2012. augusztus 2.

Idealizmus vagy nacionalizmus?

Augusztus 1.  Az Örök Szövetség (Rütlischwur) napja, a Svájci Államszövetség megalapításának ünnepe (1291)

Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha külsőségeit tekintve, a mi szilveszterünkhöz hasonlítom.
Már az ünnepet megelőző héten nagy a készülődés. A polgárok és természetesen az önkormányzatok is színes zászlókkal díszítik fel a magán és középületeket.



Megjegyzem, itt sok magánházon is egész évben kint van a svájci lobogó, vagy a kantonális, illetve helyi zászló is.
A boltokban megjelennek a Svájcot szimbolizáló kolompok, bicskák. Természetesen, ezek mellet az üzleti érdek is megjelenik és van bögre, papucs, mindegy mi, csak rajta virítson a nemzeti jelkép.
A „legelvetemültebbek” svájci pólóban, kendőben feszítenek.
Nem utolsó sorban meg kell említeni, hogy minden bolt tele van tűzijátékkal a kicsitől a nagyig, ami szabadon vásárolható.
Ennek hatásai már napközben hallhatóak és láthatóak, gyakorlatilag reggeltől megy a puffogtatás.

A legkisebb településen is van valamilyen megemlékezés. Tegnap én is részt vettem ilyenen.
Egy 3000 lakosú településen, a falu főterén már a reggeli órákban megkezdődött a készülődés. Sátor állítás az éhes és szomjas szájaknak, tűzijáték előkészületek, tábortűz összerakása.
Este aztán hivatalos beszédek, himnusz, majd hegyi kürtösök meghallgatása után indul a vigadalom, a tábortűz meggyújtása, majd az est lezárásaként a tűzijáték.

Azért ide is beszivárog az üzlet, aminek meg nem említése hiba lenne. Az eszem-iszom helyszínén a helyi hentes lógójával ellátott szalvétákat véltem felfedezni. Nyilván valamilyen módom támogatta a rendezvényt, cserébe kapott egy kis reklámot. Szerintem nincs ezzel egyébként semmi probléma.
Nem spóroltak az anyaggal, az égi fényjáték gyönyörű volt. Természetesen, ez csak a központi ünnep.

Aki nem kíván részt venni rajta, az otthon ünnepel, grillezés a kertben vagy teraszon, utána az elmaradhatatlan tűzijáték.
Mindenki szabadon lőheti el a puskaporát.
Ebbe persze már beszállnak a külföldiek is, nyilván nem hazafiságból, hanem csak buliból. Ahogy tettük mi is a tegnapi éjszakában.
Láttam nemzeti öltözéket viselő idős nénit, aki valóban öntudattól átitatva hallgatta a himnuszt. De általánosságban kijelenthető, hogy olyan meggyőződéssel, áhítattal hallgatták a Himnuszt, mint Gyurta Dani az olimpiai díjkiosztón.

Ez nagyon elgondolkodtatott: ha egy hangyányit mi is átvehetnénk az érzésből, nem hiszem, hogy ártana a nemzeti öntudatunk építésének.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése