Érdekesség

Meg kell állapítani, minden híreszteléssel ellentétben, hogy itt is vannak "nagy koponyák". 

Minap reggel átfutva az otthoni híreket, az alábbi - Svájccal kapcsolatos - cikkbe botlottam.

Itt olvashatod:

A témához semmit sem konyítok, de kíváncsi voltam, hogy mi is ez. 

Megtaláltam az eredeti cikket is: ITT

Arra is kíváncsi voltam, hogy ki ez a pali, akit az írásban említenek. Google a barátunk.

Mielőtt beütöttem a nevet, elképzeltem egy 50-es kopaszodó, szakállas, pocakos palit...

Ugye, a sztereotípiák... :)

Erre megjelent egy jóképű, fiatal muki, akinek ráadásul nem káposztalé van ott fenn.

Miután végigolvastam az életrajzát, csak egy jól sikerült "hm" hagyta el a számat.

A Prof.-ról itt:

Aki a labor munkájáról bővebben szeretne tájékozódni ITT megteheti.

Hát, na. Ahhoz képest, hogy mennyire örültem kiskamaszként, hogy végre bekötötték a vonalas telefont... 

Hol van az már?

:)

Szép napsütéses hétvégét kívánok nektek!

Úton - képekben

A hétvégén villámlátogatáson voltam otthon. Pénteken és szombaton már-már a nyárelőt idézte az időjárás. Napsütés, ezer fok (no, jó. csak 22).
Vasárnapra kissé lehűlt, de még mindig kellemes.
Tegnap indultam vissza, és amit el lehet képzelni, minden előfordult az út során. Köd, eső, hó majd a végén kissé csípős, de napsütéses időjárás.
Íme,  beszéljenek a képek helyettem!

A minőség nem túl jó, de telefonnal, vezetés közben (a szabályokat áthágva) készültek.
:)

Vizsgázik az autó

Ha már ennyire belemerültem az autó-jogosítvány kérdésbe, a gépkocsi műszaki vizsgája sem maradhat ki.
:)
A mi legidősebb autónk betöltötte az 5 évet, ezért egy hónapja kaptunk egy értesítést a közlekedési hatóságtól, hogy meg kell jelenjünk vele az adott napon műszaki vizsgára.

A behívólevélen annyi szerepel, hogy a forgalmit kell vinni, illetve nem árt a motort és az alvázat lemosni. Amennyiben esetlegesen nem felelne meg a kapott időpont, úgy lehet módosítást kérni.

Az autót -egy beavatkozástól eltekintve-, még nem látta szerelő, én meg voltam győződve, hogy nem fog megfelelni az előírásoknak, biztosan lesz kisebb probléma vele.
Régebben voltam már egy ilyen "megmérettetésen", elég alaposak (persze, így van ez jól).
Ráadásul, a téli gumik cseréjénél észrevettük, hogy a dob is lyukas.

Ennek okán otthon rajtra készen állt a szerelőbrigád, és várták a levelemet a hibákról, hogy beszerezve az alkatrészeket, a lehető legrövidebb idő alatt orvosolják a problémákat.

A negatív hozzáállásomat megerősítette egy ismerős véleménye is, miszerint szerteszét szívatták, vagy 4 alkalommal rendelték vissza, hol ezért, hol azért. Több ezer frankjába került a javítás végül, pedig még az sem volt régi autó.

Párom szépen lemosta, a dobot kijavította szilikonnal, ne legyen rajta lik. Hogy néz már az ki?
Mindezt a vizsga előtt egy órával.

Aztán következett a megmérettetés.
SEMMI hibát nem találtak, az autó csonk nélkül ment át a vizsgán.
:D
Picit értetlenül állok a dolog előtt. Vagy az ismerőssel voltak nagyon szigorúak, vagy velünk túl engedékenyek. Nem tudom.

Kiegészítés: a gépkocsik műszaki vizsgájának időszaki beosztását ITT találjátok.

Ha valaki erről tud bővebb infót, szívesen fogadom, ha megosztja velünk.
:)

Kórházi számla

Minap írtam kollégánk balesetéről, ami már több mint egy hónapja történt. Megérkezett a kórházi számla, amit már nagyon vártam. Ilyent sem láttam még. Szerencsére.

Igaz, otthon is voltak erre vonatkozóan gyenge kísérletek, de ez vérprofi.
Átnéztem, nem mintha ettől kevesebb lenne a végösszeg, meg már ki is fizettük, amikor  - az ellátás megelőzően -  letétbe kellett helyezni 1000 frankot.

Mondjuk, a konzultációt (?) kissé borsosnak találom. Mi a fenét lehet egy seb összevarrásán ennyit konzultálni?

Következő gondolatom, mennyibe kerül egy agyműtét megbeszélése? Jobb, ha nem is agyalok rajta.
:)

Fel vannak még sorolva a felhasznált anyagok is, gyógyszerek, varrófonal. Eltűnődtem, miért kell ehhez 45 cm cérna? Nem  Matyó hímzés ez, csak két öltés.

Biztos, a doki stikában is varrogat... Na, ezt nehogy komolyan vegyétek, csak vicc.

:)

A kép csak illusztráció

A végösszegre már nem tudok poént gyártani.  :(
No comment.

Egy seb összevarrása két öltéssel 418 frankocska.

Hozzáteszem, biztosítás nélkül. Biztosítással egy fillérbe sem került volna.

A számla

Off

Nem értem: képet kerestem,  a google-ba beírtam,  hogy seb összevarrása, és kidobott egy csomó fütyit. Mi az összefüggés?

Hm...

:D

On

Út a jogosítványhoz I.

Dupla jogsi készül nálunk, így beleástuk magunkat a témába.
Először egy gyors áttekintés.

Ha már van otthon/akárhol szerzett jogosítványunk, és egy évnél hosszabb ideig akarunk Svájcban maradni, akkor a régit honosítani kell.

