Eddig is tudtam, hogy az emberi hülyeség határtalan... no, de ennyire?
Otthon voltam a múlt héten, és kocogok vissza szombaton. Már kezdtem lelkesedni, hogy milyen jó időt "futok", amikor München elé értem.
Kinek a pap, kinek a papné. Eddig mindig erre jártam, át a városon. Bár, mindig mondják, hogy miért nem megyek a Mittelringen, én nem szeretem. Nekem arra sokkal hosszabbnak tűnik, és eltekintve a dodzsem-pályához hasonlító belvárostól, engem nem zavar.
Kinek a pap, kinek a papné. Eddig mindig erre jártam, át a városon. Bár, mindig mondják, hogy miért nem megyek a Mittelringen, én nem szeretem. Nekem arra sokkal hosszabbnak tűnik, és eltekintve a dodzsem-pályához hasonlító belvárostól, engem nem zavar.
Visszatérve, nagy gázon bedurrantok a belvárosba, szombat kora délután lévén nem nagy forgalom volt. Pillanatok alatt átértem, és már egy széles mozdulattal tekertem volna a kormányt a másik pályára, csak azt veszem észre, hogy teljes szélességében le van bójázva.
Na, szép. Akkor most mi legyen?
Persze a forgalom vitt tovább. Első meglepetésem hamar tovaszállt, és hamar elkezdtem gondolkodni, hogy most akkor merre? Táblák száma konvergált a nullához.
Nos, mentem tovább, egyszer csak feltűnt egy alig észrevehető táblácska, az általunk áhított útirány megjelöléssel Fellélegzés, kanyarodás.
A megnyugvás csak néhány percig tartott, ugyanis ebből az irányból is le volt zárva az út.
Szépen vagyunk. Közben bőszen kapcsolgattuk a rádiót, hátha mondanak valami egérutat. Nem mondtak.
Természetesen egy nyomorult tábla sem volt kitéve. Ez baromira felháborított, mert hát
1./ nem mindenki müncheni
2./ miért nem volt jelezve már a Mittelringnél, hogy nem lehet arra menni, akik Lindau fele szeretnének eljutni (ész, hova mész? - mi a frásznak akkor a digitális tábla?)
Gyorsan bekapcsoltam Margitot (GPS), bár volt egy sanda gyanúm, hogy ő sem tud segíteni. Persze TCM sem működött, így csak azt a legoptimálisabb utat tudta javasolni, ami le volt zárva.
No, mindegy. Immáron mentünk az ellenkező irányba. Közben észrevettem magam mögött egy szintén svájci rendszámú autót, aki tapadt ránk mint a pióca. Lehet azt gondolta,. hogy én tudom az utat.
Ha tudta volna, hogy fogalmam sincs... :)
Mivel az irány sem volt jó amerre haladtunk, így arra gondoltam, hogy elhagyom a főutat, és majd csak lesz valami. Be is kanyarodtam arra, amerre a többség. Bár ne tettem volna. Egy lakóövezetet sikerült elcsípnem, ahol az utca jobb és bal oldalán parkoló autók, középen másfél autónyi hely. Én meg a kis 3,5 tonnásommal. Mint elefánt a porcelánboltban.
:D
Nem volt egyszerű.
Néhány perc alatt bedugult mindkét irány. A helyzetet tetézte, hogy az araszolást pár régebbi autó nem bírta és vagy a kuplung mondta fel a szolgálatot, vagy felforrt a vizük.
Az 1 km-es keresztutcát 1 óra alatt sikerült abszolválni.
Ekkor reményt keltően egy 2 x 3 sávos útra jutottunk ki, ahol szintén araszolás következett, természetesen a külső sávba tudtam kanyarodni, majd látván egy svájci rendszámú autót a belsőben, úgy gondoltam, hogy nekem is oda kellene bejutnom.
Közben persze agyaltam, hogy legalább egy nyomorult tábla legyen kitéve, és ha nem is Lindau felé, de elmegyek Stuttgartnak, és majd valahol "lecsapok".
Pár száz méter után derült ki, hogy a kereszteződés előtt 50 méterrel ágazik le egy sáv balra, ugyanakkor mind a 3 sáv ide akar kanyarodni. Hát persze, hogy dugó lett.
Na, itt volt ismét egy tábla, ami abban az irányba mutatott, ahova szerettünk volna menni.
Innen már percek alatt kijutottunk a városból.
Másfél órás hátrányt szedtünk össze.
Amit nem értek: jó sok pénzért csináltak digitális táblát, miért nem használják, miért nincs fellőve a műholdra az információ, és végül miért nincs kitáblázva?
Itt Svájcban, a falunkban felújítják a főutcát, le van terelve a forgalom. MINDENHOL tábla jelzi az új útirányt. Pedig ez nem világváros, csak egy poros kis falu.
Szóval übermensch ide vagy oda, van még mit gyakorolni a németeknek is.
