Remélem nem taposok bele sokak lelkivilágába, de mondhatnám azt is, akinek nem inge...
Lehet, hogy meglehetősen naiv vagyok, vagy csak öreg, de a házasságkötést érzelmi alapú döntésnek gondolom, és nem befektetést látok benne.
Pedig, ahogy egyre több emberrel ismerkedek meg, az utóbbi kezd kidomborodni. Bizony-bizony, egyre több hölgy érzi, hogy fontosabb az anyagi biztonság, a vélt vagy valós jólét, mint az érzelem.
Az is igaz, hogy míg otthon éltem, nem foglalkoztatott a kérdés, ismerőseim nem bújták lázasan a társkereső oldalakat, ezen belül is előszeretettel a külföldi lehetőségeket, így a téma elkerült.
Természetesen, nem azok szerepelnek a céltáblámon, akik valamilyen véletlen során (nyaralás) gabalyodtak egy külföldi karjaiba, vagy kinti létük (munka) során hozta össze őket a sors egy idegennel.
Szerencsére sok ilyet is ismerek, ők tartják az egyensúlyt a mérleg serpenyőjében a bevezetőben felvezetett érzelmi alapú házasság kérdésében.
Bár, itt meg kell jegyeznem, hogy olyanról is tudok, aki kiment dolgozni, és ott egy magyar fiúval ismerkedett meg, és kötött házasságot. Kapott is sok kritikát a barátnőktől.
Sokkal inkább azokról ejtenék szót, akik direkt módon keresik a lehetőséget.
Aztán sokaknak bejön (ha beveszi a gyomruk), és sokaknak nem.
Bár Svájc is európai kultúra része, mégis más szokások vannak, mint nálunk.
Írok egy példát, hogy megvilágítsam: Magyarországon úgy tapasztaltam, hogy a házastársak sok esetben - amennyiben módjuk van rá-, segítenek a társuknak állást találni. Akár a saját munkahelyükön, vagy ismerősök, barátok által. Itt ez nem divat, illetve nagyon kis számban hallottam ilyenről. Bevett szokás, hogy mindenki oldja meg az életét, ahogy tudja, max. tanácsot kap.
A másik probléma, ami felmerülhet, hogy sok esetben a svájci férfi is befektetésnek kezeli a magyar/orosz/thai feleség választását. Tudni kell, hogy a svájci hölgyek kevésbé mutatósak (azt hiszem finoman fogalmaztam, Michelle Hunziker csak a szabályt erősíti :D).
Tehát, mutatósnak mutatós az asszony, készséges is, de mégiscsak "megvettem".
Néha elszörnyülködöm, hogy "jó partit" csinált magyar nők, hogyan keseregnek a különböző internetes fórumokon. Rendszerint ekkor más késő.
Ugyanis, hogy bebiztosítsák magukat, rendszerint egy véletlen folytán már az első randik alkalmával teherbe esnek, és amikor kiderül, hogy tulajdonképp a férfi is üzletet kötött,vagy nem olyan, mint gondolták, vagy amit írt magáról a társkereső oldalon az nem igaz, na akkor jön a bibi.
Persze, olyan is van, aki újra próbálkozik. Rendszerint hasonló sikerrel.
Így, nem is annyira furcsa, hogy anyukának három gyereke van három apától, és persze az összes egy disznó.
Hogy miért jutott eszembe most ez a téma?
Minap egy közösségi oldalon panaszkodott az egyik hölgy, hogy micsoda "tesze-tosza f@szkalap" volt a férje, a másik, hogy csak x konyhapénzt ad az ember, és az semmire sem elég, a harmadik pedig arról siránkozott, hogy szült x számú gyereket, kicsit "megnyúlt" itt-ott, és a férje kupiba jár.
Vagy épp egy másik bejegyzés:" segítsen már valaki, hogy hazaszökjek a gyerekkel."
Persze szeretném hinni, hogy csak rossz a "merítésem", de sajnos nem vagyok benne biztos.
Pálcát nem török, de :
Lányok/Asszonyok! Biztosan megéri?
2011. december 15.
2011. december 3.
Autóvásárlás V.
Mivel a C5 már egy éve volt nálunk, és lassan lejárt a kereskedő által vállalt garancia, ezért cserén gondolkoztunk.
Azért említem a garanciát, mert ez egy érdekes opció. Ha a kereskedő - kortól függetlenül - garanciával adja ez az autót, akkor az időszak alatt keletkezett meghibásodásnak csak a 10 % önrészét kell kifizetni. Nagyon nem mindegy.
Mi kétszer is belefutottunk.
:(
Bár nekem otthon volt már Citroenem, ettől a fekete csodától nem voltam elájulva. Maga az egész konstrukció nekem nem volt szimpatikus. Bizonytalannak éreztem, olyan volt, mintha egy hajóban hánykolódnék a tengeren.
Kétszer volt szükség nagyobb beavatkozásra, egyszer a vízpumpa halt meg, másodszorra meg "eldobta az agyát".
Egyszer volt tréleren.
Erről érdemes még annyit megjegyeznem, ha valaki teljes körű (casco és kötelező) biztosítást köt, akkor sok gondja nincs.
Gyakorlatilag, amikor a párom alatt megállt az autó, csak felhívta a biztosítót, aki küldte az autómentőt, az pedig elszállította a megnevezett szerelőhöz.
Nem lett volna olcsó mulatság a javítás.
Mibe fájt így? Egy-két száz frankba.
A biztosítás díja kantontól, és motortérfogattól függ. Nekünk 2000 frank körül volt egy évben.
Ezen felül még a "súlyadót" kell fizetni, ez is kantonfüggő. 200-500 frank körüli tétel.
Valamint van még az éves autópálya matrica, ez elhanyagolhat tétel 40 frank évek óta.
Visszatérve a cseréhez...
Miután a C5 nem hozott nekünk szerencsét, keresni kezdtük az utódját. Nagy harcok árán végre konszenzusra jutott a család az új választott gépjármű tekintetében.
A kálváriának azonban még nem volt vége:
Történt, hogy úgy szerettük volna új kedvencünket megvenni, hogy a C5 beszámításra kerül. Na persze... Ember tervez, Isten végez.
Még nálunk volt, amikor egyik este hív a szomszéd, hogy belementek a lent parkoló autónkba.
Hogy, hogyan sikerült mamának máig sem értem, Gyakorlatilag csak hely volt a parkolóban, autó nem. Neki ennek ellenére sikerült eltalálnia a bal első ajtót, ami persze behorpadt. No, nem nagyon. Otthon még a kijavítható kategóriába tartozott volna, de hát így beszámítani reménytelen.
Az volt a szerencsénk, hogy a szomszédunk pont látta az eseményt, mert mama nem akarta elismerni, hogy ő volt. Mint később kiderült valami magyar kötődése volt... Ezt most inkább nem mosom össze, de ki tudja. Jellemző.
A rendőrök épp kávézni jöttek a mellettünk lévő étterembe, így hívni sem kellett őket.
Felvették az adatokat, a tanú állítását akceptálva mamát kimondták elkövetőnek.
Néhány nap múlva megkeresett a biztosítója, hogy vigyük be a kocsit a kijelölt szervizbe, időpont egyeztetésre.
Már akkor sejtettük, hogy nem lesz készen a beszámítás időpontjára. Nem is lett.
Megjegyzem a kis horpadás javítási költsége 3500 frankra rúgott, amit mama biztosítója fizetett.
No ezért is érdemes vollcascot kötni.
Nem aprópénz az autószerelők óradíja.
Közben a kinézett autót megvásároltuk. Bár ez egy új bank volt, ott is ripsz-ropsz elintéződött a papírmunka, és már mehettünk is érte.
Ja, hogy mi is az újabb autó? Egy Jeep.
Miért? Egyrészről, mivel sokat utazunk nem árt ha az autó kicsit robusztusabb, másrészt szeretem látni mi van előttem. Ebből a viszonylag magas autóból nem okoz gondot ez sem. Harmadrészt a hegyekben nem ár a 4x4.
Egyelőre szuper a járgány, majd meglátjuk meddig.
Azért említem a garanciát, mert ez egy érdekes opció. Ha a kereskedő - kortól függetlenül - garanciával adja ez az autót, akkor az időszak alatt keletkezett meghibásodásnak csak a 10 % önrészét kell kifizetni. Nagyon nem mindegy.
Mi kétszer is belefutottunk.
:(
Bár nekem otthon volt már Citroenem, ettől a fekete csodától nem voltam elájulva. Maga az egész konstrukció nekem nem volt szimpatikus. Bizonytalannak éreztem, olyan volt, mintha egy hajóban hánykolódnék a tengeren.
Kétszer volt szükség nagyobb beavatkozásra, egyszer a vízpumpa halt meg, másodszorra meg "eldobta az agyát".
Egyszer volt tréleren.
Erről érdemes még annyit megjegyeznem, ha valaki teljes körű (casco és kötelező) biztosítást köt, akkor sok gondja nincs.
Gyakorlatilag, amikor a párom alatt megállt az autó, csak felhívta a biztosítót, aki küldte az autómentőt, az pedig elszállította a megnevezett szerelőhöz.
Nem lett volna olcsó mulatság a javítás.
Mibe fájt így? Egy-két száz frankba.
A biztosítás díja kantontól, és motortérfogattól függ. Nekünk 2000 frank körül volt egy évben.
Ezen felül még a "súlyadót" kell fizetni, ez is kantonfüggő. 200-500 frank körüli tétel.
Valamint van még az éves autópálya matrica, ez elhanyagolhat tétel 40 frank évek óta.
Visszatérve a cseréhez...
Miután a C5 nem hozott nekünk szerencsét, keresni kezdtük az utódját. Nagy harcok árán végre konszenzusra jutott a család az új választott gépjármű tekintetében.
A kálváriának azonban még nem volt vége:
Történt, hogy úgy szerettük volna új kedvencünket megvenni, hogy a C5 beszámításra kerül. Na persze... Ember tervez, Isten végez.
Még nálunk volt, amikor egyik este hív a szomszéd, hogy belementek a lent parkoló autónkba.
Hogy, hogyan sikerült mamának máig sem értem, Gyakorlatilag csak hely volt a parkolóban, autó nem. Neki ennek ellenére sikerült eltalálnia a bal első ajtót, ami persze behorpadt. No, nem nagyon. Otthon még a kijavítható kategóriába tartozott volna, de hát így beszámítani reménytelen.
Az volt a szerencsénk, hogy a szomszédunk pont látta az eseményt, mert mama nem akarta elismerni, hogy ő volt. Mint később kiderült valami magyar kötődése volt... Ezt most inkább nem mosom össze, de ki tudja. Jellemző.
A rendőrök épp kávézni jöttek a mellettünk lévő étterembe, így hívni sem kellett őket.
Felvették az adatokat, a tanú állítását akceptálva mamát kimondták elkövetőnek.
Néhány nap múlva megkeresett a biztosítója, hogy vigyük be a kocsit a kijelölt szervizbe, időpont egyeztetésre.
