2017. január 30.

Mert itt az ember számít...

... - mondta egy ismerős Svájccal kapcsolatban, amikor kijöttünk.
Akkor tágra nyílt szemmel hallgattam és bológattam, hogy "ez igen."
Ahogy telnek az évek, azért nem ennyire szép a helyzet itt sem.

A lányom egy nagy cégnél volt Lehrling (tanuló). Már a suli vége előtt mondták, hogy nincs sok esély arra, hogy annak végeztével felvegyék. Ezt az ember tudomásulvette és így indult a továbbiaknak. Aztán meglepetten tapasztaltuk, hogy a két legjobbat (gyerekemet és egy másikat) felvettek 9 hónapos szerződéssel. Nagyon örültünk, hisz már is ez gyakorlatnak számít és ráérünk a munkakereséssel, nem kell kapkodni.
Aztán decemberben kaptuk a hírt, hogy a szerződése határozatlanná válik az év elejétől.
Nem mondom, hogy nem örültünk, de amikor a dolog mögé láttunk, kissé keserédes lett a mosolyunk.
Ezt a két fiatalt annak árán tartották meg, hogy elküldtek két 50 + -os kollégát, akik már több mint húsz éve a cég alkalmazásában álltak.
Világos, nekik nem annyit kell fizetni, mint a pályakezdőknek.
:(
Spórolás van.
Aztán az is biztossá vált, hogy a cég a termelést és a logisztikát is átteszi a határ másik felére.
Ez azt jelenti, hogy Németországban kellene dolgozni, német bérért. A vállalat "nagyvonalú" volt, mert aki akar maradhat, ha vállalja a feltételeket.
:(

Egy másik aspektusból nézve, az alábbi cikk is érdekes....

Svájc akár 1,5 milliárd frankos adóbevételtől eshetett el: Az Alstom-Művek 2015-ös nyereségének legális áthelyezése által. Joseph Deiss, volt képviselő annak idején még a svájci GE vezetőségében foglalt helyet. Az amerikai General Electric konszern az Alstom céget öt svájci telephelyével együtt átvette, és a svájci nyereséget 2015 végén belső - többek között Magyarországra történő - adásvételi tranzakciók által jelentős milliárdokkal csökkentette, ahogy a „Tages-Anzeigers” hétfői cikkében áll.
A nemzetközi konszernek európai nyereségüket leányvállalataik között ide-oda mozgathatják, amíg az adózandó összeg majdhogynem nullára csökken vagy a nyereség a legkedvezőbb adózású országban marad. A III. vállalati adóreform, amelyről február 12-én egyeztettek, nem tervez változtatni ezen a gyakorlaton.
Szabadalmi jogok értékesítése
A GE egészen pontosan az Aargau-i GE Energy Switzerland leányvállalatát adta el egy óra időtartamra a GE Hungary magyar cég részére, 40.000 frankos áron. Röviddel ez után a céget visszavásárolták a holland GE Energy Europe részére – 6,5 milliárd frankért. A svájci leányvállalat egyúttal átvett a magyar egységtől 8,1 milliárd frank vételáron különböző szabadalmi jogokat és ügyféladatokat. Ha ez a 8 milliárd Svájcban maradt volna, akkor az összeg adóköteles és a GE részéről összesen közel 1,5 milliárd frankos adókötelezettséget jelent az ország, a kanton és az egyes települési önkormányzatok felé. 
Magyarországon 2015 nyarán bevezettek egy különleges adókönnyítést a külföldi konszernek számára. A magyar „Átlátszó” internetes oldal szerint, amelyre a „Tages-Anzeigers” cikke hivatkozik, a GE a Magyarországra áthelyezett svájci nyeresége után legfeljebb 2 % adót fizetett. A szellemi javak értékesítéséből származó nyereség (ide tartoznak a szabadalmak is) Magyarországon kimondottan alacsony adókulcsot élvez.
Deiss, volt képviselő nem kommentálja a hírt
A GE konszern valamint Deiss, volt képviselő a magazin tájékoztatása szerint nem kommentálták az információforrást.
Az Alstom átvételével a GE összesen 900 munkahelyet szüntetett meg a svájci telephelyeken. A konszern egyúttal viszont új cégeket is alapított: legalább tíz GE kezdetű új céget jegyeztek be Badenben, írja a „Tages-Anzeigers”. Ezen cégek ügyvezető posztját a forrás szerint Ernst Frederik Kraaij, az Ernst & Young tanácsadói konszern holland adószakértője tölti be.



2017. január 23.

Ötletelés

Korábban megemlítettem, hogy lassan áttesszük székhelyünket Spanyolországba.
Akkor egyik kedves olvasóm megkérdezte, hogy lesz-e spanyol blog és ha igen, akkor mi lesz a címe? Talán spanyol nátha?
:)
Lenne némi párhuzam a jelenlegivel, de ennek elég furcsa hangzása lenne.
Nekem is van pár ötletem, de talán nektek van jobb.
Várom a lehetséges címeket.
Köszönöm a segítséget!


2017. január 22.

Ufó vagyok

Mostanság egyre többet vagyok Carry, a Sex és New Yorkból, aki elmélkedik egy-egy kérdésen.
Nem szívesen írom, de egyre jobban érzem ufónak magam ebben a világban.
Míg sok ismerős és ismeretlen gyászolta, a különböző terrorcselekmények áldozatait látványosan a Fb-on (ami egyébként teljesen rendben van), addig a saját halottainknak egy bejegyzés sem járt.
Félreértés ne essék, a halál minden természetellenes módja elborzaszt és megértem, az együttérzést, de azt nehezen fogadom el, hogy akik előzőekben empatikusak (?) voltak, most miért nem...

Szombat reggel korán keltünk és Németországba utaztunk, így nem olvastam híreket.
Nem is értettem, amikor egyik ismerősöm a Fb-on annyit írt, ki, hogy köszöni az érdeklődést, de a lánya nem utazott sítáborba...
Gondolkodtam, hogy ezt most miért kellett megosztani. Rá nem jellemző a mindenáron osszunk meg valamit attitűd. Még majdnem hozzászóltam, hogy "köszönjük, Emese."
De jó, hogy nem tettem!!!

Amikor hazaértem és bekapcsoltam a tévét, akkor lett világos az "üzenet".
Szavakkal nem tudom leírni, hogy mit éreztem.
Magam is szülő vagyok, az én gyerekeim is utaztak ide-oda a világban. Természetesen akkor is ezer idegszálammal aggódtam értük. Hisz gyerekek. Soha nem felejtem el, amikor az egyik valahogy leszakadt a csoporttól és eltévedt Londonban, vagy amikor a pénztárcáját elhagyta, de ezek fel sem érnek azzal a tragédiával, amit azok a szülők élnek át, akik örökre elvesztették szeretett gyermeküket.
Fel sem foghatom.

És sokak, ma is csak a marhaságokat osztják meg... nem állnak meg egyetlen napra sem...
Nem teszenk ki megemlékezést, nem borul gyászba a profil..
Nem igazán értem...

Én mély megrendüléssel fogadtam a hírt, hála Isten az ismerősöm gyermeke nem volt a buszon, de őszinte részvétem minden hozzátartozónak, érintettnek....
:(


2017. január 20.

Népszerű az Airbnb

Minap egy érdekes cikkre bukkantam, ami az itteni Airbnb-vel foglalkozik. Még soha nem próbáltam, de ahogy hallani, nagyon népszerű több országban. Azonban mint a hasonlóan működő taxi szolgáltatásnak, ennek is vannak olyan árnyoldalai, ami lehet, hogy visszaszorítja majd.

