretett volna vásárolni, és ha már lúd, a gyerekek is jöttek, mondván ők addig plázáznak egyet.
Aprónépet kiraktuk és mentünk tovább a Bauhausba, ott ért a második meglepetés. „Fullon” volt. Itt is mentünk egy kört, mire valaki befejezvén a vásárlást, átadta a parkolóhelyet.
Mivel itt nem kaptunk megfelelőt, átmentünk egy másik barkács áruházba, ahol szintén ez a kép fogadott. Sokan már a fenyőfával a szekerükben távoztak a boltból. Nincs ehhez még picit korán?

Miután itt sem jártunk sikerrel, visszaindultunk a plázába. Vagy 20 percig jártunk körbe-körbe, mire felszabadult egy hely. Az idegrendszerem itt már kezdte felmondani a szolgálatot. Nem nekem találták ezt ki.
J
Mi volt az áruházban? Tömeg. Az jutott eszembe, hogy szerencsésebb lett volna, vagy
-        otthon maradni,
-        egy akciófilmhez hasonlóan, egy macsétával utat vágni magunknak a tömegben.

Szerencsére, a lehetőségekhez képest hamar megtaláltuk a gyerekeket, és el is indultunk haza. Addigra nekik is elegük lett, rájöttek rossz ötlet volt a bámészkodás.
Hiába, nem vagyunk egyformák. Van, aki szereti ezt, mi nem. Szerintem utóbbiaknak találták ki a web áruházakat. Nagy ötlet volt.
J
Ettől eltekintve, egyszer még bemegyünk Zürichbe, és megnézzük a karácsonyi vásárt. Annak egészen más a hangulata, nagyon szépen fel vannak díszítve a házak, a kirakatok. Az utcán sült gesztenye és forralt bor illata száll.



2013. november 29.

Iskola-munkahely



Régen ejtettem szót az új iskoláról. Lassan négy hónap is eltelt már az idei tanévből, néhány tapasztalatról számolok be most.
Korábban írtam már az előző suliról, és a munkahely keresés nehézségeiről, így azt most nem elevenítem fel.
ITT olvasható.

A tanév augusztus első hetében kezdődött. Előzőleg postán megkaptuk a könyveket, és az órarendet, valamint azt, hogy első nap hova kell menniük. Évnyitó nem volt.
Ezzel a gyakorlattal már a többi iskolában is találkoztunk. Míg otthon az első hét elment az órarend összeállításával, itt már érdemi munka folyt az első naptól.


Mivel szakközépiskolát választottunk, ezért egy héten csak egyszer van iskolai nap, igaz az reggel 8-tól, este fél hatig tart. Jellemzően szakmai tárgyakat tanulnak, de nem hiányoznak a természettudományos ismeretek és a testnevelés sem. Ének, technika és a rajz nincs. A közismereti tárgyakat összevontan tanulják. A számonkérés formája írásban történik, előre bejelentve. Nincs rettegett röpdolgozat. 

Nagyon érdekes feladatokat kapnak a gyerekek. Legutóbb kiszámolták, hogy "mennyibe kerülnek" a szülőknek születéstől a felnőttkorig. Egyben kaptak némi útravalót, hogy ha már lesz önálló keresetük, akkor mennyivel illene beszállni a családi kasszába, ha otthon laknak. J

Múlt héten azt kapták feladatul, hogy egy héten keresztül vezessék a bevételeiket és a kiadásaikat. Ez egyrészt egy szembesítés volt a költéseikkel, másrészt a könyvelés alapjait gyakorolták.
Ezzel összefüggésben az aktuális fizetőeszközökről is tanultak, valamint a csekk kitöltését is gyakorolták, érintve az e-bankos folyamatokat is.

Visszatérve a könyvekre: ezek nem keményfedeles több kilót nyomó darabok, hanem gyakorlatilag önálló lapokból álló mappák. Így csak az aktuális részt kell magukkal cipelni. A könyvek magukban foglalják a munkafüzetet is, amiben feldolgozzák az aktuális anyagot. A szakmai tárgyak nagyon jó szemléltető fotókkal vannak illusztrálva.

Az osztályba jellemzően 10 és 20 közötti gyerek jár.
Az iskola folyamatos kapcsolatban van a munkahellyel, így az képben van a gyerek előmenetelével, esetleges kikapásokról is informálják a Lehrmeistert (ennek nem tudom van-e magyar megfelelője).

Ha már munkahely...
Ugyan otthonról nincs reprezentatív információm a tanoncok helyzetéről, csak egy olyan gyereket ismertem, aki ilyen intézménybe járt, de az ő elbeszélése alapján, az nyaralás az itteni léthez képest.

Itt ugyanolyan munkaerőnek tekintik őket, mint a már ott dolgozókat. Semmiben sem tesznek kivételt velük, soha nem hangzik el, hogy "jó-jó, még csak tanuló". Részt kell venniük a megbeszéléseken, a hibáikat ugyanúgy regisztrálják és elemzik, illetve büntetik, mint felnőtt társaikét.
Ez számomra kicsit visszás, mert szülőként, anyaként néha azt gondolom, hogy „ezek nem normálisak” és legszívesebben berohannék leüvölteni a főnöke haját, ugyanakkor munkaadóként értem, hogy meg kell tanítani őket a munkahelyi szabályok mellett, a kötelességekre, elvárásokra stb.
Szóval, jól van ez így.
J
Mivel közeleg az év vége, és felgyülemlett a munka, túlórára kötelezték őket, ami azt jelenti, hogy reggel 6-a kell menni, és 4-ig tart a munka (közben van egy óra ebédszünet).
Ez, akárhogy is számoljuk, nem kevés. A törvény azonban engedi, hogy a tanulók 9 órát dolgozzanak egy nap. A túlóra nem kerül kifizetésre, majd le lehet csúsztatni.

Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy a cég is számít rájuk. A vállalat saját weboldalán is meg lehet találni az összes tanulót, saját felületük van.
A múltkoriban a cég tulajdonosa hívta meg ebédre az elsősöket, ahol be kellett mutatkozniuk és személyesen beszélgettek vele. Érdekességképp az is elhangzott kérdésként, hogy mit változtatnának meg a cég működésében. A lányom úgy ítélte meg, hogy egy-egy észrevételen láthatóan elgondolkodott a vezér.
Szerintem ez egy nagyon jó kezdeményezés (itt megjegyzem, hogy egy 100 éves, nem kis cégről van szó).




