2015. augusztus 29.

Kizsákmányolás?



A Schweiz am Sonntag-ban jelent meg egy cikk egyik hétvégén, mely azt feszegeti, hogyan használják ki a tanulókat, a gyakornokokat a szupermarketek, jellemzően a Coop.

Elég érdekes téma, ezért magyarul is teljes egészében olvasható:
"
Nem minden diák talál tanulói munkahelyet. A szupermarketek ebből üzletet csinálnak – az állam segítségével.

Polcfeltöltés, padlómosás és a Supercard reklámozása a vásárlóknak. 15 vagy 16 évesek, naponta nyolc órát dolgoznak és 3,75 CHF az órabérük. Ők a Coop Pronto gyakornokai. És nincsenek egyedül. Egyre több új ágazat és üzem fedezi fel a diákokban rejlő potenciált, mert így sokat spórolhat. Miközben a képesítés nélküli dolgozóknak 25 CHF órabért kell fizetni, az általános iskolát épphogy elvégzett gyakornok csak 30 CHF-be kerül - naponta. 
A diákokat azokban az üzletekben kedvelik leginkább, amelyek franchise rendszerben működnek. A Coop Pronto mellett az Avec, amely a Valora konszernhez tartozik. A Cooptól és a Valorától beszerző kiskereskedők saját üzleteiket maguk szervezik, és saját zsebre gazdálkodnak. A boltüzemeltetőknek az is a saját döntésük, hogy milyen feltételekkel vesznek fel személyzetet. Az anyavállalat csak ajánlást ad. A Coop irányelvei nem kötelező érvényűek a Coop Pronto üzletre. Tehát a csábítás, hogy olcsó diákokat foglalkoztassanak, a franchise partnereknél különösen nagy.

A diákok később részben teljes értékű munkavállalókká válnak, ahogy a dolgozók is igazolták. Egy nagyobb és központi fekvésű Coop Pronto üzlet vezetője Zürichben kimondottan meg van elégedve a költségkímélő bolti segítséggel. „Két-három hónap alatt minden diák betanul, és nagyon jól végzi a munkáját.” A diákok akár egy évig is maradnak.
Sem a Coop Mineralöl AG, akik  a Coop Pronto üzletekért felelnek, sem pedig a Valora (Avec) konszern nem tudja, hogy a franchise partnerek mennyi diákot foglalkoztatnak. Az anyavállalatok maguk nagyon óvatosan bánnak a gyakornok foglalkoztatás témával. A Valora által üzemeltetett Avec üzletekben jelenleg nem alkalmaznak diákokat. A Coop Mineralöl AG pedig a franchise partnereket „kifejezetten” lebeszélte arról, hogy gyakornokokat vagy diákokat fogjanak munkára, Sabine Schenker sajtós tájékoztatása szerint. Természetesen nem biztosítható, hogy a shop üzemeltetők ténylegesen rászánják a szükséges időt a diákok és gyakornokok képzésére.

Az UNIA szakszervezet is kritizálja a gyakorlatot. „Fiatalokat, akik nem találnak tanuló munkahelyet, olcsó munkaerőként használnak ki”, mondta Natalie Imboden, aki az UNIA-nál a kiskereskedelmi területért felel. „Alapvetően jó dolog, hogy léteznek ilyen helyek, mert így a diákok betekintést kapnak egy-egy szakmába. De ehhez pár hét vagy hónap elegendő. Véleménye az, hogy egy évig dolgoztatni őket napi 30 CHF-ért, ezt nem szabadna megengedni. A 16-évesek már képesek jó munkát végezni, amiért megfelelő bér járna.

A Coop Mineralöl AG nem szívesen veszi tudomásul a tényt, hogy bizonyos kantonokban a szakmai képzésért felelő szervek aktívan keresik meg Coop Pronto üzleteket, és bíztatják őket gyakornokok és diákok felvételére. Nem csak a shopüzemeltetők hirdetik a gyakornoki helyeket. Bizonyos szakképző iskolákban aktívan ajánlják a lehetőséget. Például Zürichben a Viventa Szakképző Iskola a 10. osztályos diákok számára maga intézi a gyakornoki helyek biztosítását kiskereskedőknél, sportüzletekben és egy nagyobb játékkereskedésekben.

