Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje...

...mégse sorozott be nőket.
Igaz, az egri nők hőstetteit azóta is emlegetjük. Azt hiszem, ezt leszámítva nem sok esetet tudunk felsorolni, ahol effektíve harcoló alakulatban szolgáltak volna. Az rendben van, hogy háborús helyzet esetén besegítenek. Az I. és a II. Vh.-ban is nagy szerepet játszottak a hölgyek, hogy kiszolgálják a frontot mindenféle ellátmánnyal. 

Fotó innen:  Keystone/urs Flueeler

Véleményem szerint, az azért nem normális, hogy  nők katonák legyenek, kötelező jelleggel.
Most is akadnak nők a seregben, váljék egészségükre. Szabad választásuk alapján döntöttek mellette.
Hogy kötelező jelleggel sorozzák őket?
Elment a maradék eszük?
El.
Mármint egy Leopold Bruges nevű embernek biztos. Szerinte egyenlőséget kell tenni ebben a szerepkörben is. Régi sztereotípia az, hogy a "nők maradjanak a tűzhelynél, és a férfiak menjenek a háborúba."
A férfiak sorozása egy "letűnt korszak maradványa" (kíváncsi lennék, hogy ő mennyi rántást kavargat... ha már egyenlőség).
A megvalósítással növelné a civil szolgálati lehetőségeket is, csökkentené a szolgálati időt, és külföldiek számára is kiterjesztené a szolgálatot. Itt a secondókra (másodgenerációs), illetve a nem itt született, de itt felnőtt hölgyekre gondol. A civilek szerint ez a megoldás jót tenne a menekültek integrációs folyamatában is.

Szerencsére, a konzervatív kantonok és a biztonságpolitikai szakértők szkeptikusok a kérdésben.
Az SP politikusa szerint az egyenlőséget először más területen kell megteremteni, hisz a nők ugyanazon munkakörben még mindig kevesebbet keresnek, mint a férfiak. A külföldiek sorozásával sem ért egyet, hisz mi alapján esküdnének fel, mi alapján éreznék kötelességüknek a szolgálatot, ha még szavazati joguk sincs.

Engem meglepett a közvéleménykutatás eredménye (természetesen/szerencsére nem reprezentatív).
Majd 11 ezer szavazó közül 67 % gondolja úgy, hogy jó ötlet a nők sorozása, 29 % szerint elég terhet viselnek a társadalomban már így is, 4 %-nak nincs véleménye.
Azért kíváncsi lennék, hogy az ötletet támogatók közül hánynak van lánya...
:(

Umfrage

Dienstpflicht für Frauen – eine gute Idee?

Ja, Gleichberechtigung muss 2016 in allen Bereichen gelten.

67 %

Nein, Frauen tragen schon so genug zur Gesellschaft bei.

29 %

Dazu habe ich keine Meinung.

4 %

Insgesamt 10888 Teilnehmer

Kapcsolódó cikkek eredetiben ITT és ITT.

Mi a véleményetek?
Le is írhatod, de az oldalsávban szavazhatsz is.
:)

A dzsentlemanus

Kisebbik gyermekem idén utolsó éves a középiskolában. Ahogy hallottuk, a záróvizsga nem piskóta, így a felkészülést már késő ősszel megkezdték a suliban és a munkahelyen is.
A vizsga rendszeréről majd írok részletesen, ha vége lesz.
A munkahelyen lévő Lehrmeister (nem is tudom, hogy ezt minek fordítsam. Egy olyan személy, aki koordinálja, felügyeli a tanulók dolgait, kapcsolatot tart az iskolával és a szülőkkel, segítséget nyújt, stb.) többször elmondta, hogy a felkészülés nagyon fontos. Annak ellenére, hogy ez eddigi jegyek nagyon jók voltak, azért tele lett a gatyánk.

Én egyszer találkoztam ezzel a mukival három évvel ezelőtt, amikor felvették a gyerekem és aláírtuk a szerződést. Nem volt túl szimpatikus. Az első másfél évben nem sok vizet zavart, a lányommal sem volt probléma, így erre nem is volt ok. Először akkor került középpontba, amikor a gyereket méltatlan körülmények között az egyik gyáregységből a másikba helyezték. Már akkor nagyon korrekt volt. Az új egységben egyébként ő volt felelős a tanulókért. Örült a lánynak, mert jól dolgozott, jól tanult.
Az ősszel megígérte, hogy segíteni fog a felkészülésben, a vizsgák előtt tart majd néhány "okosítást".
Ez már csak azért is célszerű lett volna, mert volt már vizsgáztató, így tudja a trükköket.
Én, személy szerint ennek nagyon örültem.
.
.
.
Talán februárt írtunk, amikor gyerek hív telefonon teljesen kiakadva:
- Anya, a N-t kirúgták. Már nincs is benn...
Én csak hümmögtem először, mert ugye személyes kötődésem nem volt, aztán jött a felismerés, hogy ok, de akkor mi lesz a végzősökkel...
Hamar kiderült, hogy valakinek bökte a szemét a figura, ezért el kellett távolítani. Persze, arra a nagyfőnök nem gondolt, hogy tanulók is vannak. Talán illedelmesebb megoldás lett volna megvárni, míg végeznek. Nem hiszem, hogy az a pár hónap földhözvágta volna ezt a nagy céget.
Néhány nap múlva a lányom számonkérte (!) az új főnököt, hogy akkor most mi lesz...
Persze, hebegés-habogás. Kiderült, hogy az új főnöknek nincs is jogosítványa, hogy átvegye az előzőtől abbéli feladatát, hogy a gyerekekkel foglalkozzon, másrészről nem is igen érdekli.
Néhány nap gondolkodás után, hogy neve legyen a gyereknek, kitalálták, hogy megoldják "okosba".
Van egy személy a részlegen, aki rendelkezik ilyen képzettséggel, csakhogy neki esze-ágában sincs elvállalni ezt, ezért ő csak a nevét adja hozzá, és kész.
Az aláírás ott lesz a papíron, a gyerekek meg nem fontosak.
Hááááát.
Ennek nem örültem.
.
.
.
Már kezdtünk beletörődni, hogy ez már így fog kifutni és információ nélkül kell nekiugrani a vizsgának, amikor e-mail jött.
A kirúgott ember írt a végzősöknek, hogy amennyiben igénylik, akkor egy nap szívesen megosztja velük, amit fontosnak gondol a vizsgákkal kapcsolatban.
Naná, hogy igényeljük. Egyébként minden gyerek ott volt.
Lány egy csomó hasznos információval jött haza, mire kell figyelni, hogyan próbálják a vizsgáztatók hibára késztetni a végzősöket.

Így utólag is, le a kalappal előtte.
Nem lett volna muszáj, pláne az előzőek fényében.
Remélem, talál magának új munkahelyet.
Minden jót Herr N.

Pletykafészek - ki nem mond igazat?

Rég jelentkeztem ezzel a "rovattal", de most van egy rövid kis sztorim, amin jót mosolyogtunk.
Mint már írtam, csak svájci szomszédaink vannak. Nem panaszkodok, jóban vagyunk. Már csak a feljelentgetős bácsi néz rondán.
Azt nem mondhatom, hogy befogadtak bennünket, de elfogadnak.
Általában párom és a lányom elszenvedői az érdeklődésnek, előbbi közvetlensége, utóbbi jó svájci nyelvtudása miatt.
Ha találkozunk, megkérdezik, hogy mi újság (azt hiszem egyébként is kíváncsiak). :)
Néhány hete párom összefutott a szemben lévő mukival, akinek szintén egy kisebb cége van, hasonlóan a miénkhez. Felesége is a cégben dolgozik, ő csinálja az adminisztrációt.
Néhány udvarias kör után, szóba került a munka. Nekünk is nagyon nehezen indul a szezon, párom meg is osztotta vele egy régi svájci megjegyzését, aki azt állította, hogy 30 éve dolgozik egy cégnél, de olyan még nem volt, hogy hosszabb szabira kellett küldeni az embereket.
Ebben aztán a szomszéd is egyetértett, náluk is szünet, szabadság volt hosszasan, mert nem volt munka.
Még egy pár mondat erejéig rugóztak ezen, majd ment mindenki a dolgára.

Talán egy hét sem telt el, a párom találkozott ennek a jó embernek a feleségével. Szó, szót követett, megint szóba került a munka. Szomszédasszony kérdezte, hogy mi újság a munka frontján. Erre emberem megint elmondta, amit a múltkor, csak a válasz volt meglepő.
Asszonyka szerint nekik annyi a munkájuk, hogy alig érik...
:D
Most akkor ki nem mond igazat?
:D

A divatról

Ha röviden akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy olyan nincs. Persze, nem ilyen egyszerű a képlet.
Még a múlt évben kaptam új téma javaslatául a divatot. Azóta is kerülgetem, mint macska a forró kását, mert ez megint egy "lehúzó írás" lesz.
:)
Most nekiugrunk és majd közös álláspontra jutunk. Vagy nem.

Legelőször szétválasztanám a társadalmat az átlagemberre és a felső tízezerre és a celebekre (jóval kevesebb van, mint nálunk). Utóbbiak életére nincs rálátásom, illetve nem annyira kirakatemberek, mint azt otthon látjuk. Talán ezért is kisebb a hatásuk az átlagos emberek klubjára. Vagy nem annyira degeneráltak? Vagy az itt élő sztárok kevésbé magamutogatók?
Hm... ezt most nem fogom megfejteni.

Utóbbi réteggel naponta van kapcsolatunk, így ezt könnyebb belőni. Olyan mint a kaptafa, kis/nagy kilengéssel.
Kezdjük a gyerekeknél, akiknek semmilyen ráhatásuk nincs az öltözködésükre, max. a reggeli hiszti, hogy mit vesznek vagy nem vesznek fel. Azért alapjáraton a szülő dönt.
Azt vettem észre, hogy 1-5 évig sokkal inkább a praktikum számít, mint a viselhetetlen, de divatos ruhák. Kevésbé látom, hogy a kicsik egy felnőtt ruhatárában köszönnének vissza.
Nyílván, a tehetősebbek megengedhetik maguknak, hogy címkés (márkás) ruhát vegyenek a gyereknek, de a többségnél ez nem szempont. Még akkor sem, ha tele vannak, mint a déli busz.
:)
A nagyobbak öltözködése is meglepett, amikor Svájcba érkeztünk. Bevallom, kicsit megnyugodtam, hisz ami otthon a kiskamaszok öltözetét jelenti (tisztelet a kivételnek), az botrányos.
A vastagabb pénztárcájú szülők ragaszkodnak a címkékhez, ezt jól bele is nevelik a gyerekbe. Tök mindegy, hogy kényelmes vagy sem. Legyen rajta valamilyen menő címke, ami már feltételezi, hogy kellőképpen drága és abba a bizonyos kasztba tartoznak.

Erre van egy sztorim: ugyan ez kicsit korábbra datálódik, mint a kamaszkor, de érdekes eset volt. Lányom talán 3. osztályos lehetett, amikor valamilyen előadásra mentem az osztályukkal, mint kísérő szülő. Volt az osztályban egy nagyon jó anyagi körülmények között, de szeretethiányban élő kislány.
Ő volt a lányom párja a sorban. Már az út elején végigmutatta, hogy melyik ruhát, mely európai nagyvárosban shoppingolták. Gyerekre nem haragszunk alapon, próbáltam mosolyogni és nem kommentálni, de aztán annyira erőszakosan vágyott az elismerésre, hogy meg kellett jegyezzem, hogy nagyon szépek, amik rajta vannak. Megjegyzem, semmivel sem volt jobb minőségű, mint a többi gyerek ruhája, de divatosnak mindenképp az volt. És persze itt-ott vigyorogtak a címkék. Aztán próbáltam elmagyarázni, hogy nem a címkés ruha teszi az embert. Nem sok sikerrel.

Felső tagozatban aztán kezdett keményedni a dolog, főleg a lányok esetében. Szerencsére, mi ebből már kimaradtunk, de elképedve látom a mai felsősöket. Kész felnőttek. Unokatesóm sokat panaszkodik, hogy hiába próbálja normális keretek között tartani a gyereket, nagyon nehéz, mert sok esetben már a szülő is idióta és olyan dolgokat enged meg a gyerekének, ami nem mondható normálisnak, másrészt látszik a média negatív hatása, és harmadrészt megy a licitálás, próbálják egymást felülmúlni a gyerekek.
Nem szeretek arra hivatkozni, hogy "bezzeg a mi időnkben", de most megteszem. Nálunk még a gimiben sem lehetett hajat, körmöt festeni (esetleg színtelennel a körmöt), és nagy cucc volt, amikor végzősként mát felvettük a magassarkút és nem vágtak bennünket ki a suliból.
Ezzel szemben, ma már 12-13 éves korukban sminkelnek, lakkoznak. Kész katasztrófa.
Nem irigylem a még normális szülőket. Ha nem engedi meg, akkor konfliktusba kerül az amúgy is zivataros korban lévő csemetéjével, akit még ki is közösíthetnek. Az iskolában a tanár pont lesz@rja. Sőt, amikor unokatesóm halkan-csendben megkérdezte, hogy nem lehetne-e ennek elejét venni, még ő volt a maradi.
:(
Le a kalappal, aki el tud lavírozni ebben a helyzetben.

Visszatérve, mi épp időben jöttünk el. A lányom hetedikes volt, épp kezdett volna "megőrülni". Emlékszem, az idegeimen citerázott, amikor az akkor épp divatban lévő "haspólóban" akart suliba menni. Aztán magyarázd el neki, csak az egészségügyi okát, hogy miért nem szerencsés viselet ez télvíz idején.
Itt aztán szépen elcsendesedett a dolog.
Itt nem volt haspóló.
Gyakorlatilag "egyenruhában" jártak a gyerekek. Egy helyi ruhagyártó cég árasztotta/árasztja el tiniknek való ruhákkal a kölyköket. Tömegek vásárolnak a boltjaikban, így nem sok különbséget lát az ember, ha megnéz egy osztályfotót. Egyáltalán nincs értéke a címkének. A gyerekek öltözetét tekintve kevésbé lehet belőni a család anyagi helyzetét.

Aztán később, kinőve az "egyenruhás" korosztályból, már mindenki maga választja meg ízlésének és pénztárcájának megfelelő stílust, márkát. Itt már jobban látszik, hogy ki mennyire ad magára, és ha valaki nagyon ki van csípve, az a "Balkánról jött".
 :)

Egy svájcinak nem számít semmit, hogyan néz ki. Mondhatjuk azt, hogy nem adnak magukra.
Nem járnak szoláriumba, műkörmöshöz, kozmetikushoz, és a fodrászok sem véletlenül keresnek rosszul (akik életben tartják a szépségipart, az a korábban említett "Balkán".)
Ebben, mi magyarok is élen járunk. Egy világ dől össze, ha nincs a szomszéd utcában műkörmös (remélem nem bántok meg senkit, de ez 35 alatt létkérdés).

A helyiek inkább részesítik előnyben a praktikumot és a kényelmet, mint a divatot. Ez nem jelenti azt, hogy nem áldoznak rá, hisz ezek a ruhadarabok/cipők sokkal többe kerülnek, mint egy divatos darab.
Arra sem nagyon adnak, hogy a programhoz öltözzenek. Nem fényezem magam, de ebben még nem sikerült integrálódnunk, rendszeresen túlöltözzük magunkat, bárhova megyünk.
Egy színházba simán elmennek farmer-kinyúlt póló kombóba, mint ahogy vacsorázni is.
A magam részéről kijelenthetem, hogy prominens személyiségen kívül, normálisan öltözött svájcit nem, vagy nagyon ritkán látok.
És akkor még nem ejtettünk szót a látványos divatbakikról.

Fentieket támasztja alá az a cikk, ami még 2009-ben jelent meg, "Svájcban a divat valahogy tabu" címmel. Az interjú alanya Bettina Weber fotós, blogger, aki rávilágít, hogy Svájcban olyan a divat, mint a szex. Nem beszélnek róla.
Íme a riport:

Egy fotós saját bloggal, aki mindig a jól öltözött emberek nyomában jár, aki tudja, hogy a svájciak nem hajlandók magas sarkút viselni, és aki tudja, melyik divatmagazinokat érdemes olvasni.

Létezik a tipikus svájci stílus?

A svájciak inkább a sportos-kényelmes irányt követik. A svájci nők makacsul elutasítják a magas sarkút. Tulajdonképpen nagy kár, az életet laposban, Carla Bruni módjára leélni, és mindezt önszántukból. Vagy inkább a svájci férfiak követik titokban Sárközyt? Néha az a benyomásom, hogy a divat Svájcban olyan, mint a szex régen: tabutéma, steril és receptköteles.

Hol találjuk a legjobban öltözött embereket? És mit is értünk «jól öltözött» alatt?

Londonban. Sehol sem jelentkeznek olyan nagy számban a szélsőséges divatstílusok, mint az Egyesült Királyságban. A britek alapvetően pesszimistán élik az életüket. Senki sem uralja olyan jól a fekete humor művészetét és a stílusos elbukást, mint ők. A «jól öltözött» definíciója számomra tehát, nem félni az elbukástól. És egy csipetnyi humor soha nem árt.

Melyik a legrosszabb, ill. leggyakoribb hiba, amit az emberek az öltözködésben elkövetnek?

Svájcban ez egyértelműen a durva lábbeli. Ennek semmi keresnivalója nem lenne a nagyvárosokban.

Mi lesz a következő nagy trend?

A fenntartható luxus. A csináld-magad divat, ami mégsem úgy néz ki, mint a házilag kötött dolgok. A zöld-divat, amit a divatrajongók is elfogadnak.

Melyik az a trend, amit nagyként harangoztak be, de mégsem fog elterjedni?

Nem tudom elképzelni, hogy Svájcban igazán teret hódítanának a mélyülepű háremnadrágok. De a leggins esetében is ugyanezt mondtam.

(Itt valóban tévedett. Azóta szerencsére kezd kimenni a divatból az a nadrág, aminek az ülepe a térnél van. Ja, és ezt a fiúk hordták.)

Mi az, amit ezen a nyáron feltétlenül be kell szerezni?

Attól félek, hogy mindenkinek szüksége lesz egy designer overálra, amit süteményszínű körömcipővel kell kombinálni. Szerencsére visszatértek a divatba a hangsúlyos szabású fürdőruhák is.   

Mi az, amit el kell felejteni?

A térdig érő sztreccsnadrágot szoknyával. És azokat a nagyon tarka, grafikus napszemüvegeket, amik már két éve nincsenek divatban.

Ki a legjobban öltözködő svájci férfi és nő?

Remélem, hogy Uma Thurman végre hozzámegy a svájci barátjához és felveszi a svájci állampolgárságot. Egyébként az itteni celebritások öltözködési stílusát sajnos csak divat-szatíraként lehet besorolni.

( Azt hiszem, nem ment hozzá).

Miért vették át a divatblogok a divatmagazinok helyét a trendcsináló szerepben?

Ez egyszerű: A trend csak akkor válik trenddé, ha az egy divatblogon jelenik meg. Egyik médium sem követi ilyen gyorsan és közelien a divat vérkeringését. Csak egy kattintás, és már tudható is, hogy Londonban, Párizsban vagy Sydneyben mit viselnek. És válságos időkben az sem mindegy, hogy a blogok mindezt ingyen teszik.

Miért nevezik Svájcot divat tekintetében sivatagnak?

A svájciak alapvetően kerülik a feltűnést és azt akarják, hogy békén hagyják őket. Ennek megfelelően a divatviláguk is unalmas és kopár. És amíg az ex-szépségkirálynőket nevezik divatszakértőnek, addig örökké csak egy fejlődő ország maradunk.

Az írás eredetiben ITT olvasható.

Mi sem támasztja alá a téma érdektelenségét, hogy meglehetősen kevés írás található a világhálón. Az alábbi linken megtalálható a TOP 10-es bloglista divattal kapcsolatban, még 2010-ből.
ITT  érhető el.

Ha valami összefoglaló, nőcis weboldalt szeretnénk említeni,  EZT találtam.

Azt se felejtsük el, hogy az utóbbi években rengeteg online üzlet jelent meg, ami nagyon népszerű a vásárlók körében.
Meglátásom szerint ezek sokkal népszerűbbek, mint nálunk.
Talán azért, mert egyszerűen lehet vásárolni, és a minőség sem rosszabb, mint az üzletekben fellelhető daraboknál.
Vannak tematikus oldalak (gyerek vagy sport), ahol ennek megfelelően talál meg mindent a vásárló.
Itt most csak néhány, a teljesség igénye nélkül, EZEN a linken. Ez is egy három évvel ezelőtti adat, azóta lettek újabbak is.

