Hogyan lehetünk svájci álompolgárok?

:)
Nem véletlen a cím, mert sokaknak csak álom az állampolgárság.
Erről eddig még nem esett szó, hogy most eszembe jutott, az a múlt heti podgoricai utazásomnak köszönhető.
Az ottani reptér kicsi, a forgalma sem nagy. Rendszerint az emigrált, hazalátogató helyieket szolgálja ki. Miközben várakoztam figyeltem az embereket (marha rossz szokás).
Először próbáltam belőni, hogy turista vagy csak hazajáró.
Akkor kezdett érdekes lenni, amikor a beszállás előtt előhúzták az útlevelet. A legtöbbjük már másodgenerációsként, a piros könyvecskét vette elő, a fehér kereszttel.
:)
Na, így könnyű.
Persze, a nevek valamilyen "-icsre" végződtek. Hm...
Született montenegrói Svájciak.
:D

Akkor, lássuk! Hogy is lehetünk Svájciak?
(Vannak extrém esetek, én most csak a két leggyakrabban előfordulót emelném ki).

Kezdjük azzal, hogy sok évet, szám szerint 12-t kell Svájcban élnünk ahhoz, hogy igényünket beadhassuk. Csak összehasonlításként, Angliában ez mindössze 4 év.
Tehát, ha idevetett bennünket a sors, akkor legfőbb erényünk a türelem.
Kivéve, ha mondjuk férjül vagy feleségül jövünk.
:)
Először maradjunk az első variációnál!
Felnőttként mindenképp szívás, mert a 12, az 12, nem kevesebb. Gyerekek esetében más, ugyanis 10 és 20 éves kor között minden év duplán számít.
Így lehetséges pl. hogy a lányom, aki időközben nagykorú lett, már igényelhetné azt, nekünk meg még kell várni 6 évet.
:)
Amire még figyelni kell!
Mivel háromlépcsős a folyamat, ha az állami átvilágításon átmegyünk, akkor is elbukhatunk a kantoninál. Ugyanis a kantonok is kikötnek bizonyos tartózkodási időt, amennyit az adott kantonban kell lakni. Ez az jelenti, ha valaki sűrűn kantont vált, akkor be is bukhatja az állampolgárságot.
Erről bővebben ITT .

Vannak megfelelő formanyomtatványok, amiket a Gemeindébe nyújtunk be, vagy egyenesen a Migrációs Hivatalnak.
Én azt javasolnám, hogy első körben menjünk be az önkormányzathoz és kérdezzünk utána. Ott biztosan aktuális felvilágosítást kapunk.
Ugyanis van ennek is "illetéke", kár elbukni.
Ha beadtuk a kérelmet, akkor azt megvizsgálják az utolsó pontosvesszőig, leellenőriznek, hogy nem rejtünk-e biztonsági kockázatot az országra nézve. Ha nem, akkor folytatódik a vizsgálat. Integrálódtunk-e, elsajátítottuk a helyi feltételeket, teljesítettük- e a kötelezettségeinket (befizettük-e az adót).
Ha mindezeknek megfeleltünk, akkor az állam zöld utat ad a kantonnak és a helyi közösségnek, hogy találjanak valami hibát addigi előéletünkben.
:)
Itt ugyanez a sorrend.
Majd ha minden macerán átestünk, akkor az idegrendszerünk már tropa.
:)
Végül, ha senki nem emelt kifogást, akkor az állampolgársági vizsga következik, és ha ott sem bukunk el, akkor hozzájutunk az áhított piros útlevélhez.
(Ha valakinek van erről bővebb információja, netán mostanság jutott hozzá, szívesen venném, ha kiegészítene! Illetve a régi rendszerről is jó lenne többet tudni.)
Ha jól tudom, régebben a kis településeken ennél teátrálisabban döntöttek. Kvázi kiállt a jelölt a placcra, és ha nem dobálták tojással, akkor lehetett állampolgár. A tojás része csak vicc. :)

Forrás: Wikipédia

Ennél van "könnyebb" lehetőség is, mondjuk ha egy helyivel kötjük össze az életünket.
Ebben az esetben az ún, könnyített eljárást vehetjük igénybe.
Mivel egyik ismerősöm pont a napokban kapta meg a végzést, így friss infóim vannak.
Ahhoz képest, hogy már tíz éve itt él, még csak B papírja volt. Ám, a közös gyermek megszületése (aki már svájci állampolgár) és az engedély lejárta után benyújtották a kérelmet.

Behívták mindkettőjüket a Gemeindébe és egy "kihallgatáson" vettek részt. Értsd majdnem szó szerint, ugyanis külön hallgatták meg őket.
Több érdekes kérdés is elhangzott, többet között, hogy van-e prosti a családban... hm... hát, na...
(Ezen egy kicsit fennakadtunk, tekintettel arra, hogy az egész iparág legális. Ízelítő a svájci mentalitásból... "döntsd a lét befelé, oszt takarodj..." :(   )

Ezek után következett a hátér vizsgálat. Milyen bérlők, fizetik- e az adót és a többi.
Persze, az integrálódás sem maradt el.
Majd várakozás, ilyen-olyan igazolások becsatolása és ismét várakozás.
A kérelemhez be kellett nyújtani referenciát is. Ez a személy lehet munkatárs, főnök, szomszéd, tök mindegy.
Néhány hónap várakozás után megjött a határozat (ca. 700 frankért), amiben értesítették az érdekeltet, hogy a bírálat pozitív lett.
Erről a Bund értesíti a kantont és az önkormányzatot, majd ha ott nem történik semmilyen "vétó", akkor folyamodhat svájci ID-hez és útlevélhez.
Akit bővebben érdekel a téma, ITT olvashat róla bővebben, tárgyszerűbben.

...kell- e nekünk Schweizer Pass?
Akinek van, biztosan azt mondja, hogy igen.
Ellenben a múltkor utánanéztem, és meglepődtem, hogy amennyiben svájci útlevéllel utazunk, akkor sokkal több helyre kell vízum, mintha pl. a magyarral megyünk.
Nos?

Te szemét!

Nem, nem fog vér folyni, nem fogok szidni semmit sem.
A hulladékkezelésről szeretnék néhány információt megosztani veletek.

Természetesen, ez sem egységes. Miért is lenne az?
:)
Először, menjünk egy kicsit vissza Magyarországra.
Hogy is volt ez otthon?
Amikor eljöttünk, a szelektív hulladékgyűjtés még csak hallomásból, illetve egy-két kísérletből volt ismert.
Nem tudom, hogy azóta mennyiben változott.

Mi egy vidéki város kertvárosi részén laktunk, ami annyit jelentett, hogy volt egy kukánk, amibe szinte mindent beledobtunk, ami a háztartásban keletkezett, a zöld szemetet, a csomagolóanyagot, ételmaradékot, stb.
Azt hetente egyszer ürítették. Ha jól emlékszem, talán 3-4 ezer forintot fizettünk negyedévente (erre nem veszek azért erős mérget).
Egy évben egyszer volt lomtalanítás, ami alkalmával az összes felgyülemlett kacatot (a téli gumitól az ágybetétéig) kivittük a ház elé és a megadott napon elvitték.

Térjünk vissza ide!
Eddigi lakóhelyeinken mindenhol zacskós módszer működik. A boltokban kapható a zacskókhoz egy matrica, amit nagyság szerint kell ráragasztani. Nálunk 17, 35, 60 és 110 literes matrica kapható. Az ára is különbözik, én általában 35 litereset vásárolok. Az előző helyen ez 2,70 volt, itt csak 1,50.
Van olyan település, ahol magát a kukazacskót kell megvenni a boltban vagy a Gemeindén méret szerint, erre már nincs külön matrica.

Az nagyon szigorúan meg van szabva, hogy mit lehet beledobni. Kartont, fém hulladékot, PET palackot tilos, de nálunk -elméletileg- zöld hulladékot sem lehet.
Felénk hetente egyszer jár a kukásautó. Ez nyáron okozhat kellemetlenséget, ha valakinek nincs tárolója, mert hamar be tud büdösödni.
:(
Ez nem túl szerencsés.

Minden más szemetet, az erre rendszeresített hulladékudvarokban lehet otthagyni. Van, amit ingyenesen dobhatunk ki, de van amiért fizetni kell.
Érdemes rákeresni a helyi település honlapján a szabályokra.
Hulladékudvar minden nagyobb településen van, igaz ezek nincsenek minden nap nyitva. Érdemes erre is figyelni.

Szeméttelep is akad, oda is lehet vinni a szemetet, nem olcsón nálunk ca. 0,40 frank egy kiló szemét elhelyezése. Ez lehet pl, bontási törmeléktől, a bútorig minden.
A PET palackokat a boltban kihelyezett gyűjtőbe lehet dobni.

A kinőtt ruhától, cipőtől is sok helyen tudunk megszabadulni. Rendszerint a hulladékudvarokban, de nagyobb áruházak, vasútállomások mellett is megtalálható a "TEXAID" feliratú gyűjtőláda.

Az újságpapír és a karton összegyűjtésére szintén vannak rendszeresen akciók.

Akit részletesen érdekel a téma, ITT , és ITT talál bővebb információt, illetve ahogy korábban írtam, a település honlapján. Pl. ITT.

A "szemét kérdést" nagyon szigorúan veszik (nem véletlen), aki vét ellene meg is lakolhat érte.
:)
Nem állítom, hogy néha nem macerás egy kicsit, de egy idő után megszokja az ember a rendszert és belátható, hogy szükség van a szigorú szabályozásra.

Szolgáltatók (?)

Éppen itt az ideje, hogy megint valami negatív/bosszantó dologról írjak...
:D
Lesz több is.
Ha valaki azt gondolná, hogy a svájci szolgáltatók másabbak/szebbek/jobbak, mint otthoniak, az nagyot téved.
Igen rövid idő alatt összejött három olyan eset, amitől a falra tudtam/tudtunk volna mászni.
1./
Posta
A cégünk elköltözött. Mivel a telephely címe nem egyezik meg a lakcímmel, kvázi csak egy domizil, ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy kérek a postán egy postafiókot.
Megnéztem a posta honlapját, hogy találok-e valami használható információt. Hát persze, le van írva részletesen, hogyan kell intézni. Még azt is felajánlja, hogy ott a neten tegyem ezt, mert nekem az a kényelmesebb.
Oké-oké, de a kulcsot nem tudja átteleportálni a posta (annyira még nincs előre a tudomány), gondoltam bemegyünk inkább.

Ott mindjárt kifogtunk egy debil ügyintézőt. Első körben nem értette, hogy miért ott akarunk postafiókot. Igaz, itt volt egy nehezítő körülmény, néhány hónapja két települést (egymás mellettit) hivatalosan is összecsatoltak, közös önkormányzattal. Még én is tudtam róla, pedig nem a közelben élek. :)
Miért ott? Mert mondjuk a másik faluban posta sincs, nemhogy postafiók.
Nagyon meglepődtem, hogy valaki ennyire tájékozatlan. A lányom elütötte azzal, hogy nem tanulta az iskolában. :)
Következő probléma:  nem megy az csak úgy. Egyrészt nem tudja (miért nem?) van-e szabad hely...
Másrészt írásban kell megkérni és majd a "Nagytestvér" eldönti. Azt is meg kellett adni, hogy mennyi levelünk érkezik naponta és a többi...
Megigényeltük, két hét múlva kaptunk is választ: NINCS.
Hm...
Tényleg jó, hogy a neten is el lehet intézni... a semmit.

2./
Telefonos szolgáltató
A gyerekemnek egy előfizetéses csomagja van, de mivel eddig nem használta külföldön, most kellett egy ilyen kiegészítő csomag is. Nyár elején találtunk egy kedvezményes ajánlatot, amit szintén el lehet az interneten intézni. Aham... az előfizetést. Illetve azt a részét, hogy az jelentkezzen majd a számlában a díja.
Ugyanis a szolgáltatás nem működött egy külföldi országban sem, annak ellenére, hogy az összes élesítést elvégeztük.
:(

3./
A végére pedig egy önkormányzatos eset.
Lejárt a tartózkodási engedélyünk, bevittük a Gemeindébe a papírokat. Minden ott volt. Az egyszerűség kedvéért a személyiket vettem elő. A hölgy le is másolta, de kiszúrta, hogy a páromnak lejárt. Szerencsére, nálunk volt az útlevél, így odanyújtottuk azt.
Szerintetek mi történt?
Eltelt 5(!) hét, majd jött egy levél, hogy szíveskedjünk érvényes igazolványt csatolni a kérelemhez.
:(
"Okoska" a lejárt igazolványt csatolta be...
No comment.
Időközben lejárt a tartózkodásink, új még sehol.
Nem vagyok bosszús... áááá, nem.

Svájc kontra EU

Nem eszik olyan forrón a kását. - mondtuk néhány hónapja, a népszavazás után.
A február 9-i népszavazás arról döntött, hogy 2017-től a svájci államnak vissza kell állítani a kvótarendszert az EU-ból érkező munkavállalók/letelepedni szándékozók számára.
Sokaknak nem tetszett a döntés, nekem sem.
Persze, az teljes mértékben érthető, hogy a szociális háló vékony, és olyanokra nincs szükség, akik a hálón akarnak lógni.
A menekültekre vonatkozó nemzetközi egyezmények felrúgása még nagyobb "tüzet" okozott volna (pedig velük van a nagyobb baj), így valahol/valamivel el kellett kezdeni a szigorítást.

Már akkor is írtam róla, hogy nem lesz ez egyszerű menet, ugyanis bár Svájc nem tagja az EU-nak (hála a magasságosnak), ugyanakkor vannak kétoldalú egyezmények, amik kötelező érvényűek, ráadásul egy olyan záradékkal, hogy amennyiben akár egy pontját is felrúgja valamelyik fél, úgy az egész hatályát veszíti.

A kormány nincs egyszerű helyzetben, mert a népszavazás eredménye végrehajtandó, nem vehető semmisnek, ugyanakkor az EU-s megállapodást sem lenne jó felrúgni.
Következett néhány hónap csend, amikor próbáltak kitalálni valamiféle 'kecske is jól lakik, káposzta is megmarad" lehetőséget.
Néhány hete elküldték első levelüket, melyben tájékoztatták Brüsszelt a népszavazás eredményéről.
Tegnap megszületett a válasz: sok meglepetés nincs benne, az EU elutasítja a kezdeményezést.
Természetesen, minden politológus/elemző az utolsó vesszőt is górcső alá vette, és próbálja kitalálni mit is gondol az ellenérdekelt fél.
Jó-e, hogy korán jött a válasz? Mennyire kategorikus az elutasítás? Ki írta alá a levelet, és miért ő, és a többi.
Vicces.
Tehát, egyelőre nem tart sehol a dolog.

Németül tudók ITT olvashatnak róla.
A magyar sajtóban is megtalálható a hír, ITT.

Mennyi az annyi?

Az utóbbi hetekben többektől kaptam kérdést/kérést, a munkabérrel kapcsolatban. Volt, aki még a bérszámfejtését is átküldte, mert vélelmezte, hogy van valami trükk, mert kevés a pénz, amit kézhez kapott.
Svájccal kapcsolatban sokaknak az a tévképzete van, hogy itt adózni sem kell. Pedig kell, nem is keveset. A munkát terhelő járulékok százalékosan magasak.

Megpróbálom összeszedni, hogy milyen járulékok terhelik a bért.
Ne vegyétek szentírásnak, mert sok olyan tétel van, ami nem fix. Függ a lakhelytől, a kortól,  az adózó bugyijának színéig (ez persze vicc), de tényleg nem kőbe vésett számok. Másrészről vannak olyan sorok a bérpapíron, amik ágazatonként változnak.

Lássuk, miket kell fizetni?

AHV: Alters- und Hinterlassenenversicherung
ALV: Arbeitslosenversicherung
IV: Eidg. Invalidenversicherung
NBU: Nichtberufsunfallversicherung
BU: Berufsunfallversicherung
UV: Obligatorische Unfallversicherung
(In diesem Buch werden BU und UV nicht separat abgerechnet, sondern wie allgemein üblich als eine Position
unter NBU abgerechnet.)
EO: Erwerbsersatzordnung für Wehr- und Zivilschutzpflichtige
BVG: Pensionskasse und berufliche Vorsorge
SUVA: Schweiz.Unfallversicherungsanstalt
(Da die SUVA eine NBU Versicherung ist, gilt alles, was über die SUVA steht, selbstverständlich auch für alle anderen NBU Versicherer. Entweder ist Ihr Betrieb bei der SUVA oder bei einer anderen Versicherung versichert.)

Nagyjából ennyi a lista, ezek szinte mindenkinél előfordulhatnak.
Öregségi nyugdíj, a rokkantsági nyugdíj, a munkanélküli járadék, a balesetbiztosítás, az egészségbiztosítás, a nyugdíj 2. oszlop, betegbiztosítás.  :)

Természetesen, ezeket nem mindenkinek kell fizetni, vannak benne vagy-vagy tételek is.
Ami fix:
AHV - 5.15 % - nyugdíj, munkavállaló fizeti 
ALV - 1.10 % - munkanélküli járulék, munkavállalói rész
ALV 2 - 0.50 %

Aztán következik a jövedelemadó.
Quellensteuer - jövedelemadó, amely függ a lakhelytől és a bruttó bértől, valamint a családi állapottól, és a vallástól is. Ezt egészen addig fizetjük, amíg C-engedélyünk/állampolgárságunk nem lesz.
Onnantól már egészen más a matek (nem biztos, hogy jobb).

BVG - "magánnyugdíjpénztár", vagy 2. oszlop: függ az életkortól. 25 éves kor felet kötelező fizetni, ha a bér meghaladja a ca. 21 ezer frankot évente. Ez az életkor előrehaladtával nő. Ezt általában fele-fele arányban fizeti a munkáltató és a munkavállaló.

Ezek után jönnek a balesetbiztosítások, a BU/UV/SUVA.

Mi SUVA-t fizetünk, ami besorolás alapján kerül megállapításra, nálunk ez nagyon sok, mert veszélyes a munkánk.

Aztán nem beszéltem még a különféle "szakszervezeti" díjakról. Általában ez sem kevés, akár 5 %-ot is elérhet...
Vagy a táppénz biztosítás.
Ez egyénre lebontva (nálunk) havi 50 frank.

Sokan tévedésben vannak abban is, hogy a 13. havi fizetést majd az év végén megkapják "pulykapénzként". Nem így van. Minden hónapban találunk egy ilyen sort a bérszámfejtésben.

Én azt szoktam mondani, hogy a bruttó bérből, kb, 20 % levonással számolhat az, aki a nettó bérre kíváncsi.

Macskamentés

Bemutattam már családunk "állati" tagjait, akiket nagyon szeretünk. Na jó, nem mindig, mert az éjszakai "éhes vagyok, hol a kajám" ébresztést kihagynám az életemből.

Viszonylag kialakult fix rendszerben élnek, ez azt jelenti, hogy a kicsi minden reggel öt órakor felkelt. Óra sem kell.

Minap reggel elmaradt az ébresztés, hm.

Aztán lementem a konyhába és látom, hogy ott sincs. Már ekkor felmerült bennem, hogy valami gond lehet, de nem aggódtam túl magam, mert nagyon ritkán, de előfordult már korábban is.

Míg a nagy jött reggelizni, addig a kicsi nem. Akkor már sejtettem, hogy valami gáz van. Végiggondoltam, hogy mi történhetett. Arra emlékeztem, hogy éjfélkor még a szobában volt, így azt kizártam, hogy valaki bezárta. :)
(Szép a magyar nyelv.)

Tovább agyaltam, de semmi okos nem jutott eszembe.

Közben tettem-vettem, macska sehol. 

Délelőtt egyszer csak csengetnek.  

Nem mindig nyitom ki, mert rendszerint valami ügynök áll az ajtóban, de ez pont abban az időintervallumban volt, amikor a postás is szokott jönni. Mondjuk, semmi olyant nem vártam, amit át kellene venni.

Hosszas hezitálás után, ajtót nyitottam. A szomszéd kisgyerek volt, és mondja, hogy a macska fenn van a tetőn.

Hoppá!

Mutatja, én meg sasolom, hogy az valóban az én elveszett párám.

Közben mondják, hogy már éjszaka nyávogott. Mivel a gyerekek nincsenek itthon (az ő szobájuk néz arra), tőlünk senki nem hallotta.

Időközben a szomszéd pasi a fürdőszobájuk ablakán kimászott az előtetőre, ám az nem volt elég magas, és nem érte el a szőrmókot, aki az ereszcsatornában dekkolt.

Bakker, én lent, a macska fent, a pali középen próbálja elkapni az én macskámat. Mivel ferde a tető, asszony a fürdőből (a kádban állva) csimpaszkodik apa gatyájába, hogy az le ne essen. Óhatatlanul "A répa " c. mese jutott eszembe. Anyóka húzta apókát, apóka a répát... Emlékszel?

Nem volt egyszerű visszafogni a nevetésem.

Közben eszembe jutott, hogy van egy ipari létránk, és már mentem is érte.

Kivittem, de sajnos nem volt az sem elég, illetve nem tudtam szakszerűen összerakni. Így annyira jutottunk, hogy már ketten álltunk a tetőn.

Mondtam, hogy van egy háztartási létra, mindjárt előkerítem. Persze, ő rögtön kizárta az ötletet, mert hogy áll az meg a tetőn? 

Nem akartam vitázni vele, így létra vissza.

Persze, hiába szólongattam az én lüke cicám, nem mert a nyakamba ugrani.

Ekkor anyókának támadt egy mentő ötlete: van macskakosara, mi lenne, ha megpróbálnánk felnyújtani?
Próbáljuk meg, max. nem jön össze.
A felnyújtás nem járt sikerrel, mert apóka nem tudta fixálni, így a macsek nem mert belemenni. Újabb kísérlet a padlás ablakából. Anyóka egy madzagon kiengedte, macska belemászott, majd engedte tovább, amíg én elértem. Én meg továbbadtam a  kisfiúnak.
Cicám amint szilárd talajt ért a lába, már húzott is be a házba.
Egész délelőtt ott sóhajtozott mellettem.

:)

Na, ezt pl. nagyon szeretem Svájcban: aki állatot tart, az maximális felelősséget vállal az állatáért, igyekszik azt "kiszolgálni" szorult helyzetében is.
Jó lenne ezt elérni otthon is.

Betreibungsamt/Betreibungsauszug

Nem káromkodok.
A Betreibungsamt, az adósságot kezelő hatóság neve, az Auszug pedig egy igazolás arról, hogy van-e tartozásunk vagy sem.
Ez az intézmény már több mint százéves Svájcban, törvény szabályozza a működését (1889).
Talán a fizetési meghagyáshoz tudnám hasonlítani, de mégsem.
Működése: ha valaki, legyen az magánszemély vagy cég, felszólítás ellenére sem jut a pénzéhez, akkor jogosult beadni egy behajtási indítványt a hatósághoz. Az értesíti az adóst erről, akinek lehetősége van reflektálni rá.
Lehetőségek:
- visszautasítás: előfordulhat, hogy jogtalan a követelés pl, rossz adminisztráció miatt. Ha tudjuk igazolni, hogy befizettük az összeget, akkor vége is a történetnek.
- visszautasítás, ha a követelést valamilyen ok miatt nem akarjuk elfogadni, pl. vitatjuk az összeg nagyságát, jogosságát. Ilyenkor a hivatal elbírálja, és próbál peren kívül megegyezni a felekkel. Ha nem megy, bíróságra kerül az ügy.
- elfogadás: ebben az esetben nincs választás, fizetni kell vagy ha nem, akkor végrehajtanak. Ilyenkor az otthoni gyakorlatnak megfelelően végrehajtás történik az adós terhére.
Az eljárás megelőző költségeit mindig a benyújtó fizeti, ám ha jogos a követelés, akkor ezt átterhelik az adósra (nem kevés).

Múltkor egy internetes fórumon vitába keveredtem valakivel, mert szerinte világvége ha valakinek ilyen ügye van. Nem tud lakást bérelni, nem kap hitelt és a többi.
Én szeretném ezt megcáfolni. Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy ne fizessünk és gyűjtsük a bejegyzéseket, de attól, hogy volt egy ilyen ügyünk még nem jelent semmit.
Az valóban hátrány, ha valakinek lezáratlan ügye van, vagy nagy a tartozása.
Ha a behajtás lezárt, az nem okoz problémát.
(Svájcban több mint 2 millió eljárást kezdeményeznek évente. Ez nem kevés.)

Néhány éve futottunk bele egy ilyen ügybe. Ki akartunk bérelni egy lakást, majd visszamondtuk azt.
A tulajdonos 6 ezer frankot követelt tőlünk. Mi megvétóztuk ezt, a bérleti szerződés érvénytelenségére hivatkozva. A bérleti szerződést mindkét félnek alá kellett volna írni, azonban az egyik bérlő (én) még nem írtam alá.
Bírósági meghallgatást követően végül, 1800 frankot kellett kifizetnünk. Mivel nem ismertük el a tartozást, ugyanakkor bennünket is elmarasztaltak, ezért felkerült a lapunkra.
Ha ügyvédet fogadtunk volna, bizonyára elkerüljük ezt, de összevetve az ügyvédek óradíjával... lehet, hogy a végén magasabb összeg szerepelt volna a számlán.
Természetesen kifizettük.
Nekünk semmilyen további problémát nem okozott, béreltünk több lakást  is.
Elméletileg 5 év után törlődik, illetve van lehetőség a törlés kérésére is, amennyiben az indítványozó hozzájárul.
És vannak a köztes esetek...
:)
Mi tegnap kértünk ki egy ilyet (nyomulunk egy házra), és láss csodát, a bejegyzés eltűnt.
Hm.
:)

Hogyan lehet ilyenhez hozzájutni?
Nem minden településen van ilyen hatóság. Érdemes rákeresni, hogy hova kell mennünk érte. Az igazolás díja 17 frank (nálunk) és azonnal kiadják.
Lehetőség van interneten is megkérni egy regisztrációt követően.
Mikor van rá szükség?
Általában hitelfelvételkor, illetve lakásbérléskor kérik.

Szervezés "felsőfokon"

Ez egy öszvér írás lesz, se eleje, se vége.
Lesz benne ez is meg, az is.
:)

Sokat gondolkodtam, hogy vezessem fel. Indítsak-e a svájci szokások vagy épp a gyereknevelés, vagy az utazás irányából?Aztán sehogy sem állt össze a fejemben...
Szóval, bocsi, ha csapongó leszek, de a végén majd csak kihámozzátok, hogy mit is akartam.

Először is: tudtátok-e, hogy a svájci terv szerint él? Ha valamit eltervez, annak úgy kell lenni, változtatást, "esőnapot" nem ismer/nem tud.
A miértre nem sikerült megtalálnom a választ,  először elég bután néztem, amikor erdőben sétáló embereket láttam a zuhogó esőben, vagy amikor szintén esőben nyírja a füvet a szomszédom.

Nálunk az a fix, hogy mindig minden változik, akár az utolsó pillanatban is. Nem gond áttervezni, törölni vagy új dolgokat beiktatni.
Hogy ez jó vagy rossz?
Passz.

Az ismerősök néha furcsán néznek, amikor arra a kérdésre, hogy mikor megyek haza azt válaszolom, hogy "lehet, hogy a jövő héten, de lehet, hogy csak 3 hónap múlva."
Legjobban a fodrászom szokott mosolyogni, amikor arra kérem, hogy "most jó rövidre vágd, mert nem jövök egy darabig". Általában ilyenkor menetrendszerűen befutok egy hónapon belül.
:)
---------------
Gyereknevelésről nem szeretek nagyon nyilatkozni, mert ugye kinek a pap, kinek a papné.
:)
Ám, annyit elárulok, hogy számomra rendkívül fontos volt, hogy elérjem az önálló döntéshozatalt. Már pici koruktól fogva presszionáltam őket erre, hol több, hol kevesebb sikerrel.
Persze, születtek rossz döntések is, ilyenkor próbáltam "kiegyenesíteni" a dolgokat - a lehetőségekhez képest.

Egy ilyen nem túl jó döntés született, amikor egyik gyermekem "jól" felépítette a nyári nyaralását, én meg csak a fejem kapkodtam, hogyan oldjunk meg mindent zökkenőmentesen.
Mert ha már adott a feladat, azt meg kell oldani.
:D
Most, hogy jól körülírtam, jöjjön a sztori.

Kisebbiknek van még otthonról két barátnője. Már az elmúlt ősszel beszéltek róla, hogy az idén -már nagykorúként-,  elmennek nyaralni. Csak ők hárman. A lányom vállalta, hogy megszervezi.
Megszületett a döntés: irány Montenegró.

A terv szerint kocsival mennek, és ott eltöltenek egy hetet. A szállást már le is foglalta januárban.
Amikor az ötlet megszületett még egyiknek sem volt jogosítványa, de bíztak magukban, hogy sikerül megszerezni. Akkor még mi is.
Ám, légy került a levesbe. Egyiküknek sikerült csak kézhez kapnia a megadott időpontig.
Másik szülőtárssal együtt, akkor kezdtük vakargatni a fejünket.
:)
Ráadásul - nehezítő körülményként -, az idő is szűkös volt.
Persze, megtehettem volna, hogy hagyom a fenébe az egészet, ha már rossz volt a döntés, viselje a következményeket.
Úgy gondolom, hogy annak, hogy bevállaltam a feladat megoldását, sokkal nagyobb nevelő hatása van.
Persze, ezt majd az idő igazolja, vagy sem.

Amikor elkezdte a szervezést, még csak az volt biztos, hogy a lehető legrövidebb időintervallumba kell beszorítani a nyári nyaralást, mert a munkahelyéről nem biztos, hogy elengedik 4 hétre. Így történt, hogy csütörtökön érkezett haza Spanyolországból, de szombaton már be kellett csekkolni Montenegróba, úgy, hogy otthon még fel kellett szedni a két barátnőt.
A másik szülőtárssal arra jutottunk, hogy az utazásba be kell segítsünk, a saját magunk nyugalma érdekében is.
:)
----------------
Csütörtökön délután érkeztek haza Mallorcáról, nem sok idő maradt a csomagolásra. Gyors bőrönd ki-, és bepakolás.
Az indulást péntek reggel 6-ra terveztük. Igen ám, de...
Az autó nem indul.
Meg se nyikkan.
"Bikázási" kísérlet.
Semmi.
Hm. Micimackó effektus: Gondolj, gondolj, gondolj!

Tulajdonképpen mehetnénk a másik kocsival is, de arra nincs zöldkártya, ráadásul a matrica is erre lett megvásárolva. Ráadásul előző nélkül a balkániak nem engednek be. Így nem maradt más hátra, mint megvárni az első üzletet, ahol aksit lehet venni.
Eddig semmi probléma sem volt. :(
Így utólag, jobb, hogy itthon és nem idegenben történt.

Három órás késéssel sikerült indulni, ami önmagában nem okozott volna nagy problémát, de időpontunk volt a fogorvoshoz ( ha már lúd, legyen kövér), este 7-re.
Tiportam a gázpedált, ahogy lehetett, de iszonyatos forgalom volt. Dugó, dugó hátán. Így aztán arra jutottam, hogy szólni kell, hogy nem fogunk odaérni, csak egy kicsit később.
Bíztam benne, hogy kapunk egy kis haladékot. Nem kaptunk...
Ez egy kicsit érzékenyen érintett, mert tudom, hogy 8-ig van rendelés, mi egy negyedórával később értünk (volna) oda.
Margón megjegyezve, odavittem már egy zsák pénzt, és tudják, hogy nem a szomszéd utcából megyünk... hm.
Mindegy.

Gyors alvás, reggel 6-kor indulás.
Mondanom sem kell, az utazás előtt elolvastunk egy csomó fórumot, mert azon a részen még nem jártunk, illetve én egyszer, ezer éve, még a háború előtt.

Utólagos tapasztalat: sz@rt sem érnek, mert - így utólag - semmi használható információ nincs, max. annyi, hogy 2.50 vagy 2,60 euró az autópályadíj. Mintha nem lenne tökmindegy.
Három útvonalat adott a google map. Ebből kettő volt a főútvonal.
Én egyet kiválasztottam, amit többek dicsértek. (Mire fel, azt nem tudom, de erről később.)

Udvarnál mentünk át a határon, onnan Eszék. Egy helyen kellett fizetni autópályát, 5 euró körül.
Hamar letudtuk ezt a részt, és innen következett a horror a köbön.
Bosznia.
Hát! Az egy putri-tanya. Először azt hittem, hogy díszsorfalat állnak nekünk, mert kilométerenként állt egy rendőr. Az országban kétféle embert láttunk: rendőrt, és aki a rendőrrel beszélget.
Még most is sok a szétlőtt, elhagyott ház. Borzasztó. Igénytelenség a köbön.
Nehezen találtunk olyan helyet, ahol nyugodt szívvel álltunk meg, hogy "csurgó" dolgainkat elintézzük. Végre láttam egyet, és nem törődve a záróvonallal egy laza kormánymozdulattal már be is fordultam. Mikor megálltam, és kiszálltam, csak akkor láttam, hogy 2 rendőr ül a kerthelyiségben és egy háromlábú is áll az út mellett. Kisebb infarktust kaptam, de láttam, hogy bele vannak merülve a telefonjukba, így észre sem vették a manővert.
:)
A benzinkutas semmilyen emberi nyelvet nem beszél - a sajátján kívül. Mindegy, megmutattam neki a kártyát, hogy le tudja-e húzni. Szerencsére sikerült.

Ez lett volna a kisebb baj. Ahogy felértünk a hegyekbe, elfogyott az út. Értsd szó szerint.
Volt olyan hely, ahol mintegy 100 méteres szakaszon nem volt aszfalt, csak kő, vagy épp deszkával volt lerakva a felpattogzott út.
Egy helyen leomlott a szikla. Utólag rájöttünk, hogy le volt zárva az út, csak a tábla nem volt meggyőző, ezért mi mentünk tovább (nem csak mi). Mikor odaértünk, akkor láttuk, hogy mi a helyzet. Szerencsére, a kocsi összkerékmeghajtású, így nem okozott problémát átkelni az akadályon. Továbbhaladva láttam csak, hogy az ellenkező irányból is le van zárva az út (ott már világos volt). Mondjuk, sokakat nem zavart.
Persze, nem lettem volna kisegítve, mert más opció/terelés nem volt feltüntetve.
Hm... ha ez volt a főút, inkább nem is szeretném megtudni, hogy milyen egy mellékút.
:)
Minél feljebb mentünk, annál rosszabb lett. Gyakorlatilag, két autó csak úgy fér el egymás mellett, ha az egyik félreáll. Legnagyobb meglepetésre, egyszer csak tehenek jöttek szembe az úton.

Ellenben itt már nem volt rendőr. A sebességkorlátozás általában, 50, de sok esetben 30, sőt van ahol 10 km/h.
Szegény "Margitom" nem mondott más, mint "túl gyorsan hajt".
Hát ki a bánat fog tízzel menni?
:D
A határon gondos ellenőrzés. Útleveleket, zöldkártyát is beszkennelték. Ám utána, mintha visszatértünk volna Európába. Ismét lett út. Egyet sérelmeztem csak: hosszasan nincs benzinkút, sem WC.
Egyszer itt is jöttek a tehenek.
:)

Amikor lakott területre értünk, már ezzel sem volt probléma.
Az ország gyönyörű. Semmi Balkán-feeling. A benzinkúton előzékenyek, a budi tiszta.

Reggel 6 órai indulással (nem sok megállással), 850 km Budváig, érkezés 19 órakor.
:(
Borzasztó.

Budva egy igazi kis ékszerdoboz.

A szállás perfekt, az emberek kedvesek, segítőkészek.
A némettel sokra nem mentünk, angollal érdemes próbálkozni.

Ismét egy gyors alvás, majd a helyi erők segítségével útbaigazítás a podgoricai reptérre, ahonnan délben indult a gépem.
Ja, azt csak csendben jegyzem meg, hogy nekik legalább van saját légitársaságuk. :)

Na, hát ennyi volt a kis kalandom a hétvégén, 3800 km.
:)

Várak

Nyár lévén, sokan voltak/vannak/lesznek szabin, ezért könnyedebb témákkal folytatom. A vár projekt hamar abbamaradt -érdeklődés hiányában -, ezért meginogtam abban, hogy folytassam-e. 
Ennek ellenére, arra gondoltam, ha nem is rendszeresen, de felteszek pár újat, hátha valaki kedvet kap egy kis kiránduláshoz.

:)

A következő célom egy jó kis séta alkalmával került az objektív végére. Sok információ nincs róla, és nem ez e legszebbek egyike, de megér egy rövid bejegyzést.

A kastély Schinznach Dorf után, Thalheim előtt található Aargau kantonban. . Erdők és szőlőültetvények mellett, egy sziklás domboldalon áll. Jelenleg bentlakásos iskolaként üzemel magatartászavaros gyerekek részére.

Az első írásos emlékek 1200 körül lelhetők fel, lakói a Ruchenstein lovagok voltak.

1631-ben vásárolta meg Johann Ludwig von Erlach, majd fel is újította és át is alakította azt.

Az 1800-as években is többször gazdát cserélt, majd a század második felében az egyház működtette, már mint iskola.

1907-ben leégett, újjá kellett építeni.

A legutóbbi átalakítás 2009-ben történt.

Szigorítás vagy könnyítés?

...avagy kinek a pap, kinek a papné...

Szerencsére mások vagyunk, másként élünk. Ezzel nincs is baj, csak akkor, ha meg akarjuk győzni a másikat, hogy az a jó/helyes/követendő, amit mi csinálunk.

(Természetesen, itt nem az etikai/erkölcsi minimumokról van szó.)

Egy-egy dolgot különbözőképpen látunk és ítélünk meg.

Minap egy nagyon érdekes dologba futottam bele.

Nemrégiben magam is írtam a behozatali vámszabályok változásáról.

Én akkor úgy fogalmaztam, hogy szigorítottak a rendszeren, mert ugyan 0,5 kiló hús helyett, 1 kg-t lehet behozni, de ebbe már a felvágott is beletartozik, ami eddig nem.

Ugyanakkor beleolvastam egy másik blogba, ahol az író szintén a témával foglalkozott. Szerinte könnyítettek a szabályon.

Jelentősége nincs, de ebből is látszik, hogy ilyen apróságot is mennyire különbözően látunk.

Jót mosolyogtam rajta.

Szerintetek (számotokra) ez könnyítés vagy szigorítás?

 

(Rossz) következtetés? - magánvélemény

Korábban írtam már, hogy nem szeretem a focit, ennek ellenére, vagy jobb híján a döntőt megnéztem.
Nem volt rossz.
Szerencsére, a közvetítést értelmes ember vezette. Kinek a pap, kinek a papné, én kedvelem Gundit.
A végén, hogy kitöltse a műsoridőt elmesélte:
A németek 2002-ben új alapokra helyezték a focit, raktak még bele egy kis "zsét", és 12 év elteltével felértek a világ tetejére. Ilyen egyszerű.
Elgondolkodtam...
A gondolat e mezsgyéjén haladva, 8 év múlva mi leszünk a világbajnokok.
:)
Hisz négy éve megtörtént az új alapokra helyezés, dől bele a lé, mi más történhetne...
Ne legyen igazam, de gyanítom nem kell attól félni, hogy ebből valóság legyen.
Azért éppen regnáló miniszterelnökünk megkérdezhette volna a "nagyasszonyt" hogyan csinálták. Hátha tudnak ötletet adni.
:(

Ettől eltekintve, elismerés a németeknek. Szép volt.

És amire -méltán- lehetünk büszkék, bár méltatlanul kisebb támogatásban részesül:
- nyertünk egy zsák érmet a kajak-kenu EB-n,
- nyertünk érmet öttusában.

A jövő héten pedig  hazai rendezésű vízilabda EB lesz.
Sok sikert, hajrá fiúk, hajrá lányok!

Egy kis vidámság

Komoly téma helyett ma megosztok veletek egy írást, amit a napokban kaptam pihent agyú ismerősömtől.
Kicsit morbid, de magam elé képzelve, jót mulattam rajta.

Veet szőrtelenítő krém férfiaknak

Vásárlói vélemény

Miután közölték velem, hogy a golyóim úgy néztek ki, mint egy öregedő rasztafári feje, elhatároztam, hogy fejest ugrok a dolgok közepébe és veszek egy ilyen krémet, mivel a korábbi borotválási próbálkozásaim csak csekély sikerrel jártak és majdnem elroppant a gerincem, amikor megpróbáltam elérni a problémásabb részeket. Mivel kissé romantikus vagyok, úgy gondoltam, a tettet az asszony szülinapjára időzítem, hogy érezze a törődést. Jóval előtte megrendeltem a terméket, és mivel az Északi-tengeren dolgozok, úgy gondoltam, keményebb vagyok, mint az előző vélemények írói, akiket puhány irodai alakoknak tartottam… Ó, társaim a fájdalomban, micsoda tévedés volt!

Megvártam, míg az asszony az ágyba bújt, és miután homályos utalásokat tettem neki valami különleges meglepetésről, lementem a fürdőszobába. Kezdetben minden jól ment, felkentem a krémet és vártam, hogy valami történjen. Nem kellett sokáig várnom.
Először kellemes melegséget éreztem, melyet pillanatokon belül olyan intenzív, égető érzés váltott fel, amit csak úgy tudok leírni, minta ketten húzták volna a szögesdrótból készült alsógatyámat a farpofáim közé, azzal a feltett szándékkal, hogy a fejemmel kiüssem a plafont. Addig az éjszakáig a vallás nem játszott nagy szerepet az életemben, de akkor készséggel híve lettem volna bármelyik vallásnak, amelyik megszünteti azt a kegyetlen égető érzést a hátsó kijárat körül, amely pusztulással fenyegette a koronaékszereket is. Miközben azért küzdöttem, hogy ne harapjam át a fájdalomtól az alsó ajkamat, megpróbáltam lemosni a krémet, amivel csak annyit értem el, hogy egy szőrcsomó eldugította a lefolyót. Könnyektől elhomályosult szemmel támolyogtam ki a hallon keresztül a konyhába, és - mivel járni nem nagyon voltam képes - az utolsó métert kúszva tettem meg a hűtőszekrényig valami hűsítő fájdalomcsillapító reményében. 

Feltéptem a hűtőgép ajtaját, megláttam egy doboz jégkrémet, aminek letéptem a tetejét és magam alá helyeztem. A megkönnyebbülés fantasztikus, de csak időleges volt, mivel a jégkrém meglehetősen gyorsan elolvadt és az égető érzés hamar visszatért. A jégkrémes doboz kialakítása miatt ráadásul a kipufogót nem tudtam hűsíteni, ezért körbetapogattam a mélyhűtőfiókot valami más után kutatva, mivel biztos voltam benne, hogy a látásomat meglehetősen hamar újra el fogom veszíteni. 

Megragadtam egy zacskót, amiről később kiderült, hogy fagyasztott kelbimbó volt, kiszakítottam, és közben próbáltam olyan csendben maradni, amennyire csak tudtam. Fogtam egy marék kelbimbót és megkíséreltem párat beszorítani a farpofáim közé, de hiába. Azért nem működött a dolog, mert egy kevés krémnek sikerült feljutnia a végbelembe, ami olyan érzést okozott, mintha egy rakétahajtómű dolgozott volna bennem odalent. 

Kétségkívül – és egyben remélhetőleg is –, ez volt az egyetlen pillanat az életemben, amikor arra vágytam, bárcsak megjelenne egy homokos hóember a konyhában, amiből látható, milyen mélyre lettem volna képes süllyedni a fájdalom csillapítása érdekében. Fájdalomtól elgyötört elmém csak azt az ötletet volt képes kiszenvedni magából, hogy egy kelbimbót óvatosan felhelyeztem oda, ahol még előtte semmi sem járt.

Balszerencsémre a konyhából kihallatszó furcsa nyögésekre felriadt asszony, ezt a pillanatot választotta ki, hogy utána járjon a zajok forrásának, akit az a látvány fogadott, hogy a seggem az égnek mered, golyóimról epres jégkrém csöpög, és éppen egy szem kelbimbót tolok a lyukamba, miközben azt nyöszörgöm: Hú, de jó érzés… 

Érthető módon megrázta a látvány és felsikított, és mivel nem láttam az érkezését, a hangtól önkéntelenül összerándultam, ami miatt a kelbimbó meglehetős sebességgel kilökődött belőlem éppen az ő irányába. Megértem, hogy nem éppen arra a különleges meglepetésre vágyott, hogy éjjel 11 órakor egy kifingott kelbimbóval lábon lőjék a konyhában, és az sem segített rajtam, hogy másnap a gyerekeknek meg kellett magyarázni a jégkrémben látható furcsa lenyomat keletkezésének körülményeit.