A megfelelő osztályos diákok egy év alatt heti három napot töltenek a boltokban. A fennmaradó két napon iskolába járnak. Felháborító: a Viventa intézményében a 10. tanév tandíja 2.400 CHF. Tehát az első félévben kapott bért a diákok tandíj gyanánt kénytelenek az iskolának továbbadni. Kérdésünkre az iskolai vezetőség egyik tagja próbálta megvédeni a rendszert. Nem vitatja, hogy a diákok felvétele a shopoknak jó üzlet, de ő egy adok-kapok elvet lát mögötte. A szakmunkástanulók esélyt kapnak, hogy munkatapasztalatokat szerezzenek.
Szerinte arra is kell gondolni, hogy itt olyan diákokról van szók, aki különböző okokból nem találtak megfelelő tanuló munkahelyet, és az ő felügyeletük a shopüzemeltetők számára még plusz ráfordítást is okozhat. A Viventa örül a jó együttműködésnek a boltokkal. Sok diák esetében előfordul, hogy a későbbi tanulóéveiket is ugyanabban a boltban töltik. 

Hogy a végzősökből diákmunkások lesznek, az elgondolkoztató. Az esély a tanuló munkahelyekre régen eléggé kedvezőtlen volt. A tanuló munkahely hiány, ami a kétezres évek elején tapasztalható volt, mára viszont kezd megszűnni. Sok tanuló munkahely betöltetlen is marad. Sokan mégis gyakornokként dolgoznak vagy egyéb átmeneti lehetőséget választanak, aminek az az oka, hogy a tanuló munkahely keresők igényei, de egyben a vállalatok elvárásai is nőttek.  

A vállalatok főleg idősebb diákokat keresnek, már valamennyi szakmai tapasztalttal. „Az általános iskola tulajdonképpen fel kellene, hogy készítsen egy szakma kitanulásának megkezdésére", mondja Theo Ninck, Bern Kanton Középiskolai és Szakképzési Hivatalának vezetője.  „De a tanulói munkahelyek számára kedvezőbb, ha a tanulók képzettebbek és egy évvel idősebbek.” Bernben az a rendszer, hogy a tanuló munkahelyre történő felvétel előtt gyakorlatot kell teljesíteni. „Előgyakorlat”, így hívják a 10. osztályba beépített szakmai gyakorlatot. Az, hogy az un. előgyakorlati időszakban a diákokat olcsó munkaerőként foglalkoztatják, állítása szerint csak néhány kivételes esetben fordul elő. „Mindig vannak fekete bárányok a vállalatok között", mondja Ninck.

Viszont ő is megállapította, hogy főleg olyan gyakornokokat vesznek fel, akik nem úgy, mint az előgyakorlatnál, még iskolába járnak. Például óvodákba vagy az egészségügybe. „Ezt elutasítjuk. Ezeknek a fiataloknak meg kell adni az esélyt a képzés azonnali megkezdésére egy tanuló munkahelyen", mondja Ninck.

Ugyanezt kívánja a szakszervezeti tag Imboden is a kiskereskedelmi gyakornokoknak. „Egyszerűen nem lehet, hogy diákoknak a tanulói munkahelyre történő felvétel előtt, ahol amúgy is nagyon keveset keresnek, még egy év gyakorlatot kelljen teljesíteni. "


Aki eredetiben szeretné, itt elérheti.
Vagy itt:
http://www.20min.ch/finance/boerse/story/3-75-Fr--Stundenlohn-fuer-Coop-Pronto-Praktikanten-10307532


Hát igen. Itt is megtalálják a kiskapukat.

















2015. augusztus 26.

Programajánló

Akinek van felesleges 150 frankja, fél órát repülhet egy Zeppelinnel. Illetve mégsem, mert a jegyek legnagyobb része már elkelt.
Aki lemarad a repülésről, vagy nem akarja/meri kipróbálni, az is kilátogathat Birrfeld repterére. A szervezők gondoskodtak a gondtalan pénzköltésről, több party-sátor várja sz érdeklődőket.
:)
A héten az Edelweiss-Zeppelin Aargau vendége. Méretét tekintve nagyobb mint egy Airbus A 380, de csak 12 fő utazhat egyszerre rajta.
A repülési magasság 300 méter, a járgány 60-70 km/h sebességgel tud haladni. Az útvonal nem túl bő, Lenzburg, Othmarsingen, Windisch, Schinznach Bad, Birrfeld.
A Zeppelin egyébként héliummal működik.
Ebben az évben 20 éves az Edelweiss cég, ez alkalomból több helyen is vendégeskedett már Svájcban.
A program vasárnap, egy ünnepséggel ér véget.
Eredeti cikk, videók  ITT:

Saját képek, itt:
:)






2015. augusztus 25.

Pénzbehajtás II. - Betreibungsamt

Mit csináljunk, ha valaki tartozik?
Nem jó dolog, az biztos.

