2010. július 15.

Költözés II.

Miután túléltük a szibériai hideget a lakásban, és már a fafödémtől sem lettem tengeri beteg, arra az elhatározásra jutottunk, hogy kell keresnünk egy normális lakást.
Már lényegesen jobb helyzetben voltunk, mert ugye volt engedély, munka, és ha az öreg nem lesz bunkó velünk, akkor referenciánk is.
Elkezdtem ismét lakást keresni. Ekkorra már volt néhány ismerősünk, ami azért nem baj, ha van. No, nem barátokat keres az ember, mert azt ebben a korban már nem lehet, de legalább pár olyan embert, akivel szívesen találkozik néha napján.
Egyikük szólt, hogy van egy kiadó lakás, ami már az elmondása alapján is biztatónak tűnt. Kellett várni néhány hetet, mert épp a nyári szabadságát töltötte a tulajdonos.
Addig néhányszor elmentünk és ismerkedtünk a környékkel és a lakással, kívülről.
Bevallom, egyiktől sem estem ámulatba. Nem tudom a mai napig sem megmagyarázni, hogy miért. Pedig, mint később kiderült a környék a lehető legjobb, minden szempontból. 20 km-re van Zürich, 25-km- re az első német város, ahol mindent meg lehet vásárolni, és gyakorlatilag 25 km-en belül még vagy 4 városka. Az autópálya csomópont, ahonnan akár Bern, Basel elérhető 1 km-re.

A szabadság lejárta után megnéztük a lakást. A lakás a 70-es években épült, tehát már jóval modernebb volt, mint az alt-baunk. A házban 6 lakás van, ez a legnagyobb, az első emeleten. Alattunk üzletek és posta található, gyakorlatilag ez a falu központja. A lakás padlófűtéses, 4,5 szobás, gardróbos, nem rossz. A nappali szinte tiszta üveg, szép világos.Tartozik hozzá egy 25 m2-es fedett terasz, amit kifejezetten díjaztam.
Mondjuk a fürdő az kissé gusztustalan volt számomra. A libafos színű csempe, és a feltakaríthatatlannak tűnő padlóburkolattól borsódzott a hátam.
Szerencsére sikerült megegyezni a tulajjal, hogy  mi azt megcsinálnák, ennek fejében ő eltekint a  kauciótól. Belement, mi meg kivettük. A bérleti díj is elfogadható. 1700 frank havonta.
Itt már lényegesen egyszerűbb volt a kezdet, mert ugye voltak bútoraink. A poén az volt, hogy elterveztük, hogy mikor költöznénk, de arra az időpontra nem sikerült autót bérelni, így aztán este derült ki, hogy másnap kell költözni. Hááát, persze a párom már nem tudta magát szabaddá tenni, így a két gyerekkel oldottuk meg. Összes bútor szétszerel, lecűgöl az elsőről, kocsiba be. Aztán kocsiból ki és felcűgöl az elsőre. :)
Este egyikőnknek sem kellett altató.
A költözésnek annyi szépséghibája volt, hogy ugyan az új lakás ki volt festve, de fehérek voltak a falak. Én nem szeretem a fehéret, mert úgy érzem mintha kórházban lennék. Így a festést már menet közben oldottuk meg.
A fürdőt lelapoztuk, így már az oldalfal sem tűnt annyira tragikusnak, a konyhára pedig laminált padlót tettünk. Ennek majd még lesz jelentősége a későbbiekben.
Az egy napos, vagy inkább egy délelőttös költözés után maradt még kér hetünk, hogy rendbe tegyük az előző lakást. Ez volt az első dolgunk, ugyanis  lakást úgy kell leadni, ahogy átvettük. Így aztán kifestettük és kitakarítottuk.
Az átadásra a tulaj egy hivatalos személyt kért fel (140 frankért), aki átvette a lakást. Ha most nagyon morbidan fogalmazok, akkor a seggem lyukát is megnézte. Sütő állapota (fehér zsebkendő próba), konnektorok tisztasága, csapok vízkő mentessége és a többi. Gyakorlatilag - a természetese elhasználódáson kívül - mintha egy új lakást adna át az ember.
Néhány kisebb észrevétel volt, amit azonnal javítottunk, és már túl is voltunk az első átadáson. Persze kauciót rögtön visszautalta a tulaj.
Így megszabadultunk az alt-bautól.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése