Itt van 2016

Kedves olvasók, ismerősök, ismeretlen ismerősök, barátok!

Elérkezett az év utolsó napja, így nem maradt más hátra, mint előre.

:)

Kívánok mindenkinek nagyon boldog új esztendőt, egészségben, békességben!

"Kívül, belül maradjon

Békében az ország;

A vásárra menőket

Sehol ki ne fosszák.

Béke legyen a háznál

És a szívredőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez uj esztendőben.  "

(Arany János)

 

Drága számla

A 'mi olcsó Svájcban?' kérdésre gyakorlatilag nem létezik jó válasz. Illetve én még nem találkoztam vele.
Az alábbi esettel kapcsolatban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy aki eltölt itt egy kis időt, akár csak látogatóban, akár munka gyanánt, mindenképp rendelkezzen érvényes betegbiztosítással.
Aki rövid időre jön, annak elég, ha otthon a biztosítónál köt egy biztosítást, aki szeretné kitölteni a 90 napos szabad itt tartózkodási lehetőséget, annak javaslom, hogy váltsa ki az európai biztosítási kártyát.
Nagyon sok pénz spórolhat meg magának.

Nálunk az újonnan érkező kollégák 90 napos engedéllyel jönnek dolgozni, egy feltétellel. Mindenkinek kell legyen ilyen biztosítása.
A próbaidő alatt nem kötelező semmilyen biztosítás kötése a munkavállaló részére, így gyakorlatilag az ő felelőssége (vagy a munkáltató jóindulata), hogy baj esetén miből rendezi annak költségeit.
Így mi feltételként szabjuk ennek a magyarországi kiváltását. Ez egyébként teljesen ingyenes, csak be kell menni az illetékes OEP-hez (ha még így hívják).

Az alábbi eset tanulságos lehet.
Egyik munkatársunk egy pénteki napon panaszkodott, hogy valami nem stimmel, elképzelhető, hogy felfázott. Rém kellemetlen dolog. Át tudtam érezni, egyszer nekem is volt egy nagyon durva esetem.
Akkor még azt gondolta, hogy egy meleg fürdő, némi gyógyszer segít rajta. Nem így történt. Másnap jelentkezett, hogy rosszabbul van, így be kellett menni az ügyeletre.
Azt tudni kell, hogy az ügyelet itt sem arról szól, hogy sokat foglalkoznak veled...
Délelőtt mentek be, elvégeztek néhány vizsgálatot (este 6-ig), és mivel nem tudták megállapítani, hogy mi okozta a bajt, ezért ott kellett maradnia. A vacsorát már egy kórházi szobában költötte el.
Aztán hétfőig semmi.
Hétfőn közölték, hogy meg kell várni a különböző laborvizsgálatok eredményeit, majd attól függően kezdik meg a kezelést.
Péntekig volt emberünk kórházban.
Néhány hét elteltével jött a számla, amit - a meglévő biztosítás miatt - csak tájékoztató jelleggel küldtek ki.
Tessék kapaszkodni.
A végösszeg 5980.-
Nem forint, frank.
:)
Elég drága "nyaralás":
És ebben nincs komolyabb ellátás. Csak a labor, a gyógyszer és a kórház.
Ha nincs érvényes biztosítás, akkor bizony ezt az összeget ki kell fizetni.
Azt hiszem, az a kis kellemetlenség, hogy kiváltsuk otthon a kártyát, megéri.
:)
Segítségül, így néz ki:

ITT  igényelhető:

Boldog Karácsonyt!

• 
  

  "Évente egyszer, egy csodás téli éjjel, bűvös, titkos álmok suhannak a szélben! Mindenki házába boldogság költözik. Szívünk örömmel megtelik! Mielőtt lefekszel, tárd ki az ablakod, elküldtem hozzád az én angyalom. Egy pillanatra kérlek, figyelj oda rá, mert a nevemben boldog, békés karácsonyt kíván!"

Minden kedves olvasómnak, barátomnak és ismerősömnek nagyon békés, boldog ünnepet kívánok!