Ennek Aargauban (azért írom, mert állítólag van, ahol nem így van) a következő a menete:
Be kell menni a Strassenverkehrsamthoz, ahol kell kérni egy adatlapot. Lusták letölthetik az internetről is (mi lusták vagyunk). :)
Bővebben ITT:

Következő lépésként az első optikushoz menjünk be, ahol 15-20 frankért csinálnak egy szemvizsgálatot, és kapunk a papírunkra egy pecsétet (kb. 5 perc, semmi faxni).
Ha valakinek probléma van a szemével, akkor orvosi vizsgálat szükséges. Ha már van pecsétünk, csináltassunk egy útlevélhez való fotót az első automatánál, kocogjunk be az önkormányzathoz, ahol szintén kapunk egy igazoló pecsétet, hogy azok vagyunk, akik és ott lakunk ahol.
Ha szerencsések vagyunk, akkor az ügyintéző elveszi a papírunkat, a fotót,  a magyar jogsit, és ő küldi meg a hivatalnak. Nálunk így történt. Két nap múlva a svájci jogsi a postaládánkban volt, egy igazolással, miszerint a magyart megküldték az otthoni hatóságnak. Ha nem, akkor egyszerűen be kell menni, vagy postázni kell.

Ha elhagyjuk országot, akkor vissza kell(lehet) adni, és otthon visszakapjuk az eredetit. Ha "szerencsénk" van, akkor ezer éve lejárt, és kezdhetünk ügyet intézni.
Megjegyzem, nem érdemes, mert a svájci végtelenített, tehát amíg szuszogunk, nem kell orvoshoz járkálni. Illetve, ha jól tudom, akkor 70 év felett 2 évente kell orvosi.

Ha nincs még jogsink és egy éven túl akarunk maradni, akkor itt kell vizsgázni. Otthon nem lehet, illetve nem fogják elfogadni. Ez alól egy mentesség van, ha időközben igazolhatóan egy évet folyamatosan más országban tartózkodunk.

A menetrend egy darabig ugyanaz. Doksi-szemorvos. Ha ez kész, akkor el kell végezni egy egészségügyi tanfolyamot, a végén vizsgával. Ez általában 1-1,5 napos tanfolyam, díja 60- 100 frank között mocorog. Autósiskolák szervezik. Ha ott jelentkezik valaki, akkor sem kötelező később ott vezetni.
Autósiskolák ajánlatai ITT:

Ha ez kész, akkor a bizonyítvánnyal és a doksival, fotóval indulás a Gemeinde. Ott ismét elveszik a papírt, és várunk néhány napot.
Nekünk itt ketté vált az esemény, ugyanis az egyik gyerekem angolul akart vizsgázni, ezért be kellett adni egy kérvényt a helyi hatósághoz, hogy máshol óhajtja letenni azt.
A kantonok nagy részében csak a három hivatalos nyelven van lehetőség abszolválni a vizsgát, kivételt képez Zürich kanton. Ott van erre lehetőség, így mi, illetve a Gemeinde oda küldte a jelentkezést, mi pedig az engedélyt Aargautól.

Itt jegyzem meg, minden kantonnak saját igénylőlapja van, így arra figyelni kell, hogy onnan töltsük le ahol lakunk, illetve angol esetén Zürichben.
Néhány nap elteltével visszajött az igazolás, hogy zöld a lámpa, az interneten lehet vizsgaidőpontot választani. Személyesen is be lehet menni, de minek.

A felkészülés: el lehet menni oktatásra, de nem kötelező. Lehet vásárolni tankönyvet, illetve egy programot, amivel fel lehet készülni otthon is. Ezek díja: 60-70 frank.
Mivel az enyémek ezt a lehetőséget használták ki, nem tudom pontosan mennyi a tanfolyam díja, azonban a fent belinkelt oldalon megtalálhatóak az ajánlatok között ez is.
A programban az összes éles kérdés jelen van, a vizsgán nem érhet nagyobb meglepetés, bár olyan előfordul, hogy nem teljesen ugyanúgy van megfogalmazva a válasz. Figyelni kell, nem elég bemagolni az egészet.

Az otthonival szemben, nincsenek elmeháborodott kérdések. Itt nem arra megy a játék, hogy bukjanak meg minél többen, minél többször, mert az plusz pénz.
A vizsgáról ITT:
és ITT:
50 kérdés van, 15 pont rontás után van bukás. Két alkalommal lehet bukni, utána pszichomókusi vizsgálat.

Ha sikerült a vizsga, néhány nap múlva érkezik a felhatalmazás, hogy ki lehet menni az utakra.
:D
Gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy csütörtöki vizsga után, szombaton hozta a posta a levelet.

Maga a vezetési gyakorlat igen-igen érdekes, ugyanis nem kell, hogy valaki iskolába/oktatóhoz járjon.
Erről azonban majd később...

A nyúl meg a puska...

Már többször tartottam panasznapot nektek, amikor írtam arról, hogy nehezen találunk szakmailag és emberileg is megfelelő munkaerőt.

Végül, a múlt évi utolsó „turnus”-ban nálunk lévők közül négy kolléga bevált. Ismerték is egymást, ez is közrejátszhatott abban, hogy nem volt probléma sem a munkával, sem a privát életben.
Nem szeretném degradálni a kifejezést (turnus), egyszerűen arról van szó, hogy mindjárt az elején nem akartuk végigcsinálni az engedély kérésének maceráját, hisz senkire sincs ráírva, hogy beválik-e vagy sem. Erre (is) találták ki a remek 90 napos engedélyt, aminek az intézése rém egyszerű. És harmadrészt, de nem utolsó sorban, vagyok annyira paraszt, hogy nem fogom kikaparni senkinek a gesztenyét.  Ez nem azért van, mert nekem sem tették meg, egyszerűen rossz a tapasztalatom. Ennyi.
Ahogy korábban is írtam, nem árultunk zsákbamacskát, előre le lett fixálva, hogy mennyi a havi bér, azt milyen levonások terhelik, és a végén mennyi marad. Úgy gondolom, ez a korrekt, mindenki át tudja gondolni, hogy jó-e ez, vagy sem.

