Ízlések és pofonok

Azt gondolom, hogy az nem vita tárgya, hogy a divat változik. Ez kihat az öltözködésen túl a lakhatásunkra, az építkezésre, a berendezésre.
Amikor építkeztünk, a divatot megelőzve egy mediterrán házat szerettem volna, ezt aztán az építésügyi hatóság egy határozott nemmel húzta keresztül, mondván nem illik az épület az utcaképbe.
Lehet, ha várunk egy évet, semmi gond nem lett volna, mert akkor kezdtek gombamód szaporodni az ilyen típusú lakóházak.

Újratervezés után egy szintén újszerű tervvel próbálkoztunk, ez már gond nélkül átment. Mivel a terv sok faanyagot tartalmazott, ezért szóba sem jött lehetőségként, hogy valami extrém színt válasszunk neki. Nagyon jól mutatott a sötétre pácolt fa a fehérrel.

Manapság már mindenféle színben pompázhatnak a házak, most az új épületeken sokszor látok mogyoró színt. Persze nem árt, ha a szín megy az épület stílusához.

Svájcban eddig nem sok szabályozással találkoztam, néha meglepően más stílusú, méretű házak kerülnek egymás mellé.

Meg is lepődtem, amikor egy cikket olvastam arról, hogy a frissen felújított ház esetében az önkormányzat arra kötelezte a tulajdonosokat, hogy fessék át, mert nem felelt meg a színe.
Ha a képet nézzük, akkor valóban egy kicsit kilóg, mert az összes körülötte álló épület szürke.

A tulajdonosakat egy Norvégiában történő utazás ihlette meg, és gondolták, hogy maguk is megvalósítják az ott látottakat. A hatóság nem így gondolta. A család megfellebbezte a döntést, de másodszor sem jártak szerencsével. A berni várostervezési osztály vezetője nem engedi a narancs színt.
A tulajdonos a mai napig nem érti a döntést, mert szerinte egy kis életet vitt a negyedbe ezzel a választással, másrészt nincs elég pénze az újrafestéshez, ami kb. 27 ezer frankba kerülne. Végső elkeseredésében egy petíciót fogalmazott, amit a környékbeliek aláírásával próbált megerősíteni.
A lap szerint nem ez az első eset, amikor a hatóság keresztbe tesz a tulajdonosoknak a színválasztás kapcsán.
Természetesen az olvasóknak is volt véleményük. Nem olvastam végig mind az 1500 kommentet, de többen voltak azok, akik csalódottságuknak adtak hangot az eset kapcsán, hogy miért kell ilyen dolgokba beleszólni.

A szokásos szavaztatás is megtörtént.
Több, mint 31 ezren válaszoltak a feltett kérdésre:
Mit gondol a ház színéről?
- Szeretem a színét. Valami pluszt ad a környékhez. - 44 %
- Ez a narancs egyszerűen csúnya. - 4 %
- Mindenki számára lehetővé kell tenni, hogy olyanra fesse a házát, amilyenre akarja. - 46 %
- Akár szép, akár nem, a szabály az szabály. - 6 %
Elég meggyőző a lakosság véleménye.
:)
Te mit gondolsz?
Mire szavaztál volna?
Eredeti cikk ITT:
A környéken járva, készítettem néhány fotót az itteni -nem szokványos- színekről.

Ezt néhány hete festették erre a színre.

Ez a múlt évben készült.

Ez már újonnan ezt a színt kapta. :)

Lámpa az erdőben

Elöljáróban néhány gondolat az előzőekről:
Soha nem értettem azokat (jellemzően a Svájcban élő magyarokat), akik azt várják el tőlem, hogy csak a jó dolgokról írjak, rosszak egyszerűen nincsenek.
Példa rá a kettővel ezelőtti 5 órás várakozást megemlítő írásom. Pedig minden országban vannak, történnek negatív dolgok is, a megítélést ezek is meghatározzák.
Ahogy a rosszakról, a jókról is írok, bár ezeket sokan el sem olvassák, csak azok a lényegesek, azokat kommentelik, amikben "vér" folyik.
Kár...
Ennyit erről, jöjjön egy tartalmilag teljesen más írás.

Többen kérdezték már tőlem, hogy mit szeretek Svájcban?
Például az erdőket. Azt sok kirándulóhelyet, amiket érdemes felfedezni, akár pár kilométeren belül is. Az erdei gyalogutak mind kiváló minőségűek, szépen rendbentartva, pihenőkkel, szemetesekkel ellátva. Gyakorlatilag csak überlativuszokban lehet ezekről beszélni.

Minap egy olvasó küldte be az alábbi képet, amin egy közlekedési lámpa látható. Az erdőben.
Amíg nem olvastam a hozzá fűzött magyarázatot, én is jót derültem rajta.
:)

 (Bild: Leser-Reporter)

Az illetékesek később megmagyarázták a furcsaságot: az erdőben egy nagy víztározó felújítási munkái zajlanak, amihez teherautókkal szállítanak anyagot, ezért a -biztonság érdekében - került felállításra a lámpa, amit a munka befejeztével természetesen eltávolítanak majd.

Ennek ellenére többekben is felmerült a kérdés, hogy nem esik-e át Svájc a ló túloldalára szabályozás kérdésében.
A feltett kérdésre a választ adók (több mint 4 ezren) az alábbiak szerint feleltek:
A biztonság érdekében jó dolognak tartja 57 %, egy picit eltúlzottnak tartja 28 %, és 15 % nem tudja megítélni ezt.
Ha most az én véleményem is számít, akkor az elsőre szavaztam volna.
:)
Bár tényleg furcsa a látvány, de így nem érhet meglepetés senkit sem.

Eredeti cikk ITT:

Tények Aargauról - 4. rész

A legnépszerűbb utónevek Aargauban.

Emlékszem, hogy annak idején nagy fejfájást okozott, hogy mi legyen a gyerekek neve.
A mi családunkban nem volt szokás továbbörökíteni a szülők, nagyszülők keresztnevét, így az egyből kizárásra került.
Az én nevem meglehetősen ritka volt a '60-as évek végén, így ezt a vonalat követve, az "átkot" továbbruháztuk, ritka neveket adtunk.
:)
Emlékszem egy sztorira, amikor a gyerekem egyik társa kérdezte az edzőt, hogy a fiamnak miért az a neve, ami. Akkor röviden csak annyit mondott: "az anyukájának is ritka neve van, vicces lenne, ha Józsikának hívnák"...

Azért egy hibát én is elkövettem, de akkor a fene se gondolta, hogy külföldön fogunk élni, az egyik névben erősen küzdenek a "ssz" kimondásával.
:D

Mindig voltak divatnevek és sokan kedvelik az ősi neveket is. Van, aki akár egy sorozatból választ, van aki a történelmi neveket szereti és van aki ritkákat.
Kinek a pap, kinek a papné, nincs ezzel semmi baj.
Mondjuk az olyan nevek nekem sem jönnek be, amik kisgyerekként aranyosak, de felnőttként inkább komikusak (Pl. Manó, Ajándék).

Nincs ez másképp itt sem. Ráadásul bonyolítja a helyzetet a sok bevándorló is. Sok esetben svájciak is adnak idegen hangzású nevet az új jövevénynek.
Ha most kellene nevet adnom, biztosan szóba jönne nálam is egy-egy ilyen variáció.

2015. év nyertesei a Noah és a Leah.
Meglehetősen rövid nevek. Ez azonban nem csak az idei évre jellemző, az utóbbi években 2 szótagból álló, 3-4 betűs nevek a népszerűek.
Lányok esetében a Lea már a '80-as évek végétől szerepel a népszerűségi listán.
A Lea mellett a további legkedveltebb nevek a Mia, az Elena, az Alina, a Lara és a Lina.

A Noah név először szintén a '80-as évek végén jelenik meg a statisztikákban, de nem ér el olyan népszerűséget, mint pl. a Luca, ami 1998-ban komoly csúcsot döntött meg.
A Noah mellett a listában szerepel még a Leon, Liam, a korábban említett Luca, a Nico és az Elias.