 Szóval, összességében a Veet eltávolítja a szőrt, a méltóságot és az önbecsülést…

 :D

Szép hétvégét nektek!

Apróságok

A héten meglehetősen be voltam "havazva", így nem volt időm írni. Az is igaz, hogy a történések nem töltenek ki egy egész írást, ezért inkább összegereblyéztem őket.

Lakás-ügy: 
Nemrégiben megnéztünk egy házat, amire elég sok (20) jelentkező is volt. Bár odatettük magunkat, nem éreztem, hogy szimpatikusak lennénk. Ezt mondjuk rühellem. Persze, én is annak adnám ki, aki szimpatikus, csak akkor minek futjuk le az általános köröket...
Sokszor olvasni olyan hirdetést, hogy csak CH-bürgernek (svájci állampolgár) adják ki. Ez marha diszkriminatív, de legalább tiszta sor. Nem vagy svájci? Felejts el. Ne is jelentkezz!

Aztán sokan ezt nem merik felvállalni, de már akkor tudják, hogy "egy nagy lópikulát adom ki neked", amikor bemutatkozol, és rögtön világossá válik, hogy nem vagy svájci. Ennek ellenére megmutatja a lakást (ha jó, legalább még jobban elveszi a kedved).
Ami számomra visszatetsző, hogy sok esetben (most sem), egy szaros levelet vagy telefont sem pazarol az ember arra, hogy "nem te kaptad meg". Onnan tudod, hogy nem jön válasz.
:(
Tegnap megnéztünk egy másikat (lassan kezdek belefáradni). A tulaj itt is svájci, de nem éreztem, hogy unszimpatikus lennék. Akkor meg is nyugodtam, amikor kiderült, hogy filippinók bérelték előzőleg.
Erre is beadtuk a jelentkezést, mert egyébként megfelelne. És várunk.

Felmondtuk a munkásszállást is. Ott az "ex-jugo" tulaj már kever. Mert szerinte a felmondási határidő előtt mondtunk fel, és ezért fizessünk neki 2 ezer frankot.
Anyádat!
Lesz boksz megint.
Arany szíve csak azt felejti el, hogy nincs is érvényes szerződésünk. Majd rájön. Ha nem, elmagyarázzák neki az ügyvédek.

Adóellenőrzés 2.0 :
Kb. 2 hónapja levél érkezett egy következő adóellenőrzésről. Persze, ismét szívinfarktus közeli állapot. Levelet odaadtam a könyvelőnek további ügyintézésre. Néhány hét múlva jön egy felszólítás, hogy nem érkezett be az anyag.
Szívinfarktus 2.
Telefon könyvelőnek.
Elfelejtette. :(
Aztán nagy nehézségek árán beküldte. Mert itt így is lehet.
Jelezte azt is, hogy valamit elrontott, félrekönyvelt, tehát elképzelhető, hogy ezt majd észreveszik és akkor a különbözetet be kell fizetni.
:(
Hurrá!

Közben telt az idő, én is megfeledkeztem róla, de valamelyik nap eszembe jutott, hogy nem kaptam semmit az üggyel kapcsolatban.
Telefon könyvelőnek.
- "Mi újság? Tudsz valamit?
- Ja-ja, már nem is emlékszem, hogy hívtak vagy írtak (pedig nem mindegy, hogy idd ki vagy vidd ki a bilit), rendben van minden. A revizor észrevette a hibát, de mivel az nem jelentős, ezért nem foglalkozott vele, csak felhívta  figyelmet, hogy erről nem feledkezzen meg legközelebb."
Hm, hát így is lehet.

Mások sikerei: 
Sokszor illetem kritikával honfitársainkat ezért vagy azért (kapok is érte, pedig szerintem jogosan).
:)
Nagyon sokan keresnek meg, ilyen-olyan kérdésekkel, jellemzően még otthonról, de van aki már itt él, és kér tanácsot valamilyen ügyben. Lehetőségeimhez/ tudásomhoz mérten/képest próbálok segítséget nyújtani.
Nagy örömmel tölt el, ha visszajelzést kapok (ritkán).

A héten három esetben is kaptam választ, amit nagyon köszönök az érintetteknek, nagyon jól esett.
:)
Egyikük talált megfelelő lakást, másikuk első "harapásra" egy jól sikerült B-vel indított (ezen magam is meglepődtem), a harmadik kedves ismerős nem Svájcba jött végül, de neki is sikerült egy jó kis állást megcsípnie a szomszédban.
El kell mondjam, hogy mindegyik gondos tervezés után vitte sikerre a projektet.
Ezúton is kívánok nekik minden jót. :))))

Csak óvatosan!

A hétvégén sikerült megint egy "egybugyis" utat csinálni, a szokásos 2000 km-el.
Mivel - ahogy az előző posztban is írtam, - a szünet széles Európában most kezdődik, az egyébként is nagy forgalom, most még nagyobbra duzzad ezekben a hetekben.

Hazafele, rögtön az út elején sikerült egy csúnya balesetbe futni, ezért szeretném felhívni a figyelmet az alábbi képekkel.

Egy kisbusz húzott egy utánfutót rajta egy autóval. Hogy mi történt (talán hirtelen fékezés vagy előzés), a vontatmány "bebicskázhatott". Ennek eredményeként a futó megfordult, a szállított autón landolt, és a busz is borult.
A kár hatalmas, szerencsére személyi sérülés nem történt. A dugó óriási volt.

Jó utat, vigyázzatok magatokra és egymásra!

Vakációóóóóóóóó!

Végre elérkezett ez a nap is.
Svájc 19 kantonjában pénteken volt az utolsó tanítási nap az iskolákban.
Hétfőtől sokan kelnek útra és élvezik a nyári szabadságot.
Az iskolai szünet itt mindössze 5 hét. A gyerekek szempontjából kicsit keserédes az öröm, a szülők szempontjából nem annyira.
Egyrészt a gyerek nem esik ki a ritmusból, másrészt az elhelyezést sem 2,5 hónapra kell megoldani.

Nálunk az iskola utolsó napja is olyan volt, mint a többi. Nincs lazulás. Matekból még dolgozatot írtak, ami majd a jövő évi jegybe számít bele.
A tornatanár még próbálta rávenni a lányokat, hogy fussanak, nem sok sikerrel.
Még jó, hogy nem otthon vagyunk, a lányom megbukott volna.
Az osztályban ketten vannak lányok, velük "birkózik" a tanár, hogy rávegye őket vagy a fiúkkal közös sporttevékenységben való részvételre, vagy jellemzően futásra.
Olyan nincs, hogy valaki nem tornázik, illetve van, de az 10 frank büntetéssel jár. Ez így elég sok lenne, ezért ők próbálták más módszerekkel megúszni az órát.
:)
A bizonyítványt is megkapták, amiben négy (!) jegy szerepel. Összevonják a tárgyakat és blokkokat értékelnek.
Nem panaszkodok, bár ez erősebb iskola, így némiképp rosszabb lett a vége, mint a félév, de azért este megért egy pezsgőbontást.
:)
Miután a lányom spórolt év közben a szabijával és jóban van a főnökeivel, így kapott 4 hétet egyben. Ugyanis, akik szakközépiskolába járnak, azoknak a szünet nem szünet, dolgozni kell menni.
Nálunk ebben az évben 30 nap szabadság volt, amit belátása szerint vehetett ki. Minden évben csökken a szabadság napjainak száma, így az iskola befejezésekor már csak a törvényben meghatározott minimum jár, 20 nap.
Így mától négy hét pihenés, majd augusztus 2. hetétől ismét vissza a suliba.