Először is, érdemes egy fizetési emlékeztetőt (Zahlungserinnerung) írni, mert lehet, hogy tényleg csak trehányságról van szó. Ezt már akár a számla fizetési határidejének lejárta utáni nap meg lehet küldeni.
Ha erre sem reagál, akkor a következő a fizetési felszólítást (Mahnung) küldése (ajánlottan).
A fizetési emlékeztető küldése nem kötelező, inkább egyfajta gesztus. Van aki egyből felszólítást küld.
Én jelen esetben marha udvarias voltam, mert bár a számla már januárban lejárt, májusig vártam az emlékeztetővel.
Utána következett 2 Mahnung. Az első után vártam két hetet, hátha. Hát, nem.
Mondjuk a második után sem történt semmi.
:)
Nem találtam arra pontos utalást, hogy törvény szerint hányat kell küldeni, mindenki mást mond, mást tapasztalt.

Korábban már írtam a Betreibungsamtról (nincs magyar megfelelője), amit még magyarra sem tudok fordítani.
Jellemzően akkor került szóba, amikor ettől a hatóságtól kellett igazolást csatolnunk a lakásbérleti jelentkezéshez.
Ez a hatóság tartja nyílván, hogy van-e valamilyen tartozásunk bérbeadónak, közműveknek, szolgáltatónak, privát személynek, stb. Szóval, hogy áll a fizetési hajlandóságunk.

Most a másik oldalról közelítünk.
Ha a fenti levelek nem vezetnek eredményre, akkor kell igénybe vennünk a hivatal szolgáltatását.

Az eljárást illetően nincs különbség, hogy privát vagy jogi személyiségként keressük meg őket.
Legegyszerűbb, ha otthon, a fotelból kezdjük az ügyintézést.
Meglátjátok, rém egyszerű.

EZT a linket kell megnyitni és értelemszerűen kitölteni. Arra érdemes figyelni, hogy az adós székhelye/lakhelye szerinti önkormányzatot válasszuk ki.
Meg kell adni az adatokat, valamint, hogy mekkora összeggel tartroznak, és ki kell (nem kötelező) számolni a késedelmi kamatot. Ha ezt az összeget is megadjuk, akkor ennyi lesz a behajtandó összeg.
Ha mindent kitöltöttünk, akkor jöhet a nyomtatás, majd a számlamásolatok, a fizetési felszólítás póstai feladóvevényének csatolása után mehet levélben az illetékes hivatalnak.




A hivatal iktatja, esetleg hiánypótlást kér (én elfelejtettem csatolni a számlákat).
A metódus a következő: a hivatal megkeresi az adóst, hogy érkezett egy megkeresés. Ekkor az adósnak módjában áll:
- rendezni a tartozását,
- vagy megfellebbezni azt,
- nem reagálni rá.
Első esetben szerencsénk van és hamarosan érkezik a pénz.
Második esetben békebíró elé viszik az ügyet, aki meghallgatást tart. Mindkét felet meghallgatja, és valamilyen döntést hoz. Ha ez a döntés megfelel, akkor ismét mindenki boldog. Ha nem, akkor mehetünk tovább, immáron hivatalos polgári peres ügy lesz belőle.
Harmadik esetben az adós jár rosszul, mert ilyenkor egyből kérhetjük a végrehajtást.
Ha valaki egy ilyen eljárásba fut, akkor fekete pont kerül a neve mellé, ugyanis ezt a megkeresést rögzíti a hatóság (akkor is, ha fizet), és 5 évig ott villog a jegyzeten.
Elméletileg 5 év után törlik. Ha nem, akkor nekünk kell kérvényezni.
Arra is van lehetőség, hogy ezen az időintervallumon belül tötöljék, de ebben az esetben a kibocsátónak is hozzá kell járulni.
Elég macerás ügyintézés, pláne, ha mondjuk egy 60 frankos telefonszámláról van szó.
Erre érdemes figyelni,

Végezetül azt érdemes szem előtt tartani, hogy a fentiek közül egyik sem egy rövid történet. A mi esetünkben nem fellebbezte meg az adós a tartozás tényét, a beadást követően 2 hónap telt el, mire lefutott az ügy. Ezt bele kell kalkulálni, de mindenképp pénzünkhöz jutunk.
:)

Pénz az ablakban. Illetve a számlán.
Már másodszor sikeres a pénzbehajtás.
Már csak a "hülyegyerek" tartozik. Na, az sem lesz egyszerű menet.
:)


2015. augusztus 23.

Breaking

Úgy látszik, ez a hét(vége) a légibalesetekről lesz hírhedt a krónikákban.
Mi sem maradtunk ki...
:(
Egy program keretében íégibemutatót tartottak egy kistelepülésen, Bázel vonzáskörzetében.
Két ultrakönnyű kisgép akadályozta egymást, maj összeütköztek. Sajnálatos módon az egyik pilóta életét vesztette.
Egy hármas kötelékben repültek, az ütközés után a másik pilóta kiugrott, ő életben maradt. A harmadik pilóta gond nélkül leszállt.

Mivel a roncsok a faluban landoltak, az eseményt törölték.
Eredeti cikk itt és itt.




2015. augusztus 20.

