Az ember könnyen hozzá tud szokni a jóhoz. Emlékszem, amikor otthon az első mosogatógépem megvettem, mennyire örültem, hogy nem kell már az időt tölteni a kézi mosogatással.
Szerencsére, ezt a "luxust" itt kell sem nélkülözni, hisz minden lakásban van gép.
Bár nem vagyok egy mosogatógép szakértő, de legutolsó otthoni típus nyomába egyik sem ér, de nem is ez a lényeg.
Egyik nap észrevettem, hogy valami gond van. Ugyan nem kezdett el villogni a hibát jelző gomb, de a víz szívásakor hallatszó jellegzetes zúgás elmaradt.
Rögtön leállítottam a programot, és megnéztem mi lehet a baj. Nem lettem okosabb, megpróbáltam még párszor újraindítani, hátha...
Hát, nem.
Így aztán jeleztük a tulajdonosnak, hogy probléma van, küldjön szerelőt.
A szerelő meg is érkezett egy hét múlva, mivel csak akkor szóltak neki. Emberünk echte svájci, alig értettem mit hablatyol.
Megpróbálta elindítani.
Szerencsére, Murphy nem volt jelen, a hiba igazolódott.
A szerelő csak hümmögött, kb. annyi fogalma lehetett a hibáról, mint nekem.
Semmi.
Azt mondta, nem lehet nagy a probléma, biztos a vezérlő egység romlott el, kicseréli. Gondoltam magamban, hajrá.
Megtörtént a csere, újraindítás, semmi.
Újabb hümmögés.
Aztán egy picit idegesebben azt mondta: nem fogok én ezzel szarakodni, fogalmam sincs mi a baja, vegyen újat a tulaj.
Mondanom sem kell, kicsit meglepődtem, tudva, hogy ő egy képzett szerelő, a márkaszervizből, akinek már a kiszállási díja sem két fillér.
Tulajdonképp, nekem mindegy.
Így amikor előkerült a góré neki is azt mondta, hogy javíthatatlan, csere kell.
Két nap múlva hozták az újat, aminek az ára több mint ezer frank volt. Hát persze, hogy úgy csinálták anno a konyhabútort, hogy valami speciális méret volt csak jó.
Tulajdonképp, nekem mindegy.
Jött a szerelő (ugyanaz), szépen beállította, bekötötte.
Próba.
Meglepetés. Überraschung. Surprise.
Igen.
A mosogatógép ismét nem szív vizet.
Tulajdonképp, nekem mindegy.
Csak a jó neveltetésem tiltotta, hogy hangosan felröhögjek, de komoly erőfeszítésbe telt elkerülése.
Szerelőnk bőszen vakargatja a fejét, tulaj néz tanácstalanul.
Mivel ezt már nem lehetett ismét újra cserélni emberünk a hiba után kutakodott.
Nyilván az már számára is kiderült, hogy nem a géppel van a hiba.
Kis idő múltán rájött, hogy egy apró cső, aminek egyébként max. az lehet a funkciója hogy hibaforrás legyen, eldugult, és nem engedte át a vizet.
Cső kipucol, gép indul.
Hurrá!
Immáron két jó mosogatógépünk van.
A régit ugyanis otthagyták.
A "büntetésünk" annyi volt, hogy cipelhettük a padlásra a régit.
A történetnek itt még nincs vége. Folytatás a Mindent kétszer csinál, kétszer csinál c. írásban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése