Múltkoriban már megfenyegetett a vámos, hogy bünti lesz belőle.
Persze, családi autóként előnyt élvezett a kellő nagyságú, nem ezer éves darab. És még árban sem ártott, ha megfelelőt találunk.
Így esett a választásunk egy 3 éves Citroen C5-re.
Elmentünk, és megnéztük. Gyakorlatilag minden tekintetben megfelelőnek bizonyult.
Mivel otthon sem szoktuk "beleállítani" a pénzünket autóba, azért arra gondoltuk, itt is meg kellene próbálni a lízinget. Na, jó... de hogyan?
Tapasztalatunk konvergált a nullához, és a könyvelő cégünk elérhetetlen volt, így kissé tanácstalanok voltunk, hogy egyáltalán kapunk- e hitelt.
A szomszédunk annyiban tudott segíteni, hogy ajánlott egy ismerős kereskedőt, aki majd segít az intézésben. A véletlen folytán pont Citroenes volt.
Bementünk hozzá, kissé félve, mert az otthoni tapasztalatok okán, pont alkalmatlanok voltunk a lízingre.
Otthon is vettünk jó pár autót, de mindig macerás volt. Lezárt könyvelési év, főkönyvi kivonat, széklet,- és vizeletminta, és a többi.
Bementünk, ahol elénk raktak egy igénylőlapot, amin csak a cég nevét, székhelyet, és adószámát, valamint az alakulás időpontját kellett kitölteni.
A többit a kereskedő töltötte ki, de mindennel együtt (autó és hitel adatok) egy A4-es oldal volt.
Kérte még, hogy hozzuk egy 30 napnál nem régebbi cégkivonatot, amit az interneten lehet igényelni.
Csak lestünk, hogy ennyi?
Otthon kb. 2 perc alatt kitöltöttem a kérvényt, és másnap hozta a postás. Persze nem ingyen van, 30 frankot számláztak ki. UTÓLAG!
A kereskedő beadta a papírokat és vártunk. No, nem sokat. Azt hiszem 3 napot, mikor telefonált, hogy menjen be valaki aláíró, és írja alá a szerződést.
Amikor ez készen volt, meg kellett kötni a biztosítást, és már lehetett is menni a rendszámért. Utána pedig a kocsiért.
Itt még volt egy kis csavar, illetve félreértés.
A biztosítós csak ajánlatot csinált, amire mi azt hittük, hogy ez már rendben van. Lementem Kanton Schwyzbe, mert a cég oda volt bejegyezve, és ott próbáltam meg kikérni a rendszámot.
Mivel a nyelvtudásom konvergált a nullához, így csak arra 3 aktuális kérdésre voltam felkészülve, ami normál esetben előfordulhatott.
Csakhogy...
Az ügyintéző hölgy magyarázott valamit a biztosítással kapcsolatban, és hogy hívjam fel a biztosítóst.
Na, itt lettem bajba. Ugyanis egyrészt nem értettem mi a gáz a biztosítással, másrészt hiába hívom fel az echte svájci embert, max, annyit tudtam volna mondani, hogy Grüezi.
Így hát nem volt mit tennem, hazakullogtam. Otthon derült csak ki, hogy nincs élesítve a biztosítás.
Tudni kell, hogy a biztosítók egy online rendszeren keresztül össze vannak kötve a közlekedési hatósággal, ahol látják, hogy van-e biztosítás vagy nincs. Ha nincs, akkor nincs rendszám.
Gyakorlatilag a biztosítósnak csak egy Entert kellett nyomnia a klaviatúrán.
Jó pap holtig tanul (nyelvet is), így tovább folytatva a jó magyar közmondásokat, tartoztam az ördögnek egy úttal.
Másnap már nem volt probléma, és magamhoz nyalábolva rendszámot, mentem az autóért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése