Ahogy az
előző posztban írtam, a ház egy tanyán volt, a legközelebbi szomszédok 1 km-re.
A tulajdonos lakott a fő épületben, nem sok vizet zavart. Az első pár napot
pihenéssel töltöttük, hisz ez az 1000 km eléggé megviselte a társaságot. Nem
beszélve Berciről, a macskáról, aki egészen eddig házi cicaként funkcionált.
Lányom
örömére nem álltunk neki rögtön a tanulásnak, hisz ő magántanuló lett, az első
félévet még otthon abszolválta, a 2.-ra bevállaltuk az önálló felkészülést.
Annak
ellenére, hogy otthon is egy kertvárosi részen laktunk, nagy forgalom nem volt,
de itt aztán tényleg elmondható volt, hogy a madár sem járt erre.
Az első problémák: sem térerő nem volt a
házban, sem internet.
Ha meg
akartunk nézni valamit az interneten, be kellett menni a városba (30 km), ahol a vasútállomáson
volt Wifi, 6 frank/óráért… Itt tanultam meg nagyon hatékonyan kezelni a webes
felületeket.
Át tudom
érezni milyen rossz lehetett kamasz lányomnak, amikor adtam 10 percet, hogy
mindent elintézzen, valamint tartsa a kapcsolatot a haverokkal.
Hamar
rájöttünk, hogy ha Svájcban vásárolunk élelmiszert, akkor hamar elfogy a pénzkészletünk,
így átjártunk „Dojcsba“, ami egyébként ca. 15 km volt… A svájci – német árak
között kb. 5-szörös a szorzó! Mondjuk a
határellenőrzés az mindig szívás volt. Hála a magyar kormányok hathatós
intézkedéseinek, hármónknak háromféle útlevele volt. Ez néha kis fennakadást
okozott. Egészen addig, míg kiokosodtunk
és találtunk olyan határállomást, ahol nem volt határellenőrzés.
Egyébként
jól éreztük magunkat, béke volt…
Az első
hónap letelte, és sok sikertelen albérlet hajszolás után sikerült megegyezni a
tulajjal, hogy maradnánk még pár hónapot. Az árból is jelentősen engedett, így csak
1300 frankot fizettünk.
Ekkor
derült ki számunkra egyébként, hogy itt a lakásbérlés az nem úgy működik, mint
otthon, hogy felütöd az újságot, választasz
kedvedre és költözöl… Itt, ha nincs munkád, nem kapsz lakást, s ha nincs
lakásod, nem kapsz munkát…
Na, ezt a
rejtvény kell megfejteni ahhoz, hogy lakáshoz, munkához juss. Ha oké is a
dolog, akkor is pályázni kell, és a bérbeadó dönt, aki sokszor kis túlzással
még DNS mintát is kér a leendő bérlőtől. Tehát, a lakásbérlés még akkor sem
egyszerű, ha valaki svájcinak született.
Következő
probléma: munkakeresés
Mielőtt
bárki azt hinné, hogy ebben az ügyben nem szerettünk volna mielőbb előrelépni,
akkor vágjunk bele, de ez már egy következő történet.