Már akkor sejtettük, hogy nem lesz készen a beszámítás időpontjára. Nem is lett.
Megjegyzem a kis horpadás javítási költsége 3500 frankra rúgott, amit mama biztosítója fizetett.
No ezért is érdemes vollcascot kötni.
Nem aprópénz az autószerelők óradíja.
Közben a kinézett autót megvásároltuk. Bár ez egy új bank volt, ott is ripsz-ropsz elintéződött a papírmunka, és már mehettünk is érte.
Ja, hogy mi is az újabb autó? Egy Jeep.
Miért? Egyrészről, mivel sokat utazunk nem árt ha az autó kicsit robusztusabb, másrészt szeretem látni mi van előttem. Ebből a viszonylag magas autóból nem okoz gondot ez sem. Harmadrészt a hegyekben nem ár a 4x4.
Egyelőre szuper a járgány, majd meglátjuk meddig.
2011. november 17.
Piros lámpás negyed
Ezzel a témával már nálam sokkal okosabb emberek is foglalkoztak, és valójában engem nem is maga a téma mozgat meg, hanem a "hozadéka", a magyar nők negatív megítélése.
Miről is van szó?
Itt Svájcban nem tiltja a törvény a prostitúciót, a kereslet nagy, a pörgés még nagyobb. Így az államnak is csurran-cseppen a kasszába.
Persze, folyamatosan terítéken van a téma, de ahhoz nem kell nagyon okosnak lenni, hogy amennyiben meg akarnák szüntetni, akkor egyetlen tollvonással meg is tennék.
Nem teszik, mert nem érdek. Inkább engedik, szemet hunyva a szakágazattal járó, egyéb bűnözés megjelenésének is.
Így legalább a médiumoknak is van mivel foglalkozni: napi szinten kerül elő a téma, napi szinten olvasok, hallok róla a nyomtatott, vagy elektronikus sajtóban.
Tudomásom szerint, több mint ezer lány (igen, nem elírás) jár ki otthonról, a könnyű élet reményében. A jobbak bárokban, masszázs-szalonokban, kupikban vannak, a gyengébbek az utcán.
Ahhoz, hogy dolgozni tudjanak engedélyre van szükségük, biztosításra, sőt még a nyugdíjalapba is fizetnek.
Nem tudom, hogy mennyi az annyi, de elég komoly bevétel lehet. Nem beszélve a műintézmények által fizetett társaségi adóról.
Egyébként nem mindenhol engedélyezik, vannak engedékenyebb (vagy pénzéhes?) kantonok, Gemeindék, és vannak olyan települések is ahol nem adnak ki engedélyt.
Zürichben egy egész negyedet jelöltek ki nekik, de a legkisebb faluban is találkozhatunk esténként piros szívecskével megvilágított ablakkal.
Egy egész iparág épült ki az évek alatt.
Van több olyan magyar vállalkozó, aki abból él, hogy 9 személyes kisbusszal hozza-viszi a lányokat, akár hetente többször is.
Vannak olyan weblapok, ahol keresik a lányokat.
Vannak erre szakosodott fórumok, ahol a lányok tapasztalatot cserélnek.
És vannak közvetítők.
Térjünk csak vissza az eredeti kérdésre: mi zavar engem?
Zavar, hogy amikor lányom érkezik a Wiener Walzerral, kutató rendőr szemek kísérik, hogy vajon ő mit keres Svájcban.
Zavar, hogy a magyar nőket prostikkal azonosítják. Ne adj Úristen, ha még fiatal és szép, akkor pláne.
Zavar, hogy bármikor, bárhol szóba kerül honnan jöttem, rögtön bevillan az épp megjelent hír.
Nem egy esetben rögtön rá is kérdeznek, hogy mi a véleményem.
:(
Megoldás? Az nincs...
Miről is van szó?
Itt Svájcban nem tiltja a törvény a prostitúciót, a kereslet nagy, a pörgés még nagyobb. Így az államnak is csurran-cseppen a kasszába.
Persze, folyamatosan terítéken van a téma, de ahhoz nem kell nagyon okosnak lenni, hogy amennyiben meg akarnák szüntetni, akkor egyetlen tollvonással meg is tennék.
Nem teszik, mert nem érdek. Inkább engedik, szemet hunyva a szakágazattal járó, egyéb bűnözés megjelenésének is.
Így legalább a médiumoknak is van mivel foglalkozni: napi szinten kerül elő a téma, napi szinten olvasok, hallok róla a nyomtatott, vagy elektronikus sajtóban.
Tudomásom szerint, több mint ezer lány (igen, nem elírás) jár ki otthonról, a könnyű élet reményében. A jobbak bárokban, masszázs-szalonokban, kupikban vannak, a gyengébbek az utcán.
Ahhoz, hogy dolgozni tudjanak engedélyre van szükségük, biztosításra, sőt még a nyugdíjalapba is fizetnek.
Nem tudom, hogy mennyi az annyi, de elég komoly bevétel lehet. Nem beszélve a műintézmények által fizetett társaségi adóról.
Egyébként nem mindenhol engedélyezik, vannak engedékenyebb (vagy pénzéhes?) kantonok, Gemeindék, és vannak olyan települések is ahol nem adnak ki engedélyt.
Zürichben egy egész negyedet jelöltek ki nekik, de a legkisebb faluban is találkozhatunk esténként piros szívecskével megvilágított ablakkal.
Egy egész iparág épült ki az évek alatt.
Van több olyan magyar vállalkozó, aki abból él, hogy 9 személyes kisbusszal hozza-viszi a lányokat, akár hetente többször is.
Vannak olyan weblapok, ahol keresik a lányokat.
Vannak erre szakosodott fórumok, ahol a lányok tapasztalatot cserélnek.
És vannak közvetítők.
Abba most nem kívánok belemenni, hogy milyen indíttatásból csinálják az ősi szakmát a hölgyek, sajnos bármennyire is próbálják a nyomorral azonosítani ennek a bevállalását, hallomásból pont az ellenkezőjét vélem felfedezni.
Térjünk csak vissza az eredeti kérdésre: mi zavar engem?
Zavar, hogy amikor lányom érkezik a Wiener Walzerral, kutató rendőr szemek kísérik, hogy vajon ő mit keres Svájcban.
Zavar, hogy a magyar nőket prostikkal azonosítják. Ne adj Úristen, ha még fiatal és szép, akkor pláne.
Zavar, hogy bármikor, bárhol szóba kerül honnan jöttem, rögtön bevillan az épp megjelent hír.
Nem egy esetben rögtön rá is kérdeznek, hogy mi a véleményem.
:(
Megoldás? Az nincs...
2011. október 20.
Útépítés kontra barkácsolás
Többször húztam már le a vizes lepedőt a svájci Hoch-bauról.
A Tief-bau előtt azonban le a kalappal. Utat, hidat, Tunnelt építeni nagyon tudnak. Öröm volt nézni, amikor egyszer a házunk előtt csináltak egy felújítást.
Az édesapám szerint, - aki akkor volt látogatóban - biliárdozni lehetne rajta.
Tényleg így van.
Az otthoni utas cégeink eljöhetnének egy kis korrepetálásra.
Kezdjük ott, itt nincs toldozgatás, foltozgatás. Ha egy utat rossznak nyilvánítanak, akkor azt az alapokig felbontják, és kezdik elölről az egészet.
Hogy itt miért nincs kátyú? Nem tudom.
Talán megfelelő anyagot és technológiát alkalmaznak?
Lehet. Ehhez nem értek, teljesen laikusként szemlélem a folyamatokat.
Ennek tudtában kérdezem:
Ezt miért nem tudják otthon?
Gáz.
Ex- városomban elkezdték túrni az utat csatornázás miatt. Feltúrták, aztán egy időre eltűntek.
Hogy közben nem lehetett normálisan közlekedni? Senkit sem érdekelt.
Hogy nem volt figyelmeztetés az útépítésre, kit érdekel?
Hogy azon kellett aggódni, hogy nehogy tengelytörést kapjon az ember?
Minek megy arra, aki nem tudja?
Láss csodát,egyszer csak mégis elkészültek.
Igaz, az aknafedőket többedszerre sikerült lerakni. Mondják azért kellett cserélni, mert valaki "rossz helyről" rendelte, mint ahogy a követ is egy esetben rossz bányából hozatták.
Ki is rúgták az"elkövetőt".
Igaz, ahonnan rendelte, az a célnak megfelelőbb, olcsóbb volt.
De hát fontos, hogy sógor-koma degeszre tömhesse a zsebét, ezért aztán rá esett a választás.
Néhány hónap elteltével aztán sikerült megcsinálni ezt a ca. 1 km.es szakaszocskát.
Láss csodát.
Ugyan kicsit zötyög, kicsit döcög, de a miénk.
Aztán történt, hogy itt-ott megsüllyedt, javítani kellett, de hát belefér.
Csak hülyén néz ki.
Hamarosan beköszönt a tél...
A Tief-bau előtt azonban le a kalappal. Utat, hidat, Tunnelt építeni nagyon tudnak. Öröm volt nézni, amikor egyszer a házunk előtt csináltak egy felújítást.
Az édesapám szerint, - aki akkor volt látogatóban - biliárdozni lehetne rajta.
Tényleg így van.
Az otthoni utas cégeink eljöhetnének egy kis korrepetálásra.
Kezdjük ott, itt nincs toldozgatás, foltozgatás. Ha egy utat rossznak nyilvánítanak, akkor azt az alapokig felbontják, és kezdik elölről az egészet.
Hogy itt miért nincs kátyú? Nem tudom.
Talán megfelelő anyagot és technológiát alkalmaznak?
Lehet. Ehhez nem értek, teljesen laikusként szemlélem a folyamatokat.
Ennek tudtában kérdezem:
Ezt miért nem tudják otthon?
Gáz.
Ex- városomban elkezdték túrni az utat csatornázás miatt. Feltúrták, aztán egy időre eltűntek.
Hogy közben nem lehetett normálisan közlekedni? Senkit sem érdekelt.
Hogy nem volt figyelmeztetés az útépítésre, kit érdekel?
Hogy azon kellett aggódni, hogy nehogy tengelytörést kapjon az ember?
Minek megy arra, aki nem tudja?
Láss csodát,egyszer csak mégis elkészültek.
Igaz, az aknafedőket többedszerre sikerült lerakni. Mondják azért kellett cserélni, mert valaki "rossz helyről" rendelte, mint ahogy a követ is egy esetben rossz bányából hozatták.
Ki is rúgták az"elkövetőt".
Igaz, ahonnan rendelte, az a célnak megfelelőbb, olcsóbb volt.
De hát fontos, hogy sógor-koma degeszre tömhesse a zsebét, ezért aztán rá esett a választás.
Néhány hónap elteltével aztán sikerült megcsinálni ezt a ca. 1 km.es szakaszocskát.
Láss csodát.
Ugyan kicsit zötyög, kicsit döcög, de a miénk.
Aztán történt, hogy itt-ott megsüllyedt, javítani kellett, de hát belefér.
Csak hülyén néz ki.
Hamarosan beköszönt a tél...
2011. október 17.
Kedvenceink III.
Családom által be lettem "fenyítve", hogy ez a téma nem autóvásárlás.
:)
Azonban ellenállhatatlan vágyat éreztem egy újabb, és egyben utolsó cica vásárlására. Így esett a választás egy kis brit rövid szőrűre, aki miatt haza is utaztam, hogy kiválaszthassam az alomból.
Amit megláttam beleszerettem, és a nevében is biztos voltam.
Ő lesz Carlos.
Később sem cáfolt rá a névválasztásra.
Ki találja ki melyik vagyok?Majd egyszer én is ekkora leszek...
Hiába... szeretek aludni.
No, meg leselkedni.
:)
Azonban ellenállhatatlan vágyat éreztem egy újabb, és egyben utolsó cica vásárlására. Így esett a választás egy kis brit rövid szőrűre, aki miatt haza is utaztam, hogy kiválaszthassam az alomból.
Amit megláttam beleszerettem, és a nevében is biztos voltam.
Ő lesz Carlos.
Később sem cáfolt rá a névválasztásra.
Ki találja ki melyik vagyok?Majd egyszer én is ekkora leszek...
No, meg leselkedni.
2011. október 12.
A kendős nők
Már egy ideje próbálom megfejteni a kendős nők rejtélyét, kevés sikerrel.
Igaz, magam haladó gondolkodású vagyok, lehet ez baj.
Mégis mindig az motoszkál a fejemben, mit csinálnék, ha az ő helyükben lennék.
Csadoros, burkás, abajás nőket ritkán látok, annak ellenére, hogy itt nincs betiltva a viselete ( ha jól tudom). Bár Zürichben sétálva azért belebotlik az ember. Általában nagy feltűnést keltenek.
Annál több a"koton-kabátos, kendős nő".
Legnagyobb részük a yugo utódállamokból jött, macedónok, albánok bosnyákok. Egyszóval a Balkán.
Minden tiszteletem azoké az embereké, akik valóban vallásosak, de nekem ez túlzás.
Számomra furcsa, hogy itt, ahol már nem lenne muszáj, nem hagyják el ezeket a kellékeket.
Barátnőm meséli, hogy egy munkatársa, akinek már az édesanyja meglepően haladó módon nem viseli a kendőt, a lánya visszatért hozzá. Miért? A válasza az volt, hogy neki fontosak a hagyományok.
Ez most hagyomány vagy maradi gondolkodás?
Az is érdekes kérdés, hogy nemrégiben szavazás volt, hogy legyen-e több mecset az országban. Szerették volna, ha ez eddigiek mellé (ha jól tudom 5 vagy 6 van az országban) több is épül.
Ezzel szemben megkérdezték a muzulmám közösséget, akiknek csupán a 40 %-a látogatja aktívan ezeket a vallási helyeket.
Tehát, azért van rés a pajzson. :)
Természetesen a NÉP úgy döntött, hogy elég a jóból, nem kell több mecset.
Visszatérve a kendős nőkre, nehezen akarnak beilleszkedni a nyugati társadalomba. Hozták azokat a kulturális (?) jegyeket, ami nehezen fér össze a haladó szellemmel.
Udvariatlanok, egyszerűek, mint az 1x1, nem könnyű velük. Általában belülről házasodnak, így még kevésbé sem hat rájuk a környezet.
Elég sokan vannak otthon, mint Hausfrau, így a társaságuk is azonos, tehát meglehetősen kevés az esély a beilleszkedésre.
Ezzel szemben a török nők már jóval előrébb tartanak ebben a kérdésben. ha szabad így fogalmazni.
Ők már integrálódtak Európába.
Igaz, magam haladó gondolkodású vagyok, lehet ez baj.
Mégis mindig az motoszkál a fejemben, mit csinálnék, ha az ő helyükben lennék.
Csadoros, burkás, abajás nőket ritkán látok, annak ellenére, hogy itt nincs betiltva a viselete ( ha jól tudom). Bár Zürichben sétálva azért belebotlik az ember. Általában nagy feltűnést keltenek.
Annál több a"koton-kabátos, kendős nő".
Legnagyobb részük a yugo utódállamokból jött, macedónok, albánok bosnyákok. Egyszóval a Balkán.
Minden tiszteletem azoké az embereké, akik valóban vallásosak, de nekem ez túlzás.
Számomra furcsa, hogy itt, ahol már nem lenne muszáj, nem hagyják el ezeket a kellékeket.
Barátnőm meséli, hogy egy munkatársa, akinek már az édesanyja meglepően haladó módon nem viseli a kendőt, a lánya visszatért hozzá. Miért? A válasza az volt, hogy neki fontosak a hagyományok.
Ez most hagyomány vagy maradi gondolkodás?
Az is érdekes kérdés, hogy nemrégiben szavazás volt, hogy legyen-e több mecset az országban. Szerették volna, ha ez eddigiek mellé (ha jól tudom 5 vagy 6 van az országban) több is épül.
Ezzel szemben megkérdezték a muzulmám közösséget, akiknek csupán a 40 %-a látogatja aktívan ezeket a vallási helyeket.
Tehát, azért van rés a pajzson. :)
Természetesen a NÉP úgy döntött, hogy elég a jóból, nem kell több mecset.
Visszatérve a kendős nőkre, nehezen akarnak beilleszkedni a nyugati társadalomba. Hozták azokat a kulturális (?) jegyeket, ami nehezen fér össze a haladó szellemmel.
Udvariatlanok, egyszerűek, mint az 1x1, nem könnyű velük. Általában belülről házasodnak, így még kevésbé sem hat rájuk a környezet.
Elég sokan vannak otthon, mint Hausfrau, így a társaságuk is azonos, tehát meglehetősen kevés az esély a beilleszkedésre.
Ezzel szemben a török nők már jóval előrébb tartanak ebben a kérdésben. ha szabad így fogalmazni.
Ők már integrálódtak Európába.
2011. október 9.
Kolbászból van a kerítés?
Ha valaki nem tudná, nem csak ezen az oldalon" kártékonykodok", hanem több webes felületen működök közre, mint admin.
Mire jó ez? Semmire. Legfőképp.
Hiszen naponta szembesülök az emberi butasággal, tájékozatlansággal.
Ami persze nem feltétlenül szégyen, ha az ember otthon él, és nem érdeklődik a világ dolgai iránt.
Ha azonban valaki arra adja a fejét (és most tegyük félre, hogy milyen októl vezérelve), hogy külföldön próbál szerencsét, akkor bizony tájékozódni kell.
Sokan a mai napig azt hiszik, hogy külföldön égből hull a manna, és csak ki kell tátani a szánkat, hogy belehulljon.
Külföldön minden magyar "kőgazdag", és meg tud fizetni minimum egy háztartási alkalmazottat, de abból is magyarul beszélőt.
Jó ha felébredünk, ez nem így van.
Hogy néhány elrettentő példával szolgáljak, bemásolok ide néhány levelet, azokból, amiből napi szinten akad több is.
Üdvözlet Mindenkinek, aki elolvassa a hirdetésemet.
Jövő évtől érdekelne házvezetőnői, főzés, takarítás, házkörüli munka. Cégnél is hoteltakarítás,szobalány, illetve egyéb könnyebb fizikai betanított, segédmunka.
Alapfokú angolom van, és CHF kölcsönöm. Tehát a fentiekbe, ami belefér, azt mindent vállalok.
Még egyszer köszönöm az elolvasást!
Sziasztok! Minél előbb szeretnék kimenni Németországba dolgozni. Érettségim van, bármilyen munka érdekel a takarítástól kezdve a babysitterkedésig,tehát széleskörű munkavállaló vagyok!
Valószínűleg, ők soha nem fognak munkát kapni.
Miért?
Egyrészről olyan nincs, hogy bármely országba, bármilyen munkát elvállalok.
Másrészről nulla nyelvtudással, nulla tőkével nagyon nehéz.
Látni kell, hogy bármely Európai ország tele van innen-onnan érkező menekülttel, akik rendszerint képzetlenek, nyelvet nem beszélnek vagy alig.
Nos velük kell "versenyezni".
Persze lehet mondani, hogy "magyarból vagyok, oszt majd jól megmutatom nekik".
Csak felesleges.
Ugyanis a nemzetközi egyezmények értelmében, ők mint menekült státuszúak jogosultak ilyen-olyan ellátásra, nyelvtanfolyamra. Az államnak érdeke, hogy munkát adjon nekik.
Ezt nem árt tudomásul venni.
Ezek után, ha még marad takarítói, mosogatói stb. munka, akkor kerülhetünk képbe.
Sajnos annyi gazdag ember (pláne magyar) nincs a világon, akinek épp magyar ajkú házvezetőnőre, kutya-siterre van szüksége.
Mi a megoldás?
Először is szembesíteni kell magunkat a szakmánk értékével. Nem árt utána nézni, hogy van-e rá igény.
Amennyiben pozitív a válasz, akkor S.O.S el kell kezdeni tanulni az adott ország nyelvét.
Akár otthon is. Gyakorlatilag minden anyag fenn van a hálón, tehát nulla befektetéssel hozzá lehet kezdeni.
A kevés is több, mint a nulla.
Mire jó ez? Semmire. Legfőképp.
Hiszen naponta szembesülök az emberi butasággal, tájékozatlansággal.
Ami persze nem feltétlenül szégyen, ha az ember otthon él, és nem érdeklődik a világ dolgai iránt.
Ha azonban valaki arra adja a fejét (és most tegyük félre, hogy milyen októl vezérelve), hogy külföldön próbál szerencsét, akkor bizony tájékozódni kell.
Sokan a mai napig azt hiszik, hogy külföldön égből hull a manna, és csak ki kell tátani a szánkat, hogy belehulljon.
Külföldön minden magyar "kőgazdag", és meg tud fizetni minimum egy háztartási alkalmazottat, de abból is magyarul beszélőt.
Jó ha felébredünk, ez nem így van.
Hogy néhány elrettentő példával szolgáljak, bemásolok ide néhány levelet, azokból, amiből napi szinten akad több is.
Üdvözlet Mindenkinek, aki elolvassa a hirdetésemet.
Jövő évtől érdekelne házvezetőnői, főzés, takarítás, házkörüli munka. Cégnél is hoteltakarítás,szobalány, illetve egyéb könnyebb fizikai betanított, segédmunka.
Alapfokú angolom van, és CHF kölcsönöm. Tehát a fentiekbe, ami belefér, azt mindent vállalok.
Még egyszer köszönöm az elolvasást!
Sziasztok! Minél előbb szeretnék kimenni Németországba dolgozni. Érettségim van, bármilyen munka érdekel a takarítástól kezdve a babysitterkedésig,tehát széleskörű munkavállaló vagyok!
Középkorú házaspár lángossütési tapasztalattal munkát keres.
Ennél már csak az volt szebb (sajnos nem találtam a levelet), ahol fiatalember hirdetett, miszerint, ha valaki hazajön és a szanadság letelte után ő visszamenne vele, szívesen lakna a lakásában, és ha még munkát is találnak neki, az pont jó lenne.
