2014. szeptember 30.

Beköltöztünk

Ahogy korábban említettem az előzetes ütem elbukott, így a terv a költözéssel kapcsolatban az volt, hogy nincs terv.
Ehhez képest nem annyira tragikus.
A kulcsokat átvettük, de vannak még hiányosságai a háznak, szóval akár az előre megbeszélt időben is átadhatták volna.
:(
Két redőnyt cserélnek majd. Valamikor. Itt nem kapkodják el a dolgokat.
A kandalló kéménye nem nyitható, ahhoz is jön majd valaki.
Mivel teherautót csak vasárnapra tudtunk bérelni, így szombaton az "apróságokat" vittük át.
Honnan van nekünk ennyi kacatunk?
:)
Szombat este hoztuk el a nagyot. Tudom, sok jót nem szoktam a helyi erőkről írni, de most meg kell említsem, hogy az autót úgy hoztuk el, hogy se szerződés, se kaució.
Végre valaki megbízik bennünk.
:)
Vasárnap jöttek a nagy dolgok: ülőgarnitúra, hűtő.

Aztán, hogy ellensúlyozva legyen a jó, innen kezdődtek a problémák. Ne érezzem már olyan jól magam...

A tegnapi nap fogságra voltam ítélve, mert jöttek az UPC-től.
Ez itt is egy fostalicska.
Az interneten megígérnek fűt-fát, aztán kiderül, hogy az nem úgy van. Megrendeltünk egy elég nagy sávszélességet, amit azért ellenőrizni kellett.
A szerelő a megbeszéltek szerint jött, és rögtön kis is derült, hogy sz@r van a levesben. Alig van jel...
Fasza. Nem elég, hogy két hét kell, hogy egy nyamvadt modemet kiküldjenek, de jel sincs.
Jó lesz ez,
:(
Mondja az ember, hogy majd valami kütyüt be kell szerelni. Ok, mondom: nosza rajta. Áááá, nem úgy van az. Ő csak ellenőriz.
:(
Mondom neki, hogy schnell, wie möglich kellene.
Telefonál. Kihallatszik az új időpont - jövő kedd... Mi van? Ezeknek elgurult a gyógyszerük.
Mondom, az túl késő. Erre hümmögés. Kérdés: otthon vagyok délután? Ugyan nem terveztem, de persze. Akkor megpróbálnak kijönni.
Teszek-veszek, csengetnek.
Már két manus jött. Kérdi az egyik, hogy mit mondott a kolléga. Mit mondott, mit mondott? Semmit. Nincs jel.
Megint hümmögés. Állunk a ház előtt, nézzük a szekrényt.
Azt mondja a chef, hogy két megoldás van: vagy a ház oldalában lévő szekrénybe tesznek valami kütyüt, vagy a nappaliba. Melyik legyen? Nekem aztán tök mindegy, csak haladjunk.
Erre ő: ha a szekrénybe teszik, akkor kell hívni egy villanyszerelőt, mert áram kell a kütyünek. Ja, és az az én költségem.
Ok, akkor eldőlt.
Nappali.
Felszerelik. Működik.
Ellenőrzik az összes kapcsolódási pontot. Azok sem jók.
Fasza.
Ellenben nincs náluk steck dose (mi a fene ez magyarul?).
Elmennek, majd jó sokára visszajönnek. A csere 10 perc.
És kész.
Na most sok mindent nem értek. Többek között, hogy aki reggel jött miért nem szerelte meg (ugyanolyan műszerrel jött, mint a másik kettő), minek ehhez két ember, és mi a bánatos ....-ért nem hozták már magukkal a modemet?
UPC.
Ok, kész van.

Este átmentünk a régi lakásba, mert még egy csomó holmi van ott. Többek között a mázsás asztalaim.
Megyünk vissza, leparkolok, és látom, hogy a szomszéd házba bemegy egy manus és nagyon néz. Mi a fenét néz? Ha leszarta a fejem egy galamb, azt olyan messziről nem láthatja. A zilált kinézetem meg elmegy svájcinak.
Közben ajtó kinyit, hogy a fiúk be tudják hozni a cuccot, és látom, hogy jön a pali, nyomukban a fiúk.
Az öreg megáll az ajtóban, én nézek kérdőn. Megkérdezi, hogy itt lakunk-e. Mondom igen.
Az idióta, barom állat áll az ajtóban, miközben a fiúk cipelik a cuccot (majd megszakadva), nem áll ám arrébb. Elkezdi mondani, hogy a Bilagtól jött.
Hogy szakadna rád egy mázsa szar.
:(
Mondom, álljon már félre.
Nagy nehezen sikerül.
Láttam az arcán a kéjes vigyort, hogy most megvagytok.
Hát, bekaphatod - gondoltam.
Mondjuk, hogy "nem nyertél, öreg". Fizetjük.
Mondjak neki ügyfélszámot, Hát ez nem normális... Ennél sokkal fontosabb dolgokról sem tudom, hol van.
Végül annyira elborult az agyam (legszívesebben még a mentőben is ütöttem volna), hogy feltúrtam azt a rohadt papírt.
Áááá, ez még nem elég. Nekiáll variálni, hogy a legutóbbi számla még 2 lakcímmel előttire jött.
Bakker, én lejelentettem, be is fizettem, hagyjál már lógva.
A végén a páromnak eldurrant az agya, és jól kiosztotta. Mi közünk van nekünk ahhoz, hogy valami barom nem írta át az adatbázist? Kotorásszon a saját szemétdombján. Mi minden évben kifizettük a díjat. A végén mondtam, hogy sorry, de húzzon már el a vérbe, mert dolgunk van.
Most komolyan.
Bakker, ott lakikk a szomszéd tömbben. Nem tudott volna várni néhány napot? Ráadásul, hivatalosan csak holnaptól lakunk ott.
Debil.
Na, hát alakul ez.
:)

2014. szeptember 26.

Legfőbb ellenségem, az étel

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet kell írnom.
Enni jó.
Enni szeretek/szerettem/szeretnék.
Soha nem diétáztam, nem volt okom megtagadni magamtól a nem épp kalóriaszegény magyar étkeket, de a másik kedvencemet, az olasz konyhát sem.
Ha hazementünk, soha nem hagytunk ki egy tartalmas, jó ebédet vagy vacsorát kedvenc éttermünkben.