A végére egy kis privátszféra. Én soha nem majmoltam az aktuális divatot, de fel tudok öltözni az alkalomhoz, napszakhoz illően. Vacsorázni soha nem mennék farmerben. Mivel rövid a hajam, 6-8 hetente meg kell látogassam a fodrászt, festeni magam festem. Szigorúan 4 hetente.
Kozmetikus havonta, műkörmöm nincs. Lakkozni magamnak szoktam, bár az utóbbi időben rákaptam egy kedves ismerős munkájára. Ezen felül nincs semmi mű rajtam. Szerintem, közel az 50-hez ez vállalható.
Szomszédaim nagyobb része egyidős velem. Mindegyik nagyon jól el van eresztve az anyagiakat tekintve, de őket jól felöltözve még nem láttam. Olyan, amit frizurának lehetne nevezni nincs. :)
Tipikus svájciak. Farmer, póló/pulóver, könnyű lapossarkú cipő (sokszor túracipő).
Vásárolni szemrebbenés nélkül mennek maci-naciba.

Félre ne érts, semmi baj ezzel, csak akkor érzem magam furcsán, amikor megnéznek, ha alkalomhoz illően felöltözve távozok otthonról.
Mint ahogy az elmúlt évben egy kerti partin "elhasaltunk". :)
Azt gondoltam, hogy tiszteljük meg a házigazdákat, de tartsuk szem előtt az alkalmat. Ehhez öltöztünk. Aztán láttam, hogy a szembeszomszéd abban a ruhában jött, amiben az előbb még a füvet nyírta, a másik meg abban a cipőben, amiben tehenet fej. :)
Hát, igen. Nem hazudtolták meg svájci mivoltukat.
:)

Időskori bűnözés Svájcban

Ha már az előző írásban bűnöztünk, maradjunk a témánál.

Ismét egy érdekes írásra bukkantam a "vasárnapi blikk"-ben, amiben az időskori bűnözés emelkedéséről írnak. Ezen belül is a droggal kapcsolatos bűncselekmények kerültek górcső alá.
A legújabb statisztikák szerint a kábítószert csempésző vagy árusító személyek száma néhány év alatt megduplázódott, míg 2009-ben 88 eljárás folyt 60 éven felüli személy ellen, addig ez a száma az elmúlt évben 320 lett.

Néhány kiragadott eset:
Elfogtak egy 74 éves férfit, aki 2,5 kg kokaint csempészet Brazíliából az alsónadrágjában.
Nyáron, egy 71 éves férfinál 19 kg kannabiszt találtak egy közlekedési ellenőrzés során.
Volt még egy 76 éves taxisofőr, aki kokaint adott el 46 ezer frank értékben.

foto innen: wikipédia

A svájci egyetem gerontológusa szerint a nyugdíjasok nagyon alkalmasak az ilyen cselekmények elkövetésére,  hisz a vámosok kevésbé ellenőrzik az időseket, mert ártatlanabbnak tűnnek minden más korosztálynál. Ezt pedig egyre több esetben próbálják kihasználni.
Gyakorlatilag a toborzás sem okoz gondot, hisz sok nyugdíjas alig él meg a nyugdíjából és könnyen rábeszélhetők arra, hogy ezzel egészítsék ki a megélhetésükre szánt összeget.
A büntetés visszatartó erejétől sem nagyon beszélhetünk, hisz sok esetben a bíróság  sokkal enyhébb büntetést szab ki egy idős személlyel szemben (vagy egyáltalán nem szab ki letöltendőt), de egyes vélemények szerint esetlegesen a börtönben jobb ellátást kapnak, mint egy idősek otthonában.
Érdekes adatok.

Eredeti cikk ITT:

Az eszem megáll...

... avagy lopós bácsi akcióban.
Az egyik internetes portál tett közzé egy videófelvételt, amiben egy pacák 18 (!) üveget lop el a gatyájában.
A cikk ugyan kevésbé az akcióról szól, inkább az a vita, hogy jogos volt-e kitenni a FB-ra vagy sem.

A felvétel 2.47-től válik érdekessé. Emberünk egy polc mögé bújva, az előzőleg a kocsiba rakott üvegeket elkezdi bepakolni a nadrágba. Én normál, 7 dl üvegeknek nézem, valószínűleg valami erre a célra gyártott ruhadarabról van szó, hisz ilyen mennyiséget ellopni, az képtelenség.
Még az sem zavarja, amikor egy eladó elsétál előtte.
Miután végez a pakolással, megigazítja a kabátját, előveszi a pénztárcáját és a pénztárhoz megy, hogy kifizesse a kocsiban maradt karton vizet és egy csomag WC papírt.
Széééép.

Eredeti cikk videó ITT.
Az írásban egy közvéleménykutatás is szerepel arról, hogy jogszerű volt-e közzétenni felvételt?
Amikor én néztem, ez volt az állás.

Több, mint 5000 fő szavazott, ebből 77 % értett vele egyet.
Szerintem sincs ezzel semmi gond. A felvételen a megvalósult bűncselekmény látszik, fel sem merül az ártatlanság vélelme, nincs miről beszélni.

Az új 50-es

Szerintem nem létezik olyan ember Svájcban, aki nem tudná, hogy a Nemzeti Bank kibocsátotta az új, 50 frankos bankjegyet.

Mivel korábban sok kritika érte mind a bankjegy kinézetét, mind magát az intézkedést, a bank nagy kampányba kezdett, hogy elfogadtassa, megszerettesse az új "jövevényt".

Így aztán a csapból is ez folyik. A rádióban, a TV-ben, de még az óriásplakátokon is kampányolnak.

A bank a biztonsági elemek miatt cseréli le a régit, legalábbis ez a "mondás".

Ennek érdekében nem sajnálja a pénzt, hogy beleégesse a köztudatba.

Sokan úgy érvelnek, hogy ez felesleges pénzkidobás, hiszen előbb vagy utóbb mindenki találkozni fog az új fizetőeszközzel. Ez jogosnak tűnő észrevétel, nem nagyon lehet vele vitatkozni.

A bank nem árulta el, hogy mennyibe került ez a kampány. 

A nyilvános adatok szerint az elmúlt évben mindenféle reklámköltség címen majd 87 millió (!) frankot költöttek el.

Mivel pontos szám nem áll rendelkezésre, ezért egy kis felderítőmunkát végzett a cikk írója, hogy mibe "fáj" egy-egy reklámfelület bérlése.

Egy jó helyen (pályaudvar) lévő plakát bérleti díja 1000 frank hetente Zürichben.

Egy 30 másodperces TV-spot átlagos díja 3000 frank, de ez az ár akár 25000 frankra is felmehet, ha főműsoridőben adják le.

Nem kevés.

 

Hát, barátkozzunk!

Eredeti cikk ITT:

forrás: nzz.ch

Nem értem

Nem akarok hosszasan rugózni a barcelonai kiránduláson, csak még egy utolsó témában hozakodok elő vele.
Olvastam két azonos témájú cikket (egy magyar, egy svájci), és nem hagy nyugodni a dolog.

Bevallom, hogy amikor Barcelonában a stadionhoz értünk, kicsit beparáztam. Nem szeretem az erőszakot, meg öreg is vagyok már a balhéhoz (pláne a futáshoz).
A stadion előtti kis téren a "B-közép" hangolt. Eldurrant néhány petárda, énekeltek, stb.
Aggódva néztem a páromra.

Aztán a dolog ennyiben maradt.
Nagyjából előttünk volt a szektoruk, de a hangos doboláson, szurkoláson kívül nem volt semmi. Se petárda, se bedobott üveg, se verekedés, semmi.
Azt hozzáteszem, hogy a belépésnél belekukkantottak a táskába, és a területen belül nem lehetett alkoholt venni.
A meccs végén - a vereség ellenére - sem volt semmi. Sem gyújtogatás, sem vandalizmus, semmi.
Mindenki ment haza. Csendben, békében.
Max. a szemét maradt, amit a parkban hagytak, de azt másnapra eltüntették az illetékesek.
Hozzáteszem, nem vonult fel a helyi TEK sem, teljesen normális nagyságrendben volt rendőri jelenlét.
.
.
.
Vasárnapi hír Magyarországról, ITT:
Videó ITT:

NB III!!!
Bakker.
Mezei foci...

Aztán egy hétfő reggeli hír Svájcból, ITT:
Videó ITT:

forrás: 20 minuten.ch
Leamortizált rendőrautó

Ok, a Básel azért nem rossz, semmiképp sem lehet egy lapon említeni egyik otthoni klubcsapattal, de azért nem is egy Barca vagy Real Madrid. Arról nem is beszélve, hogy Barcelonában voltunk 100 ezren, az otthoni meccsen talán pár százan, a baseli stadionba max. 37 ezren férnek be (nem tudom mennyien voltak).
Nem értem...

Miért van erre szükség?
Ha egyik helyen meg tudják fékezni, miért nem tudják máshol is megtenni?
Ötlet?
:(

Új! Új! Új!

Talán észrevettétek, hogy egy kis változás történt az oldalon. A jobb oldalon van egy kis link. Csináltam egy új blogot.
Elérni az alábbi helyen lehet: http://sapekphoto.blogspot.ch/

Szándékaim szerint fotókkal és videókkal fogom megtölteni. Olyan " minden napra egy mese" koncepció szerint, naponta kerül fel egy fotó vagy mozgókép.

Figyelem!
Abszolút amatőr képek, kéretik így tekinteni rá.
Köszönöm.
😄

Nyerj egy utazást!

Talán emlékeztek még arra az írásomra, amiben egy vonatos utazást mutattam be. Akkor azt is ajánlottam nektek, most egy hasonló lehetőséggel találkoztam.

Ráadásul jegyet lehet nyerni a St. Moritz és Zermatt között közlekedő panorámavonatra.
A kiírás szerint, az első osztályú jegyen felül egy egyéjszakás 3*-os szállodai elhelyezéshez is hozzájuthat a szerencsés.
Bár, soha nem szoktam nyerni, nem hagytam ki a lehetőséget, hátha...

A St. Moritz és Zermatt között közlekedő vonat a leglassabb kötött pályás közlekedési eszköz a világon. Az út majd 8 óra, csodás tájak között.
Hidak, alagutak, völgyek és a 2033 méter magasan fekvő Oberalp között utazhatunk.

EZEN az oldalon tudtok pályázni.
ITT  tudtok tájékozódni az utazás részleteiről.

A jelentkezés április 17-ig elérhető.
:)
Sok szerencsét!