/A három hónapos engedéllyel minden évben 90 naptári napot lehet az országban dolgozni. Erre az időszakra csak a nyugdíjjárulékot,  Krankenkassát nem. Betegség estén a - nemzetközi egyezmények értelmében -, az otthoni TAJ kártyával (európai biztosítási kártya) lehet ellátást igényelni. A személyi jövedelem adót pedig otthon kell(ene) bevallani, mint külföldön szerzett jövedelmet./

Még a nyári, legelső csapat közül is egy főt megkeresünk a folytatási lehetőséggel. Vele sem volt probléma akkor, még a megrendelőnk is dicsérte.

Vissza is jött. Ám, innét indultak a problémák. Vele.

Gyakorlatilag semmi sem volt jó. Sz@r a munka, sz@r a szállás, sz@r az autó. 
A munka, az már csak munka. Egy folyamatnak vannak szerethető és kevésbé szerethető fázisai, mindegyiket meg kell csinálni.
A szállásról korábban már írtam, ha az valakinek nem jó, hát... bekaphatja a harapós lóét. 

A szolgálati autó egy új Opel Combo. A legnagyobb problémája vele, hogy nem megy eléggé. Hát nem egy Ford Mustang, de dolgozni tökéletes (szerintem).
Hozzá kell tennem, a munkahely és a szállás közötti útszakasz 50 km/h sebességkorlátos útvonal. Hm… Ezt figyelembe véve is, sikerült egy 120 frankos büntit begyűjtenie. Ami természetesen az ő sara.

Az év első munkanapja január 6 volt. Már az első héten (!) jelezte, hogy ő a hónap végén hazamegy szabadságra. Így ahogy írom. Nem hazamenne. Érzitek a különbséget.
Persze, nem csak a hétvégére szól az utazás. Úgy gondolta, hogy ő elmegy szerdán munka után. Nekem már akkor félre állt a szám széle, de a párom jóval empatikusabb, ezért beadtam a derekam. Oké, legyünk „jófejek”.

Igen ám, de kellene repülőjegy. Na, és ki vette meg a repjegyet? Természetesen én, mert neki nincs hitelkártyája.

Félre ne értsetek, nem esik nehezemre… ha olyan a viszony, bárkinek bármit, nem fáradtság.

Várj, ez még mind semmi. Hogyan jut el a reptérre? Kérdés a páromnak: Nem viszel ki a reptérre?
A kérdés hallatán már párom szemöldöke is 'McDonalds-ozott". Munkaidőben?

Nem ba +.

Itt kis megjegyzés: a szállástól 50 (azaz: ötven) méterre van a vonat megállója, amivel 10 perc alatt be lehet jutni a kanton központjába, majd ott egyetlen átszállással a baseli reptérre.

Akkor kéne, vonatjegy is. Gondolom, nem kell ecsetelnem…

Hát persze, hogy én vettem meg a jegyet.

Természetesen, ha már hazamegy, kellene a fizetés. Előre. Rendben. Legyen.
Este telefon: miért annyi?

Mennyi lenne? Amennyiben megegyeztünk, amit aláírtál.
Soha, senki nem kapott egy fillérrel kevesebbet, mint azt előzetesen LEÍRTUK, mint ami a bérjegyzékben szerepel.
Sőt, ami ugyan nem volt leírva, de szombati napot pótlékoltuk.
Aki itt dolgozik, az tudja, hogy milyen pótlék jár a szombati munkáért. Max. egy meleg, baráti kézfogás.

Én azt gondoltam, hogy vissza sem fog jönni. Sajnos visszajött.

Kiegészítés: hogy több napot tudjanak otthon tölteni, és az ne a szabadság terhére menjen, úgy egyeztünk meg, hogy az extra hazalátogatás napjait szombaton dolgozzák le. Ilyen esetben azonban nem jár a pótlék, hisz a csütörtököt vagy pénteket dolgozzák le, az nem számít túlórának.

Néhány hete, szombaton is így volt. A párom reggel elindította őket, majd mi programot csináltunk magunknak Németországban.

Ha hiszitek, ha nem, épp odaértünk, cseng a telefon. Emberünk elvágta a kezét. A brigádvezető szerint nem vészes. Párom eligazította őket, hogy kötözzék be, vagy menjenek be az ügyeletre, dolga végeztével természetesen menni fog.

Már úton voltunk, újra telefon. Ismét a brigádvezető, hogy az emberünk nem engedi bekötözni; fel-alá járkálva őrjöng.

Én szívem szerint azt mondtam volna, hogy szedálja már le valaki egy jobb vagy bal horoggal, vagy bánom is én mivel, de párom inkább próbálta megnyugtatni az emberünk, aki már a telefonba elmondta mindenféle trógernek őt.

Időközben a kolléga, aki annyira nem volt azért sérült, felhívta a megrendelőnket, hogy nem vagyunk hajlandóak segíteni, ő meg ott fog megdögleni…

Egyszerre értek oda. Én nem mentem, mert párom jobbnak ítélte meg, ha én nem vagyok ott.
Kiderült, hogy az anyag sértette fel a kezét, ami egyébként nem lett volna vészes, a vérzés is elállt volna, ha nem rázza a kezét folyamatosan.

Oké, menjünk az ügyeletre. Hol a biztosítási kártya? Jaaaaaaaaaa, az nincs...

Na, fasza. Mondanom sem kell, csak neki nincs.
Itt én hibáztam, mert amikor kijött, ellenőriznem kellett volna, hogy magával hozta-e. Bevallom, meg sem fordult a fejemben, hiszen előre elmondtam, hogy mire lesz szüksége. Ezt már a gyerekeim is tudták 10 éves korukban, amikor külföldre utaztak.

Jó, semmi probléma. Majd mi kifizetjük.

Időközben emberünk építette a karrierjét, és amíg mi telefonon egyeztettünk, elmondta a megrendelőnek, hogy a párom egy szemét magyar stb; ő viszont nagyon szívesen dolgozna itt Svájcban, csak "magyarnak soha".

