Ez egy nagyon nagy téma, így elképzelhető, hogy nem tudok
minden apró részletre kitérni, ezért előre is elnézést.
Először is le kell szögeznem (és kopognom az összes fán),
hogy még nem voltam Svájcban orvosnál és, ha kellően szerencsés leszek, nem is
használom ki ezt. Ellenben sok emberrel beszéltem erről a kérdésről, betegekkel
és egészségügyben dolgozókkal egyaránt.
A magam részéről inkább Magyarországon végeztetem el az orvosi vizsgálatokat. A több évtizedes orvosaimba fektetett bizalmat semmi sem válthatja fel.
Megjegyzem, fenti állításommal többen is egyetértenek, nem beszélve az orvosi ellátás aranyáron történő méréséről. Mielőtt valakinek csípőből az a gondolata támadna, hogy milyen szemét banda vagyunk, mert otthon kihasználjuk az olcsó
orvost, el kell oszlassam azt a tévhitet, hogy ez nekünk nem ingyen van. Ezt is ki
kell fizetni. Több lehetőség is van. Egy: az ember hazamegy és befekszik egy
magánklinikára. Kettő: állami intézményt választ, ahol ellátják, majd csengeti
a számlát. És végül három: olyan biztosítása van itt kinn, ami lehetővé teszi a
külföldi betegellátást. Természetesen ez egyedi. A sürgősségi betegellátás pedig
ingyenes.
Kezdjük az elején: Aki munkát vállal Svájcban kötnie kell
magának Krankenkassát, ami az egészségbiztosítási járuléknak felel meg
nagyjából. Ez orvosi/kórházi ellátásra jogosít.
Mindenki önállóan köti meg, hasonlóan, mint otthon a CASCO-t.
Van egy önrész, amit vállalni kell, nagyjából 500-2500 frank között. Ennek, a
lakóhelynek és a páciens életkorának megfelelően kell fizetni havi díjat,
nagyjából 120 franktól a csillagos égig. Van egy kötelező rész, és utána lehet
választani extrákat is. (Gyerekeknek 30-70 frank között mozog a díj)
Természetesen minél olcsóbb a biztosítás annál „butítottabb” az
ellátás is.
Mit jelent ez? Például nincs minden esetben szabad orvosválasztás, vagy meg van
határozva, hogy melyik kórházban történhet az ellátás, stb.
Mibe kerül egy látogatás az orvosnál? Gyakorlatilag, csúnyán
fogalmazva, ha kinyitja az ember a száját, hogy megnézhesse az orvos a
torkunkat, az már 100 frank minimum. Egy-egy vizit alkalmával az orvos számlát
állít ki, melyet ki kell fizetni. Ezt egészen addig kell megtenni, amíg nem
érjük el az önrészt, utána már a biztosító fizeti a költségeket.
Fogorvos: Na, ez kérem maga a halál. Kértem árajánlatot
fogszabályozásra, a készülék és felhelyezése 10 ezer frankot tett volna ki,
utána pedig az állítás alkalmanként ca. 100 frankba került volna.
Egy kedves ismerősömnek két koronát kellett csináltatnia, a
végszámla egy középkategóriás autó ára volt.
Foghúzás: 500 frank.
Ennek tükrében nem véletlen, hogy virágzik a fogturizmus.
Szülés biztosítással: Azok a hölgyek, akik még
gyermekvállalás előtt állnak, érdemes ezt jelezni a Krankenkassa megkötésénél.
Ugyanis ebben az esetben, ugyan magasabb díjat fizet, de a kötelező vizsgálatok
díja nem lesz horrorisztikus, a szülési költséget is a biztosító állja.
A terhesség alatt kevesebb a vizsgálat, mint azt otthon
megszoktuk.
Szülés ad hoc: Kisvárosi kórházban 4 ágyas szobában történő
elhelyezéssel, 15.000 frank. Ebben benne van a szülés levezetése, 3 nap
ellátás, nővérszolgálat.
Gyes vagy gyed? Kedves anyukák, ezt el lehet felejteni! Az
az anyuka kap anyasági támogatást, akinek volt munkaviszonya, akár 98 napig.
Erre az időszakra a bére 80 %-át kapja. Utána semmi. Vagy visszamegy dolgozni,
vagy otthon marad. Ezen kívül mint családtámogatás már csak a családi pótlék jár.
Ez ca. 200 frank gyerekenként havonta.
Fizetések:
Ápolók: Szakképzettségtől, gyakorlati időtől és kantontól
függően, 5000-8000 frank/hó között mozognak a bérek. Erre még jöhet némi
ügyeleti díj is, ca. 500 frank körül. Az ügyelet is szabályozva van, nem lehet
a végtelenségig ügyeletet vállalni. A heti maximális munkaidő 50 óra. Rengeteg
az üres állás, szinte azonnal munkába lehet állni.
Orvos: Sajnos itt nagyon kevés kézzel fogható számot tudok
írni, ugyanis az orvosi keresetek tabunak számítanak, és szakterülettől és
kantontól függően nagyon nagy mértékben eltérnek. Egyik orvos ismerőstől sem
sikerült kihúznom egy összeget, így pusztán statisztikai adataim vannak. Pl. egy
radiológus vagy egy idegsebész kereste elérheti az évi 400 ezer frankot egy
jobban fizető kantonban, ugyanakkor egy pszichiáter csak ennek a harmadát keresi
meg, egy kevésbé preferált kantonban. Szóval elég nagy a szórás. Egy felmérést
lapozgatva az átlag ca. 230 ezer frank.
Egy rezidens 110-160 ezer frank körül keres.
Kórházakról: A kórházakban nagyon sok magyar orvos dolgozik,
én vagy százat találtam az internetes adatbázisban. Elmondásuk szerint jóval
nyugodtabb körülmények között, mint otthon. (most nyilván nem az anyagiakról
van szó). Ezzel ellentétben a háziorvosok terheltségről panaszkodnak egy orvosi
szaklapban, mivel itt több az ügyeleti óra. A kórházból is van több féle.
Magánkórházat nem volt szerencsém látni, szerintem nem is lesz. J A kantonális kórházak
modernek, jól felszereltek. A szobák általában 4 ágyasak. A telefon, az internet, a televízió alapfelszerelés, az ágyak gyakorlatilag dönthetőek, emelhetőek, forgathatóak. Szabadon fogyasztható
italok vannak a kórtermekben, egy-egy ápolóra 5-6 beteg jut.
Ápolóként dolgozó ismerősöm meséli, hogy gyakorlatilag minden gépesítve, automatizálva van. Kis túlzással, először a monitorokat nézi, és utána a beteget. Heti szinten kapnak továbbképzést a legújabb gyógyszerekről, kísérleti eljárásokról. Gyakorlatilag nem lehet összehasonlítani az otthoni körülményeket az ittenivel.
Ennek ellenére én nem tudok dönteni a gyakorlati tapasztalat versus "gépesített" gyógyítás között.
Képzés: az orvosképzés öt egyetemen folyik, Zürichben,
Genfben, Bernben, Lousanne-ban, és Baselban.
Prevenció: Látható, hogy nem olcsó dolog betegnek lenni,
ezért sokat fordítanak a megelőzésre. Itt is vannak ilyen-olyan szűrések,
melyek költségét megtéríti a biztosító. Szorgalmazzák már kisgyermekkortól a
rendszeres testmozgást. Ennek ellenére itt is elég sok a túlsúlyos kamasz. Ez
szerintem korunk betegsége. A nyugdíjasok sokkal jobb „karban vannak”, mint a
fiatalok. Igaz, meg is tesznek mindent, hogy az aktív éveik után sokáig tudják
élvezni a nyugdíjas létet.
Ami még más:
Remélem, nem bántok meg senkit, de itt nem szaladgálnak
minden apró-cseprő dologgal az orvoshoz az emberek. Míg otthon egy náthával,
hosszú tömött sorokban keresik fel a rendelőt, itt még működik a „gyógyszerrel
7 nap, nélküle egy hét alatt meggyógyul az ember.” Rozi néni nem ül be a rendelőbe, hogy felírasson egy gyógyszert az öregségére, és egy másikat, amivel az előző mellékhatásait csökkenti.
Kicsit az az érzésem, hogy a
gyógyszergyárak kevésbé folytatnak olyan erős lobbi tevékenységet, mint pl.
otthon. Illetve a másik oldal: gyerekek esetében otthon a szülő 3 napot
igazolhat, tehát muszáj felkeresnie az orvost, itt ez nem így van.
Nincs tele a TV reklám "vegyél ilyen-olyan gyógyszert" felhívással.
A munkahelyekről 3 napot lehet betegségre hivatkozva
hiányozni, igazolás nélkül.
Táppénz: Ha jól tudom
hasonló, mint nálunk. Az első 30 napot a munkáltató fizeti, utána a biztosító. Az elején teljes 100% a táppénz, később 80%.
Érdekességek:
- - A mentők személyzete csak 2 fő. A sofőr, aki
egyben a mentőtiszt is és az orvos.
- - A házorvosok ellátják a saját szakukat is a
rendelés alkalmával. Az én háziorvosom egyben nőgyógyász is.