Ha ebben a pillanatban kellene írnom egy gyors menűt, amit most megennék, az
előételnek : libatepertő, puha kenyérrel, lilahagymával
főételnek : tejszínes, paradicsomos lazac, garnéla ragúval, fekete tésztával.
desszertnek : mondjuk egy jó tiramisu lenne.
Na, itt beleér a kezem a bilibe és felébredek.
:(
Az előételből a kenyér, a főételből a tejszín, a tészta, a desszertből pedig az egész esik ki.
:(
Mielőtt bárki a fejemet veszi, tudom, hogy van élet liszt, meg tej nélkül, de az átállás nem egyszerű. Lehet egyedül vagyok vele, de néha éhezek.
Ez mondjuk kifejezetten jó abból a szempontból, hogy az utóbbi évek - viszonylagos- stresszmentessége megtette hatását, és felrepült néhány  sok kiló.
:)
Most "ég a zsír".

Amikor kiderült, hogy a gluténnel és a laktózzal van a gond, rögtön elkezdtem megoldáson törni a fejem. Azt hittem, hogy nem lesz ilyen nehéz dolgom.
Az itteni boltok felhozatala konvergál a nullához. Egy nagy Coop-ban mindössze egyfajta gluténmentes lisztet, egy kész muffint, rizspelyhet, és nulla bármilyen kenyért helyettesítő akármit kaptam.
Ez azért meglehetősen lehangolt.
Rizstej időszakosan kapható az Aldiban, most épp nem. Ott a múltkoriban akciós jelleggel volt kétféle GM tészta. Fél kiló 3,5 frank.
Nem elég, hogy nem ehetek mindent, de még kapni sem kapok.
Bizonyára vannak olyan boltok, ahol beszerezhetőek ezek a termékek is, de ez még egy fekete folt.
:(
Arról nem beszélve, hogy iszonyatos drága minden, ami beszerezhető.
:(




Azt mondják, innen szép nyerni.
Németországban találtam egy nagykert,  ami csak és kizárólag allergénmestes élelmiszerek forgalmazásával foglalkozik. Gyakorlatilag mindent gyártanak, amire egy intoleranciával küszködőnek szüksége lehet/megkíván. Az tartós élelmiszerek mellet még friss kenyér, sütemény is megtalálható.
Igen ám, de a bolt valahol München mellett van. Oda nem lehet csak úgy elugrani. :(
Ha harc, legyen harc.

Utánajártam, és azt sikerült kiderítenem, hogy webshop is van. Azt már korábban kinyomoztam, hogy vannak olyan német szolgáltatók, akik Paketstationokat üzemeltetnek.
Tehát, megrendelem a német oldalra (jelentős postai költséget megtakarítva), sms-ben kapok értesítést, amikor a csomag megérkezik és nekem csak át kell mennem a határ túloldalára  és fel kell vennem. Ennek a költsége pár euró csupán.
A jelenlegi törvények értelmében ezen termékek után nem kell vámot fizetnem, tehát akár 300 euróig rendelhetek.
Azért is keresem a megoldást.
:)

2014. szeptember 25.

Gyorshírek

Idő híján, most csak szösszenetek.
Nemrég kiderült, hogy a gondosan megtervezett költözésünk tervét a tulajdonos áthúzta, így ez nagyban nehezíti a napjainkat.
Ráadásul, mivel költözési időszak van, a teherautót sem sikerült egész hétvégére kibérelni, csak vasárnapra.
:(
Jó lesz ez.
Már az elején eldöntöttem, hogy saját magam érdekében nem fogok idegeskedni. Fenébe a tervekkel, lesz, ahogy lesz.
Még nem tudom, hogy lesz, csak a következő napra tervezek.
Amit interneten lehetett, azt elintéztem.
Gyorsabb, egyszerűbb.

Megrendeltem a netet. Jó nagy szívás, mert csak (!) két hét múlva szállítják. UPC. No komment.
Itt egy "no name" cég biztosítja a netet, a megrendelést követő 2. nap hozta a posta a rútert.
Ha már posta. Elintéztem az utánküldést is. Ezek mind nagyon jó szolgáltatások, rengeteg időt lehet vele megspórolni. A családi "csomag" 45.- frank. Ezért egy egész évig az új címre küldik a leveleinket.
Bár engem ebben a pillanatban nem érint, de van egy új szolgáltatásuk is. Ha a posta nyitvatartási idején kívül szeretnél feladni egy levelet, akkor elég egy adott szövegű sms-t küldeni, majd a válaszul kapott kódott kell felírni a bélyeg helyére és már be is lehet dobni.
Szerintem, ez tök jó.

A szomszéd házból kiköltözött a hisztis picsa (bocs!), itthagyta a pasija. Írtam erről korábban. Csodálom a türelmét, hogy eddig bírta.
Olasz család költözött be. A garázsban egy autójuk van, a "látogató" parkolóban áll három (!).
Ez azért vicces. Nekünk akkor is jött a cédula, amikor egy autóval ott mertünk parkolni (ezért is a költözés).
Erre egy erős khm-khm, a részemről.

Az eredeti tervünk az volt, hogy amiben jelenleg lakunk, oda költöztetjük a csapatot. Jóval tágasabb, közelebb van. Nem gondoltam, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű.
Jeleztem a szándékunkat az itteni tulajnak.
Válaszolt.
Hát, na. Magyarul bekaphatom.
Nincs vita, de véleményem van.
Ez most érzésem szerint tipikusan az a helyzet, amikor egy debil beül a családi örökségbe, de lövése sincs semmiről. Papa kitanítatta, van szép svájci diploma, de ész az nem sok.
Miért állítom ezt?
Amikor kivettük a kecót, papa látatlanba adta ki. Egy nem túl bonyolult pályázati lapot kitöltve kaptuk meg, úgy, hogy nem is találkoztunk vele, csak amikor a kulcsot vettük át.
Kvázi, fogalma sem volt, hogy milyen emberek vagyunk...
(ezért is bíztam benne, hogy nem lesz probléma).
Időközben az idióta fia kezdi átvenni a bizniszt, és majd ő megmondja a tutit.
Váljék egészségére!
Mondjuk nem tudom mi különbség 2 felnőtt férfi és 2 felnőtt nő vs. 4 felnőtt férfi között.
Ráadásul levelünkben teljeskörű garanciát vállaltunk.
Na, mindegy, Képes oldal következik.
Elkezdtünk agyalni, hogyan oldjuk meg. A megoldás már összeállt, most még futunk egy kört, hogy beleköthet-e.
:)
Később leírom, hogy mit találtunk ki.

