Minden jót!

Remélhetően ennél szerencsésebb lesz a jövő év.

Katt:

1,886 000 külföldi

Felmérések szerint, évről-évre növekszik a bevándorlás Svájcba. Ennek nem mindenki örül. Az SVP (a jelenlegi kormánypárt) szeretné visszaszorítani ezt, és egy fix éves kvótát megállapítani. Ennek érdekében ismét népszavazást kezdeményeztek, ami jövő év április 9-én lesz esedékes.

Pillanatnyilag majdnem 2 millió bevándorló él az országban, 2012-ben 53 ezer engedélyt adtak ki az újonnan érkezőknek.
Érdekes lesz a szavazás, ugyanis ugyanannyi érv van mellette, mint ellene.
A legfőbb érvek mellette:

• Eltúlzott a bevándorlás, amely károkat okoz a szociális ellátó rendszernek. Az utak túlterheltségét is ennek a rovására írják.
• Az olcsó munkaerő lenyomja a helyi béreket.

Ellene a következők szólnak:

• A kvóta bevezetésével Svájc felrúgná az EU-val kötött egyezményt, mely káros lehet a gazdasági kapcsolatokra.
• Égető szükség van szakemberekre (legfőképp szakmunkáshiány van).

Cikk innen:

Időjárásjelentés a végekről

Karácsonykor egy rövid körkérdést tettem fel a barátaimnak, hogy ahol ők élnek fehér lesz-e az ünnep. A válasz egyöntetű nem volt. Itt is gyönyörűen sütött a nap, majd csapadék minden mennyiségben. Mivel nem volt túl hideg és nem is lakunk elég magasan, ezért nekünk az eső jutott.
Ezzel szemben az Alpok lábainál, 600 méter fölött olyan havat kaptak, hogy ki sem látszottak belőle. St. Moritz, a kedvelt síparadicsom megközelíthetetlen volt, egyetlen éjszaka 120 cm hó esett.
Sajnos, ilyen időjárási viszonyok között, megindultak a lavinák is. Két ember vesztette életét.

Cikkek innen:

Képek innen:

Karácsony a mini metropoliszban

Miután egyéb okok miatt előbb tartottuk a karácsonyi ünnepséget, ezért 24-e napja teljesen szabaddá vált, nem kellett a konyhában tüsténkedni, a fa már rég fel volt díszítve, elmentünk egy kicsit nézelődni a karácsonyi forgatagban.

Ezt én követtem el. :)

Svájc már november utolsó napjaiban kezdi a felkészülést az ünnepre. Az üzletekre felkerülnek az izzók, a kirakatok is díszes csomagolásba bújnak. Természetesen a közintézmények és munkahelyek sem maradnak ki. 

Gyakorlatilag minden településen rendeznek vásárt, hol kisebbet, hol nagyobbat. A magánházakra is kiteszik az égősorokat, egyéb díszeket.

Természetesen a nagyobb városokban hosszabb ez az időszak. Mi az agglomerációban élve, Zürichbe látogattunk. Már a megérkezés sem volt zökkenőmentes, mert az összes parkolóház tele volt, így kellett egy kört autókázni és visszamenni a pályaudvarhoz. Ott még akadt pár hely.

A sokak által fővárosnak hitt település egy világváros. Ugyan, méretét és lakosságát számítva nem tekinthető metropolisznak, de a többi jelző mindenképp stimmel. Egy bábeli zűrzavar volt az utcán sétálva. Tízig számoltuk a felismert és felismerni vélt nyelveket, legkevesebbet a német beszédet hallottuk. A mi beszélgetésünkön kívül magyart is felfedeztünk, nem is egyszer.

Ahhoz képest, hogy dél már elmúlt, az üzletek dugig voltak, az emberek még jócskán vásároltak. Tömegek álltak az olcsón ajándékokat kínáló elárusítóhelyeken, de a méregdrága ékszer és óraboltokban is volt ajándékra vadászó.

Itt megemlítem azt a számomra érdekes kettősséget, hogy míg erősen készülnek az ünnepre, itt nem áll meg az élet, csak azért mert ünnep van. Míg otthon az utolsó napokban már semmit sem tudsz elintézni, mert ledolgozzák a napokat előbb-vagy utóbb, itt ilyen nincs. Ha pénteken bemegyek a bankba vagy a postára, nem fogok zárt ajtókat találni.

Az üzletek többsége 18 óráig, de van, ami 20 óráig tart nyitva.

Visszatérve Zürichre, a belvárosnak tekinthető sétálóutcák is gyönyörűen fel vannak díszítve, itt-ott csoportokban kirakodóvásár is van.

Nem hiányozhat a kínálatból a sült kolbász (wurst), a ráclett, a forralt bor, de még a kürtős kalács sem. Kicsit fel is szaladt a szemöldököm, amikor echte svájci termékként hirdették. A vásárlás végén „megbocsátottam”, mert az eladó ugyan iszonyatos akcentussal, de magyarul köszönte meg a vásárlást, és kívánt kellemes ünnepeket. Bizonyára valami leszármazott, akinek egy kevés magyar vér még folyik az ereiben. Nem hazabeszélek, de van még mit gyakorolni, a 10 frankos ár picit túlzó volt érte.

Lehet forralt bort inni, alkoholos és alkohol nélküli puncs is kapható. Remélem nem hagytam ki semmit.

A McDonalds is tele volt...

Nekem csak a hó hiányzott, a vakító napsütés és a jócskán + hőmérséklet kevésbé idézte a telet. Majd talán jövőre.

Sétánk végeztével megnéztük a szintén minden évben megrendezésre kerülő vásárt a főpályaudvaron, ahol szintén nagy volt tömeg. Sokan most érkeztek, vagy indultak és az utolsó pillanatban vásároltak még valamit a szeretteiknek. Egyébként ez egy nagyon jópofa dolog, mert sok kézműves termék kapható. Ugyan, ez sem számít olcsónak, de mindenképp egyedi ajándék.

Végül néhány fotó:

 

A kalácsosnál...

Aki nem bírja a tömeget, hamar feladta.

Utcadísz

Egy gyönyörűen feldíszített kirakat.

Már csak Jancsi és Juliska hiányzott,

Ez az egyik bank előtt áll.

Az árakról...

Az édesség is lehet ajándék.

Ékszerbolti bejárat.

Az ár itt sem alacsony.

Ebben a boltban kimérve is lehet táblás csokit venni.

A főpályaudvaron.

A Swarovski beletett apait-anyait.

Nehéz a választás...

Mi szem-szájnak ingere.

Hazafelé, délután négy körül még sokan mennek vásárolni.

Boldog ünnepet!

Kedves Olvasóim!



Kívánok mindenkinek szeretetteljes ünnepet, békés és boldog Karácsonyt!

Karácsonyi étkek

Maradok a hagyományoknál, így idén is kiírom, hogy mivel küzdöttem meg a konyhában.

Akik személyesen ismernek tudják, hogy ez egy nagy kihívás a számomra. Nem tartozik kedvelt elfoglaltságaim közé a főzés. 

Több variáció felmerült, legyen leves vagy ne legyen, ha igen, akkor milyen... Végül úgy döntöttem. hogy ebben az évben is kimarad a repertoárból. A Kauflandban ugyan láttunk pontyot, és bevillant egy röpke pillanatra a halászlé gondolata, de a gyerekek nem eszik meg és számomra is létezik élet nélküle, így nem vásároltunk belőle ( 8 euro volt kilója, a Frisch fishben 25 frank ugyanez). 

Úgy döntöttem, ha már nem lesz leves, akkor - az olasz konyhából merítve -, több előételt fogok kreálni.   

Így a következő menü állt össze:

Sárgadinnye prosciutto-val

Guacamole

Majonézes birgonya saláta

Töltött tojás

Mozzarella i pomodori

Főétel:
Citromos-vajas bárányborda

Pármai sonkával töltött csirkerolád

Desszert:

Csokikosár mascarpone krémmel

Gyakorlatilag minden elfogyott.
:)

Az én karácsonyi "ajándékom"

Azt mondják, mindenki olyan ajándékot kap, amit megérdemel.
:D
Én egy egeret kaptam, ami az ajtó előtt, a lábtörlőn hevert.
Igazit, de már döglöttet.
A macskám hozta nekem. Hogy melyik? Valószínűleg Berci volt, a kicsi szerintem fél az egértől.
:D
Ha az ő szemszögéből nézzük, ennél "értékesebb" ajándékot nem is kaphattam volna.
Ezek szerint, jó gazdája voltam ebben az évben is.

A kérdés már csak az: hogyan jutok ki a lakásból?
:D

Még mindig fűtés...

Előző írásom óta lényegi változás nem történt, még mindig nincs fűtés a nappaliban.
:(
Lassan már csak mosolygok rajta. Az annyira nem vicces, hogy jól felfáztam, gondolom ennek köszönhetően.
Szóval ott tartottunk, hogy váltottunk már x számú levelet, ahol próbáltuk rávezetni az emberünket a problémára.
Az előzményekről  itt:

Ez a levél az ismételt megkeresésre december 4.-én 09.42-kor érkezett:

" Guten Tag Herr X

Bitte nehmen Sie mit dem Sanitär/Heizung Hilpert Kontakt auf (Tel. ...............).

Der Boden muss nicht warm sein, wenn die Raumtemperatur erreicht ist heizt die Bodenheizung nicht weiter."

Freundliche Grüsse

Y"

Majd 09.52-kor a következő:

"Guten Tag X

Sie müssen den Sanitär nicht aufbieten. Z wird heute Abend um 18:00 bei Ihnen vorbeikommen.

Freundliche Grüsse

Y"

Tehát, hívjam én a szerelőt, aztán mégse hívjam, előbb megnézik ők.

:)

Határozottság a csúcson.

:)

Herr Z jött is, a megadott időpontban (dicséretes). Beljebb nem lettünk, mert hosszas beszámoló után értette meg ő is, hogy az nem normális, ha a padló mindenhol langyos, csak a nappaliban jéghideg. Arról nem beszélve, hogy mindenhol több fokkal melegebb a ház.

Ő maga is kipróbált valamit, amit mi már rég megtettünk, hátha.

Hát nem. Így kénytelen volt szólni a szerelőnek.

Harmadnap hívott a szerelő, hogy délután fél 4-kor jön. Hurrá!

Fiúk eljöttek előbb, a szerelő sehol. Fél 6-kor telefonált, hogy ma már nem tud jönni, majd szombat délután 3-kor. Gyorsan átszerveztük a programunkat, végtére ez fontos, nem lehet lemondani. 

Szombaton várunk, várunk, várakozunk. Fél 4-kor cseng a telefon, hogy nem tud jönni, mert balesete volt.... Khm..khm... aham, az én hátam meg tollas.

Hétfőn a párom felhívta az irodát, hogy akkor most mi lesz. Ó, jönnek, még aznap délután. Meg is érkezett a fiú, zsebre tett kézzel.

O-óóó, gondoltam, ebből sem lesz ma fűtés.

Neki ugyan elég volt egyszer elmagyarázni a problémát, de előbb nem tartunk.

Most ismét ki lett próbálva az, amit már mi is megcsináltunk, meg a tulaj is. Én közben "ráolvastam", hátha...

Abban egyeztünk meg, ha nem "gyógyul" meg magától, akkor megint telefonálunk.

No commet.
Várjuk a szerelőt.

Folyt. köv.

Jól van ez így?

Korábban már utaltam rá, hogy itt minden álláshirdetés nőknek, illetve férfiaknak szól, nincs nemi megkülönböztetés. Tehát felvesznek kőművest, vagy női kőművest, festőt vagy női festőt.

Alább egy egészen friss ajánlat: 

Für diverse bekannte Bauunternehmungen in der Region Luzern und Aarau suchen wir zum schnellst möglichsten Termin eine/n

Maurer/in / Schaler/in

Anforderungen:

-Ausbildung als Maurer

-Berufserfahrung als Maurer

-Sie sind mobil

-Sie arbeiten selbständig, zuverlässig und speditiv 

Aufgaben:

Als gelernter Maurer übernehmen Sie selbständig alle Maurerarbeiten. (Maurern, Schalen, etc.)

Sie schalen, betonieren, taloschieren und helfen bei allen anfallenden Arbeiten im Werk mit. Von Vorteil besitzen Sie Erfahrungen als Betonbauer und können selbstständig gemäss Plan arbeiten.

Wenn wir Ihr Interesse geweckt haben, senden Sie uns noch heute ihren Lebenslauf und Ihre Arbeitszeugnisse an a.cetra@temporispersonal.ch oder kommen Sie in unserer Filiale vorbei.

Wir freuen uns auf Sie!

Temporis Personal AG
Herr Antonio Cetra
Personalberater
Igelweid 5
5001 Aarau
062 832 94 94

Németül nem tudóknak: a Maurer illetve a Schaler szó végén feltűntetett (in) képző utal a hölgyekre.

Ez számomra nagyon furcsa. Otthon elenyésző számban dolgoznak ilyen munkakörökben nők.
Persze, itt is azok a lányok választanak ilyen szakmát, akiket máshova nem vettek fel. Női egyenjogúság ide, vagy oda, én nem értek ezzel egyet.

Egyrészt, a természet nem úgy rakta össze a nőket, hogy több mázsát mozgassanak meg.

Ebből kiindulva a munka hatékonysága sem olyan, mint a férfiaké. Ezáltal nem gazdaságos, megkockáztatom, veszteséget termel, aki ilyen munkakörben nőt alkalmaz.

Itt érdemes megjegyezni, hogy az egyenjogúság csak a munkához való jogban érvényesül, a bérezésben nem köszön vissza. Jelentős a különbség a női és a férfi dolgozók keresménye között.
A festő szakmában dolgozók között havi 700 frank az eltérés a férfiak javára. Egyébként ebben a szakmában 15 % a női dolgozók aránya.

Végezetül érdemes megnézni ezt a kis videót. 

Munkacíme: Lányka küzdelme a talicskával.

(elnézést a nem túl jó minőségért, telefonnal készült)

A fogyatékkal élők napján

Érdekes kezdeményezése volt a svájci fogyatékkal élők szervezetének a fogyatékkal élők napján. Az egyik legforgalmasabb utcában, a zürichi Bahnhofstrasse egyik üzletének kirakatába helyezett el olyan próbababákat, amik visszaadják a különböző testi fogyatékosságokat.

A program munkacíme: Because, who is perfekt? Get Closer! (Mégis ki a tökéletes? Kerülj közelebb.)

A fogyatékos babák elkészítéséhez fogyatékkal élő modellek és színészek segítségét kértek, róluk formázták meg azokat.

A projekt célja az elfogadás erősítése a hétköznapi emberekben. Ezt segíti az elkészült rövid videó is, amely bemutatja, hogyan viszonyulunk ezekhez a problémákhoz.

Hm, nagyon nagy ötlet.

A filmet nézve, az alanyokat nagy örömmel töltötte el a munka, nekünk meg? Van még hova fejlődni.

Cikk ITT:

Pro Infirnis ITT:

Mikulás napján

A mai történetnek mondhatni se füle, se farka, semmilyen információt nem rejt magában, de néha kell ilyen is. Mondjuk úgy, hogy a Mikulás ezt hozta.

Mindegyik eset tegnap este történt, kb. fél óra leforgása alatt. Visszaemlékezve Friderikusz műsorára, meglepő és mulatságos.

Este fél 7 körül autókáztunk haza a lányommal, és épp kifogytunk a szóból, amikor magyar beszéd hallatszott a rádióból. Legnagyobb meglepetésünkben először egymásra, majd a kijelzőre néztünk. Nem tévedés, ez az Argovia rádió.

Annyira meglepődtünk, hogy az sem jutott el az agyunkig, hogy miről is volt szó, csak a magyar beszéden csodálkoztunk.

Hogyan lehet ez? Nem értek a rádiózáshoz, talán valami magyar spotot átvettek a zene, vagy ki tudja miért, és benne maradt a magyar szöveg. Passz.

El tudom képzelni, hogyan néztek a magyart nem értők, akik épp a rádiót hallgatták (vannak egy páran).

Az egészből csak a dátumot sikerült megjegyezni, és hogy az esemény a Hallenstadionban lesz.

Hazaérve, ez volt a második dolog, aminek utána néztünk.

Miért második?

A garázsban is volt egy érdekes eset. Ugyan nem írtam róla eddig, mert magam sem tusom elhelyezni az egészet, most pár szóban megemlítem, hogy kibogozható legyen a történet lényege.

Amikor ideköltöztünk azonnal kiderült, hogy a második szomszédunk egy magyar család. A párom már a költözéskor „lekezelt” az egyikükkel. Aztán ennyiben maradt a történet, nekünk már svájciul köszöntek, annak ellenére, hogy mi magyarul nyomtuk (szóval még véletlenül sem hihették, hogy svájciak vagyunk). Én nem vagyok az a keblemre ölelős fajta, és nem is barátkozni jöttünk, ennyiben hagytam. Maradtunk a napszaktól függő svájci üdvözlésben (Morgen, Obig).

Lehet, ha rájuk rontok másképp alakul, de a sok rossz tapasztalat miatt, már én sem erőltetem az ismerkedést. Nem akarom, hogy bárki azt gondolja, hogy ráakaszkodok. A régebben itt élők pedig az esetek 99 %-ban "félnek" az újonnan jöttektől. A magánvéleményem az, hogy nem értem, de erről majd később, egy külön posztban bővebben. 

Visszatérve a történethez, hazaértünk és leparkoltam. A magyar pasi parkolója a feljáró mellett van, a mienk kicsit távolabb. Láttam, hogy jön ki, és épp pakol a kocsiba. Halkan oda is súgtam a lányomnak, hogy „hurrá, ismét egy kellemetlen pillanat”. Ugyanis megfigyeltük, hogy az illető kerül bennünket, ahogy lehet. Viszont most nem sikerült gyorsan bepakolnia. 

Gondoltuk – kerülve a kellemetlen helyzetet-, elosonunk a háta mögött. Azonban legnagyobb meglepetésünkre, amikor már túl voltunk a szemkontaktus lehetőségén, elhangzott a bűvös „Jó estét”. Magyarul.

Ezen kb. annyira lepődtünk meg, mint a reklámon.

¾ év kellett ahhoz, hogy megnyugodjon, hogy nem fogok a nyakára járni kölcsönkérni vagy munkáért könyörögni? Hm…

Szerintem soha nem fogom megtudni. 

Mi is nagy "jó estéttel" üdvözöltük, majd felmentünk.

Elmeséltük a fiúknak is, ők is jót derültek rajta.

Hogy ne maradjunk információ nélkül, megnéztük, hogy milyen eseményt reklámoztak a rádióban.

Íme ITT:

Ez nem más, mint Mercedes Benz CSI – Around the World címet viselő 3 napos rendezvénye, ahol a díjugrató versenyen kívül látványos show-t is meg lehet nézni, főszerepben a lóval.

Programnak sem rossz.

Kedves Olvasóim!

Mikulás napján itt elég rossz az idő, a szél majd elvitt reggel. 

Ennek ellenére kívánok nektek nagyon kellemes napot és hétvégét!

Már megint a fűtés

Illetve a fűtés hiánya. Úgy látszik, itt Svájcban ez lesz a mumus számunkra. Az első lakás kivételével mindenhol probléma volt vele. Vagy hideg volt, vagy cirkuszolni kellett, hogy novemberben bekapcsolják.

Azt nem tudom eldönteni, hogy ennyire bénák, sz@revők, vagy mi?

Jelenlegi problémánk az, hogy a nappaliban nem megy a padlófűtés. Illetve minden bizonnyal levegős a rendszer, ez okozza a jelenséget. Nem egy nagy cucc, egy szerelőnek egy órai munka a légtelenítés. Otthon megcsináltuk saját magunk, de itt - mivel ez bérlakás-, nem nyúlhatunk hozzá.

Hideg nincs, mert esténként megrakjuk a kandallót, de ez akkor sincs így rendben. Hétvégén csak úgy húzott a hideg felfele. Megfázni a legegyszerűbben lentről lehet.

Meg, egyébként is. A lakást fűtéssel vettem ki, Hogy nekem elég a 15 fok, vagy 30 kell, az én dolgom, én állom a számlát (szerintem).

Jobb ötlet nem lévén, levelet írtunk a tulajnak. Véleményem szerint, minden udvariassági formulával ellátva jelentettük a dolgot neki.

" Tisztelt X úr,

Egy probléma jelentkezett az általunk bérelt lakásban, a nappaliban a padlófűtés nem működik.

Többször kipróbáltuk (elzártuk, megnyitottuk), de a probléma továbbra is fennáll.

Tudna segíteni a probléma megoldásában? "

Hálálkodás, elköszönés, stb.

Y.

Néhány nap múlva érkezett  a válasz:

"Tisztelt Y úr,

A fűtés működik, ellenőriztük.

Önnél még mindig nem megy?"

X.

Itt először kezdett eldurranni az agyam.

- Te nagyon hülye! Hát milyen okból szórakoznék azzal, hogy levelet írogatok egy nem létező problémáról?

Megjegyzem, nem tudom hol és hogyan ellenőrizték, a lakásban nem voltak.

Minden háznak egyedi a fűtése, központi vezérlés nincs.

Újabb levél:

"Tisztelt X úr

A fűtéssel csak a nappaliban van probléma, a padló hideg.

Tisztelettel

Y.

Válasz:

Tisztelt Y úr,

Ellenőriztük a fűtést, működik.

Hány fok van a nappaliban? (a padlónak nem kell melegnek lennie)

Tisztelettel.

X.

Arra lennék kíváncsi, hogy kinek a fűtését ellenőrizték, mert a miénket nem, az 100 százalék.

És persze, hogy nem forrónak kell lennie a padlónak, de nem is olyannak, mintha a jégen csúszkálnék. Főleg úgy, hogy minden más helyiségben kellemesen langyos.

Adjatok ötletet, mi módon lehetne megértetni vele, hogy NEM MEGY A PADLÓFŰTÉS!

Lehet jobb lett volna, ha azt írom csak, hogy "ba+, nem megy a fűtés, gyere ide, mert feljelentelek…"

Őrültek háza

Ma úgy éreztem magam, mint aki a Marsról jött.

Az emberek mintha megőrültek volna, vagy legalábbis a III. Világháborúra készülve lepték el az üzleteket. Pedig még hol van Karácsony. Hisz ma még csak november 30 van.

Így volt ez eddig is? Vagy csak én nem vettem észre?

Hm…

Jó-jó, a karácsonyi díszítés már nálam is kész van, a héten feltettem. Kizárólag saját „alkotás”, nem szeretem a túl hivalkodó, villódzó fényeket.

Reggel időben elmentem a nagykerbe, mert a héten akció volt néhány húsfélét illetően, és a hűtő tartalma is megcsappant már.

Nagyon szép karajt kaptam, 13,90-ért, és magyar csirkemellet 12,90-ért. Az itteni árakhoz képest nagyon barátinak mondható. Szívesen vettem volna még oldalast, de sajnos az csak 10 frankért volt. Csontért annyit nem adok. J

Volt még az egyik kedvencem, királyrák. Ezt most 21,90-ért adták. Ez annyira nem olcsó, a Frisch Fischben is lehet venni, de ha csak ezért megyek be Schlierenbe, úgy már nem éri meg.

Visszatérve az eredeti témához, már akkor meglepődtem, mert nehezen találtam parkolóhelyet, ami nem igazán jellemző (ezeknek a nagykereknek közel sem akkora a forgalma. mint az otthoniaknak).

Később, úgy határoztunk, hogy elmegyünk a helyi Baumaxba, a párom szerszámot szeretett volna vásárolni, és ha már lúd, a gyerekek is jöttek, mondván ők addig plázáznak egyet.

Aprónépet kiraktuk és mentünk tovább a Bauhausba, ott ért a második meglepetés. „Fullon” volt. Itt is mentünk egy kört, mire valaki befejezvén a vásárlást, átadta a parkolóhelyet.

Mivel itt nem kaptunk megfelelőt, átmentünk egy másik barkács áruházba, ahol szintén ez a kép fogadott. Sokan már a fenyőfával a szekerükben távoztak a boltból. Nincs ehhez még picit korán?

Miután itt sem jártunk sikerrel, visszaindultunk a plázába. Vagy 20 percig jártunk körbe-körbe, mire felszabadult egy hely. Az idegrendszerem itt már kezdte felmondani a szolgálatot. Nem nekem találták ezt ki.

J

Mi volt az áruházban? Tömeg. Az jutott eszembe, hogy szerencsésebb lett volna, vagy

-        otthon maradni,

-        egy akciófilmhez hasonlóan, egy macsétával utat vágni magunknak a tömegben.

Szerencsére, a lehetőségekhez képest hamar megtaláltuk a gyerekeket, és el is indultunk haza. Addigra nekik is elegük lett, rájöttek rossz ötlet volt a bámészkodás.

Hiába, nem vagyunk egyformák. Van, aki szereti ezt, mi nem. Szerintem utóbbiaknak találták ki a web áruházakat. Nagy ötlet volt.

J

Ettől eltekintve, egyszer még bemegyünk Zürichbe, és megnézzük a karácsonyi vásárt. Annak egészen más a hangulata, nagyon szépen fel vannak díszítve a házak, a kirakatok. Az utcán sült gesztenye és forralt bor illata száll.

Iskola-munkahely

Régen ejtettem szót az új iskoláról. Lassan négy hónap is eltelt már az idei tanévből, néhány tapasztalatról számolok be most.

Korábban írtam már az előző suliról, és a munkahely keresés nehézségeiről, így azt most nem elevenítem fel.

ITT olvasható.

A tanév augusztus első hetében kezdődött. Előzőleg postán megkaptuk a könyveket, és az órarendet, valamint azt, hogy első nap hova kell menniük. Évnyitó nem volt.

Ezzel a gyakorlattal már a többi iskolában is találkoztunk. Míg otthon az első hét elment az órarend összeállításával, itt már érdemi munka folyt az első naptól.

Mivel szakközépiskolát választottunk, ezért egy héten csak egyszer van iskolai nap, igaz az reggel 8-tól, este fél hatig tart. Jellemzően szakmai tárgyakat tanulnak, de nem hiányoznak a természettudományos ismeretek és a testnevelés sem. Ének, technika és a rajz nincs. A közismereti tárgyakat összevontan tanulják. A számonkérés formája írásban történik, előre bejelentve. Nincs rettegett röpdolgozat. 

Nagyon érdekes feladatokat kapnak a gyerekek. Legutóbb kiszámolták, hogy "mennyibe kerülnek" a szülőknek születéstől a felnőttkorig. Egyben kaptak némi útravalót, hogy ha már lesz önálló keresetük, akkor mennyivel illene beszállni a családi kasszába, ha otthon laknak. J

Múlt héten azt kapták feladatul, hogy egy héten keresztül vezessék a bevételeiket és a kiadásaikat. Ez egyrészt egy szembesítés volt a költéseikkel, másrészt a könyvelés alapjait gyakorolták.

Ezzel összefüggésben az aktuális fizetőeszközökről is tanultak, valamint a csekk kitöltését is gyakorolták, érintve az e-bankos folyamatokat is.

Visszatérve a könyvekre: ezek nem keményfedeles több kilót nyomó darabok, hanem gyakorlatilag önálló lapokból álló mappák. Így csak az aktuális részt kell magukkal cipelni. A könyvek magukban foglalják a munkafüzetet is, amiben feldolgozzák az aktuális anyagot. A szakmai tárgyak nagyon jó szemléltető fotókkal vannak illusztrálva.

Az osztályba jellemzően 10 és 20 közötti gyerek jár.

Az iskola folyamatos kapcsolatban van a munkahellyel, így az képben van a gyerek előmenetelével, esetleges kikapásokról is informálják a Lehrmeistert (ennek nem tudom van-e magyar megfelelője).

Ha már munkahely...

Ugyan otthonról nincs reprezentatív információm a tanoncok helyzetéről, csak egy olyan gyereket ismertem, aki ilyen intézménybe járt, de az ő elbeszélése alapján, az nyaralás az itteni léthez képest.

Itt ugyanolyan munkaerőnek tekintik őket, mint a már ott dolgozókat. Semmiben sem tesznek kivételt velük, soha nem hangzik el, hogy "jó-jó, még csak tanuló". Részt kell venniük a megbeszéléseken, a hibáikat ugyanúgy regisztrálják és elemzik, illetve büntetik, mint felnőtt társaikét.

Ez számomra kicsit visszás, mert szülőként, anyaként néha azt gondolom, hogy „ezek nem normálisak” és legszívesebben berohannék leüvölteni a főnöke haját, ugyanakkor munkaadóként értem, hogy meg kell tanítani őket a munkahelyi szabályok mellett, a kötelességekre, elvárásokra stb.

Szóval, jól van ez így.

J

Mivel közeleg az év vége, és felgyülemlett a munka, túlórára kötelezték őket, ami azt jelenti, hogy reggel 6-a kell menni, és 4-ig tart a munka (közben van egy óra ebédszünet).

