Talán éreztétek, hogy az elmúlt két hétben "semmilyen" posztok kerültek ki. Mindig van pár általános, előre megírt történetem a hátizsákban, amit olyankor teszek ki, amikor vagy nem történik semmi lényeges, vagy nem érek rá.
Most az utóbbi történt.
Hűséges olvasóim megértik, és talán bele is trafáltak volna, hogy mi az oka ennek. Igen, át kellett adnunk a korábbi bérleményt. Ezzel kapcsolatban volt némi feladat. S rögtön utána be kellett költözni.
Újszülöttnek minden vicc új, így az új olvasóknak is. Néhány mondatban összefoglalom az újabb költözés mizériát.
Előre szólok, ismét csalódtam, ismét bebizonyosodott, hogy "Uuslanderként" úgy (próbálnak) szivatni a helyiek, ahogy kedvük tartja.
Fél évvel ezelőtt kiköltöztünk egy házból. Akkor arra gondoltunk, hogy nem adjuk vissza, hanem beköltöztetem a dolgozókat, mert ahol addig laktak, az egy kicsit messze volt.
Megkérdeztem a tulajdonost erről a lehetőségről. Bevallom, álmomban sem gondoltam volna, hogy nem járul hozzá.
Azt hozzá kell tegyem, hogy amikor mi kibéreltük a viskót, még a papa volt a cég vezetője, ő mintha rugalmasabb lett volna, mint az örökébe lépő fia.
Illetve, akkor ezt gondoltam, de mostanra rájöttem, hogy nem egészen így van, nem ez áll a dolgok hátterében.
Szóval, a fia vette át a bizniszt, a maga huszonpár évével.
Neki írtam a levelet, hogy akkor bérlő csere lenne. Ő meg visszaírt, hogy akkor inkább kapjam be, mert az nem munkásszállás.
Volt nagy pofára esés.
Képzelheted, a másik lakásból ki kellett költözni, ezt meg nem lehetett akkor épp felmondani. A következő lehetőség fél év múlva.
Persze,nekem meg tollas a hátam, majd fél évet kifizetek és nem lakik ott senki.
Elkezdtem ötletelni és arra jutottam, hogy az engedélye nélkül, erre a fél évre beköltöztetem az embereket. Persze, a jogi háttért is "megteremtettem", szóval nem tudott volna belekötni.
:)
Most viszont letelt a fél év és ki kellett költözni.
Annak idején azt gondoltuk, hogy ott hosszabb távra letáborozunk, a beköltözéskor szépen ki is festettük. Volt ott mindenféle szín, de legfőképp nem fehér. Ezt most vissza kellett állítani szép kórház fehérre.
A festéssel nem volt probléma, a szomszéd faluban lakik egy magyar vállalkozó, így evidens volt, hogy őt hívjuk (róla majd írok a vállalkozós rovatban).
Nem is volt semmi probléma, a megbeszélt időben jött, festett, majd ment.
Utána jöttek a takarítók.
Magyar takarító céget nem ismerek, ezért feldobtam egy internetes oldalra, hogy keresek céget.
Ennek a folyamatáról már írtam .......
Most csak annyit, hogy 54 darab ajánlat érkezett, 800 és 2700 frank között.
Az én választásom arra a cégre esett, aki a legközelebb volt (és olcsó is).
Velük volt egy kis probléma, mert miután kitakarítottak elégedetlenkedni kezdett a vállalkozó, hogy dobjam meg még az árat néhány száz frankkal, mert a ház nagyobb volt, mint gondolta, és nem volt tiszta.
Nem igazán értettem, hisz a kiírásban részletes helyiséglista volt, megadtunk időpontot a bejárásra (senki sem jött). Nem tiszta? Ha az lett volna, nem hívok takarítókat.
Ezt meg is írtuk neki. Nem nagyon volt elégedett a válasszal. Így járt.
Itt egy kis kitérő: a cég svájci. A takarítók nem. Volt ott spanyol és kelet európai is. Egyikük beszélt németül, a feleség.
Azért jó munkamegosztás: spanyol anyu takarít, svájci apu jön a pénzért.
:(
Elérkezett az átadás napja. Már napok óta rosszul aludtam, mert tudom, hogy macerás az ilyen dolog.
Ráadásul a kis tetű (a tulaj fia) megküldte a protokollt, amelyben még az is fel volt tüntetve, hogy kis túlzással, de a seggünk lyukára is kíváncsi.
A konyhában rögtön belekötött pár apróságba: a főzőlap (20 éves) kapcsolóit nem látta patyolatfehérnek. A konyhabútor sarkait újra kellett takarítani, és a szintén 20 éves csaptelep zuhanyfeje is mintha vízköves lett volna. Megvallom, én egyiket sem vettem észre.
Érdekes, hogy gyakorlatilag azt várják el, hogy a koszladék lakásból csinálj újat.
:(
Na,mindegy. Mentünk tovább. Pince.
Itt ért az első "meglepi".
A előző bérlő lelambériázta az egyik helyiséget. Erre a kis buzi azt mondja, hogy azt le kell bontani.
Mi van???
Anyád.
Mondjuk, ho-hóó, azt az előző bérlő csinálta, így vettük át.
Ok, telefonos segítséget kért.
A felelősségteljes cégvezető telefonál: Hoi, Papi.
:D
Papi kisegítette.
Lambéria marad.
Legszívesebben megrugdostam volna.
Kert.
2. meglepi.
Az előző bérlő, amolyan Mekk Mester, barkácsolós típus. Az elő-, és a hátsó kertbe is csinált egy kerti tavat, plusz bekerítette a terciát, mert volt egy nagy kutyája.
A kis tetű erre azt mondja, hogy azt el kell bontani.
Mondanom sem kell, a vérnyomásom ez egekbe ugrott. Szerintem, ha akkor megméri valaki, a műszer felrobbant volna.
Hát még mit nem?
Mondom neki, fantasztikus német nyelvtudásommal, hogy ez az egész nem korrekt. Mi a bánat közünk van nekünk ahhoz, hogy az előző bérlő mit épített? Mi azt átvettük úgy, ahogy. Ennyi.
Miért nem bontatta el az előző bérlővel?
Ráadásul a telepen nincs két egyforma kert, tehát még az sem áll fenn, hogy kilóg a sorból.
Aztán itt kezdett megvilágosodni a történet: az előző bérlő rendőr volt, vele még egy itteni sem kekeckedik, nem úgy, mint a bevándorlóval. Persze, mert vele lehet.
Szerencse (?), hogy a párom is ott volt, ő kezdett egyezkedni vele.
Ha egyedül vagyok, még a mentőben is ütöm.
:D
Végül, annyiban maradtunk, hogy amennyiben az új bérlő kéri, akkor elbontjuk.
Illetve, először állásfoglalást kérek a Mieterverbandtól, hogy ilyen esetben mi a teendő.
Ha kell, az előző bérlőt is megkeresem.
Érdekes módon, a kaució visszautalása még várat magára. Azzal kapcsolatban nem érzi fontosnak, hogy mielőbb lezárja az ügyet.
Szómagyarázat:
Uusländer- külföldi
Mieterverband- a bérlők érdekeit védő szervezet.
Ha itt van valakinek jobb ötlete, javítson.
:)
Röviddel ezután, elfoglaltuk az új házat.
Költözés.
"Imádom".
Immáron,ki tudja hányadszor.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