És még egy utolsó szösszenet: tegnap végre megkaptuk a kulcsokat. Egy röpke kétórás procedúra után miént a ház. Ahogy korábban írtam, az utolsó légypiszok is felkerült a papírra. Ez persze jó, mert bennünket is véd, nem kérhetnek számon korábbi sérülést.
Egyébként nagyon kedvesek voltak. Meglepetésemre kaptunk egy mélyhűtőt, ami tartozék. Mivel egyébként is van egy food-centerünk, így már akár hullát is tárolhatok, annyi mélyhűtő egységem van.
:)
Továbbá a ház része egy új fűnyíró is, így megtakarítottak néhány száz frankot.
Szóval, itt tart a dolog. Ma ünnepélyesen megkezdem a költözést.
Folyt. köv.
Szép napot nektek!
:)




2014. szeptember 23.

Szolgálunk és védünk

Svájcról azt mondják, hogy rendőrállam. Nem tudom, hogy ki, és mi okból találta ki ezt a sztereotípiát, de jó nagy marhaság.
Igen, jártunkban- keltünkben sok rendőautót láthatunk, de ez nem azt jelenti, hogy azért vannak jelen, hogy bennünket frusztráljanak. A láthatóságnak köszönhetően azzonali beavatkozásra képesek, nem kell órákat várni, hogy kiérjenek egy-egy helyszínre. Most ez jó, vagy rossz?

Eddig nem sok dolgunk volt velük, de amikor igen, abban semmi extra nincs.
Itt valóban érvényesül az otthoni szlogen. Szolgálnak és védenek.
Ha megállítanak, okkal teszik. Azzal kezdik, hogy bemutatkoznak és elmondják, hogy miért történt a feltartóztatás. Olyan nincs, hogy "majd találok valamit".
Eddigi itt tartózkodásunk alkalmával nem találkoztam olyannal, hogy 2-3, de sok esetben négy nyelvet ne sorolt volna fel, amiken képes a kommunikációra.

Első eset még nem sokkal érkezésünk után történt. Beleszaladtam egy felvillanó fénybe. 500 méterrel arrébb már várt a rend derék őre. Annak ellenére, hogy magyar rendszámmal voltam, csak a jogsit kérte el, sem az útlevélre, sem a kocsi papírjára nem volt kíváncsi. Részletesen elmondta, hogy mit követtem el, mennyi a sebességhatár és a tűréshatár. Majd azt is megmutatta egy hivatalos papíron, hogy mennyiben fog ez fájni nekem. Utolsó kérdése, hogy helyben vagy csekken fizetem. Az előzőt választottam, a befizetésről kaptam egy nyugtát is. Majd megállította a forgalmat, hogy gondtalanul visszahajtsak, és jú utat kívánva elköszönt.
Más volt az érzés. Pedig 40 frankkal kevesebb volt a pénztárcában.




A második esetnél már svájci rendszámom volt. Valamikor hajnalban az autópályán autóztam, és az egyik felhajtónál egy rendőrautó sorolt elém. Nem izgultam, gond nem lehet.
Ennek ellenére a következő lehajtónál felvillant a "BITTE FOLGEN" (kérem, kövessen) felirat.
Mi a manó?


Persze, követtem őket és már akkor előkészítettem az iratokat.
Megálltunk, odajöttek. Már nyújtottam a papírokat, de nem vették el, hanem magyaráztak valamit. Egy szót sem értettem. A svájci németet nyomták. Mondtam, hogy esetleg ha átváltanának, azt megköszönném. Persze, nem tudták,  hogy friss hús vagyok. :)
Kiderült, hogy az egyik égőm nem világít. Na, bakker.
Kérdezték, hogy hova megyek. Mondom a reptérre, és sietnem kéne.
A kettő közül a szigorúbb elkezdi magyarázni, hogy ez így balesetveszélyes.
Az hát.
Tudom én, de nekem mennem kéne.
Másik oldalról hümmögés...
Kitalálták, hogy mivel ők is abba az irányba mennek, a kanton határáig kövessem őket, közben pedig lassan világosodik. Felhívták a figyelmemet, hogy a lehető leghamarabb csináltassam meg a világítást. Megígértem én mindent, csak menjünk már. :)
Így történt, hogy aznap rendőri felvezetéssel közlekedtem.



Harmadik eset a párommal történt, egy decemberi éjszakán. Céges vacsoráról autózott haza, amikor megállították. Bemutatkozás, tájékoztatás, hogy rutinellenőrzés.
Megkérdezték, hogy fogyasztott-e alkoholt. A zUram rögtön mondta, hogy igen. Megivott egy üveg sört (ez itt még belefér). Ezután a következő kérdés, hogy megfújja-e a szondát. Ez itt kérdés. Mondjuk, nem tudom mi lett volna, ha azt mondja, hogy nem, de ez szóba sem került. Megfújta.
A szonda nullát mutatott, ezen ő nagyom meglepődött. Lehet, alapból úgy van beállítva ?
Ez soha nem fog kiderülni.
Majd a metódus itt is a megszokott. Jó utat kívánva elköszönés.



Az utolsó fakabátos eset nemrégiben történt, ugyancsak a párommal. Egy utcát keresett, ami még annyira új volt, hogy a naviban sem volt benne, ezért felhívta a megbízóját, hogy igazítsa már útba.
Nem sokáig tartott a dolog, ugyanis az előtte haladó civil autó hátulján is felvillant a kérem kövessen felirat.
Na, ez a szívás...
:)
100.- frankba fájt, de jogos volt. Nincs vita.

Szerintem ez nem olyan sok, és a négyből csak egy volt rutinellenőrzés. Az összes többi okkal történt.
Ha valaki ebből azt szűri le, hogy ez rendőrállam...
... szeretnék én otthon is ilyen rendőráééamot.




2014. szeptember 21.

Felhívás 2.0 és szolgálati közlemény

Jön egy ötlet, amiről az ember azt gondolja, hogy jó, de a gyakorlat nem erősíti ezt meg.
A múltkori felhívásomra, ahol vállalkozókat kerestem, összesen 2, azaz kettő jelentkezést kaptam. :(
Nekik köszönöm szépen, ahogy megbeszéltük az ősz folyamán sort kerítünk a találkozókra.
Csak azért is lesz belőle írás, ha nem is egy sorozat, de kettő mindeképpen.
:)

Tudom, hogy sokkal többen vagyunk.
Sajnálom, hogy nem akadt több vállalkozó szellemű vállalkozó (de szép a magyar...).
Az okokat most nem firtatnám, majd megteszitek ti, ha akarjátok.

Most egy másik - nem is felhívással-, inkább kéréssel fordulok hozzátok. Több helyen kerestem, kutattam, de beletörött a bicskám.
Egyik kedves ismerősöm disszertációjához kellene segítség. Többek között a svájci gyermekirodalom a témája, ehhez kellene némi támogatás.
A kérdés, hogy van-e, ha igen ki, aki olyan nagy szerepet játszik a helyi irodalomban, mint a mi Janikovszky Évánk, vagy Lázár Ervinünk?

Ha valaki tud támpontot adni, kérem tegye megy. Nagy segítség lenne.
Előre is köszönöm!

... és a közlemény:

Úgy döntöttem, hogy a blog FB oldalát felfüggesztem.
Egyrészt idő, másrészt érdeklődés hiányában.
:)
Béke poraira.

Szép vasárnapot nektek, itt - szokás szerint - esik.
:)

2014. szeptember 18.

Pisi-ügy

Ha azt írom, hogy most ritkábban fogok jelentkezni, akkor rendszerint történik olyan, ami mellett nem tudok/akarok elmenni. (Murphy?)

Korábban ejtettem róla szót, hogy -sajnos- a futballhuliganizmus itt is jelen van. A balhézni vágyók a pályák mellett, meccsek előtt és után szeretnék kiélni agressziójukat.
Mondjuk ezt nem értem. Több szempontból sem.
- Ebben az országban sem a politikai, sem a társdalami helyzet nem indokolja, hogy a rejtett dühöt kellene valahogy kifejezni.
- Másrészt, ha valakiben mégis van, az miért nem megy el maga is sportolni, jobb híján kukoricát kapálni. Az még hasznos is lenne.

A párom lelkes focirajongó, ő hívta fel a figyelmemet az esetre.
A történet annyira visszataszító, hogy a világsajtó is foglalkozott vele.
Eredeti írás ITT: és ITT:
Magyarul pedig ITT:
Fel nem foghatom, hogy mi késztet valakit ilyenre...


2014. szeptember 17.

Ajánló

Először is, egy coming out. Zajfüggő vagyok.
Reggel azzal indítok, hogy bekapcsolok valamit, amiből zaj jön, és este is ez az utolsó. Ha beülök a kocsiba, ott is az első dolog, hogy benyomom az USB-t.
Ez nem jelenti azt, hogy egész nap oda is figyelek minden momemtumra, inkább csak arra van szükségem, hogy a háttérben szóljon valami.
Sajnos, ez utóbbit a műsorok minősége is indokolja.
Van néhány sorozat, amit megnézek, de a realityk nem tudnak lázba hozni.

Ellenben, a sokak által utált RTL most bevetett egy új főzős műsort, a Konyhafőnök címmel. Az első hétről lemaradtam, de nem bánom, hogy odakapcsoltam egy este.

forrás: RTL klub


Nekem nagyon bejön, annak ellenére is, hogy a konyha nem a kedvenc életterem.
A verseny szórakoztatva tanít. Így annak is élvezetes, aki nem, vagy nem profin főz.
Akinek nincs antennája, az interneten is megtalálható, de láttam már video megosztón is.
Csak ajánlani tudom.
A témához kapcsolódva egy érdekes kezdeményezésre bukkantam, amiről ITT olvashattok.

Szép napot nektek, én folytatom a dobozolást.
:(



2014. szeptember 16.

Megkezdődött

Ma csak egy gyorshír.
Ember tervez...
Költözünk. Vagy mégse?

Úgy volt, hogy szeptember közepén kapunk kulcsot. Az, ugye tegnap volt. Mi ebben a meggyőződésben raktuk össze a költözés rendjét.
Tehát, 15-én kézben a kulcs, én a héten gyorsan átpucolom a számomra fontos dolgokat. Ez egy nap. Majd szépen az apróságokat megkezdem áthordani. Nincs messze, lehajtom a SUV üléseit, egy csomó minden befér.
Péntekre bérelünk egy emelőhátfalas teherautót, és azzal átcuccolunk a hétvégén.
Az még csak 21-e. Ideális. Van idő kipakolni, másik lakást kitakarítani.

Itt került sz@r a levesbe.
A múlt héten jött egy mail a tulajtól, hogy a lakás nincs kész, kvázi átadás csak 24-én.
Kaptam egy röpke infarktust.
Nem tudom, hogy mi nem készült el, mert már több mint egy hónapja, amikor ott jártunk, mi késznek ítéltük, de mindegy. Nincs mit tenni.

Előzetesen nem volt 'B' terv, és gyakorlatilag ez a helyzet sehogy sem ideális. Szóval, lesz ahogy lesz.
Azért elkezdtem csomagolni...




2014. szeptember 15.

Statisztika

Ismét szeretnélek bevonni benneteket a véleményzésbe, mint az alább linkelt írásban tettem. Én lakatot teszek a számra.
Nemrégiben megüresedett egy állás, ITT írtam róla. Akkor a kérdést nyitva hagytam, nem válaszoltam meg a kommentekben sem, hogy mi lett a történet vége.
Természetesen azonnali hatállyal mondtunk fel.
Kollégánk felesége próbálkozott még és SMS-ben kért még egy esélyt. Úgy gondolom az esély elfogyott. Volt több is, a száma azonban nem végtelenített.
Ha egy szociálisan nem túl  jó helyzetben lévő ember kap egy lehetőséget, hogy nyelvtudás, szakma nélkül valaki megfogja a kezét, és segíteni próbál, akkor azt meg kell becsülni. Nem engem, a lehetőséget.
Ha ezzel valaki nem él, visszaél, akkor minden jószándék kevés.
:(
Lépjünk tovább.
Több helyen adtam fel hirdetést. Persze, ahol lehet. :) Mert nem mindenhol adhat fel külföldi cég álláshirdetést.
Idézet egy korábbi posztból:
"Bemegyek a helyi kanászkürt irodájába, álláshirdetést feladni. Kitöltöm az  űrlapot, azt mondja, a hölgy, hogy ez nem fog menni. Külföldi cég akkor sem adhat fel /állás/hirdetést, ha igazolja magát és készpénzben fizet. Kérdezem, miért? Mert csalás lehet belőle... csak hümmögök. Kérdi, nincs vállalkozó a családban? Adjam fel az ő nevében... az nem csalás akkor? Nem értem."

Nem maradt más, mint az online felületek.
Első körben tíz fő jelentkezett.
Annak ellenére, hogy konkrétan leírtuk, hogy kit keresünk, kettő személy már az első körben kiesett. Semmilyen építőipari tapasztalatuk nem volt.
A harmadik jelentkező egészségügyi okora hivatkozva morzsolódott le (ez érthető).
További kettő nem vette fel a telefont, amikor felhívtuk (e-mailben előre jeleztük). Hogy korrekt legyek, ezek után küldtem még egy levelet, hogy amennyiben fenntartják a jelentkezést, hívjanak fel.
Szerinted?
Eddig öt kiesett.
A maradékból kettő kihullot, mert a olyan igényeket támasztottak, amit nem vagyok hajlandó teljesíteni.
Maradt három, ebből kettő gondolkozik.
Tehát, egy fővel tudok számolni, aki dolgozni akar, és elfogadta az ajánlatot.
10 % .
:(







2014. szeptember 13.

Senki sem zárja el a vízcsapot?

Nagyon úgy néz ki, hogy ez a hétvége megint nem kedvez a külső programot szervezőknek.
:(
Nem maradt más, mint EZZEL a videóval kívánok nektek kellemes hétvégét, sok nevetéssel.



2014. szeptember 12.

Sok ilyen fiatal kellene

Először egy szolgálati közlemény: az elkövetkezendő 5-6 hétben meglehetősen elfoglalt leszek, ezért egy kicsit ritkulnak az íráosk, vagy olyanokat veszek elő, amik már rég a fiókban pihennek, ezért kevésbé aktuálisak. Bízom benne, hogy ez nem veszi kedvetek az oldal látogatásától. Az e-mailekre sem fogok tudni azonnal válaszolni, kis türelmet kérek.
Köszönöm.
:)
Térjünk rá, mi foglalkoztatott a napokban.

(Ezt az írást ajánlom legfőbb "megmondómnak", vagyalompornak.)

Sokszor, sok helyen emeltem hangot a magyar oktatásrendszerrel kapcsolatban. Két gyerekkel végigkínlódva majd 20 évet, ez nem változott most sem.
Véleményem szerint, hibás az egész koncepció, kezdve az alapoktatástól, egészen a felsőoktatásig.
Ennek ellenére a rendszernek sikerül néha egy-egy értékes fiatalt kitermelnie, bár ebben vajmi kevés szerepet játszik maga az oktatás, inkább egy-egy pedagógus, a szülő és maga a gyerek érdeme. Sajnos egyre ritkábban olvashatunk ilyenekről, pedig egy JÓ oktatási politika kialakitásával sokkal többnek lenne esélye.



Minap egy érdekes cikket olvastam egy lányról, akit a ti figyelmetekbe is ajánlok.
Az írás ITT
És egy másikről, akiről ITT tudhattok meg többet.

Hogy a másik nemről se feledkezzünk meg, harmadikként egy fiú, akit van szerencsém személyesen is ismerni. Néhány évig szomszédok voltunk, a gyerekek együtt játszottak a téren.
Bár, vajmi kis esélye van annak, hogy ő vagy a szülei olvassák a blogomat (vagy 15 éve találkoztunk utoljára), sok szeretettel gratulálok és további sikereket kívánok.
Róla hírek ITT.
A Cern oldalán ITT.

De írhatok egy olyan példát, amikor valaki kétkezi munkával jutott előre. Igaz, ez ritkán kerül a hírekbe, pedig talán érdemes lenne ilyen példákat is állítani.
A történet: jó két évtizeddel ezelőtt megnyitott városunkban egy gyorsétterem (na, melyik?) Én, én a barátnőim gyakran betértünk, egyrészt újdonság volt, másrészt (a fő szempont), volt ott egy srác, aki akkor NB 1-nek számított.
Hamurgert sütött.
Aztán eltelt x idő, és legnagyobb örömünkre már a pultban állt, így akadály nélkül bámulhattuk. Később ő lett a csoportvezető, majd az egész kóceráj góréja. Majd még később már öltönyösként érkezett ellenőrizni.
Legutóbbi látogatásom alkalmával hallottam, hogy épp egy saját étterem megnyitásán dolgozik.
Hm...



Végezetül néhány gondolat: tudom, nem mindenki szeret tanulni, nem mindenkinek adatott tehetség, ám a célok meghatározása, a nehézségek felvállalása saját döntés. Ez nem az állam, nem a szülő/barát/szomszéd feladata, hanem az egyéné.
Hiszem azt, hogy bárki lehet sikeres, akár tanulással, akár kétkezi munkával.
Csak akarni kell, nem panaszkodni, másokra mutogatni.
:)
Szép napot nektek!

2014. szeptember 11.

Eltévedtünk

Nem írok semmit újat, ha azt állítom, a politikát kerülöm, mint Dózsa György a forró ólmot, de most egy olyan témáról kell írjak, ami érinti Svájcot és Magyarországot egyaránt. 

Itt az elején rögtön arra kérlek benneteket, hogy a kommenteknél maradjunk a tényeknél és ne menjünk el "gyurcsányozás-orbánozás" irányába.  

Én úgy gondolom, hogy nagyon eltévedtünk. Bevallom, én már az utat sem látom, nemhogy fényt az út végén. :(
Persze, a politikusok is emberek (?), hibáznak. De ennyit?
Na, de olyat, hogy már mindekivel haragban leszünk? Ez mire jó?

Akik otthon élnek, bizonyára sokkal jobban képben vannak a Norvég alap körül kirobbant patáliával.
Azoknak, akik nem olvastak róla, dióhéjban: a norvég kormány x pénz támogatást nyújtott magyar civil szervezeteknek, akik saját maguk rendelkeztek ezzel. A feltételek szerint pályázatokat írtak ki, és ennek megfelelően osztották fel a pénzt.