1998-ban a legnépszerűbb női nevek a Sarah, a Jasmin, és a Sara volt.
Öt évvel később még mindig a Sarah vezetett, de a második már a Vanessa, a harmadik pedig a Laura lett. 2000-ben a dobogósok a Michelle, a Lea, és a Jasmin.

A fiúknál is érdekes a változás. Míg 1998-ban a legnépszerűbb nevek a Daniel, a Marco és a Pascal voltak, addíg '96-ban a David, a Joel, és harmadik helyen ismét a Pascal szerepelt.
2004-ben a Nico, a Noel és a David volt dobogós.

Ha a svájci összesített listát nézzük, akkor a következő nevek szerepelnek a lista élén:
Mia (465 lány neveznek így), Emma, Lara, Sofia, Anna, Laura, Lina és Nina .
Fiúknál Noah (443 gyerek kapta ezt a nevet), Liam, Luca, Leon, David, Matteo, Elias, Louis, Levin, Julian, Tim.
Van választék.
Ti milyen elvek alapján választottatok/választanátok keresztnevet?

Eredeti cikk ITT.

Napi bosszúság

Gondoltam, hogy azt a címet adom az írásnak, hogy a svájci kórházaktól mentsen meg az Isten, de ezzel jól kihúznám a gyufát a "svájc-fanoktól", ezért aztán visszavonulót fújtam.

Ennek ellenére a véleményem nem változott, csak akkor megyek itt orvoshoz, ha visznek.
Maradok a jól bevált kicsit romos, parizeres kenyeres, klotyópapírt vivő magyar rendszernél. Ettől eltekintve semmivel sem rosszabb a helyzet, mint Svájcban.
Hogy mitől vagyok kiakadva?
Nyolc éve élünk itt, és még soha nem jártam orvosnál.
Ennek több oka is van. Alapjáraton nem vagyok orvoshoz szaladgálós, a náthát, kisebb sérülést otthon gyógyítom. Más, nem akut panasszal pedig hazajárok.
Egyrészt a világ minden kincséért sem cserélném le a régi orvosaim, másrészt még az utazással együtt is olcsóbb (még úgy is, hogy otthoni biztosításom nem lévén, privátban fogadnak).
Soha nem értettem, amikor valaki arról írt, vagy beszélt, hogy mennyivel jobb az x, nyugati országban lévő kórház, mert ott "ezüsttálcán" viszik a lazacos szendvicset.
Ki a tökömet érdekel, hogy mi van reggelire?
Nem nyaralni megyek, gyógyítsanak meg a lehető leghamarabb, oszt jó napot, majd otthon eszek lazacos szendvicset.
Megjegyzem, még otthon élve is eltöltöttem némi időt kórházban (államiban). Fentieket kivéve, semmi negatív emlékem nincs. Az orvosok jók és ez a legfontosabb. Voltunk ügyeleten, és előfordult, hogy várni kellett, de már a diagnózis után. Az orvos mérlegelt, hogy feldobod-e a bakancsod, vagy csak kisebb problémád van.

Itt eddig még jót nem tapasztaltam.
:(
Néhány éve az egyik ismerősöm rosszul lett, és mivel kismama volt és nem volt más körülötte, én kísértem a kórház ügyeletére.
Már akkor ki voltam akadva, hogy vagy két órát vártunk, mire előkerült egy orvos. Nagy nehezen megszületett a diagnózis is, méhen kívüli terhesség. Majd ismét órák teltek el, mire megműtötték. Már akkor sem értettem, miért kell ennyit várnunk.
Később, amikor a gyerekemet vittem be hétvégén az ügyeletre (erős köhögés miatt), le lettünk bacarintva, hogy miért nem a háziorvoshoz mentünk. Hát miért? Bameg, valószínű rosszabbul lett? Ne kérdezz, tedd a dolgod, én ezért fizetek.
Mondtam volna, ha megfelelően beszéltem volna németül.

Aztán, hála a magasságosnak évekig a környékére sem kellett menni az intézménynek.
Egészen tegnapig.
Van egy kis egészségügyi problémám, amiről tudtam, de eddig nem okozott panaszt. Otthoni orvosaimmal egyeztetve, a legközelebbi látogatás alkalmával született volna döntés a továbbiakról. Sajnos, a probléma eszkalálódott, és most nem tudtam megoldani, hogy azonnal hazamenjek, így aztán maradt a svájci kórház ügyelete.
Ha azonnal hazaindulok, már jó félúton jártam volna (!), mire sorra kerültem (meggondolandó a jövőre nézve).
Szóval, egész délelőtt hezitáltam, hogy menjek, ne menjek. Aztán délutánra rosszabb lett a helyzet, menni kellett.
Egész jól haladtunk az adminisztráción, csak tíz percbe telt, mire felvették az adataim. Mondjuk a hölgynek komoly kihívást jelentett, hogy megtalálja a rendszerben a nemzetiséget, miután mondtam, hogy Ungarn, ahonnan jöttem.
No, mindegy. Bekerültem a rendszerbe és eligazítottak, hogy hol kell várni. A sürgősségin csak ketten. Szuper. Hamar sorra kerülök.
Az előttem lévőket be is hívták úgy nagyjából másfél óra után. Aztán vártunk és vártunk. Semmi.
Később hoztak egy másik beteget, elég szar színben volt. Akkor, - három óra múlva - mondta a nővér, hogy sokat kell várni, mert a doki nem ér rá.
Hm. Szóval meg is purcanhatsz, mert nincs orvos.
Végülis.
A szék olyan kényelmetlen, hogy 10 perc után fel kell állni, ha nem akarsz lefordulni róla és csak vársz és vársz.
Miután a másik beteg már rosszul lett, felajánlották, hogy egy szobában lefeküdhet.
Ez tényleg rendes, de inkább a doki jönne már.

Nos, röpke 5 (!) óra után megkerült az orvos, aki ebben az esetben is megjegyezte, hogy akár a háziorvoshoz is mehettem volna pénteken. Anyukádat! Egy, nincs háziorvosom, kettő: mi a bánatnak nevezzük a sürgősségit, sürgősséginek?
Közben azért kiderült, hogy nem azért mentem, mert fáj a kisujjamon a köröm, hanem tényleg gond van, a doki is meglepődött.
Azonnal hívta a főorvost, aki egy percen belül ott volt. WTF???
Eddig ez holt volt?
Csak halkan, csendben kérdem, a főorvosnak tilos praktizálni?
Ha ennek "más" dolga volt, nem tudott volna beugrani, hogy akinek a bele lóg, ne kelljen órákat várakoznia?
Nem vagyok orvos, de egy olyan beteg, mint én, aki csak az utolsó pillanatban megy el orvoshoz, simán perforálódik a vakbele, vagy nem?
Hogy van ez?
Ráadásul nem ingyen van, egy zsák pénz fizetek érte.
Hogy számokat is írjak:
383.- frankot fizetek (2500.- önrésszel) ezért a "remek" ellátásért havonta.
No comment.
:(
Szóval, itt se minden habostorta.

Hosszú szünet

Először is, némi magyarázattal tartozom a hosszú szünet miatt. Eltűntem, mint szürke szamár a ködben.
Volt itt minden: költöztetés, némi számítástechnikai probléma, utazás, és a többi.
De most ismét a régi mederben folyt köv.
:)
Hogy belerázódjunk, hétvége lévén, néhány kép az utazásról.
Merre jártam? Tippelni jobb oldalon lehet.

Tények Aargauról (3. rész)

Melyik településen születnek és hol halnak meg a legtöbben Aargau kantonban?

2014-ben Svájcban mintegy 85 ezer gyerek született. Ebből Aargauban 6343. Ugyanezen időszakban 4483 ember halt meg (az országban összesen 64 ezer haláleset történt). 20 éve több nő hal meg, mint férfi. Ez talán a várható élettartam 85,2 illetve 81 évével magyarázható.
A születés és halálozás aránya szerencsére az első javára dől el, ami pozitívnak mondható. Azonban nem minden településen van ez így, mint a térképen látható.

Az arányszámok ezer főre vannak kalkulálva.
A mi falunk nagyon jól áll, a halálozás arány 3,4, a születések száma pedig 10,5.
A TOP 5 település negatív és pozitív irányba itt látható a halálozás és a születés arányában.

 A születések száma, szintén 1000 lakosra vonatkozóan:

És a halálozás TOP táblázata:

Országos átlagban elmondható, hogy a kantonban a halálozási arány az országos átlag alatt van.

A születési ráta pedig megegyezik az országos átlaggal:

Az egy nőre jutó gyerekek aránya szintén közelít az országos átlaghoz, csak egy picit haladja meg azt. Azért ez érdekes és elgondolkodtató szám. Sajnos, ez is megfelel az európai átlagnak.

Eredeti cikk, interaktív térképpel ITT található. Érdemes megnézni, nagyon érdekes.

Bonyolult káreset

Elhagytunk egy kulcsot.
Ez nem is lenne akkora baj, ha nem kellene elszámolni vele a lakás átadásakor.
Nem volt mit tenni, zárcsere. Potom 470.- Frank (csak a zár).
Szerencse, hogy van háztartási biztosítás, így bejelentettem a kárt.
Levél jött a biztosítótól:
- Csatoljam az ajánlatot a szerelőtől, aki kicserélte a zárat. (Mindig is tudtam, hogy nem jó okos/ügyes magyarnak lenni... Mi a francnak hívtam volna szerelőt? Két férfi is van a családban, de ha összekapom magam, én is kicserélem. Nem atomfizika ez.)

- Írjam le a káresemény pontos körülményeit. (Bakker, ha tudnám, akkor azt is tudnám hol az a nyüves kulcs.

- Küldjek fotót a káreseményről? (Hm, és azt hogyan? Arra gondoltam, hogy lefotózom a maradék kulcsot és mellé rajzolok egy kérdőjelet.
:)
Egyéb, jobb öltet?

Tények Aargauról (2. rész)

Melyik az a település ahol a legtöbb külföldi él és hol ismeretlen a honosítás fogalma?
Magam is meglepődtem a statisztikai adatokon a témában.
A falu, ahol lakunk harmadik a települések között, ahol sok bevándorló él. Talán azért lepett meg, mert csak svájciak laknak a szomszédságunkban.

2014 végén 8'139'631 volt Svájc lakossága, amiből 1,9 M nem rendelkezik helyi útlevéllel. A legtöbben az EU/EFTA országokból származnak.
A legnagyobb etnikai csoport a 300 ezer körüli létszámmal az olaszok (15,3%), őket követik a Németország állampolgárai (14,9%). Portugália (13,1%), a harmadik, Franciaország (5,8 %) a sorban.
Az afrikai kontinensről érkezők száma mintegy 83 ezer, ez százalékosan 4,3 %-ot jelent.

Aargau kanton lakosságának 24 %-a külföldi. Ez az országos átlag alatt van.

Mi a helyzet a településekkel?
Ha megnézzük a térképet, az látszik, hogy óriásiak a különbségek. Míg például Wilibergben csak 1,8 % az idegenek aránya, addig Spreitenbachban 51,6 %.

Általában elmondható, hogy a bevándorlók kisebb településeken arányaiban kevesebben élnek, mint a nagyobb városokban.
Jó példa erre a korábban említett Wiliberg, ahol mindössze két külföldi lakik, vagy épp a 242 lakosú Attelwil, ahol 6 idegen él.
Aargau kanton központja Aarau, ahol 20 % az arány, de Badenben már 36,7%, Bruggban 29,2 %.
A TOP települések:

2014-ben 32'836 személy szerzett svájci állampolgárságot, ami arányaiban kevesebb, mint a nemzetközi átlag, 1,8 %.

Ebből a számból is többen vannak, akik már másodgenerációsok.

Aargau kantonban 2014-ben 2161 külföldi kapott állampolgárságot.
Ezeknek aránya az alábbiak szerint alakult:

Az eredeti cikket, az interaktív térképekkel, itt találjátok: http://www.aargauerzeitung.ch/aargau/kanton-aargau/in-welchen-gemeinden-die-meisten-auslaender-wohnen-und-wo-einbuergerung-ein-fremdwort-ist-130311221