Konkrét iskolai szünet nincs, illetve van. :)
Megpróbálom elmagyarázni. Normális esetben 2 hetesek az iskolai szünetek, ami azt jelenti, hogy nekünk az két iskolai nap, mert a szünet a gyakorlatra nem vonatkozik. Sőt! Ha valaki nem vesz ki szabadságot a "szünet" időtartamára, akkor azon a két napon is be kell menni, dolgozni.

A szabadság mértéke valamivel több, mint a dolgozóké, de kevesebb, mint a gimnáziumban tanulóké. A lányom esetében 30 nap. Ezt kell beosztania egy évben. Ez nem egységes, mint ahogy az ösztöndíj sem. Van egy központi irányelv, amitől a cégek nem térhetnek el, de a határokon belül maguk döntenek a szabadságról, a díjazásról és egyéb kedvezményekről.

Nos, ezek csak az én meglátásaim. Remélem sikerül rávenni a gyermeket, hogy írja le ő is a tapasztalatait a saját szemszögéből.
Folyt. köv.



2013. november 28.

Feljelentés

Hosszabb ideje Svájcban élőktől hallottam, hogy itt sportot csinálnak a másik feljelentéséből az emberek. Hogy ezek a feljelentések jogosak vagy csak mondvacsináltak, nem tudom.
Eddig bennünket elkerültek ezek a dolgok.
Ugyan, a múltkor volt egy cetli az ablaktörlőlapát mögé tűzve, hogy rossz helyen áll az autónk, de nem foglalkoztunk vele. Természetesen aláírás nem volt rajta, így nem volt kinek megválaszolni.
Minap (ismét) levelet hozott a posta. J
No, nem tértiset, csak sima „bedobósat”. Az önkormányzattól kaptuk, miszerint az autónk a Gemeinde tulajdonát képező út szélén áll esténként, amit ők nem támogatnak, és szíveskedjünk megszüntetni a jövőben ezt.



Az éremnek két oldala van, a Gemeindének és nekünk is van némi igazunk. Jó lenne konszenzusra jutni. Mondjuk a Gemeinde magyarázata, miszerint a mezőgazdasági gépeknek is el kell férni az úton, vicces.
Az autó este 6 és reggel 6 között áll ott, ilyenkor már meglehetősen gyér a forgalom az utcában.
Az utcát egyébként csak az abban lakók használják, kert nincs, tehát semmilyen mezőgazdasági gép nem jár be. Sőt, csak azok a lakosok hajtanak be, akiknek nincs garázsuk illetve a látogatóik.
Ok, mindegy. Ha nem, akkor nem.

A mi házaink merőlegesen helyezkednek el az útra, így előtte minden házhoz egy látogató parkoló tartozik. Mivel a mi autónk meglehetősen nagy, oda nem szoktunk beállni, hogy ne foglaljuk el a helyet másoktól, így maradt az utca.
Sajnos, a mélygarázsba nem fér le az autó (a magassága miatt), így ez a lehetőség is ki van zárva. Sőt, a múltkoriban szerettünk volna a mélygarázsban még egy parkolót kérni a másik személyautónak, ám helyhiány miatt a tulaj nem tudott biztosítani. Így az egyik látogató parkoló helyre álltunk be. Ez eddig rendben is van. Nem akartunk pengeváltásba kerülni a Gemeindével, már a nagy autónk is ott áll. Így gyakorlatilag a négyből elfoglalunk 3 helyet. Ez a lakók szempontjából nem túl szerencsés. Bár a szomszédoknak van helye a mélygarázsban, így elméletileg nekik nem oszt, nem szoroz. Kíváncsi leszek, hogy kapunk-e újabb cetlit.




Ami érdekes az egészben: a mélygarázsban nincs hely, ellenben most fognak beköltözni a mellettünk frissen elkészült 4 házikóba. Ha mindenkinek csak egy autója van (aminek a valószínűsége csekély), hova a bánatba fognak parkolni?
Hogyan adhatnak ki úgy építési engedélyt, hogy nem megoldott a parkolása a lakóknak?
Hm…
A jövő héten be kell mennünk a Gemeindébe, azért informálisan megkérdezem, hogy tudnak-e esetleg valami alternatívát, mert ok, a tiltást megértettük, de azért parkolni csak kell valahol.



2013. november 26.

Amikor a méreg megöl...



Minap épp ezt a kis szösszenetet láttam egyik kedves ismerősöm FB profilján, amikor levelet hozott a posta. Nem a Jóska. :(

Meglepődtem, mert nem vártam semmi "tértivevényest". Persze, ki az, aki ilyet vár…
Miközben aláírtam, végigkamilláztam a borítékot a feladó után kutatva és meglepődve láttam, hogy a Betreibungsamt a feladó és egy fizetési meghagyás volt a borítékban a cégünknek címezve.

Igencsak meglepődtem, mert akkurátusan ügyelek a pontos fizetésre. Ugyan előbb egy nappal sem, de határidőre minden követelés odaér a címzetthez.
Kibontottam és álltam bután.
A benyújtó az a Bank volt, ahonnan a múltkoriban vásároltuk az autót.
Átnézve - az egyébként szinte semmit nem tartalmazó - iratot, arra lettem figyelmes, hogy az több sebből vérzik.
A követelés dátuma: 2014.október 24.
A lízingszerződés aláírásának dátuma október 30, a forgalomba helyezés napja is ez.

A nettó követelés pedig az autó teljes vételárát tartalmazta, sehol nem szerepelt rajta az általunk befizetett első részlet.
Akkor még nem említettem meg azt a furcsaságot sem, hogy a csekkeket éppen a múlt héten kaptam meg.

Nem utolsósorban az is lényeges, hogy eddig semmilyen észrevétel nem érkezett elmaradt befizetésről.
Hm.
Nem kicsit húztam fel magam.

Most első körben be kell menni a hivatalhoz, ahhoz visszautasítjuk a követelést, aminek mellesleg majd 200 frank lenne az illetéke, amely amennyiben megalapozott, szintén engem terhelne.