A munka folytatódik

Ez a házikó sem lesz kis falat, elég volt körbejárni. Nem tudtam elég messze menni, hogy beleférjen egy képbe.
A végeredményről néhány hónap múlva...
Aki tudja hol van, kap egy piros pontot.
:D



































2015. augusztus 15.

Rögös út az új bankjegyekhez...

... címmel jelent meg egy cikk egy online hírportálon.
Az írásból kiderül, hogy már öt éve késik az új bankjegyek bevezetése, a régiek lecserélése.
Tegnap jelentette be a Nemzeti bank, hogy először az 50 frankos címlet kerül bevezetésre, 2016 tavaszán, majd ezt követi a 20-as 2017-ben, majd félévente a többi. A csere egészen 2019-ig tart majd.
Egy zürichi grafikusművész, Manuela Pfrunder nyerte el a tervezői pályázatot.
Maga az ötletpályázat már 2005-ben megkezdődött, de több technikai probléma lépett fel a biztonsági elemek elhelyezésével kapcsolatban, annak megoldása jóval több időt vett igénybe, így a program jelentősen csúszott.
Probléma volt még a nyomtatási technikával is, a papír minőségéről sem született egyezség. Hogy szép kerek legyen a történet, 2013-ban már csináltak egy próbanyomtatást, amit "szerencsésen" elloptak a nyomdából.
Mindent egybevetve, nem túl jól indult a program, a befejezés talán ütősebb lesz.
És, hogy mit szólnak az emberek az új pénzjegyekhez?

- Úgy néz ki, mint egy reklám szórólap...
- Ez az egész eddig is nagyon sokba került, nem kellett volna ezt a pénzt az elektronikus fizetés fejlesztésére költeni?
- Nem jó a design, nem illik a ruhához és a táskához...
- Véleményem szerint a jelenlegi bankjegyek jók, azok vannak rajta akik alakították az életünk. Felesleges megváltoztatni...
- Úgy néznek ki, mint a játékpénz. Több országban híres emberek vannak a bankjegyeken...
- Mindig azt hittem, hogy a kormányunk csatlakozni akar az EU-hoz. Akkor minek az új pénz... szép...
- Tudja valaki, hogy mi az a harisnya a 20-ason? Vagy az egy kiszuperált csizma?
- Én inkább Tellt, a Tobleronet vagy Roger Federert látnám szívesen a bankjegyen...
- A vásárlóerő a fontos, a megjelenés másodlagos...
- Az új pénz kibocsátása a legjobb módja a fekete pénzek megszűntetésének...
- A pénz már eddig is a legbiztonságosabb volt, minek változtatni rajta?
- Az Isten szerelmére, mi az a kagyló meg a műhold? Svájcnak nincs tengere és semmi köze az univerzumhoz. Más tárgy fel sem ismerhető...
- Nagy felhajtás, a pénz végső soron csak egy játék...

Ennyit a véleményekről, nem túl pozitívak.
Mi a ti véleményetek?

A régi bankjegyek:
forrás: SNB

és az újak:

forrás: 20 minuten


Eredeti cikk ITT:

2015. augusztus 13.

Hol a kandi-kamera?

Azzal kell kezdenem, hogy elnézést kérjek. Két írással ezelőtt tettem egy felelőtlen kijelentést, amiben másnapra ígértem folytatást.
Hiba volt. A poszt nem volt készen és közben időm sem volt (pedig tudjuk, egész nap blogolgatok). :D
Hogy is készül a blog? Mindig van a tarsolyban már elkészült, vagy félkész írás. Ezek nem napi aktualitások, de jól jönnek, ha épp nem történik semmi, vagy nincs időm a blogra.
Ilyenkor ezek közül szemezgetek. Aztán van olyan időszak, hogy van egy csomó történés, és azt sem tudom, hova kapjak. Ekkor fordul elő, hogy megszegem szokásaimat (a másnaponkénti megjelenést), vagy egészen egyszerűen elcsúszok. Mint most.
Szóval, ezer bocsánat, most pótolom a restanciám.
---
Mindig próbálok valami találó címet adni, ehhez az íráshoz semmi nem jutott eszembe, csak egy érzés talált meg, amikor kibontottam a pénteki Einschreiben-t (ajánlott levél). Ráadásul egyből kettő jött (ha már lúd, legyen kövér). Nekem és a páromnak is ugyanaz.

Többször róttatok meg, tettetek epés vagy kevésbé epés megjegyzést, hogy nem akarom/tudom elfogadni, megszeretni a helyeieket.
Higgyétek el, én próbálom.
De most komolyan!
Sajnos, észt nem adhatok nekik...


