Jelen írásban a főszereplő Bertalan.
Berci egy második generációs cicapár egyik tagja, aki otthonról követett bennünket, Ugyan más választása nem volt, mert nem kérdeztük meg a szándékairól.
Tudni kell, hogy falusi leányka vagyok, így az állatok mindig is a közelemben voltak, párom ellenben belvárosi gyerek, így ő csak állatot - kis túlzással - képről ismert.
Azt hiszem sikerült megfertőznöm, bár ő állítja, hogy nem kedveli őket, ezzel szemben Berci kedvenc elfoglaltsága a mellkasán való alvás.
Gondolom, ha annyira negatív lenne a kisugárzás, nem menne oda.
:)
Szóval még otthon éltünk, akkor is voltak macskáink, nyulaink (lakásban), csincsilla és még ki tudja mi nem.
Mikor eljöttünk Berci már szingli volt.
Be kell vallanom, nem túl állatbaráti cselekedet, de a testvérét én gázoltam halálra. Azóta is kiráz a hideg, ha rágondolok. A tragédia után Berci nagyon hozzánk nőtt, így bár sokan hülyének néztek, de szóba sem jött, hogy elhagyjuk.
Így aztán megkapta a szükséges oltásokat, útlevelet, chipet.
Tartottam tőle, hogyan fogja megszokni új életét, hisz ő egy hagyományos házi cica, kinti léttel. No, nem azt mondom, hogy nem hesszelt állandóan a lakásban, de inkább kint szeretett.
Most erre esélye sem volt.
Sajnos, felnőtt macskaként az utazást nem fogja megszokni. Amikor elindultunk, nem tudom ki szenvedett jobban. Ő a félelemtől, vagy mi a nyervogástól.
Az új otthont azonban pillanatok alatt megszokta. Nem volt probléma, hogy benti cica lett, használta a macska budit, úgy ahogy kell.
Néhány hét után már ki mertük engedni, jól érezte magát.
A későbbi költözéssel sem volt probléma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése