10 nap - egy posztban

Tavaszról restanciáim voltak az egészségügy terén. Úgy gondolom, jól vagy sem, hogy 40 felett nem árt egy évben egyszer megnézetni magát az embernek, akkor is, ha semmilyen problémája nincs.
Most a normál dolgokhoz hozzájött egy kis extra is, így elég sok időpontot kellett egyeztetnem. Mivel nincs biztosításom itthon, ezért egy privát egészségügyi intézménybe járok. A kinti biztosításom önrésze elég magas, ezért jobban jövök ki, ha otthon fizetem meg az ellátások díját (lehet köpködni). :)
Utazás előtt jó előre megpróbálok felkészülni, több kevesebb sikerrel, hogy "kibírják" a hiányomat egy hétig.
Mivel töltöttem az időmet otthon? Mi mással? "Unatkoztam".
Autóztam 600 kilométert (csak itthon), elintéztem a folyó ügyeket, bevásároltam, összefutottam néhány ismerőssel, időnként bosszankodtam...

Csütörtök délelőtt: 4 napra való ennivaló lefőzése, egy kis munka cégügyekben, csomagolás, irány a reptér. Szerencsém volt, a gép nem késett. 200 E-vel Kőbánya-Kispest, onnan metróval (nem gyulladt ki) Népliget. Azonnal indult a buszom vidékre. Eddig jó.

Menet közben sikerült megtapasztalnom, hogy a sofőr valószínűleg nem szívinfarktusban fog elhalálozni. A többi busz ezerrel ment el mellettünk. Természetesen, a csatlakozást lekéstem. Meg láttam kifele füstölni a pályaudvarról. Banyek...
Ekkor volt 3/4 7.
Köszönhetően a hazai közlekedés "remek" megszervezésének (aki vidéken lakik dögöljön meg, vagy vegyen autót/menjen taxival), a következő járat két (!) óra múlva megy... Tényleg! Miért laknak az emberek vidéken?
Mennyivel egyszerűbb lenne, ha mindenki a fővárosban lakna.
Irány a taxiállomás. Nincs taxi.
Jelzem, hétköznap este, megyeszékhelyen vagyunk. Előkotrom a telefonom, hogy hívok egyet, persze nincs rajta jó magyar forint, mert érdekes módon -bár, semmire sincs előfizetve- a feltöltés eltűnik róla.
Rejtélyes.
Nem maradt más, elő a svájcit. Már tárcsáznám a számot, amikor előkerül egy autó. Legalább spóroltam 2,60-t.
Taxis kérdezi, hova lesz a fuvar, gyorsan megegyezek vele, mielőtt kiderül, hogy külföldről jöttem. Már megtanultam, hogy addig nem szabad elárulni, amíg nincs egyezség, mert akkor a duplájába kerül. Alku áll (persze szigorúan számla nélkül), 3500. Otthon, még egy kis élménybeszámoló és vége a napnak.
Nem kell altató. Szerencsére, itt legalább az idő jó.

Péntek - már volt időpontom, fel 10- re a rendelőbe.
Mammográfia. Bekocogok, vagy 20 nő várakozik. Meg is lepődtem először, mert kb. ennyi számú manus állt a rendelő előtt. Megijedtem, hogy elköltözött talán? De, nem.
Akkor? Ők nem dolgoznak? Pedig, -állítólag- soha ilyen kicsi nem volt a munkanélküliek aránya és arról sem tudok, hogy extra szabi járna, ha valaki elszállítmányozza az asszonyt orvoshoz. Nem értem. Na, mindegy nem az én dolgom.
Kijön a nővérke, kérdi beutaló? Mondom csendben: privát vagyok. Azonnal behívnak, a többiek persze csúnyán néznek. Megértem, ők 9- re jöttek. Igaz, ha akarnék sem tudnék beutalóval jönni, mert nincs biztosításom, ugye...de ők ez nem tudják. A múlt héten jelentkeztem be, beutalóval 2015 szeptemberre van időpont. No comment.
Hamar végeztem, lelet negatív. Nagy sóhaj.

Korábban írtam már, nincs nagy gyűjteményem barátokból, összesen egy barátnőm él itthon, együtt ebédelünk. Ennyi jár. Utána kicsi vásárlás, majd összefutok egy gimis osztálytársammal is. Jó kis beszélgetés után, irány haza. Folyt. köv. otthon, de az idő legalább jó, és a hajam még tart. :)

Szombat - extra piaci nap. Lassan már csak itt vásárolok. Kis füstölt cucc, paprikás szalámi, tojás, petrezselyem. A gyerekek imádják ezeket, így vinni kell. Letudom időben, mert ki tudja mi lesz a jövő héten, mennyire lesz tele a naptár.
Gyógyszertárba is kellett mennem. Természetesen, amit akartam az nincs, meg kell rendelni. Gond egy szál sem. Megrendelem. A gyógyszerész elkéri a telefonszámom és megígéri, hogy hétfő délután ott a cucc. Király. Pipa.
Vasárnap - az idő már itt is szar... Mintha Svájcban lennék. :( Még otthon gondoltam, hogy kimegyek a strandra, de ezt akkor sem tehettem volna, ha jó az idő, ugyanis a megyeszékhely strandján már nincs víz a medencében. Ez normális? Augusztus van. Nem baj, legalább megcsinálunk pár dolgot otthon.

Hétfő - indul a mandula, délelőtt ultrahang. Ha-ha, nincs internet, nincs rendszer a rendelőben, késés. Még jó, hogy nem "koccra" tettem az időpontokat. Fél órás késéssel végzek, újabb időpont kérése a sebészhez. Megint szerencsém van, kapok másnapra.
Bemegyek a helyi kanászkürt irodájába, álláshirdetést feladni. Kitöltöm az  űrlapot, azt mondja, a hölgy, hogy ez nem fog menni. Külföldi cég akkor sem adhat fel /állás/hirdetést, ha igazolja magát és készpénzben fizet. Kérdezem, miért? Mert csalás lehet belőle... csak hümmögök. Kérdi, nincs vállalkozó a családban? Adjam fel az ő nevében... az nem csalás akkor? Nem értem.
Délután még belefér egy kis extra szépülés, bár nevezzük inkább csak renoválásnak. :)
A gyógyszertárból nem hívtak, de gondoltam, hogy nem lesz gond ha aznap már nem megyek be.

Kedd: reggel még nem gondoltam, hogy ennyire húzós lesz a nap...
Gyógyszertárban kezdtem. Néni keresi, keresi a rendelésem. Kiderült, hogy a kolléga valószínűleg kukázta, mert nincs sehol. Ráadásul ettől a gyártótól csak akkor jön cucc, ha 100 ezer forint feletti a rendelés. Kvázi vagy rendelek 100 ezerért (na persze), vagy imádkozok, hogy más is rendeljen, vagy nem kapom meg. :(
9-re mentem "A" sebészhez.  Megnézi a kezem (mert azzal van a probléma), valóban: műteni kell. Mondom, ok. Itt előadom, hogy nekem ugye nem mindegy, hogy mikor, meg hány óra, meg a varratszedés és a többi. Furcsán nézett, hogy ez a legnagyobb problémám, ekkor muszáj elárulnom, hogy a nem a szomszéd utcában lakom, meg ugye a költözés és a többi nyomorom.
Azt mondja, tulajdonképp megcsinálhatja délután. Na, én barom, nagy bátran rávágom, hogy oké legyen. Előjegyzés háromra.
Mikor kijöttem, csak akkor kezdtem végiggondolni, hogy délután össze fognak kaszabolni.
Délelőtt további futkosás (macskáknak gyógyszer, tápszer stb.), fél kettőre fogorvos. Mivel ide is privátban járok, időben behívnak, nem kell várni. Nagyon csípem a doktornőt, vérprofi. Ráadásul, mivel hosszú ideje járunk hozzá, így beszélgetünk is az aktuális dolgokról. A számban nem nagy a probléma, de rossz helyen van (az is), kell az injekció. De jó nekem.

Végül, hamar végez, minden ok, irány a másik rendelő.
Addigra már tele a gatyám, az arcom már fehér, mint a fal, mire belebújok a műtős cuccba az ájulás kerülget. "Szerencse", 25 perc az egész. Túléltem. A végén "jófejdoki"elmagyarázza, hogyan tudom kiszedni a varratokat, így nem kell hazajönnöm. Tulajdonképpen, a macskának is mi szedtük ki. Ez meg csak a kezem... :D
Mire végeztem, addigra ment ki a fogamból a zsibbadás.
Műtét után még látogatás a kórházban, majd gyógyszertár (fájdalomcsillapító és sebtapasz 4 ezer),  aztán végre haza. Elég volt a jóból mára.

Szerda: délelőtt üzleti tárgyalás.
A kezem még fáj. Barátnő köszöntés, ebéd (az egyik kedvenc éttermemben szarul főznek). Délután munka, mert az sem maradhat el, határidős. Hó végi utalások, ÁFA, egyeztetés könyvelővel. Majd kórház, látogatás, és este még egy vizit egy másik orvosnál. Másik orvos már vár, este fél nyolckor. A színvonal sem rossz, de hogy ennyi jóképű orvost honnan szedtek össze... :)
Hogy "jól" érezzem magam előírt egy fincsi kis gyomortükrözést. Az előzetes diagnózis gluténintolerancia, gyomorfekéllyel fűszerezve.
Fantasztikus.

Csütörtök: korai az ébresztő, a lányom az első géppel jön, fel kell mennem érte a Liszt Ferihegyre (semmi bajom a zeneszerzővel, de mi a fenének kellett átkeresztelni?). A Ferihegy az Ferihegy.
Az a bevált eljárás, hogy megvárom, amíg a reptér honlapjára kibiggyesztik, hogy felszállt a gép és olyankor indulok csak. Akkor nem kell sokat várnom.
Most nem így tettem (nagy hiba), mert nem volt matricám. Közben, azon a benzinkúton, ahol vásárolni szoktam, már nem árusítanak, így kellett keresnem másikat, mert ugye nélküle nem lehet felhajtani az autópályára. Ezt sem értem. Ha utólag (aznap) veszem meg, akkor az miért nem jó?
A gép természetesen késett, majd egy órát. Ráadásul a felvezető autó is "elfelejtett" kimenni a gép elé, így az még vagy 10 percet vesztegelt leszállás után. Csomag nélkül jött, így legalább már arra nem kellett várakozni.
Hasítunk lefele az autópályán, mert még sok mindent kell csinálni. A kezem már nem fáj, ennek ellenére vigyázni kell(enne) rá. Sajnos, rossz beteg vagyok, és ha már nem visítok a fájdalomtól, akkor gyógyultnak nyilvánítom magam. Ez nem túl szerencsés, mert kerültem már vissza a startvonalra emiatt. Szóval, csak óvatosan.
Közben telefonáltak a gyógyszertárból, megjött a krémem, még azt is el kell hozni.
Családi puszi jobbról és balról, ebéd. Találtunk egy új éttermet, perfekt.
Ebéd után haza, délután az utolsó vizit. Az orvoshoz nem lehet időpontot kérni, érkezési sorrend van, és az ő megjelenése sem fix időben történik. Az utóbbi években már kitapasztaltam a rendszert, így általában elsőként érkezek, és ha mákom van, akkor a dokira sem kell sokat várni. Most is így történt, az orvos már ott volt. Így röpke 20 perc alatt végeztem, 10 ezerért. Már össze sem merem számolni, hogy mennyit költöttem orvosra, igaz ha ezt otthon kellett volna megejteni, akkor az jóval több lenne, szóval meg se szólaltam.
Utána szokásos látogatás, még kis vásárlás, majd mozi. Feláldozhatók 3. Háááát, egyszer meg lehet nézni.

Péntek- délelőtt takarítás, ebéd, délután "fogszabi", kocsi kitakarítás, bepakolás. Finisbe érkeztünk.

Szombat reggel indulás vissza.
Az út szar. Sógoréknál végig ömlik, a németeknél dugó, dugó hátán. 12 óra. No comment.

Általában nem megyek ilyen hosszú időre, de még így is ki volt centizve alaposan, nem sok láblógatás fért bele. Pedig milyen jó nekem...
:)

Rasszizmus, előítélet, általánosítás ?

Mostanában sokat hallott, értelmezett, átértelmezett szavak.
Mindegyik jelentése világos - a szótárban. A hétköznapi életben azonban gyakran összemosódnak, átértelmeződnek.
Sokszor állítjuk magunkról, hogy mi NEM.
Nem nyilatkozok mások nevében, de bizony sokszor mi is IGEN.

Egy olyan faluban nőttem fel, ahol sok kisebbségi élt (most több). Abban az időben még nem volt divat az integrációról beszélni (hisz együtt éltünk), egy iskolába jártak a magyar és a cigánygyerekek.  Egy „élmény” volt.

Hatévesen együtt kezdtük az írás, olvasástanulást, többszörösen bukott, néha 10-12, vagy több évesekkel. A pedagógusnak sem volt egyszerű. Nem beszélve arról a tényről, hogy a korbeli különbségnek köszönhetően jóval erősebb fizikummal rendelkeztek, így mi meg sem mertünk szólalni a szünetekben, féltünk tőlük.
A telet nagyon nem szerettem, mert nem lehetett eleget szellőztetni. Azóta nem bírok bizonyos szagokat. Nem is kellett több, már akkor kialakult bennem egy utálat a népcsoporttal kapcsolatban. 

Aztán eltelt pár év, rendszerváltás, jöttek a polgárjogi aktivisták, akik megmondták a tutit, hogy ez bizony rasszizmus. Megjegyzem, a többségük valószínűleg nem látott még egy roma embert sem, vagy max. képről, de nem próbált meg velük eltölteni egy kis időt, mondjuk az ő mikrokultúrájukban.

Amikor szülő lettem, mindig az lebegett a szemem előtt, hogy ezt a helyzetet elkerüljem, és ne kelljen az én gyerekeimnek hasonló körülmények között iskolába járnia. 

A félelmeimet a nagyobbiknál sikerült eloszlatni, "elit" iskolába járt, ott esély sem volt arra, hogy kisebbségi osztálytársa legyen.

A kisebbik ovijában azonban volt egy cigány kislány.
Az ő édesanyja azonban teljesen más volt. Be akart illeszkedni a társadalomba. A kislány olyan tiszta volt, hogy érezni lehetett a sampon illatát a haján, az öblítőt a ruháján.  Pedánsan kivasalt, habos-babos ruhába járatta. A gyerek illendően viselkedett, és az anyuka is mindent megtett, hogy ő ne „az a cigány” legyen. Szinte mindenkivel jóban volt, SENKI nem éreztette vele, hogy más rassz. Én is becsültem, amiért próbálkozik. Jóban voltunk.

Ekkor jöttem rá, hogy az ellenkező híreszteléssel szemben, nem is vagyok rasszista, csupán azzal az emberi (nem) viselkedéssel van bajom, amit jellemzően a társadalom ezen szegmense testesít meg.

Hogy miért írtam le mindezt?

Van két sztorim, ami rávilágít arra, hogy itt miért állnak néha negatívan a bevándorlókhoz a helyiek. Hol jogosan, hol nem.

Gyakorta a Lidlben vásárolok. Sokan azt mondják, hogy jellemzően ez a bevándorlók boltja. Lehet, bár gyakran látok őslakosokat is.  Engem egyébként nem zavar egészen addig, amíg…

…minap is épp bevásároltam, amikor egy elég harsány szülő-gyerek szóváltásra lettem figyelmes. Egy anyuka kiabált az 5 éves forma gyerekkel. Elég hátborzongató nyelven nyomták, amikor a közelükbe értem, akkor láttam, hogy „paki-félék”. 

Nem tudom miről folyt a vita, a kölyök azt hiszem meg akart vetetni magának valamit, miközben nyámmogott egy frissen vásárolt akármit. A csomagolópapír a bevásárlókocsiban hevert.  Mondjuk, már azt sem értem, hogy miért kell kibontani az ételt a boltban (ez nem csak a külföldiekre jellemző). Na, mindegy.

Persze, a hangoskodásra mindenki felkapta a fejét, de anyuka nem zavartatta magát, kiabált tovább. Nagyjából egyszerre végeztünk a pénztárnál, és toltuk vissza a szekeret.  A kibontott papír még mindig ott hevert az alján. Kivette a pénzt a kocsiból, és már ment volna tovább, amikor egy mellette álló helyi erő, jelezte, hogy „bennfelejtett valamit”.

A hölgy rossz akcentussal válaszolt, hogy „az nem az enyém”.

A helyi csak annyit mondott: „Auslandern”.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett rosszul. Szívem szerint a paki nő kezeit törtem volna el, vagy vertem volna be a fejét a kocsiba.

Bakker! Szemetel, majd letagadja. Hogy rohadnál meg! Lehet, hogy csak én fogom fel tragikusan, de ez rendben van?

Persze, a helyi papa is általánosít. Én is "Uslander" vagyok, de soha nem szemetelek. Otthon sem.
Ha esetleg ott, abban a pillanatban kikérem magamnak ezt az általánosítást - jogosan-, nem hiszem, hogy ő érezte volna kellemetlenül magát, sőt...

Vagyunk egy páran külföldiek, akiknek nem okoz problémát a többségi társadalom által elvárt megfelelő viselkedés. Egy bevándorlónak ezt akkor is el kell fogadni/meg kell tanulni, ha ő egy teljesen már normákat követő országból jön. 

Soha nem a többségnek kell alkalmazkodnia a kisebbséghez.
A gond azzal van, hogy sokuknak eszük ágában sincs ezt megtenni. 

Arról nem is beszélve, hogy ennek a rétegnek a nagyobb része menekültként érkezik, tehát a svájci állam - az adófizetők pénzéből- fényesre nyalja a seggüket. 

Hm...

Másik eset hasonló. Elég szigorú a szemételhelyezés kérdése, a szemetünk elviteléért fizetni kell (korábban írtam róla), nem csak kirakjuk az utcára. Ugyancsak a Lidl előtt van egy nagy kuka. Azonban az üzemeltetők hamar rájöttek, hogy élelmes (?) emberkék megoldják okosban, a háztartási hulladékot beledobják. Igen ám, de így pillanatok alatt lenne tele, ezért tettek rá egy rácsot. A tetején egy kis lyuk van, ahol az apróbb szemetet lehet csak beledobni. 

Egyik nap jön egy emberke, amolyan "tegnap mászott le a fáról" kategória, hozza a kukát otthonról. Nem zavartatta magát, hogy a 35 liternyi szemetet nem tudja a kis lyukon betuszakolni. Nemes egyszerűséggel lerakta a kuka mellé. Hát na.

Nem mert neki szólni senki sem, de láttam a rosszalló arckifejezéseket.

Valóban, de ez így nincs rendben.

Persze, az általánosítás sincs rendben.
Sokan mondják, hogy a svájci toleráns. Egy nagy túrót. Maximum nem meri szembe mondani a véleményét.
Természetesen van a tárdadalomnak egy rétege, aki tisztában van azzal, hogy külföldiek nélkül itt nem lenne semmi (az ő jóléte sem), ezért elviseli a helyzetet (de ez még nem tolerancia).
Ugyanakkor az sem igaz, hogy nincs diszkrimináció. Dehogynem!
Csak az nem látja, aki nem akarja.

Németül nem tudóknak: egy álláshirdetés, amiben van egy kitétel (a sárgával kiemelt rész), miszerint olyan pályázót várnak, akinek már a nagyapja is svájci útlevéllel rendelkezett. :)

A vicces, hogy a kép alján látható politikus nem titkoltan külföldi ellenes, de még az ő nagyapja sem volt echte.
:D

Mint ahogy minden írásomnál próbálok rávilágítani, úgy itt is: ez nem fikázás, csak egy téma boncolgatása. A svájci sem különb a "Deákné vásznánál", nálad, nálam, akik megpróbálunk a társadalmi elvárások (szokásos, tanult minta) szerint viselkedni.
Azt csak nagyon halkan jegyzem meg, néha olyan honfitársunkkal is találkozok, akitől szintén feláll a szőr a hátamon, és szégyenlem magam helyettük.
:(
Mi a véleményetek?

De jó nekem...

Van néhány blogger “barátnőm”, akik hozzám hasonlóan nem, vagy csak részben dolgoznak, amit sok helyütt nehezményeznek, bátrabbak szerint, a háztartásbeliek vagy részmunkaidőben dolgozok  meresztik a seggüket.
Elnézést a barátnő idézőjelbe helyezése miatt, ez nem valamiféle minősítés akar lenni, hanem sokukkal még soha nem találkoztam (jó eséllyel nem is fogok), csak itt a cyber térben ismerjük, talán kedveljük is egymást.
Minap kaptam egy levelet, megjegyezte az írója, hogy "milyen jó nekem."
Tényleg! Csupa móka és kacagás.
:)
Nem értem a kritizálókat, hisz nem is olyan régen még Magyarországon is természetes volt, hogy a nők otthon voltak.
Persze, tudom: jött a nagy egyenjogúsági harc, most meg visszanyal a fagyi...
:D
A magam részéről otthon éppen 20 év szolgálati időt (így hívják, ugye?) szereztem. Természetes volt, hogy dolgozom, mert egyrészről jól jött/kellett a pénz, másrészt ez volt a társadalmi elvárás., harmadrészt szeretek önálló lenni.

Nem egyszerű feladat összeegyeztetni a munkát, a családdal, háztatással.
Véleményem szerint nagyon ritka, hogy egy nő nagy karriert csinál, és mellette teljes mértékben ellátja a háztartást, a családot.
Nekem mindig volt segítségem anyu személyében, aki vagy a gyereket vitte/hozta/vigyázta, vagy épp a hegynyi vasalást tüntette el. A rendszeres vasárnapi ebédről vagy a 3 napi hideg élelem csomagolásról nem is beszélve. Nagy segítség volt, hisz a vállalkozás idejében és utána is, mint vezető beosztásban lévő, napi 10 óra a minimum volt, amit munkával töltöttem.

Ami számomra érdekes, hogy nyugaton éppúgy (sőt jobban) taroltak a nők az egyenjogúság kérdésében, mégis elfogadott, hogy sokan feladva vagy el sem kezdve a karriert, otthon maradnak.
Konklúzió: ehhez sem nőttünk fel még.

Svájcban miért vannak otthon a nők? Jellemzően azért, mert a párjuk keres annyit, ami nem teszi szükségessé, hogy az asszony dolgozzon, vagy egyszerűen kényszerből, mert nem tudnak elhelyezkedni, illetve olyan drága a gyerekmegőrzés, hogy nincs értelme elmenni dolgozni, végül sokak idegenkednek attól, hogy a gyerekre idegen vigyázzon.

Félreértés ne essék nem lobbizok a házimunka mellet, magam ki nem állhatom. Inkább dolgoznék napi 10-12 órát bárhol máshol. De aki nem ismeri el a házimunka értékét, az nemes egyszerűséggel bekaphatja.

Azt is megfigyeltem, hogy ezek a támadások általában a külföldön élő nők ellen irányulnak.
Aki otthon munkanélküli, naphosszat sorozatot néz, lóg a cigi a szájából és a kertjét felveti a gaz és a kosz, az rendben van. Azt szegényt sajnálni kell. Hogy is van ez?
(Ezzel ne vitatkozz, a családban két polgármester is van az ország középső és keleti részérből is, így az információim nem légből kapottak.)

Soha nem csináltam belőle titkot, hogy itthon vagyok, de ezek mellett intézem a cég ügyeit is.
Persze, ez messze nem tesz ki egy teljes munkaidőt, de ha fizetni kellene érte valakinek, az nem lenne kevés. Másrészről, amíg otthon vállalkoztunk, akkor sem adtam ki szinte semmit a kezemből. Csak ahhoz kellett szakember (ügyvéd, könyvvizsgáló), amihez a közreműködést törvény írta elő.
Ezt most is így gondolom, de itt még sok mindent meg kell tanulnom/ismernem, addig -sajnos- kell a külső segítség.

Hogy néz ki egy nap?
4.50 – ébresztő
5.00-6.00 – reggeli készítés 3 főre, plusz napi elemózsia bekészítés (tízórai szendvics, előző nap lefőzött ebéd csomagolása)
6.00 – lányom kiszállítása a tömegközlekedéshez.
6.30 –8.00 – megpróbálok felébredni, megiszom az első, a második és néha a harmadik kávémat, sajtó átnézése.
8.00 – munka  (levelek, e-mailek megválaszolása, bérszámfejtés, könyvelés. utalások, egyeztetés könyvelővel, Treuhänderrel)
Mivel a németem olyan, amilyen az aktuális problémák megoldása jóval lassabb, így néha elhúzódik a dolog.
Van, hogy elmegy az egész délelőtt. Néha vért izzadok, mire kibogarászok valamit, amire szükségem van. A törvények megfogalmazása még magyarul is kacifántos. Sok esetben azt is többször el kellett olvasni, hogy egyértelmű legyen, vagy épp megtaláljam a kiskaput.

Ha nincs aktuális megoldandó, akkor belefér a délelőttbe a vásárlás.
Délután lakás a "aknátlanítása", főzés.
5-re kell menjek a lányért.
18 körül érkezik a család többi tagja, vacsora, beszélgetés...
és este van.
Aki ezt irigyli...
:D

Nyilván az időt magam osztom be. Ha napközben nem végzek, mert nincs kedvem/"elhatárátkelőztem/elblogoltam" az időt, akkor este kell megcsináljam a feladatokat. A határidő itt is határidő.
Ellenben nem cseszeget a főnök.
Unatkozni?
Még soha nem unatkoztam. Sőt, kedvenc elfoglaltságaimra is ritkán van idő.
:(
Hát, aki ezt irigyli..


Ja, ő az, aki unatkozik...
:D

Éééééééééééés - költözés!!!!!!!!

Ünnepélyes fogadalmat teszek, nem költözöm többet.
Legalább 3 évig (hosszabb időtartamot nem merek írni).
:)
Ha másképp lesz, csapjatok agyon!

Visszanéztem az eddigi írásokat, már decemberben megfogalmazódott bennem a költözés lehetősége, de végleges elhatározás márciusban lett belőle. Bővebben ITT írtam róla.

Voltak speciális feltételeink, amik szerint kerestünk, így 5 hónapba telt, míg találtunk olyat, ami nagyjából megfelel ezeknek a kritériumoknak és még meg is fizethető. Sok vagy kevés?

Ez utóbbi volt a legnagyobb kihívás, ugyanis -szerintem- magasabbak az árak, mint egy-két éve.
Emlékeztetőül a kiemelt feltételek:
- A1 mellett Brugg-Aarbug közelében (max. 10 km). Ez nagyban drágította a kiszemelt ingatlanok árát.
- 4-5 parkolóhely. Ez a feltétel nagyjából irányt is adott, hogy szabadon álló házat kell keresni.
- 4 hálószoba. Ez nem okozott akadályt..
- Legyen NORMÁLIS (egyedi)  fűtés. Remélhetőleg ezzel sem lesz gond.
- 3000.- frankot ne haladja meg  bérleti díj.

Jó néhányat megnéztem. Sokat -bár a hirdetési szövegben leírtak alapján megfelelőnek tűntek -, szemrevételezés után kukáztam. :(
Még májusban láttam egy házat egy internetes oldalon, itt a közelben, de a fotó alapján nem tűnt jónak, ráadásul padlószőnyegesek a szobák (ez nálam kizáró ok). Szóval hagytam, még csak el sem mentem arra. (Rossz döntés)
Legalább annyiszor csalódik az ember negatív irányba, mint pozitív. Tanulság: ne ítélj egy buta fotó alapján.

Aztán júliusban megint találtam egyet, illetve egyik kedves jó ismerősöm híva fel rá a figyelmemet, megpályáztuk, de a sokadik jelentkezők voltunk, ráadásul a tulaj nem tűnt Uuslander barátnak. :)
Meg is kaptuk a jól sikerült : "köszönjük a jelentkezést, sajnos..."
Bevallom, hogy ekkorra már kissé tele lett a hócipőm az egésszel. A hirdetési oldalakkal keltem és feküdtem.

Később megint ránéztem erre, az egyébként ingyenes oldalra, és az a "csúnya" ház még mindig ott volt a padlószőnyeggel. Másnap elmentem megnézni, hogy egyáltalán kívülről mi látszik. Elsőre nem volt gáz, sőt...
Végül arra jutottam, hogy próba-cseresznye. Legfeljebb "megbótoljuk" a tulajjal, hogy felszedjük a szőnyeget.
Telefon sem volt megadva, így irtunk egy mailt, hogy egyáltalán aktuális-e még, mert arra gondoltam, hogy talán csak elfelejtették levenni.
Másnap jött a válasz, hogy még nem adták ki, és kaptunk is időpontot,  hogy mikor lehet megnézni.
Elmentünk.

És! Egyáltalán nem volt gáz. Ráadásul, épp teljes felújítás közben voltak, kiderült, hogy a szőnyeget is felszedik. Akkor volt ott az asztalos, akivel épp a konyha felújításáról beszéltek. A konyha rusztikus, FA. Nem az a standard, amit jellemzően beépítenek a bérlakásokba.
Nekem fontos a konyha kinézete (na, ez itt vicces, mert ugye főzni nem tudok és nem is szeretek... de legalább jól nézzen ki a hely). :D

Kiderült, hogy eddig is Auslanderek bérelték, tehát ez nem kizáró ok. 1 pont ide.
Ráadásul a tulajdonos házaspár szimpatikus volt, és mi is nekik (utóbbi fontosabb). Még egy pont.
Kérdezték, hogy mivel foglalkozunk. Elmeséltük, hogy van egy cégünk, amit nagyon pozitívan értékeltek (végre nem hátrány vállalkozónak lenni). Ismét egy pont.

Hogy mennyiben felel meg a kritériumoknak?
Mindenben, egyetlen kivétellel, "csak" 3 parkolóhely van.
Két szomszéd van, megfelelő távolságban. A kert után legelő van, és egy dombra látok rá. Mégiscsak jobb, mint a szomszéd segge.
:D

A ház a '90-es években épült, tehát nem Altbau. :)
Stílusa rusztikus, így hangulatos is (mondjuk, ez nem számít, mert beköltözök én egy bauhausba is, csak jó legyen. Ha választani lehet, akkor inkább az első ). :)

Mivel svájci viszonylatban nagy az alapterület, ezért a pince rész hatalmas (erre is nagy szükségünk van).
Ennek folyamodványaként a hálószobák is szép nagyok.
Van nagy erkély, és terasz.

A kert rendezett, svájci viszonylatban szintén nagy.
És van KILÁTÁS. Így csupa nagybetűvel.
A fűtés egyedi, gáz. Megnéztem a gáz árát, nem jövünk ki rosszabbul, mint a villannyal. Nem utolsósorban pedig itt is van kandalló, ami a szívem csücske. Anélkül nem ház a ház.

A környék jó, a faluban 46 % a külföldi, tehát nem lehet annyira rasszista.
Két autópálya felhajtó között van, egyik 3 km, másik 4 km. /A1-A3/

Az első vizit után elkértük a jelentkezési lapot, ami szintén meglepett. Nem a szokásos aprólékossággal ellátott iratot kaptuk, hanem egy nagyon szolid változatot. Se DNS, se nagy labor.
Kikértük a Betreubungsauszugot, majd elküldtük és következett a várakozás hete.

Bajban voltam, mert viszonylag jó emberismerőnek vallom magam és azt láttam rajtuk, hogy szimpatikusak vagyunk. De mi van, ha tévedek és csak megjátszották... (mondjuk ebbe az esetben felterjesztettem volna őket az Oscarra).
Mivel nem jött válasz, írtunk egy érdeklődő mailt, amit aztán a postaládában hagytunk, hogy várjunk még egy napot. Jól tettük. Még aznap este megjött a válasz.

"

Bitte entschuldigen Sie, dass wir uns erst heute wieder melden – wir hatten diese Woche einen Todesfall in der Familie, welcher unsere Prioritäten verschoben hat.

Besten Dank für die zugestellten Unterlagen. Falls Ihrerseits noch Interesse besteht, würden wir Ihnen das Haus gerne vermieten. Allerdings fahren wir am kommenden Montag für zwei Wochen in die Ferien. Wenn Sie einverstanden sind, würden wir uns ab 18. August bei Ihnen melden, um einen Termin für die Unterzeichnung des Mietvertrages zu vereinbaren. Sie können uns auch gerne bereits einen (oder mehrere) passenden Termin vorschlagen.

Wir hoffen, Ihnen damit vorerst dienen zu können und erwarten gerne Ihre Nachricht.

Freundliche Grüsse "

A lényege, hogy haláleset miatt csúsztak a válasszal, és majd ha visszajöttek szabadságról, akkor szerződünk.

Ez a nap tegnap este volt.
A helyzet annyiban módosult, hogy "szereztek" még egy garázst. :)
Tehát már 4 helyünk van, ami bőven elég. Ráadásul az előre kialkudott árért.
Korábban arról sem esett szó, hogy az összes konyhai gépet kicserélik. Plusz ezer pont. 
Ki van festve, le van parkettázva. A kert kipucolva, a terasz újra lapozva.
A kulcsokat egy hónap múlva megkapjuk, így bőven lesz időnk a költözésre.
Már túl szép, hogy igaz legyen...
Mi a probléma?
Vagy paranoiás vagyok?
:D

A MÁV (nem?) hazudik

Most végre kiderült...
Hazudik!!!
Mint a vízfolyás.
Néhány éve több kalandunk is volt a MÁV (magyar álomvasutak) vonatkozásában.
Az akkori panaszos leveleinket, kvázi meghazudtolták (kár, hogy kitöröltem).
Lehet, akkor kellett volna valami nagyobb publicitással rendelkező oldalnak megküldeni és akkor nem fordulhatott volna elő ez az eset sem.
Korábbi írásom a témával kapcsolatban ITT:

Most is hasonló történt, de ez kiderült, mert egy/több, méltán felháborodott utas nem hagyta annyiban, a médiához fordult:
Eredeti cikk ITT  olvasható:

Majd egy másik, ITT:

És persze a magyarázat a végén található, amit ma riportban is megerősített a képviselőjük.
Azok a rohadt horvátok. Ők cseszték el...
Á, mi ott se voltunk.
Nem szoktunk ott lenni, ha hiba van.
Mindig van valaki, akire át tudjuk hárítani a felelősséget.
Ismét.
:(((
(És aki nem utazik sokat, még el is hiszi).

Felhívás!

Szeretnék szeptembertől egy új rovatot indítani, amiben az interjúalanyok Svájcban élő magyar vállalkozók lennének.
Aki kedvet érez, vagy tud valakit az ismeretségi körében, jelentkezzen a blog e-mail címén: svajcok@gmail.com.
Remélem, tudtok segíteni.
Előre is köszönöm!

Dumaszínház - Programajánló

Szeptember végén érkezik egy fellépésre a Showder klubos Kőhalmi Zoltán és Kovács András Péter.
Akit érdekel a Faxbúkon megtalálja a Dumaszínhát svájci szekcióját (Dumaszínház Svájc).
Jegyek is ott rendelhetők.

Aki nem ismerné őket, egy kis ízelítő:

Kőhalmi, ITT:

K.A.P pedig ITT :

Szép (esőmentes) hétvégét kívánok nektek!
:)

Bűn és bűnhődés

Néhány tévhitet szeretnék eloszlatni.
Ismét.
Hármat is.
Az első, hogy Svájcban nincs bűnözés. Dehogynem!
A második, hogy a bűneseteket jellemzően külföldiek követik el. Nem!
A harmadik, hogy Svájc rendőrállam. Rendőr ott van, ahol kell. Semmivel sem látni többet, mint otthon.
Pont.
Visszatérve, sajnos jelen van a bűn, és növekszik. Bár, a vagyon elleni bűncselekménye száma közel sem olyan tragikus, mint pl. otthon.
De!
- Van futballhuliganizmus (a múltkor írtam róla),
- vannak erőszakos bűncselekmények,
- és vannak kábítószerrel kapcsolatos esetek is.

Nemrégiben olvastam egy hírt, miszerint egy véletlen folytán cannabis-ültetvényt számoltak fel. Csak azért figyeltem fel rá, mert a régebbi lakóhelyünkön történt.
Az akkori hírek szerint, egy vízkár miatt a tűzoltók felnyitottak egy raktárépületet, és ott 650 tő növényt találtak. Nem volt nehéz kinyomozni, hogy ki bérelte a helyiséget. Az eljárást azonnal megindították X.Y ellen.
A nyomozók úgy döntöttek, hogy házkutatást is tartanak az érintett személynél, és csak akkor érte őket a meglepetés.
Egy titkos szobát találtak, amiben az úr (?) szadista, szexuális bűncselekményeket követett el. Elkábította, bántalmazta a nőket, majd megörökítette az egész sztorit.
A nyomozás mostanáig tartott, természetesen a gyanúsított előzetesben van. Szerencsére (?) a felvételek miatt több érintettet tudtak azonosítani, ezért feltehetően el is ítélik majd.

Persze, mindenki meglepődött a dolgon, mert egy jól szituált paliról van szó (mint általában lenni szokott).
Lásd az eredeti cikket ITT:

Azt tudtad, hogy a leghíresebb/leghírhedtebb bűncselekményt Svájcban egy magyar követte el?

Miért hülyítenek bennünket?

Hogy mekkora mennyiségű hírrel szeméttel kábítják az olvasókat a hírportálok?

Annyi tuti fogyást hirdetnek, hogy számon se lehet tartani. Persze, minden esetben vannak fogyasztók, mint követendő példák, akik megerősítik a fogyást. Természetesen, mindegyikük úgy fogyott le, hogy nem diétázott és nem mozgott semmit sem, a megszokott életét élte, csak bekapott egy csodabogyót és már égett is a zsír.

Másik kedvencem, amilkor bio-nak nevezett cuccokkal "etetik" a fogyasztót. Persze, így sokkal drágábban el lehet adni a terméket, miközben...

Ma egy újabb ínyenc, vevőhülyítő cikkre bukkantam.
Én is, mint sokan mások szeretnék - a lehetőségekhez képest - egészségesen élni, ezért elolvasom az alternatív megoldásokat, hogy minél kevesebb káros anyagot juttassunk a szervezetbe.

A mai cikk, azt hirdeti, hogy sampon nélkül is van élet.
A hölgy felelős anyaként úgy gondolta, hogy fontos, hogy elkerülje a káros anyagokat.
Szép gondolat.
Hű, ez érdekes, és csaptam le a cikkre.
Elolvastam.
A nő két évig nem mosott hajat samponnal, kíváncsi volt, hogy van-e öntisztuló tulajdonsága a hajnak/fejbőrnek.
A kísérlet a cikk szerint sikeres volt.
Elcsodálkoztam, ami egészem addig tartott, amíg a fotót nem néztem meg.

Az a szép vörös haj meg mi a manótól lett?
:D
Csak azt ne próbálja megmagyarázni, hogy ez természetes.

És persze a hajfestékben NINCS semmilyen vegyszer.
Ááááááá, nekem meg tollas a hátam...
:(

Eredeti cikk ITT :

Megint a Bewilligungról - igénylés, hosszabbítás

Nemrégiben írtam arról, hogy megkértem munkatársainknak az állandó tartózkodási engedélyt. Akkor jeleztem, hogy egy kicsit macerás volt, de azt hiszem ez helyi probléma, balfék/rosszindulatú/buta (igény szerint kiválasztandó) volt a helyi "mondmeg".
Hozzáteszem, amikor a Migrationsamt megküldte az iratokat, még egyszer felhívtak bennünket és megkérdezték, hogy akkor most hol is laknak? Nem tudom, hogy mi nem volt világos, amikor előzőleg már bejelentettük őket a hivatalban, az összes írásba foglalt dokumentummal együtt.
No, mindegy. Nem is érdekes. Az első, jól sikerült L-re egyébként 5 hetet kellett várni. Hozzáteszem, a szerződésük határozott, tehát B szóba sem kerülhetett. Ráadásul, később kiderült, hogy tévedésből egy régebbi verziót nyújtottam be, ami nem is igazán felelt meg a követelményeknek. Ennek ellenére megérkezett a papír.

Időközben a miénk lassan lejár(t). Észben tartottam, de nyomatékosításként küldtek még egy behívót, ami egyben igénylőlapként is szolgált.
Ez nekem új, eddig még nem láttam/hallottam hasonlóról.
Nem sok adatra voltak kíváncsiak, csak a jogi státuszra és arra, hogy dolgozik/tanul/eltartott-e a személy.

A benyújtáshoz szükséges doksik listája fenn van az interneten (igazolvány vagy útlevél, fotó, munkaszerződés).
Mivel már tapasztalat is van, megfelelően felvértezve indultunk a hivatalba. A biztonság kedvéért vittem a lakásbérleti szerződést és a Krankenkassa szerződést is. Ezekre aztán nem volt szükség.

A felhívásban az szerepelt, hogy a lejárat (júli.31) előtt kettő héttel szükséges a leadás. Mi, biztos ami hótziher, már június közepén benyújtottuk.
Majd következett a várakozás...
1,2,3 hét...
Aztán eltelt, még 2 és jött egy levél, miszerint rossz igazolványt küldtünk be. Ó, hogy szakadna az ügyintézőre egy mázsa szar!!! A rosszat csatolta, miközben a jót kukázta.
Hát, na... van még hova fejlődni itt is.

Persze, másnap ismét Gemeinde, irat ismét leadva.
A múlt héten jött az értesítés,  hogy 196.- frank ellenében átvehetjük.
Ma augusztus 12 van. Tegnap vettük át az újabb 5 éves igazolványt. Hét hetet vártunk rá.
Tehát, nem árt felkészülni, hogy a várakozási idő inkább több, mint kevesebb.
Akkor sincs baj, ha már lejárt az engedély és esetlegesen valamilyen hivatalos ügyünk van, mert a Gemeinde ad ki egy igazolást arról, hogy az ügyintézés folyamatban van, nem jogtalanul tartózkodunk az országban.

Meddig tart a tolerancia?

Régen írtam már munkahelyi dolgokról, hamarosan lesz egy "érdekes" cikk, de most van egy extrém esetünk.
Be kell valljam, hogy a párom és én teljesen különbözőek vagyunk a vezetés terén. Ebből jó sok konfliktus is volt már köztünk. Míg ő közvetlenebb, én mindig megtartom a három lépés távolságot, nem bratyizok.
De, nem én vagyok a főszereplő...
:)
A történet a következő:
Egyik kolléga kivette a nyári szabadságát. Ez így rendjén is van. Csakhogy annak lejárta után, az első munkanap reggel nem volt sehol. Néhány órás késéssel (vagy másnap? - már nem emlékszem) megérkezett a nejével (!) az építkezésre, hogy nekik családi problémáik vannak.
A családi problémát nem ecsetelem, de nem halt meg senki, nem született gyerek, és a meglévők is egészségesek, így - mint munkáltató - nem tudtunk mit kezdeni a dologgal.
Ráadásul olyan segítséget kértek, amiben nem állt módunk támogatást nyújtani.

Abban maradtunk, hogy kiveszi a maradék szabadságát, aminek egy részét az év végi leállásra kellett volna tartalékolni és megoldják a dolgot otthon.

Minden szabadság véges, az övé ismét eltelt, emberünk sehol.
Majd vagy három hét múlva jelentkezett, hogy akkor most jön.
Itt arra nem térek ki, hogy mi volt az én véleményem.

Eltelt az első hét, majd hazament a hétvégére. Ezzel sincs baj, hisz a munkahét hétfőtől péntekig tart. Hogy a hétvégét ki, mivel tölti, semmi közöm hozzá.
Akár minden hétvégén haza lehet menni, de hétfőn munkára alkalmas állapotban kell megjelenni a munkahelyen, a munkakezdés megkezdése előtt, legalább 10 perccel.

Eljött a hétfő, ember sehol.
Mintegy két órás késéssel "befutott".
Késett a vonat...
Most akkor hogyan tovább?

Selfie-gate

"Selfiegate" néven híresült el az eset, ami a Parlament épületében történt a napokban.
Az iroda egyik alkalmazottja erotikus képeket töltött fel magáról a saját közösségi oldalára, ráadásul a munkahelyéről.
Később kiderült, hogy a "hölgy" amatőr pornófilmekben is szerepelt, ami később elárasztotta a hálót, az újságírók hathatós munkájának köszönhetően.
:)
Az ügyben belső vizsgálat kezdődött.
Egyelőre nem tudják eldönteni, hogy ez mennyire képezi a privát szférát, illetve milyen hatással van/lesz a parlament "imidzsére".
:D

Eredeti cikk ITT   és ITT:

Magyar változat  ITT:

Amitől elborul az agyam...

...
van egy nagyon rossz szokásom (kinek nincs?).
Minden reggel elolvasom a vezető hírportálokat (de minek?).

Minap reggel azt olvastam, hogy Bajor Imre jobban van. Megörültem, hisz mindig is nagyon kedveltem. Bár, tudva lévő, hogy a betegsége túl sok jóval nem kecsegtet, a remény hal meg utoljára alapon, az ember bízott benne hogy esetleg jobbra fordul az állapota.
Nem így lett.
Délután bekapcsolva a gépemet, látom a vezető hírt: meghalt!
Borzasztó, hisz oly fiatal volt még.
:(

Ami ezek után következett, na, attól borult ki a bili nálam.
Akik ismernek tudják, hogy nem foglalkozom a politikával, mert sarkos véleményem van. Egy mondatban összefoglalva, az egyik 19, a másik meg egy híján 20. Tök mindegy, hogy kék, zöld, piros vagy épp narancs.
Hányok az összestől.

De! Amit a közszolgálati (királyi) TV művelt, az egyenesen felháborító.
Míg minden csatorna megemlékezett, áldozott néhány percet a műsoridejéből, hogy felelevenítsen néhány pillanatot Bajor életéből, addig a TV1 nem.
Többen szóvá is tették az internetes médiumokban, erre az első reakciójuk az volt, hogy:
" nem fért bele a műsoridőbe".
Másnap újraértelmezték az előző napot: ekkor már arról szólt a fáma, hogy "sokan meghalnak, ezért csak a Kossuth-díjasokról emlékeznek meg".
Persze, több sem kellett, néhány élelmes blogger ezt is csípőből cáfolta.
Hivatkozás Itt:

A következő jutott eszembe: idősebbek emlékeznek még az átkosra, a rendszerre és a Hofira is.
Fiatalabbaknak Hofiról: a stand-up egyik korai alakja, rendszerint rendszerellenese kabaréval jelentkezett.

Már akkor is volt annyi esze a vezetőknek, hogy alkalmazzák a "kenyeret és cirkuszt a népnek", már rég bevált elméletet.
Így volt:
Az emberek elmentek egy-egy előadásra, jókat röhögtek, hogy valaki megmondta a tutit, oszt másnap bementek a munkahelyre és dolgoztak tovább.
Egy felvétel itt:

Úgy látszik a mostani vezetőknek nincs ennyi eszük vagy hiányoztak a történelemóráról, vagy (azt fel sem merem tételezni), ennyire beképzeltek.

Hogy Bajor az ellenérdekelt táborba tartozott-e? Fogalmam sincs, mert ez a része az életének nem tartozik senki másra, csak rá.
Mi az ok?
Elég volt, hogy a nyíltan komcsi Farkasházyval bratyizott?
Vagy azért, mert politikai kabaréban szerepelt?
Vagy azért, mert a műsor az azóta ellenségnek minősített csatornán ment?

Szánalmas.
Nem tudom, hogy hova van még lejjebb a magyar közéletben.

Vujity Tvrtko-t idézem a saját FB profiljáról:
"Megérkezett a Magyar Televízió közleménye arról, hogy miért nem számoltak be a Híradóban a Magyar Televízió műsoraiban sikert sikerre halmozó, a Szomszédokban Oli Urat zseniálisan megformáló, rengeteg filmben és színházi darabban maradandót alkotó, több szakmai és állami díjjal elismert Bajor Imre haláláról. Többek között ezt írja a közlemény:
"Sajnálatos módon nagyon sok haláleset történik, mindről az esti 35 perces Híradó – érthető módon – nem tud beszámolni. A Híradó gyakorlata szerint, művészek esetében a Kossuth-díj az a „választóvonal”, amely esetben egy halálhír feltétlenül bekerül az összeállításba. Bajor Imre – noha több elismeréssel méltatták kiemelkedő munkásságát – nem volt Kossuth-díjas."
ÚJSÁGÍRÓKÉNT MÉLYSÉGESEN SZÉGYELLEM MAGAM!"

....

Megemlékezés ITT:
(15. perctől)

Bajor Imre!
Nyugodj békében!

Hogyan mondjam el neked?

... hogy vége, nem jövök többet.
Nem egyszerű téma sem otthon, sem itt.
Mai téma, a felmondás, és néhány hozzá kapcsolódó dolog.

Változnak az idők a szokások. Míg régen sokan az első munkahelyükről mentek nyugdíjba, addig ma már ez ritkaságszámba megy.

Nem /lenne/ olyan bonyolult a dolog, pláne ha a munkaszerződés tartalmazza a felmondás lehetőségeit/feltételeit. Ez azonban sok esetben nincs így, ilyenkor a Munka Törvénykönyve az irányadó.
Ha külföldre megyünk, nem árt előtte tájékozódni, megnézni a munkafeltételeket (munkaidő, szabadság, pihenőidő és a többi).

Sokszor állok értetlenül egy-egy hozzászólás előtt a közösségi oldalakon, hogy ilyen-olyan szemét a főnök, hogyan tudom otthagyni, nem fizettek ki, nem számolták el az óráim, stb.
Minap valaki a munkáltatótól írt egy bejegyzést, hogy segítséget kérjen, hogy aláírja-e a munkaszerződést.
Vicces volt.

Az itteni tapasztalataim alapján biztos vagyok abban, hogy egy nagyobb cégnél ezek a dolgok fehérek vagy feketék, nincs trükközés.
De nem minden cég állami vagy multi.
:)
Egy albán munkaadótól mentesen meg az Isten. Jót még nem hallottam róluk.

A magam részéről úgy gondolom, hogy sok esetben a munkavállaló is hibás egy-egy esetben. Lehet, hogy a hiányos nyelvtudás miatt már az elején félreértett dolgokat, a szerződést meg sem nézi, akár a halálos ítélete is lehetne. Utólag meg hova a reklamáció?
Pedig a felmondás oka sok esetben pont a munkaidővel, a munkakörülményekkel kapcsolatos.

A munkaszerződésről:
- ha egy hónapnál tovább tart a foglalkoztatás, mindenképp írásba kell foglalni. Kötelező elemek a személyes adatokon túl, a munkaidő, a bér, a munka leírása, ki fizeti az esetleges betegséget, felmondás. Figyelembe kell venni, hogy a MT. mellett Svájcban vannak úgynevezett ágazati megállapodások (kollektív szerződések), amik szabályozzák a munkafeltételeket. Nem árt ennek is utánanézni, mert nagy eltérések lehetnek egy-egy szakmában is. Sok esetben a munkaszerződés ezekre a megállapodásokra utal.

A próbaidő:
Általában egy, maximum 3 hónap. Egyéb megállapodás hiányában a felmondás a próbaidő alatt 7 nap.
Tehát NINCS olyan, hogy "nem tetszik a menyasszony" és lelépek. Olvastam ilyet is. :(

A munkaidőről:
Az átlagos munkaidő Svájcban 38,5 - 42,5 óra. A szabályozás szerint a heti munkaidő nem haladhatja meg a heti 45 órát. DE! Vannak kivételek, a már említett ágazati megegyezésben foglaltaknak megfelelően. Ezt is rögzíteni kell a munkaszerződésben, illetve azt is, hogy a túlóra milyen juttatást von maga után.

A 13.havi fizetés:
Ez is benne foglaltatik a szerződésben, sok esetben a munkáltató ennek összegét nem egyben fizeti, hanem elosztva havi szinten. (Külön soron szerepel a bérjegyzékben)
Ezen kívül még elképzelhető ilyen-olyan bónusz is (egyedi/egyéni megállapodás kérdése).

Felmondási idő:

A foglalkoztatás időtartama              Felmondási idő                           Felmondás napja            

Próbaidő alatt                                            7 nap                                     Minden nap

0-1 év                                                      30 nap                                    Ha a szerződés másképp nem                                                                                                                      rendelkezik, akkor a hónap utolsó                                                                                                                napja.

2-9 év                                                       2 hónap                                  u.a.

10 év vagy több                                         3 hónap                                  u.a


Felmondási védelem betegség esetén:
0-1 év között 30 nap, 2-5 év között 90 nap, e felett 180 nap védelem illeti a munkavállalót.

Felmondás utáni jogorvoslat:
Amennyiben valaki úgy gondolja, hogy jogtalanul mondtak fel neki, akkor azt írásban kell megtámadni, lehetőleg azonnal. Érdemes a szakszervezethez vagy tanácsadóhoz fordulni. Általában a betegséggel, terhességgel, szülési szabadsággal kapcsolatos jogsértések esetén van esélyünk.

Minden más esetben kevés.
Amit érdemes szem előtt tartani: minden egyéb hírteszteléssel szemben, sokkal kevesebb a jogorvoslati lehetőség, mint otthon.

Minden esetben olvassuk el alaposan a munkaszerződést, fordíttassuk le, és csak utána írjuk alá.

Ha úgy érezzük, hogy valami nem felel meg a szerződésben foglaltaknak, akkor tisztázzuk a főnökkel! Amennyiben ez nem vezet eredményre, akkor vannak olyan szervezetek, akik akár ingyenesen is képviselnek bennünket.
Minden esetben írásban tegyük meg a felmondást, a munkáltatónak címezve, vagy személyes átvétellel, vagy ajánlott levélben.

Mit írjunk? Nem kell cifrázni.

Arbeitnehmender)                                                    (Ort, Datum)

  

                                                                               (Arbeitgebender)

Kündigung

 Sehr geehrte Damen und Herren (allenfalls Name des direkten Vorgesetzten)

Ich kündige meinen Arbeitsvertrag vom (Ausstellungsdatum des Arbeitsvertrages einsetzen) per (Datum auf welches gekündigt wird).

 Besten Dank für Ihre Kenntnisnahme.

 Freundliche Grüsse

  

(Unterschrift)

 Végezetül: miért érdemes "tisztességesen" elválni?

A munkáltató minden esetben kiállít egy Arbeitszeugnis-t (tulajdonképpen referencia), amiben nem mindegy hogy mi van...

:)

Kiegészítések

Az elmúlt hónapban két olyan írás is megjelent, ami többeket érdekelt, sok kérdés jött és kaptam nagyon jó megjegyzéseket is.
Minden megjegyzést közzétettem, kivéve a gyalázkodókat.
:)
(Ezeket továbbra sem fogom megjelentetni.)

Nagyon örültem a hozzászólásoknak, a pontosításoknak és a saját történetnek is.
Egy dologra szeretném felhívni a figyelmet:

A blog magánjellegű, így sokszor csak érintek témákat és bemásolom az oda vonatkozó hivatalos tájékoztatás linkjét.
Vannak olyan kérdések, amiket magam nem tapasztaltam meg (ilyen az állampolgárság kérdése), de vannak olyan ügyek, amik kantononként/városonként/önkormányzatokként/személyekként eltérnek, így nem szentírás a saját tapasztalatom (ahogy a főoldalon is olvasható).

A járulékokkal, adókkal foglalkozó cikkhez egy nagyon jó kiegészítést írt valaki, amit tisztelettel megköszönök.
A hozzászólás írója kissé megrótt, miszerint az írás pontatlan...

Hogy a cikk miért nem tért ki teljes részletességgel a témára?

Egyrészt, az olvasóim nem csak Svájcból kerülnek ki, így őket valószínűleg csak a számok, a végeredmény érdekli (az összehasonlítás miatt).

Másrészt, (valóban) annyiféle variáció van, hogy annak részletezése meglehetősen unalmassá tette volna a cikket, ezért csak a fő számokra tértem ki.
Ez gyakorlatilag úgy nézett ki, hogy megkértem néhány ismerősömet, hogy másolják ki a saját bérpapírjukból, hogy milyen tételeket fizetnek, és ebből szedtem ki a "lényeget". Az itteni bérszámfejtés jóval bonyolultabb/összetettebb, mint az otthoni. :(

Harmadrészt,  - hogy könnyebb legyen átültetni a magyar valóságból -, nem (mindig) hiteles fordításban írok egy-egy kifejezést, hanem "konvertálom" azt.
Így talán könnyebb megérteni annak is, aki nem szakember (szerintem, belőlük van a több).
Kérem, ezt nézzétek el nekem.
:)

Továbbra is írjátok meg a ti tapasztalataitokat, azt hiszem nagyképűség nélkül mondhatom, hogy elég széles az olvasótábor, hasznos lehet minden információ.

Szép napot kívánok nektek!

Pillanatok

Lehetett volna az írás címe: "elképzelt riport...", de nem elképzelt, a történet valós.

Jelenet 1./
Helyszín: Magyarország, megyeközpont (város - 100 ezres lakosság), központi buszpályaudvar
A történet játszódik nyáron, várakozva egy helyi buszra.
Gyerek:
- Anya, hány óra?
Anya:
- 15.45
Gyerek:
- Akkor, mindjárt jön a busz.
Anya:
- Már csak 5 perc (anya mosolyog).
Idő telik, 15.50.
Busz sehol.
Gyerek:
- Hol van már az a busz?
Anya:
-Nem tudom, de biztos jön mindjárt.
(Csend, tik-tak, tik-tak. Ketyeg a belső óra.)
16.15
Gyerek:
- Hol van már az a k@rva busz?
Anya:
..... talán kimarad? Majd jön a következő.
(egy óra múlva).

Jelenet 2./
Helyszín: Svájc, falu (1700 lakos), vasúti megállóhely.
A történet játszódik nyáron, napjainkban.

Gyerek:
- Anya, hány óra? 
Anya:
- 15.45
Gyerek:
- Akkor, mindjárt jön a vonat.
Anya:
- Már csak 5 perc (anya mosolyog).
Idő telik, 15.50.
Vonat sehol.
15.51
Gyerek:
- Hol van már az a vonat?
Anya:
-Nem tudom, de biztos jön mindjárt.
(Csend, tik-tak, tik-tak. Ketyeg a belső óra)
15.52
Gyerek:
- Hol van már az a k@rva vonat?
15.53-kor befut a vonat...

Nos, míg az előző jelenet elég sokszor eljátszódott amíg otthon éltünk, utóbbi (3 perc késés) ritkaságszáma megy itt.
A helyzet azóta sem változott otthon, cikk ITT:
:(

Mosolyfakasztó

Vasárnap lévén, semmi komolyság...
:D
Tegnap nézelődtem egy ismert hirdetési felületen, és a kiemelt (fizetős) hirdetések között találtam.

Hát nem tudom.
Ha nekem lenne egy 135 ezret érő Bentley-m, nem biztos, hogy Matyó- mintás szőnyeget tennék bele.
De mint tudjuk, kinek a pap, kinek a papné.
:D

Kettős mérce?

Mostanában hangzatos kifejezés.
Én jobban szeretem ezt: Quod licet Iovi non licet bovi. 
Magyarul: amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek.

Előrebocsátom, hogy jelen írással nem kívánok lobbizni a szabályok be nem tartása, a mások semmibe vétele ellen, de egy kis (szokásos) fricskát nem tudok kihagyni a helyiekkel szemben. És azért csak ma, mert tegnap nemzeti ünnepük volt.
:)

Nemrégiben kis vita alakult ki a parkolási mizériánkkal kapcsolatban a blogon. Természetesen, privát levelet is kaptam, amiben rosszallását fejezte ki valaki.
Azzal érvelt, hogy nekem be kell tartani a helyi törvényeket, és szabályozásokat, vagy húzzak a vérbe.
Ok.
Az ember igyekszik, de vannak olyan körülmények, amik megakadályozzák, nem szándékosan vét a szabályok ellen.
Azt sem mondom, hogy ez nem zavar, vagy nem okoz némi fejfájást (nem véletlenül keresem új otthonunkat).
DE!
Ha nekem be kell tartani a szabályokat, akkor másoknak is. Ugye?
Nemre, fajra, nemzeti hovatartozásra nélkül.

Erősíts meg, hogy így van!
............
Akkor, hogy lehet ez?

Megmagyarázom. 
A fotón a garázsból a házakhoz tartozó folyosó látható, amin keresztül a mélygarázsból a saját alagsorunkba juthatunk.
Ahogy látod, a fal mellett pihen két (!) fűnyíró.
A fűnyírók a szomszédhoz tartoznak. Az övé az egyes számú ház, de mivel a sorház 4 elemből áll, ez azt jelenti, hogy a másik három lakónak el kell oldalazni mellette.
Ezzel nem is lenne baj, ha x ok miatt csak néhány napig lennének ott.
Már több mint egy hónapja, talán kettő is, ott állnak, ami ha szatyrokat cipel valaki, akkor akadályoztatva van. Ha 2 méter széles lenne a folyosó, még zavaró sem lenne, de ahogy látszik, van vagy 1,20 m. Abból fele szerszám, szóval nem sok marad.

Megjegyzem, a mélygarázsban van külön tároló a kerékpároknak, motoroknak, kacatoknak. Arról nem is beszélve, hogy a házak alagsorában van saját pincerész, tehát ha nem akarja a közösben tárolni azokat, akkor a sajátjában is megoldhatja. 

A másik fotón a magyar származású szomszéd motorja látható a távolban. Bár, ő az utolsó a sorban, így az senkit nem zavar, hogy az ajtaja előtt áll.
De minek? Ha van kijelölt tároló.

Hm.
Most nekem is cetlit kellene írnom?

Nem teszem, mert kialakult helyzettel nem igazán foglalkozom, csak akkor zavar, ha bevásárolok. Olyankor felemlegetem a család le,- és felmenőit, de mire végzek már nem foglalkozom a problémával, fel sem merül bennem, hogy keressek egy papírt, meg egy tollat.

Érdemes lenne?

:D

P.S: a házban a nemzeti hovatartozás így alakul:

1. 100 % svájci
2. 100 % Auslander (mi) :)
3. 100 % svájci
4. 100% magyar születésű, de lélekben és papírban is svájci. :D

P.S/1 : bocsánat a vacak minőségért, de a pinyóban nem túl jók a fényviszonyok.