2013. április 2.

Beköltöztünk

Ember tervez, Isten végez... tartja a mondás.
Van benne valami.
A költözés projekt jól volt kitalálva, de menet közben módosításra szorult, itt-ott.
Kellő tapasztalattal is előfordulhat, hogy az ember túlértékel, vagy épp elbagatellizál megoldásra váró feladatokat, vagy szimplán kihagy valamit a tervekből.
Így voltam én a festéssel. A tervezés folyamán azt nem vettem számításba, hogy mekkora macera lesz úgy festeni, hogy közben benn lakunk.

Fizikailag sem volt egyszerű ide-oda tologatni a megmaradt bútorokat, ellátni a házimunkát. Így bizony estére néha kiszaladt a számon, hogy most már nagyon tele az a bizonyos.
Mindennek vége egyszer, így a festés is készen lett "határidőre". Igaz, gyűjtöttem jó néhány ősz hajszálat a meglévők mellé.

Pénteken indult a hajrá. Én befejeztem a szobák kifestését. A fiúk pénteken korán befejezik a munkát, így előzetes tervek szerint a teherautó bepakolása következett volna.
Itt jött egy kis nehezítés, az összetörött autó ügyeinek intézése, valamint egy jövőbeni munka megtekintése.
Mindkettő váratlan, és meglehetősen időt rabló elfoglaltság.
:(
Addig míg párom szaladgált, mi megpakoltuk (a lehetőségekhez képest) a 3,5 tonnás autót, és a pici teherautót is.
Nem is értem, hogy a fenébe lehet 3 év alatt annyi mindent összegyűjteni...
Ha belegondolok, hogy amikor érkeztünk, a személykocsival hoztuk el az otthoni holminkat néhány hazalátogatás alkalmával...
Inkább nem gondolkozom, ez van.
Estére a cuccaink egy része a kocsikban volt.

Szombat: itt jön az én nehezítő körülményem, ugyanis a múlt héten olyan mértékben sikerült elcsesznem (bocs!) a vásárlást, hogy még soha. Két hetente megyek át D-ba bevásárolni, ami rendszerint teljesen elégséges. Hát most ezt nem sikerült összehoznom, üres a hűtő. Ha már így elrontottam, igyekezetem a lehető legoptimálisabban javítani a hibát, így délben mentem át, hogy már az új lakásba vigyek mindent.

2013 március 23 - 15.00
Elérkezett a várva várt pillanat: kulcsátadás
Nagyon vártam már, hogy a hivatalos procedúra véget érjen, és roham tempóban álljunk neki a festésnek.

Négy szint, az négy szint, és megannyi szín. :)
Nem tehetek róla, kövezzetek meg, de nem szeretem a fehéret.Tudom, hogy a fehér a tisztaság színe, de én max. a mellékhelyiséget tudom elviselni fehérben. :) Ezt a hóbortomat a család minden tagjára sikerült átörökítenem.
Így aztán mindenki kitalálta, hogy mit szeretne. Persze, négyen hatfélét.
:)
A legtöbb helyiséggel végeztünk vasárnap, aztán jött a következő nehezítő körülmény...
A lányomnak egyéb elfoglaltsága akadt hétfőtől (erről majd később bővebben), így egymagam próbálkoztam helytállni. A terv kezdett borulni.

Időközben az is kiderült, hogy az előző lakás tulajával nem sikerült úriember módjára megállapodni, így már nem is kellett sietni.
Szerencsémre.

A következő héten "langsam" dolgoztam. Persze, itt is akadtak fennakadások. A vásárlást már az új lakásba vittem, mi még a régiben laktunk. Ugye nem kell ragoznom?
:)
Péntektől (itt a nagypéntek is ünnep) indult a "mindent bele."
Hazudnék, ha azt mondanám nem fáradtunk el estére.

A Húsvét így költözéssel telt, és a hétfőt töltöttük először az új házban.
A kicsit nomád körülmények (lámpa, és internet nélkül) ellenére is üdítő volt az este. Csend, és nyugalom. Ja, és a fűtés szabályozhatósága. Előző abból fakad, hogy nem a főútvonalon lakunk, a fűtést nem kell részleteznem azok előtt, akik régebben olvasnak. :)

Egyedüli nehezítő körülmény a macskák beszoktatása volt. Bercinek már van gyakorlata a költözésben, így őt kevésbé  látványosan viselte meg a csere, de Carlos nagyon depisen kezelte a helyzetet. Egész nap a takaró alatt gubbasztott. Persze, éjszaka meg koncerteztek. Ez nem hiányzott annyira, hisz már napok óta zaklatottan teltek az éjszakák.
:)
Remélem pár nap elteltével megnyugszanak.

Ma bekötötték a netet. Jelzem, van élet internet nélkül is. Engem nem zavart, hogy két nap nem volt.

Itt csak halkan jegyzem meg, 14.00 órára volt megbeszélve a bekötés. Nem fél kettő, és nem három óra. Kettő előtt 5 perccel érkeztek, és kb. 10 perc volt a beavatkozás.

Ma már a posta is ide érkezett, lassan kezdünk hozzászokni ehhez a településhez. Még van néhány adminisztrációs feladat (ki,- és bejelentkezés), de eddig a legjobbak szerint alakulnak a dolgok.
A ház minden - jelenlegi- igényt kielégít.
Hja, a lényeg. A második szomszédunk magyar.
:)




1 megjegyzés:

  1. Igen, a költözés a legnagyobb változás- megvisel mindenkit, még akkor is, ha éppen nem érződik, nem látszik...

    Gratulálok, túl vagytok rajta! Érezzétek jól magatokat az új házban!

    VálaszTörlés