Az előzmények márciusra nyúlnak vissza, amikor átadtuk a lakást. ITT, és  ITT írtam róla.
Már az átadás sem volt zökkenőmentes, és a kaució a mai napig várat magára.
Legutóbb mi küldtünk egy levelet a kaucióra vonatkozóan, még júniusban, amire akkor nem jött válasz.

A mostani megkeresés már-már a vicc kategória, bár érintett lévén, nem találom viccesnek.
A tulajdonos most, a kiköltözést követő 4 hónap elteltével "jött rá", hogy sem a festés, sem a takarítás nem felel meg a szája ízének. Ráadásul, az előző bérlő által végzett átalakításokat nekünk kellene lebontani.
Ez már nem csak a kerti tavakat és a kerítést érinti, hanem a szuterénban elvégzett parkettázást és lambériázást is.

Ezt most dokumentálta, vagy 15 fotót küldött a -szerinte- problémásnak ítélt részletekről.
A javításra egy hónapot adott.

A legviccesebb sor a következő:
- a konyha falán lévő dübel javítása (fogkrémmel van kitöltve). Ezt honnan veszi, megkóstolta?
Na, ennyit a szakértelméről. A lyuk színtelen szilóval lett javítva. Az utóbbi időben mindent ezzel csinálnak, ugyanis ha ez van diszperzittel festve, akkor nincs színeltérés (a gipsszel ellentétben). Egy korábbi lyukat láthatatlanra javítani nem lehet, de egy jó korrekciót alig lehet észrevenni. A mi házunk is tele van ilyen javítással, abszolút nem zavaró.

Ezt írja magáról a tulajdonos
" Egy éves szakmai világ körüli út után elvégeztem egy, egyéves ingatlanos iskolát. Azután az x-y vagyonkezelő cégnél dolgoztam, ahogy nagy tapasztalatra tettem szert a bérlés és karbantartás témában az ingatlanokkal kapcsolatban. Ezen tapasztalatok birtokában alapítottam céget, 2013-ban."

Azt nem tudom eldönteni, hogy a fogkrém tapasztalatot melyikben szerezte.
:D
A szakmai hozzáértést már bizonyította, a céget meg a "papitól" örkölte.
Legszívesebben megírnám, neki, hogy "öcsi, nekem is van ingatlanos diplomám, sőt kétéves, akkor most én nyertem?" (Tényleg van.)
:(
Na, mindegy...


A problémáink a következők:
- ő márc. 30-án átvette a lakást, erről van papírunk. Ezen csak a kerti tavak és a kerítés van feltüntetve problémaként. Később az ügyvéd javaslatára megírtuk, hogy ezt sem nekünk kell elbontani.

- a festésről és takarításról számlánk van, a takarítás csak a lakás átadása után lett kifizetve. Ott volt a cég, és az akkor jelzett problémákat megcsinálták.
- az átalakításokról halvány lila fogalmunk sem volt, a lakást azzal együtt vettük át.

Elmondása szerint a hibák miatt nem tudja kiadni a házat.
Egy frászt!
Meg sincs hirdetve.

Matekozzunk egy picit:
- az átalakított szuterén nagyságrendekkel jobban néz ki így, mintha nem csinálta volna meg az előző bérlő, tehát csak hozzáadott a ház értékéhez,
- a "hibákat" kb. egy óra alatt lehet(ne) javítani.
- a kerti tó szintén hozzáadott érték, ennek bontása is néhány óra.
Ha ezt most nekünk meg kellene csinálni, akkor legtöbbe a szemét elszállítása kerülne.
A lakás - figyelembe véve a szeptemberi határidőt -, fél éve kiadatlanul áll, az a 2100.- frankos bérleti díjat számítva, 12600.- frank.
Persze, tudom mire apellál: "megcsináltatja" valakivel és továbbszámláz vagy 20 ezret. :)
Jó üzlet, csak van vele egy kis baj.
Egyrészről, nem vagyunk hülyék, másrészről van Rechtsschutz biztosításunk, Mieterwerband tagságunk és nem utolsó sorban egy remek ügyvédünk. Már csak az a kérdés, melyiket válasszuk?

És még egy kérdés: miért van erre szükség?

2015. augusztus 12.

A munka gyümölcse

Lassan beérik az a néhány hónapos erőltetett menet, amit annak érdekében kellett tenni, hogy új, jó megrendelőt találjunk.
Ahogy korábban írtam, itt is mennek tönkre kicsik és nagyok, jönnek nagy és lehúzós cégek. Meg kell válogatni, hogy kivel akar az ember gyereke együtt dolgozni.
Egy új helynek mindig vannak buktatói. Bizalmatlanság, kétség a köbön oda és vissza. Ez egészen az első munka végéig tart, aztán kiderül, hogy lesz-e folytatás.
Végre elkészültünk az első referenciamunkával.