És ez nem vicc

Az ünnepek előtt már semmi komoly témával nem szeretnélek terhelni benneteket, ezért inkább a könnyedebb hírek felé vesszük az irányt.
Sokszor látom a közösségi oldalakon, de még  TV-ben is, hogy otthon indokolatlanul sok, vagy értelmetlenül kirakott közlekedési tábla van kihelyezve.

Itt is előfordul.
Egy szemfüles olvasó megtalálta Svájc, de talán a világ legrövidebb sebességkorlátozás alá vont útszakaszát.

forrás: 30min.ch

Természetesen van rá magyarázat. Amolyan helyi indoklás.
A terület pont az adott helyen van "elválasztva", ezért az egyik tábla még kantonális, a másik meg helyi szabályozás alá esik.
:)
Eredeti cikk ITT:

44 millió frank keresi gazdáját

Csak szólok, esetleg elfelejtetted, hogy lapul némi pénzmag egy svájci bankszámlán?
:)
Minap megjelent egy cikk, amire egyik olvasóm hívta fel a figyelmet (köszi).
Több mint 2600 ügyfél, 44 millió frankja, és mintegy 80 széf várja gazdáját. Van olyan, amihez 1955 óta nem nyúltak hozzá.
Nyilván ennek nagyobb része még a II. Világháborúhoz, a zsidó üldöztetéshez köthető számla, és a tulajdonosa elhunyt, a család (ha maradtak élő leszármazottak), nem is tud róla.
Most közzétették azon személyek listáját, akiknek ma is élő számlájuk van. Lehetőség van a tulajdonosoknak és/vagy a leszármazottaknak jelentkezni érte az elkövetkező egy évben. Természetesen hitelt érdemlően kell bizonyítani, hogy őket illeti a pénz, illetve a széfek tartalma. Amennyiben senki sem jelentkezik, akkor a pénz, illetve a széfben őrzött esetleges vagyontárgyak tulajdona az államra száll át.
A jelenlegi szabályozás szerint ez minden 500 frankot meghaladó számlára érvényes. A bankoknak meg kell tenni mindent, hogy a számla tulajdonosával felvegyék a kapcsolatot. A számla utolsó kezelésétől számított 50 évig alvó pozícióban van, majd még tíz év elteltével kezdődik a fent említett folyamat.

forrás: http://www.swissbanking.org

Hű de kíváncsi lennék, hogy mit rejtenek ezek a széfek...
Eredeti cikk ITT:

Egy csipet Magyarország a svájci Riviérán

Néhány hete ajánlottam nektek egy programot.
Íme, én megnéztem.
Még nem késő, ajánlom nektek is.
Bővebben ITT:

A szomszéd fája mindig zöldebb?

Közeleg az ünnep. Nálunk egészen pontosan négy nap múlva kerül a fa felállításra.
A ház már november végén kidíszítésre került. No, nem giccsesre, csak úgy ízlésesen.

Mindig is fontos volt a Karácsony. Míg a gyerekek kicsik voltak, egy szigorú koreográfia keretében zajlott le az ünnep.
Szenteste napján a gyerekeket kivittük a szüleimhez, majd kezdődött a készülődés. Főzés, fa díszítés, ajándék csomagolás.
Amikor elkészültünk, ment egy gyors hívás, majd a nagyszülők felpakolták a kicsiket, és jöttek hozzánk. Majd indult az este. Vacsora, ajándékozás.

A fával mindig bajban voltunk. Vagy csak nem volt szerencsénk, vagy csak bénák voltunk. Ragaszkodtunk az elő fenyőhöz, de valahogy soha nem sikerült szép fát venni. Pedig keresztül, kasba bejártuk az egész várost. Egyszer majdnem fánk sem lett, mert annyira a végére hagytuk, hogy már mindenhol elfogyott.
Legtöbbször "sarokfánk" volt, mert az egyik fele kritikán aluli volt, így azt fordítottuk a sarokba. :)
Valami ilyesmi, mint ami most szomszédban áll (bocsi, de ez nagyon csúnyácska).

Tovább nőtt a bosszúságom, amikor megláttam, hogy a rokonságban, az ismerősöknél, mindenhol szebb volt a fa, mint a miénk...
:)
Aztán teltek, múltak az évek és bár semmilyen összefüggésben nincs azzal, hogy a gyerekek felnőttek, jött egy ötlet, hogy a sarokfát cseréljük műfenyőre. Először nagyon ódzkodtam tőle, hisz az illat, meg a feeling...
Egy vásárlás alkalmával  megláttam egy üzletben a FÁT, ami annak ellenére, hogy mű volt, nagyon élethűen volt legyártva. Az összes ága ott volt, ahol lennie kell, a "tűlevelek" és meglehetősen valódinak hatottak. Mű, vagy nem mű, szép volt.
Megvettük és azóta is azt használjuk.

A tartózkodásom ellenére nem bántam meg, semmit sem von le az ünnep értékéből. Hogy nincs illat, azt ellensúlyozza, hogy nem találok még júliusban is tűlevelet a lakásban.
Nálatok?

Ne beszélj albánul!

Múltkoriban valaki azt mondta, hogy a párhuzamos társadalom fogalma nem létezik.
Néztem nagyot, de nem akartam megbántani, ezért nem szóltam semmit.
Számos példa mutatja, hogy létezik. Minden olyan társadalomban jelen van, ahol nagyszámú migráció él.
Így van ez Svájcban is, ha nem is annyira látványosan, mint például Belgiumban, Franciaországban, stb.
Néhány hete nagy felbolydulást keltett egy munkahelyen kitett plakát, melyet a Facebookon posztoltak.

forrás: 20minuten.ch

Azt hiszem, nem kell elmagyarázni.
Sok komment érkezett, jellemzően az albánok háborodtak fel, hogy miért ne beszélhetnének egymás között az anyanyelvükön.

Persze, ezt is, mint bármi mást sokféleképpen lehet(ne) magyarázni.
Nekem csak néhány kérdés jutott eszembe pro és kontra.
Miért kellene németül beszélnem a saját munkatársaimmal, ha mindenki magyar?
"Rómában viselkedj rómaiként" mondást alapul véve, beszéljünk németül mindenkor, minden esetben?
Miért várja el egy svájci, hogy beszéljek svájci-németül, holott az nem is hivatalos nyelv? (Sok esetben nem is hajlandóak átváltani hochdeutschra.)
És a többi, számtalan kérdés.
Nem egyszerű a válasz.
Szerintetek?

Eredeti cikk ITT:

Jogosítvány 2.0

Néhány hete azt kértem tőletek, hogy adjatok tippeket, hogy miről írjak, miről nem esett szó, vagy mit olvasnátok tőlem szívesen.
Kaptam néhány ötletet, bár bevallom többre számítottam.
Természetesen, amiket feldobtatok, a közeljövőben megpróbálom feldolgozni.

Az első ilyen téma ihletője egy kedves olvasó, aki e-mailben vetett fel egy problémát.
Köszönöm neki.
Annak idején írtam már a jogosítvány megszerzéséről, de volt olyan részlet, amiről nem, vagy csak érintőlegesen esett szó.
Így most egy kis kiegészítés.

Az olvasó története a következő:
"A fiam 2014 augusztusában jött ide utánam családegyesítés keretében. 2014-ben Magyarországon kezdte el a jogosítványát csinálni. Sikeres KRESZ és eü. vizsga után 2014 júliusában  a 17.szülinapja után kezdhette csak el a gyakorlati képzést, tehát a vezetést. Sajnos a vezetési vizsga már nem fért bele az időbe, mert itt már kezdődött neki az (új) iskola augusztusban. De mint tudjuk, egy év áll rendelkezésre a vizsga időpontjáig.

Idén tavasszal visszautazott Magyaro.-ra pár napra, hogy a vezetési vizsgát letegye. Ez sikerült is, postán megkapta a magyar jogosítványát a 18. szülinapja betöltése után.

Aztán itt Svájcban beadta a kérvényt a jogosítvány cserére. És itt kezdődött a kálvária."

Sajnos, bár maximálisan megértem őt, a hatóság jogszerűen járt el. Ugyanis, ha valaki már életvitelszerűen Svájcban tartózkodik, akkor itt kell letennie a vizsgát.
Ez alól egy kivétel van. Ha időközben valamiért az egyén külföldön tartózkodik a jogsi megszerzése után egy évig. Természetesen ezt bizonyítani is kell, nem elég bemondani.

Továbbá, egy másik problémát is felvetett ezzel kapcsolatban: egy éves svájci tartózkodás után le KELL cserélni a magyar jogosítványt.
Ez abban az esetben is él, ha valaki egymás után többször "L" engedélyt kap, ugyanis a rendszerben benne szerepel az is, hogy mikor kapta az elsőt.
Ha valaki vét ezen szabályok ellen, akkor több száz frankos bírságot is kaphat.
Érdemes odafigyelni.

Megéri politikusnak lenni

Nem, nem az otthoni politikusokról fogok írni.

Az ittenieket sem kell félteni.
Minap volt kormányválasztás. Ennek okán a média arról is írt, hogy egy új kormánytag zsebe mennyivel lesz kitömve.
A járandóság nem kevés, évi 445 ezer frank, 30 ezer egyéb költségtérítés, "céges" telefon, a kormány repülőgépének használatának lehetősége, és egy kiválasztott autó (nem Trabant.)
:)

A cikk szerint az egyik kormánytag egy Tesla-val jár.
A legolcsóbb ilyen autó 111 ezer frank.
A másikuk egy 90 ezres Audival virít.
Népszerű még a Mercedes, ezek is 100 ezer körül vannak.
Csupán egy miniszter jár hétköznapi autóval, a külügyminiszter, egy VW Golffal.
:)
Eredeti cikk ITT:

És akkor még nem beszéltünk a fekete jövedelmekről. Sicc! Ilyen itt nincs.
Dehogynem!
:)

Sportszerű szurkolás?

Létezik még olyan?
A hétvégén jégkorong mérkőzésen voltunk Ausztriában. Nem gondoltam, hogy már ebből is baj lehet.
Mivel vendég szektor nem volt, így kértünk két jegyet oda, ahova. A "B-közép" szerencsére jó messze, így nem kellett attól tartani, hogy halláskárosult leszek a végére. Mellettem senki sem ült, a párom mellett egy 60-as házaspár. Olyan Mucsajröcsögei (remélem nem létezik ez a település, senkit sem szeretnék megbántani), a '70-es évekből itt maradt szoc.reál stílusú/kinézetű emberek voltak.

A meccs rosszul alakult, hamar kaptunk 1-2-3 találatot. A hazaik természetesen örültek, tapsoltak a sikerüknek, én meg bosszankodtam magamban.
A problémák a 2. harmadban kezdődtek...
Otthon azt mondják, hogy mindenki ért a focihoz.
Na, a derék tiroliak meg a koronghoz.

Ha a szurkolókon múlt volna, akkor a mieink a kapuig sem jutottak volna el. Minden szabálytalan, minden les volt. Szerintük.
Fogalmam sincs, hogy kik vezették a meccset, de párom szerint teljesen rendben volt minden.
Nem ezt látták a derék hazaiak. Előttünk egy 60-as pasi 1,2,3 sok sör után állandóan üvöltött. Olyan decibellel, hogy még a gerendák is beleremegtek.
Először a bírókat szidta, majd a mieinket. Na, ezen felbuzdulva, vagy talán azon, hogy levágta, hogy nem odavalósiak vagyunk és ők vannak többen, a szomszéd pasi is rákezdte.
Nekem egy kicsit furcsa volt, mert valahogy azt gondoltam volna, hogy :
- ha vele van a neje, nem viselkedik ordenáré módon (másoknak is feltűnt).
- az asszony legalább megpróbálta volna csitítani.
Nem így történt.
Az agya akkor borult el teljesen, amikor a mi és az ő játékosuk ütközött és a tiroli srác a jégen maradt. Ez benne van a hokiban. Emlékszem, gyermekkoromban az apuval néztünk valami meccset a tv-ben, és úgy összeverekedtek, hogy le kellett kapcsolni a világítást a stadionban, hogy abbahagyják. 20 percig ütötték egymást.
:O
Egy kis ízelítő ITT:
Visszatérve a sztorihoz:
Mindenki fütyült, amikor kiderült, hogy nem lesz kiállítás (a párom szerint ebben a szituációban is jól jártak el, mert nem volt szabálytalanság), a szomszéd elkezdett káromkodni. A káromkodás repertoárjából előkerült a "szar magyar", stb. is.
Nagyokat nyeltem...
Később sem vett vissza, csak úgy fröcsögött a nyál a szájából.
Aztán rájöttem, hogy kár bosszankodni, inkább a sálam mögé bújtam és csak nevettem magamban.
Tök gáz volt a figura.

Közben vége lett a meccsnek, sajnos csak szépíteni sikerült.
Már épp készülődtünk elmenni, amikor ellenérdekelt anyu elkezdett hozzám beszélni...
Sajnos, csak foszlányokat hallottam, amit inkább nem részletezek.
Megfordultam és csak annyit kérdeztem, was?
Erre folytatta a válogatott káromkodást.

Sok dolgon meglepődtem már, de hogy egy 60-as korosztályú Gizike nekiáll engem szidalmazni... na, ezt nem gondoltam volna.
Az agyam nekem is elborult és szerettem volna visszarepülni az időben valahova a vadnyugatra, Ott, abban a helyzetben biztosan előveszem a koltom a lovaglónadrágból, megpörgetem és egy laza mozdulattal eresztek egy golyót a szeme közé. Olyan Charles Bronsonosan. Megvan, ugye?

Egy villanás volt az egész, és mivel volt gyerekszobám (káromkodni sem szoktam nyilvánosan), így csak kivettem az ökölbe szorított kezem a zsebemből és a középső ujjamat kecsesen, de határozottan mutattam felé.
Aztán továbbálltam.
Tanulság?
Az nincs.
Csak nem értem.
Miért kell egy sporteseményen káromkodni, egymást szidni?
:(

Egy kis melegség

Itt nálunk nagyon szottyos az idő, ezzel a képpel küldök egy kis melegséget.

:)

És, ha már ez az írás nem szól semmiről, kérdezlek titeket: miről olvasnátok leginkább?
Picit kifogytam az ötletekből, ami a 'Svájc- specifikus' cikkeket illeti. Szültünk, mentünk iskolába, dolgoztunk, nyugdíjaztunk magunkat, és a többi. Több hivatalos tudnivaló nem jut eszembe.
Érdekelnek-e benneteket a személyes történetek? Svájci hírek? Nevezetességek?

Szép hétvégét nektek!

Peches betörő

Néha-néha felkapnak egy hírt a világban, amikor egy idióta betörő saját csapdájába esik, vagy magát buktatja le.
A minap itt is megjelent egy cikk, miszerint egy pasi betört egy lakásba, amilyen "szerencséje" volt, felvétel készült róla.
Az eset a napokban történt, valahol St. Gallenben.
Adva van egy fiatalember, aki történetesen informuki és azzal szórakoztatja magát, hogy felveszi kamerával, hogy mit csinál otthon a macskája.
Ahogy kell, amikor a kamera bekapcsol, akkor egy üzenet érkezik a telefonjára.
Most is így történt, azzal a kivétellel, hogy nem a macska szórakoztatta magát, hanem egy betörő jelent meg a lakásban.
Ám, most nem volt épp ideje megnézni a felvételt, így gyanútlanul ment haza. Meglepődött, mert a bejárati ajtó kettőre volt zárva, pedig neki nem szokása.
Már félve lépett be, amikor észrevette, hogy az erkélyajtó ablaka be van törve.
Nem volt kétsége, betörtek.

A behatoló nem volt érdekelt az informatikában, mert sem az értékesebb lap-topot, sem másmilyen kütyüt nem vitt el, csak egy órát és némi készpénzt.
Szerencsétlenségére, a kamera mindent rögzített, csak épp nem integetett bele.
:D

Emberünk természetesen kihívta a rendőrséget, akik a felvételt is magukkal vitték és megkezdték a nyomozást.
A rendőrség tanácsolja, hogy este mindig legyen felkapcsolva a villany, ez távol tarthatja a betolakodókat.

Ha most arra gondolok, hogy néha én is elfelejtem bezárni az erkélyajtót....
Jó lesz odafigyelni.
:)
Az eredeti cikkben látható a felvétel.

Eredeti cikk ITT:

"Nem vagy jó kabala"...

… mondta ma reggel a lányom. Figyelembe véve a tegnapi és a mai napot, lehet benne valami.

Megkezdtük 90 napos kanosszánkat, amit a jogsi hiánya miatt kell megjárjunk.

Tegnap reggel a szokásos időben indultunk. Ahogy bekapcsolt a rádió a kocsiban, azonnal azt mondta, hogy az autópályán dugó van. Rendben, semmi baj, a falvakon keresztül még rövidebb is az út az iskolába. Arra vettem az irányt.

A mi településünket követően van egy km-nyi „szünet” a következőig. Bátran döngetek (80-al), és ahogy beérünk a faluba, satufék. Hát itt meg mi a manó van?

Mondom a gyereknek, hogy biztos csak útfelújítás, és váltakozó irányú a forgalom. Nyugalom.

Közben elkezdünk araszolni, de a másik irányból folyamatosan jönnek. Hát, akkor ez a tipp nem jött be.

A gyerekek, akik szintén iskolába mennek, vigyorogva előznek a járdán.

Jó lesz ez.

:(

Persze, az óra ketyeg. Átérünk a falun, de még mindig csak lépésben megyünk.

Beérünk Wildeggbe és csak nem haladunk. Ráadásul a körforgalomba becsatlakozik még egy forgalmas út, így annak a forgalmát is fel kell szívja a közlekedés. Már tisztán látszik, hogy el fog késni.

Gyermek ir az osztálytársának, hogy szóljon a tanerőnek, hogy kb. 20 percet késik. Késés esetén 10 frank a büntetés.

A sor meg nem akar haladni. Végre, egyszer csak meglátjuk a probléma okát. A város szélén útjavítás, váltakozó forgalommal.

Végre sorra kerülünk és lehet haladni. Nyomom, mint süket a csengőt, de így is, az egyébként 15 perces útból lett 45 perc.

Tanár megjegyzi, hogy 20 percet mondott…

Banyek, a dugóban ülve, ki a fene tudja előre, hogy mennyi lesz.

Tanulság: legközelebb azt kell mondani, hogy „majd egyszer érkezek”.

A mai reggel is kicsit kapkodósra sikerült, az elmúlt egy évben teljesen kijöttem a gyakorlatból a korai autókázással kapcsolatban.

Szerencsére időben elkészültem, még egy bankautomatás látogatás is belefért.

Jól indul, tökig ér a köd.

Épp elindulunk, amikor gyerek közli,  hogy otthon hagyta a belépőkártyáját. Hiába, ő sincs felkészülve a váratlan helyzetre.

Ok, semmi gond, vissza, még ez is belefér.

Ismét indulás, a köd még mindig tökig ér.

Ráhajtunk az autópályára és a vérnyomásom rögtön rendeződik, a közlekedés semmit sem változott az elmúlt évben.

Megyünk a belső sávban 80-90 km/h-val. Nem tudom, senki nem igyekszik dolgozni?

Mennék, de mindenki, mintha bérlete lenne a belsőre.

Ha nagy a szünet villantok, de még így sem haladunk túl jól.

Épp Lenzburg fele járunk, amikor ismét satufék. Mindkét sáv.

Hurrá!

Na, ebből sem lesz időben beérés.

Lányom itt jegyzi meg, hogy inkább vonattal megy.

Lépésben elérjük a probléma okát.

4 balfék összement.

Hogy, hogyan csinálták nem tudom, mert ketten álltak a belső sávban (!), ketten a leállósávban. Várták a hatóságot.

Hurrá!

Átverekedve magunkat, végre meg lehet indulni.

Tempomat, 130.

Néhány kilométeren keresztül, mert utána ugyanaz a játék. Megyünk 90-el a belső sávban.

Végül nem sokat késtünk, 9 percet.

Hazafele, hogy biztosan jól érezzem magam, a lenzburgi felhajtnál ismét baleset, megint csak araszolunk.

Egy személyautó nekidörgölődzött egy teherautónak.

Hogy a fenébe nem lehet besorolni? 

Nem értem.

Bénák gyülekezete.

Hát, ez sem a mi napunk.

És még 89 nap van hátra.

 :)