Útépítés kontra barkácsolás

Többször húztam már le a vizes lepedőt a svájci Hoch-bauról.
A Tief-bau előtt azonban le a kalappal. Utat, hidat, Tunnelt építeni nagyon tudnak. Öröm volt nézni, amikor egyszer a házunk előtt csináltak egy felújítást.
Az édesapám szerint, - aki akkor volt látogatóban - biliárdozni lehetne rajta.
Tényleg így van.

Az otthoni utas cégeink eljöhetnének egy kis korrepetálásra.
Kezdjük ott, itt nincs toldozgatás, foltozgatás. Ha egy utat rossznak nyilvánítanak,  akkor azt az alapokig felbontják, és kezdik elölről az egészet.
Hogy itt miért nincs kátyú?  Nem tudom.
Talán megfelelő anyagot és technológiát alkalmaznak?
Lehet. Ehhez nem értek, teljesen laikusként szemlélem a folyamatokat.
Ennek tudtában kérdezem:
Ezt miért nem tudják otthon?
Gáz.

Ex- városomban   elkezdték túrni az utat csatornázás miatt. Feltúrták, aztán egy időre eltűntek.
Hogy közben nem lehetett normálisan közlekedni? Senkit sem érdekelt.
Hogy nem volt figyelmeztetés az útépítésre, kit érdekel?
Hogy azon kellett aggódni, hogy nehogy tengelytörést kapjon az ember?
Minek megy arra, aki nem tudja?

Láss csodát,egyszer csak mégis elkészültek.
Igaz, az aknafedőket többedszerre sikerült lerakni. Mondják azért kellett cserélni, mert valaki "rossz helyről" rendelte,  mint ahogy a követ is egy esetben rossz bányából hozatták.
Ki is rúgták az"elkövetőt".
Igaz, ahonnan rendelte, az a célnak megfelelőbb,  olcsóbb volt.

De hát fontos, hogy sógor-koma degeszre tömhesse a zsebét, ezért aztán rá esett a választás.
Néhány hónap elteltével aztán sikerült megcsinálni ezt a ca. 1 km.es szakaszocskát.

Láss csodát.
Ugyan kicsit zötyög, kicsit döcög, de a miénk.

Aztán történt, hogy itt-ott megsüllyedt, javítani kellett, de hát belefér.
Csak hülyén néz ki.

Hamarosan beköszönt a tél...

Kedvenceink III.

Családom által be lettem "fenyítve", hogy ez a téma nem autóvásárlás.
:)
Azonban ellenállhatatlan vágyat éreztem egy újabb, és egyben utolsó cica vásárlására. Így esett a választás egy kis brit rövid szőrűre, aki miatt haza is utaztam, hogy kiválaszthassam az alomból.
Amit megláttam beleszerettem, és a nevében is biztos voltam.
Ő lesz Carlos.
Később sem cáfolt rá a névválasztásra.

 Ki találja ki melyik vagyok?Majd egyszer én is ekkora leszek...

Hiába... szeretek aludni.
No, meg leselkedni.

A kendős nők

Már egy ideje próbálom megfejteni a kendős nők rejtélyét, kevés sikerrel.
Igaz, magam haladó gondolkodású vagyok, lehet ez baj.
Mégis mindig az motoszkál a fejemben, mit csinálnék, ha az ő helyükben lennék.

Csadoros, burkás, abajás nőket ritkán látok, annak ellenére, hogy itt nincs betiltva a viselete ( ha jól tudom). Bár Zürichben sétálva azért belebotlik az ember. Általában nagy feltűnést keltenek.

Annál több  a"koton-kabátos, kendős nő".
Legnagyobb részük a yugo utódállamokból jött, macedónok, albánok bosnyákok. Egyszóval a Balkán.
Minden tiszteletem azoké az embereké, akik valóban vallásosak, de nekem ez túlzás.
Számomra furcsa, hogy itt, ahol már nem lenne muszáj, nem hagyják el ezeket a kellékeket.

