2012. május 24.

Autóvásárlás VI.


Előző hasonló témájú írásban már utaltam a C5- es kapcsolatos kálváriára.
Miután megcsinálták (mellesleg tip-top lett az autó), itt álltunk két családi, és egy egy "munkás" autóval.
Meghirdettük, de csak nem sikerült megszabadulni tőle.
Míg nem...
Miután az autó csere-bere mániából nem sikerült kigyógyulnunk, időnként a család valamelyik tagja az autós oldalakon lógott.

Így történt, hogy a párom meglátott egy autót, és rögtön meg is győzte magát, hogy ez nekünk bizony kell.
Én hezitáltam, hogy biztos szükségünk van-e rá, de a kereskedővel beszélve, kezdtem beadni a derekam.
Ugyanis ő beszámította a C-fünföt. Így ugyan még mindig eggyel több volt a szükséges autók száma, de ez így már jobban hangzott.
Nem beszélve arról, hogy nagyon jó áron sikerült hozzájutni. 
Ő egy Citroen Jumper. Aki picit tisztában van a típusokkal, az tudja, hogy ez nem pici autó. Én csak kamionnak hívom.
Ami mellette szólt, hogy gyakorlatilag egy lakásnyi cucc belefér, és új. Ha bármi gond lenne vele, csak egy telefon, és nem a mi gondunk.
:)
Szállítás szempontjából nagyon ideális, parkolás szempontjából nem feltétlenül.
Mivel a háznál azonban korlátlan számú parkolóhely van, így nem okoz gondot a mérete.

2012. május 1.

Kvóta rendszer

2012. május 1.
A Bundesrat megszavazta a kvótarendszer visszaállítását. Sokan nagyon negatívan ítélték meg, de akit egy picit érdekel a politika, az nem lepődött meg rajta.
Évek óta megy a huzavona az EU és Svájc között. Az EU sok mindennel nyomást próbál gyakorolni a svájci államra, egyelőre - szerencsére - kevés sikerrel.

Először Svájc is csatlakozott Schengen-hez, ami persze marhára nem ugyanaz, mint az EU-n belül. Ugyanúgy  megmaradtak a határok és a határellenőrzés, és megerősítették a mozgó határőrséget is.

Aztán jött a szabad munkaerő-áramlás kérdése: Már az egyezmény megkötésekor azonban benne maradt  egy passzus, hogy amennyiben megnövekszik a státuszt kérők száma, úgy visszaállítják a kvóta rendszert.
Hát persze, hogy megnőtt.
Papíron.
De ezt ki ellenőrzi?
Gondolom vannak olyan élelmesek a svájci aktakukacok, hogy pont azt mutatták ki statisztikailag, amit akartak.
Nem hülyék ezek!

Szóval most visszahozták a régi rendszert. Évi 8000 ezer B tip. engedélyt adnak ki az EFTA 8-ak számára.
Persze ez nem jelenti azt, hogy nem lehet jönni.
Dehogynem.
Csak elsőre nem kap egyből mindenki B-t, csak L-t.
Szóval nem kell túlmisztifikálni az egészet, csak visszatért a régi szisztéma.
Ja, és az EU szája is be van fogva.
:D

Van az a pénz, amiért az ember hazautazik orvoshoz

Ez egy nagyon nagy téma, így elképzelhető, hogy nem tudok minden apró részletre kitérni, ezért előre is elnézést.
Először is le kell szögeznem (és kopognom az összes fán), hogy még nem voltam Svájcban orvosnál és, ha kellően szerencsés leszek, nem is használom ki ezt. Ellenben sok emberrel beszéltem erről a kérdésről, betegekkel és egészségügyben dolgozókkal egyaránt.
A magam részéről inkább Magyarországon végeztetem el az orvosi vizsgálatokat. A több évtizedes orvosaimba fektetett bizalmat semmi sem válthatja fel.

Megjegyzem, fenti állításommal többen is egyetértenek,  nem beszélve az orvosi ellátás aranyáron történő méréséről. Mielőtt valakinek csípőből az a gondolata támadna, hogy milyen szemét banda vagyunk, mert otthon kihasználjuk az olcsó orvost, el kell oszlassam azt a tévhitet, hogy ez nekünk nem ingyen van. Ezt is ki kell fizetni. Több lehetőség is van. Egy: az ember hazamegy és befekszik egy magánklinikára. Kettő: állami intézményt választ, ahol ellátják, majd csengeti a számlát. És végül három: olyan biztosítása van itt kinn, ami lehetővé teszi a külföldi betegellátást. Természetesen ez egyedi. A sürgősségi betegellátás pedig ingyenes. 

Kezdjük az elején: Aki munkát vállal Svájcban kötnie kell magának Krankenkassát, ami az egészségbiztosítási járuléknak felel meg nagyjából. Ez orvosi/kórházi ellátásra jogosít.
Mindenki önállóan köti meg, hasonlóan, mint otthon a CASCO-t. Van egy önrész, amit vállalni kell, nagyjából 500-2500 frank között. Ennek, a lakóhelynek és a páciens életkorának megfelelően kell fizetni havi díjat, nagyjából 120 franktól a csillagos égig. Van egy kötelező rész, és utána lehet választani extrákat is. (Gyerekeknek 30-70 frank között mozog a díj)
Természetesen minél olcsóbb a biztosítás annál „butítottabb” az ellátás is. 
Mit jelent ez? Például nincs minden esetben szabad orvosválasztás, vagy meg van határozva, hogy melyik kórházban történhet az ellátás, stb.

Mibe kerül egy látogatás az orvosnál? Gyakorlatilag, csúnyán fogalmazva, ha kinyitja az ember a száját, hogy megnézhesse az orvos a torkunkat, az már 100 frank minimum. Egy-egy vizit alkalmával az orvos számlát állít ki, melyet ki kell fizetni. Ezt egészen addig kell megtenni, amíg nem érjük el az önrészt, utána már a biztosító fizeti a költségeket.

Fogorvos: Na, ez kérem maga a halál. Kértem árajánlatot fogszabályozásra, a készülék és felhelyezése 10 ezer frankot tett volna ki, utána pedig az állítás alkalmanként ca. 100 frankba került volna.
Egy kedves ismerősömnek két koronát kellett csináltatnia, a végszámla egy középkategóriás autó ára volt.
Foghúzás: 500 frank.
Ennek tükrében nem véletlen, hogy virágzik a fogturizmus.

Szülés biztosítással: Azok a hölgyek, akik még gyermekvállalás előtt állnak, érdemes ezt jelezni a Krankenkassa megkötésénél. Ugyanis ebben az esetben, ugyan magasabb díjat fizet, de a kötelező vizsgálatok díja nem lesz horrorisztikus, a szülési költséget is a biztosító állja.
A terhesség alatt kevesebb a vizsgálat, mint azt otthon megszoktuk.
Szülés ad hoc: Kisvárosi kórházban 4 ágyas szobában történő elhelyezéssel, 15.000 frank. Ebben benne van a szülés levezetése, 3 nap ellátás, nővérszolgálat.

Gyes vagy gyed? Kedves anyukák, ezt el lehet felejteni! Az az anyuka kap anyasági támogatást, akinek volt munkaviszonya, akár 98 napig. Erre az időszakra a bére 80 %-át kapja. Utána semmi. Vagy visszamegy dolgozni, vagy otthon marad. Ezen kívül mint családtámogatás már csak a családi pótlék jár. Ez ca. 200 frank gyerekenként havonta.

Fizetések:
Ápolók: Szakképzettségtől, gyakorlati időtől és kantontól függően, 5000-8000 frank/hó között mozognak a bérek. Erre még jöhet némi ügyeleti díj is, ca. 500 frank körül. Az ügyelet is szabályozva van, nem lehet a végtelenségig ügyeletet vállalni. A heti maximális munkaidő 50 óra. Rengeteg az üres állás, szinte azonnal munkába lehet állni.
Orvos: Sajnos itt nagyon kevés kézzel fogható számot tudok írni, ugyanis az orvosi keresetek tabunak számítanak, és szakterülettől és kantontól függően nagyon nagy mértékben eltérnek. Egyik orvos ismerőstől sem sikerült kihúznom egy összeget, így pusztán statisztikai adataim vannak. Pl. egy radiológus vagy egy idegsebész kereste elérheti az évi 400 ezer frankot egy jobban fizető kantonban, ugyanakkor egy pszichiáter csak ennek a harmadát keresi meg, egy kevésbé preferált kantonban. Szóval elég nagy a szórás. Egy felmérést lapozgatva az átlag ca. 230 ezer frank.
Egy rezidens 110-160 ezer frank körül keres.

Kórházakról: A kórházakban nagyon sok magyar orvos dolgozik, én vagy százat találtam az internetes adatbázisban. Elmondásuk szerint jóval nyugodtabb körülmények között, mint otthon. (most nyilván nem az anyagiakról van szó). Ezzel ellentétben a háziorvosok terheltségről panaszkodnak egy orvosi szaklapban, mivel itt több az ügyeleti óra. A kórházból is van több féle. Magánkórházat nem volt szerencsém látni, szerintem nem is lesz. J A kantonális kórházak modernek, jól felszereltek. A szobák általában 4 ágyasak. A telefon, az internet, a televízió alapfelszerelés, az ágyak gyakorlatilag dönthetőek, emelhetőek, forgathatóak. Szabadon fogyasztható italok vannak a kórtermekben, egy-egy ápolóra 5-6 beteg jut.
Ápolóként dolgozó ismerősöm meséli, hogy gyakorlatilag minden gépesítve, automatizálva van. Kis túlzással, először a monitorokat nézi, és utána a beteget. Heti szinten kapnak továbbképzést a legújabb gyógyszerekről, kísérleti eljárásokról. Gyakorlatilag nem lehet összehasonlítani az otthoni körülményeket az ittenivel.
Ennek ellenére én nem tudok dönteni a gyakorlati tapasztalat versus "gépesített" gyógyítás között. 

Képzés: az orvosképzés öt egyetemen folyik, Zürichben, Genfben, Bernben, Lousanne-ban, és Baselban.

Prevenció: Látható, hogy nem olcsó dolog betegnek lenni, ezért sokat fordítanak a megelőzésre. Itt is vannak ilyen-olyan szűrések, melyek költségét megtéríti a biztosító. Szorgalmazzák már kisgyermekkortól a rendszeres testmozgást. Ennek ellenére itt is elég sok a túlsúlyos kamasz. Ez szerintem korunk betegsége. A nyugdíjasok sokkal jobb „karban vannak”, mint a fiatalok. Igaz, meg is tesznek mindent, hogy az aktív éveik után sokáig tudják élvezni a nyugdíjas létet.

Ami még más:
Remélem, nem bántok meg senkit, de itt nem szaladgálnak minden apró-cseprő dologgal az orvoshoz az emberek. Míg otthon egy náthával, hosszú tömött sorokban keresik fel a rendelőt, itt még működik a „gyógyszerrel 7 nap, nélküle egy hét alatt meggyógyul az ember.” Rozi néni nem ül be a rendelőbe, hogy felírasson egy gyógyszert az öregségére, és egy másikat, amivel az előző mellékhatásait csökkenti.
Kicsit az az érzésem, hogy a gyógyszergyárak kevésbé folytatnak olyan erős lobbi tevékenységet, mint pl. otthon. Illetve a másik oldal: gyerekek esetében otthon a szülő 3 napot igazolhat, tehát muszáj felkeresnie az orvost, itt ez nem így van.
Nincs tele a TV reklám "vegyél ilyen-olyan gyógyszert" felhívással.
A munkahelyekről 3 napot lehet betegségre hivatkozva hiányozni, igazolás nélkül.

Táppénz: Ha jól tudom hasonló, mint nálunk. Az első 30 napot a munkáltató fizeti, utána a biztosító. Az elején teljes 100% a táppénz, később 80%.

Érdekességek:
-       - A mentők személyzete csak 2 fő. A sofőr, aki egyben a mentőtiszt is és az orvos.
-       - A házorvosok ellátják a saját szakukat is a rendelés alkalmával. Az én háziorvosom egyben nőgyógyász is.