Második körben fel kell venni a kapcsolatot a bankkal, ahol alsó hangon le kell üvölteni az ügyintéző haját.
Az ügy a bosszúságon kívül azért is kellemetlen, mert ha épp egy hitel ügyben lennénk benne, vagy épp gyorsan pénzre lenne szükségünk, akkor ez nagyban megnehezítené a dolgunkat, vagy épp ajtót is mutatnának.

A héten sem lesz semmi ok az unatkozásra.
:(


2013. november 21.

Becsületkassza, önkiszolgálás felsőfokon

Soha nem fogom elfelejteni, amikor először láttam. Csak ámultam, és nem tudtam mire vélni.
Kis bódé, termék, persely.
Ha valaki nem mondja el - kiindulva az otthoni viszonyokból -, még most is ott állok, és találgatok.
Aztán amikor felvilágosítottak, régi emlékek tolultak fel bennem. Gyerekkoromban nekünk sem kell zárni a kaput, az ajtót, ha valaki valamit kölcsönkért, azt visszaadta és folytathatnám. Rég volt, talán igaz sem volt.

El tudja azt valaki képzelni ma Magyarországon, hogy kitesz valamilyen értéket a háza elé (őrizetlenül), ráírja, hogy mennyibe kerül, majd amikor este kimegy, ott találja a pénzt hiánytalanul?
Bevallom, én nem.
Persze, az is lehet, hogy rossz helyen laktam.

És akkor nem beszéltünk még a hatósági engedélyekről. Igaz, néhány éve kiestem a hazai rutinból, így nem tudom, van-e ilyen árusításra jelenleg legális mód.




Itt bárki, akinek feleslege van, azt áruba bocsáthatja, mindenféle fakszni nélkül. Nem kell termelői igazolvány, vállalkozói, TB bejelentés, pénztárgép, nyugta és a többi.
Ha valakinek van egy 100 m2 kis területe, beveti azt virággal, akkor azt is eladhatja.
Sok esetben látom, hogy figyelmes vagy feledékeny férfiak lelkesen szedik az épp virágzás alatt lévő növényeket, majd viszik haza a család női tagjainak. Lehet, a virágbolt már rég bezárt, nem volt idő napközben.
Ugyanígy vehetünk zöldséget, gyümölcsöt, de akár tojást is.
Néhány faluban élő paraszt még tej automatára is beruházott, és a nap 24 órájában lehet friss tejhez/tejtermékhez jutni, anélkül, hogy megzavarnánk a napi teendőiben.
A mi falunkban szombatonként friss, faszénen sült  kenyeret, házi sajtot lehet venni.
Igaz, ezeknek az árai jóval magasabbak, mint annak, amit a boltban kapunk, de garantáltan friss.

Mostanság a sütőtök a menő termék. Egyrészt nagyon egészséges, másrészt itt is teret hódított a "tök-ünnep", és ahogy látom egyébként is előszeretettel fogyasztják a sütőtököt.






A közelben lakóknak ajánlom sok szeretettel, Wildegg határában, Aarau felé a falu szélén berendezett figyelemre méltó sátrat. Mint egy színházi előadás.
:)
(Ha erre jár valaki, egy kávét/teát is fel tudok ajánlani.)


2013. november 16.

Telefon

Svájcban is több mobiltelefon szolgáltatást kínáló cég van. Ki erre, ki arra esküszik. Mi eddig kettőt próbáltunk. Az egyik a legnagyobb és sokak által legjobbnak kikiáltott Swisscom volt. Én annyira nem voltam elájulva tőle.

Kezdjük az elején!
Aki egy picit ismeri az országot, az nem fog meglepődni, ha azt írom, hogy a telefonhoz jutás sem minden esetben standard.
Kinek a pap, kinek a papné. Szerencsés esetben elég egy útlevél, egyébként Bewiligung kell hozzá. Az eddigi tapasztalatok szerint abszolút ügyintéző függő a dolog. Ismeri- e pontosan az előírásokat vagy sem és az is lényeges, hogy milyen alsóneműt vett fel aznap. :) Ez persze vicc, de olyan eltéréseket tapasztaltam, hogy más magyarázatot nem tudok rá.

Mikor kijöttünk nekünk is szükségünk volt helyi telefonra, sajnos nekünk útlevéllel nem sikerült, ezért egy ismerősön keresztül jutottunk hozzá az első számhoz.

Később - a költözés miatt -, mobil internetet is vásároltunk. Ez volt Swisscomos. Itt is valaki segített, de így sem volt egyszerű, ugyanis az ismerősnek is csak ’L’ típusú engedélye volt, az előfizetést meg 2 évre kellett megkötni. Hosszas győzködés után sikerült végül.
Amire figyelni kell, az a szolgáltatói szerződés. Mi elkövettük azt a hibát, hogy a szerződés lejárta előtt 30 nappal nem mondtunk fel (29 nap volt).  A szerződés lejárta után, ha nem mondunk fel időben, az előfizetés meghosszabbodik egy évvel. :(
Nem emlékszem, hogy milyen teljesítményű volt, a díja akkor 59 frankba került havonta. Háááát, voltak vele problémák. Sok helyen - lefedettség hiányában - nem volt tökéletes.

A telefonunk az Orange cégnél volt, akkor még szigorúan pre-paid formában. Ezzel abszolút meg voltunk elégedve, így maradtunk, és az egész család ezt a szolgáltatót használja. A felnőttek havi 45 frankért telefonálnak belföldre korlátlanul, a gyerekek 29 frankot fizetnek havonta. Ezért megkötés nélkül telefonálhatnak az országban, az SMS használat is benne van, és tartalmaz internet hozzáférést is.
Azt meg kell jegyeznem, hogy minden nagyobb szolgáltató kedvezményes szolgáltatással célozza meg a fiatalokat.

Ezen kívül jelen van a piacon harmadikként a Sunrise.
Többen dicsérik a Lebara-t, amivel a külföldre történő telefonálásnak igen kedvezőek a díjai, valamint a Yallo-t említeném még meg.

Egy kicsit részletesebben:
Swisscom: ez a legnagyobb szolgáltató. Náluk a mobil szolgáltatásokon kívül TV előfizetést, vezetékes telefont, internetet és ezek kombóját is megvásárolhatjuk.
Van egy remek kis táblázat a mobil díjakról, itt:

Orange: ahogy írtam, mi ezt használjuk. A díjakat itt találhatjátok. Nekem szimpatikus megoldás, hogy a csomagok nem egységesek, hanem én szabhatom azt magamra az igényeimnek megfelelően.

