Jó üzlet a házasság?

Remélem nem taposok bele sokak lelkivilágába, de mondhatnám azt is, akinek nem inge...
Lehet, hogy meglehetősen naiv vagyok, vagy csak öreg, de a házasságkötést érzelmi alapú döntésnek gondolom, és nem befektetést látok benne.

Pedig, ahogy egyre több emberrel ismerkedek meg, az utóbbi kezd kidomborodni. Bizony-bizony, egyre több hölgy érzi, hogy fontosabb az anyagi biztonság, a vélt vagy valós jólét, mint az érzelem.
Az is igaz, hogy míg otthon éltem, nem foglalkoztatott a kérdés, ismerőseim nem bújták lázasan a társkereső oldalakat, ezen belül is előszeretettel a külföldi lehetőségeket, így a téma elkerült.

Természetesen, nem azok szerepelnek a céltáblámon, akik valamilyen véletlen során (nyaralás) gabalyodtak egy külföldi karjaiba, vagy kinti létük (munka) során hozta össze őket a sors egy idegennel.
Szerencsére sok ilyet is ismerek, ők tartják az egyensúlyt a mérleg serpenyőjében a bevezetőben felvezetett érzelmi alapú házasság kérdésében.
Bár, itt meg kell jegyeznem, hogy olyanról is tudok, aki kiment dolgozni, és ott egy magyar fiúval ismerkedett meg, és kötött házasságot. Kapott is sok kritikát a barátnőktől.

Sokkal inkább azokról ejtenék szót, akik direkt módon keresik a lehetőséget.
Aztán sokaknak bejön (ha beveszi a gyomruk), és sokaknak nem.
Bár Svájc is európai kultúra része, mégis más szokások vannak, mint nálunk.
Írok egy példát, hogy megvilágítsam: Magyarországon úgy tapasztaltam, hogy a házastársak sok esetben - amennyiben módjuk van rá-, segítenek a társuknak állást találni. Akár a saját munkahelyükön, vagy ismerősök, barátok által. Itt ez nem divat, illetve nagyon kis számban hallottam ilyenről. Bevett szokás, hogy mindenki oldja meg az életét, ahogy tudja, max. tanácsot kap.

A másik probléma, ami felmerülhet, hogy sok esetben a svájci férfi is befektetésnek kezeli a magyar/orosz/thai feleség választását. Tudni kell, hogy a svájci hölgyek kevésbé mutatósak (azt hiszem finoman fogalmaztam, Michelle Hunziker csak a szabályt erősíti :D). 

Tehát, mutatósnak mutatós az asszony, készséges is, de mégiscsak "megvettem".
Néha elszörnyülködöm, hogy "jó partit" csinált magyar nők, hogyan keseregnek a különböző internetes fórumokon. Rendszerint ekkor más késő.
Ugyanis, hogy bebiztosítsák magukat, rendszerint egy véletlen folytán már az első randik alkalmával teherbe esnek, és amikor kiderül, hogy tulajdonképp a férfi is üzletet kötött,vagy nem olyan, mint gondolták, vagy amit írt magáról a társkereső oldalon az nem igaz, na  akkor jön a bibi.
Persze, olyan is van, aki újra próbálkozik. Rendszerint hasonló sikerrel.
Így, nem is annyira furcsa, hogy anyukának három gyereke van három apától, és persze az összes egy disznó.

Hogy miért jutott eszembe most ez a téma?
Minap egy közösségi oldalon panaszkodott az egyik hölgy, hogy micsoda "tesze-tosza f@szkalap" volt a férje, a másik, hogy csak x konyhapénzt ad az ember, és az semmire sem elég, a harmadik pedig arról siránkozott, hogy szült x számú gyereket, kicsit "megnyúlt" itt-ott, és a férje kupiba jár.
Vagy épp egy másik bejegyzés:" segítsen már valaki, hogy hazaszökjek a gyerekkel."

Persze szeretném hinni, hogy csak rossz a "merítésem", de sajnos nem vagyok benne biztos.
Pálcát nem török, de :

Lányok/Asszonyok! Biztosan megéri?