A megrendelő ajánlatot is tett neki (amit később elmondott nekünk is): regisztráljon egy "Temporär Büro-ba", és ha lesz munka majd szól. Aki egy picit is képben van a helyi viszonyokkal, az erre azt mondja, hogy a "nesze semmi, fogd meg jól"-nál is kevesebb.

Nem beszélve arról, hogy a megrendelőnk abszolút tisztességes ember. Nemrégiben mesélte, hogy valaki megpróbálta megkerülni, és mennyire undorítónak tartotta a dolgot. Nem volt kérdéses, hogy melyik oldalon áll.

Bementek az ügyeletre. Mivel nem volt biztosítása, addig hozzá sem nyúltak, amíg párom nem támogatta meg a kórházat 1000 (igen, ezer) frank letéttel. Majd jön az elszámolás. Egyszer.

Ellátták. Másnap megkapta a fennmaradt, de le nem dolgozott 2 heti bért (de minek?), és irány haza.
Remélem, soha nem látom már az életben.

Hm…

Tanulságok:

1./ Mindenkinek ellenőriznem kell az iratait. Egyszer, de inkább kétszer. Hiába, na. Óvoda.

2./ Akire panasz van, azonnal ki kell rúgni. Nem másnap, vagy a hétvégén. Azonnal. Hol érdekel engem, hogy aztán miket beszél össze-vissza?

Az eset után megbeszéltük a többiekkel is a dolgot: feltételezhető, hogy direkt okozta magának a sérülést, mert az olyan helyen volt,  hogy az technikailag is kivitelezhetetlen, hogy munka közben történjen. Feltételezem, szándékosan akart lehúzni, ami tulajdonképpen sikerült. Egyet tudok kívánni: költse gyógyszerre.
Szemét vagyok? Lehet.

Ha ez munkanap történik, azzal nagy kárt okoz nekünk és a megrendelőnknek is. Azon az építkezésen kifejezetten nem szeretik a külföldieket, ha most ott egy ilyen dráma lezajlik... jobb, ha bele sem gondolok.

Az eset óta eltelt egy hónap, lecsillapodtam.
Én úgy gondolom, hogy semmi ok nem volt a történtekre. Felnőtt emberek vagyunk, mindent meg lehet beszélni. Ha valami nem tetszik el lehet mondani, el/haza lehet menni egy kézfogást követően is.
A szidást (pláne ok nélkül), a gyalázkodást, a zsarolást, a hitelrontást ellenben nem tűröm/tűrjük.

A történteknek még nincs vége.
Nem szoktunk "adósok" maradni senkivel szemben sem.
Jön még kutyára kamion.

Mennyit lehet itt keresni?

Sokat.
Aki megfelelő képzettséggel, referenciával rendelkezik.
Találtam egy érdekes kimutatást erre vonatkozóan. Ugyan az adatok 2010-ből valók, de itt nincs sok "játék"  éves szinten. Ebből látszik, hogy egy felsőfokú végzettséggel rendelkezőt egyből 10 ezerrel kínálnak meg a bankszektorban.

Adatok itt:
Magam is megnéztem, ha az otthoni pozíciómban lennék, mennyit keresnék. Csak törölgettem a szemem.
:)

De mi van az egyszerű munkásokkal?

A minimálbér, bár inkább nevezzük megállapodásos bérnek (mert hivatalos minimálbér nincs), nem túl sok itt sem, 3000 frank körül mozog. Még idén tavasszal lesz ismét népszavazás a 4000 frankos bér megállapításáról.

3 ezerből ugyan megélni meg lehet, de félretenni már nem nagyon. Itt rögtön megjegyzem, hogy mindenkinek más az igénye, akár a lakhatást, akár az étkezést, közlekedést nézzük.
Persze, arról sem szabad megfeledkezni, hogy sokan ingáznak, és a család nem itt él. Ebben az esetben nem olyan rossz pénz.

Nagyon sokan - tévesen -, több bért szeretnének/várnak, mint az a valóságban realizálható.
Múltkoriban vitába keveredtem egy ismerősömmel, aki betanított munkásként olyan bért szeretett volna keresni, mint egy svájci szakmunkás.
Nem akartam elkeseríteni, de majd beleér a keze a bilibe és felébred.
Egy magyar munkavállaló már a kezdeteknél hátránnyal indul, mert sok helyen (a munkáltató bért spórolva) nem szakmunkásként veszi fel, hanem betanított, vagy segédmunkásként.

Itt egy pillanatra meg is állnék és visszakanyarodnék a múltkori szavazáshoz. Az SVP azzal érvel, hogy a külföldiek lenyomják a béreket. Hát, a nagy túróst!
Látott már valaki olyan munkavállalót, aki egy bértárgyalás alkalmával azt mondja, hogy "ugyan már főnök, elég lesz nekem kevesebb is"?
Na, ennyit arról, hogy ki nyomja le a béreket. :(

Köztudottan, a mezőgazdaság, az építőipar és a vendéglátóipar a legrosszabbul fizetett ágazat. Hivatalosan.
Persze, utóbbi nem minden esetben. Itt is dívik a "cicivillantásért borravaló". :) Egy csinos, fiatal nő ki tudja bőségesen pótolni a bérét.

Visszatérve a szakmunkásokra:
Mutogathatod te a papírodat, nem sokat ér. Hiba vagy jó festő, kőműves, akármi. Először bizonyítani kell és talán majd később el lehet érni az áhított bért.
Csináltam egy számítást, ahol emberünk 35 éves, gyakorlattal, iskolával rendelkező festő, aki heti 40 órát dolgozik.
A példa szerint átlagban bruttó 5200 frankot kell(ene) keresnie.

forrás: lohnrechner.ch

Ahogy írtam lenne, ha nem segédmunkásként alkalmaznánk a példában szereplő emberünket.

Ez alól kivételt képez néhány szakma. Például a hegesztők. Minősített hegesztőkre gondolok, akik valóban nem keresnek rosszul. Talán jól gondolom/tudom, ha azt mondom, hogy a világon bárhol keresett szakemberekről van szó kiemelt bérrel.
Ilyenek még a CNC -s szakemberek is.
Ahogy írtam, konkrét minimálbér - néhány kantontól eltekintve - nincs.
Ellenben vannak ágazati (nálunk GAV) szervezetek, akik a kollektív és ilyen-olyan vállalati szerződésekben szabályozzák a béreket.
Mielőtt bárki is azt hinné, hogy ezek kőbe vésett dolgok, amitől eltérni nem lehet, akkor téved. A munkáltatók itt is rendkívül találékonyak a kiskapuk megtalálásában.