Svájcban a legdrágább ilyen szállás 12.282.- frankba kerül egy éjszakára. Persze, nem egy másfél szobás lyukról beszélünk.
Az említett házikó Svájc egyik legnépszerűbb, és legdrágább téli üdülőövezetében, Davosban található.
Ha valaki egy hétre kívánja bérelni, akkor mélyen a zsebébe kell nyúlni, mert potom 86 ezer, plusz egyéb szolgáltatásokkal, pontosan majdnem 93 ezer frankot kell kifizetni érte.
Az ár magában foglalja a szállás költségét (hat hálószoba), és egyéb extrákat (borvacsora, síoktató stb.).
Természetesen mindennel fel van szerelve, a jakuzzitól a házimoziig.
Ahhoz képest, hogy meglehetősen drága, teljes kihasználtsággal üzemel. Legkorábban májusra tudnak szabad időpontot adni.
A látogatók jellemzően oroszok és arabok, valamint sok esetben cégek is lefoglalják.
Nagyon népszerű.

Az árnyoldalak tekintetében azt is meg kell említeni, hogy a szolgáltatás szabályozása még itt sem kidolgozott, ezt a szállodák is nehezményezik.
Sok esetben felejtenek el adózni a tulajdonosok, a személyzet alkalmazása is gyakorta feketén történik, így elképzelhető, hogy a jövőben változások lesznek.





2017. január 18.

Ajándék lónak ne nézd a fogát

Tartja a mondás.
Azért vannak olyan esetek, amikor az embernek kinyílik a bicska a zsebében. Az idei, bocs a múlt karácsony igen érdekesen alakult. Mindenkinek saját programja volt, ezért az ünneplést előrehoztuk. Ez nem újdonság, gyakorlatilag minden évben előbb tartjuk. Ebből nem engedek, azt az ünnepet családi körben kell megülni.
Ezzel nem is volt semmi gond, de valahogy mindennel nagyon elcsúsztunk, sok váratlan decemberi programunk volt, így az ajándékok beszerzésére nem maradt idő. Nem nagyon szeretem a vásárlási utalványt, de megegyeztünk, hogy az idén mindenki azt kap.

Az egyik egy műszaki cikk vásárlására szóló utalvány volt, kb. 2 perc alatt sikerült hozzájutnom az interneten.
A másik egy népszerű áruház kártyája volt, amit a postán lehetett megvásárolni, ráadásul kedvezménnyel. Nagyon örültem, mert ennek az intézése is pikk-pakk megvolt.
Másnap hozta a posta a kártyákat, én meg szépen becsomagoltam, majd az ünnep alkalmával átadtam az illetékeseknek.
Én megnyugodva utaztam el, majd néhány nap múlva hív a lányom, hogy vásárolni akart, de a kártya nem működik, nulla frank van rajta.
Képzelheted, hogyan borult el az agyam...
A papírok nálam voltak, így abban egyeztünk meg, hogy amikor ismét Svájcban leszek, intézzük.




Először bementünk az áruházba, ott megnézték, majd meglepődve közölték, hogy nulla frank van rajta.
Mivel a postán vásároltuk, ezért velük kell felvenni a kapcsolatot.
Fantasztikus.
Ok, levél ment.
Válasz nem jött.
Hm.
Lóra fel, irány a posta.
Ott rögtön próbáltak hárítani, hogy ezt nem velük kell intézni, hanem a papíron feltüntetett e-mail címen. Ekkor odadugtuk a hölgy orra alá az elküldött e-mailt.
Erre kérdezi, hogy nem próbáltuk felhívni őket?
Már miért próbáltuk volna? A szó elszáll és nem beszélgetni akarok a saját költségemen.
Na, akkor ő felhívja...
Sokadik próbálkozásra, miután tetemes sor keletkezett a hátunk mögött, végre bejelentkezett az illetékes elvtárs(nő).
Hosszas egyeztetés, minden stimmel csak épp üres a kártya.
Kiderült, hogy gyakran(!) előfordul, hogy a csomagolásnál nem aktiválják a kártyákat.
Itt szeretnék gratulálni a posta dolgozóinak.
A hölgy aktiválta a kártyát, ami már másnap működni fog. - mondta a helyi alkalmazott.
Ok, megnyugvás, pipa.
Papírok kukázva.
Eljött a várva várt vásárlás napja.
Mielőtt erre került volna a sor, e-mail jött a postától.
Nem sikerült az aktiválás...
Küldjük vissza a kártyákat a szállítólevéllel együtt (amit kukáztunk) és kicserélik.
Ekkor született egy nem túl barátságos hangú levél, épp csak a családfa nem került említésre.
Tudomásul vették.
Ma ismét e-mail jött, hogy kiküldték az újakat.
Kíváncsian várom, hogy sikerült-e a csomagolásnál aktiválni.

Nem kicsit vagyok kiakadva.
1./ Baromi kellemetlen. Így családban elcsúszik, de mi van, ha egy távolabbi ismerősnek veszem?
2./ Az a minimum lett volna, hogy sűrű elnézéseket kérjenek.
3./ Ha már így történt, rádobhattak volna még egy összeget, kártalanítás gyanánt.
Vagy rosszul gondolom?

2017. január 15.

Mert külföldi vagyok?

- tette fel a kérdést a lányom a szomszédnak.
Talán emlékeztek még, többször írtam már a parkolás nehézségeiről, különböző konfliktusokról a témában. Úgy gondolom, hogy ez is elévülhetetlen forrás az országban.
Rendszerint önhibánkon kívül, de mindig belefutunk valamibe.
A múlt évben történt az eset, hogy egy hétre a saját parkolónk helyett egy látogatóiba álltunk be, mert a szomszéd megkért rá. Ő épp akkor költözött és a mi parkolónk mellett nem tudott volna feltolatni a teherautó.
Mit tesz ilyenkor egy jó szomszéd? Persze, költözz nyugodtan. Nem kellett sok idő, levél jött a Verwaltungtól, hogy ne használjuk a látogatói parkolót. A nagytestvér szeme mindent lát, az egyik lakó a parkoló melletti tömbházból feljelentett. Úgy jó svájciasan.
Akkor visszaírtam a Verwaltungnak, hogy jogos és elnézést, de a másik szomszédon próbáltunk segíteni és abban az időben épp állandó jelleggel üres volt a látogató parkoló (este 6 és reggel 6 között), így nem okoztunk fennakadást.
Itt azt hittem, hogy már nem lesz több gond a parkolással.
Egészen addig, amíg a nyáron egy orvos(pár?) költözött az említett tömbházba. Valami mobil-orvosok (?) több céges és privát autóval. Három autó parkol a mélygarázsban (céges), a privát autók (2-3), pedig a látogatói parkolóban.
Hm.
Az elején még nem foglalkoztunk vele, mert tényleg azt hittük látogatók, de egy idő múltán hülyének kell lenni ahhoz, hogy ne rakja össze az ember a puzzlet.
Mondjuk bennünket nem zavart igazán. Nem sok látogató jár felénk.
:)
Nekünk négy parkolóhelyünk van ezen a címen és három autónk.
Azt ugyan magunk között megjegyeztük, hogy milyen érdekes, hogy bennünket néhány nap után feljelentettek, ezek itt állnak hónapok óta és senkit sem zavar. 
Azt ugye nem kell mondanom, hogy az orvosok svájciak?
:D
A dolog akkor kezdett zavarni, amikor a dolog átcsapott pofátlanságba.
December eleje volt, vártam a barátnőmet. Egyszer csak megcsörren a telefon, látom ő hív. Arra gondoltam, hogy talán valami probléma van, nem tud jönni. Probléma azt volt, mégpedig az, hogy konkrétan nem tudott a főútról behajtani, mert egy mentőautó állt a parkoló kellős közepén.
Kimentem, nézem jobbról és balról. Nincs nagy autója, de nem volt annyi hely, hogy bejusson a parkolóba. Kiszól a kocsiból, hogy talán valami baj van a házba? Várjunk.
Benézek a mentőbe (mert az ajtó is ki volt nyitva, hogy esély se legyen, hogy valaki elférjen mellette) és látom, hogy tele van kartonnal. Na, itt borult el szépen csendben az agyam... Orvosok bútort szállítottak. Természetesen ezzel semmi baj, de miért a parkoló kellős közepén áll meg, miért tartja fel a forgalmat?
Egy jól sikerült mozdulattal bevágtam a mentő ajtaját, így fért el az érkező kocsi. Még percekig játszottunk, hogy egy parkolóhelyre is be tudjon állni a vendégem. Addig nem kerültek elő kiváltságosék.
Következő eset pár nap múlva történt, amikor épp otthon sem voltunk, lánykám mesélte a történetet.
A saját parkolónkból áll ki épp és ment volna el, amikor a visszapillantóból látja, hogy az említett egyed beáll a mi saját parkolónkba. A PRIVÁT parkolóba.
Gyermek (tiszta anyja) megáll, autó leállít és odaballag a kocsihoz. A doktornő vagy doktorné nem érti mit akar, de azért letekeri az ablakot.


Lányom mondja, hogy bocsi, de ez a mi privát parkolónk és szíveskedjen átállni egy látogatóiba.
Erre, ellenérdekelt fél elkezd hablatyolni, hogy csak tíz perc, meg hogy rosszul lett valaki. Mondjuk nem tudom ez mennyiben befolyásolja, hogy a látogatói vagy a privát parkolóba áll be valaki.
Gyermek sem egy empatikus egyéniség, mondja a hölgynek, hogy pont leszarja, hogy ki lett rosszul, azonnal szíveskedjen elállni. Erre még mindig nem tágított a betolakodó, mert csak tíz perc. Annyit mondott gyermekem, hogy ok, de ha ő tíz perc múlva visszajön és még mindig ott van, hívja a rendőrséget (csak keményen!!!, nagyon helyes).
Aztán volt még egy sztori, azonban ott nem mi voltunk a szereplők, így csak vélelmezzük, hogy mi történhetett.
Reggel megyek el, és látom, hogy orvosék  egyik autója a gyalogúton parkol. Fel is szaladt a szemöldököm és megfordult a fejemben, hogy leengedem a gumiját, de ahogy egyre közelebb értem, láttam, hogy egy cetli van a szélvédőre tűzve. Szerintem Martin lehetett, a melletünk lévő ház tulaja. Gondolom, hogy neki is elborult az agya. Megjegyzem, ilyen esetben egy perc alatt vinnék el az autót...

Áááá, ezzel még nincs vége.
Tegnap jön látogatóba gyermek, beáll a látogatói parkolóba. Ugye, ő már nem velünk lakik, természetes, hogy azt veszi igénybe, ha mindenki otthon van és nem üres a saját, privát parkolónk.
Épp kiszáll a kocsiból, odamegy hozzá a tömbház egyik lakója, akivel egyébként jóban voltunk.
Mondja neki, hogy jó lenne, ha nem oda parkolna.
Felvágott nyelvűm kérdezi, hogy rendben, de mégis hogy gondolod? Hova álljak? Látogató vagyok nem itt lakom. Thomas csak hümmög és mondja, hogy megérti, de az utóbbi időben alig van hely.
Ez így igaz.- mondja gyermek és mutat a három BS és BL rendszámú autókra. Egyben megkérdezni, hogy ez nem zavar? Megint hümmögés, hogy hát ige-igen, feltűnt neki is. (Anyád!) 
Lány új erőre kapva kérdezi: miért nem szólsz nekik? Megint hümmögés....
Gyermek tovább provokál: vagy azért nem mersz szólni, mert ők orvosok? Egyszerűbb nekem szólni? Vagy azért, mert ők svájciak én meg űűsländer (külföldi) vagyok?
Erre, gyors nem, nem. - volt a válasz.
Persze, nekem meg tollas a hátam.
Thomas is inkább a gyereknek szól, mint mondjuk nekünk... (milyen már ez?)
És ugye svájci nem vájja ki svájci szemét.
Hát elmész te a doktorokkal a jó büdös fenébe!!!

A kutya máshol van ám elásva. Thomas asszonyának van problémája. Nekik a garázsban van helyük, de anyunak az a szokása, hogy reggel elmegy valahova, majd hazajön, beáll a látogatóiba és ott áll az autó estig, csak akkor állnak le a garázsba. Mostanság a bázeliek autója elfoglal 2-3 helyecskét az 5-ből. Ha napközben tényleg jön látogató nem marad hely. Az M-es Mercivel meg macerás a parkolás a garázsban.
:D

Hogy tegyek valamit az ügy megoldására vonatkozóan, csak és kizárólag a jó szomszédi (v)iszony érdekében, mint ahogy a svájciak, fotóztam és levelet írtam a Verwaltungnak.
Ha nekünk nem tudtak elnézni pár napot, akkor szíveskedjenek a fél éve jogtalanul, a területen parkolókkal is kezdeni valamit.
Uff!

2017. január 14.

Életmorzsák

Két hete agyalok, hogy megírjam-e ezt a sztorit, mert ez megint egy kicsit véresrongy, jól bele lehet kötni. Aztán arra gondoltam, hogy az idén még nem volt csörte, nosza rajta.
Lehet rohadt paradicsommal dobálni...
:)
Már-már azt hinné az ember, hogy a FB az összes lehetséges meglepetést kimerítette, ám be kell látni, mindig jön valami új. Úgy látszik állandó témát biztosít a legnagyobb közösségi oldal.
:)
Korábban már írtam, hogy ott (sem) gyűjtöm a barátokat. Nem jelölöm be és vissza azokat, akiket újonnan megismerek. Ahhoz, hogy a közösségi oldalon is ismerősöm legyen valaki, több kell, mint egy bemutatkozás.
Persze, néha vannak kivételek, de ezek általában alkalmi ismeretségek, amiket aztán idővel törlök. Talán ezért is a kevés (jelenleg 88)  kontaktom.
Úgy gondolom, hogy ez személyes döntés. A legjobb barátnőmnek van vagy 1500 ismerőse. Egyszer megkérdeztem, hogy hogyan csinálja. Azt mondta, hogy nem akar senkit megbántani, ezért azt is visszajelöli, akiről fogalma sincs ki.
:)
Lelke rajta, nem vagyunk egyformák.

Két ünnep között történt, hogy piros lett a két emberke a főoldalon.
Hm, ki jelölt ismerősnek?


Nézem, a falu körzeti orvosa volt, ahol felnőttem.
Meg is lepődtem, hisz évekig még csak nem is láttam, mostanában néha összefutunk, amikor jön a szüleimhez.
Bevallom, hogy hezitáltam is a visszajelölésen.
A falu, ahol laktam ezer + pár száz fős kis település. Alig ismerek valakit, mert az iskoláimat nem ott végeztem, ezért aztán afféle kakukktojásnak számítottam. Falun nem nagyon értették az emberek, hogy miért nem jó az ottani iskola, miért kell a gyereknek zenét tanulni, sportolni, miért jobb a városi iskola.
Így aztán nem lettek barátaim. A kortársaimat ismertem ugyan, de szóba nem nagyon álltak velem.
Ez egyébként vicces a másik oldalról nézve, mert a városi iskolában is kakukktojás voltam. Ott én voltam a falusi. 26 gyerek járt az osztályba, és csak én nem laktam a városban. Nehéz volt a beilleszkedés, annak ellenére, hogy semmiben sem lógtam ki, hisz a nyugati rokonoknak köszönhetően jobban öltöztem, mint ők. Max. annyi volt az előnyöm, hogy (Hofi után) tudtam, hogy a disznónak melyik az indulási és az érkezési oldala.
Később persze egyszerűbb lett az életem, városi lettem. A gyakorlatban is, beköltöztem és teljesen elvesztettem még a szemkontaktust is a falubeliekkel.

A kis kitérő után a meglepetésről.
Ott tartottam, hogy hezitáltam a visszajelölés kapcsán. Aztán úgy döntöttem, hogy ugyan nem vagyunk napi kapcsolatban, de mégis ismerjük egymást.
Visszajelöltem.
Attól a pillanattól kezdve, ahányszor beléptem, világítottak az emberkéim. Újabb és újabb ismerős jelölések jöttek a faluból.
Hm.
Milyen érdekes.
Már csak azért is, mert az unokaöcsém a polgármester a faluban, ő "hivatalból" is ismerőse mindenkinek. Ennek okán látták az ő oldalához kapcsolt lájkjaimat és megjegyzéseimet. Ha annyira akartak, bejelölhettek volna korábban is.
Igaz, ő csak a polgármester, nem a háziorvos.
Persze, azzal nincs semmi baj, ha tisztelik az orvost. Régen ezt kijárt többeknek is (tanító, a falu vezetői stb.)
Ezekből ma már csak a dokit "süvegelik" meg.
....
Nézem a jelöléseket.
Vicces.
Van, akiről fogalmam sincs, hogy kicsoda. Nincs kép, csak név.
Ismét elnézést kell kérnem a Kis Éváktól, hogy mindig velük példálózom, de honnan kéne tudnom, hogy ki ő?
Aztán vannak olyanok, akikkel soha életemben egy mondatot nem beszéltem.
Sőt olyan is, aki látványosan utált gyermekkoromban.
Aztán van, akit ismertem ugyan annó, de közben férjhez ment, és az x.y -né marhára nem mondott semmit. Az eltelt 30 év, +30 kiló nagy nehézséget okozott a kép felismerésénél.

A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor a másik unokaöcsém jelölt be.
:D
Na, ezen már csak nevettem és jutott eszembe az Ady idézet: "Sem rokona, sem ismerőse nem vagyok senkinek..."


Szép hétvégét!

2017. január 10.

Megérkezett a tél

Az idén sem úsztuk meg.
Sokszor hallom az otthoniakat méltatlankodni, hogy már megint nincs letakarítva a járda és az út.
Nyugi, itt sem.
:(
Reggel Badenba tartva:



A járda sincs takarítva (szintén Baden):


Ez a (havas) lépcső egy mélygarázsba tart, ahol 2.- frankot fizetek a parkolásért óránként.
Nem kicsit veszélyes.


Ez a falunk utcája volt délben (azóta sem takarították).



Én viszont rendes vagyok és kitakarítottam (már kétszer) a szomszéd előtt is, egészen a parkolóig (ja az sincs takarítva).
:)



Szóval, no para. Itt se jobb a helyzet hó ügyileg.
Szép napot!

2017. január 4.

Érted a svájci dialektusokat?

Amikor nyelviskolába jártam, néha - hogy feldobja a tanár az órát - lejátszott néhány párbeszédet az ország különböző részeiről.
Jellemzően berni, szent-galleni és közép-svájci nyelvjárásokat hallgattuk és próbáltuk megfejteni, hogy miről szólt az adott jelenet. Több, kevesebb sikerrel.
Érdekes volt a különbség mind a szavak használatában, mind a hanglejtésben.
Az egyik internetes portálon találtam a következő kvízt, amiben próbára tehetjük magunkat, hogy ismerjük-e a környéken használatos szavakat.

A videó ITT érhető el.
A berni dialektus kifejezései ITT érhetők el.
A báseli nyelvjárás érdekességei EZEN a linken nézhetőek meg.
Thurgaui dialekt ITT ,  a zürichi az ALÁBBI linkre kattintva látható.