Sunrise: erről semmilyen tapasztalatom nincs, de az árakat itt nézhetitek meg.

Lebara: itt:

Mindenképp érdemes megnézni, és azt választani, ami a pénztárcánknak és az igényeinknek legjobban megfelel.

A végére egy szolgálati közlemény: sajnos, és már annyi pre-paid kártyát vásároltam ennek-annak, hogy jelenleg nem tudok egy ideig. Illetve csak akkor, ha a közben az én nevem alatt futók átíratnák azokat. L
Sajnos, jelenleg nem tudok ebben segíteni.
De! Megnéztem, az apróhirdetéseket, ott is hozzá lehet jutni pre-paid simhez. Igaz, nem ingyen, de akinek szüksége van rá, annak biztosan megér pár frankot.


2013. november 14.

Áfa bevallás - nem csak vállalkozóknak

Ma csak egy gyors és számomra időszerű írással térek vissza: áfa bevallást kell csinálnom.



Nem árulok el nagy titkot, ha azt állítom, hogy adót Svájcban is kell fizetni. Általában az adó mértéke kevesebb, mint otthon, de ettől még nem szeretjük.
Itt is van személyi jövedelemadó, társasági adó és természetesen általános forgalmi adó is.
A vállalkozóknak akkor kell Áfa-t fizetni, ha az éves bevételük meghaladja a 100 ezer frankot. Igaz, akkor sem azonnal, hanem a következő évtől.

Ez úgy működik, mint otthon, be kell jelentkezni és kapunk egy Áfa számot.
A bevallásokat negyedévente kell megejteni és a befizetéseket is ekkor kell realizálni. Az Áfa mértéke nekünk 8 % (itt sem egységes).

Magyarországon élve nagyon stresszes volt az Áfa bevallás. Havi bevallók voltunk, tehát minden hónapban teljesíteni kellett, ami azért problémás, mert a határidők nagyon rugalmatlanok. Minden hónap 20-án be kellett vallani és teljesíteni az előző hónapot. Ez azt jelentette, hogy a könyvelőnél kellett lenni az anyagnak minden hónap 6-án. Szoros.
Itt megállnék egy szóra, mert biztos többen felhúzzák a szemöldöküket, hogy nem csak nekünk kellett ezt így csinálni.  Valóban, de különbséget kell tenni a nagyobb cégek között, akik nagy kiszolgáló személyzettel rendelkeznek és a kisebb vállalkozások között, ahol a könyvelést külsős cég végzi. Utóbbiaknak elég nagy teher a határidők tartása.
És akkor még nem beszéltem arról, hogy olyan is előfordult, hogy
- a kollégák sok esetben vidéken dolgoztak. Az aktuális számlák haza sem értek határidőig.
- a MOL és egyéb cégek nem küldték meg az elszámolást a megadott időpontig.
Tudom, hogy kell a költségvetésnek a pénz, de ezt érdemes lenne átgondolni. Kevesebb lenne a hiba, az önrevízió.



Itt az első negyedévet csak május 20-án kell prezentálnom, és így tovább. Bőven adnak időt a könyvelésre. 50 nap bőségesen elég.

A hatóság minden időszakra vonatkozóan küldi a bevallást (nem nekem kell rohangálni utána), majd mindössze 3 számot beírva küldöm vissza a mellékelt válaszborítékban. Az összeget pedig átutalom.
Egyszerű, mint az 1 x1.

Gyakorlatilag mindennek el tudom számolni az Áfa tartalmát. Nem tesznek különbséget a személy-, vagy teherautó között, az üzemanyagok között. A reggeli kávé adó tartalmát is levonhatom.
Otthon ez is elég problémás volt. Emlékszem volt olyan autónk, ami a vámhatóság és a KPM (nem tudom, most mi a neve) szerint teherautó volt, ugyanakkor az adóhatóságnál személygépkocsiként volt nyilvántartva. Így nem lehetett visszaigényelni az Áfa összegét. „Vicces” volt.
Remélem, hogy itt nem követik ezt a példát.




2013. november 11.

A bankkártyákról

Manapság szinte mindenkinek van valamilyen bankkártyája, debit vagy hitelkártya formájában.
Mára már megszokottá vált ez a készpénzt helyettesítő fizetési módozat, Egyre több helyen van lehetőség fizetni velük, a bankszámlánk összegének, vagy a hitelkeretünk erejéig.
Nincs ez másképp Svájcban sem (vicces is lenne).

Itt is többféle lehetőségünk van bankkártyát igényelni. A teljesség igénye nélkül említenék meg néhány opciót, elsősorban a "földi halandók" részére. Bár, a cégeknek sem különbözik sokban sem az igénylés metódusa, sem a módozat.

A privát bankok lehetőségeit nem venném számba, azt hiszem számunkra ez kevésbé érdekes.
A legnagyobb helyi "hálózat" a postabank. Mindenhol elérhető. A napi használatban szükséges összes szolgáltatás igénybe vehető. Pénzfelvétel, betét, bankkártya, elektronikus bank.

Minden kantonban van kantonális bank. Nálunk pl. a Neue Aargauer Bank, illetve az Aargauer Kantonalbank. Pontosan nem ismerem az ide vonatkozó törvényt, de a kisbefektetők pénze itt van a legnagyobb biztonságban. Ha valami váratlan krach történne a bank életében, akkor az állam állna helyt a betétesek megtakarításáért.
Jelenleg a betéti kamat ca. 1, 25 %, ami otthoni viszonylatban elég soványka. Igaz a hitelkamat sem vérlázító. A lakáshitelek kamata 1,5-3 % körül mozog.
Az áruhitelek kamata ennél magasabb, de itt inkább ezt az opciót hitelkártyával váltják ki. Néhány nagyobb áruháznak van saját konstrukciója (Jumbo, Comforama). Nekem ezek nem igazán szimpatikusak, nem olcsók.

Az igénylés menete: ha sikerült számunkra szimpatikus bankot választani, akkor egyszerűen csak be kell fáradni egy fiókba. Ott az ügyintéző lemásolja a Bewiligungunkat, és megadjuk, hogy milyen opciókra van szükségünk.
A pénz egy részét akár le is köthetjük, vannak kombinált számlák. Igényelhetünk bankkártyát is.

