2018. március 24.

2018. március 23.

Ez aranyos...

Kis kedvcsináló a hétvégére. Igaz, hogy nem Svájcban, de egy svájcitól.
Nézzétek meg ITT:


2018. március 21.

Hogyan "jöttem le" az internetről?

Múltkor azt olvastam egy "híres" ember posztjában, hogy mekkora paraszt az, aki azt mondja, hogy felmegyek a netre. Nem tudom. A mai világban, amikor jönnek-mennek a szlengek, meg a külföldi kifejezések, miért baj ez? Az rendben van, hogy lejöttem a szerről?
:)
No, de sebaj.
Ezzel az írással magam ellen is beszélek, hisz gyakorlatilag azt mondom, hogy ne olvass tovább!
Persze, ez sem ilyen egyszerű... és ki vagyok én, hogy tanácsokat osztogassak? Azért azt elmondom, hogy mit gondolok és hogyan jutottam el odáig, hogy "nem kell mindig kaviár", akarom mondani internet.
Apropó, megvan a sorozat?
:D
(Ezt még azelőtt kezdtem el írni, mielőtt a főszereplőt alakító Sigfried Rauch elhunyt.)



Nem is tudom pontosan, hogy mikor indult az őrület... ha elő kellene halászni első emlékeim, akkor talán még a kezdetleges közösségi oldalak, az első műveltségi játékok voltak, amik magukkal ragadtak. Bizony, fenn voltam a myvip (talán így hívták), később meg az iwiw oldalán is. Aztán ahogy "nyílt a világ", mentek ezek a kukába és átvettük a nagy amerikai arckönyvet.
Emlékszem, akkor azt mondták, hogy aki nincs fenn, az nem is él.
Hát, ezzel tudnék vitatkozni, annak ellenére, hogy én is felhasználó vagyok. Ha azzal a 90 ismerőssel lehet dicsekedni... Igaz, nem tartozom azok közé, akik lépten-nyomom jelölgetnek, vagy visszaigazolnak.

Egyszer megkérdeztem a barátnőmet, hogy a túróba van neki közel 2 ezer ismerőse. Erre csak annyit mondott, hogy ő mindenkit visszajelöl, nehogy sértődés legyen belőle. Ez is egy álláspont. Én nem így vagyok vele, sőt...
Akivel megszakad a kapcsolat, azt előbb-utóbb törlöm. És azokat sem feltétlen jelölöm vissza, akik ismerősnek jelölnek, csak azért mert egyszer közösen vártunk az orvosi rendelőben, és váltottunk két mondatot. Nekem ez kevés.

Aztán ott vannak a különböző portálok, akik valamilyen szál mentén kapcsolnak össze embereket. Ha jól emlékszem, akkor kezdtek szaporodni, miután már elköltöztünk Magyarországról.
Akkor nekem egyfajta kapocs is volt, hogy ne szakadjak el teljesen és új ismerősöket gyűjtsek szerte a világban. Volt olyan oldal, ami jól kinőtte magát, volt ahol még admin is voltam. :)

Nem volt semmi, egyszerre többet is olvastam. Nélkülük nem indult a reggel. Első dolgom volt megnézni a friss bejegyzéseket, amit aztán jól meg/kibeszéltünk.
Hú, de rég volt. Remek kis társaság jött össze. Vannak, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot.
Aztán persze jöttek a trollok, akik igyekeztek meghekkelni vagy a társaságot, vagy az egész írást.
Kár érte.
Ezek után indultak a privát blogok. Ott is találtam néhány kedvemre valót, amit szívesen olvastam. Így kaptam kedvet, hogy írjak egy sajátot is. Ahogy telik-múlik az idő ez is lassul. Egyrészt már nagyon nehéz olyan témát találni, ami másokat is érdekel, másrészt egyre kevesebb az időm.

Aztán ott vannak a hírportálok, amiknek a számát sem lehet tudni. Régebben azzal kezdtem a napot, hogy innen is, onnan is olvastam cikkeket. Így azért megmaradt az arany középút és valahol a kettő között volt az igazság.

Persze, ma már az internet sem hat az újdonság erejével, nehezebb új dolgot kitalálni, ami tömegeket ránt magával. A legutolsó, amit még lekövettem az a vlog volt.
Bevallom, nekem nem jönnek be. Lehet, öregszem.
Azért van pár utazós, amibe néha-néha belenézek.
Remélem nem sértek meg senkit, de egy picit olyan sufni-tuningos celebkedésnek tartom.
:)

Aztán talán a bőség zavara, vagy a sok álinformáció miatt az érdeklődésem egyre csökkent, és azon kaptam magam, hogy az internetet csak és kizárólag arra használom, ami szükséges. Nem akadok el oldalakon, nem nyitok meg érdektelen, ugyanakkor figyelemfelkeltő címmel ellátott cikkeket.

Először a Facebookot butítottam le. Töröltem azokat, akik hosszú ideje nem jelentkeztek, vagy egyszerűen megszakadt a kapcsolat velük. Tiltottam azokat, akik egész életüket itt töltik és naponta osztanak meg olyan híreket, amik nem érdekelnek, vagy öncélúak.
Jaj, van egy jó sztorim: volt egy ismerősöm, aki néhány éve kiposztolta egy hírhajhász blog bejegyzését, miszerint egy híres ember meghalt. Mondjuk fogalmam sincs, hogy ennek mi értelme. Ha valaki eltávozik az élők sorából, egy pillanat és mindenhol olvasható, felesleges osztogatni.
No, mindegy. Ismerőst ismerősei felvilágosították, hogy a nevezett nagyon jó egészségi állapotnak örvend. Talán egy év sem telt el, ugyanez az ismerős megint kitett egy hasonló bejegyzést, miszerint ugyanez az ember meghalt. Utánanéztem. Szerencsére nyomorultnak semmi baja (azóta is él), és megkérdeztem a hölgyet, hogy "már megint meghalt?". Megsértődött.
:)
Aztán azokat is ignoráltam, aki szintén napi több bejegyzésben ecsetelik, hogy mit csinálnak épp.
Szintén tiltásra kerültek, akik politikai elkötelezettségük mellett tesznek hitet. Ezzel tulajdonképp még semmi bajom nem lenne, bár én magánügynek tartom mindenki politikai meggyőződését, elhivatottságát.
Az viszont felháborít, hogy egy bejegyzésben, vagy kommentben habzó szájjal degradálják le azokat, akik másképp gondolkodnak, vagy mást preferálnak. Itt szívesen megkérdezném, hogy ezen nem gondolkodik az illető.
(Azóta megtettem. Nem meglepő módon pont azok nem ragáltak, akiket illet. Illetve született egy ellenposzt is.)
Volt olyan ismerősöm, akinek felhívtam erre a figyelmét. Erre csak annyi volt a válasz, hogy akkor ezek szerint én a másik oldalon állok és akkor nincs helyem az ismerősei között és azzal a mozdulattal törölt is.
Vagy a másik, akinek aranyköpését soha nem fogom elfelejteni. "Én nem gyűlölködök, csak azokat gyűlölöm, akik gyűlölködnek"... LOL.
A pohár ott telt be. amikor egyik ismerős berakott egy csoportba, akik egy politikai irányt és személyt támogatnak... már bocs, de szeretném eldönteni, hogy egyáltalán támogatok-e valakit, és akarok-e azonosulni másokkal (!!!), urambocsá szeretnék-e bármilyen csoport tagja lenni. NEM!

Következő kör az "életszépítők", vagy a 21. század prófétáinak (motivációs trénerek) megosztói, akik naponta töltenek fel mindenféle életbölcseletet... miközben a lelkük olyan fekete, mint az a bizonyos lyuk a világegyetemben. Lehet, hogy azt hiszik, hogy ezzel jobb lesz? Vagy kompenzálnak?
Persze tudom, hogy van olyan réteg, akiknek minden hülyeséget el lehet adni....
Válótársakat nézte valaki? (Nekem bejött).
Aki meg tudja nézni (RTL Most), annak ajánlom a II. évad 3 epizódját, 16.32-től.

- Terapeuta:
.... a testetek fog beszélni a gondolataitok helyett. A kau.csing tudománya erre rengeteg bevett eszközt ismer. Metakommunikációs, nonverbális játékokat fogunk kipróbálni...
- Tamara: Nagyon jó lesz!
- Dávid: És, bocsánat! Ezek a jétékizék mennyibe fognak kerülni?
- Tamara: Ó, bocsánat!
- Terapeuta: Nem, nem, nem. Ez nagyon fontos kérdés. 90 ezer forint. Óránként.
- Dávid: ...90 ezer... magyar forint.. óránként...
- Terapeuta: Természetesen, kettőtöknek.
- Tamara: Dávid!!!
- Dávid: Áh, úgy sokkal jobb.
- Terapeuta: Nem, Tamara, hadd magyarázzam meg! Ez a pénz ez nem miattam kell...
- Dávid: Nem?
- Terapeuta: Nem. Hanem miattad. Nem becsüljük meg azt, amire nem áldozunk, Ez az összeg biztosítja azt, hogy a pácienseim komolyan vegyék a kezelést. No, kezdhetjük?
- Tamara: Igen.
- Terapeuta: Jó, most fél 12 van. Nagyon nagy szerencsétek van, ma 4 óráig ráérek.
- Dávid: 4-ig? Jó. Akkor egy pillanat, mindjárt visszajövök, csak veszek fel jelzálogot a házra.

Hatalmas.
:D
A következő, ami kiverte nálam a biztosítékot, az az üzenőfalra írt köszöntés, ennek még durvább formája a csoportos köszöntés.
Ettől a falnak megyek, ezért inkább nem publikus a születési dátumom. Tudod mi a vicc?
Az ismerősök 95 %-nak fel sem tűnik, hogy míg ő szívesen veszi a privát üzenetben megküldött köszöntést, ő soha nem ír vissza. Fel sem tűnik, hogy a levelesládájában minden évben csak az én üzenetem olvassa.
:D
Ennyire nem figyelünk egymásra. :(

Nos, azt hiszem minden jellemzőt leírtam, amivel a saját oldalamon találkoztam.
Mit tehet az ember ilyenkor?
Jellemzően próbálja figyelmen kívül hagyni, és csak azzal foglalkozni, ami valóban érdekel az ismerőseim publikálása között. De! Ezzel a 90 ismerőssel is kezelhetetlenné vált az oldal a sok szeméttől, és nem vagyok hajlandó órákig nézegetni.
Ekkor jött a drasztikusabb megoldás, az ignorálás.
Persze rájöttem, hogy ez a tiltás dolog sem jó (majd felterjesztem "Cukkerbergnek"), mert így azokat a bejegyzéseiket sem látom, amikre kíváncsi lennék. :(

Ahogy teltek-múltak az évek, több blog bezárt/megszűnt/elérte az érdektelenség, így lemorzsolódtak.
Aztán voltak olyan nagyobb oldalak, amik átalakultak és nem kedvemre, így azok látogatása is egyre ritkábbá vált.
Sőt, ha esetleg mégis felkerestem, akkor is inkább kötekedéssel találtam magam szemben, mint építő jellegű beszélgetéssel, azért elvágtam ezt a fonalat is.
Mondjak valamit?
Nem hiányzik.

Persze, hazudnék ha azt írnám, hogy nem használom a netet. Dehogynem.
Csak lényeges dolgokra.
Az ismerőseimet próbáltam visszaszoktatni komment helyett a személyes üzenetre.
Több, kevesebb sikerrel.
Ti mit gondoltok erről?
Mi a tapasztalatotok?





2018. március 20.

Tárgyalás, percről percre

Mint minden országnak, Svájcnak is van olyan bűnügye, ami megrázta a társadalmat. Eddig talán a magyar állatorvos által elkövetett gyilkosságnak volt olyan nagy hírértéke, mint a 2015 decemberében elkövetett kivégzésnek.  
A nyomozás sikerrel zárult, és a héten pont került az ügy végére.

Előzmények: egy 33 éves fiatalember brutálisan meggyilkolt négy embert két faluval arrébb, majd felgyújtotta a házat. Már akkor nagyon megdöbbentette a társadalmat, hisz viszonylag ritkán történik ilyen. A széleskörű nyomozás során felderítették a körülményeket.
A Thomas N-ként nevezett ember foglyul ejtette az akkor 48 éves háziasszonyt, idősebb fiát és annak barátnőjét, valamint a kisebb fiút is, aki csak 13 éves volt. Megkötözte őket, majd az asszonyt megfenyegette/megzsarolta és pénzt követlet tőle.  A nő elment a bankba és felvett 10 ezer frankot és ezer eurót. Amikor visszament a házba, átvágta az áldozatok nyakát. A nyomozás adatai szerint a kisebbik fiút brutális módon, szexuálisan is bántalmazta. Ezt a cselekményt le is filmezte.
(Visszatérve, egy személyes megjegyzés: azt nem értem, hogy miért nem lehet nevén nevezni az elkövetőt, szánalmas ilyen esetben az ő személyiségi jogaira hivatkozni. Ugyanakkor a sértettek neve kikerült. Nekik nincsenek jogai? Bosszantó.)

A házkutatás során elképesztő mennyiségű pedofil anyagot találtak a lakásán, és arra utaló nyomokat is felfedeztek, hogy további cselekményeket tervezett.
Ennek okán az ügyészség most többszörös gyilkossággal, zsarolással, többszörös személyes szabadság megsértésével, túszejtéssel, kiskorú ellen elkövetett szexuális erőszakkal, szexuális zaklatással, gyújtogatással és más bűncselekmények előkészítésével vádolják.
Előzetesen négy napra tervezték a tárgyalást, mely a múlt héten kezdődött.
Menet közben kiderült, hogy az ügyész életfogytig tartó szabadságvesztést kér a vádlottra, a védő szeretné ezt 18 évre csökkenteni.

Ahogy írtam, nagy volt az érdeklődés a média részéről is, 65 újságíró kért előzetes regisztrációt.

Kép: Keystone/Walter Bieri

Reggel 8-kor, a szokásos formában megkezdődött a tárgyalás. Elmondták a vádlottnak a különböző jogait, majd az igazságügyi pszichiáter szakértők meghallgatásával folytatódott az ülés.
Egy német pszichiáter megállapította, hogy az embernek 106 az IQ-ja, ami normálisnak mondható, nem használ drogokat és nem alkoholista. Véleménye szerint nem bizonyítható, hogy rossz szociális körülményei lettek volna gyermekkorában, nem értékeli őt pszichiátriai betegnek.
Ugyanakkor apja korai halála rossz hatással lehetett fejlődésére, mert érzelmileg próbálta őt pótolni édesanyja oldalán. Vizsgálatai arra engednek következtetni, hogy a vádlott pedofil és személyiségzavara van.
Az elkövető analizálása után rátér a cselekmény elemzésére is. Több érdekes megjegyzést tesz, miszerint a gyilkos dominanciára törekedett, amit az is megerősít, hogy ismerte az áldozatokat. Feltételezi, hogy a cselekmény végrehajtásakor egy szadista elem is felmerült, azt a vádlott tagadta.
Majd hosszasan beszélt a visszaesés kockázatáról és a lehetséges kezelési lehetőségekről.

Ezután következett a második pszichiáter meghallgatása, aki néhány ponton megkérdőjelezte kollégája megállapításait.  Szerinte a cselekmény nélkül kell megítélni a személyiséget.
A vádlott átlag feletti intelligenciával rendelkezik, ugyanakkor "énközpontú", befeleforduló.
Kicsi az empátiakészsége, nárcisztikus vonásokkal rendelkezik. Fontos számára a külsőség, ehhez hozzá tartozik a jó munka is. Kitartó és pontos.
Ugyanakkor, ha egy tervet nem sikerült végrehajtani, akkor magába fordult és a saját világában él.
A szakértő szerint a vádlott pedofil és homoszexuális.
Kijelentette, hogy a mentális rendellenesség nem magyarázza meg a cselekményt.
A szakértő abban egyetértett az előzővel, hogy magas a visszaesés kockázata, és talán 10 év is kell a megfelelő terápiához, amit erre szakosodott intézményben vagy a büntetésvégrehajtási intézményben kell végrehajtani.

Délután a bíró az elkövetőhöz intézett kérdéseket. többek között megkérdezte, hogy érzi magát, és mi a munkája...

Kép: Keystone/Sibylle Heusser

A vádlott válaszol, hogy a körülményekhez képest megvan és munkanélküli. Arra a kérdésre, hogy látogatja-e valaki, azt mondja, hogy csak az anyja, más nem.
Továbbá érdeklődött a napi rutinja felől. A férfi reggel fél 6-kor kel, kitakarítja a celláját, majd reggelizik. Utána "munkába megy". Egy műhelyben végez csomagolási munkát. Szeretne továbbtanulni, ezért könyveket rendelt.
A tárgyalást vezető bíró megkérdezte a szexuális irányultságát is. Erre a válasz annyi volt, hogy pedofil.
Hozzáteszi, hogy sokáig nem volt életcélja, de ha tehetné akkor támogatná az édesanyját. Valamint szégyellte magát, amikor az anyja először meglátogatta. Bízik benne, hogy a pedofília gyógyítható.
Elmondja, hogy amikor nem tudott gyermekpornót nézni, akkor rosszul érezte magát, nyugtalan volt. Annak ellenére, hogy tudta, ez nem helyes.
A bíró megkérdezte, hogy miért nem kért segítséget, ha tudatában volt, hogy ez nem normális?
Félelem és szégyenérzet miatt. - volt a válasz.
A következő kérdésben arra kellett válaszolnia, hogy focizni is amiatt kezdett-e, hogy ott gyerekek közelében lehet? Erre határozott nemmel felelt. Állítása szerint a pedofília nem játszott szerepet ebben, csak nagyon szeretett focizni.
N. ismét szabad szeretne lenni, szívesen ülne egy kandalló előtt egy kutyával, egy pohár borral a kezében. Szeretne a társadalom hasznos tagja lenni, és bízik benne, hogy a terápia segít.
Miért kellett ezeket a cselekményeket elkövetni?- volt a következő kérdés.
- Ez egy nehéz kérdés. - felelte az elkövető, majd hosszan hallgatott.
Állítása szerint első körben csak pénzt akart szerezni és ebből lett aztán a túszejtés, zsarolás. A többi pedig jött magától...
Ekkor a bíró megkérdezte, hogy 11 ezer frankért négy embernek kellett meghalnia?
N, a vádlott szerint ez beteges, embertelen. Normális ember nem tesz ilyet.
"Azt gondoltam, hogy ez csak egy illúzió, semmi sem igaz."

Az áldozatok nem küzdöttek. Azért választotta a kést, mert azt gondolta, hogy ez a legegyszerűbb és a legfájdalommentesebb.
Az adott szituációban nem tudott döntést hozni, két út állt előtte: ölni vagy elmenni.
A bíró további kérdésére nem tudott válaszolni, miszerint megölte volna-e a szomszédot, ha az épp betoppan. Azt felelte, hogy lehetséges.
Következő kérdése azt volt, hogyan érezte magát, miután elhagyta a házat? N. csak annyit felelt, hogy üresen.
Arra vonatkozóan nemmel válaszolt,  hogy tervezett-e valamit még két másik fiú ellen, akiket megfigyelt. A válasz ismét nem volt, de azt elismerte, hogy figyelte őket és feljegyzéseket is készített.

Ugyanakkor a rendőrök találtak egy hátizsákot, amiben egy hasonló cselekményhez voltak eszközök bekészítve. Erre csak annyit mondott,  hogy azt csak ott volt, nem csinált vele semmit.
Azt mondta, hogy a cselekmény után ugyan feszült volt, de voltak olyan napjai, amikor ki tudta kapcsolni a gondolatait és eszébe sem jutott, hogy mit követett el.

A pornográfiával kapcsolatos vádakat elismerte, és megkönnyebbült, amikor letartóztatták.
A meghallgatás ezen részén annyit mondott, hogy nagyon sajnálja a történteket.
Ekkor a bíró felkéri, hogy nézze meg kik ülnek az első sorban, nézze meg az áldozatot hozzátartozóit. N. eleget tesz ennek, és hátrafordul. Majd megkérdezi, hogy egyáltalán van fogalma arról, hogy mit okozott ezeknek a családoknak?
El sem tudom képzelni. - jött a válasz.
A következő kérdés arra vonatkozott, hogyan lehetséges, van-e magyarázat, hogy az addig büntetlen előéletű ember egy ilyen súlyos dolgot tesz?
Erre N. nem tudott válaszolni.
Minden szem önre szegeződik. Hogy éli ezt meg? - ez volt a bíróság következő kérdése.
Nem élvezem. Szégyenletes. Jó lenne, ha vége lenne, de tudom, hogy az egyeten dolog, amit tehetek, hogy válaszolok a kérdésekre. Mindegy, mennyire fáj. Megérdemeltem a letartóztatást.- mondta N.
Nehéz ilyen cselekedettel börtönben lenni, sokan nem szeretnek, de megérdemlem.- folytatta.
Mi a hozzáállása az élethez és a halálhoz?- jött a következő kérdés.
Az élet valami szép, amire figyelni kell. Korábban másképp láttam, és voltam a gazember, aki soha sem elégedett.
A bíró megkérdezte, hogy mit szól ahhoz a kijelentéséhez, hogy sokan megérdemlik a halálbüntetést.
N. nagyjából egyetértett vele.
Van- e még valami, amit elmondana?
Nincs, mindent elmondtam. - válaszolta,
Arra a kérdésre, hogy milyen büntetést adna magának, nem tudott válaszolni.
A következő kérdést a kerületi bíró tette fel, ami arra irányult, hogy miért nem akart részt venni az eset helyszíni rekonstruktuálásán.
Erre annyit mondott, hogy " hogyha nem szükséges, akkor nem akarom. Nem akartam a házat sem a képeket többé látni. De kész lettem volna, hogyha így tovább segíthettem volna."

Nagyjából ennyiben merültek ki az első nap eseményei. Az ezt követő napokban további meghallgatások következtek.
Ahogy olvastam a különböző beszámolókat, N. nem igazából tanúsított megbánást. Illetve azt mondta, amit hallani akartak, ugyanakkor a viselkedése nem ezt támasztotta alá.

Pénteken már az ítélet is megszületett, amely életfogytig tartó szabadságvesztést szabott ki rá, a megfelelő terápiás kezeléssel együtt. A bíróság megalapozottnak találta a vádat gyilkosság, zsarolás, kényszerítés, személyes szabadság megsértése, fogva tartás, pornográf tartalmak birtoklása, gyújtogatás, hamisítás, és más egyéb bűncselekmények tárgyában.

Ezen felül meg kellene fizetnie 525 ezer frank perköltséget, 750 ezer frank kártérítést, ügyvédi költséget. Mivel az elkövető vagyontalan, így ez az adófizetők pénzéből kerül kiegyenlítésre. Nem beszélve arról, hogy a fogvatartás költségei mintegy 14 millió frankot fognak kitenni.
Beleolvastam a kommentekbe is, sokan említik a halálbüntetést, mint megfelelő intzékedést az életfogytig tartó szabadságvesztéssel szemben.

Ti mit gondoltok az esetről?





2018. március 11.

Lo & Leduc


Bevallom őszintén, hogy gyakran vagyok bajban, ha új témáról szeretnék írni. Már annyi minden szóba került, hogy vadásznom kell az új témákra.
Ma "lőttem" egyet. Eddig nem esett szó a svájci könnyűzenéről. Pedig van.
Hozzá kell tenni, hogy talán nem bővelkednek annyi "sztárban", mint mi (jobb is nekik). Igaz, azt az egy, akit mindenki ismer, az tényleg nagyon jó volt. A maga idejében, valamikor a '90-es években, ha nem csal az emlékezetem.
Ha valaki nincs ott a témában, annak elárulom, hogy DJ Boboról van szó, aki tényleg világranglistás volt. Hozzá kell tenni, hogy ehhez az is kellett, hogy angolul énekeljen. Egy kis retró ITT:
:)



Nem tudom, hogy vagytok vele, ha autóban ültök... Valami eszközről hallgatjátok a kiválasztott zenéket, vagy csak a rádió szól?
Én az utóbbit teszem, ott is vagy az Energye vagy az Aargovia Hitmix szól.
Aztán sorra jönnek, jellemzően az amerikai zenék. A napokban felkaptam a fejem.
Már az első taktusok után furcsa hangzása volt, de amint szöveg is lett, már azonosítható volt, hogy svájci az előadó. A hazaiakkal sem vagyok képben, az itteniekkel pláne nem. Így aztán "google a barátom" és rácuppantam a témára.

Rögtön találtam egy cikket, ami az elmúlt év első félévének termését boncolgatja.
Sajnálatos módon egyetlen svájci dal sem fért bele a Top 10-be.
A fenti időszak legrosszabb napja május 28. volt, amikor az első svájci dal a lista 96. helyén volt található.
Az újság szerint a svájci dalok mindig is nehézségekkel küzdöttek, de ez az utóbbi években még jobban szembetűnik a negatív tendencia. Ugyanakkor az albumok eladási számai nem olyan rosszak.
A szakértő a gyászos eredményt annak tudja be, hogy 2014 óta másként számítják az eredményességet, valamint a Svájcban piacvezető Spotifynek nincs svájci platformja. Nehezményezi, hogy az Apple Music sem ajánlja fel a helyi zenét, de a rádiók is egyre kevesebb hazai előadó dalát adják le.

Ez egyébként érdekes ellentét a magyar viszonyokkal szemben, mert amikor átlépem a határt és adót keresek, alig találok olyat, ahol számomra hallgatható zene szól. Persze, ez csak az én megjegyzésem. Ahogy mondtam, nem rajongok a magyar popzenéért (sem).
A szerény hallgatottságot sem feltétlen annak tudnám be, hogy nem elérhetőek ezek az előadók, hanem annak, hogy legtöbbjük svájci németül énekel, amit nem mondanék éppen előnynek.

A betelepültek egy része (albánok, szerbek) a sajátjaikat részesítik előnyben. Attól függetlenül, hogy rég ebben az országban élnek, teljesen képben vannak a saját, otthoni előadóikkal.
A másik érdekesség, hogy a bevándorlók egy része pedig visszatért a gyökereihez. Itt érdemes megemlíteni például azt a fiút, aki Kolumbiából származik, latin zenei alapokra, spanyolul énekel.
Loco Escrito egyik legnépszerűbb dala ITT hallgatható.

Az egyik szintén népszerű alakulat a  Lo & Leduc, két berni fiúból áll (Lorenz Häberli és Luc Oggier), akik 2005 éve vannak a köztudatban és 2015-ben a svájci Music Awardson két díjat is nyertek. Őket hallottam épp. :)
Az egyik legtöbbet játszott számuk ITT elérhető, egy másik pedig ITT.
Ők dialektusban nyomják, németeseknek kifejezetten ajánlom. :)

Aztán a teljesség igénye nélkül: itt van még a From Kid nevű formáció, Pablo Nuovelle, Missue, Cristallin, Jas Crw, Domi Chansorn, The Bullet, Nemo.

Azt hiszem, hogy ezt a témát is kimerítettük, szép vasárnapot!
:)