Amivel nem árt még tisztában lenni: az otthonival ellentétben jóval kevésbé védi a munkavállalót a törvény. Lehet, itt bírósággal fenyegetőzni, csak nem érdemes. :)
Ha ügyvédet fogadsz, az 2-300 frank óránként. Saját tapasztalat alapján, nem nagyon sietnek.
Ha elmész egy jogvédő szervezethez, na az olyan amilyen. Mint nálunk. :)

"Ugyan már, anya! Van, aki bélyeget gyűjt, mások síelnek, mi költözünk..."

- mondta minap a gyerekem...

Eldőlt, költözünk.
A napokban ismerősömmel beszélgettem, és felsoroltam az okokat, amiért ismét csomagolunk.
1./ Nem jó a fűtés,
2./ Nincs parkoló,
3./ Hangos a szomszéd.

Megkérdezte, hogy már ezek is okok? Persze, csak viccelt, de én nem nevettem. :(

Már nem esik nehezemre, nagy gyakorlatom van a költözésben, és nem adom fel, hogy egyszer egy élhető házban fogok lakni (a remény hal meg utoljára).

Majd kifelejtettem a negyedik okot:  felépült egy ház velünk szembe, ami azt jelenti, hogy a ház előtti járda jó, ha 10 méterre van a nappalimtól. Ez engem borzasztóan zavar. Oké, már beszereztem sötétítő függönyt, de így meg olyan, mintha kriptában laknánk. Nélküle viszont esténkét nem illik hiányos öltözetben járkálni a lakásban, amit az ember megszokott.
Erről nem vagyok hajlandó lemondani. Ne kelljen már állig felöltözve járnom-kelnem a lakásban, mert esetleg a szemközti szomszéd meglátja a bugyogómat. :(

A döntés megszületett, így elkezdtem bújni a hirdetési oldalakat. A folyamat el fog tartani egy darabig, mert én csak ősszel szeretnék váltani (persze, ez sem kívánságműsor).

Szempontok:
- a Brugg-Aarburg szakaszon, az A1 autópálya melletti kb. 10 km sávban kell legyen az ingatlan,
- 4-5 parkolóhely,
- 4 hálószoba,
-  fűtés szükséges.
Ezek a fő szempontok, a többivel kapcsolatban nem kötöm az ebet a karóhoz.
:)

Mivel a piac még mindig keresleti, nem lesz egyszerű dolgom. Sok esetben bele sem kerül az újságba, vagy nem teszik fel az internetre sem a hirdetést.

Kérés: ha valaki tud/lát/hall hasonló házikót, dobjon egy mailt.

Nagyon megköszönöm.
:)

Ez a hét is "jól" kezdődik

Tegnap délután a gyerekem leszállt a vonatról, és azzal fogadott, hogy nem megyünk még haza, be kell menni a városba, mert megbírságolták a vonaton.

Hát az meg hogy lehet?- kérdeztem.

Rossz bérlettel utazott...

Mi van???

Szeretném elkerülni a "mindenki hülye, csak én vagyok a helikopter" esetet, ezért tőletek kérdezem, hogy ti mi módon vásároltok bérletet?

Nálunk a metódus a következőképpen zajlott: amikor elkezdte a sulit, bekocogtunk a vasútállomásra és a Bewiligung felmutatásával egy igazolvány csináltattunk. Az igazolvány fényképes, személyes adatokkal ellátott.

Megvásároltuk a bérletet A és B pont között. Mi nem néztünk utána, hogy az milyen zóna, csak a két támpontot adtuk meg.

Nem "ócó", 122 frank havonta. Így jártunk el minden hónapban, odanyújtottuk a bérletet és kértünk egy újat.

Ellenőrzés is előfordult, de eddig nem jeleztek hibát.

A mai napig.

Az ellenőr szerint a bérlet nem jó.

Jegyzőkönyv született és előírt 100 frank bírságot.

Mivel, úgy éreztük, hogy nem mi vagyunk a hibásak, ezért azonnal bementünk az illetékes állomásra.

Ott elmondtuk a panaszunk, és az ügyintéző megnézte mi a probléma. A gépben az összes eddig vásárolt bérlet fel van tüntetve. Upsz!

Azért ez nem semmi.

Kiderült, hogy már az első sem lett jól kiállítva. Rossz zónák voltak megadva.

A hölgy telefonált a központba, és mivel gyorsak voltunk, a jegyzőkönyv még nem került rögzítésre, ezért azonnal sztornózták azt, és kiállították a helyes bérletet.

Mondjuk az eddig kifizetett plusz havi 4 frankot nem írták jóvá, amennyivel már egy éve többet fizettünk.

No, mindegy.

Mit gondoltok?

Nekem kellett volna ellenőriznem, hogy jó bérletet kapok, vagy az ügyintéző felelőssége az adatok ismeretében a bérlet kiállítása?

Zárszóként, katasztrófa nem történt az időráfordításon kívül, csak egy kicsit kellemetlenül érintett a gyanúsítás – ok nélkül.

Ha már közlekedés: tudom, már írtam róla, de azóta is van tapasztalat. Jó tapasztalat.

Nekem nagyon szimpatikus, hogy nagyon jó a tájékoztatás.

A fotelből ülve lehet pontosan (!) megnézni, hogy honnan-hova szeretnénk eljutni, mik a csatlakozási lehetőségek, stb.

Itt egy példa, reggel csak úgy bepötyögtem, mi lenne, ha a zürichi reptérről Lugano centrumba szeretnék utazni.

Nem túl jó a minőség, sorry.

Másrészről, az utazáshoz a jegyet is meg tudjuk vásárolni, nem kell sorban állni.

