Mikor gyerek voltam, hol volt még az internet? Még telefon sem volt. Hétfőként még adásszünet volt a TV-ben.
Rossz volt? Nem.
Ha ma egy pillantásra visszamennénk az időben, nagyon szenvednék én is.
De akkor teljesen rendben volt, hogy a nyári szünetben reggeli után összeverődtek a környék gyerekei és együtt játszottunk. Délben hazamentünk ebédelni, majd ugyanez délután is. Sötétedésre kellett hazamennünk. A szüleink jószerivel azt sem tudták, hogy merre járunk. Nem nagyon volt miért izgulni.
Volt, hogy az erdőt jártuk, volt, hogy az úttestre pályát rajzoltunk krétával és ott lábteniszeztünk.
Ha jött egy-egy autó, lementünk a "pályáról" és megvártuk még elmegy. Jó volt a nagy nyári záporok után a lefolyó langyos esőben sétálni, fára mászni és még ki tudja milyen sok érdekes dolgot csinálni.
Persze, csináltunk sok galibát is, de soha nem volt különösebb probléma.
A mai gyerekeknek fogalmuk sincs ezekről.
Ma a játék többnyire a telefon, tablet nyomkodásában merül ki.
És ki gondolná, hogy ez veszélyesebb lehet, mint az utcán focizni?
Pedig igen.
Egy héttel ezelőtt egy felhívás jelent meg az internetes és a nyomtatott sajtóban. Eltűnt egy 12 éves, rendezett családban élő fiúcska a szomszéd kantonban.
A rendőrség nagy erővel kereste. Talán másnap megtalálták a kerékpárját is. Nem szép, de bevallom, hogy én egy lyukas garast sem adtam, hogy megkerül. Hisz tudjuk, hogy az első 48 óra kritikus a statisztikák szerint és utána fogy az esély a megtalálásra.
Szerencsére nem így lett.
A nyomozás eredményeképp egy héttel később, a hétvégén Düsseldorfi (!) lakásban sértetlenül (?) megtalálták.
Mint kiderül, a fiú egy internetes oldalon ismerkedett idegenekkel egy Minercraft nevű játékban játszva (fogalmam sincs mi az, tudja valaki?)
A profilja szerint a kedvenc elfoglaltsága ez a játék, amiben lehet a többiekkel, akár a világ másik végében élőkkel is beszélgetni.
Az eltűnésének körülményei még nem tisztázottak és az sem, hogyan került Düsseldorfba.
A szerencse az egyébként szomorú történetben, hogy a szomszédok figyeltek fel a pasi furcsa viselkedésére és ők tettek bejelentést, aki egyébként már szerepelt a bűnügyi nyilvántartásban, igaz más jellegű bűncselekmények kapcsán.
Nyilván sok még a tisztázandó kérdés, és bizonyára kiderül majd, hogyan férkőzhettetek a fiú bizalmába, és ő miért ment el otthonról.
Talán egy kalandnak gondolta?
A minap megjelent egy írás, amiben egy szakember hívja fel a szülők figyelmét erre az új veszélyre.
A virtuális világban is nagy figyelmet kell fordítani a védelemre, hisz az on-line játékok során bárkivel meg lehet ismerkedni. (Nem tudható, ki és milyen szándékkal ül a másik oldalon.)
A szülőknek érdemes arra is figyelni, hogy minél kevesebb személyes adat kerüljön nyilvánosságra gyermekükről. (Igaz, ennek megőrzése a későbbiek folyamán is fontos.)
Érdemes-e letiltani ezt vagy más online játékot? A szakember véleménye szerint a tiltás nem vezet eredményre, inkább fel kell hívni a gyerekek figyelmét a veszélyekre, akár úgy, hogy a szülő maga is játszik.
Eredeti cikk ITT:
A személyes véleményem az, hogy nagyon szűk a mezsgye, hogyan kezeljük ezt a kérdést.
Hisz valóban a tiltással semmit sem lehet elérni.
Arra sincs mindig idő, hogy a szülő ott üljön a gyerek nyakán.
Hiába készítjük fel a gyereket, nincs benne kellő óvatosság, hisz ha bejelentkezik egy másik fél, hiába írja azt, hogy esetleg ő is vele korú, lehet, hogy épp egy pedofil állat.
Még felnőttként is bele lehet esni ilyen csapdába.
Néhány éve volt egy ismerősöm, aki hasonlóan ismerkedett meg egy online felületen egy pasival, aki addig-addig udvarolt neki, míg a végén majdnem kifosztotta.
Pedig ő felnőtt volt...
Szóval, nem egyszerű a kérdés...
Ti mit gondoltok?
2016. június 27.
2016. június 26.
Hogyan szerezzünk olcsó lakást?
Saját lakáskeresési mizériánkról már több esetben írtam. Ki elhitte, ki nem. Otthonról nézve, elképzelhetetlen ez a látvány:
Nos, ők nem valami leárazás miatt állnak sorba egy áruház előtt, hanem egy lakást szeretnének megnézni.
A lakásszövetkezetek, de gyakran a magánkézben álló lakások/házak tulajdonosai is általában egy időpontot adnak meg arra, hogy az érdeklődők megnézhessék az ingatlant. Sok esetben, egy kedvezőnek tűnő hirdetéssel kapcsolatban akár több ezer megkeresés, érdeklődés is érkezik.
Akit érdekel elmegy, megnézi és ha megfelel, akkor elkéri a jelentkezési lapot és indulhat a várakozás.
Mivel sokan nincsenek tisztában azzal, hogy milyen eséllyel indulnak, ezért a 20.min.ch internetes portál összeszedett néhány fontos dolgot, ami megkönnyítheti a lakáshoz jutást.
Egy-egy jó és olcsó lakáshirdetés megjelenését követően nem ritka, hogy 30 ezren (!) érdeklődnek és kérnek időpontot a megtekintésre Zürichben. - nyilatkozta egy szakértő.
1./ Mint a szépségkirálynő választáson, itt is fontos az első benyomás, fontos, hogy határozottak legyünk.
2./ Jó, ha már az elején készen van a jelentkezési dosszié. A gyorsaság aranyat ér. Ha megfelelőnek tartjuk a lakást, célszerű akár még aznap megküldeni a tulajdonosnak a jelentkezést.
3./ Fontos, hogy a jelentkezési lap pontosan, egyértelműen legyen kitöltve. Minden esetben csatolni kell a fizetési hajlandósági igazolásunkat (Betreibungsauszug). Ez két hónapnál nem lehet régebbi. Újabban már az interneten is kikérhető.
3./ Érdemes a dossziét egy kicsit kiemelni a tömegből (egy színes lefűzős mappába téve), vagy valamilyen figyelemfelkeltő eszközzel megtűzdelni. Persze, nem szabad túlzásba esni.
4./ Az újságíró kérdésére, miszerint érdemes-e egy apró ajándékkal, csokival "megvesztegetni" a döntéshozót, a szakember egy határozott NEM-el válaszolt.
5./ A beadást követően egy héten belül nem érdemes érdeklődni. Utána meg lehet próbálni, de ésszerű időintervallumon keresztül, nem túl jó, ha erőszakosnak tűnünk.
Ez a rendszer egyébként nagyon nem jó. Neked mint bérlőnek még a DNS mintádat is csatolni kell, ugyanakkor a tulajdonosok legnagyobb része magasról letojja a fejedet. 90 % nem jelez vissza, hogy nem nyertél a pályázaton és csak vársz és vársz, mert nem akarsz erőszakos lenni és nem mered felhívni.
A szakértő még megjegyzi, hogy érdemes figyelni a közösségi oldalakat is, mert sok esetben a lakás már elkel azelőtt, hogy meghirdették volna.
Tanácsként annyit mond, hogy főleg nagyobb városok esetében nem biztos, hogy érdemes ragaszkodni a központhoz. Gyakran előfordul, hogy egy kevésbé felkapott helyen egyetlen jelentkező van egy lakásra.
Eredeti cikk ITT:
Bild: Keystone/Martin Ruetschi |
Nos, ők nem valami leárazás miatt állnak sorba egy áruház előtt, hanem egy lakást szeretnének megnézni.
A lakásszövetkezetek, de gyakran a magánkézben álló lakások/házak tulajdonosai is általában egy időpontot adnak meg arra, hogy az érdeklődők megnézhessék az ingatlant. Sok esetben, egy kedvezőnek tűnő hirdetéssel kapcsolatban akár több ezer megkeresés, érdeklődés is érkezik.
Akit érdekel elmegy, megnézi és ha megfelel, akkor elkéri a jelentkezési lapot és indulhat a várakozás.
Mivel sokan nincsenek tisztában azzal, hogy milyen eséllyel indulnak, ezért a 20.min.ch internetes portál összeszedett néhány fontos dolgot, ami megkönnyítheti a lakáshoz jutást.
Egy-egy jó és olcsó lakáshirdetés megjelenését követően nem ritka, hogy 30 ezren (!) érdeklődnek és kérnek időpontot a megtekintésre Zürichben. - nyilatkozta egy szakértő.
1./ Mint a szépségkirálynő választáson, itt is fontos az első benyomás, fontos, hogy határozottak legyünk.
2./ Jó, ha már az elején készen van a jelentkezési dosszié. A gyorsaság aranyat ér. Ha megfelelőnek tartjuk a lakást, célszerű akár még aznap megküldeni a tulajdonosnak a jelentkezést.
3./ Fontos, hogy a jelentkezési lap pontosan, egyértelműen legyen kitöltve. Minden esetben csatolni kell a fizetési hajlandósági igazolásunkat (Betreibungsauszug). Ez két hónapnál nem lehet régebbi. Újabban már az interneten is kikérhető.
3./ Érdemes a dossziét egy kicsit kiemelni a tömegből (egy színes lefűzős mappába téve), vagy valamilyen figyelemfelkeltő eszközzel megtűzdelni. Persze, nem szabad túlzásba esni.
4./ Az újságíró kérdésére, miszerint érdemes-e egy apró ajándékkal, csokival "megvesztegetni" a döntéshozót, a szakember egy határozott NEM-el válaszolt.
5./ A beadást követően egy héten belül nem érdemes érdeklődni. Utána meg lehet próbálni, de ésszerű időintervallumon keresztül, nem túl jó, ha erőszakosnak tűnünk.
Ez a rendszer egyébként nagyon nem jó. Neked mint bérlőnek még a DNS mintádat is csatolni kell, ugyanakkor a tulajdonosok legnagyobb része magasról letojja a fejedet. 90 % nem jelez vissza, hogy nem nyertél a pályázaton és csak vársz és vársz, mert nem akarsz erőszakos lenni és nem mered felhívni.
A szakértő még megjegyzi, hogy érdemes figyelni a közösségi oldalakat is, mert sok esetben a lakás már elkel azelőtt, hogy meghirdették volna.
Tanácsként annyit mond, hogy főleg nagyobb városok esetében nem biztos, hogy érdemes ragaszkodni a központhoz. Gyakran előfordul, hogy egy kevésbé felkapott helyen egyetlen jelentkező van egy lakásra.
Eredeti cikk ITT:
2016. június 22.
Elveszett tárgyak aukciója
Te hagytál már el valamit?
22 %
1 %
5 %
52 %
20 %
Insgesamt 178 Teilnehmer
Szerintem sokak veszítettek el kulcsot, napszemüveget, esernyőt, sapkát. Ez még a kisebb veszteségek közé tartozik, de előfordul, hogy valaki elhagy egy bankkártyát, vagy épp az iratait, pénztárcáját.
Bild: emi |
Kérdés, hogy előkerül-e? Hiánytalanul kerül-e elő?
Nálunk is előfordult ilyen, többször is.
Az itteni "elhagyásaink" szerencsésnek mondhatóak. Minden esetben megkerült az elhagyott tárgy. A lányom egyszer a komplett táskáját hagyta a vonaton, én meg a bankkártyám a leolvasóban.
Általánosságban elmondható, hogy az emberek leadják a talált holmit.
Egy cikkben például egy férfit említenek, aki 4000.- frankot talált egy pénztárcában, amit egy buszmegállóban hagyott a tulajdonosa. Ilyen esetben a megtalálói jutalom 400.- frank.
Az elhagyott tárgyak nagyjából fele kerül vissza eredeti tulajdonosához, a többi árverésre kerül. Mától a luzerni talált tárgyak hivatala tart aukciót.
Az elhagyott tárgyak száma elég magas, évente mintegy 1300 pénztárca, 180 táska kerül kalapács alá, de vannak telefonok, napszemüvegek, ékszerek és egyéb tárgyak is.
A klasszkisok mellett vannak furcsa talált tárgyak is, a hivatal vezetője megemlíti, hogy volt már fogsor is az elhagyott tárgyak között, de egy két méter magas szakácsot ábrázoló figura is bekerült hozzájuk.
Ebben a pár napban mindenki licitálhat a tárgyakra.
A részletekről, és a meghirdetett tárgyakról ITT olvashatsz bővebben.
Ha valaki elveszít valamit, érdemes meglátogatni a "easyfind" online portált is, aminek segítségével keresheti elhagyott értékét. Link ITT.
Nem reprezentatív felmérés szerint az emberek legnagyobb része becsületes.
Ez megnyugtató.
A választ adók 22 %-a már talált nagyobb összeget és azt le is adta, 52 % még nem talált, de ha talált volna, akkor leadta volna.
Umfrage
Haben Sie auch schon einmal einen grösseren Geldbetrag gefunden?
2016. június 21.
Röhögőgörcs
Ha emlékeim nem csalnak, akkor régen vidámkodtunk már, pedig néha nem árt. Ráadásul, mint tudjuk, legszebb öröm a káröröm, most nevethettek rajtam egy kicsit.
Szóval, a történet: négy parkolóhelyünk van. Ebből kettő a szomszédos társasház mélygarázsában, kettő az udvaron. A garázsban a gyerekek parkolnak.
Adódott, hogy egyikük szabadságra ment, így én kaptam az alkalmon és beálltam a helyére.
Ezzel nem is volt gond.
A probléma másnap reggel kezdődött, amikor rájöttem, hogy nem tudok bemenni a garázsba.
Tudni kell, hogy oda kulccsal és/vagy távirányítóval lehet bejutni.
Gyermekem a távirányítót oda is adta, csak a kulcsról feledkeztünk meg mindketten.
Persze, a távirányító meg a kocsiban maradt az este.
Amikor reggel rájöttem a dologra meghűlt az ereimben a vér, mert időre kellett mennem.
Sajnos, az az egy szomszéd akit ismerek már nem volt otthon, de még ha otthon is lett volna, fogalmam sincs hogy hívják.
A fél házat még sem verhetem fel.
Vicces lett volna olyan Frédi-Bénisen, hogy "Vilma, engedj be!!!"
Na, ott álltam és imádkoztam (nem vagyok vallásos).
Az Isten bacca meg, jöjjön már valaki!!!
:)
Lőn csoda, negyed óra múlva hallom, valaki beindította a motort és kitárult a garázsajtó.
Ő ki, én meg be.
Van Isten.
:D
:D
Szóval, a történet: négy parkolóhelyünk van. Ebből kettő a szomszédos társasház mélygarázsában, kettő az udvaron. A garázsban a gyerekek parkolnak.
Adódott, hogy egyikük szabadságra ment, így én kaptam az alkalmon és beálltam a helyére.
Ezzel nem is volt gond.
A probléma másnap reggel kezdődött, amikor rájöttem, hogy nem tudok bemenni a garázsba.
Tudni kell, hogy oda kulccsal és/vagy távirányítóval lehet bejutni.
Gyermekem a távirányítót oda is adta, csak a kulcsról feledkeztünk meg mindketten.
Persze, a távirányító meg a kocsiban maradt az este.
Amikor reggel rájöttem a dologra meghűlt az ereimben a vér, mert időre kellett mennem.
Sajnos, az az egy szomszéd akit ismerek már nem volt otthon, de még ha otthon is lett volna, fogalmam sincs hogy hívják.
A fél házat még sem verhetem fel.
Vicces lett volna olyan Frédi-Bénisen, hogy "Vilma, engedj be!!!"
Na, ott álltam és imádkoztam (nem vagyok vallásos).
Az Isten bacca meg, jöjjön már valaki!!!
:)
Lőn csoda, negyed óra múlva hallom, valaki beindította a motort és kitárult a garázsajtó.
Ő ki, én meg be.
Van Isten.
:D
:D
2016. június 17.
Kinek szurkolsz?
Ha már szóba került az integráció és annak kapcsán több érdekes kérdés, mint például a nemzeti hovatartozás kérdése, kicsit folytatnám más szemszögből a témát.
Mindig is érdekelt a kérdés, hogy más nemzetek polgárai miért összetartóbbak, mint mi. Korábban is írtam róla, és itt a blogon is voltak érdekes hozzászólások, magyarázatok.
Néhány éve egy ismerős azt mondta, hogy Magyarország 10 millió széthúzó országa.
Sajnos, nagy igazság.
Persze, az a nyüves politika sok kérdést meghatároz, így legutóbb például az oktatást érintően is sok eltérő vélemény volt.
Ezzel nincs is baj, hisz az is nagy gáz lenne, ha mindenki ugyanazt gondolná. De, hogy kapcsolatokat határoz meg, azt nem tudom elfogadni.
Pláne, vannak olyan témák, amiket egyetértéssel lehetne kezelni. Ilyen például a művészet vagy a sport.
Mivel utóbbi aktuális épp (most foci EB, aztán olimpia), azt gondoltam, hogy ez egy olyan ügy, ami valóban közös.
Lehetne...
.
.
.
Kinek szurkolsz?
Ezt a kérdést tette fel egy "okos" ismerősöm minap.
Elképedve néztem, mert azt hittem viccel.
Nem viccelt.
- Nem kérdés. Természetesen a magyaroknak. - feleltem.
- De hisz nem is szereted a focit és te is azt mondtad, hogy minek az a sok stadion.
- Ez így van, de attól még az EB egy olyan esemény, ahol az országot képviseli a csapat. Naná, hogy szurkolok, még a zászlót is kitettem a házra.
(Megjegyzem, nekem tényleg az a világ legtermészetesebb dolga, hogy a mieinknek szurkolok, akkor is, ha nem tartozik kedvenc sportjaim közé a foci, de ezen felül még szorítottam a svájciaknak is, hisz itt élünk és még pár nemzetnek, akik közül vannak ismerőseim. Jó látni az örömüket egy-egy győztes mérkőzés után.)
Azt hiszem nem okozott örömet a válasz, vagy már magát a kérdést is provokációnak szánta, így gyorsan eltereltem a szót.
Aztán később az elismerő cikkeket olvasva, láttam a kommenteket itt-ott.
Elképesztő.
Honnan jön az a sok rosszindulat?
Hogy lehet az, hogy a foci válogatottal kapcsolatban azonnal előjön a pártpolitika?
Hogy lehet, hogy azokat gyalázzák egyesek, akik tudnak (még) valamiért lelkesedni, akik elkísérték a csapatot, akik buzdították őket, vagy azokat akik otthon a fotelban ülve könnyezték meg azt?
Hogy lehet, hogy inkább azt kívánják, hogy bukjanak el?
Hogy lehet, hogy legalább néhány pillanatra ne ugorjanak a másik torkának?
Nem idézek pontosan, mert a végén még feljelent valaki, de ilyeneket olvastam.
- Már jó lesz, ha vége lesz, mert minden hírportál ezzel van tele... (tudom, sokkal érdekesebb lenne megtudni, hogy X meg Y kivel csalja a feleségét),
- Remélem kikapnak (hasonló jókat kívánok).
- Rohadjon meg az Orbán (hm... ennek mi köze az EB-hez?)
Inkább nem is folytatom.
Aztán eltelt egy nap és épp lezárni akartam a cikket, amikor ismét egy bejegyzésre bukkantam. Hasonló tapasztalatokat szerzett Tvrtko is, aki FB profilján osztotta meg, amit most, módosítás nélkül idézek:
A baj csak azzal van, hogy magukon kívül mérgezik a környezetüket is.
Mindig is érdekelt a kérdés, hogy más nemzetek polgárai miért összetartóbbak, mint mi. Korábban is írtam róla, és itt a blogon is voltak érdekes hozzászólások, magyarázatok.
