Délután kettőre volt időpontom. Már előbb ott voltam, mert nem tudtam hogyan zajlik a dolog.
Be is hívtak pontosan.
Aláíratták a beleegyezéseket, a "halálom esetén értesítendőt"...
Jól kezdődik. Tudom, ez a normális előírás, de azért nem jó érzés.
Bevezettek a vizsgálóba, azt mondja a nővérke, hogy befújja érzéstelenítővel a torkom.
Mondom ok, csak csináljuk már.
Pipa.
Utána mondja, hogy feküdjek le, és beadja a bódító injekciót.
Már épp megbökni készült, amikor is...
... elment az áram.
Hurrá!!!
A redőnyök is le voltak engedve, így tök sötét lett.
Közben jött a doki, aki persze azonnal anyázni kezdett.
Feltúrta a mobilját, azzal világított és nézte meg, hogy helyben van-e a probléma.
Nem ott volt.
Az egész épület sötét.
Na, f@sza.
Közben a torkom már teljesen elzsibbadt.
Akkor kezdtem el magamban én is anyázni.
Ha most nem lesz meg a vizsgálat, jöhetek megint.
Doki továbbra is anyáz. Ugye, én voltam az első, ha vissza is jön az áram, az egész nap elcsúszott.
Vártunk, vártunk.
Kb. 20 perc után kigyúltak a fények.
Igaz, addigra már nem zsibbadt a torkom.
:)
A "műtét" sikerült, és én sem haltam meg.
Most már csak az eredményre kell várni.