Az elismerés sem maradt el, a számlák kifizetésén túl:

"Hallo .....
Danke für die Stundenliste, und für die super Arbeit die du mit deinem Team in Muttenz gemacht hast. Weiterhin gutes 
und Unfallfreies schaffen. 

Mit freundlichen Grüssen  
Roger "

Röviden: megköszönte a csapatnak a munkát, és további jó és balesetmentes folytatást kívánt az építésvezető.

A képen a "legkisebb gyermekünk", Muttenzben (BL).











2015. augusztus 10.

Gesztus

Talán emlékeztek, hogy beköltözésünkkor elég furcsán fogadott a szomszéd. Volt pár pengeváltásunk, és a kapcsolat később sem lett jobb. Ő látványosan utált bennünket, mi pedig a Grüezi-n kívül nem foglalkoztunk vele. Erről ITT írtam korábban.

Van Isten!
Elköltözött. Utoljára még belénkrúgott egyet, az egyik pártját fogó másik szomszéd által. Erről pedig ITT olvasható egy írás.

A ház átadása a tulajdonosnak a múlt hét végén történt. Ő fog ideköltözni. A kiköltöző pedig a volt felesége.
Amikor idejött, egyből nekiállt rendbetenni a kertet. A nő október óta nem csinált semmit. Képzelhetitek. Minden úgy nézett ki, mint az őserdő. Még egy öntözőkanna is eldobva feküdt egy bokor alatt.
A svájciakra jellemző, hogy nagyon szépen rendbentartják a terciájukat, szerintem az ő szemét is bökte, hogy rendetlen a kert.

Nyár lévén, még véletlenül sem tudtuk volna elkerülni, hogy összefussunk.
Elsőként bemutatkozott, majd elnézést kért a volt felesége miatt, a parkolási hisztériáért (már szimpatikus).
Mondta, hogy először teljesen felújítja a házat, mert a volt asszony az elmúlt 17 évben semmihez sem nyúlt, és majd csak télen fog költözni. Rögtön meg is hívott bennünket az egy hét múlva esedékes partijukra. Nagyon meglepődtünk.



A párom köszönettel elfogadta a meghívást, bár előrebocsátotta, hogy velem nem nagyon tudnak majd kommunikálni az ismert okok miatt.
:)
Elérkezett a hétvége.
Bevallom, a család fele meglehetősen aszociális, így nem nagy lendülettel indultunk. Szerencsére, a kincstári mosolyomból mindig van.
Voltunk vagy harmincan. A két másik szomszéd, család, és a barátok.
Kicsit feszengtem, mert mindenki svájci. Csak mi voltunk külföldiek.

Nagyon barátságosan fogadtak.
Egy darabig elrugóztunk azon, kit hogyan hívnak. Magyarok vagyunk, és mindenkinek külföldi neve van, stb.
:)
Persze, összefutottunk a mi tulajdonosunkkal is, aki a testvére a pasinak. És itt volt papa is, aki felépítette ezeket a házakat. A maga 80 + évével nagyon jó fej, ezt mondjuk már korábban is megállapítottuk, ITT.
Valamiért szimpatikusak voltunk/vagyunk neki, mert állandóan odajött beszélgetni. Talán a szakmabeliség.
Elpanaszolta, hogy mamát félrekezelte valami orvos (hm, Svájcban is?).

Gyakorlatilag majdnem mindenkivel váltottunk néhány szót, kiderült, hogy ahol előzőleg laktunk, van egy magyar család, akiket ugyanúgy hívnak, mint a páromat (érdekes, nem is halottunk róluk). Kiderült, hogy nem mi vagyunk ők.
Végül a szembeszomszéddal ültünk egy asztalhoz.
Ők is érdeklődőek voltak. Bár az este ide és oda is került egy-egy fekete pont, jó hangulatban iszogattunk. Főleg Thomas, aki nem lehet valami rutinos, keverte a sört a borral, így hamar keresztbe állt a szeme. Néha akadt egy kis fennakadás, mert a lányunk "tolja" ezerrel a swizzert, vele úgy beszéltek, én abból meg egy szót sem, próbáltak váltani, több-kevesebb sikerrel.
Magamhoz képest, egészen jól elcsevegtem.
:)
Úgy gondolom, hogy feltétlen meg kellett ezt is említenem, hisz a számomra kellemetlen kapcsolatot a helyiekkel is részletesen leírom, most az ellensúlyról is hírt kell adjak.