:)

Lásd itt:

Szóval nem olcsó a tömegközlekedés, de legalább minőséget kapunk érte.

:)

P.S: tudom, hogy kilóg a kép, de csak így látható jól. 
:)

Külföldiként Genfben

Sokat gondolkoztam, hogyan közelítsem meg a mai témát, mert sokak szemében szálkát jelenthet a kritikám, de van egy jó kis szólás, "ízlések és pofonok különbözőek".
Jelen esetben is. :)

Elképzelted már, hogy milyen lenne, ha mondjuk elmész Győrből Szegedre és nem értik mit mondasz?
Velem most ez történt, pedig én is csak az ország másik végébe utaztam.
Azért is volt furcsa, mert az olasz részen nem ütköztem ekkora nyelvi "ellenállásba".
De kezdjük az elején!

Hatodik évünket gyűrjük itt, szeretjük a jó kocsikat, ennek ellenére még nem voltunk a nagy genfi szalonon. Bővebben :http://www.salon-auto.ch/fr/.
Az idén beütemeztem.
Így utólag, jobban tettük volna, ha elmegyünk pecázni.

Az ország ezen részével kapcsolatban nem voltak elvárásaim, még Franciaországban sem voltam. Ugyan, meglehetősen hibás döntés lenne egy alkalom után ítéletet mondani, de az első randi mély nyomokat hagy az emberben. Ez a randi pocsék volt, így nem is nagyon vágyakozom oda a közeljövőben.
A táj semmi extrát nem adott, csak a nagy szőlőültetvények fogtak meg útközben, és a helyes kis mókuska az egyik parkban.
A távolság egyébként nem olyan vészes, 250 km. Meg kellett állnunk tankolni, és a mellékhelyiséget is szükséges volt meglátogatni. Az gáz, nagyon gáz. Balkáni állapotok uralkodtak, inkább nem részletezem.

Biztosan vannak Genf városának szép részei, a nagykövetségek és a különböző világszervezetek épületei ugyan szépek, de ilyen van máshol is.

A kitáblázástól sem estem hasra, már az autópályán két opciót adtak meg, mint megközelítési lehetőséget. Mi a városon keresztül mentünk, jó kis dugóban. A lámpát nem kapcsolták ki, így egy kereszteződés jócskán fogta a forgalmat, egy váltásnál jó esetben, akár három autó is áthaladt. :(

Többszöri kacskaringó után sikerült leparkolnunk egy mélygarázsban, ahol a kijáratnál kellett fizetnünk, egy minden bizonnyal diákmunkásként alkalmazott fiatalnál, aki minő meglepetés, csak franciául beszélt.
20 frank egy napra, legalább nem sok.
Főleg úgy, hogy onnan busszal lehetett a kiállítócsarnokhoz jutni.
Egy kicsit furcsa volt, mert a buszt full-ra töltötték, az utasok mint a heringek simultak egymásnak. Nekem kellemetlen volt, mert nehezen viselem a különböző szagok találkozását, extrém esetben képes vagyok elájulni. Nem volt hosszú az út, de a hátamnak simuló srác olyan bűzt árasztott magából, hogy majdnem odahánytam. A Pitralon ehhez képest egy Chanel 5.
:)
Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy ezek a buszok - szerintem -, nem tömegre vannak tervezve, ugyanis fenti kapaszkodó nincs, így a fiúk, akik középen állnak, igyekeztek nem elesni. A légkondit felejtsd el.
Néhány perc múlva megérkeztünk.
A belépőjegy sem volt drága, felnőtteknek 16 frank.
Figyelj! A jegy egyszeri belépésre jogosít, NEM napijegy.
Mi ezzel jól meg is szívtuk, de erről kicsit később.

Az egyes "teremben" kezdtünk, a tömeg óriási volt. Ez mondjuk kevésbé zavart volna, de a várva várt csillogás elmaradt.

A következő autóm :)

Jóval többet vártam.
Pláne, a korábban megnézett videók alapján. Jó-jó, az autók legalább szépek voltak.

Lehet, hogy szűkös az eklézsia, a csillogást csak a szakmai napokra tartogatják?
Lepukkant, balerinacipős hostessek, és unatkozó hostok. :(
Hm.

Sok kiállításon voltam már kiállítóként, szakmai vendégként, vagy csak snassz látogatóként, de ezt még a pesti BNV is lepipálja.

Ami szintén ledöbbentett, hogy nincs kulturált étkezésre kijelölt hely.
- Vagy eszel egy étteremben jó sok pénzért valami felejthető kategóriájú izét,
- vagy meglátogatod a büfésort, aminél egy rissz-rossz, lepukkant falusi búcsú kínálata és ellátása is jobb,
- vagy leülsz (!) a kijárat mellett a vörös szőnyegre, és eszed, amit otthonról hoztál.
Tiszta '80-as évek balatoni feeling (hűtőtáskából kificcen a rántott húsos zsemle, a sör, meg a dinnye).
Hm.

A feketeleves csak ezután jött. Át akartunk menni az 5. terembe, követtük az útbaigazító nyilakat (mi mást?).
Addig bóklásztunk, míg egyszer csak kint találtuk magunkat. Rájöttünk, hogy eltévesztettük az irányt, és vissza akartunk menni, ám a kapu nem engedett.
Odamentünk egy helyi "mondmeghez". Minő meglepetés: semmilyen emberi nyelven (nem a magyarra gondolok) nem tudott. Csak és kizárólag franciául. Vicces.
Próbáltunk némettel, angollal. Semmi.
Információ sehol.
Agyunk forráspont közeli állapothoz közelített.

Úgy döntöttünk nem ér az egész annyit, hogy ismét vegyünk jegyet, hogy vissza tudjunk menni.
Oké, keressük meg a buszt.
Útbaigazítást kértünk (volna) a rend őrétől, de ő is csak franciául vartyogott.
Megjegyzem, itt a német területen a rendőrök beszélik mindhárom hivatalos nyelvet, és az angolt is.

