Tehát, először jöjjön a rossz.
Eddigi bejegyzéseimben rendszerint szidtam a közösségi oldalakat, de néha jó dolgokba is akad az ember.
Még jócskán az ünnepek alatt dobott fel a rendszer egy reklámot, ami utazást kínált.
Megnéztem, és rögtön bele is szerettem.
Azt már korábban is terveztem, hogy egyszer el kellene valahova vonattal menni.
Az ajánlat szerint a Rätische Bahn-nal lehet utazni Churból Tiranoba. Ca. négy óra vonatozás.
Ha hiszitek, ha nem, még soha nem utaztam itt semmilyen tömegközlekedéssel. Itt volt a remek alkalom. Vettem két jegyet a két ünnep közötti időszakra, mi bajunk lehet alapon.
Mivel a vonat reggel fél 9-kor indul, és Chur nem épp a szomszédban van, arra gondoltam, hogy ne keljünk már korán, lemegyünk egy nappal előbb és még azt a városkát is meg tudjuk nézni. Eddig csak átutazóban voltam arra.
Nem tudom, ti melyik oldalon foglaltok szállást, én évek óta a booking.com oldalát használom (ez itt a reklám helye ), teljes megelégedésre. Eddig mindig azt kaptam, amit láttam a fotókon, különösen nagy csalódás nem ért. Azért is szeretem az oldalt, mert nagy a választék. A szűrőt sok kritérium szerint lehet beállítani.
Úgy voltam vele, hogy csak egy éjszakáról van szó, ráadásul tényleg csak aludni kell, a feltételeket nem nagyon szabtam bő lére. Az alapszolgáltatáson kívül legyen WIFI (tudom szánalmas, de nekem nincs előfizetésem), és parkoló. No, meg reggeli.
Hozzá kell tenni, én is hülye voltam, mert nem néztem meg részletesen az ajánlatot. Így esett a dolog, hogy a szobához nem tartozott fürdőszoba.
Eddig azt gondoltam, hogy egy HOTEL esetében ez alap.
Nem az volt.
:)
Kicsit furcsa, laktam már a balkánon is, ott is természetes volt ez a "luxus".
De, ne menjünk előre.
Maga a szálloda a képek alapján kicsit rusztikus, de hangulatos. Itt volt a második hiba. A szobáról nem volt kép. Lehet, gyanakodnom kellett volna. Az étterem, a recepció, a borospince, a fürdő (közös) és a többi szépen lefotózva.
:)
 |
| Jobbra a HOTEL |
Amikor a városba értünk, még sétálgattunk és csak akkor kezdtük el keresni a hotelt, amikor már sötétedett. A navival nem találtunk oda. Gond egy szál sem, parkoljunk le és menjünk a google térképpel, gyalog. Nem volt messze, 300 méter. Gyakorlatilag a belvárosban leltük fel, azon belül is az Altstadtban. Akkor már ismerős lett az utca, hisz egy órával ezelőtt sétáltunk erre.
Azt gondoltam, hogy majd a parkolásról felvilágosítanak a recepción.
Bementünk.
Megkaptuk a kulcsot, 3. emelet. Jó lesz egy kis lépcsőmászás.
Még ekkor sem gondoltam semmi rosszra, hisz attól, hogy nem tegnap épült a ház, még lehet modern a belseje.
Közben kiderült, hogy parkoló az nincs. Illetve ahol találok. Fizetős.
Hm...
Már ezen is dörmögtem kicsit, hisz azért mégsem szerettem volna a szabad ég alatt hagyni, valami távoli parkolóban az autót (300 méterre volt a szállótól).
Ráadásul egyszerre csak kétórányi érmét lehetett bedobálni. Még jó, hogy este hét után már nem kellett fizetni, reggel 7-ig.
No, mindegy.
Irány a szoba.
Belépünk, és itt jött a meglepetés. A tragikus az gyenge kifejezés.
Ahány bútor annyiféle, nem tudom hol kukázták őket.
:(
A szoba kicsi, épp elfért benne a dupla ágy, egy szekrény és egy íróasztal.
No, meg egy mosdó. Ekkor kérdezte a párom, hogy "na és, hol a fürdőszoba?".
Mint kiderült francia fürdő és WC van.
Hátul, a francba.
:D
Az épület kissé megereszkedett, a fafödém elgörbült, így az ágy láb felüli és fej felőli része között volt vagy 5 centi.
Nem baj, az agyunk véreállátása biztosított lesz éjszakára.
A szobában a tv-hez két hosszabbító vitte az áramot.
Az íróasztalnak nevezett hastokhoz nem vitt rá a lélek, hogy hozzáérjek.
No comment.
Hogy mennyibe került? Ezért a luxusért 120 frankot fizettem.
Este még lementünk vacsorázni.
Szerintem, a szakács vagy magyar volt, vagy még az átkosban ott tanulta a szakmát, mert a rántott hús olyan vékonyra volt klopfolva, mint egy 80 grammos fénymásolópapír. Ellenben adtak egy kiló sült krumplit hozzá.
Kétféle bor volt az étlapon, amit kimérve is szervíroztak, de a pincér szerint az egyik kifogyott.
:)
Mindegy.
Érdekes éjszaka volt.
Reggel pára folyt az ablakon, helyes kis tócsába rendeződve a párkányon. Szerencsére, nem sok időnk volt tovább bámészkodni, megettük a kontinentális reggelit és elhúztunk. Hogy mitől volt kontinentális, azon még gondolkodom.
Következő dolog, amin egy kicsit elmorfondíroztam már a vonaton történt.
Szerencsére nem volt tele, így utastársunk sem volt, ketten osztoztunk a négy ülésen. Szuper.
A vonaton egy mexikói srác, egy svájci pár, sok ferde szemű, néhány - talán - olasz, és egy angolul beszélő, - nyílván expat - társaság. Fiúk, lányok vegyesen, olyan 30 körüliek.
Én már azon felhúztam kicsit a szemöldököm, hogy az egyik srác magával hozott egy kartonban 6 üveg bort. Először tanácstalan voltam a kérdésben, egészen addig, amíg meg nem bontották.
Ja, hogy ez itt kerül elfogyasztásra?
Mint írtam, nem vagyok egy nagy vonatos, de biztos, hogy ez így szokás?
Pláne, a vonaton volt büfé. Persze, mint mindenhol máshol nem "tesco-takarékos" áron.
De ha már kirándulás, ha már jól kereső expat, akkor nem telik rá?
No, mindegy.
Ahogy haladtunk, telt az idő, fogyott a bor, a hangerő pedig egyenes arányban növekedett. Bevallom, engem zavart kicsit.
Már azt hittem, hogy ennél nincs lejjebb.
De van.
Megvan, amikor a '80-as évek magyarja ment a strandra a hűtőtáskával, benne a hideg sörrel, meg a rántott húsos szendviccsel?
Jelentem, nem magyar sajátosság.
A kis társaság, hogy jobban csússzon a maradék bor, elővette a kolbászkát és a zsemlét.
Olyan szag kevergett a kocsiban, hogy ölni lehetett volna vele.
Lehet, hogy ezt tényleg így kell?
Ezt most komolyan kérdezem, nekem nincs tapasztalatom.
Lehet, hogy rosszul gondolom, de nekem ez nagyon furcsa volt.
És, akkor legközelebb jöjjön a kirándulás szép része.
:)