Ez, akárhogy is számoljuk, nem kevés. A törvény azonban engedi, hogy a tanulók 9 órát dolgozzanak egy nap. A túlóra nem kerül kifizetésre, majd le lehet csúsztatni.

Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy a cég is számít rájuk. A vállalat saját weboldalán is meg lehet találni az összes tanulót, saját felületük van.

A múltkoriban a cég tulajdonosa hívta meg ebédre az elsősöket, ahol be kellett mutatkozniuk és személyesen beszélgettek vele. Érdekességképp az is elhangzott kérdésként, hogy mit változtatnának meg a cég működésében. A lányom úgy ítélte meg, hogy egy-egy észrevételen láthatóan elgondolkodott a vezér.

Szerintem ez egy nagyon jó kezdeményezés (itt megjegyzem, hogy egy 100 éves, nem kis cégről van szó).

Konkrét iskolai szünet nincs, illetve van. :)

Megpróbálom elmagyarázni. Normális esetben 2 hetesek az iskolai szünetek, ami azt jelenti, hogy nekünk az két iskolai nap, mert a szünet a gyakorlatra nem vonatkozik. Sőt! Ha valaki nem vesz ki szabadságot a "szünet" időtartamára, akkor azon a két napon is be kell menni, dolgozni.

A szabadság mértéke valamivel több, mint a dolgozóké, de kevesebb, mint a gimnáziumban tanulóké. A lányom esetében 30 nap. Ezt kell beosztania egy évben. Ez nem egységes, mint ahogy az ösztöndíj sem. Van egy központi irányelv, amitől a cégek nem térhetnek el, de a határokon belül maguk döntenek a szabadságról, a díjazásról és egyéb kedvezményekről.

Nos, ezek csak az én meglátásaim. Remélem sikerül rávenni a gyermeket, hogy írja le ő is a tapasztalatait a saját szemszögéből.

Folyt. köv.

Feljelentés

Hosszabb ideje Svájcban élőktől hallottam, hogy itt sportot csinálnak a másik feljelentéséből az emberek. Hogy ezek a feljelentések jogosak vagy csak mondvacsináltak, nem tudom.

Eddig bennünket elkerültek ezek a dolgok.

Ugyan, a múltkor volt egy cetli az ablaktörlőlapát mögé tűzve, hogy rossz helyen áll az autónk, de nem foglalkoztunk vele. Természetesen aláírás nem volt rajta, így nem volt kinek megválaszolni.

Minap (ismét) levelet hozott a posta. J

No, nem tértiset, csak sima „bedobósat”. Az önkormányzattól kaptuk, miszerint az autónk a Gemeinde tulajdonát képező út szélén áll esténként, amit ők nem támogatnak, és szíveskedjünk megszüntetni a jövőben ezt.

Az éremnek két oldala van, a Gemeindének és nekünk is van némi igazunk. Jó lenne konszenzusra jutni. Mondjuk a Gemeinde magyarázata, miszerint a mezőgazdasági gépeknek is el kell férni az úton, vicces.
Az autó este 6 és reggel 6 között áll ott, ilyenkor már meglehetősen gyér a forgalom az utcában.
Az utcát egyébként csak az abban lakók használják, kert nincs, tehát semmilyen mezőgazdasági gép nem jár be. Sőt, csak azok a lakosok hajtanak be, akiknek nincs garázsuk illetve a látogatóik.
Ok, mindegy. Ha nem, akkor nem.

A mi házaink merőlegesen helyezkednek el az útra, így előtte minden házhoz egy látogató parkoló tartozik. Mivel a mi autónk meglehetősen nagy, oda nem szoktunk beállni, hogy ne foglaljuk el a helyet másoktól, így maradt az utca.

Sajnos, a mélygarázsba nem fér le az autó (a magassága miatt), így ez a lehetőség is ki van zárva. Sőt, a múltkoriban szerettünk volna a mélygarázsban még egy parkolót kérni a másik személyautónak, ám helyhiány miatt a tulaj nem tudott biztosítani. Így az egyik látogató parkoló helyre álltunk be. Ez eddig rendben is van. Nem akartunk pengeváltásba kerülni a Gemeindével, már a nagy autónk is ott áll. Így gyakorlatilag a négyből elfoglalunk 3 helyet. Ez a lakók szempontjából nem túl szerencsés. Bár a szomszédoknak van helye a mélygarázsban, így elméletileg nekik nem oszt, nem szoroz. Kíváncsi leszek, hogy kapunk-e újabb cetlit.

Ami érdekes az egészben: a mélygarázsban nincs hely, ellenben most fognak beköltözni a mellettünk frissen elkészült 4 házikóba. Ha mindenkinek csak egy autója van (aminek a valószínűsége csekély), hova a bánatba fognak parkolni?

Hogyan adhatnak ki úgy építési engedélyt, hogy nem megoldott a parkolása a lakóknak?

Hm…

A jövő héten be kell mennünk a Gemeindébe, azért informálisan megkérdezem, hogy tudnak-e esetleg valami alternatívát, mert ok, a tiltást megértettük, de azért parkolni csak kell valahol.

Amikor a méreg megöl...

Minap épp ezt a kis szösszenetet láttam egyik kedves ismerősöm FB profilján, amikor levelet hozott a posta. Nem a Jóska. :(

Meglepődtem, mert nem vártam semmi "tértivevényest". Persze, ki az, aki ilyet vár…

Miközben aláírtam, végigkamilláztam a borítékot a feladó után kutatva és meglepődve láttam, hogy a Betreibungsamt a feladó és egy fizetési meghagyás volt a borítékban a cégünknek címezve.

Igencsak meglepődtem, mert akkurátusan ügyelek a pontos fizetésre. Ugyan előbb egy nappal sem, de határidőre minden követelés odaér a címzetthez.

Kibontottam és álltam bután.

A benyújtó az a Bank volt, ahonnan a múltkoriban vásároltuk az autót.

Átnézve - az egyébként szinte semmit nem tartalmazó - iratot, arra lettem figyelmes, hogy az több sebből vérzik.

A követelés dátuma: 2014.október 24.

A lízingszerződés aláírásának dátuma október 30, a forgalomba helyezés napja is ez.

A nettó követelés pedig az autó teljes vételárát tartalmazta, sehol nem szerepelt rajta az általunk befizetett első részlet.

Akkor még nem említettem meg azt a furcsaságot sem, hogy a csekkeket éppen a múlt héten kaptam meg.

Nem utolsósorban az is lényeges, hogy eddig semmilyen észrevétel nem érkezett elmaradt befizetésről.

Hm.

Nem kicsit húztam fel magam.

Most első körben be kell menni a hivatalhoz, ahhoz visszautasítjuk a követelést, aminek mellesleg majd 200 frank lenne az illetéke, amely amennyiben megalapozott, szintén engem terhelne.

Második körben fel kell venni a kapcsolatot a bankkal, ahol alsó hangon le kell üvölteni az ügyintéző haját.

Az ügy a bosszúságon kívül azért is kellemetlen, mert ha épp egy hitel ügyben lennénk benne, vagy épp gyorsan pénzre lenne szükségünk, akkor ez nagyban megnehezítené a dolgunkat, vagy épp ajtót is mutatnának.

A héten sem lesz semmi ok az unatkozásra.

:(

Becsületkassza, önkiszolgálás felsőfokon

Soha nem fogom elfelejteni, amikor először láttam. Csak ámultam, és nem tudtam mire vélni.

Kis bódé, termék, persely.

Ha valaki nem mondja el - kiindulva az otthoni viszonyokból -, még most is ott állok, és találgatok.

Aztán amikor felvilágosítottak, régi emlékek tolultak fel bennem. Gyerekkoromban nekünk sem kell zárni a kaput, az ajtót, ha valaki valamit kölcsönkért, azt visszaadta és folytathatnám. Rég volt, talán igaz sem volt.

El tudja azt valaki képzelni ma Magyarországon, hogy kitesz valamilyen értéket a háza elé (őrizetlenül), ráírja, hogy mennyibe kerül, majd amikor este kimegy, ott találja a pénzt hiánytalanul?

Bevallom, én nem.

Persze, az is lehet, hogy rossz helyen laktam.

És akkor nem beszéltünk még a hatósági engedélyekről. Igaz, néhány éve kiestem a hazai rutinból, így nem tudom, van-e ilyen árusításra jelenleg legális mód.

Itt bárki, akinek feleslege van, azt áruba bocsáthatja, mindenféle fakszni nélkül. Nem kell termelői igazolvány, vállalkozói, TB bejelentés, pénztárgép, nyugta és a többi.

Ha valakinek van egy 100 m2 kis területe, beveti azt virággal, akkor azt is eladhatja.

Sok esetben látom, hogy figyelmes vagy feledékeny férfiak lelkesen szedik az épp virágzás alatt lévő növényeket, majd viszik haza a család női tagjainak. Lehet, a virágbolt már rég bezárt, nem volt idő napközben.

Ugyanígy vehetünk zöldséget, gyümölcsöt, de akár tojást is.

Néhány faluban élő paraszt még tej automatára is beruházott, és a nap 24 órájában lehet friss tejhez/tejtermékhez jutni, anélkül, hogy megzavarnánk a napi teendőiben.

A mi falunkban szombatonként friss, faszénen sült  kenyeret, házi sajtot lehet venni.

Igaz, ezeknek az árai jóval magasabbak, mint annak, amit a boltban kapunk, de garantáltan friss.

Mostanság a sütőtök a menő termék. Egyrészt nagyon egészséges, másrészt itt is teret hódított a "tök-ünnep", és ahogy látom egyébként is előszeretettel fogyasztják a sütőtököt.

A közelben lakóknak ajánlom sok szeretettel, Wildegg határában, Aarau felé a falu szélén berendezett figyelemre méltó sátrat. Mint egy színházi előadás.

:)

(Ha erre jár valaki, egy kávét/teát is fel tudok ajánlani.)