Ok, van a kézzel-lábbal módszer, ennél maradtunk mi is. Mutogattuk a jegyünket, és ők is mutogattak, hogy menjünk csak hátra, hátra. Jó, de hova hátra? Hát - stílszerűen -, hátra a "franszba".
:D
Végül megtaláltuk a buszt.
Visszafele nem volt tömeg.

A végére még egy meglepi maradt. A kijáratnál, ami jelen esetben az utca végét jelentette,  ismét kérték a parkolószelvényt. Akadt olyan, aki már kidobta. Én is gondoltam rá visszafele, aztán -kuka nem lévén - (minő szerencse), a zsebemben maradt. Aki nem tudta bemutatni, megvehette ismételten, hogy aztán a kis kollegina összetéphesse. Hm, és megint csak hm.

Annyit tennék hozzá még, hogy sem a parkolójegyen, sem a belépőjegyen egy kuka hang sincs arról, hogy mi a "házirend".

Ha már ilyen hamar végeztünk, megnéztünk Nyon városát is.
Itt sem estem transzba, nekem a Lugao-Locarno kombó sokkal jobban bejött.
De, ahogy írtam, ízlések és pofonok.
:)

Már megint ügyelet...

Érdekes felismerésre tettem szert tegnap. A helyiek lassabban gyógyulnak, mint mi.

A szombati, orvosi ügyeleten tett látogatás után eltelt néhány nap és a gyógyszerek szedése mellett sem láttunk egy hangyányi javulást sem.

Arra jutottunk, hogy visszamegyünk, mert egy kicsit aggódtam.

Szerencsénk volt, hajnali fél 8-kor még senki sem volt az ügyeleten, mi indítottuk a napot. Mivel reggel viziteltek az orvosok, így 8-ra ígérte a recepciós, hogy lesz doktor.

Nem is kellett többet várni, 8 óra 00-kor szólították a lányom.

Egy negyed óra elteltével jött ki, egy újabb recepttel a kezében.

Sok minden nem történt.

A doki türelemre intette a gyereket:

Ez a betegség el fog múlni. 

Gyógyszerrel 14 nap, gyógyszer nélkül két alatt.

J

Ismerős?

Irány a Notfall (ügyelet)

Ez is kipipálva.

Hatodik éve vagyunk itt és még nem voltunk orvosnál. Semmilyen orvosnál.

Még körzeti dokink sincs. Már egy ideje fontolgatjuk, hogy kellene, de még nem került a top prioritások közé. Ezt mondjuk, nem tekintem követendő példának. :)

Ismét csináltam egy kis összehasonlítás, - most már van mihez.

Le kell szögezzem, hogy nekem az otthoni kórházi ellátással sem volt eddig gondom, elláttak, nem haltam meg. Jó-jó, nem hotel, de ha nyaralni akarok, akkor nem kórházba megyek.

Az ügyeleti ellátás témában azonban nagy a hézag.

Talán két éve történhetett, hogy épp otthon voltam, egyik délután hirtelen belázasodtam. De nem ám akárhogy, 41 fele mértem a hőmet. Csak úgy kocogott a fogam, és reszkettem, mint a falevél.

Elkezdett fájni az egész belem, értsd ahogy írom, a hasam, a gyomrom minden. Cefetül.

Egyre szarabbul voltam, már felkeni sem nagyon tudtam. A szüleim kihívták (volna)  a mentőket, mert megijedtek, hogy nagy a baj. Nem szoktam magam elhagyni, láz ide, vagy oda.

A központ azt mondta, hogy csak akkor jönnek ki, ha elveszítettem az eszméletem. Hát, ott még nem tartottunk, lehet, hogy ezt kellett volna mondani.

Tanács: hívják az ügyeletet. Anyu felhívta, ott azt mondták, hogy a doki épp betegnél van, majd először visszamegy a megye központjába és utána következek én  (vidéken), kb. 2 óra múlva.

Két óra? Ott döglök meg addig.

Nem maradt más, betuszkoltak a kocsiba és bevittek az ügyeletre.

(Időközben előkerült az úton lévő orvos is, de akkor én már a másik ügyeleten tipródtam).

Nem nagyon örült nekem az ottani doki, mert épp a kedvenc sorozata ment a tv-ben. Kis várakozás után végül megvizsgált.

Szerencsére, mégsem pusztultam el, kaptam néhány elefánt dózisú injekciót és elengedett. Azt mondta nem fogok elpatkolni, valami nagyon agresszív vírust kaptam be.

Tényleg az volt, mert az egyhetes otthoni tartózkodásomat végigfeküdtem, lázasan. Alig tudtam hazajönni.

Érdekes, az eset óta az összes vírus a belemre megy. :(

Snitt 2.

Lánykám csütörtökön fájlalta a bordáit, így jött haza a melóból. Először arra gondoltam, hogy talán beszorult a levegő, vagy megnyomta valamivel. Előfordul az ilyen. Pénteken továbbra is panaszkodott, de akkor ijedtünk meg egy picit, amikor még szombaton is fájlalta és nem csillapodott, inkább erősödött a fájdalom.

Megnéztük, hol találunk ügyeletet. Jó helyen lakunk, 20 km-en belül két kórház is van, az aarauira esett a választás. A párom bevitte. Nem kellett sokat várni, és ha nem szól, hogy  csak kísérő, ő is kapott volna egy infúziós állványt, hogy legyen mibe kapaszkodnia. :)

Ezzel indult a dolog. Közben jöttek többen, orvosok és ápolók, mindenkinek el kellett mondani a panaszt. Vért is vettek, majd tüdőt is röntgeneztek, mert az orvos embóliára gyanakodott.

A vizsgálatok után várakozás következett, mert kiértékelték a leleteket.

Végül, szerencsére nem annyira tragikus a helyzet, "csak" kellemetlen és fájdalmas.

Bordaközi ideggyulladásról (idegzsába) van szó, ami idővel elmúlik.

Kapott gyógyszert, amit az ügyeletes gyógyszertárban tudtak kiváltani. A dobozon nem a gyógyszerész által rákarcolt adagolási instrukció, hanem egy nyomtatott - személyre szóló- itiner van ráragasztva.