Amit látok: egyrészről nem kellett volna feltétlen meghívniuk, hisz inkább a család és a barátok voltak a részvevők. Tehát a gesztus abszolút értékelendő.
Továbbá mégiscsak egy külföldi bagázsról van szó (ezek vagyunk mi).
:)
Egy egészen kis fricskát tudnék megemlíteni, amiről szegény nagymamám testvére jutott eszmben: ő aggleány volt, ezért semmi dolga nem akadt, mint figyelni, hogy mi történik körülötte. Ha valamire kíváncsi volt az ember, őt kellett megkérdezni. Még idős korában is, amikor már annyira elromlott a szeme, hogy vaksági segélyt kapott, látta, hogyha valaki volt nálunk, pedig jó pár száz méterre laktunk egymástól. Ezt akkor sem, és azóta sem értem.
:)

Nos, a svájciak is kíváncsiak és tudnak mindent.
Tudják az autóink számát és típusát, mikot vettük, de még a macskákról is teljes a leltár. Sőt, az este folytán azt is megtudtuk, hogy milyen jó kétkerekűink vannak.
Az előző szomszéddal történt balhéval is mindenki képben volt.
:)
Semmi sem marad titokban.
Mondjuk, ennyi baj legyen, hisz nincs semmi titkolnivalónk.
Jó kis este volt, remélem a folytatás is hasonló lesz.
:)

2015. augusztus 7.

Miért baj az, ha egy sportoló kokózik? - magánvélemény

Már rájöttem, hogy miért jó a FB.
Végeláthatatlan témát ad.
:)
Minap csattant a hír, miszerint egy újabb élsportoló akadt fenn a doppingvizsgálaton.
Mégha dopping lenne, de nem azt találtak. Kokaint.

A szövetség rendesen le is szedte róla a keresztvizet. Szerintem, nagyon helyesen. Ennek ellenére egyes médiaszemélyiségek(?)  és a sajtón kívül több civil felszólalt mellette. Jellemzően nők. Mondjuk ezen nem csodálkozom, egyem a csinos pofiját.

Olvasok egy FB bejegyzést, amit szintén egy hölgy írt:
"Jó, kokózott... és? A politikai "elit" 90%-a kokózik, iszik, nőt ver, kurvázik és még soha semmit nem nyert az országnak, sőt, ott ül a Parlamentben, mintha mi sem történt volna, holott BTK-ba ütköző dolgokat követnek el, nap, mint nap..."




Drága virágszálam! Ha nem szóltál volna, bölcs maradtál volna...
Bár, az sem mentség, ha egy politikus használ cuccot, de hallottad te már egy gyerektől, hogy én akarok lenni az X.Y százhuszonakárhányadrangú politikus?
Azt csak csendben és halkan jegyzem meg, a sportoló "úr" is kurvázott. A kettő tulajdonképp már nem is áll olyan messze egymástól.
:(

Hogy miért baj?
Mert egy ország néz(ett fel) rá, kicsik és felnőttek egyaránt.

Minap egy másik TV-műsorban látom, amikor Világ-, és Olimpiai bajnok vizilabdázók csobbannak 10 év körüli kicsik közé, akik alig tudnak szóhoz jutni a boldogságtól, hogy egy medencében lehetnek a nagyokkal. Azokkal, akikre szeretnének hasonlítani, akik példaképek.
Példaképei a jövő generációjának, az országnak.
Hát csak ennyi a baj, kedves Kucsera úr és a többiek, kedves hölgyem.

Persze, magyarázat mindig van.
Mert nem jönnek az eredmények.
Mással is előfordult (Hosszú Katinka, Cseh Laci), mégis felálltak. Gratula nekik!
Fel kell állítani ott azt középen és kokó helyett dolgozni kell. Vagy, ha ne adj Isten vége a pályafutásnak, akkor el kell kezdeni a civil életet.
Mint ahogy teszik azt sokan, mások.
Ennyi.
Szégyen!

Cikkek még ITT és ITT.





2015. augusztus 6.

Lemaradtam

Amikor kijöttünk, mindenféle üzleti lehetőségen agyaltam.
Köztük volt a Fornetti is. Mivel abban az időben nem láttam ezt, vagy hasonló terméket a piacon, arra gondoltam, hogy meg kéne próbálni.
Felvettem a kapcsolatot a céggel, de elhajtottak. Akkor azt mondták, hogy nem terveznek Svájcban franchise üzletet nyitni. Pedig akkoriban is jelen voltak már több külföldi piacon.
Azóta sok víz lefolyt a kádban, és most az egész céget adták el.



Cikk ITT:

A cikk szerint nem tudtak már növekedni. Szerintem - rosszindulatúság nélkül -, nem megy már olyan jól, sokan törtek be a piacra hasnoló termékkel, nem sikerült a megújulás. A csúcson kell kiszállni.
A VEVŐ évek óta élelmiszeripari, jellemzően sütőipari cégeket vásárol fel, szerte a világban.

Erről lemaradtam...

2015. augusztus 4.

Mert nem az enyém...

Lehet, ez megint darázsfészek téma, de nem hagy nyugodni...
Gondolom, láttatok már frissen felújított házat összefújva, vagy közösségi közlekedési eszközön felhasított ülést...
Sajnos, jellemző képek otthonról.
Az okát nem tudom, pedig nagyon érdekelne.



Történet régről:
Valamikor a '90-es években kezdtünk vállalkozni. Először egy nagykorúvá vált Ladával (nem röhög!) és néhány "tesco takarékos szerszámmal." Hiába, nem örököltük a céget, magunknak kellett megteremteni mindent.
Aztán - munka volt bőven -, minden évben fejlesztettünk, a megélhetéshez szükséges pénzen kívül nem vettünk ki többet, gyarapodott a cég. Visszaforgattunk minden nyereséget, majd lett 1-2-3, több új autó, lettek új (piros kofferes) szerszámok.
Számtalanszor kellett tapasztalnunk, hogy hiába az új eszköz, annak sem lett nagyobb a becsülete, pedig a munkavégzést segítette. Nem mindegy, hogy egy barkácsgéppel kell dolgozni vagy egy professzionális ipari géppel. Nem mindegy, hogy egy lepukkant ronccsal kell munkába járni, vagy egy kényelmes, klímás kisbusszal.

Egyszer történt, hogy egy teljesen új szerszámra kellett beruháznunk. Nem volt olcsó, már abban az időben is hatszámjegyű volt az ára, és nem egyessel kezdődött. Speciális dolog, szegbelövő a neve, még jogosítvány is szükséges a használatához. Betonba és más kemény felületbe tudtunk vele rögzíteni.
Átadtuk a munkatársaknak.
Szerinted hol próbálta ki az idióta/barom/állat (igény szerint kiválasztandó)?
Ha ezer évig élsz, akkor sem találod ki.
Elárulom.
A szalonból frissen kihozott, még új illatú teherautón. Még jó, hogy nem az ajtóba lőtt bele a barom, csak a platóba.

Nem számít, mert nem az övé.




Arról már nem is beszélve, hogy előfordult, hogy egy ilyen meglehetősen drága szerszámot az első héten hagytak el. Vagy ellopták? Ha ezt feltételezem, akkor ugye szemét főnök vagyok...
Sajnos, a magyar jog sok esetben elég hiányos (nem tudom, hogy azóta változott-e). Akkor olyan, mint kollektív felelősség nem létezett, tehát nem tudtam kifizettetni a kárt. Erre csak akkor lett volna mód, ha előzőleg egy kiadási lapon átvetetem. De hogy vetessem át, ha nem egy ember használja? Erre egy külön apparátot kellett volna foglalkoztatni.
:(
Jogilag nem volt rá megoldás.

Én is voltam alkalmazott, és soha nem fordult meg a fejemben, hogy azért ne vigyázzak valamire, mert az nem az én tulajdonom.
Amikor én céges autót kaptam, minden héten kitakarítottam vagy kitakaríttattam, mert ezt éreztem normálisnak. Annak ellenére vigyáztam rá, hogy tudtam még néhány tízezer km és megy a zaciba (100 ezer km-ként kötelezően cserélték).
Ez gáz?
Jobban óvtam, mint a sajátomat.

És mi van manapság?
Évek teltek el, de a helyzet azóta sem lett jobb.
A fenti stratégiát itt is alkalmazzuk, új autó, új, jó szerszám.
Nemrégiben cseréltük az autót. Eltelt néhány hét, és a párom felhívta a kollégák figyelmét, hogy talán ki kéne dobni az üres zacskókat, üdítős dobozokat belőle.
Néhány nap után még mindig ott "ficeregtek."
Jobb híján, megmérgesedett, elvitte az autót és kitakarította.
:(
Persze, azt is megtehetnénk, hogy pénteken munka után elvesszük a kulcsot, és mindenki úgy vásárol be, ahogy akar.
Akkor megint bunkók vagyunk?

Más:
Az egyik munkatárs felesége is Svájcban dolgozott egy családnál. Hogy együtt lehessenek és legyünk "jófejek" alapon megengedtük, hogy hétvégenként ott töltse az idejét. Felajánlotta, hogy ennek fejében a közös helyiségeket kitakarítja. Nem nagy cucc, egy óra. Lett volna...
Még a saját szobájukat sem takarította.
Amikor kiköltöztek a házból, a takarító cég előtt kitakarítottam, mert szégyenletes volt a kosz.
:(
Nem esett le a gyűrű az ujjamról, de az ígéret az ígéret.
Vagy nem?

Tudnék még számtalan példát, soha nem érne véget a sztori.
Jól van ez így?
Normális ez így?



2015. augusztus 3.

Kezdjük vidáman a hetet!

Lesem a vizes VB-t.
Ettől dobtam egy hátast.
Már a férfi műkorcsolya is borzolja az ember ízlelőbimbóit, de ez...
:D
Videó, ITT:




fotó:nemzetisport.hu