Néhány éve egy ismerős azt mondta, hogy Magyarország 10 millió széthúzó országa.
Sajnos, nagy igazság.
Persze, az a nyüves politika sok kérdést meghatároz, így legutóbb például az oktatást érintően is sok eltérő vélemény volt.
Ezzel nincs is baj, hisz az is nagy gáz lenne, ha mindenki ugyanazt gondolná. De, hogy kapcsolatokat határoz meg, azt nem tudom elfogadni.
Pláne, vannak olyan témák, amiket egyetértéssel lehetne kezelni. Ilyen például a művészet vagy a sport.
Mivel utóbbi aktuális épp (most foci EB, aztán olimpia), azt gondoltam, hogy ez egy olyan ügy, ami valóban közös.
Lehetne...
.
.
.
Kinek szurkolsz?
Ezt a kérdést tette fel egy "okos" ismerősöm minap.
Elképedve néztem, mert azt hittem viccel.
Nem viccelt.
- Nem kérdés. Természetesen a magyaroknak. - feleltem.
- De hisz nem is szereted a focit és te is azt mondtad, hogy minek az a sok stadion.
- Ez így van, de attól még az EB egy olyan esemény, ahol az országot képviseli a csapat. Naná, hogy szurkolok, még a zászlót is kitettem a házra.
(Megjegyzem, nekem tényleg az a világ legtermészetesebb dolga, hogy a mieinknek szurkolok, akkor is, ha nem tartozik kedvenc sportjaim közé a foci, de ezen felül még szorítottam a svájciaknak is, hisz itt élünk és még pár nemzetnek, akik közül vannak ismerőseim. Jó látni az örömüket egy-egy győztes mérkőzés után.)
Azt hiszem nem okozott örömet a válasz, vagy már magát a kérdést is provokációnak szánta, így gyorsan eltereltem a szót.
Aztán később az elismerő cikkeket olvasva, láttam a kommenteket itt-ott.
Elképesztő.
Honnan jön az a sok rosszindulat?
Hogy lehet az, hogy a foci válogatottal kapcsolatban azonnal előjön a pártpolitika?
Hogy lehet, hogy azokat gyalázzák egyesek, akik tudnak (még) valamiért lelkesedni, akik elkísérték a csapatot, akik buzdították őket, vagy azokat akik otthon a fotelban ülve könnyezték meg azt?
Hogy lehet, hogy inkább azt kívánják, hogy bukjanak el?
Hogy lehet, hogy legalább néhány pillanatra ne ugorjanak a másik torkának?
Nem idézek pontosan, mert a végén még feljelent valaki, de ilyeneket olvastam.
- Már jó lesz, ha vége lesz, mert minden hírportál ezzel van tele... (tudom, sokkal érdekesebb lenne megtudni, hogy X meg Y kivel csalja a feleségét),
- Remélem kikapnak (hasonló jókat kívánok).
- Rohadjon meg az Orbán (hm... ennek mi köze az EB-hez?)
Inkább nem is folytatom.
Aztán eltelt egy nap és épp lezárni akartam a cikket, amikor ismét egy bejegyzésre bukkantam. Hasonló tapasztalatokat szerzett Tvrtko is, aki FB profilján osztotta meg, amit most, módosítás nélkül idézek:
"Körbeírom életem levelét, amit valaha kaptam. Oldalam követői tudják, hogy napokkal ezelőtt kiírtam, hogy HAJRÁ, MAGYAROOOOK! Tegnap csapatunk 2:0-ra legyőzte Ausztriát. Ennek posztban, liveban, videóban is örültem, szerintem egész Magyarországgal és minden magyarral együtt (hittem én). De ekkor befutott T. Lajos levele.
Küldője leírja, hogy miután elhagytam a TV2-t, lepaktáltam a Duna TV-vel, sok pénzért benyaltam a kormánynak, ezért el is várták tőlem, hogy szolgamód így ö...rüljek a magyarok sikerének, amitől a miniszterelnök vérszemet kap és újabb stadionokat építtet majd. Azok pedig majd elveszik a kórházak és az éhező gyerekek elől a pénzt, s a levélíró most mélyen csalódott bennem, mert "ezek szerint egy kisgyermek is nyugodtan éhenhalhat, és ön ezt még ünnepli is. Szégyellje magát!"
Sajnálom ezeket az embereket.Küldője leírja, hogy miután elhagytam a TV2-t, lepaktáltam a Duna TV-vel, sok pénzért benyaltam a kormánynak, ezért el is várták tőlem, hogy szolgamód így ö...rüljek a magyarok sikerének, amitől a miniszterelnök vérszemet kap és újabb stadionokat építtet majd. Azok pedig majd elveszik a kórházak és az éhező gyerekek elől a pénzt, s a levélíró most mélyen csalódott bennem, mert "ezek szerint egy kisgyermek is nyugodtan éhenhalhat, és ön ezt még ünnepli is. Szégyellje magát!"
Mindezt abból..., hogy HAJRÁ MAGYAROOOOK!
Istenem, mennyi keserűséggel élnek emberek...
Szerintetek mitől lenne boldog Lajos? Ha szombaton Izlandnak szurkolnék?"
Istenem, mennyi keserűséggel élnek emberek...
Szerintetek mitől lenne boldog Lajos? Ha szombaton Izlandnak szurkolnék?"
A baj csak azzal van, hogy magukon kívül mérgezik a környezetüket is.
2016. június 15.
Tiszta Amerika... :( - Bréking!!!
Na, ilyet se írtam még.
Gyorshír, a cikk később frissül.
Ma evakuálva lettem.
:(
Épp a badeni BBB épületében voltam, amikor rendőrök lepték el és megkértek mindenkit, hogy amilyen gyorsan csak lehet, hagyjuk el a területet a kijelölt úton.
Kint még bámészkodtunk kicsit, de aztán egyre hátrébb tereltek és a rend őrei előkapták a géppisztolyokat és golyóálló mellényt vettek fel.
Egyelőre egy telefonhívásra hivatkoznak, és nem árulnak el többet...
Néhány perc alatt a környéket hermetikusan lezárták és felfegyverezve őrizték az illetéktelen ki-, vagy behatolóktól.
:(
Jó képeket ITT találsz, az enyémek picit bénák lettek.
Gyorshír, a cikk később frissül.
Ma evakuálva lettem.
:(
Épp a badeni BBB épületében voltam, amikor rendőrök lepték el és megkértek mindenkit, hogy amilyen gyorsan csak lehet, hagyjuk el a területet a kijelölt úton.
Kint még bámészkodtunk kicsit, de aztán egyre hátrébb tereltek és a rend őrei előkapták a géppisztolyokat és golyóálló mellényt vettek fel.
Egyelőre egy telefonhívásra hivatkoznak, és nem árulnak el többet...
Néhány perc alatt a környéket hermetikusan lezárták és felfegyverezve őrizték az illetéktelen ki-, vagy behatolóktól.
:(
Jó képeket ITT találsz, az enyémek picit bénák lettek.
2016. június 13.
Sikeres integráció
Úgy gondolom, hogy a focit tekintve kétféle ember van, aki szereti és aki nem. Én utóbbi táborba tartozom, de látva a körülöttem lévők lelkesedését, még engem is elkapott a fociláz.
Így aztán szombaton nagy várakozással fordultam a Svájc-Albán, vagy mondjuk inkább úgy, hogy Albán-Albán meccs felé.
Pontos statisztikám nincs, de azt hiszem a svájciak kb. fele albán származású. Ennek fényében nagy volt a várakozás a meccsel kapcsolatban országosan.
Mondjuk az nem tetszett, hogy az albán szurkolók minden esetben füttykoncertet rendeztek, ha egy svájci-albán ért a labdához.
Miért? Hisz, ha abban a pillanatban ellenérdekelt is, akkor is az ő fia borja.
Én nem találok ebben semmi kivetnivalót.
Egyrészt, kivétel nélkül már itt születtek, itt nőttek fel. Másrészt, nem kell álszentnek lenni, a személyes karrier is fontos. Miért tipródna a származási ország csapatában történő játékért, ha esetleg be sem férne?
Nem egyszerű kérdés ez. Nem fehér vagy fekete...
Ha jól belegondolunk nem egy magyar sportoló van, aki nem fért be a válogatottba, ezért a karrierje miatt "eligazolt" egy másik országba. Sőt, volt olyan a jégkorong válogatottban, aki még magyarul sem tudott egy kukkot sem, de azt hiszem, hogy sok más példát lehetne hozni.
A játéknak még egy érdekessége volt. Egy testvérpár, akinek egyik tagja a svájci, másik az albán válogatottat erősítette, így aztán egymás ellen játszottak.
Ebben a helyzetben azt hiszem az édesanyának volt a legnehezebb dolga, aki maga is ott ült e nézőtéren. Nagyon szívderítő volt, ahogy felöltözött. A felsője egyik felén a fél svájci kereszt, a másik felén a fél albán sas volt látható.
Végül a mérkőzést Svájc nyerte, a találkozó elején lőtt góllal (kivételesen nem svájci-albán rúgta).
:)
Svájcban nagy volt az öröm. A meccset követően együtt ünnepelt a két szurkolótábor, hisz tulajdonképpen mindenki nyert.
Ezt nyilatkozta egy koszovói albán is, még a meccs előtt: "svájci-albánként ma nyerek".
A hangulat a mérkőzés végén sem fordult át, max. rendbontásként a dudálást és zászlók lengetését lehetett felróni.
Ennek kapcsán jelent meg egy írás a témával kapcsolatban, ahol arról nyilatkozott egy integrációs szakember, hogy mint a példa jól mutatja, jelen esetben sikeres volt az ex-jugók integrálása.
Nem volt ez mindig így, a 2000-es évek elején sok volt a probléma a frissen érkezett fiatalokkal, akik brancsba tömörülve próbáltak egységet alkotni és követtek el mindenfélre rendbontásokat.
A szakember szerint a helyzetet részben a duális oktatás oldotta meg. Szerinte az albánok azóta jól beilleszkedtek, hasznos tagjai a társadalomnak.
Egy zürichi ifjúsági képviselő szintén azonos véleményen van a másik szakemberrel. Ő is megemlíti a tíz évvel ezelőtti nacionalista villongásokat a volt jugoszláv utódállamok tagjai között, ez azonban szerinte már a múlté (erre azért nem vennék erős mérget).
Az is igaz, hogy a nemzeti kötődés a mai napig nagyon erős, de amíg Svájc erős lábakon áll (van munka), addig nem lehet probléma.
A magam részéről annyit tennék hozzá, hogy a nemzeti kötődés nem csak ezen országok polgárai között nagyon erős. Inkább úgy fogalmaznék, hogy mi vagyunk a kakukktojás, nekünk fontos az azonnali integrálódás, és elfelejtése, hogy valójában honnan jöttünk, honnan származunk.
Természetesen, ezzel nincs mindenki így, de a többségre jellemző.
De ez már egy másik írás témája lesz.
Eredeti cikk ITT.
Így aztán szombaton nagy várakozással fordultam a Svájc-Albán, vagy mondjuk inkább úgy, hogy Albán-Albán meccs felé.
Pontos statisztikám nincs, de azt hiszem a svájciak kb. fele albán származású. Ennek fényében nagy volt a várakozás a meccsel kapcsolatban országosan.
Mondjuk az nem tetszett, hogy az albán szurkolók minden esetben füttykoncertet rendeztek, ha egy svájci-albán ért a labdához.
Miért? Hisz, ha abban a pillanatban ellenérdekelt is, akkor is az ő fia borja.
Én nem találok ebben semmi kivetnivalót.
Egyrészt, kivétel nélkül már itt születtek, itt nőttek fel. Másrészt, nem kell álszentnek lenni, a személyes karrier is fontos. Miért tipródna a származási ország csapatában történő játékért, ha esetleg be sem férne?
Nem egyszerű kérdés ez. Nem fehér vagy fekete...
Ha jól belegondolunk nem egy magyar sportoló van, aki nem fért be a válogatottba, ezért a karrierje miatt "eligazolt" egy másik országba. Sőt, volt olyan a jégkorong válogatottban, aki még magyarul sem tudott egy kukkot sem, de azt hiszem, hogy sok más példát lehetne hozni.
A játéknak még egy érdekessége volt. Egy testvérpár, akinek egyik tagja a svájci, másik az albán válogatottat erősítette, így aztán egymás ellen játszottak.
Ebben a helyzetben azt hiszem az édesanyának volt a legnehezebb dolga, aki maga is ott ült e nézőtéren. Nagyon szívderítő volt, ahogy felöltözött. A felsője egyik felén a fél svájci kereszt, a másik felén a fél albán sas volt látható.
Végül a mérkőzést Svájc nyerte, a találkozó elején lőtt góllal (kivételesen nem svájci-albán rúgta).
:)
Svájcban nagy volt az öröm. A meccset követően együtt ünnepelt a két szurkolótábor, hisz tulajdonképpen mindenki nyert.
Ezt nyilatkozta egy koszovói albán is, még a meccs előtt: "svájci-albánként ma nyerek".
A hangulat a mérkőzés végén sem fordult át, max. rendbontásként a dudálást és zászlók lengetését lehetett felróni.
Bild: urs Jaudas |
Ennek kapcsán jelent meg egy írás a témával kapcsolatban, ahol arról nyilatkozott egy integrációs szakember, hogy mint a példa jól mutatja, jelen esetben sikeres volt az ex-jugók integrálása.
Nem volt ez mindig így, a 2000-es évek elején sok volt a probléma a frissen érkezett fiatalokkal, akik brancsba tömörülve próbáltak egységet alkotni és követtek el mindenfélre rendbontásokat.
A szakember szerint a helyzetet részben a duális oktatás oldotta meg. Szerinte az albánok azóta jól beilleszkedtek, hasznos tagjai a társadalomnak.
Egy zürichi ifjúsági képviselő szintén azonos véleményen van a másik szakemberrel. Ő is megemlíti a tíz évvel ezelőtti nacionalista villongásokat a volt jugoszláv utódállamok tagjai között, ez azonban szerinte már a múlté (erre azért nem vennék erős mérget).
Az is igaz, hogy a nemzeti kötődés a mai napig nagyon erős, de amíg Svájc erős lábakon áll (van munka), addig nem lehet probléma.
A magam részéről annyit tennék hozzá, hogy a nemzeti kötődés nem csak ezen országok polgárai között nagyon erős. Inkább úgy fogalmaznék, hogy mi vagyunk a kakukktojás, nekünk fontos az azonnali integrálódás, és elfelejtése, hogy valójában honnan jöttünk, honnan származunk.
Természetesen, ezzel nincs mindenki így, de a többségre jellemző.
De ez már egy másik írás témája lesz.
Eredeti cikk ITT.
2016. június 11.
A potyautas
Te potyáztál már? (Ha van kedved, vegyél részt a jobb oldalon található mini közvéleménykutatásban. Köszönöm.)
Bevallom töredelmesen, velem is előfordult kamaszkoromban. Szegény ellenőrt jól átvágtuk, amikor elcsípett bennünket. Persze, abban az időben még nem voltak olyan komoly következmények, mint most.
Emlékszem, épp korizni mentünk (jegy nélkül), amikor felszállt az ellenőr. Nem voltak sokan, így gyorsan odaért hozzánk.
Megkérdezte, hogy hova utazunk. Mi meg szemrebbenés nélkül azt mondtuk, hogy a végállomásig. Ez persze nem volt igaz.
Azt mondta, hogy "ok, akkor a következőnél leszálltok". A következő volt a koripálya. Szó nélkül leszálltunk.
:D
Na, ennyit a renitens viselkedésemről.
Azt hiszem nem vagyok egyedül az efféle "kalanddal".
Nincs is ezzel nagyobb probléma, ha csak egyszer-egyszer fordul elő az ember életében.
Néha olvasok az otthoni helyzetről, bár inkább az agresszív oldaláról jelennek meg hírek.
Ez elszomorító, hisz ha az ember tilosban jár, viselni kell a következményeit.
Bár, soha nem utaztam tömegközlekedéssel Svájcban, a lányom néhány évig használta azt és többször mesélte, hogy ellenőrzés alá vonták (ő nem bliccelt).
Itt sincs másképp, itt is vannak próbálkozók.
Ha valaki érvénytelen jeggyel, vagy jegy nélkül utazik, jön a büntetés.
Azt meg célszerű befizetni, mert ha sok vaj van a füle mögött az embernek, egy fél életre ellehetetleníti magát.
A potyautasok sok munkát adnak az itteni ellenőröknek is. Egy cikkben megjelent esetben például egy embert három hónapon belül 17 alkalommal csíptek el.
Nem kevés a bírság, összesen 2600 frank (1700.- a büntetés, + az elmaradt jegyek ára).
Egy felnőtt esetében az éves bérlet 3665 frankba kerülne.
Megérte?
Nem.
Nem egyedi eset a bliccelés. A második helyezett hat hét alatt 13 alkalommal bukott le. Ebben az esetben 1300.- frank + az elmaradt jegyek ára volt a büntetés.
Május első két hetében 86 esetben kényszerültek intézkedni az ellenőrök.
A Postautó szóvivője szerint a legnagyobb probléma, hogy emelkedik azoknak a száma, akik nem vásárolnak jegyet. Az elmúlt évben 145 millió utast szállítottak, ebből 3,65 millió potyázott.
És ez csak a lebukott emberek száma. Sajnálatos módon vannak renitensek köztük, mintegy 80 ezer fő van a nyilvántartásukban. Minden elkövetőt két évig regisztrálnak, tehát ez a szám még több lehet.
A visszaesőket azzal próbálják elriasztani, hogy a harmadik eset után a rendőrségnek adják át az ügyet, ami jóval komolyabb következményekkel jár.
Az SBB adatai szerint, a szállított 366 millió utas közül 430 ezer potyautast fogtak.
Ez valamivel jobb arány.
Eredeti cikk ITT:
Ismét megkérdezték az olvasókat a véleményükről.
5500 választ adó közül 11 % (!) válaszolta, hogy minden nap bliccel, mert túl drága a közlekedés.
További 26 % nyilatkozott úgy, hogy előfordul vele.
Az utazók közül 23 % rendelkezik bérlettel, és 21 % mondja azt, hogy minden esetben vásárol az utazáshoz jegyet.
Bevallom töredelmesen, velem is előfordult kamaszkoromban. Szegény ellenőrt jól átvágtuk, amikor elcsípett bennünket. Persze, abban az időben még nem voltak olyan komoly következmények, mint most.
Emlékszem, épp korizni mentünk (jegy nélkül), amikor felszállt az ellenőr. Nem voltak sokan, így gyorsan odaért hozzánk.
Megkérdezte, hogy hova utazunk. Mi meg szemrebbenés nélkül azt mondtuk, hogy a végállomásig. Ez persze nem volt igaz.
Azt mondta, hogy "ok, akkor a következőnél leszálltok". A következő volt a koripálya. Szó nélkül leszálltunk.
:D
Na, ennyit a renitens viselkedésemről.
Azt hiszem nem vagyok egyedül az efféle "kalanddal".
Nincs is ezzel nagyobb probléma, ha csak egyszer-egyszer fordul elő az ember életében.
Néha olvasok az otthoni helyzetről, bár inkább az agresszív oldaláról jelennek meg hírek.
Ez elszomorító, hisz ha az ember tilosban jár, viselni kell a következményeit.
Bild: Keystone/Gaetan Bally |
Bár, soha nem utaztam tömegközlekedéssel Svájcban, a lányom néhány évig használta azt és többször mesélte, hogy ellenőrzés alá vonták (ő nem bliccelt).
Itt sincs másképp, itt is vannak próbálkozók.
Ha valaki érvénytelen jeggyel, vagy jegy nélkül utazik, jön a büntetés.
Azt meg célszerű befizetni, mert ha sok vaj van a füle mögött az embernek, egy fél életre ellehetetleníti magát.
A potyautasok sok munkát adnak az itteni ellenőröknek is. Egy cikkben megjelent esetben például egy embert három hónapon belül 17 alkalommal csíptek el.
Nem kevés a bírság, összesen 2600 frank (1700.- a büntetés, + az elmaradt jegyek ára).
Egy felnőtt esetében az éves bérlet 3665 frankba kerülne.
Megérte?
Nem.
Nem egyedi eset a bliccelés. A második helyezett hat hét alatt 13 alkalommal bukott le. Ebben az esetben 1300.- frank + az elmaradt jegyek ára volt a büntetés.
Május első két hetében 86 esetben kényszerültek intézkedni az ellenőrök.
A Postautó szóvivője szerint a legnagyobb probléma, hogy emelkedik azoknak a száma, akik nem vásárolnak jegyet. Az elmúlt évben 145 millió utast szállítottak, ebből 3,65 millió potyázott.
És ez csak a lebukott emberek száma. Sajnálatos módon vannak renitensek köztük, mintegy 80 ezer fő van a nyilvántartásukban. Minden elkövetőt két évig regisztrálnak, tehát ez a szám még több lehet.
A visszaesőket azzal próbálják elriasztani, hogy a harmadik eset után a rendőrségnek adják át az ügyet, ami jóval komolyabb következményekkel jár.
Az SBB adatai szerint, a szállított 366 millió utas közül 430 ezer potyautast fogtak.
Ez valamivel jobb arány.
Eredeti cikk ITT:
Ismét megkérdezték az olvasókat a véleményükről.
5500 választ adó közül 11 % (!) válaszolta, hogy minden nap bliccel, mert túl drága a közlekedés.
További 26 % nyilatkozott úgy, hogy előfordul vele.
Az utazók közül 23 % rendelkezik bérlettel, és 21 % mondja azt, hogy minden esetben vásárol az utazáshoz jegyet.
Umfrage
Waren Sie auch schon ohne Billett im Zug oder Bus unterwegs?
23 %
8 %
21 %
11 %
26 %
11 %
Insgesamt 5355 Teilnehmer
2016. június 9.
Piros riasztás
Tegnap a meteorológiai szolgálat piros riasztást adott ki. Ezek szerint óriási viharzóna közelít széllel, jéggel és hatalmas esővel.
Reggel, kinézve az ablakon nem tűnt fel semmi. Csak a szokásos. Esik. Mindig esik. Nem is tudom minek vettem hintaágyat a kertbe, mert még nem sok alkalmam volt benne ücsörögni.
Így indultam a napnak.
Aztán alig beértem Badenba is kiszálltam a kocsiból, nyakamba szakadt az ég. Ömleni kezdett. Hiába volt nálam esernyő, nem sokat használt, mindenhonnan dőlt a víz. A nadrágom térdig úszott. Azt hiszem gumicsizmát és esőkabátot kellett volna venni.
:)
Az elázás annyiszor ismétlődött meg, ahányszor kimentem a házból.
Estére egy ázott veréb is jobban nézett ki, mint én...
Nem volt egyszerű hazajutni sem. Volt ahol 20 cm magasan állt a víz az úton. Volt olyan út, ahol annyira rossz volt a helyzet, hogy inkább lezárták.
Gyakorlatilag Moszkva érintésével értem haza.
:)
Fotózni nem sikerült, mert örültem, hogy az esernyőbe tudtam kapaszkodni. Részben ezért, részben a hitelességért, inkább egy cikk, amiben nagyon sok jó kép és videó van.
Fotók ITT:
Reggel, kinézve az ablakon nem tűnt fel semmi. Csak a szokásos. Esik. Mindig esik. Nem is tudom minek vettem hintaágyat a kertbe, mert még nem sok alkalmam volt benne ücsörögni.
Így indultam a napnak.
Aztán alig beértem Badenba is kiszálltam a kocsiból, nyakamba szakadt az ég. Ömleni kezdett. Hiába volt nálam esernyő, nem sokat használt, mindenhonnan dőlt a víz. A nadrágom térdig úszott. Azt hiszem gumicsizmát és esőkabátot kellett volna venni.
:)
Az elázás annyiszor ismétlődött meg, ahányszor kimentem a házból.
Estére egy ázott veréb is jobban nézett ki, mint én...
Nem volt egyszerű hazajutni sem. Volt ahol 20 cm magasan állt a víz az úton. Volt olyan út, ahol annyira rossz volt a helyzet, hogy inkább lezárták.
Gyakorlatilag Moszkva érintésével értem haza.
:)
Fotózni nem sikerült, mert örültem, hogy az esernyőbe tudtam kapaszkodni. Részben ezért, részben a hitelességért, inkább egy cikk, amiben nagyon sok jó kép és videó van.
Fotók ITT:
2016. június 6.
Szavazás után
Megtörtént az év második népszavazása. Most öt kérdés került a terítékre, ezen belül kettőt emelnék ki.
Az egyik a Menekültügyi törvény változtatására irányult. A változás tárgya a bürökratikus eljárás felgyorsítása lenne.
Jelenleg átlagosan 280 napig tart a folyamat, melyet szeretnének legalább a felére csökkenteni.
A kezdeményezést 66,8 % -ban támogatták.
Legtöbben Basel városában és Vaudban fogadták el (74 %), Neuenburg és Zürich kanton 70 %-ban támogatta. Érdekes módon az egyébként nagyon bevándorlásellenes Ticinoban csak 56 %-ban voksoltak igennel.
A kérdés meglehetősen bonyolult, mind etikai, mind gazdasági szempontból. Véleményem szerint a törvény további részei is módosulásra szorulnának.
Míg például egy munkanélkülinek kötelessége a munkakeresés, addig egy menekült gyakran évekig él munka nélkül az állam, az adófizetők pénzén. Egy munkanélküli (aki már legalább egy évet dolgozott) sokkal nehezebben jut ingyenes nyelvtanfolyamhoz, mint egy menekült. Arról nem is beszélve, hogy sokan nem is tesznek semmit annak érdekében, hogy minél előbb integrálódjanak. El vannak, mint Marci hevesen.
Ez persze csak az én véleményem.
A második érdekes kérdés arra vonatkozott, hogy járjon-e mindenkinek havi 2500 frank (gyerekek esetén 625 frank) alanyi jogon.
Ez a kérdés már néhány éve terítékre került, akkor elutasították. Most is.
Az ügyet támogatók azzal érveltek, hogy már így is sok olyan munka van, amiért nem jár fizetés. Pl. a háziasszonyok semmilyen juttatást nem kapnak.
Az ellene érvelők jórészt Svájc gazdaságát tették véleményük első pólusává, miszerint ez jelentősen megterhelné a költségvetést.
Mint sok más szavazás alkalmával, itt is azon bukott el a dolog, hogy kidolgozatlan volt a kérdés.
Ugyanis a megszavazása is további kérdéseket vetett volna fel.
Miért csak svájci állampolgárokra vonatkozzon? Rengeteg itt született, másodgenerációs él, akik ebben a formában nem kaphatták volna meg a juttatást. Ez rögtön azt is generálná, hogy mindenki állampolgárságra törekedett volna.
Miért kapjon egy milliomos alanyi jogon még több pénzt?
És ez csak a jéghegy csúcsa a kérdéseket tekintve.
A kérdést legkevesebben Appenzel (I) - 12,6%, Niedwalden - 13,2 %, Obwalden - 13,8% támogatták. Legtöbben Basel Stadtban - 36 %, Jura - 35,8 % és Genf - 34,8 % szavaztak mellette.
Az egyik a Menekültügyi törvény változtatására irányult. A változás tárgya a bürökratikus eljárás felgyorsítása lenne.
Jelenleg átlagosan 280 napig tart a folyamat, melyet szeretnének legalább a felére csökkenteni.
A kezdeményezést 66,8 % -ban támogatták.
Legtöbben Basel városában és Vaudban fogadták el (74 %), Neuenburg és Zürich kanton 70 %-ban támogatta. Érdekes módon az egyébként nagyon bevándorlásellenes Ticinoban csak 56 %-ban voksoltak igennel.
A kérdés meglehetősen bonyolult, mind etikai, mind gazdasági szempontból. Véleményem szerint a törvény további részei is módosulásra szorulnának.
Míg például egy munkanélkülinek kötelessége a munkakeresés, addig egy menekült gyakran évekig él munka nélkül az állam, az adófizetők pénzén. Egy munkanélküli (aki már legalább egy évet dolgozott) sokkal nehezebben jut ingyenes nyelvtanfolyamhoz, mint egy menekült. Arról nem is beszélve, hogy sokan nem is tesznek semmit annak érdekében, hogy minél előbb integrálódjanak. El vannak, mint Marci hevesen.
Ez persze csak az én véleményem.
A második érdekes kérdés arra vonatkozott, hogy járjon-e mindenkinek havi 2500 frank (gyerekek esetén 625 frank) alanyi jogon.
Ez a kérdés már néhány éve terítékre került, akkor elutasították. Most is.
Az ügyet támogatók azzal érveltek, hogy már így is sok olyan munka van, amiért nem jár fizetés. Pl. a háziasszonyok semmilyen juttatást nem kapnak.
Az ellene érvelők jórészt Svájc gazdaságát tették véleményük első pólusává, miszerint ez jelentősen megterhelné a költségvetést.
Mint sok más szavazás alkalmával, itt is azon bukott el a dolog, hogy kidolgozatlan volt a kérdés.
Ugyanis a megszavazása is további kérdéseket vetett volna fel.
Miért csak svájci állampolgárokra vonatkozzon? Rengeteg itt született, másodgenerációs él, akik ebben a formában nem kaphatták volna meg a juttatást. Ez rögtön azt is generálná, hogy mindenki állampolgárságra törekedett volna.
Miért kapjon egy milliomos alanyi jogon még több pénzt?
És ez csak a jéghegy csúcsa a kérdéseket tekintve.
A kérdést legkevesebben Appenzel (I) - 12,6%, Niedwalden - 13,2 %, Obwalden - 13,8% támogatták. Legtöbben Basel Stadtban - 36 %, Jura - 35,8 % és Genf - 34,8 % szavaztak mellette.
Abstimmungen
Eidgenössische Vorlagen
Ja | Nein | |
---|---|---|
Volksinitiative «Pro Service public» | 107'636 33.2% | 216'669 66.8% |
Volksinitiative «Für ein bedingungsloses Grundeinkommen» | 78'112 23.8% | 250'345 76.2% |
Volksinitiative «Für eine faire Verkehrsfinanzierung» | 95'889 29.5% | 229'307 70.5% |
Änderung des Bundesgesetzes über die medizinisch unterstützte Fortpflanzung | 179'583 56.4% | 138'969 43.6% |
Änderung des Asylgesetzes | 222'331 68.5% | 102'027 31.5% |
- Stimmbeteiligung: 44.9%
2016. június 5.
A repülő traktor
Visszaemlékezve, kisdiákként az aktuális szülői munkaközösség egymást túllicitálva vásárolta meg az újabb (118.) kristályvázát az osztályfőnöknek éves teljesítménye elismeréseként.
Középsuliban már úgy dobtuk össze a pénzt egy-egy csokorra.
Aztán ott volt még a szerenád, és amikor végeztünk az érettségivel, volt egy közös vacsi.
Ennyi.
Itt sokkal kevesebb alkalom adódik az ünneplésre - nincs évnyitó, évzáró, pedagógusnap, ballagás, stb. -, de a végzősök megünneplik az iskola befejezését. Ki így, ki úgy.
Néhány helyen valamilyen vicces fordulatot vesz az utolsó év utolsó napja.
Ilyen történt nem messze tőlünk Langenthalban.
A mezőgazdasági és építőipari gépszerelő osztályban az a szokás, hogy utolsó nap valamilyen a szakmát reprezentáló eszközzel mennek a diákok iskolába.
Ezt túllicitálva az egyik osztály tanulói azt találták ki, hogy egy traktort a magasba emelve fejezik ki hálájukat az osztályfőnöknek.
Természetesen, előzetesen engedélyt kértek az iskola igazgatójától, aki nem akadályozta meg ezt a nem mindennapi eseményt, biztosították a területet, stb.
A diákok és a tanárok egyaránt meglepődtek, amikor tanítás közben egyszer csak egy traktor "repült" az ég felé.
:)
Így volt ezzel az érintett osztályfőnök is, aki hasonló meglepetéssel még nem találkozott a több mint 20 éves pályafutása alatt.
Jópofa, de nehéz lesz túllicitálni.
Eredeti cikk ITT:
Középsuliban már úgy dobtuk össze a pénzt egy-egy csokorra.
Aztán ott volt még a szerenád, és amikor végeztünk az érettségivel, volt egy közös vacsi.
Ennyi.
Itt sokkal kevesebb alkalom adódik az ünneplésre - nincs évnyitó, évzáró, pedagógusnap, ballagás, stb. -, de a végzősök megünneplik az iskola befejezését. Ki így, ki úgy.
Néhány helyen valamilyen vicces fordulatot vesz az utolsó év utolsó napja.
Ilyen történt nem messze tőlünk Langenthalban.
A mezőgazdasági és építőipari gépszerelő osztályban az a szokás, hogy utolsó nap valamilyen a szakmát reprezentáló eszközzel mennek a diákok iskolába.
Ezt túllicitálva az egyik osztály tanulói azt találták ki, hogy egy traktort a magasba emelve fejezik ki hálájukat az osztályfőnöknek.
Természetesen, előzetesen engedélyt kértek az iskola igazgatójától, aki nem akadályozta meg ezt a nem mindennapi eseményt, biztosították a területet, stb.
A diákok és a tanárok egyaránt meglepődtek, amikor tanítás közben egyszer csak egy traktor "repült" az ég felé.
:)
Így volt ezzel az érintett osztályfőnök is, aki hasonló meglepetéssel még nem találkozott a több mint 20 éves pályafutása alatt.
Jópofa, de nehéz lesz túllicitálni.
Eredeti cikk ITT:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)