Szimpatikus.

Már a beérkezéskor tájékoztatják a beteget, hogy -esettől függően-, mennyi a várakozási idő.

Egy kis matek (már megint). Igaz, picit sánta az összehasonlítás, mert a két rendszer semmiben nem hasonlít egymásra, maximum abban, hogyha beteg vagy, gyógyítsanak meg.

Elméletileg otthon is fizetik az egészségbiztosítási járulékot, ez manapság 6810.- forint. A minimálbér jelenleg 118 ezer.

Ez a bér 5,7 százalékát teszi ki.

Kerestem egy olyan biztosítást (comparis.ch), ami mindenre biztosít, és a legkevesebb - 300  frank -, az önrész.

270 frank körülit találtam. Ha figyelembe vesszük a hallgatólagos minimálbért (havi 3000 frankot), akkor ez a bér 9 százaléka. Nem is olyan nagy a különbség.

Még egyszer: tudom, hogy ez egy nagyon megerőszakolt példa, messzemenő következtetést nem lehet levonni belőle, csak, mint érdekesség írtam le.

Itt még meg kell jegyezzem, hogy ennek a látogatásnak a költségeit még ki kell fizetni. Ugyanis, mivel még nem volt beteg a gyerek, az önrészt nekünk kell állni 500 frank összegig.

:)

Ellenben, az otthon befizetett összeg  az első kilincs lenyomásától, a szívműtétig fedezi az ellátást.

Szóval, róka fogta csuka ez.

:)

De érdemes egy picit agyalni rajta, amikor egyiket vagy másikat górcső alá vesszük.

Fuvar biznisz (csak hangosan gondolkodom)

Naponta látok kedvenc (!)  közösségi oldalamon új és újabb fuvarozós hirdetéseket.

Első blikkre, már 5 embert/céget találtam. És ezeken kívül van még néhány "kurva járat", illetve olyanok, akik máshol hirdetnek.

Komolyan elgondolkodtam, hogy ez valóban ekkora üzlet?

Ezek a kisbuszok max. 9 személyesek, de ha tele vannak, akkor a csomagoknak nem nagyon marad hely.

A viteldíj általában 100 frank (az egyszerűség kedvéért frankban számolok).

8 fővel,  fenti árral számítva, oda-vissza 1600.-

Ebből lemegy az üzemanyag, az autópálya díj, a sofőr bére, a szerviz és a kopás. Ilyen utaknál ez is komoly tényező. Ha csak egyszer fordul egy héten, az alsó hangon 2000 km, de inkább több.

Autópálya díj:

Svájc éves: 40.-

Ausztria, ca. 100.-

Magyar ca. 170.-

Éves szinten ez a legkisebb költség.

Üzemanyag: 8 liter gázolajjal számolva, 300.-

A kopás számítására is vannak képletek, de ezt most nem veszem figyelembe, mert meglehetősen bonyolult számítás, illetve a leírás módját minden cég maga határozza meg (arról fogalmam sincs, hogy itt hogyan működik, de valószínűleg hasonlóan, mint otthon).

Haladjunk!

Számoljunk csak ötven héttel, az egy évre vetítve 100 ezer km. És akkor nem használta semmi másra az autót.

(Ha nagy szerencséje van, akkor is, a 3. év végén mehet a kukába az autó.)

A kötelező szerviz díjtételeit csak irányadó számmal veszem figyelembe.

Nézzünk egy ideális esetet:

Ha egy évben van 50 fuvar, oda-vissza tele kocsival, akkor a bevételi oldalon szerepel 80 ezer.

A kiadási oldalon az üzemanyag + matrica megáll, ca. 15 ezernél.

A sofőr fizetése? Ez egy jó nagy kérdőjel. Tételezzük fel, hogy a sofőr fittyet hány mindenféle előírásra és ajánlásra, levezeti az utat egyben. Az ca. 10-12 óra*2.

Ebben az esetben megspórolja a szállás költséget, ami nagyon óvatos számítás alapján 50 frank/ éjszaka.

Egy évben egy ezres.

Koszttal nem számolunk.

Visszatérve a bérre:  számoljunk 2 * 12 óra munkaidővel. Egy betanított munkás bére ca. 20-25 frank körül van, nettóban.

Akkor ez 20.- / órával számolva, éves szinte 24000 ezer frank.

Eddig a maradvány 40 ezer frank. 

Tételezzük fel, hogy csak a 3 kötelező szervizt kell megcsinálni. itteni áron az ca. 1000 frank, összesen 3 ezer.

37 ezernél tartunk.

Itt jön(né)nek a járulékok és az adók.

Nem vagyok rosszindulatú, tehát tételezzük fel, hogy emberünk be van jelentve, a járulékok még ca. 4-5 ezer frankkal terhelik a vállalkozást.

Az autó biztosítási költsége kb. 2000 frank, ha nagyon figyelmes a vállalkozó és köt még jogi-, ilyen-olyan biztosítást, akkor felkúszhat 2500-ra is.

Plusz ez-az, néhány bírság, parkolási díj.

Hogy szép kerek számunk legyen, az adózás előtti eredmény hozzávetőlegesen 30 ezer.

Ebből a társasági adó, kantontól függően ca. 15 %, azaz 4500.-

A vége-vége kb. 25 ezer.

Ha minden ideális, akkor tekinthető nyereséges vállalkozásnak.
De ! Csak akkor, ha már meglévő autóról van szó. 
Ha valaki újonnan vesz, vagy inkább lízingel akkor a költség oldal erősen megugrik. Feltételezve a három éves kopást, a minimális befizetéssel (20 %), havi ezer frank még a költség.
Ha ezt még levonjuk a bevételből, akkor bizony az adózott eredményünk nem sok lesz.
Hm...

Mi van akkor, ha nem sikerül minden egyes alkalommal megtölteni az autót? 

Vajon Svájc el tud tartani ennyi vállalkozót rentábilisan?

P.S.

Egy átlagos, Opel Vivaro jelenlegi ára 28 ezer frenki.

(Otthon: 8,5 millió)

Lehet számolni.

J