 Tudom, hogy otthon már tombol a szünet, de aki még szabadság előtt áll, annak nagyon jó pihenést kívánok!

Út a jogosítványhoz - befejező rész

A rejtvényt megfejtettem...
Mi volt a feladvány?
Nem értettem, hogy miért van itt ennyi végtelenül sok balf@sz az utakon.
Ha nem lenne közel 30 éves jogsim, és a sok vezetés miatt kialakult gyakorlatom, már biztos törtek volna össze.

Korábban írtam már, hogy az elméleti vizsga sikeres letétele után megkezdhetjük a gyakorlati felkészülést is.
Itt ugyanis kevésbé fontos maga a vezetés elsajátítása, inkább a vizsga sikeressége van előtérben.

Autós iskola nem kötelező. Ha valakinek van autója és egy olyan személy akinek 3 (!) éve van jogsija, az már oktathat.
Itt jegyzem meg, a próbajogsi két év. Kvázi, 2+1 év után bárki oktathat.
Vak vezet világtalant.

Másik lehetőség az autósiskola.
Azt hittem erről, hogy ez megbízhatóbb, de csalódnom kellett.
Az autósiskolában sem kell profinak lenni az oktatónak.
:(
Tehát ugyanaz a helyzet, mint az első esetben. Itt annyi a biztonság, hogy az autó, amin tanulnak el van látva oktató pedálokkal.
Egyik gyerekem oktatója előzőekben szambát tanított.
:D

Végiggondolva, nem csoda, ha mindenki béna. Ez vonatkozik a hivatásosokra is.
Minap padkáznom kellett, mert egy kanyarban a kamionnak kényelmesebb volt az én sávomban kanyarodni. Ha nem kapom félre, akkor a kamion frontján landolok. Ilyen balesetek napi rendszerességgel előfordulnak.
:(

Ismerős mesélte, hogy elképedve nézi helyi kollégáit, hogy nulla vezetéstechnikai gyakorlattal rendelkeznek és így szállítanak tonnákat.
:(

Visszatérve az oktatásra, én például nagyon hiányolok egy rutin-pályát, ahol el lehet kezdeni az alapokat. Ilyen nincs.
Nem egyértelmű, hogy mikor kell használni az indexet (két oktató, két vélemény).

Vannak még olyan elvárások (körfogalomban jobbra nézni), aminek semmi értelme, de anélkül ugrik a vizsga.
:(
A vizsgára bejelentkezés után 4-6 héttel kapunk időpontot. Maga a vezetés 45 percig tart, a vizsgabiztos dönti el az irányt és a nehézség fokát. Ha a jelölt szerencsés, és kifog mondjuk egy dugót, akkor akár néhány kilométer vezetés után megkaphatja a kártyát.
:)
Az oktató megsúgta azt is, hogy lányokkal szemben kevesebb az elvárás.
No comment.
:)
Sikeres vizsga után azonnal vezethetünk, néhány napon belül érkezik a kis plasztik lap is.

Jó utat és sas szemeket!
:)

Ez a hét már el van cseszve...

Nem szeretem a hétfőket. Persze, az is lehet, hogy valami önbeteljesítő jóslatként, ha a hétfő sz@r, akkor olyan trágya lesz az adott hét.

A gumis balhés nap után, ma már meg/lenyugodva ébredtem.
Tízre volt időpontom a gumishoz, a párom mindent lebeszélt, nekem csak oda kellett vinnem a kocsit.
Oda is értem, jött az illetékes elvtárs. Elmondtam, hogy ki vagyok és miért jöttem. Képben volt.
Szuper.
Süt a nap, mindjárt kész vagyok, és folytathatom a feladatokat.
Azt mondja a muki, hogy kb. fél óra és kész.
Gond egy szál sem. Lesétáltam a közelben lévő Landi áruházba (olyan Baumax/Praktiker féle), elbámészkodtam.
Megyek vissza, kocsi még a műhelyben,  a bakon.
"Ezek sem infarktusban fognak meghalni" - gondoltam és a tempó még baromira nem hasonlít az F1-re.

Látom, jön a szerelő "kiscsávó", mikor meglát belehúz...
... és leveszi a bal hátsó kereket, majd viszi centrírozni.
WTF?
A jobb hátsó a rossz!!!
Gondolkodok, aztán erősödik bennem a kétely, hogy valami nem stimmel. Az égvilágon semmi oka nem volt, hogy levegye a balost.
Biztos, ami biztos megerősítésként hívom a párom, hogy most ez így akkor jól van? Nem ezt beszéltük meg.
Ő is mondja, hogy ez így nem stimmel. Telefonos instrukció, nézzem meg, hogy mit tettek fel.

Odamegyek, nézem, hát a másik SUV téli(!) gumiját pakolták fel a hátsó tengelyre.
???
Szólok a szerelőnek, hogy ez így marhára nem jó.
Értetlenkedés.
Párom mondja, majd ő beszél vele.
Ok.
Előadja, hogy mi lett volna a feladat. Fiú érti, de közben odajön a főnök is (akivel előtte egyeztetett). Ő
nem érti.
Szerelő is próbálja elmagyarázni. Átváltanak szerbre, néhány szót elcsípve, hallom, hogy továbbra sem érti a logikát. Hát ez van.
A feladat a következő lett volna: mivel most nem akarunk teljes gumicserét, ezért a következő megoldást választottuk. A rossz gumi lekerül a felniről, kuka, a pótkerék gumija kerül a felnire (a felni szenzoros, ezért kell a felni csere). Mivel nem árt, ha van pótkerék is, ezért a másik SUV egyik (már nem használt) gumija kerül a pótkerék felnire. Szerintem nem olyan bonyolult.
Ennek ellenére a főnök nem nagyon értette. Mindegy, nem érteni kell, hanem csinálni.
Lassan megvilágosodott, óra persze ketyeg. Leültem és vártam tovább.

Az órámra nézve láttam, hogy lassan dél, szóval mindjárt lesz autóm (délben bezárnak).
:D
Készen lett. A kb. félórás munkából így lett 2 óra. Nekem nem "fájt", de amit ezzel kerestek, az a hideg vízre sem elég.
:)

Időközben kiderült, hogy a hétvégén haza kell menjek. Ez annyit jelent, hogy péntek este indulás innen, szombat ügyintézés, vasárnap reggel vissza.
Ha már lúd, legyen kövér: megejtem az esedékes kötelező szervizt. Próbálok bejelentkezni a megyeszékhelyen lévő márkaszervizbe. ""Szombaton nem vagyunk nyitva" - hangzott a válasz mindkét helyről. Azt a leborult...
Ez ám az élet. Azt mondja a telefonközpont, hogy a szalon nyitva van. Mondom: ok, köszi. Autóm már van, szerviz kéne. Az nincs.
Hm...

Felhívtam a nagykereskedést, ott kaptam ötletet, hova vihetem szombaton.
A szomszéd megyébe.

Félreértés ne essék, nem fikázok csak nem értem (mint a szerelő a gumicserét).
:D
Otthon mindenki sír, kevés a bevétel. Ellenben semmit nem tesznek, hogy ne így legyen.
Pedig a szolgáltatóiparban nem hinném, hogy ne lenne igény arra, hogy valaki szombaton is el tudjon intézni valamit.

Így jártam, és még a hét felénél sem tartunk.