Szilveszter

Ez az a nap, ami ha kimaradna az életemből, egyáltalán nem hiányozna.
Én úgy tekintek az év utolsó napjára, mint bármelyikre a 365-ből.

Soha nem szerettem a kötelező jellegű bulikat, de az év végi fogadkozásokat sem.
Az első tekintetében abszolút spontán vagyok. Elmegyek az ismerősökkel vacsorázni, és ha mindenkinek van kedve, akkor továbbállunk egy szórakozóhelyre. Ha nincs, akkor irány haza.
Ezt szilveszterkor nem lehet(ne) megtenni.

A "legdurvább" szilveszterünk eddig, úgy tíz évvel ezelőtt lehetett, amikor este a szokásos időben pizsamára vetkőzve bebújtunk az ágyba, mondván úgy kényelmesebb, és el is aludtunk. A Himnuszra és a petárdázásra ébredtünk fel. Kinyitottunk egy üveg pezsgőt, koccintottunk és aludtunk tovább.
:D
Persze, félreértés ne essék, nem pálcát török azok felett, akik önfeledten ünnepelnek.
Kinek a pap, kinek a papné...
Nekem annyi elég, hogy csinálok egy bólét, valami finom vacsorát, éjfélkor megiszom a pezsgőt és megnézem a tűzijátékot.
Mielőtt valaki azt gondolná, hogy egy zombi írását olvassa, nem teljesen zártam ki mindent.
A hagyományokat megtartottam, a lencse valamilyen formában elkészítésre kerül, és figyelek arra, hogy mivel foglalatoskodom az év első napján.

A fogadkozással úgy vagyok, hogy annak semmi köze az új évhez. Lehet az év bármely napján fogadalmat tenni, a lényeg nem a fogadkozáson,  hanem az elhatározáson van.
Mivel ezek az újévi fogadkozások rendszerint nem komoly indíttatásból születnek, meg is buknak rendszerint.
Ettől eltekintve kívánom mindenkinek:

"Új esztendő újat hozzon, régi jótól  meg ne fosszon. 
Ki barát volt, az maradjon, ki elindult az haladjon!"

B.U.É.K!!!

A kapcsolati tőke

Ezt az írást a Határátkelőn megjelent - nagyon jó - cikk ihlette.
Csak megerősíteni tudom az abban foglaltakat. Illetve annyival egészíteném ki, amiről ott nem esett szó:
vállalkozói környezetben is épp így működnek a dolgok. Ha valaki előbbre akar lépni, új megrendelést akar, be akarja magát biztosítani az adott pozícióban, akkor bizony ezt meg kell "támogatni".
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem kell a minőséget és a határidőt garantálni. Egyszerűen arról van szó, ha van több hasonló adottságokkal bíró cég, akkor az kerül jobb pozícióba, akinek jobbak a kapcsolatai.

A tegnap este erről szólt. Úgy gondoljuk, hogy elérkezett a pillanat, hogy bővítsük a cégünket. No, nem akkorára, mint otthon volt, de néhány fővel mindenképp.

Azt azért leszögezem, hogy a megfelelő kapcsolatok kiépítése otthon sem egyszerű, egy idegen kultúrában pedig még nehezebb. De határozottan kijelenthetem, nem működik ez itt sem másként, mint otthon.
Apró karácsonyi ajándék, vacsorameghívás.
Talán annyiban különbözik a két "rendszer", hogy itt kevésbé várják el. Otthon ebből már sportot csinálnak, hogy ki visz nagyobb toronyórát lánccal. :( Már-már a portásnak is kell adni valamit, hogy egy ajtó megnyíljon.

Mi nem tárgyiasítottuk céljaink eszközét, egy egyszerű vacsorameghívással próbáltuk tolni a szekerünket a fővállalkozónál.

A magyar étterembe invitáltuk vendégeinket, ami jelen esetben nekem nagy csalódás volt. Csak remélni tudom, hogy a meghívottaknak feltálalt étel hőfoka megfelelt, a miénk ugyanis teljesen hideg volt.
A bor ajánlásom viszont elnyerte hozzáértő vendégünk tetszését, én Gere féle Cabernet Sauvignon-t választottam. (sajnos nem túl nagy a választék magyar borok tekintetében)
Ez egy másik poszt témája lehet majd, hogy kiváló boraink miért hiányoznak az itteni vendéglátóegységek, boltok polcairól.

Úgy gondoltam, hogy a kulturális különbségek kezelésének legjobb formája, ha segítséget hívunk Treuhandlerünk személyében, aki már itt született, magyar.
Nagy segítség volt, mind a beszélgetés terelgetésében, mint a szokások megsúgásában.

Hogy mik ezek a különbségek? Nem kell nagy dolgokra gondolni, de amíg otthon viszonylag hamar a lényegre lehet terelni a beszélgetés fonalát, itt ez nem ilyen gyors.
Nagyon körültekintően, és udvariasan kell megközelíteni a témát.

Magam nagyon meglepődtem vendégünk hölgy ismerősén, aki annak ellenére, hogy echte svájci,  nagyon nyitott, és barátságos volt. És nem buta. Ezt eddig nem tapasztaltam.
Bevallom ettől tartottam a legjobban, hogy majd csak ülünk és udvariasan nézzük egymást.

A vacsora egyébként mindenki megelégedésére jól sikerült. Úgy gondolom, a következő alkalommal nyélbe lesz ütve a megbízás, egy jó kis bográcsozás közben.
Addigra hozok valami jó bort. :)

Rendhagyó Karácsony

Az idei év mindenképp rendhagyó volt az ünnepek sorában, ugyanis a gyerekek nélkül töltöttük, kettesben.
Kicsit furcsa volt, de minden egyszer elkezdődik. Lassan hozzá kell szokni, hogy kirepülnek, ez az élet rendje.
Mivel  már hosszasan tervezték a hazautat, ezért úgy döntöttünk, hogy a karácsony azért nem maradhat el, inkább néhány nappal előbbre hoztuk. Nálunk így 20.-án jött a Jézuska.
A fát is feldíszítettük, és minden ajándék gazdára talált.
A gyerekek péntek este felültek a Wiener Walzerra.

Családunk bizonyos tekintetben hagyománytisztelő az ünnepet illetően,  azonban az étkezéssel kapcsolatban nem így van, mellőzzük a tipikus karácsonyi ételeket. Ennek rém egyszerű okai vannak. A halászlé, a töltött káposzta, a bejgli nem tartoznak a kedvencek közé, a gyerekek étlapjáról egyenesen hiányoznak. Mi akceptáltuk ezt, és rendszerint másféle ételeket készítettem.

Míg otthon éltünk szenteste az én kezemben volt a fakanál. Egy kis túlzással ez a nap volt az egyetlen az évben, amikor én tettem az asztalra az ételt. Hogy miért, ez egy hosszú történet, most nem részletezem.
Ezen alkalmakkor valami különlegessel álltam elő. Annak ellenére, hogy az említett okok miatt nem vagyok gyakorlott szakácsnő, azért mindig finomra sikeredett a menü.

Az idén is betartottam ezt a hagyományt, annyival kiegészítve, hogy most olyat csináltam, amit a gyerekek nem ennének meg egyébként.
Így került a fazékba, illetve a sütőbe az idei évben rák, és lazac.

Sütés tekintetében még bénább vagyok, de egy mézes zserbóval azért megküzdöttem.
Bár ez nem egy főzős blog, felteszem a receptet, hátha valaki kedvet kap.
Íme az ünnepi menü:

http://www.kulinarisvilag.hu/hun/receptek/bacon-barbecue-rak

http://borkiserletek.blog.hu/2012/12/23/lazac_ropogos_sonkaval_es_brokkoli_kremmel

Kedden sem adtam alább:
http://www.nosalty.hu/recept/tesztaban-sult-szuzpecsenye-jeno-cheftol

Az ünnep lezárásaként pedig átadtam a konyhát (nem kis örömömre) a páromnak, hogy ő készítse el a halászlét. Ezt ő kedveli, és a gyerekek híján pótolta az eddigi elmaradást.

Mondhatni, hogy az idén sem haltunk éhen, a hét további napjaiban marad a fitnesz.
:D
U.i: elérkeztem a 100. bejegyzéshez.
:)

Egy kis kirándulás - Bern

Szánom-bánom, szégyen, nem szégyen, de a fővárosban Bernben nem jártunk még.
Hiba! Nagy-nagy hiba, ugyanis gyönyörű.
Nem is gondoltam volna, hisz ahhoz képest, hogy a főváros, mégis Genf és Zürich van a "kirakatban".

Néhány adat a hivatalos oldalról:
http://hu.wikipedia.org/wiki/bernie_ecclestone

Amin nagyon meglepődtem  hogy amilyen kisváros (120 ezer lakossal), ennek ellenére a tömegközlekedés minimum 5 csillagot érdemel. (villamos, troli).

Az útikalauzok nem nagyon említik meg, hogy a "medve-verem" mellé egy igazi medve kifutót építettek 2009-ben. Sok cég, és privát személy is adakozott, ezek neve a téglajegyeken megtekinthető.

Nagyon ötletes. Sajnos, tél lévén a macik téli álmukat aludták, így nem láthattam őket.

Szívesen laknék a folyó túlpartján. Ingyen állatkert.

A parlament éppen felújítás alatt áll, 2016-ban nyitják meg újfent.

Azon, hogy a Nemzeti bank a parlament mellett van, már nem is csodálkoztam. :)

És persze a kirándulókról sem feledkeztek meg:
mindjárt itt az 5 csillagos Bellevue Hotel.

Karácsony első napján meglehetősen sok turistával találkoztunk, voltak csehek, ukránok, japánok, és persze magyarok is.











Végezetül, mindenkinek ajánlok egy napot eltölteni a fővárosban. Tényleg nagyon hangulatos, a több mint száz fotó közül nagyon nehezen választottam.

Békés, boldog Karácsonyt!

Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!
/Wass Albert/

Kedves olvasóim, családom, barátaim!

Boldog, békés Karácsonyt!  (katt a feliratra!)

Barátok az internetről

Az elején le kell szögezni, nem vagyok egy barátkozós típus.
Nekem már a kifejezéssel is problémám van. Az én olvasatomban a barát az, akivel évek óta (lehetőség szerint a gyerekkor óta) szoros, majdnem testvéri kapcsolatban van valaki. Akivel minden fontos dolgot megoszt.
Ilyen nekem soha nem volt.

Aztán vannak az ismerősök, akikkel néha összefut az ember, néhány aktuális dolgot megbeszél (hogy tanul a gyerek, utazunk-e haza stb.)

És vannak, akik a kettő között vannak.
Ők a "fele-barátok"?  :)

A viccet félre téve, igazából jó szót sem tudok rájuk. Az általam ebbe a körbe sorolt emberkékből több is akadt az életemben.
Egyikük szomszédasszonyom volt, még amikor otthon éltünk. Sok időt töltöttünk együtt, megosztottuk egymással örömünket, bánatunkat. Majdnem mindent.

Aztán a távolság picit lazított a köteléken, és jött helyette/mellette egy új kör:  az internetes "barátok", akikkel valamilyen weboldalon, fórumon akadtam össze, és kezdtünk el levelezni/beszélgetni.

Nagyon érdekes, hisz sok esetben csak írásbeli a kommunikáció, néhányukkal skype.
Függetlenül attól, hogy sok esetben majdnem biztos, hogy soha nem lesz személyes találkozó, hisz néhányuk  a világ másik végében él, mégis olyan közelinek tűnnek.

Van, akivel évek óta tart a kapcsolat, és hiányozna, ha eltűnne az életemből.

Ma találkoztam az egyik ilyen ismerőssel, akivel már huzamosabb ideje leveleztünk.
Érdekes felismerés volt, hogy annak ellenére, hogy ma láttuk először egymás fizimiskáját, régi ismerősként üdvözöltük egymást, és ott folytattuk  a beszélgetést - már élőben -, ahol néhány héttel ezelőtt írásban abbahagytuk.
Vajon van létjogosultsága ezeknek a kapcsolatoknak?

Kedvencem, a "Fészbúk"

Vannak kérdések/témák, amik hosszú időn keresztül érlelődnek bennem, míg végül papír helyett a merevlemezre kerülnek.
Egyik ilyen kérdéskör a Facebook, Iwiw és társai, magyarul a közösségi oldalak.

Régebben az 1.0 változatot (iwiw) használtam, ennek azonban rohamosan csökkentette  népszerűségét a 2.0 megjelenése (arckönyv). Persze, baráti körben vannak ennek cifrább elnevezései is. :)

Itt rögtön meg kell jegyezzem, hogy sok esetben ezek az oldalak a "múzsáim" is. Hisz annyi marhaságot kevés helyen olvas az ember, mint amit ott megosztanak az emberek. Kész pszichológiai tanulmány.

Maga a találmány nem rossz, csak az a baj, hogy sokan nem használják rendeltetésszerűen.
Mi a rendeltetésszerű használat? No, ez már egy érdekes kérdés. Vélhetően mindenkinek más, de azért egy normálisnak mondható keretbe bele kénye gyömöszölni.

Nekem az következőt jelenti: kapcsolatot tarthatok (privátban) olyan ismerősökkel, barátokkal, családtagokkal, akikkel nem mindennap találkozom. Megoszthatom velük a velem történt kiemelt eseményeket, megoszthatok velük fényképeket, és esetleg felhívhatom a figyelmüket egy eseményre, információra.

Mire nem való?
Herótom van attól, hogy naponta látom, hogy x ismerős reggel fél nyolckor kirakja a gyereket az oviban vagy iskolában/esetleg mindkettőben, 8-kor csekkol a munkahelyén, és délután 4-kor visszafele ugyanígy.   / lehet, hogy enélkül elfelejtené?

Ha még a Cora-s bevásárlását is kiteszi... Brrr.  / még jó, hogy a bevásárlólistát nem csatolja.

Herótom van attól, amikor valaki politikai nézeteivel kapcsolatos cikkeket tolja az arcomba. Félreértés ne essék, egyik színhez sem tartozom, nem érdekel a politika egyik oldala sem (nem véletlenül vagyok itt).  / szavazat gyűjtés ? szánalmas.

Herótom van azoktól, akik mindenhova bejelentkeznek csak azért, hogy eggyel több csoportban legyenek benne, miközben magasról tesznek az egészre. Kvázi a csoportban, mint közösségben semmilyen formában nem aktívak.  /lehet, hogy nekem is be kellene lépnem pl. az atomfizikus csoportba?

Herótom van azoktól, akik a fórumot magánügyeik kibeszélésére használják ("mennyi konyhapénzt ad az a szemét"), vagy feltesznek olyan gyermeteg kérdést, hogy hol lehet sportszeletet kapni Svájcban  / mert nem csak túró rudolf nélkül nem élet, az élet.

Herótom van azoktól, akik "faszagyereket" játszanak otthon élő ismerőseik előtt, és naponta vetítenek előttük, hogy mekkora királyok, miközben egyetlen tömör szóval lehet őket minősíteni: lúzer.

Tudom, le lehet szabályozni, én is ezt tettem.
De nem lenne egyszerűbb valami köztes megoldás?
Egyébként ezek miatt az 1.0 változat (iwiw) jobb volt, mert ott kevesebb mindent lehetett megosztani.

Azonban csemegézzünk csak tovább!
A Svájcban élő magyaroknak több csoportja is van. Vannak országos, és helyi csoportok. Mi a legszebb az egészben? Hogy itt sincs "béke": A két legnagyobb létszámot tömörítő csoport rendesen fúj egymásra. Ez csak annak vicces, aki mindkettőben benne van, és olvassa mindegyik fórumot. Illetve nem is vicces, hanem elkeserítő.
Ez egy másik kérdést feszeget már, amiről majd legközelebb.

Visszatérve; lehet, hogy csak engem zavar, de egyik-másik ismerősünk elfelejtett felnőni?
:)

Amiért nem rendelek többet webáruházból...

Végső hajrához érkezett a karácsonyi ajándék vásárlás.
Sajnos, nem vagyok egy ötletgazda típus. Minden évben komoly fejtörést okoz, hogy kit, mivel lepjek meg.
A családban nem divat a "toronyóra láncostul" effekt, inkább több, nem feltétlenül aranyárban mérhető ajándékot vásárolunk egymásnak.

Idén, - kivételesen -jól sikerült a felkészülés, csupán néhány darabbal voltam elmaradásban, illetve nehezen jött az ihlet.
Kissé titokzatos leszek, de a családom is olvassa a blogot, így nem akarom lelőni a poént, de azt hiszem nem is az apró részleteken van a hangsúly.
Egyik szerettemnek az otthoni webáruházak kínálatából kényszerültem válogatni, mivel a legutóbbi hazalátogatás nagyon rövidre sikerült, ezért ahol kerestem, nem találtam a kívánt tárgyat.
Nem baj, gond egy szál sem.

Felleltem a nevezett ajándékot, és megrendeltem. Levélben megkaptam az instrukciókat. Elutaltam a pénzt és hátradőltem a karosszékemben.
Nem maradt más, mint a várakozás. A csomag átvételével megbízott személlyel is egyeztettem, hogy le ne lője a poént, s már-már azt hittem minden rendben.
Aztán néhány nap elteltével kiderült, hogy mégsem. Hívták a megbízott személyt (még jó, hogy nem a célszemély vette fel a telefont.... húhhh), hogy nem tudják szállítani az ajándékot.
Hurrá!
:(

Nem baj, nem adom fel ilyen könnyen.
Barátom a google, gyorsan kerestem másik céget. A metódus hasonló, annyi kivétellel, hogy inkább az utánvétes szállítást választottam. Ez ugyan picit drágább, de garantálták a másnapi szállítást.
Ismét megnyugodtam, míg az esti órákban e-mail érkezett, miszerint a beszállító ebben az évben már nem szállít az áruháznak.

Mi van???
Kit érdekel?
Egyéni szoc. probléma.
Egyáltalán, hogy tüntetheti fel az áruház készleten lévő termékként azt, ami nincs is a birtokában?
Hogy dolgozhat olyan elavult, fatengelyes szoftverrel, ami raktárkészletet nem tud kezelni?
Hogyan lehet ezek hiányában webáruházat nyitni?

Időközben kiderült ez is.
Ugyanis első cégnek írtam egy kissé felháborodott e-mailt, amire egy szintén kevésbé barátságos, eligazító választ kaptam. Miszerint ők a törvényi szabályozásnak megfelelően jártak el.
Hm, szóval törvényileg lehet hülyíteni az embert.

Tudom, tudom egy webáruház szoftvere nem két fillér, de hát bátyámuram sem megy a kupiba szerszám nélkül...

Most ott tartok, hogy innentől érdekes a feladat, hisz öt napom maradt a termék itteni beszerzésére és hazajuttatására.
Persze, lehet, hogy túl nagyok az elvárásaim, de ha itt rendelek valamit, akkor azt megkapom. Sőt, még azt is jelzik felém, ha épp Brünhilda a csomagolóban rányalja a bélyeget.

Szóval, véleményem szerint el kellene gondolkodni, hogy valóban szükség van-e ennyi webáruházra, vagy csak azokra, akik normális szolgáltatást nyújtanak.

Igaz, ebben az esetben az állami aparátnak (fogyasztóvédelem) is kevesebb lenne a dolga...
Elgondolkodtató...

Hahóóóó!!!

Jelentem indul a szezon. Naná, hogy a síszezon.
Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok otthon a téli sportokat illetően.
Viszont, a lakásból egy bögre forralt borral a kezemben nagyon élvezem a hóesést.
:D
Egy kis ízelítő azoknak, aki valódi "hó-emberek".


Hahóóó!

Kiegészítésül egy kép:
Mi a neve ennek a hegynek?
A könnyebb megfejtés érdekében nagyítsd ki a képet. Ha felismered mi van a kép alján, a megfejtés nem lesz túl bonyolult...
:)

Úton

Véleményem szerint az emberek egy része versenyben van saját magával, feszegeti a határait. Én is ezek közé tartozom.
Az életben mindennel így vagyok, miért lenne kivétel a hazafele vezető út?
A feladat adott:

A lehetőséghez képest, a szabályokat betartva, minél előbb megtenni a 999 km-t.
Tényleg ennyi, háztól házig.
:)
Eddig a legjobb idő 9 óra volt, nagy szerencse és kevés megálló kellett hozzá.
Mivel a hétvégén is látogatást tettem otthon, ismét azt gondoltam, ha nem is fogok csúcsot dönteni, de legrosszabb esetben hozom a standard 10 órás utazást.
Persze, ember tervez...

Jelentem, csúcsot döntöttem.
Negatív csúcsot.
15 óra volt az út.
Ezt úgy sikerült összehoznom, hogy az első 40 km-t (Baden-Winterthur) 4 óra alatt tettem meg.
Igen, 10 km/h sebességgel.

Délelőtt 11 körül kezdett el esni a hó. Nem picit. Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű a közlekedés, mert már ekkor észrevettem, hogy - bár bekapcsoltam minden kütyüt az autóban  -, de még a terepjáró is meg-megcsúszott. Hazafele pedig kisteherrel mentem, amiben nincs kütyü. :(

Az indulás fél 3-kor volt, addigra természetesen elkezdtek hazaindulni az emberek a munkából.
Sajnos annyira feltorlódott a forgalom, hogy sószóró kocsik nem tudtak feljönni a pályára, és mivel meglehetősen hideg volt, az egész út lefagyott.
A hírek szerint csak Zürich kantonban 270 km dugó volt. Nem is értem: van ott annyi út egyáltalán?
Mire a határra értem, éppen 5 órája voltam úton, Salzburgnál kellett volna lenni minimum.
Szerencsére a továbbiakban már nem volt dugó/baleset, így szerencsésen érkeztem reggel fél 6-ra.
Ez csak azért kellemetlen, mert esély sem volt az alvásra, hisz másnap reggel indultam vissza.

Visszafele is kicsit izgultam, hogy vajon betemet-e a hó valahol, de szerencsére napos volt az idő.
Igaz, a szél viharosan fújt, a tükröt menet közben kiszakította a foglalatból (!), és a fogyasztás is jelentősen megugrott.
Ettől eltekintve jól lehetett haladni. Münchenig.
Ott aztán napocska el, és gyanús felhők kezdtek gyülekezni az égen. Egyszer csak Holle anyó elkezdte rázni a párnáját. Szerintem éves nagytakarítást tarthatott mami, mert jó alapos munkát végzett. :)
Nagyon esett a hó. Ez persze rögtön lassította a forgalmat, nem beszélve arról, hogy kétszer kellett megállni tölteni az ablakmosóba.
Szerencsére Svájcban már sózták az utakat, így ott nem volt probléma.
A visszafele út sem lett túl rövid.

Nem baj, majd legközelebb...

Lakást keresünk

Nagy fába vágtuk a fejszénket.
Költözünk, illetve költöznénk. Immáron sokadszor. Azt nem lehet mondani, hogy unalmas az életünk, teszek róla, hogy ne váljon azzá. :)
Miért megint? Több olyan ok merült fel, amit meghánytunk-vetettünk, és a döntés megszületett.
Csak röviden:
- nem bízom meg már a tulajban,
- kinőttük a lakást (félreértés ne essék, nem hodályra vágyom, de egyrészt otthon is családi házban laktunk /mondhatni a szokás hatalma/, másrészt hiányoznak bizonyos helyiségek),
- problémás a parkolás,
- bővíteni szeretnénk a vállalkozást, ami több helyet igényel.

A cél egy olyan ház feltalálása, ami a kantonban van, lehetőleg autópályához közel, rendelkezik a hiányolt helyiségekkel, elfogadhatóan néz ki, és nem utolsó sorban olcsó.
Aki itt él, az most valószínűleg hangosan felnevet és azt mondja, hogy "ennek elgurult a gyógyszere".
Igaza van...
:D
Ennek ellenére megpróbáljuk a lehetetlent "B" Bewilligunggal, csont Auslanderként.

Mivel a szerződésünk szerint csak március 31-el mondhatok fel, 3 hónap türelmi idővel, ezért a legjobb esetben is április elsejével tudok költözni (ha találok magam helyett másik bérlőt). Ha nem, akkor marad a július 1.

Én már most nézem a lehetőségeket.
Nálunk a bevált taktika a következő: az interneten kinézem a viskót, és elmegyek megnézem kívülről a házat, a környéket. Mennyire messze van a tömegközlekedés, bolt, posta, stb.
Igen, ez kissé költséges, de aki látott más svájci hirdetést, az gondolom nem csodálkozik. Sok esetben nem tesznek fel képet/ a képen egy földszinti lakás van, miközben emeletit hirdetnek/ a képeken semmi lényeges nem látszik.
Másrészt nekem fontos a környezet is, tehát mielőtt termint egyeztetünk terepszemlét tartok.

Az első ilyen kirándulásom a múlt héten volt. A meghirdetett házikó a képek alapján egész jónak tűnt. Megnéztem a google-map-en is. Az rögtön látszott, hogy egy kissé távolabb van a falu központjától, de nem tűnt nagyon gáznak.

Miután letértem az  ismerős útról, kezdtem elveszíteni a kezdeti lelkesedésem. Gyéren lakott falucskákon vezettem át, majd egy meredek, erősen felfele ívelő út végén ott volt a ház. Az még rendben lett volna, hogy csak két szomszéd van, mellettünk az erdő. Ám közvetlen a ház mögött egy faüzem volt, és az einfamilienhaus-ként hirdetett épület mehrfamilienhaus volt, ami azért nem mindegy.

Ami a képen nem látszott, hogy bizony kívülről is hagyott némi kívánnivalót az épület.
Visszafele egy másik úton mentem, ez sem volt kevésbé meredek, és bizony  település központja jóval messzebb volt, mint azt én gondoltam.

Így hazaérve "iktattam" ezt a lehetőséget.
Folyt. köv.

Fűtés saga II.

Aki nem rendszeresen olvassa a blogot, annak érdemes megnézni az alábbi címekkel ellátott írásokat.

• Fűtés saga...
• Mi re jó a Rechtssutzversicherung? 

Ezekkel nyer értelmet folytatásos történetem, a bérlemény tulajdonosával folytatott vitában fűtés ügyben.

Hú, de hivatalosra sikerült.

:)

Szóval, ott tartottunk, hogy probléma volt a fűtéssel, gyakorlatilag november 6.-a óta van meleg a lakásban, annak ellenére, hogy a fűtési szezon már jócskán megkezdődött.

Októberben kaptunk egy óriási végszámlát, ami nálam igencsak kiverte a biztosítékot. 

Én szívesen kifizetek mindent, amit elhasználok, de nagyon nem szeretem, ha hülyének néznek.

Miután a számlában volt egy csomó olyan tétel amit erősen aggályosnak éreztem, felvettük a kapcsolatot a tulajdonossal, hogy magyarázza már el, ha én fizetek a karbantartásért, akkor miért nincs fűtés.

Erre jött a sértődött hangnemű levél, hogy ez egy "ganz normál" számla, és különben is...