Miért?
Egyrészről olyan nincs, hogy bármely országba, bármilyen munkát elvállalok.
Másrészről nulla nyelvtudással, nulla tőkével nagyon nehéz.
Látni kell, hogy bármely Európai ország tele van innen-onnan érkező menekülttel, akik rendszerint képzetlenek, nyelvet nem beszélnek vagy alig.
Nos velük kell "versenyezni".
Persze lehet mondani, hogy "magyarból vagyok, oszt majd jól megmutatom nekik".
Csak felesleges.
Ugyanis a nemzetközi egyezmények értelmében, ők mint menekült státuszúak jogosultak ilyen-olyan ellátásra, nyelvtanfolyamra. Az államnak érdeke, hogy munkát adjon nekik.
Ezt nem árt tudomásul venni.
Ezek után, ha még marad takarítói, mosogatói stb. munka, akkor kerülhetünk képbe.
Sajnos annyi gazdag ember (pláne magyar) nincs a világon, akinek épp magyar ajkú házvezetőnőre, kutya-siterre van szüksége.
Mi a megoldás?
Először is szembesíteni kell magunkat a szakmánk értékével. Nem árt utána nézni, hogy van-e rá igény.
Amennyiben pozitív a válasz, akkor S.O.S el kell kezdeni tanulni az adott ország nyelvét.
Akár otthon is. Gyakorlatilag minden anyag fenn van a hálón, tehát nulla befektetéssel hozzá lehet kezdeni.
A kevés is több, mint a nulla.
2011. október 1.
Vállalkozás itt, vállalkozás ott
Ismerőseim körében gyakran téma az otthoni (ellehetetlenített)
vállalkozói környezet, így arra gondoltam írok egy keveset az itteniről.
És mielőtt valaki azt hiszi, hogy itt nem stikliznek a vállalkozók, akkor téved. Itt is próbálnak kisebb megtakarításokat eszközölni, nevezzük divatos szóval adó-optimalizálásnak, de ezzel a hatóság tisztában van.
Otthon 1994 óta dolgoztam, dolgoztunk hol fő-, hol
mellékállásban vállalkozóként. Kezdetben magánvállalkozó, majd BT, végül Kft
formájában. A végén, mert fontos, hogy több lábon álljon az ember, már 3 céget
vittünk, különböző tevékenységi körrel. Szeretek nyugodtan aludni, ezért mindig
az adott keretek közt dolgoztunk, és mivel a tevékenységünk az ipari jellegű
beruházások körébe tartozott, szóba sem jöhetett, hogy valamiről ne adjunk
számlát. Ha egy csavart behajtottunk, azt már számláztuk.
Nagyjából 2003-ig egészen normálisan lehetett élni, ebben a
vállalkozói életformában. Bár a cégek szép árbevétellel rendelkeztek, az
adózási számok már akkor sem voltak túl kedvezőek, de családunk megélhetését
biztosította (meg vagy még 20 másik családét).
Nem, nem volt Bömbi X5, meg Karibi nyaralás, de gondjaink
sem voltak.
Arról álmodtam, hogy majd a
gyerekek, és utána az unokák viszik tovább a céget (tudjátok, mikor a filmekben
feltűnik a tábla: Since + évszám), és milyen büszkék lesznek az elődökre. Aztán
lassan felébredtem, mert beleért a kezem a bilibe.
2004 táján lett divat, a „nem fizetik ki a számlát”, és
„mennyit kell adjak zsebbe, hogy legyen munka” attitűd. Ezt egy darabig az
ember próbálja kezelni, de idővel eljön az a pont, amikor mind erkölcsileg,
mind anyagilag kezelhetetlenné válik.
Így bezártuk a cégeket.
Svájc, a pénz(mosoda)
Lehet, sokaknak nem tetszik, de csúnyán fogalmazva így igaz.
A világ jelentős része itt mossa tisztára a pénzét. Szépen fogalmazva a
lehetőségek országa.
Persze itt is több részre kell bontani a dolgot. Van, aki
ide csak a székhelyet, max. a bürokráciát hozza, hisz valóban nagyon kedvezőek
az adózási feltételek egy-egy kantonban. Nem mindenhol, de pl. Kanton Zug vagy
Schwyz 8 % körüli társasági adóval megelégszik. Vicces, mert két nem túl nagy kantonról
van szó, és egy csomó multi ott székel. Ismerek olyan magyar érdekeltségű
céget, akik sok magyar vállalkozást is ide csábítottak, közel 100 cég ügyeit intézik.
(Szóval Svájc sem a dolgos parasztok munkájának
gyümölcseként tart ott, ahol.)
És vannak a „valódi vállalkozók”, akik itt élnek és
dolgoznak. Róluk lesz szó a továbbiakban.
Vállalkozás Svájcban
Itt ismét vállalkozásba fogtunk. Annak ellenére, hogy jóval
nehezebb körülmények között kell felépíteni a céget, hisz nem ismertük a
vállalkozói környezetet, nem voltak kapcsolatok, és még nyelvi nehézségek is
adódtak, sokkal egyszerűbbnek tűnik az egész. Főleg, így utólag.
Nekem a mai napig összerándul (még) a gyomrom egy hatóságtól
érkező levél láttán, kicsit izzad a tenyerem, ha a hivatalban kell ügyet
intézzek, pedig itt felesleges. Nem bűnözőként tekintenek rám, hanem egy
vállalkozóra, aki dolgozik a saját, és nem utolsó sorban az ország anyagi
jólétének megteremtéséért.
Cégalapítás:
Hozzávetőlegesen ugyanazok a feltételek mint otthon. Némi
tőke, alapító okirat, bankszámlanyitás, adó bejelentkezés.
A szükséges tőke GmbH esetében 20 ezer frank. Mivel kell egy
Treuhandler (jogi képviselő) is a társasági szerződés megszerkesztéséhez, az ő
díja pár száz frank, és a bejegyzés az egy picit húzós, 800 frank körül volt.
Könyvelési kötelezettség: csak GmbH-től felfele előírás a
könyvelő alkalmazása, egy magánvállalkozó magának csinálja, mert tényleg elfér
egy söralátéten.
Számla: Sohasem
felejtem el a pillanatot, amikor elkészültünk az első munkával és számlaírásra
került a sor. Hol van a nyomtatványbolt, hol kapok szigorú számadású
bizonylatot? Ja, hát olyan nincs, és különben is, mi az a szigorú számadású
bizonylat? Telefonos segítség: van egy papír körülötted?, van egy tollad? Na,
ha mindez a kézben, akkor írd rá a cég nevét, a vevő nevét, a dátumot, hogy mit
csináltál és mennyiért és kész a számla. Csak néztem, mint Rozi a moziban.
Aztán később persze gyártottam otthon egy szép excell-
táblát, és már onnét számláztam. Közben kiderült, hogy a helyi ABC-ben lehet
kapni tömböt, amit lehet számlaként, szállítólevélként, vagy nyugtaként
kiállítani. Ahogy, és amit akarsz.
Megjegyzem számlát Rózsi néni szobafestésére is adunk, ő
ugyanis leírja az adójából. Ezzel nem akarom megbántani az otthoni kőműveseket,
festőket, de mindenki tudja, hogy nem erősségük a számlaadás.
Vállalkozói
szerződés: A legfőbb megrendelőnkkel 5 ujjas szerződésünk van. (Remélem,
tudod mi az.) Soha egyetlen napot sem késett, sőt volt olyan, hogy nem küldtem
időben a számlát, és kérdezte, hogy most mi van, hogy fizessen, ha nem
számlázok.
A kisebb – ismeretlen megrendelők – esetében szoktunk írni
szerződést. Eddig egyszer szaladtunk bele –rögtön az elején- olyanba, hogy nem
fizettek ki.
Ez egy osztrák cég volt, aki aztán el is tűnt. Itt
szerencsére még nem jött divatba ez a körbetartozás dolog. Olyan is volt már,
hogy már másnap átutalták a számla összegét.
Az esetleges ki nem fizetett számlát természetesen le lehet
írni.
Könyvelés, alias Magic: Számomra maga a misztérium fogalma. Annak ellenére, hogy én is rendelkezem
könyvelői képesítéssel, már évek óta nem sikerül megértenem az ittenit. Olyan
egyszerűek a szabályok, hogy csak nézek, amikor „eltűnik a főkönyvből mondjuk a
pénztár sor.” Igen, erre mondja a könyvelő, hogy minek ezt bonyolítani.
Gyakorlatilag a cég bevallása 2 db A4-es
oldal. Rajta 5 számmal. J
Ugyan van kiegészítő melléklet, azon is van vagy 10 szám. Nincs felesleges
bizonylatolás, pénztárkönyv, s más, a vállalkozók életét megkeserítő nyilvántartás
nyilvántartásának a nyilvántartása.
Dolgozz, keress
pénzt, fizess adót. Nagyjából ez a pénzügyi politika.
Fizetendők: Mielőtt valaki azzal a váddal illetne az eddigiek miatt, hogy „kolbászból van a
kerítés” és biztos adózni sem kell, hát jelentem, nem így van. Itt sem kevés az
adóteher, de nem követhetetlen. A céget terhelő járulékok közül a legdurvább a
TB, ami 5,5 % (a munkavállalónak is ennyi), aztán van még a balesetbiztosítás,
a munkanélküli járadék. Nagyjából 10 %. Az áfa most 8%, a vám 7,6 %. A nyereségadóról
nem tudok írni, mert az kantononként más. Nagyon nagyok a különbségek, van ahol
8 %, de van ahol 20 %. Hmm.
Aztán van a helyi adó természetesen, ez szintén nagyon
eltérő. Amikor megkaptam az első Steueramt (adóhatóság) levelet, tele lett a
bugyim, hogy mennyit kell fizetnem. Ugyan, akkor még nem kellett szemüveg, de
feltettem, hogy biztosan jól látok-e. 16,95 frank volt, de ha befizetem x
ideig, akkor csak 16. Mint kezdő vállalkozás, gondolták, hogy ennyit csak ki
tudok fizetni. Ki tudtam.
Ekkor voltam úgy, hogy ezt szívesen postáznám az otthoni
adóhivatalnak is.
Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt sem árt
nyereséget generálni, mert ha állandóan veszteséges a cég, akkor azért itt is
megkérdezik, hogy akkor mi a bánatnak vállalkozol. Szóval itt sem hülyék teljesen.
Minden önkormányzatnak van adóhivatala, tehát egy kisebb településen
szemet szúrnak a dolgok. Nem járási,
vagy „mittudomén” milyen központtal működnek. Megjegyzem ez szerintem nagyon jó. Egyből szemet szúrna, ha valaki csak úgy el kezd tollasodni. :)
Hivatalok hozzáállása: Cégkivonat lekérése interneten, másnapi postával
érkezik. Díja 30 frank, utólag fizetendő. Adóhivatal: mindenben meg lehet velük egyezni. Pl.: az első év után elégedetlen voltam a könyvelővel, ezért újat kerestem. Úgy jött
ki, hogy a váltás után egy hónapon belül be kellett volna adni az éves
mérleget. Az új könyvelő azt mondta, hogy nincs kedve kapkodni vele(!),
bemegyünk és kérünk néhány hónap haladékot. Bementünk, előadtuk a problémát,
illetékes kedvesen mosolyogva megkérdezte, hogy december 31-ig be tudjuk adni?
(ekkor volt május). Csak pislogtam. Nem kellett nyomtatvány, illetékbélyeg,
semmi.
-
Ha elmaradsz valamivel, felhívják a figyelmet a
mulasztásra, és kérnek, hogy pótold 30 napon belül. Ezt még hajlandóak többször
is megtenni, mielőtt bírságolnak.
- Munkaügyi hivatal: otthon bérletük volt hozzánk,
itt még a hírüket sem hallottam, pedig állítólag léteznek
- Adóellenőrzés: csak a nagyoknál, illetve a
notóriusan csalni próbálkozók körében. A kicsikkel nem éri meg foglalkozni.
- Ha bemész és nyilatkozol valamiről, nem
feltételezi, hogy hazudsz, vagy csalni akarsz.
- Ha valami olyan kérdés merül fel, amire nem
tudják a választ, akkor utánajárnak.
Bankok: Eddig
csak autóvásárlással kapcsolatban kerestem meg bankot hitel céljából, ez is
nagyon meglepő volt. Míg otthon visszamenőleg x évre kérték a főkönyvet, DNS,
széklet-, és vizeletmintát, ezzel szemben itt elég volt a cégkivonat (amit
lekértem az internetről), egy a kereskedő által kitöltött igénylőlap, amin a
cég neve, száma, és címe volt rajt, valamint az autó adatai. Ezt aláírva
elküldtem a banknak és másnap ott volt a szerződés. Ekkor még nem volt egy éves
a cég. Ez azóta annyiban változott, hogy a hitelbírálat már egy órán belül
kész.
Költségek elszámolása: Gyakorlatilag mindent el lehet számolni. Na jó, a tejet és kenyeret nem, de a
pénteki sörözést a haverokkal igen.
Hatóságok - Ellenőrzések:
Dolgoztam egy pékségben. Mondjuk egy magyar hatóság be is
zárná. No, nem azért, mert annyira gáz, csak itt nem érvényesülnek az EU-s
alapelvek, sok idióta megvalósíthatatlan követeléssel. Egy régi épületben
üzemel, ami kevésbé hasonlít az otthon gyakorlattá vált műtő helyiségként is
üzemeltethető pékséghez.
Étterem: Zárjegy? Az micsoda? Kint volt a vámos, megnézte a
termékeket, egy kérése volt, hogy tartsák külön az idegen országból érkező
cuccot, de legjobb, ha ráírják, hogy az privát és akkor ők meg se nézik.
Próbálj meg otthon privát árut tartani a céges hűtőben.
Építkezés: Elméletileg van munkavédelmi hatóság,
gyakorlatban nem láttam még. Ha kimennek max. azt ellenőrzik, hogy van-e
feketemunkás.
Ami kicsit húzósnak számító költségek, azok a biztosítások. Itt nem árt, ha van. Mondjuk, nekünk otthon is volt. Sajnos, egyszer szükség is volt rá.
Itt az 5 M frankos felelősségbiztosításra fizetünk évi 800 frankot. Aztán van még jogi biztosítás,
ez ennek csak a fele nagyjából. Mivel azonban az ügyvédek óradíja 300 frank
körül mozog, célszerűbb ezt választani. Ilyen esetben a biztosító képvisel
bármilyen jogi probléma esetén. Az autók biztosítása változó, a legdrágább
casco-kötelező esetében évi 2000 frank, plusz a súlyadó 400 frank évente.
És hogy ne csak a kiadásról beszéljek:
Vállalkozói díjak:
- Fodrász: Egy férfi vágás 30 franktól kezdődig, egy női
vágás, festés 160 frank.
- Pedikűr: Igénytől függően 75-150 frank.
- Kozmetikus: 150 frank.
Szakmunka vállalkozói díja 80-120 frank
óránként.
Egy weboldal elkészítése 400 franktól kezdődik.
És mielőtt valaki azt hiszi, hogy itt nem stikliznek a vállalkozók, akkor téved. Itt is próbálnak kisebb megtakarításokat eszközölni, nevezzük divatos szóval adó-optimalizálásnak, de ezzel a hatóság tisztában van.
Hogy mik ezek? Mondjuk elszámolja a gyerek szülinapi partiját, mint céges rendezvény. Egyik vállalkozó ismerős – mivel átlépte volna
az Áfa fizetési kötelezettség 100 ezer frankos bűvös határát, az év végi
számláját nemes egyszerűséggel kukázta. Szóval nem akkora bűnök ezek.
Attól sem több az ilyen jellegű „csalás”, hogy itt az
adócsalás csak szabálysértés. Egyszerűen más a mentalitás. Jut is, marad is.
Konklúzió? Amíg
fizetsz adót – aki nem hülye az fizet – és esetleg eltartasz még a sajátodon
kívül más családot is, akkor nem piszkálnak.
Hagynak élni és dolgozni.
2011. szeptember 29.
Biztosításról minden...
Ez egy akkora téma, hogy idő kellett hozzá, mire egy kis szeletét átláttam.
Annak ellenére, hogy otthon elég széleskörűen voltunk biztosítva a nagy átlaghoz képest, itt sokkal több biztosítást kellett alaphangon megkötni.
Ez persze az apanázs befizetésekor nem esik túl jól, de biztos ami "hót ziher", inkább legyen, mint ne legyen.
Kezdjük az elején!
Krankenkassa vagy betegbiztosítás
Ha valaki azzal a szándékkal jön, hogy dolgozni, tanulni akar, akkor ezt meg kell kötni. Kikerülni nem lehet, sok kantonban csak a biztosítást bemutatva adják ki a tartózkodási engedélyt.
Persze, ha ezt most Levi barátom olvassa, akkor jót nevet a markában, ugyanis évek óta itt él, még sincs biztosítva.
Igen, az óra hazájában is kerül a gépezetbe por, és nem működik tökéletesen. Hogy neki mi módon sikerült kicsusszannia a látókörből, nem tudom, de gyanítom egyszer kiderül a turpisság.
Vagy Isten ne adja megbetegszik, akkor nagy bajban lesz.
Vagy Isten ne adja megbetegszik, akkor nagy bajban lesz.
Tehát vagy az interneten keresünk biztosítótársaságot, vagy kerítünk egy brókert, vagy van egy ismerősünk, aki segít a megkötésben.
Nekünk egy bróker intézte, aki - úgy mint otthon -, a legjobb ajánlatot kereste meg nekünk.
Maga a biztosítás az otthoni cascohoz hasonlatos. Van önrész, ehhez mérik a havi díjak összegét.
Aztán ez az alapdíj függ még a kortól, lakhelytől, és hogy valaki az alapszolgáltatáson túl, milyen extrákat választ.
Amikor mi megkötöttük legolcsóbb lehetőséget választottuk, szerintem jól. Nem vagyunk betegesek, így az önrészünk magas (2500 frank), az alapdíjunk viszont így alacsonyabb. Néhány extra is van a csomagban. Bármely kórházban ellátnak, stb.
Itt megemlítem, hogy gyerek esetében a legmagasabb önrész 500 frank lehet.
Mit jelent ez? A megválasztott önrészig mindent nekünk kell fizetni, a havi díjon felül.
Számszakilag mit jelent? Negyven évesen, 2500-as önrésszel, baleset biztosítással ca. 200 frank havonta.
Ja, és már nem akarok gyereket szülni. Ez sem mindegy.
Mire jogosít? Orvosi ellátásra a házi orvosnál, kórházban.
Itt most nem térek ki azokra a biztosításokra, amit a munkáltató fizet, vagy von le a bérből.
Itt csak az önként és dalolva fizetni valókról írok.
Ezen felül itt is van még ezerféle baleset-, és életbiztosítás.
Ezen felül itt is van még ezerféle baleset-, és életbiztosítás.
Gépkocsi biztosítás:
Ez két részből tevődik össze: kötelező illetve casco biztosítás. Az első, nevéből adódóan kötelező, ennek megkötése nélkül nem kapunk rendszámot. Ez természetesen csak arra szolgál, hogy amennyiben valakinek kárt okozunk, akkor a biztosító fizet helyettünk. Ha jól emlékszem, akkor a saját autónkban keletkezett károk közül csak az üvegkárt téríti.
A második nem kötelező, ez a casco. Lízingelt autóra szükséges megkötni. Illetve szerintem minden újszerű autóra. Ugyan sokba kerül, de ha valami gond van, akkor jó ha van.
Mivel itt nagyon bénán vezetnek (majd írok róla), gyakorlatilag bármikor előfordulhat, Engem három év alatt háromszor tiszteltek meg havonta.
:)
Számszakilag egy kötelező és egy casco 2000 frank körül mozog egy közép kategóriás verdára.
Felelősség biztosítások:
- lakás: ezt célszerű kötni, akkor is ha bérelt lakásban lakunk, mert soha nem lehet tudni. Nálunk kétszer volt már csőtörés. Az egyik javítási költsége 1000 frankra rúgott. Így viszont a biztosító fizette. Ennek éves díja 200 frank körül van.
- közlekedési biztosítás: a fenitek miatt jó, ha van.
- jogi biztosítás: ez gyakorlatilag annyit takar, ha bármiféle jogi problémánk van, akkor a biztosító intézi azt, és kutya kötelessége, hogy megvédjen minket.
Először hezitáltam, hogy kell-e nekem ilyen, aztán amikor akadt egy ügy, amihez ügyvéd kellett, és "megkínált" egy 300 frankos óradíjjal, már nem voltam bizonytalan.
Nagyjából ezekkel kell vagy inkább érdemes számolni.
Ezeken felül persze még akad számos lehetőség, de azt már mindenki döntse el maga, szüksége van-e rá, vagy nincs.
Ez két részből tevődik össze: kötelező illetve casco biztosítás. Az első, nevéből adódóan kötelező, ennek megkötése nélkül nem kapunk rendszámot. Ez természetesen csak arra szolgál, hogy amennyiben valakinek kárt okozunk, akkor a biztosító fizet helyettünk. Ha jól emlékszem, akkor a saját autónkban keletkezett károk közül csak az üvegkárt téríti.
A második nem kötelező, ez a casco. Lízingelt autóra szükséges megkötni. Illetve szerintem minden újszerű autóra. Ugyan sokba kerül, de ha valami gond van, akkor jó ha van.
Mivel itt nagyon bénán vezetnek (majd írok róla), gyakorlatilag bármikor előfordulhat, Engem három év alatt háromszor tiszteltek meg havonta.
:)
Számszakilag egy kötelező és egy casco 2000 frank körül mozog egy közép kategóriás verdára.
Felelősség biztosítások:
- lakás: ezt célszerű kötni, akkor is ha bérelt lakásban lakunk, mert soha nem lehet tudni. Nálunk kétszer volt már csőtörés. Az egyik javítási költsége 1000 frankra rúgott. Így viszont a biztosító fizette. Ennek éves díja 200 frank körül van.
- közlekedési biztosítás: a fenitek miatt jó, ha van.
- jogi biztosítás: ez gyakorlatilag annyit takar, ha bármiféle jogi problémánk van, akkor a biztosító intézi azt, és kutya kötelessége, hogy megvédjen minket.
Először hezitáltam, hogy kell-e nekem ilyen, aztán amikor akadt egy ügy, amihez ügyvéd kellett, és "megkínált" egy 300 frankos óradíjjal, már nem voltam bizonytalan.
Nagyjából ezekkel kell vagy inkább érdemes számolni.
Ezeken felül persze még akad számos lehetőség, de azt már mindenki döntse el maga, szüksége van-e rá, vagy nincs.
2011. szeptember 28.
Mennyit ér a barátság?
Többekkel, sokszor beszélgettünk már arról, hogy vajon kitart-e a barátság, az ismeretség, ha az ember külföldre költözik.
Most megint eszembe jutott a téma, mert meglepetten (nem sértődötten!) tapasztaltam, hogy a szokásos születésnapi felköszöntések közül egyre kevesebbet kapok otthonról. Inkább az újonnan szerzett ismrettségeimnek volt fontos, hogy megemlékezzenek a napról.
Természetesen itt nem azokról van szó, akik ritkán látogatják a közösségi oldalakat, hanem azokról, akik még azt is megosztják, ha meglátogatják a mellékhelyiséget. :)
Miért van ez így?
Lehet, hogy a távolság dönti el, hogy az addig barátságnak hitt kapcsulat tulajdonképpen csak haverság, csak imerősség?
Azt hiszem én is ebbe a csapdába estem.
Volt olyan "barátom", akinek amikor elújságoltam, hogy külfölldre költöztem, "leellenőrizte" az információ hitelességét.
Hogyan?
Megkérdezte, hogy van-e svájci telefonom. Természetesen volt. Kérte, adjam meg a számomat. Én minden hátsó szándék nélkül szívesen küldtem el neki.
Gondoltam, valóban szüksége van rá.
Ekkor sms-t kaptam egy kérdéssel, tőle. Válaszoltam rá.
Azóta sem hallottam felőle. Félreértés ne essék, semmi bántó vagy sértő nem volt az sms-ben.
Csupán annak ténye, hogy elköltöztem, számára már "zárolta" a barátságot.
Mindig tanul az ember.
Tágabb ismeretségi köröm véleménye szerint, általában az évtizedes, sokszor gyermekkorban alakult barátságok képesek túlélni a távolságot.
Sajnos, ebből meglehetősen kevés van.
Visszatérve a megemlékezésre:
Persze, lehet azt mondani, hogy ezek felszínes dolgok, nem ezen múlik semmi.
Valóban, de azt ne felejtsük el, hogy az apró figyelmességekkel fejezhetjük ki leginkább szeretetünket, tiszteletünket, barátságunkat a másik fél felé.
Most megint eszembe jutott a téma, mert meglepetten (nem sértődötten!) tapasztaltam, hogy a szokásos születésnapi felköszöntések közül egyre kevesebbet kapok otthonról. Inkább az újonnan szerzett ismrettségeimnek volt fontos, hogy megemlékezzenek a napról.
Természetesen itt nem azokról van szó, akik ritkán látogatják a közösségi oldalakat, hanem azokról, akik még azt is megosztják, ha meglátogatják a mellékhelyiséget. :)
Miért van ez így?
Lehet, hogy a távolság dönti el, hogy az addig barátságnak hitt kapcsulat tulajdonképpen csak haverság, csak imerősség?
Azt hiszem én is ebbe a csapdába estem.
Volt olyan "barátom", akinek amikor elújságoltam, hogy külfölldre költöztem, "leellenőrizte" az információ hitelességét.
Hogyan?
Megkérdezte, hogy van-e svájci telefonom. Természetesen volt. Kérte, adjam meg a számomat. Én minden hátsó szándék nélkül szívesen küldtem el neki.
Gondoltam, valóban szüksége van rá.
Ekkor sms-t kaptam egy kérdéssel, tőle. Válaszoltam rá.
Azóta sem hallottam felőle. Félreértés ne essék, semmi bántó vagy sértő nem volt az sms-ben.
Csupán annak ténye, hogy elköltöztem, számára már "zárolta" a barátságot.
Mindig tanul az ember.
Tágabb ismeretségi köröm véleménye szerint, általában az évtizedes, sokszor gyermekkorban alakult barátságok képesek túlélni a távolságot.
Sajnos, ebből meglehetősen kevés van.
Visszatérve a megemlékezésre:
Persze, lehet azt mondani, hogy ezek felszínes dolgok, nem ezen múlik semmi.
Valóban, de azt ne felejtsük el, hogy az apró figyelmességekkel fejezhetjük ki leginkább szeretetünket, tiszteletünket, barátságunkat a másik fél felé.
2011. augusztus 31.
Autóvásárlás IV.
Tudom-tudom, már megint autó. Ismét eltelt egy kis idő, megint autóvásárlás témába cseppentünk.
:)
Mostani nyertesünk egyes kis Citroen Némo, a már megszokott kereskedőnél.
Metódus ugyanaz, mint a múltkor: igénylőlap, cégkivonat.
Annyiban tért el az előzőtől, hogy a bank egy órán belül döntött a lízingről. Ennyit tesz, ha már ügyfelük vagyok, és rendesen fizetek.
A kereskedő mindent elintézett, csak a kocsiért kellett menni.
Mennyivel egyszerűbb, mint otthon.
:)
A kocsiról: picike, puttonyos, két személyes. A motor kicsit csenevész, de amire kell ara tökéletes lesz.
Egy darabig...
:)
Mostani nyertesünk egyes kis Citroen Némo, a már megszokott kereskedőnél.
Metódus ugyanaz, mint a múltkor: igénylőlap, cégkivonat.
Annyiban tért el az előzőtől, hogy a bank egy órán belül döntött a lízingről. Ennyit tesz, ha már ügyfelük vagyok, és rendesen fizetek.
A kereskedő mindent elintézett, csak a kocsiért kellett menni.
Mennyivel egyszerűbb, mint otthon.
:)
A kocsiról: picike, puttonyos, két személyes. A motor kicsit csenevész, de amire kell ara tökéletes lesz.
Egy darabig...
Közlekedés Svájcban
Aki egy rossz szót szól a közlekedés összességére, az hülye, vagy még nem járt Magyarországon.
Félreértés ne essék, itt sem tökéletes minden, de ha őszintén számba veszünk minden körülményt, akkor ideálisnak mondható.
Miért mondom ezt? A minap olvastam egy internetes fórumon, hogy nagy a dugó, és csak 40-50 km távolságra van benzinkút.
Óh-la-la...
Hát, nem tudom ez másokat mennyire érint problémaként, engem sehogy.
Mivel Zürich agglomerációjában lakunk, bizony tudomásul kell venni, hogy az ország szívét akarjuk reggelente megközelíteni, ami nem egyszerű feladat.
Valóban dugó van, rendszerint a Gubrist-tunnelnél, ahol a West-Ring csatlakozik a Ber-Basel autópálya-szakaszhoz.
Aki azonban ezt tudja, az vagy elindul korábban, vagy tömegközlekedéssel megy, vagy egy alsóbbrendű utat választ. Megoldás létezik.
Az utakat folyamatosan újítják fel. Kevés az olyan szakasz, amire az ember rosszallóan csóválja a fejét.
Igen, van, de meglehetősen kevés.
Több autópálya áll rendelkezésre, gyakorlatilag az ország le van fedve. Zürich-et, Svájc legnagyobb városát egy körgyűrű veszi körül, amivel teljes egészében kikerülhető a város.
A pakolás nem egyszerű, ugyanis rendszerint mindenhol fizetni kell. Meg kell tanulni mit jelent a kék, a sárga zóna. A parkolás díja nagyságrendileg nem horrorisztikus, gyakorlatilag Budapesthez hasonlatos.
Tömegközlekedés: számomra "csoda-számba" megy. Jól szervezett, pontos, tiszta.
A lányom iskolája 10 km-re van a lakhelyünktől, két átszállást kell megejtenie, mindezt fél óra alatt. Reggel felszáll a helyközi járatra, ami beviszi a városba. Onnan ca. 5 percen belül indul a vonat. A vonattal a következő városig megy, ahol felszáll egy helyi járatos buszra, ami elviszi az iskoláig.
Gyakorlatilag gyorsabban odaér, mintha kocsival megyünk ( a KRESZ szabályai szerint lakott területen 50 km/h a megengedett sebesség).
A múltkor volt egy aranyos történet : kocsival mentünk iskolába. Az autóút a sín mellett van, és elhúzott mellettünk az vonat, amivel a lányom szokott menni. Rosszallóan megjegyezte, hogy késik a vonat. Én kérdőn néztem rá, hisz még mindig bennem van az otthoni beidegződés, miszerint, ha késik a busz/vonat, az legalább fél órát jelent. A válasz a következő volt: két percet késik. Hát igen, a jót könnyű megszokni.
A bérlet zónákra van osztva, érvényes minden tömegközlekedési eszközre (busz, vonat, hajó).
Azt nem mondom, hogy olcsó, mert a tanuló bérletünk 75 frank havonta, de úgy gondolom, hogy ahhoz képest nem drága, hogy milyen szolgáltatást kap cserébe.
Egyik kómás reggelen gyermekem a vonaton hagyta a táskáját, amit csak a vonat indulása után vett észre.
Hazatelefonált, én az interneten bejelentettem, majd néhány nap múlva jött egy értesítés, hogy a legközelebbi állomáson átvehetem a táskát. Semmi sem hiányzott belőle.
Számomra nagyon szimpatikus megoldás a lámpák forgalomérzékelővel való ellátása. Soha nem kell percekig állni a piros lámpánál, ha épp nincs ott senki.
Ha valaki el szeretne jutni A pontból B pontba, otthon a karosszékben ülve megtervezheti az utazást, menetjegyet vásárolhat on-line.
Végezetül, hogy visszatérjek az alap kérdésre: ki az az elmebeteg , aki 10 km-enként akar tankolni vagy pisilni?
Félreértés ne essék, itt sem tökéletes minden, de ha őszintén számba veszünk minden körülményt, akkor ideálisnak mondható.
Miért mondom ezt? A minap olvastam egy internetes fórumon, hogy nagy a dugó, és csak 40-50 km távolságra van benzinkút.
Óh-la-la...
Hát, nem tudom ez másokat mennyire érint problémaként, engem sehogy.
Mivel Zürich agglomerációjában lakunk, bizony tudomásul kell venni, hogy az ország szívét akarjuk reggelente megközelíteni, ami nem egyszerű feladat.
Valóban dugó van, rendszerint a Gubrist-tunnelnél, ahol a West-Ring csatlakozik a Ber-Basel autópálya-szakaszhoz.
Aki azonban ezt tudja, az vagy elindul korábban, vagy tömegközlekedéssel megy, vagy egy alsóbbrendű utat választ. Megoldás létezik.
Az utakat folyamatosan újítják fel. Kevés az olyan szakasz, amire az ember rosszallóan csóválja a fejét.
Igen, van, de meglehetősen kevés.
Több autópálya áll rendelkezésre, gyakorlatilag az ország le van fedve. Zürich-et, Svájc legnagyobb városát egy körgyűrű veszi körül, amivel teljes egészében kikerülhető a város.
A pakolás nem egyszerű, ugyanis rendszerint mindenhol fizetni kell. Meg kell tanulni mit jelent a kék, a sárga zóna. A parkolás díja nagyságrendileg nem horrorisztikus, gyakorlatilag Budapesthez hasonlatos.
Tömegközlekedés: számomra "csoda-számba" megy. Jól szervezett, pontos, tiszta.
A lányom iskolája 10 km-re van a lakhelyünktől, két átszállást kell megejtenie, mindezt fél óra alatt. Reggel felszáll a helyközi járatra, ami beviszi a városba. Onnan ca. 5 percen belül indul a vonat. A vonattal a következő városig megy, ahol felszáll egy helyi járatos buszra, ami elviszi az iskoláig.
Gyakorlatilag gyorsabban odaér, mintha kocsival megyünk ( a KRESZ szabályai szerint lakott területen 50 km/h a megengedett sebesség).
A múltkor volt egy aranyos történet : kocsival mentünk iskolába. Az autóút a sín mellett van, és elhúzott mellettünk az vonat, amivel a lányom szokott menni. Rosszallóan megjegyezte, hogy késik a vonat. Én kérdőn néztem rá, hisz még mindig bennem van az otthoni beidegződés, miszerint, ha késik a busz/vonat, az legalább fél órát jelent. A válasz a következő volt: két percet késik. Hát igen, a jót könnyű megszokni.
A bérlet zónákra van osztva, érvényes minden tömegközlekedési eszközre (busz, vonat, hajó).
Azt nem mondom, hogy olcsó, mert a tanuló bérletünk 75 frank havonta, de úgy gondolom, hogy ahhoz képest nem drága, hogy milyen szolgáltatást kap cserébe.
Egyik kómás reggelen gyermekem a vonaton hagyta a táskáját, amit csak a vonat indulása után vett észre.
Hazatelefonált, én az interneten bejelentettem, majd néhány nap múlva jött egy értesítés, hogy a legközelebbi állomáson átvehetem a táskát. Semmi sem hiányzott belőle.
Számomra nagyon szimpatikus megoldás a lámpák forgalomérzékelővel való ellátása. Soha nem kell percekig állni a piros lámpánál, ha épp nincs ott senki.
Ha valaki el szeretne jutni A pontból B pontba, otthon a karosszékben ülve megtervezheti az utazást, menetjegyet vásárolhat on-line.
Végezetül, hogy visszatérjek az alap kérdésre: ki az az elmebeteg , aki 10 km-enként akar tankolni vagy pisilni?
2011. augusztus 2.
Egy kis kirándulás - Baden
Baden kedvelt fürdő-, és kirándulóváros a Limmat kanyarulatánál, mintegy 25 km-re Zürichtől.
Az óvárosában található a későgótikás stílusban készült várostorony, városháza, és a festői utcák látványosságai.
Megéri elkirándulni a várromokhoz, ahol megtekinthetjük a város panorámáját, és a Jura hegység ormait. Látványosság Svájc legrégebbi pályaudvara. A baden-i állomás épületét 1847-ben építették, amikor Svájc első vonata Zürichbe indult.
http://en.wikipedia.org/wiki/Baden,_Switzerland
2011. június 16.
A svájci építészet "remekei"
Ide azt is írhatnám, hogy no comment.
Egy konyha került kibontásra, ez volt mögötte.
Szerintem elég gáz, hogy nincs a fal levakolva, a vezetékek lógnak a falból.
Egy konyha került kibontásra, ez volt mögötte.
Szerintem elég gáz, hogy nincs a fal levakolva, a vezetékek lógnak a falból.
2011. március 7.
Autóvásárlás III
Mivel a párom már olyan munkát is vállalt, amihez gépeket, anyagot kellett fuvarozni, ismét arra az elhatározásra jutottunk, hogy kell egy második autó a citrom mellé.
Így aztán ismét rám hárult a feladat, hogy autót vegyek. Elsősorban nagyobbat. Sikerült is az interneten találnom egyet.
Ezt néztem ki...
... és ez lett belőle.
Nyertesünk egy Ford Galaxy lett, ismét nem a fiatalabb évjáratból. Ezen friss volt a műszaki, így ezzel legalább egy évet lehet hasítani. Valami elképesztően ronda lila színben pompázott, de egyben volt, és marha sok cucc fért bele. Belül itt-ott hiányzott egy-egy kárpit darab, nem egyformák voltak az ülések, és egyéb esztétikai hiányosságai is voltak.
Az autó egész jól szuperált, egészen addig amíg egyszer útban hazafelé, beleszaladtunk egy özönvízszerű esőbe. Lányom ekkor vette észre, hogy valahol folyik be a víz. Idővel már pohárral merte ki a kocsi aljából a csapadékot. Vicces volt, hogy téptünk az autópályán, miközben ő pohár számra önti ki a vizet az ablakon. Ő nem élvezte annyira.
Már ekkor döntés született, hogy az őszi még csapadékosabb időjárás beálltát már nem nálunk tölti.
Persze, olcsó húsnak híg a leve. Pláne, ha senki nem ért az autókhoz a családban. Nem véletlenül otthon soha nem vettünk használt autót.
Túléltük ezt is.
Szerencsénkre sikerült túladni rajta.
Ám ekkor ismét elkezdtünk autót keresni...
:)
2011. február 24.
Mindent kétszer csinál, kétszer csinál...
... avagy csőtörés, vagy mi a szösz?
Hoppá! Ez már több a soknál, ez már nem az a pár csepp, ami kilöttyent...
A költözés c. fejezetnél írtam, hogy később még visszatérek a konyhában lévő parkettára, amit a beköltözéskor raktunk le, az elviselhetetlen taposó helyére.
Hogy milyen összefüggésben kerül terítékre a parketta ismét?
Íme:
minap észrevettem, hogy a mosogató előtt, ha rálépek a parkettára, nedves a nút.
A fenébe, mondtam magamnak.
Biztosan a tegnapi kilöttyintett víz szaladt alá.
Bosszantott.
minap észrevettem, hogy a mosogató előtt, ha rálépek a parkettára, nedves a nút.
A fenébe, mondtam magamnak.
Biztosan a tegnapi kilöttyintett víz szaladt alá.
Bosszantott.
Aztán másnap még több víz jött fel, és már máshonnan is. Harmadnapra elkezdett felválni a parketta széle...
Hoppá! Ez már több a soknál, ez már nem az a pár csepp, ami kilöttyent...
Mivel épp egyedül voltam, nem akartam megbontani az egészet, hisz ömleni azért nem ömlött a víz, a parkettnak meg már úgy is lőttek.
A hét végén a párom megnézte mi a baj. Kiderült, hogy a mosógép cserénél, a gelernt szerelő elfelejtett valami csapot elzárni, és szépen csordogált a víz.
Hova máshova? A parketta alá.
Nem maradt más hátra, mint szólni a tulajnak, hogy ismét probléma van. A mosógép ugyan remekül működik, csak a parkettát kell cserélni.
Feljött, megnézte. Láss csodát, tényleg. Sikerült vele megegyezni, hogy majd kicseréljük mi, a biztosító meg kifizeti.
El is ballagtam a Bauhaus-ba, és az első elrontott színválasztásom után, most egy világosabb parkettát választottam.
Egy délelőtt meg is csináltuk, régi felszed, új lerak, nem nagy kunszt. Pláne, hogy pár hónapja már egyszer megcsináltuk.
Végül én jól jártam, lett új parkettám.
:D
Feljött, megnézte. Láss csodát, tényleg. Sikerült vele megegyezni, hogy majd kicseréljük mi, a biztosító meg kifizeti.
El is ballagtam a Bauhaus-ba, és az első elrontott színválasztásom után, most egy világosabb parkettát választottam.
Egy délelőtt meg is csináltuk, régi felszed, új lerak, nem nagy kunszt. Pláne, hogy pár hónapja már egyszer megcsináltuk.
Végül én jól jártam, lett új parkettám.
:D
2011. február 17.
Mekk Mester is megirigyelné...
Az ember könnyen hozzá tud szokni a jóhoz. Emlékszem, amikor otthon az első mosogatógépem megvettem, mennyire örültem, hogy nem kell már az időt tölteni a kézi mosogatással.
Szerencsére, ezt a "luxust" itt kell sem nélkülözni, hisz minden lakásban van gép.
Bár nem vagyok egy mosogatógép szakértő, de legutolsó otthoni típus nyomába egyik sem ér, de nem is ez a lényeg.
Egyik nap észrevettem, hogy valami gond van. Ugyan nem kezdett el villogni a hibát jelző gomb, de a víz szívásakor hallatszó jellegzetes zúgás elmaradt.
Rögtön leállítottam a programot, és megnéztem mi lehet a baj. Nem lettem okosabb, megpróbáltam még párszor újraindítani, hátha...
Hát, nem.
Így aztán jeleztük a tulajdonosnak, hogy probléma van, küldjön szerelőt.
A szerelő meg is érkezett egy hét múlva, mivel csak akkor szóltak neki. Emberünk echte svájci, alig értettem mit hablatyol.
Megpróbálta elindítani.
Szerencsére, Murphy nem volt jelen, a hiba igazolódott.
A szerelő csak hümmögött, kb. annyi fogalma lehetett a hibáról, mint nekem.
Semmi.
Azt mondta, nem lehet nagy a probléma, biztos a vezérlő egység romlott el, kicseréli. Gondoltam magamban, hajrá.
Megtörtént a csere, újraindítás, semmi.
Újabb hümmögés.
Aztán egy picit idegesebben azt mondta: nem fogok én ezzel szarakodni, fogalmam sincs mi a baja, vegyen újat a tulaj.
Mondanom sem kell, kicsit meglepődtem, tudva, hogy ő egy képzett szerelő, a márkaszervizből, akinek már a kiszállási díja sem két fillér.
Tulajdonképp, nekem mindegy.
Így amikor előkerült a góré neki is azt mondta, hogy javíthatatlan, csere kell.
Két nap múlva hozták az újat, aminek az ára több mint ezer frank volt. Hát persze, hogy úgy csinálták anno a konyhabútort, hogy valami speciális méret volt csak jó.
Tulajdonképp, nekem mindegy.
Jött a szerelő (ugyanaz), szépen beállította, bekötötte.
Próba.
Meglepetés. Überraschung. Surprise.
Igen.
A mosogatógép ismét nem szív vizet.
Tulajdonképp, nekem mindegy.
Csak a jó neveltetésem tiltotta, hogy hangosan felröhögjek, de komoly erőfeszítésbe telt elkerülése.
Szerelőnk bőszen vakargatja a fejét, tulaj néz tanácstalanul.
Mivel ezt már nem lehetett ismét újra cserélni emberünk a hiba után kutakodott.
Nyilván az már számára is kiderült, hogy nem a géppel van a hiba.
Kis idő múltán rájött, hogy egy apró cső, aminek egyébként max. az lehet a funkciója hogy hibaforrás legyen, eldugult, és nem engedte át a vizet.
Cső kipucol, gép indul.
Hurrá!
Immáron két jó mosogatógépünk van.
A régit ugyanis otthagyták.
A "büntetésünk" annyi volt, hogy cipelhettük a padlásra a régit.
A történetnek itt még nincs vége. Folytatás a Mindent kétszer csinál, kétszer csinál c. írásban
Szerencsére, ezt a "luxust" itt kell sem nélkülözni, hisz minden lakásban van gép.
Bár nem vagyok egy mosogatógép szakértő, de legutolsó otthoni típus nyomába egyik sem ér, de nem is ez a lényeg.
Egyik nap észrevettem, hogy valami gond van. Ugyan nem kezdett el villogni a hibát jelző gomb, de a víz szívásakor hallatszó jellegzetes zúgás elmaradt.
Rögtön leállítottam a programot, és megnéztem mi lehet a baj. Nem lettem okosabb, megpróbáltam még párszor újraindítani, hátha...
Hát, nem.
Így aztán jeleztük a tulajdonosnak, hogy probléma van, küldjön szerelőt.
A szerelő meg is érkezett egy hét múlva, mivel csak akkor szóltak neki. Emberünk echte svájci, alig értettem mit hablatyol.
Megpróbálta elindítani.
Szerencsére, Murphy nem volt jelen, a hiba igazolódott.
A szerelő csak hümmögött, kb. annyi fogalma lehetett a hibáról, mint nekem.
Semmi.
Azt mondta, nem lehet nagy a probléma, biztos a vezérlő egység romlott el, kicseréli. Gondoltam magamban, hajrá.
Megtörtént a csere, újraindítás, semmi.
Újabb hümmögés.
Aztán egy picit idegesebben azt mondta: nem fogok én ezzel szarakodni, fogalmam sincs mi a baja, vegyen újat a tulaj.
Mondanom sem kell, kicsit meglepődtem, tudva, hogy ő egy képzett szerelő, a márkaszervizből, akinek már a kiszállási díja sem két fillér.
Tulajdonképp, nekem mindegy.
Így amikor előkerült a góré neki is azt mondta, hogy javíthatatlan, csere kell.
Két nap múlva hozták az újat, aminek az ára több mint ezer frank volt. Hát persze, hogy úgy csinálták anno a konyhabútort, hogy valami speciális méret volt csak jó.
Tulajdonképp, nekem mindegy.
Jött a szerelő (ugyanaz), szépen beállította, bekötötte.
Próba.
Meglepetés. Überraschung. Surprise.
Igen.
A mosogatógép ismét nem szív vizet.
Tulajdonképp, nekem mindegy.
Csak a jó neveltetésem tiltotta, hogy hangosan felröhögjek, de komoly erőfeszítésbe telt elkerülése.
Szerelőnk bőszen vakargatja a fejét, tulaj néz tanácstalanul.
Mivel ezt már nem lehetett ismét újra cserélni emberünk a hiba után kutakodott.
Nyilván az már számára is kiderült, hogy nem a géppel van a hiba.
Kis idő múltán rájött, hogy egy apró cső, aminek egyébként max. az lehet a funkciója hogy hibaforrás legyen, eldugult, és nem engedte át a vizet.
Cső kipucol, gép indul.
Hurrá!
Immáron két jó mosogatógépünk van.
A régit ugyanis otthagyták.
A "büntetésünk" annyi volt, hogy cipelhettük a padlásra a régit.
A történetnek itt még nincs vége. Folytatás a Mindent kétszer csinál, kétszer csinál c. írásban
2011. február 5.
A honfitársaimtól ments meg Uram...
Magyar bál - magyar ház...
Egyik ismerős hívta fel a figyelmünket a Zürichben lévő magyar közösségre.
Örültünk neki, mert hát idegenben, mégiscsak tartozna valahova az ember. Javasolták még a vasárnapi Istentiszteletet is (mondván ott el lehet intézni mindent), de ha eddig nem voltam vallásos, már nem is leszek. Pláne nem számításból.
Félreértés ne essék, semmi bajom a hívőkkel, tisztelem őket, de az "ez a divat" miatti vallásos emberek egyenesen taszítanak. Én csak hobby hívőknek nevezem őket.
Félreértés ne essék, semmi bajom a hívőkkel, tisztelem őket, de az "ez a divat" miatti vallásos emberek egyenesen taszítanak. Én csak hobby hívőknek nevezem őket.
Ennek a szíves invitálásnak így nem tettünk eleget, de figyelmesen nézegettem a weboldalukat továbbra is. Meg kell jegyeznem szellemisége nem nagyon állt közel hozzám.
Idővel megakadt a szemem egy felhíváson, miszerint a minden évben megrendezésre kerülő báljukra táncolni vágyó fiatalokat várnak.
Gondoltam, remek alkalom az ismerkedésre. Jelentkeztünk, báli ruhát vásároltunk a lánykának, aki izgatottan készült az első báljára.
Megvettük a belépőket is, majd szépen "díszmagyarba" vágva elmentünk az estére.
Hogy fogalmazzak diplomatikusan? Nagy csalódás volt.
Gyakorlatilag akkor éreztem magam ennyire kívülállóként , amikor mint egyszerű falusi kislány először mentem a nagyvárosi iskolába, 10 évesen.
(Volt szerencsénk jó néhány rendezvényen/ estélyen megjelenni, nem arról volt szó, hogy nem tudtunk volna kezelni a helyzetet. :) )
(Volt szerencsénk jó néhány rendezvényen/ estélyen megjelenni, nem arról volt szó, hogy nem tudtunk volna kezelni a helyzetet. :) )
Sorra érkeztek az "előkelő" vendégek. Úgy magyarosan: rázzuk a rongyot, sok esetben a semmire.
Néhányukat már hírből ismertük, no nem jó hírből.
De itt, évente egyszer meg kell mutatni a magyarok Úristenit!
Megláttuk.
Mintha otthon lettünk volna: ki milyen kocsit "újított" az elmúlt évben, ki cserélte le a nercbundát... sunyi szemek méregették egymást.
Megláttuk.
Mintha otthon lettünk volna: ki milyen kocsit "újított" az elmúlt évben, ki cserélte le a nercbundát... sunyi szemek méregették egymást.
A fiatalok tánca remekül sikerült, a lányom gyönyörű volt. A várt hatás, hogy majd jól érzi magát, vagy új ismerősökre lel, elmaradt. Az itt született gyerekek már magukba szívták a svájci zárkózottságot. El voltak magukban, és egymás társaságában.
Ismét fülemben csengett a korábban elhangzott mondat:" Minek jöttél te ide?"
Ismét fülemben csengett a korábban elhangzott mondat:" Minek jöttél te ide?"
A vacsorát meg sem vártuk, mert amikor kiderült, hogy két terem van, egyikben a fontos vendégek, a másikban a kevésbé fontosak, no akkor végképp elment a kedvem a társaságtól.
Volt ott még néhány "új beszálló", akik hasonlóképp érezték magukat.
Volt ott még néhány "új beszálló", akik hasonlóképp érezték magukat.
Utólag kiderült, hogy ez egy zárt kör/közösség, jórészt 56-ban vagy, azután érkezettek és leszármazottaik.
Fő eszmeiségük is e tárgy köré épül.
Persze, nem azt mondom, hogy el kell felejteni a múltat, de könyörgöm 2011 van.
Állandóan azt hallgatni, hogy nekik mennyire nehéz volt menekültként, kicsit unalmas. Főleg, hogy lövésük sincs arról milyen nehéz annak, aki nem menekültként érkezett.
:)
Fő eszmeiségük is e tárgy köré épül.
Persze, nem azt mondom, hogy el kell felejteni a múltat, de könyörgöm 2011 van.
Állandóan azt hallgatni, hogy nekik mennyire nehéz volt menekültként, kicsit unalmas. Főleg, hogy lövésük sincs arról milyen nehéz annak, aki nem menekültként érkezett.
:)
2011. január 12.
Baleset - gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott
Jól kezdődik az év...
Történt ugyanis, hogy ebédet főztem kis családom részére.
A szavazás spagettira esett. Tudvalévő, hogy ahhoz bizony tészta is szükséges.
Ha valaki arra gondolna, hogy béna voltam és elejtettem a fazekat, ki fogom ábrándítani, nem ez történt.
Egyúttal itt hívom fel a háziasszonyok figyelmét, hogy néha ellenőrizzék a fazék fülét, hogy jól oda van-e nőve.
Az én fazekam füle nem bírta tovább, megadta magát.
Egy az egyben, mindkettő letörött. Rossz szokásomhoz híven csak zokni volt rajtam, így egyből éreztem a forró vizet. Ráadásul le sem tudtam azonnal rántani.
Nem ajánlok senkinek sem egy forrázást.
A délután további részét a kád szélén ülve töltöttem, és engedtem rá a hideg vizet. Családom elrohant a gyógyszertárba, de amit hoztak az semmit sem használt.
Aztán jött a mentő ötlet, jegelem.
Ez bizonyult a leghatásosabbnak, néhány zacskóba vizet töltöttünk és lefagyasztottuk. Másnap reggelre elértem, hogy megszűnt az égés.
Így már csak járni nem tudtam pár napig. Ez azonban legalább elviselhető volt.
Íme az eredmény:
Ja, és mindkettő így nézett ki.
:)
Történt ugyanis, hogy ebédet főztem kis családom részére.
A szavazás spagettira esett. Tudvalévő, hogy ahhoz bizony tészta is szükséges.
Ha valaki arra gondolna, hogy béna voltam és elejtettem a fazekat, ki fogom ábrándítani, nem ez történt.
Egyúttal itt hívom fel a háziasszonyok figyelmét, hogy néha ellenőrizzék a fazék fülét, hogy jól oda van-e nőve.
Az én fazekam füle nem bírta tovább, megadta magát.
Egy az egyben, mindkettő letörött. Rossz szokásomhoz híven csak zokni volt rajtam, így egyből éreztem a forró vizet. Ráadásul le sem tudtam azonnal rántani.
Nem ajánlok senkinek sem egy forrázást.
A délután további részét a kád szélén ülve töltöttem, és engedtem rá a hideg vizet. Családom elrohant a gyógyszertárba, de amit hoztak az semmit sem használt.
Aztán jött a mentő ötlet, jegelem.
Ez bizonyult a leghatásosabbnak, néhány zacskóba vizet töltöttünk és lefagyasztottuk. Másnap reggelre elértem, hogy megszűnt az égés.
Így már csak járni nem tudtam pár napig. Ez azonban legalább elviselhető volt.
Íme az eredmény:
Ja, és mindkettő így nézett ki.
:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)