Barátnőm meséli, hogy egy munkatársa, akinek már az édesanyja meglepően haladó módon nem viseli a kendőt, a lánya visszatért hozzá. Miért? A válasza az volt, hogy neki fontosak a hagyományok.
Ez most hagyomány vagy maradi gondolkodás?

Az is érdekes kérdés, hogy nemrégiben szavazás volt, hogy legyen-e több mecset az országban. Szerették volna, ha ez eddigiek mellé (ha jól tudom 5 vagy 6 van az országban) több is épül.
Ezzel szemben megkérdezték a muzulmám közösséget, akiknek csupán a 40 %-a  látogatja aktívan ezeket a vallási helyeket.
Tehát, azért van rés a pajzson. :)
Természetesen a NÉP úgy döntött, hogy elég a jóból, nem kell több mecset.

Visszatérve a kendős nőkre, nehezen akarnak beilleszkedni a nyugati társadalomba. Hozták azokat a kulturális (?) jegyeket, ami nehezen fér össze a haladó szellemmel.
Udvariatlanok, egyszerűek, mint az 1x1, nem könnyű velük. Általában belülről házasodnak, így még kevésbé sem hat rájuk a környezet.
Elég sokan vannak otthon, mint Hausfrau, így a társaságuk is azonos, tehát meglehetősen kevés az esély a beilleszkedésre.

Ezzel szemben a török nők már jóval előrébb tartanak ebben a kérdésben. ha szabad így fogalmazni.
Ők már integrálódtak Európába.

Kolbászból van a kerítés?

Ha valaki nem tudná, nem csak ezen az oldalon" kártékonykodok", hanem több webes felületen működök közre, mint admin.
Mire jó ez? Semmire. Legfőképp.
Hiszen naponta szembesülök az emberi butasággal, tájékozatlansággal.
Ami persze nem feltétlenül szégyen, ha az ember otthon él, és nem érdeklődik a világ dolgai iránt.
Ha azonban valaki arra adja a fejét (és most tegyük félre, hogy milyen októl vezérelve), hogy külföldön próbál szerencsét, akkor bizony tájékozódni kell.
Sokan a mai napig azt hiszik, hogy külföldön égből hull a manna, és csak ki kell tátani a szánkat, hogy belehulljon.
Külföldön minden magyar "kőgazdag", és meg tud fizetni minimum egy háztartási alkalmazottat, de abból is magyarul beszélőt.
Jó ha felébredünk, ez nem így van.

Hogy néhány elrettentő példával szolgáljak, bemásolok ide néhány levelet, azokból, amiből napi szinten akad több is.

Üdvözlet Mindenkinek, aki elolvassa a hirdetésemet.
Jövő évtől érdekelne házvezetőnői, főzés, takarítás, házkörüli munka. Cégnél is hoteltakarítás,szobalány, illetve egyéb könnyebb fizikai betanított, segédmunka.
Alapfokú angolom van, és CHF kölcsönöm. Tehát a fentiekbe, ami belefér, azt mindent vállalok.
Még egyszer köszönöm az elolvasást!

Sziasztok! Minél előbb szeretnék kimenni Németországba dolgozni. Érettségim van, bármilyen munka érdekel a takarítástól kezdve a babysitterkedésig,tehát széleskörű munkavállaló vagyok!

Középkorú házaspár lángossütési tapasztalattal munkát keres.

Ennél már csak az volt szebb (sajnos nem találtam a levelet), ahol fiatalember hirdetett, miszerint, ha valaki hazajön és a szanadság letelte után ő visszamenne vele, szívesen lakna a lakásában, és ha még munkát is találnak neki, az pont jó lenne.

Valószínűleg, ők soha nem fognak munkát kapni.
Miért?
Egyrészről olyan nincs, hogy bármely országba, bármilyen munkát elvállalok.
Másrészről nulla nyelvtudással, nulla tőkével nagyon nehéz. 

Látni kell, hogy bármely Európai ország tele van innen-onnan érkező menekülttel, akik rendszerint képzetlenek, nyelvet nem beszélnek vagy alig.
Nos velük kell "versenyezni".
Persze lehet mondani,  hogy "magyarból vagyok, oszt majd jól megmutatom nekik". 
Csak felesleges. 
Ugyanis a nemzetközi egyezmények értelmében, ők mint menekült státuszúak jogosultak ilyen-olyan ellátásra, nyelvtanfolyamra. Az államnak érdeke, hogy munkát adjon nekik. 
Ezt nem árt tudomásul venni.
Ezek után, ha még marad takarítói, mosogatói stb. munka, akkor kerülhetünk képbe.
Sajnos annyi gazdag ember (pláne magyar) nincs a világon, akinek épp magyar ajkú házvezetőnőre, kutya-siterre van szüksége.
Mi a megoldás?
Először is szembesíteni kell magunkat a szakmánk értékével. Nem árt utána nézni, hogy van-e rá igény.
Amennyiben pozitív a válasz, akkor S.O.S el kell kezdeni tanulni az adott ország nyelvét.
Akár otthon is. Gyakorlatilag minden anyag fenn van a hálón, tehát nulla befektetéssel hozzá lehet kezdeni.
A kevés is több, mint a nulla. 

Vállalkozás itt, vállalkozás ott

Ismerőseim körében gyakran téma az otthoni (ellehetetlenített) vállalkozói környezet, így arra gondoltam írok egy keveset az itteniről.

Otthon 1994 óta dolgoztam, dolgoztunk hol fő-, hol mellékállásban vállalkozóként. Kezdetben magánvállalkozó, majd BT, végül Kft formájában. A végén, mert fontos, hogy több lábon álljon az ember, már 3 céget vittünk, különböző tevékenységi körrel. Szeretek nyugodtan aludni, ezért mindig az adott keretek közt dolgoztunk, és mivel a tevékenységünk az ipari jellegű beruházások körébe tartozott, szóba sem jöhetett, hogy valamiről ne adjunk számlát. Ha egy csavart behajtottunk, azt már számláztuk.

Nagyjából 2003-ig egészen normálisan lehetett élni, ebben a vállalkozói életformában. Bár a cégek szép árbevétellel rendelkeztek, az adózási számok már akkor sem voltak túl kedvezőek, de családunk megélhetését biztosította (meg vagy még 20 másik családét).

Nem, nem volt Bömbi X5, meg Karibi nyaralás, de gondjaink sem voltak.

Arról álmodtam, hogy majd a gyerekek, és utána az unokák viszik tovább a céget (tudjátok, mikor a filmekben feltűnik a tábla: Since + évszám), és milyen büszkék lesznek az elődökre. Aztán lassan felébredtem, mert beleért a kezem a bilibe.

2004 táján lett divat, a „nem fizetik ki a számlát”, és „mennyit kell adjak zsebbe, hogy legyen munka” attitűd. Ezt egy darabig az ember próbálja kezelni, de idővel eljön az a pont, amikor mind erkölcsileg, mind anyagilag kezelhetetlenné válik.

Így bezártuk a cégeket.

Svájc, a pénz(mosoda)

Lehet, sokaknak nem tetszik, de csúnyán fogalmazva így igaz. A világ jelentős része itt mossa tisztára a pénzét. Szépen fogalmazva a lehetőségek országa.

Persze itt is több részre kell bontani a dolgot. Van, aki ide csak a székhelyet, max. a bürokráciát hozza, hisz valóban nagyon kedvezőek az adózási feltételek egy-egy kantonban. Nem mindenhol, de pl. Kanton Zug vagy Schwyz 8 % körüli társasági adóval megelégszik. Vicces, mert két nem túl nagy kantonról van szó, és egy csomó multi ott székel. Ismerek olyan magyar érdekeltségű céget, akik sok magyar vállalkozást is ide csábítottak, közel 100 cég ügyeit intézik.

(Szóval Svájc sem a dolgos parasztok munkájának gyümölcseként tart ott, ahol.)

És vannak a „valódi vállalkozók”, akik itt élnek és dolgoznak. Róluk lesz szó a továbbiakban.

Vállalkozás Svájcban

Itt ismét vállalkozásba fogtunk. Annak ellenére, hogy jóval nehezebb körülmények között kell felépíteni a céget, hisz nem ismertük a vállalkozói környezetet, nem voltak kapcsolatok, és még nyelvi nehézségek is adódtak, sokkal egyszerűbbnek tűnik az egész. Főleg, így utólag.

Nekem a mai napig összerándul (még) a gyomrom egy hatóságtól érkező levél láttán, kicsit izzad a tenyerem, ha a hivatalban kell ügyet intézzek, pedig itt felesleges. Nem bűnözőként tekintenek rám, hanem egy vállalkozóra, aki dolgozik a saját, és nem utolsó sorban az ország anyagi jólétének megteremtéséért.

Cégalapítás:

Hozzávetőlegesen ugyanazok a feltételek mint otthon. Némi tőke, alapító okirat, bankszámlanyitás, adó bejelentkezés.

A szükséges tőke GmbH esetében 20 ezer frank. Mivel kell egy Treuhandler (jogi képviselő) is a társasági szerződés megszerkesztéséhez, az ő díja pár száz frank, és a bejegyzés az egy picit húzós, 800 frank körül volt.

Könyvelési kötelezettség: csak GmbH-től felfele előírás a könyvelő alkalmazása, egy magánvállalkozó magának csinálja, mert tényleg elfér egy söralátéten.

Számla: Sohasem felejtem el a pillanatot, amikor elkészültünk az első munkával és számlaírásra került a sor. Hol van a nyomtatványbolt, hol kapok szigorú számadású bizonylatot? Ja, hát olyan nincs, és különben is, mi az a szigorú számadású bizonylat? Telefonos segítség: van egy papír körülötted?, van egy tollad? Na, ha mindez a kézben, akkor írd rá a cég nevét, a vevő nevét, a dátumot, hogy mit csináltál és mennyiért és kész a számla. Csak néztem, mint Rozi a moziban.

Aztán később persze gyártottam otthon egy szép excell- táblát, és már onnét számláztam. Közben kiderült, hogy a helyi ABC-ben lehet kapni tömböt, amit lehet számlaként, szállítólevélként, vagy nyugtaként kiállítani. Ahogy, és amit akarsz.

Megjegyzem számlát Rózsi néni szobafestésére is adunk, ő ugyanis leírja az adójából. Ezzel nem akarom megbántani az otthoni kőműveseket, festőket, de mindenki tudja, hogy nem erősségük a számlaadás.

Vállalkozói szerződés: A legfőbb megrendelőnkkel 5 ujjas szerződésünk van. (Remélem, tudod mi az.) Soha egyetlen napot sem késett, sőt volt olyan, hogy nem küldtem időben a számlát, és kérdezte, hogy most mi van, hogy fizessen, ha nem számlázok.

A kisebb – ismeretlen megrendelők – esetében szoktunk írni szerződést. Eddig egyszer szaladtunk bele –rögtön az elején- olyanba, hogy nem fizettek ki.

Ez egy osztrák cég volt, aki aztán el is tűnt. Itt szerencsére még nem jött divatba ez a körbetartozás dolog. Olyan is volt már, hogy már másnap átutalták a számla összegét.

Az esetleges ki nem fizetett számlát természetesen le lehet írni.

Könyvelés, alias Magic: Számomra maga a misztérium fogalma. Annak ellenére, hogy én is rendelkezem könyvelői képesítéssel, már évek óta nem sikerül megértenem az ittenit. Olyan egyszerűek a szabályok, hogy csak nézek, amikor „eltűnik a főkönyvből mondjuk a pénztár sor.” Igen, erre mondja a könyvelő, hogy minek ezt bonyolítani. Gyakorlatilag a cég bevallása 2 db A4-es oldal. Rajta 5 számmal. J Ugyan van kiegészítő melléklet, azon is van vagy 10 szám. Nincs felesleges bizonylatolás, pénztárkönyv, s más, a vállalkozók életét megkeserítő nyilvántartás nyilvántartásának a nyilvántartása.

Dolgozz, keress pénzt, fizess adót. Nagyjából ez a pénzügyi politika.

Fizetendők: Mielőtt valaki azzal a váddal illetne az eddigiek miatt, hogy „kolbászból van a kerítés” és biztos adózni sem kell, hát jelentem, nem így van. Itt sem kevés az adóteher, de nem követhetetlen. A céget terhelő járulékok közül a legdurvább a TB, ami 5,5 % (a munkavállalónak is ennyi), aztán van még a balesetbiztosítás, a munkanélküli járadék. Nagyjából 10 %.  Az áfa most 8%, a vám 7,6 %. A nyereségadóról nem tudok írni, mert az kantononként más. Nagyon nagyok a különbségek, van ahol 8 %, de van ahol 20 %.  Hmm.

Aztán van a helyi adó természetesen, ez szintén nagyon eltérő. Amikor megkaptam az első Steueramt (adóhatóság) levelet, tele lett a bugyim, hogy mennyit kell fizetnem. Ugyan, akkor még nem kellett szemüveg, de feltettem, hogy biztosan jól látok-e. 16,95 frank volt, de ha befizetem x ideig, akkor csak 16. Mint kezdő vállalkozás, gondolták, hogy ennyit csak ki tudok fizetni. Ki tudtam.

Ekkor voltam úgy, hogy ezt szívesen postáznám az otthoni adóhivatalnak is.

Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt sem árt nyereséget generálni, mert ha állandóan veszteséges a cég, akkor azért itt is megkérdezik, hogy akkor mi a bánatnak vállalkozol. Szóval itt sem hülyék teljesen.

Minden önkormányzatnak van adóhivatala, tehát egy kisebb településen szemet szúrnak a dolgok.  Nem járási, vagy „mittudomén” milyen központtal működnek. Megjegyzem ez szerintem nagyon jó. Egyből szemet szúrna, ha valaki csak úgy el kezd tollasodni. :)

Hivatalok hozzáállása: Cégkivonat lekérése interneten, másnapi postával érkezik. Díja 30 frank, utólag fizetendő. Adóhivatal: mindenben meg lehet velük egyezni. Pl.: az első év után elégedetlen voltam a könyvelővel, ezért újat kerestem. Úgy jött ki, hogy a váltás után egy hónapon belül be kellett volna adni az éves mérleget. Az új könyvelő azt mondta, hogy nincs kedve kapkodni vele(!), bemegyünk és kérünk néhány hónap haladékot. Bementünk, előadtuk a problémát, illetékes kedvesen mosolyogva megkérdezte, hogy december 31-ig be tudjuk adni? (ekkor volt május). Csak pislogtam. Nem kellett nyomtatvány, illetékbélyeg, semmi.

-        Ha elmaradsz valamivel, felhívják a figyelmet a mulasztásra, és kérnek, hogy pótold 30 napon belül. Ezt még hajlandóak többször is megtenni, mielőtt bírságolnak.

-        Munkaügyi hivatal: otthon bérletük volt hozzánk, itt még a hírüket sem hallottam, pedig állítólag léteznek

-        Adóellenőrzés: csak a nagyoknál, illetve a notóriusan csalni próbálkozók körében. A kicsikkel nem éri meg foglalkozni.

-        Ha bemész és nyilatkozol valamiről, nem feltételezi, hogy hazudsz, vagy csalni akarsz.

-        Ha valami olyan kérdés merül fel, amire nem tudják a választ, akkor utánajárnak. 

Bankok: Eddig csak autóvásárlással kapcsolatban kerestem meg bankot hitel céljából, ez is nagyon meglepő volt. Míg otthon visszamenőleg x évre kérték a főkönyvet, DNS, széklet-, és vizeletmintát, ezzel szemben itt elég volt a cégkivonat (amit lekértem az internetről), egy a kereskedő által kitöltött igénylőlap, amin a cég neve, száma, és címe volt rajt, valamint az autó adatai. Ezt aláírva elküldtem a banknak és másnap ott volt a szerződés. Ekkor még nem volt egy éves a cég. Ez azóta annyiban változott, hogy a hitelbírálat már egy órán belül kész.

Költségek elszámolása: Gyakorlatilag mindent el lehet számolni. Na jó, a tejet és kenyeret nem, de a pénteki sörözést a haverokkal igen.

Hatóságok - Ellenőrzések:

Dolgoztam egy pékségben. Mondjuk egy magyar hatóság be is zárná. No, nem azért, mert annyira gáz, csak itt nem érvényesülnek az EU-s alapelvek, sok idióta megvalósíthatatlan követeléssel. Egy régi épületben üzemel, ami kevésbé hasonlít az otthon gyakorlattá vált műtő helyiségként is üzemeltethető pékséghez.

Étterem: Zárjegy? Az micsoda? Kint volt a vámos, megnézte a termékeket, egy kérése volt, hogy tartsák külön az idegen országból érkező cuccot, de legjobb, ha ráírják, hogy az privát és akkor ők meg se nézik. Próbálj meg otthon privát árut tartani a céges hűtőben.

Építkezés: Elméletileg van munkavédelmi hatóság, gyakorlatban nem láttam még. Ha kimennek max. azt ellenőrzik, hogy van-e feketemunkás.

Ami kicsit húzósnak számító költségek, azok a biztosítások. Itt nem árt, ha van. Mondjuk, nekünk otthon is volt. Sajnos, egyszer szükség is volt rá.

Itt az 5 M frankos felelősségbiztosításra fizetünk évi  800 frankot. Aztán van még jogi biztosítás, ez ennek csak a fele nagyjából. Mivel azonban az ügyvédek óradíja 300 frank körül mozog, célszerűbb ezt választani. Ilyen esetben a biztosító képvisel bármilyen jogi probléma esetén. Az autók biztosítása változó, a legdrágább casco-kötelező esetében évi 2000 frank, plusz a súlyadó 400 frank évente.

És hogy ne csak a kiadásról beszéljek:

Vállalkozói díjak:

-        Fodrász: Egy férfi vágás 30 franktól kezdődig, egy női vágás, festés 160 frank.

-        Pedikűr: Igénytől függően 75-150 frank.

-        Kozmetikus: 150 frank.

Szakmunka vállalkozói díja 80-120 frank óránként.

Egy weboldal elkészítése 400 franktól kezdődik.

És mielőtt valaki azt hiszi, hogy itt nem stikliznek a vállalkozók, akkor téved. Itt is próbálnak kisebb megtakarításokat eszközölni, nevezzük divatos szóval adó-optimalizálásnak, de ezzel a hatóság tisztában van.

Hogy mik ezek? Mondjuk elszámolja a gyerek szülinapi partiját, mint céges rendezvény. Egyik vállalkozó ismerős – mivel átlépte volna az Áfa fizetési kötelezettség 100 ezer frankos bűvös határát, az év végi számláját nemes egyszerűséggel kukázta. Szóval nem akkora bűnök ezek.

Attól sem több az ilyen jellegű „csalás”, hogy itt az adócsalás csak szabálysértés. Egyszerűen más a mentalitás. Jut is, marad is.

Konklúzió? Amíg fizetsz adót – aki nem hülye az fizet – és esetleg eltartasz még a sajátodon kívül más családot is, akkor nem piszkálnak.

Hagynak élni és dolgozni.