Ekkor fordultunk a biztosítóhoz, aki az átadott iratanyagot átnézte, majd felhívta a tulajdonost egyeztetés végett.

Az ügyvéd beszámolója szerint már ekkor is zavaros magyarázkodásba kezdett, így aztán  kérte, hogy írásban szíveskedjen megmagyarázni, hogy mi, mennyi.

Két hetes határidőt kapott, majd ezen dátum elmúlta után hívott az ügyvéd, hogy jelentkezett-e az ember.

Mondjuk, ezt nem értettem, hogy miért nálunk kellett volna jelentkezni, hiszen ő írta a felszólítást, nem mi.
Persze, 1400 napnyi itt tartózkodás után már tudom, hogy itt semmin sem kell meglepődni.

Mivel nemleges választ adtunk, ismételten felszólította a Herr-t, hogy legyen már valami.

Csodák csodájára, ma hívott ismét az ügyvéd, hogy mi a helyzet.

A helyzet igen meglepő volt: a tulaj tévedett és "elszámolásra" hivatkozott. Jó kis elszámolás, cirka 1000 frank értékben.

:)
(Hogy, nem rakja anyukáját áldott állapotba). Tudom, nem illik káromkodni, de ezek, és csúnyábbak jutottak eszembe.

Kérdezte az ügyvéd, hogy kifizetjük-e. Hát persze, hogy kifizetem. Nem kérdés, ami jár, az jár.
Viszont, ennek fényében vélelmezem, hogy az előző év is "el van számolva",  így a fűtés saga még nem zárult le, folytatódik a karate.
Mondanom sem kell, este azért kiült a vigyor az arcunkra, és elhangzott az átalakított Média Markt reklám mondata:
"Magyar vagyok, nem hülye..."

Ami elszomorító: itt is vannak olyanok, akik mások tudatlanságát, félelmeit kihasználva akarnak nyerészkedni.
Ha gyors fejszámolást végzünk, akkor kiderül, hogyha a komplexumban lévő összes bérlőt átveri (jaj, de gonosz vagyok... szebben fogalmazva elszámolja), akkor bizony szép kis summa üti a markát. Alsó hangon 10 ezres nagyságrendre gondolok.

Jó kis pulykapénz, nem?

Miből lesz a cserebogár? Hm...

Az alábbi cikket a minap olvastam egy magyar oldalon, és magam is meglepődtem, mert erről még nem hallottam.
Jelen esetben így most egy olyan kirándulóhelyet ajánlok, ahol még nem voltam.
Az oldalak azonban magukért beszélnek, érdemes egyszer meglátogatni ezt a városkát is. Én már beírtam a naptáramba. :)

http://www.origo.hu/tafelspicc/kozelet/20121129-fekete-arany-az-alpesi-forrasvizbol.html

Az írást olvasva engem az ötlet fogott meg. Van felesleges meleg vizünk, de nem engedhetjük csak úgy a szabadba. Akkor hasznosítsuk!
Problémamegoldásból jeles.
A probléma megoldásán kívül ráadásul hasznot termel, munkát biztosít, ami nem elhanyagolható szempont, hisz egy kis városkáról beszélünk, aminek kevesebb, mint 7 ezer lakosa van. Jórészt mezőgazdasággal foglalkoznak, néhány ipari üzemmel megspékelve.

Erről jut eszembe, hogy mennyire érdekes az, hogy míg Magyarországon nagyon erőteljesen elkülönül egymástól a város és a falu fogalma és rendeltetése, ez itt nem jellemző.
Sok esetben nem is tudjuk, hogy a meglátogatott település város vagy falu, hisz utóbbi esetében is találkozhatunk akár gyáróriással, vagy autószalonnal is. Azon sem szabad meglepődni, ha egy nagyvárosban legelő birkákat vagy teheneket látunk.

A városról néhány információ:
http://www.frutigen.ch

És maga a létesítmény:
http://www.tropenhaus-frutigen.ch