Ez nem tetszett a magyar kormánynak, személy szerint Lázár Jánosnak (fogalmam sincs, hogy milyen rangban szenved, de azt hiszem ez nem is érdekes) és "háborút" indított a civil alap ellen. Ám, ezt a norvég kormány sem nézte jó szemmel, és sűrű fejcsóválásba kezdett.
Ez még nem volt elég, a hét elején kiszállt a rendőrség, és mintha legalább az év legnagyobb drogfogására készülnének, megszállta az irodákat (láttam a TV-ben.).
Elvitték az összes dokumentumot, a dolgozókat kihallgatták, stb.

Következő pontban bekérték a svájci támogatások dokumentációját is. Nem tudom, ez valami "menekülés" akar lenni? Annak nagyon rossz. Nem értem a koncepciót.

Hír az indexről, ITT:

Svájc 2004-ben csatlakozott az unió azon országai közé, akik támogatást nyújtanak az újonnan csatlakozott országok társadalmi és gazdasági felzárkóztatása érdekében.
Itt megjegyzem, hogy Svájc már a kilencvenes években adott támogatást Magyarországnak, majd a svájci nép támogatásával 2006-ban 53 %-al növelték ezt az összeget, ami ca. 131 M.
Természetesen, a megéllapodásban szabályozásra került, hogy milyen feltételek mellett folyósítják az összeget.
Részletesen ITT:
Magyarul ITT:

Csak mint egyszerű polgár agyalok...
Ilyen alapon be lehetne kérni még sok más olyan egyesület/szervezet/egyház elszámolását, akik valamilyen területet támogatnak.
Pl. a Baptisták jutottak eszembe, akik Afrikában iskolát, árvaházat, mi a manót építenek.
Hol ezzel a probléma?

Mire jó, hogy mindenkivel szemben kardot rántunk?
Ebből ki lehet jönni nagyon szarul is... Nincs elég baj/megoldára váró probléma?
(!?)



2014. szeptember 9.

Ismét népszavazás

A hónap végén megint szavaznak a helyiek.
Most két "kardinális" kérdést tesznek fel. A kardinális nekünk inkább banálisnak tűnhet, de ebből is látszik, hogy milyen nagy jelentőséggel bír a nép akarata.

Az első kérdés arról szól, hogy egy előnytelen helyzetet szűntessenek meg. Jelen állapototk szerint nem mindegy, hol eszel meg egy virslit és iszol hozzá egy sört, ugyanis ha ezt egy étteremben teszed, akkor az ÁFA értéke 8 %.
Ha ugyanezt egy Imbisben (büfé) veszed meg, vagy megrendeled egy kiszállítós cégtől, akkor ez csak 2,5 % ÁFA terhet jelent.
Nem mindegy.

Az éttermet üzemeltetők joggal/vagy nem emelték fel a hangjukat, ugyanakkor vannak ellenérvek is.
Érvek mellette:
- Az adókulcs csökkentése növelné az iparág munkaerőpiaci helyzetét.
- Ösztönző hatással lenne a turisták költéseire.

Érvek ellene:
- Mintegy 750 millió frankos kiesést jelentene, amit az államnak máshonnan kellene beszednie.
- Az adócsökkentéssel a jobb anyagi helyzetben élők kerülnének még jobb helyzetbe.
- Harmadik okként, nem ehanyagolhatóan azt hozták fel, hogy mégis más a hangulata egy étteremnek, mint egy büfének, más a skiszolgáláls, más az összhatás.



Foto :abo-prod.berneroberlaender.ch

A második a "Nyitott egészségbiztosításról" szól. A kezdeményezés aprópója, hogy megfékezze az egyre növekvő egészségügyi kiadásokat, kvázi monopóliumot biztosítson egyetlen biztosítónak.
Jelenleg 61 cég közül lehet választani. Ebben az esetben viszont az állam által kontrollált díjak lennének.
A változtatás csak az alapbiztosítást érintené, a kiegészítőkre nem vonatkozna.

Érvek mellette:
- Sok költséget emészt fel az ügyfélszerzés, ennek költségeit az ügyfél fizeti meg.
- Egyenlőséget biztosítana a különböző kantonokban élőknek.
- A megtakarításokat a megelőzésre és a krónikus betegek kezelésére lehetne fordítani.

Érvek ellene:
- A monopolhelyzet megszűntetné az egészséges versenyhelyzetet.
- Mivel csak az alapbiztosítást érinti a változás, ez pénzügyi szempontből nem jelentene nagy megtakarítást.
- Több olyan biztosító van, akik csak alapbiztosítást "árulmak", így az ő bevételük kvázi megszűnne.

Foto: abo-prod.berneroberlaender.ch

A szavazás két erős nemmel indul a parlament részéről.
Vajon mit szavaz a nép?

2014. szeptember 8.

Amikor ti "írjátok" a blogot

Minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy a blog olvasottsága egyre nő. Az elején azt hittem, hogy majd kipukkadok és nem lesz téma, de időközben ti is "beszálltatok" (amiért nagyon hálás vagyok), és ötleteket adtok, hogy ne kerüljön kukába a blog.

Talán annak köszönhetően, hogy a privát szférába is ajtót nyitottam, és nem csak hivatalos dolgokról írok, többen kerestek meg akár munka kérdésében, vagy csak ötletet, információt keresve.
Sokszor találkozom nagyon értékes, érdekes emberekkel. Sajnos, azonban az én/mi lehetőségeink is korlátozottak, nem mindig tudok érdemben segíteni. Ez mindig szíven üt kicsit, ezért ha mással nem, de tanáccsal próbálok szolgálni a hozzám fordulóknak.

Minap is megkeresett egy még otthon élő építészmérnök munka ügyben.
Legnagyobb sajnálatomra, nem tudtam segíteni.

Örültem, hogy ennek ellenére nem tűnt el az éterben, szó szót követett, olvasva néhány bejegyzésem az egyikre reagált.
Valamikor régen jelent meg egy kép a "svájci építészet remekei" sorozatban (hú, de rég írtam, pedig lenne miről), és ő időt, fáradtságot nem kimélve ötletelt.
Íme...

Ez volt. A konyha kibontása után:



Majd egy új konyha terve:






Utólag is köszönöm, hogy energiát áldozott erre.
Azt gondolom, hogy aki ilyen pozitív beállítottságú, az a "jég hátán is megél"- ahogy mondják.
Kívánom neki, hogy megtalálja számítását, akár otthon, akár külhonban.
Hajrá!
:)


2014. szeptember 6.

A takarítást meg kell fizetni

... vagy, csináljuk meg magunk!
Mi történik, ha felmondjuk a lakásbérletünket?
A megbeszélt időben át kell adni a lakást. A tulajdonosok szeretik, ha a bérleti idő lejárta előtt legalább egy héttel átadjuk, hogy az új lakó be tudjon költözni. Nekünk most szerencsénk van, mert ahova megyünk már lakatlan, és a tulajdonosok előbb odaadják a kulcsokat, így nem kell egy hónap dupla bérleti díjat fizetni.

A "munkásszállásnak" használt lakást is a hónap végén kell átadni. Mi eddig nem szoktunk takarító céget megbízni, de már a múlt évi költöznél is elcsúsztam a két lakással, nem vállaltam a macerát. Ráadásul most meg három van, és abból kettő nagy.
Úgy döntöttem, hogy inkább kérek ajánlatokat.



Visszatérve a takarításra, az nem kis tortúra tud lenni.
Egy sok oldalas nyomtatvány alapján nézik át a bérleményt.
Itt jegyzem meg, ha bérbe veszünk egy lakást, akkor az átadásnál az utolsó légyszart is jegyeztessük fel, egyébként problémáink lehetnek.
Komolyra fordítva, ha egy karcolást látunk a parkettán, azt fel kell íratni a listára, ellenkező esetben kiköltözéskor ránk terhelhetik.
A takarítás kis túlzással azt jelenti, hogy nagyjából egy új lakást kell csinálnunk.
Nem elég a felmosás, portalanítás, de a fugákat ki kell pucolni, a csapokat vízkőmentesíteni kell, a kapcsolókat meg kell tisztítani, a sütőt csili-vilire kell fényezni, nem beszélve a zsalugáterekről, és redőnyökről.
Mi ezért szoktuk inkább azonnal kimeszelni a lakást, mert egyszerűbb, mint javítgatni. Sokan azt csinálják, hogy a falra nem tesznek ki semmit, hogy ne kelljen utólagosan festeni. Sajnos, én olyan ingerszegény környezetben nem tudok élni, inkább vállalom a kellemetlenséget.

De, nagyon elkanyarodtam.

Van néhány olyan internetes oldal, ahol akár megbízóként, akár kivitelezőként lehet regisztrálni. Én is ezt tettem és feladtam egy hirdetést, hogy takarítókat keresek.
Arra érdemes odafigyelni, hogy minden esetben Abgabegarantie-val kérjük az ajánlatot. Ez azt jelenti, hogy ők adják át a tulajnak a házat/lakást. Ha ő valami hibát talál, akkor nekik azt ki kell javítani. Csak a problémamentes átadás után számlázhatnak.

A lakás paraméterei: 70 m2, földszinti, 3,5 szoba, nincs terasz, sem balkon, ellenben van 8 ablak, zsalugáterrel, plusz egy 6-7 m2 közötti pince, két parkoló és postaláda. Igen, az utóbbiakat is ki kell pucolni.

Viszonylag rövid időintervallumot adtam meg, mindössze egy hetet. Nem kellett sokat várnom az első ajánlat fél órán belül befutott. Az egy hét alatt 24 (!) ajánlatot küldtek a vállalkozók.
Először arra gondoltam kiposztolom, de a tömeg láttán, meghátráltam, inkább egy kis összegzést írok.

Az árajánlatot adók és a fix árat garantálók közötti arány 15-85 %. Kvázi, sokan vállalnak kockázatot, hogy látatlanban beárazzák a munkát. Senki sem kért előzetes bejárást.

Az árajánlatot adók között a legolcsóbb ajánlat 680.-
A legdrágább: 1.292.-

A garantált ár kategória győztese 8100.- frankos díjat adott, de szerintem ő csak elgépelte, 810 akart lenni. :D

Ezt kilőve a következő legdrágább (már releváns) ajánlat 1,069,20 (hogy a végén mi az a 20 rappa..)
A legolcsóbb pedig szégyenteljesen kevés: 518,40.

Látszik, hogy nagy a szórás. Az olcsó nem jelenti, hogy rossz a szolgáltatás, csupán annyit, hogy irtózatosan olcsón vagy feketén dolgoztat a vállalkozó.
Beszéltem egy ismerőssel, akinek van tapasztalata. Egy ilyen lakás kisuvickolása kb. 8 munkaóra (és akkor átlagos felhasználóról beszélünk). Itt megemlítem, hogy mesélt olyan sztorit, hogy a kutyaszar bele volt taposva a padlószőnyegbe... azt nem nevezném átlagos felhasználónak.

Tehát, ha ez a vállalkozás még nyereséget is akar generálni, kifizeti a munkavállalót, adózik, akkor mi marad? Szerintem zsebbe fizet, és a többit meg elteszi, adózás ohne.
Természetesen, nekem mint megbízónak tök mindegy, hogy ő milyen feltételek mellett adta az ajánlatot, az ő felelőssége. Ha a munkát megcsinálja, kiállítja a számlát, nekem nem kötelességem, hogy kérdőre vonjam, hogy miért ennyi.

Gondolom, sokan most még az 500-tól is infarktust kapnak, de ez bizony ennyi. A takarítást meg kell fizetni...



2014. szeptember 4.

Airport vs. taxi

Ma megint kihúzom a gyufát egyes, meg kettes olvasóim körében.
:)
Előre szólok, a kritika nem Magyarországnak/ról szól, hanem egy helyzetnek, ami nem tökéletes (és akkor finoman fogalmaztam).
A korábbi incidenseim alkalmával a reptér (Liszt Ferenc, nekem Ferihegy) dolgozói is megerősítették, hogy a működésük egy nagy határ lócitrom, mióta megszűnt a MALÉV. Semminek sincs gazdája, felelőse. Csoda, hogy nem történt még nagyobb probléma (köszönhetően a dolgozók rutinjának).

Várakoztam a reptéren, volt időm megfigyelni dolgokat és az alábbi, számomra korántsem szimpatikus esettel szembesültem.
A történet kicsit fapados, mert nem ismerem a helyzetet és nincs hangulatom kikeresni, hogy mi van jelenleg, hol tart a téma. Egy ideig követtem a taxisok kontra reptér párbaját, koncesszió vagy nem, és a többi, de elveszítettem a fonalat. Fogalmam sincs, hogy most mi a szabály. Ha valaki tudja, írja meg.
Ezt láttam:






A képen látható urak a taxisaink, akik a terminál bejáratánál állnak és "taxi-taxi" felszólítással szólítják le a frissen érkezetteket. Velük találkozik először az országba érkező.
Szörnyű.
Gondolom, az erős kihívás lenne, hogy normálisan jelenjenek meg. A kigyúrt, kopasz, márkás farmer-ing/póló kombinációban megjelent urak nekem már majdnem ijesztőek, de semmi esetre sem számítanak turista csalogatónak.
Megjegyzem, volt ott valaki a Radissonból, öltönyben. Na, az már stimmel.
Tudom, nem a ruha teszi az embert, de mégis. Vannak olyan helyzetek, munkakörök, amikor megtiszteljük az ügyfelünket azzal, hogy normálisan jelenünk meg. Pláne, ha működik (?) a koncesszió.Szerintem a dress code-t nem csak a taxikra kellene alkalmazni.
A 80-as évek Romániája jutott eszembe, amikor hajnalban megérkeztem Kolozsvárra, és taxisok hada támadott le, hogy begyömöszöljön egy-egy Daciába, majd jó sok pénzért elszállítmányozzanak a kijelölt címre (persze, szigorúan taxióra nélkül). :)

Nem tudom, hogy azóta arra mi a helyzet, de ezt a lerohanós utasszerzést még Montenegróban sem tapasztaltam. Pedig hajlamosak vagyunk legyinteni, hogy az a Balkán.
A többi repteret meg sem említem.

Megoldás nyilván lenne, csak senkit sem érdekel, hogy már az első percben elriasszuk a vendégeinket. :(
Apró dolgok ezek, de a sok apró dolog határozza meg a nagy egészet.
Abban az egy órában amíg ott voltam, csupán egyetlen utas fogadta el az ajánlatukat.
Vagy jöttek értük, vagy tömegközlekedéssel mentek, vagy tömegtaxival.
Én annyira nem csodálkozom ezen.

Talán érdemes lenni "bekapcsolni" az újratervezést a témában...


2014. szeptember 3.

Aki nem lép egyszerre...

Tudtad-e, hogy Svájcban kötelező a katonai szolgálat?
A svájci hadsereg jelen van földön, vízen és a levegőben is. Megőrizve az állam függetlenségét, nem vesz részt semmilyen fegyveres konfliktusban, de békefenntartói szerepet vállal. Mintegy 500 fővel jelen voltak (önkéntes alapon) Boszniában, Koszovóban is.



Minden 18. évét betöltött férfi sorköteles, a lányok önkéntes alapon vállalhatják a szolgálatot. A kötelező idő letöltése után leszerelnek, de gyakran hívják be őket gyakorlatra, ezért az összes katonai holmi (a fegyver is) náluk marad.
Ennek köszönhetően (is) Svájc militarista ország, a lakosság 12 óra alatt mozgósítható. Ez jelenleg majd 2 millió ember.
A sorozás 18 éves korban történik. A svájci állampolgárok 2/3 része alkalmas, a többiek alternatív szolgálatot választhatnak. Évente kb. 20 ezer főt képeznek ki, a kiképzési idő 15-21 hét.
Majd évente van még egy gyakorlat, ami 3 hetet tesz ki. 26 éves koruktól tartalékosnak számítanak, de ekkor is behívhatók. Ez vonatkozik a polgári szolgálatosokra is. Aki megtagadja mind a fegyveres, mind a polgári szolgálatot, az pénzbüntetésre számíthat.

1989 óta több kísérlet is történt, hogy megszüntessék az egész katonáskodást, de eddig sikertelenül. Annyit sikerült elérni, hogy csökkentették a szolgálatot tevők számát, pillanatnyilag 220 ezer katona állítható csatasorba.
A hadsereg éves költségvetése 453 000 0000 frank, a GDP 0,76 százaléka, ami szintén csökken évről évre.
A takarékosság jegyében racionalizálják a rendszer, - a jelenleg érvényben lévő Armee XXI (21 századi hadsereg) program szerint - a fegyvereket is egységesítik.
A hadsereg csak egyféle gépkarabélyt használ (SIG SG 550).



Akit bővebben érdekel a téma, ITT olvashat róla.

Ami miatt eszembe jutott a téma, a napokban történt. A falunk határában van egy kis híd, amit naponta használok, akár többször is. Hétfőn reggel vettem észre, hogy kiírták, hogy délután le lesz zárva. Nem jó hír, mert dolgom volt arra, és a kerülő egy 6-8 kilométeres kitérőt jelentett, a délutáni dugóról nem is beszélve. Arra gondoltam, hogy talán felújítják, de minek? Semmi baja.

Kora délután kezdett gyanús lenni a dolog, mert helikopterek húztak el a ház felett, a falu határában meg néhány álcaháló alól egy-egy Stinger vigyorgott.
Jajjjj, de "jó". Hadgyakorlat.
Persze, délutánra akkora dugó lett, hogy nagy. Kerülővel mentem (volna) haza, de a haderő pont a faluban vonult át, így félre kellett állnom.
A lakók itt is kíváncsiak, mindenki az utcákon volt, nem mindennap sétálnak az úton tankok.
:)






2014. szeptember 1.

Új élet hajnalán

Na, jó ez egy picit  nagyon hatásvadász...
:)
De olyan jól hangzik!!!

Szóval, a múlt heti diagnózis nem csapott annyira homlokon, mert voltak tüneteim. Ugye, annak hiányában mi a fenének mentem volna gasztroenterológushoz?
Csak a glutén lepett meg, erre nem gondoltam. Mindenképp a laktózintoleranciát akartam magamra húzni, de valahogy nem stimmelt. Azt is tudom miért. Nagyon sok ételt habarással készítek, amiben van liszt és tejtermék. Ez tévesztett meg.


Ugyan, klinikailag még nincs igazolva, de a tünetek alapján majdnem 100 %-ban biztos vagyok benne, hogy jó az előzetes diagnózis, ezért megpróbálok ezek figyelembevételével étkezni.

Félreértés ne essék, nem élem meg csapásként, csak nem egyszerű az átállás. Lesz pár dolog, amiről le kell mondjak, vagy meg kell találnom, hogy mivel helyettesíthetem a tiltott élelmiszereket.

Tudom, sok anyag van a neten a témában, de ha van saját ötletetek, receptetek, szívesen veszem, ha megosztjátok.
Köszönöm!