Néhány szó a kártyákról:
A bankkártyákat több szempont szerint is csoportokra oszthatjuk: egyik módozat alapján osztályozhatjuk őket az alapján, hogy milyen elfogadói környezetben használhatóak. Így kétfelé oszthatjuk őket, vannak a csak elektronikusan használható, vagy nem csak elektronikusan használható bankkártyák.

Az elektronikus bankkártyák két nagy kártyacsoportja általános Magyarországon: a Visa Electron és a Maestro bankkártya. Használatukban lényeges különbség, hogy világhálón korlátozás nélkül csak Visa Electron bankkártyát lehet használni. Nincs lényeges különbség azonban a hagyományos elfogadás tekintetében, a belföldi elfogadóhelyek és a bank automaták (ATM) többsége mindkettőt elfogadja.
Külföldön előfordul, hogy e két rendszer közül csak az egyik használható. A Visa/Visa Electron és MasterCard/Maestro kártyák elfogadói hálózata a legtöbb európai országban nagyságrendileg azonos, Ausztriában, Szlovéniában, Oroszországban és Ukrajnában és Svájcban azonban a MasterCard/Maestro kártyák elfogadása elterjedtebb.
Erre érkezéskor érdemes figyelmet fordítani, mi párszor pórul jártunk, mert nem néztük meg a bolt bejáratánál, hogy milyen kártyát fogadnak el.

Megkülönböztethetjük őket aszerint is, hogy a használat során mehetünk-e "mínuszba" (a hitelkeretünket használva), vagy kizárólag a saját betétünk erejéig költekezhetünk. Utóbbit betéti vagy debit kártyának nevezzük, az előzőt hitel- vagy credit kártyának.

Betéti, azaz debit kártyák

Fontos tudni, hogy a dombornyomott kártya önmagában még nem jelenti azt, hogy az egy hitelkártya lenne. Kezdetben a magyar piacon is csak kizárólag debit kártyákhoz lehetett hozzájutni. Azaz olyanhoz, ahol a bankok nem engedik azt, hogy a számla mínuszba menjen. Ennél a konstrukciónál a bankok nem óhajtanak hitelezni az ügyfélnek. Ez a debit kártyák lényege.
A debit kártyák között van elektronikus és dombornyomott is. A debit kártyákra vonatkozó szerződésben egyértelműen szerepel, hogy a kártyával csak a számlaegyenleg erejéig lehet vásárolni illetve készpénzt felvenni.

Hitelkártyák

A hitelkártya egy olyan konstrukció, ahol a bank kifejezetten támogatja azt, hogy az ügyfél számlája mínuszba menjen, és ezért általában elég magas kamatot számol fel. Mivel itt a bank a hitelfedezet összegéig hitelez az ügyfélnek, itt mindenkinek egy hitelbírálaton kell átesnie, amely elsősorban a Magyarországról származó jövedelmet, a bejelentett munkaviszonyt stb. vizsgálja. (Svájcban is.)
A hitelkártyák egy speciális csoportja az áruhitelkártya, melyet csak áruvásárlásra lehet használni egy adott üzletben, készpénzfelvételre nem. Áruhitelkártyát általában bevásárló láncok szoktak kibocsátani azzal a céllal, hogy a vásárlókat még inkább magukhoz kössék. Természetesen az áruhitelkártya mögött is ugyanúgy egy bank áll, csak a hitel mutatói és az elbírálás módja különbözhet.
A hitelkártyák magas hitelkamatát a bankok általában ellensúlyozni szokták egy olyan konstrukcióval, hogy az első x, mondjuk, átlagosan 45 napig egyáltalán nem számítanak fel kamatot, amennyiben kizárólag vásárlásra használtuk hitelkártyánkat és a fizetési határidő végéig beérkezik a teljes felhasznált összeg.
Tehát ha a következő fizetésünkből minden előző havi plusz költésünket fedezni tudjuk, akkor a számlánkat nem terheli kamat.

De térjünk vissza Svájcba!
Milyen kártyát/bankot érdemes választani?
Ha egyszerű földi halandók vagyunk, és nem akarunk tőzsdézni, pénzt forgatni, akkor mindenképp a postabankot vagy egy helyi bankot ajánlok. Ahogy írtam, itt a pénzünk biztonságban van.
A postabank szolgáltatása széleskörű, a kártyával lehet elektronikusan bankolni. Támogatja az internetes fizetést is helyben.
Hátrány:
A posta által kibocsátott kártyával külföldön nem lehet vásárolni, kizárólag pénzt felvenni! Erre érdemes figyelni.
A bankok debit kártyái is sokrétűen használhatóak, de nem mindegyik támogatja az internetes vásárlást.
Itt jön(ne) képbe a hitelkártya. Ahhoz itt sem egyszerű hozzájutni, és szerintem nem is igazán érdemes. Véleményem szerint drága lehetőség.
Ellenben van egy érdekes konstrukció azoknak, akik az interneten szeretnének vásárolni, de a debit kártyájuk azt nem támogatja.
Nekik találták ki az úgynevezett pre-paid kártyákat, amit tetszőleges összeggel lehet feltölteni, és annak erejéig használható.
Úgy tudom, hogy otthon ez a megoldás még kevésbé elterjed, gyors kutakodásom is ezt támasztja alá. Találtam ugyan néhány lehetőséget, de engem nem győzött meg.

Végül a díjakról: a bankkártya éves díja nekem 30 frank körül mozog, mindkét kártyám esetében. A pénzfelvétel díja saját bankban ingyenes, míg idegen bankban 2 frank/alkalom. A külföldön történő pénzfelvétel díja 4,5 frank. A vásárlásnak sem külföldön, sem belföldön nincs külön díja.

2013. november 7.

Fel a fejjel, avagy a fekete hétfő

Biztos volt már olyan napotok, amikor napközben arra gondoltatok, hogy "bárcsak fel sem keltem volna", vagy "miért vagyok én ilyen szerencsétlen, ez csak velem fordulhat elő".
Megnyugtatásként, nem csak veletek fordul elő, mással is. Tudom, abban az adott pillanatban sovány vigasz.
Hétfőn én is a rossz nap csapdájába estem.
Visszagondolva, biztos vagyok benne, hogy szerepet játszott az előző napi 11 óra vezetés, a késő estig tartó beszélgetés és egy olyan matracon való alvás, ami jellegében egészen más, mint amit megszoktam.