Élménybeszámoló

Néhány nap szünet után ismét jelentkezek. A némaság oka, hogy szabadságon voltunk.
Mindenki másképp ünnepli a jeles napokat. Mi egy ideje inkább élményt adunk ajándékba, nem tárgyakat. Az embernek az idő múlásával nem lesz több ujja, így felesleges egy újabb gyűrű, óra bármi.
A múlt év őszén párom kerek évfordulót ünnepelt, így nagyon készültem, hogy meglepjem valami kivételes ajándékkal. Nem is akármivel. Kedvenc csapata a Barcelona, így nem volt kérdés, hogy jegyet veszek, ráadásul valami "jobb" meccsre. Sajnos, ősszel a BL-ről még semmit sem lehet tudni, hogy meddig jut el a csapat, ezért maradt az El Classico.
A döntés megszületett, arra megyünk. Ráadásul nem Madridba, hanem várunk tavaszig, Barcelona, a Camp Nou lesz az irány.
Így, bár a születésnap rég elmúlt, de áprilisig kellett várni az utazásra.

Ezt persze hosszas szervezés előzte meg.
Először is jegyet kellett venni, ami nem is olyan egyszerű. Egy nemzetközi jegyportálon vásároltam meg. Nem, nem fogom leírni, hogy mennyibe került. Egy kisebb fajta vagyon.
Annyira nagy az érdeklődés, hogy az olcsóbb jegyeknél azt sem garantálják, hogy az ember egymás mellé üljön, ha vesz két jegyet.
Szerencsém volt, mert nagyon jó helyre sikerült vásárolnom.
Ezek után jött a szállás keresése, kedvenc oldalamon. A WIFI-n, a parkolási lehetőségen, és a reggelin kívül szempont volt, hogy lehetőleg a stadion közelében találjak hotelt.
A legközelebbi szállodában már nem volt szabad szoba (2015. szeptember!!!) erre a hétvégére. Árak tekintetében is "játékos" volt a dolog. Erre a néhány napra jelentősen megdobták a szobák árát, volt, ahol kétszer annyiba került, mint más időpontban.
:)
Szerencsére, találtam megfelelő helyet, és gyorsan le is foglaltam.
Innentől kezdve, néhány hónapig nem élvezett top-prioritást az utazás. Aztán elérkezett március és elkezdtem összeállítani a programot.
Úgy döntöttünk, hogy nem autóval megyünk, hanem inkább repülünk. Szerencsére, repülőjegyet viszonylag olcsón kaptam. Olcsóbban, mintha autóval mentünk volna.
Igaz, ez kicsi nehezítés is volt, mert meg kellett szervezni a városon belüli közlekedést is. Nem mondom, hogy egyszerű volt.
Az utazást megelőző héten kaptam egy mailt, hogy törölték a foglalásom. Mi van???? Majd két perccel később egy másikat, hogy 24 órán belül erősítsem meg a hitelkártyám adatait, mert különben törlik a foglalást...  Anyukád!!!
Nem kicsit lettem ideges, amikor megnéztem, hogy valóban törölték a foglalást. Hát, ez fantasztikus!!!
Újrafoglalás. Szerencsére még volt hely... szerintem a sajátom.
Igaz, már 100 euróval drágábban. Mindegy. Aludni kell valahol.
Lefoglaltam.
Majd később megteszem azért a panaszt az oldalnak, hogy ez így nagyon nem korrekt.

Eltelt néhány nap, e-mail a easyjettől.
A gép nem akkor indul, mint előzetesen írták. Fantasztikus. Még valami???
Itt kezdtem aggódni.
Amikor megvettem a jegyet a mérkőzésre, azt a tájékoztatást kaptam, hogy csak a mérkőzést megelőző napokban küldik a belépőket.
Időközben kiderült, hogy mikor utazunk és hol lesz a szállás, így megírtuk nekik, hogy eszükbe ne jusson Svájcba postázni, küldjék a szállodába.
E-mail a szállodának is.
Nyugi.

Néhány nappal az utazás előtt ismét e-mailt hozott a holló.
Nem küldik a szállodába, hanem megadtak egy címet, ahol át lehet venni a jegyeket. Ott, Barcelonában.
Hurrá! Egyre jobb.
:)
Aztán csak-csak elérkezett az indulás napja. Kocsival mentünk Baselig, a parkolóban hagytuk azt.
Mikor kiszálltam, ismét mail jött. Most a repülőgép-társaság írt, késik a gép. Legalább egy órát.
Fantasztikus...
Mindegy, már itt vagyunk. Csekkolás és várakozás.
Végül megérkezett a gép.
Gond nélkül repültünk és másfél óra után megérkeztünk Katalónia fővárosába, Barcelonába.

Még otthon felkészültem, hogyan jutunk be a városba. Mivel a taxikat elég drágának találtam, úgy döntöttem, hogy tömegközlekedünk.
A terminál elől indul a helyi "200E". Ez fejenként 5,90-ért visz be a városba.
Nekünk az első állomáson kellett leszállni. Utána kis séta.
Egy km-re volt a szállás, nem vészes.
A város tele bőröndöt rángató, mobilt sasoló emberrel. :)
Na, azért jó találmány ez az okostelefon.
Első blikkre meglepődtem, hogy a város sokkal tisztább, mint gondoltam. Illetve Valenciával összehasonlítva tip-top.
Jó kis séta után megérkeztünk a szállodába (hát nem lehet egy lapon említeni a téli szállásunkkal Churban).
:)
Minden kifogástalan.
Kis pihenő, majd még az otthon, interneten vásárolt jeggyel indulás a stadion és annak múzeumi része.
Azt meg kell említsem, hogy nem vagyok rajongó. Szeretem a sporot, de a focit nem nagyon.
Ugyanakkor magával ragadó az a szeretet, ahogy a rajongók kiélvezik minden pillanatát a látogatásnak. Mondanom sem kell, annak ellenére, hogy hétköznap volt, rengetegen voltak, várni kellett a bejutásra.
Hát, na. Szép!!! A múzeum és a stadion is. Bejártuk A-Z-ig.
Jól el is ment a délután. Kis sétával (1,5 km) visszatértünk a szállodába, majd vacsoráztunk.
A szállodának van étterme, ami nem csak reggeliztet. Hurrá!
A három fogásos ételsor 12 Euró. Szinte ingyen van, pláne, hogy akkora az adag, hogy én már az előétellel tele voltam, mint a déli busz.
Úgy döntöttünk, hogy másnap megyünk a jegyekért. Így aztán, kiadós reggeli után felszálltunk az egyik városnéző busz járatára és elmentünk a megadott helyhez legközelebbi állomáshoz.
Ezek a buszok nagy találmányok (már Valenciában is kiélveztük), mert gyalog bejárni a nevezetességeket, az lehetetlen.
Én két napra vettem jegyet, ez fejenként 35 frank. Annyit lehet utazni vele a két napon belül, amennyit akar az ember.
Egy baj volt.
Reggel arra ébredtünk, hogy zuhog az eső. Ugyan volt esőkabátunk, de egész nap várost nézni a zuhogó esőben, az nem annyira ideális.
:(
A jegyeket viszonylag könnyen megtaláltuk.
De! Itt ért a meglepi.
Kaptunk két bérletet, ami két spanyol nőé.
Ezzel lehetett bemenni.
Ez aztán az üzlet!
Megveszi a bérletet a polgár, majd a menő meccsekre eladja azt, egy jegyiroda közvetítésével.
Na, erre varrj gombot!
:)
Kicsit aggódtam, mert még nyomokban sem hasonlítottam az igazolványon szereplő fotóra, a párom meg végképp nem hasonlít egy hosszú hajú, szőke spanyol nőre.
:D
Mire odaértünk, már cuppogott a lábunk a cipőben.
A jegyek átvétele után még kísérleteztünk azzal, hogy a busszal legalább körülnézzünk. Aztán az eső és a hideg megtette hatását, már fáztunk is.
Inkább visszamentünk a szállodába egy kiadós megfázás helyett.
Vacsora ismét a szállodában.
Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy a szálloda és a város is tele volt magyarral.
:)
Másnap már nem esett, de legalább hideg volt.
Jól beöltözve, irány a város. Amit lehetett megnéztünk. Sagrada Familia, Gül -Park, kikötő, Mount Juic, stb.
Ezeket nem lehet leírni, látni kell.

Este aztán irány a várva várt mérkőzés.
Az tisztán látszik, hogy hozzá vannak szokva a rendezők és a rendőrök ezekhez a nagy közönséget vonzó eseményekhez. Nem volt különösebben nagy dugó a városban. Talán annyit érdemes megemlíteni, hogy a nagy testvér szeme felülről figyelt, egy rendőrségi helikopter személyében.
Már a mérkőzés előtt egy órával a helyünkön voltunk. Az eligazítás kifogástalan, pillanatok alatt megtaláltuk Corinnáék (így hívták az egyik bérlettulajdonost) helyét.
Aztán lassan megtelt a stadion. 100 ezer ember. Fantasztikus.
Ahogy írtam, nem szeretem a focit, de ez valami leírhatatlan volt.
Semmi balhé, sehol. Azon kívül, hogy a nézők nem túl sportszerűen szidták a Madridot, semmi atrocitás.
A "B-közép" olyan volt, mint egy angyal. Síppal, dobbal, nádihegedűvel ment a hangolás.

Kis ízelítő ITT:

Sajnos, a lottó ötös sem elég ahhoz, hogy győztes meccset vegyek, így egy közepes színvonalú meccsen kikapott a csapat.
A meccs végén a stadion kiürítése is nagyon szervezetten zajlott. Balhé itt sem volt.

Másnap a város további felfedezése.
Utolsó este még megnéztük a Mágikus szökőkutat.

Aki Barcelonába készül:
- érdemes minden belépőt előzetesen megvenni. Ahova a látogatás időpontját is meg kell adni, nem mehet be más időpontban, nincs késés.
- érdemes jegyet venni a városnéző buszra.
- a városban rengeteg helyen van ingyenes WI-FI.
- mindenki beszél angolul, így azzal lehet boldogulni.

Én elfogult vagyok Spanyolországgal szemben (nem véletlenül akarok odaköltözni), de annak is nagyon ajánlom, hogy nézze meg a várost, aki nem rajong az országért.
:)

Utóirat: heteken belül elindul a blog kistestvére, ahol fotók és videók lesznek. Oda tervezek feltenni több képet.

Szabadság miatt zárva

De csak a jövő hétig...
:)