Az érkezést követő reggel nem túl frissen és nem túl üdén bevágtam magam a kocsiba, és bementem a városba, hogy némi fizetőeszközt vegyek magamhoz.
Lendületem alábbhagyott, amikor az automata nem adott pénzt. Nem igazán értettem, mert eddig nem volt probléma, jellemzően ott szoktam pénz felvenni.
Kis kitérő után a másik már adott.

Első dolgom volt a kedvenc áruházam meglátogatása. Az áruház legalább 30 éves. A mozgólépcsővel eddig minden alkalommal a jobb oldalon mentem fel az emeletre, így nem volt okom feltételezni, hogy ez most másként lesz. Épp a könyvesbolt kirakatát futottam át, amikor ráléptem a jobb oldali lépcsőre, ami jelen esetben az emeletről hozta a vásárlókat. Egy laza mozdulattal repültem vissza a startvonalhoz.
Még jó, hogy lapos sarkú cipőben voltam, ellenkező esetben akkorát estem volna, hogy úgy kellett volna összelapátolni.
Az attrakció után gyorsan körülnéztem, hogy mekkora a sikerem. Szerencsére gyér volt a forgalom, így talán nem is látta senki.



Mivel az időjárás monszunszerűre hajazott, ezért vásároltam egy esernyőt.
A második nyitás volt számára az utolsó. Sikerült a több tucatból azt kiválasztanom, ami nem akart rendeltetésszerűen működni. Így a nap további részét a kocsi és a célpont között futással töltöttem.

Délelőtt kis frizurafrissítés volt porondon. A legutóbbi alkalommal világosabb hajat szerettem volna, amit egy kis fáradozással sikerült a fodrásznak megvalósítani. Most is ugyanazt a színt hoztam, de a végeredmény olyan lett, mint a világosítás előtt volt (valószínű azért történhetett, mert más volt a gyártó, így a színek kódjai között nem volt egyezőség).

Jelen alkalommal a fogorvos miatt jöttem haza, ahova már előre egyeztetett időpontom volt. Elméletileg új fogat kaptam volna, de ne szaladjunk ennyire előre.

Induláskor épp felvillant a tankolást sürgető lámpa a műszerfalon, ezért bekanyarodtam az első kútra.
Egy belső karral kell nyitni a tank ajtaját, ami elméletileg kipattan, és úgy férek hozzá a sapkához.
Csakhogy rángathattam én a kart, nem történt semmi. Újabb próba, semmi. Huszadik próba, semmi. Persze, közben folyamatosan ingáztam a kar és a tank között.
A kútkezelők bentről nézték az akciómat és röhögtek. Mivel a kút önkiszolgáló, így nem is várhattam, hogy segítségemre legyenek.
Kétségbeesésemben (a késedelem miatt), felhívtam a párom, hogy most én vagyok-e a béna, rosszul csinálok-e valamit? Talán nem is húzni kell, hanem tolni, nyomni, fordítani, akármi.
Távirányítással megállapította, hogy valószínűleg nem bennem van a hiba, a tankolás metódusa helyes volt.
Mivel volt még gázolaj a kocsiban, így dolgom végezetlenül indultam tovább.
A hímes tojással nem lehet óvatosabban bánni, mint ahogy én a gázpedált kezeltem.
Odaérvén a fogorvoshoz reméltem, hogy ezt a "remek" napot pozitívan zárom. Nem is tudom, hogy az addigiak fényében, miért gondoltam, hogy így lesz.

Kiderült, hogy a sebem nem gyógyul megfelelően (illetve úgy, ahogy lennie kellene minden normális esetben). Így aztán fog nélkül távoztam.
A fogorvos próbált vigasztalni, hogy az összes „macerás” beteg rendszerint neki jut. Próbáltam mosolyogni, kevés sikerrel.
Még az a szerencse, hogy időközben beesteledett.


Hogy miért írtam le ezt?
Múltkoriban egy másik blogon olvastam hasonló „kesergést“, és akkor nem tudtam semmi okosat mondani. Ha most esetleg olvassa az író, bízom benne, hogy jókat kacag az én bénaságaimon és már elfelejtette az ő fekete napját.
Ha ti is ilyen napot fogtok ki, csak gondoljatok arra, hogy ennek a napnak is vége lesz, és a holnap jobb és szerencsésebb lesz.
:)

Szép napot nektek!

2013. november 5.

Hm...

Ma csak egy nyúlfarknyi (nem a bloghoz tartozó) bejegyzéssel terhellek benneteket, de a legutóbbi cikk kapcsán több bejegyzés is született, ami mellett nem tudok, nem akarok elmenni szó nélkül.

Minap egy blogger társam írt negatív hangú bejegyzést, miszerint méltatlanul céltáblája lett egyeseknek. Nem is értettem, hisz egy kedves, családias hangulatú blogról van szó. Fel nem tudtam fogni, hogy mibe lehet egyáltalán belekötni...
Ma már tudom.

Bár eddig is cenzúrázva voltak a megjegyzések (a jóváhagyásom kellett a megjelenéshez), egyetlen olyat sem kaptam, amit ne tettem volna ki. Már-már elgondolkodtam rajta, hogy beállítom a szabad kommentelést, de meggondoltam magam.
No, nem azért, mert érzékeny a lelkem, engem nehéz megbántani. :)
Pláne úgy, hogy nem tudom ki ül a gép túloldalán, vagy épp pontosan tudom.

Még nagyon fiatal voltam, az első munkahelyemen dolgoztam, amikor egy idősebb munkatársam valamilyen sértő megjegyzést tett rám. Nem éreztem jogosnak és elmondtam egy másik, nyugdíj előtt álló kollégámnak.
Ő akkor csak annyit mondott:" Ne azt nézd, hogy mit mondott, hanem azt, hogy ki mondta!"
Ezt akkor hallottam először, de a mai napig eszembe jut. Most is. (Köszi Terike!)

Ellenben azt zokon veszem, ha a családomat és azokat az olvasókat éri "támadás", akik ilyen-olyan okoktól vezérelve olvasnak. Őket szeretném megkímélni az epés bejegyzéstől, úgy gondolom erre ők nem kíváncsiak.
Egyébként, azt mint érdekesség jegyzem meg: a "birka" szellem itt is működik. :) Egy valaki írt valamit és egyből vérszemet kapott a többi is...
:D

Uraim, Hölgyeim! Ez volt az utolsó lehetőség.
Ha egy privát blogot akartok bepiszkítani, akkor keressetek másikat magatoknak!
Illetve, jobb ötletem is van: csináljatok egyet magatoknak és ott lehet alpári módon fikázni egymást. Sok szerencsét!

Kedves Olvasóim!
Természetesen minden normális hangnemben íródott megjegyzést, jobbító szándékú kritikát szívesen fogadok a jövőben is. Ahogy a bevezetőben írtam, hogy amit lejegyzek, azok a mi "igazságaink". Nem feltétlen állják meg a helyüket minden körülmények között, mindenkire vonatkozóan. Egy kiindulási vagy tájékozódási alapnak tekinthetőek.
Éppen ezért kérem, ha más a tapasztalatotok, vagy időközben megváltozott egy jogszabály, azt írjátok meg okulásul.

Úgy gondolom, hogy az általam megfogalmazott kritikák, amit mindkét országra vonatkozóan fogalmaztam meg, nem voltak sértőek, igyekeztem mindig tárgyilagos maradni.

A fehánytorgatott dolgokhoz annyit tennék hozzá:
- én soha, sehol nem állítottam, hogy jól beszélek németül. Ezt mindenhol, minden körülmények között vállalom. És?
:)

A magyar helyesírásról: elismerem itt-ott megkopott, többször tagolom a mondatot, mint kéne, "mellékalapálok", itt-ott becsúszik egy-egy betű. Sőt, az is előfordul, hogy egybe vagy épp külön írok le egy szót.
So, sorry.
Ez nem egy Kazinczy versenyre szánt esszé.
Legtöbb esetben telefonról pötyögök (szemüveg nélkül jó, ha a betűket eltalálom), vagy épp kutyafuttában írok valamit.
Azt sem ígérem, hogy a jövőben ez a tendencia javulni fog, mert egyre kevesebb az időm.
Ellenben az írást nem akarom befejezni.
Kérlek benneteket, nézzétek el ezt egy "lepukkant" magyarnak.

:D
Szebb napokat nektek.
Most itthon leledzem, egész nap ömlik az eső.




2013. november 4.

Hol és kitől ne végy autót...

Bonyolult dolog az írás. Mivel egyre több olvasóm van, nagyobb odafigyelést igényel, hogy hogyan és honnan közelítek meg egy témát. Bár, kicsi az esélye, hogy bárkivel is személyes kontaktusba kerüljek, bármit és bárhogyan írhatnék, de számomra fontos, hogy reális képetek legyen az írásaimról, az itteni életről, a tapasztalataimról.
:)
Ezért a mai bejegyzést ismét Ádámtól és Évától kezdem.

Soha ne mondd, hogy soha...

Az ember nem lehet elég idős ahhoz, hogy olyan történjen vele, mint addig még soha.
Azt hiszem eddigi írásaim alkalmával kiderült, hogy nem vagyok már nyeretelen kétéves, sok tapasztalatot gyűjtöttem a nagybetűs életb/r/ől...
Ám, még mindig érnek meglepetések.

Az számomra evidens, hogy mint fogyasztó, vásárló elvárom, hogy maximális figyelemben, kiszolgálásban részesüljek. Itt természetesen nem arra gondolok, hogy az az elvárás, hogy kigurítsák a vörös szőnyeget elém. Nem erről van szó. Szerintem az jogos kívánalom, ha bemegyünk a boltba vagy egy étterembe, ott megkérdezzék, mit akarunk, ha megrendelünk valamit, akkor ne nekünk kelljen a vállalkozó után szaladgálni és a többi.

Én/mi úgy gondoljuk, ha elvállalunk egy munkát, azt a legjobb tudásunk szerint, a megrendelő teljes megelégedésére végezzük el. Lehet, hogy hihetetlen, de SOHA nem mentünk még vissza javítani annak okán, hogy valamit elrontottunk, nem felelt meg.

Az ugyan egy másik írás témája lehetne, hogy természetesen lehet hibázni, hisz aki dolgozik hibázhat, de itt most nem ez a lényeg, inkább a hozzáállást szeretném egy kicsit megvilágítani.
A hozzáállást, amiről sok otthoni bejegyzésem is szólt már, és most itt is belefutottam, egy olyanba, ami kiverte a biztosítékot.

Még javában otthon éltünk, építettük a vállalkozást. Fontosnak éreztük, hogy a munkához használt eszközök a legjobb minőségűek legyenek. Ez vonatkozott az autókra is, hisz lényeges, hogy megbízható autó legyen alattunk, ne kelljen azon aggódni, hogy vajon odaérünk-e az építkezésre. Értelemszerűen, a cégbe befolyt nyereséget visszaforgattuk, és a vállalkozás megkezdésekor használt 20 éves Lada gépjárművet újabb és újabb, majd 0 km-es járműre cseréltük. Majd így lett a további járművekkel is. Idővel meg tudtuk azt valósítani, hogy a garancia lejártakot cseréltük a flottát.
Kisváros lévén, már ismertek a kereskedők. Bár nem voltam túl jó vevő (nem lehetett extrákat rámdumálni), mindig maximális kiszolgálást kaptam. :)
Azt nem mondom, hogy egy élmény volt az autóvásárlás, hisz a lízng elindításához az összes céges irat, főkönyv mellett még a teljes labor és DNS minta becsatolása is kötelező volt. :)

Az itteni indításkor is ezt a metódust követtük, ha valaki visszaolvas, megtalálja a 10 éves Ford Galaxynkat is.

Igazából nem a korral van a probléma, hisz a legutolsó otthoni autónk is 6 éves volt, 150 ezer kilométerrel, amikor megváltunk tőle, de azt szerelő a garanciális szervízeken kívül nem látta. Ezt is újonnan vásároltuk, így nem volt törött, nem volt széthajtva.
Ellenben ha használt autót veszünk, nem tudhatjuk mi volt szegény pára előélete.

Mostanra értük el azt a szintet itt is, hogy már nem veszünk kétes eredetű, használt járműveket, hanem újakra cseréljük a meglévő autóinkat.

Itt jegyzem meg, az autókereskedő itt is khm....khm...
Sok esetben eladják balesetmentes autóként az előtte totálkárra törött autót is. :(
Vettünk mi is ilyet. :(
Ez egyébként egy jó biznisz itt. Nem beszélve a km-óra visszatekerésről és más "okosságokról".
Szóval, nem lehetünk biztosak abban, hogy jó vásárt csinálunk egy használt autóval.

Visszatérve a témához: az idei évben elkezdtük cserélni a régi autókat újakra.
Már korábban írtam, hogy itt a lízing igénybevétele egy álom az otthoni ügyintézéshez képest. Néhány mondatban összefoglalva, a metódus a következő: akarok egy autót (mint cég), az interneten lekérem az 1 db A4 oldal cégkivonatot, amivel bekocogok a kereskedőhöz.
Ott megbeszéljük a részleteket, majd 1-2 nap alatt készen van a hitelbírálat, majd a vizsga. Gyakorlatilag 5 napon belül át szoktam venni az autókat. Eddig még SOHA nem volt probléma a lízing elintézése. Előfordult, hogy mire hazaértem a kereskedőtől (!), megszavazták a hitelt.

Most az én autóm került sorra. Egy négy éves SUV-ról van szó, amivel már elértem a bűvős 100 ezer kilométert, és az utóbbi időben egyre több probléma jelentkezett, így megérett a helyzet a cserére. Van egy gyanúm, hogy neki sem egészen patyolattiszta a pedigréje.
Nagyon nehezen született meg a döntés (mindenki másra szavazott) egy másik SUV mellett. Miért SUV?
Több oka is van.
1. Télen, hóban nem árt a 4x4, és egy egész ménes a motorba (itt azért előfordulnak komolyabb emelkedők).
2. Sokat vezetek, szeretem ha látom, hogy mi van előttem az úton. A magas padlólemez miatt ez kényelmes.
3. A robosztus kialakításnak köszönhetően biztonságban érzem magam.

Szóval, kinéztünk egy járgányt egy nagykerben (Uster).
Nekem komoly ellenérzéseim vannak ezekkel a nagykerekkel, de árban nagyon jók voltak, jelen esetben ca. 5 ezer frankkal voltak olcsóbbak, így rábólintottam.

Megnéztük a kocsit, és hogy ne kelljen még egy kört futni, már rutinosan vittem a papírkámat. A meglepetés ekkor ért.
Nyegle ügyfélkezelés: a "mi a fenének jöttél te ide, és ráadásul pont evébdidőben" kifejezés ült az eladó arcán. Oké, értem én, hogy naponta vagy tíz autót adnak át fejenként, de mégiscsak én vagyok a vásárló. Ha már veszek tőle egy autót ne utáljon annyira. :)

Második meglepi: a kereskedés finanszírozója a Gee Money bank. Hm, vagy inkább ajajj... ezt már otthon se szerettem. No, mindegy. Ha már itt vagyunk, vágjunk bele. Mi probléma lehet? Pláne, ha eddig nem volt.
Harmadik szuvenír.
Kérdések: mennyi a cég éves bevéletele, hány embert foglalkoztak és a többi. Néztem, mint Rozi a moziban. Eddig ilyen nem volt. Hm...

Ez volt múlt szerdán. A kereskedő azt mondta, hogy a következő héten mindenképp át tudja adni az autót. Remek.
Vasárnap mennem kell haza. Meg lesz a bejáratás.
Nem is mondtuk senkinek otthon, legyen meglepetés...
:)
Újabb überaschung (meglepetés):
Másnap telefonált a banki ügyintéző a kereskedőnek, hogy az hívja fel a páromat, hogy ő hívja fel a bankot, mert további kérdéseik vannak (!) Vágod?

Párom felhívta a bankot, a további kérdések között:
- Van-e vezetékes telefon?
- Hát az nincs... Minek?
- Hú, az nagy baj.. - mondta a telefon túloldalán lévő ügyintéző.
Itt mellékesen jegyzem meg, ezt a vezetékes telefon hisztériát már otthon sem értettem. A mai világban minek a vezetékes telefon? Mire ad az garanciát?

Nem kicsit voltunk meglepve...
Rá is dobtuk a két keresztet a dologra. Nem baj, majd veszünk máshol.
:)
Én azért bosszankodtam, mert megint hallani vélek valami zörgést a régi autóban, feltört a fóbiám, mi lesz ha lerobbanok.

Időközben elmeséltem a könyvelőmnek a sztorit, jót nevetett rajta. Felhomályosított, hogy lehetőségem lett volna saját finanszírozót vinni.
Hát, mindig tanul az ember.
Kvázi, ha egy olyan bankot hívok fel, akinél már vettem fel hitelt, és jó a pedigrém, még aznap meg lett volna a szerződés.

Még nem volt vége a történetnek: hétfőn telefon a biztosítótól. Párom megint csak nézett. Milyen biztosítás, milyen autóra? Hisz nem is vettünk autót...

Este megbeszéltük, ha már Mohamed nem megy a hegyhez, másnap felhívja a kereskedőt, hogy most akkor mi is van?
Így történt. Kedden derült, ki, hogy: jaaa, megkaptuk a hitelt, de az autót már nem tudja a héten átadni a kereskedő. Hm...hát akkor magyarosan - bekaphatod.

Félreértés ne essék, nem sértődésről van szó, de ekkora arroganciával hozzáállni valamihez, mint ahogy a kereskedő és a finanszírozó... hát nem. Köszi.

Itt tartottunk, és elkezdtem másik kereskedőt nézni...

Ám, még nincs vége a történetnek...
Másnap délelőtt hív a párom, hogy mit csinálok este? Már-már azt hittem el akar vinni valahova, de nem ez lett a titok nyitja.
Hívta a kereskedő, hogy még aznap átvehetjük az autót.
Nocsak-nocsak. Mégsem a nyúl viszi a puskát?
Hm...
Tanulságos.

Ettől függetlenül a véleményem változatlan:
Ha nem akarsz magadnak problémát, soha ne vegyél autót nagykerben, soha ne vegyél fel hitelt a Gee-Moneytól.

Időközben szerencsésen megérkeztem.

:)
Szép hetet nektek!