2013. április 9.

Svájc, az én szememmel - ismét

Ebben a sorozatban már régen írtam, de most egy rövid bejegyzés erejéig visszatérek.
Svájcot sokan sokféleképpen látjuk, a látásmód nagyban függ a bennünket körülvevő környezettől.

A helyiek kevésbé befogadóak, erről már írtam korábban. Viszonylag kevesen engedhetik meg maguknak, hogy egy-egy ember privát szférájába is betekintést nyerjenek, így elképzelni is nehezen tudják, hogyan élnek mások.
Nekem ebben "szerencsém" van a hobbym miatt, így a tágabb társadalmi rétegeket illetően is kezdem átlátni az életet itt, sajtországban.

Míg sok esetben (lásd: autók) visszaköszön a gazdagság, ugyanakkor a szegénység/igénytelenség nem annyira látványos, kevésbé van rálátásunk.

Utóbbi esetében még én sem érzékelem a kettő közötti különbséget, ahhoz személyes kapcsolat is kellene. Svájc esetében nem annyira jellemző a szegénység, de jelen van ez is.
A mostani történet szereplői inkább igénytelenek, ez a végére ki fog derülni.
Mindenesetre furcsa megélni, hogy ilyen is van.

Mi lepett meg ennyire?
Az első bérleményünk után azt hittem nincs gázosabb, de jelentem van.
:)
Képzelj el egy öreg házat (altbau), amivel nem lenne semmi probléma, hisz egy öreg házat is fel lehet újítani, a mai igényekre lehet szabni ügyes átalakításokkal. Ilyenre is láttam példát már. A ház az 1700-as években épült, de belülről, mintha valami hipermodern házikóban jártam volna.

Tehát van egy öreg házunk, ami négy szintes. Faház. A lépcsőház is fából van, ahol minden lakás előtt van a gardrób (!). Minden lakó ott hagyja el a cipőjét (több száz frankos bakancsot is), és a felső ruházatot.
Ez nekem alapból aggályos, hisz ahol mindenki jár (összejár) vetem le a cipőt és a zoknival viszem be a koszt?
Hm..
Arról a vicces jelenetről nem is beszélve, hogy éppen veszi le valaki a cipőjét, és egy ordenáré lyuk tátong rajta, mikor a szomszéd épp rajtakap.
:D

A negyedik szint ahova igyekeztem, már a tetőtér, itt nem ruhafogas, hanem üzemen kívül helyezett műszaki berendezések sorakoztak (hűtő, valami Jézus születése előtti asztalos magnetofon).
Nem volt egyszerű a bejutás a lakásba sem, mert az ajtó sem lehetett 1,70-nál magasabb.
Hozzá kell tegyem, nem vagyok magas, és a lakók is talán az 1.50 magasságot elérték, de mégis. Mintha valami barlangba mentem volna.

És most jön a meglepi: a szoba ahova beléptem volt vagy 9 m2. Még ezzel sincs probléma, hanem a szoba sarkában mi volt? Soha nem találod ki: egy zuhanyfülke.
:D
Képzelj el egy hálószobát, amiben van egy franciaágy, szemben a TV-vel, és a sarokban egy űrkabinhoz hasonlító fülke (ez is időszámításunk előttről). Persze, szigorúan csak függönnyel ellátva.

Bevallom, itt a szemem majd kiesett a fejemből. Sok mindent láttam már, de ez engem is meglepett.
És végezetül, kedves olvasó, ha azt gondolnád, hogy ez valahol az Isten háta mögött volt, elárulom nem.

Hol van e jeles épület? A  zürichi-tó partján. A telek végében magával a Tóval. Ahol mindenki (aki számít) szeretne lakni.
Igen ott, ahol mind a saját, mind a bérelt ingatlanok ára a csillagos éget veri.
:)
A lakásban egyébként egy öreg echte svájci (kissé génhibás) pár lakott a kutyájukkal. Láthatóan itt élték le az életüket.
Háát...

12 megjegyzés:

  1. Hááát, igen, ki mihez szokott..;)
    Az öregnek tuti, hogy megfelelt!;)

    Mikor mi beköltöztünk a férjem felújította az egész házat a saját költségünkön, az öregúr (tulaj) pedig azóta is teljesen el van ájulva attól, hogy így is lehet élni...:) Idén úgy volt, hogy a teraszt újítjuk fel és játszóteret kap a kicsi, ha addig még nem költözünk, bár úgy sejtem, hogy a plusz 10000€, ami a költözéshez kell, csak szeptemberre lesz meg...meglátjuk. Baromi drága minden.
    Mikor meghallotta, hogy menni akarunk, még azt is felajánlotta, hogy ő is segít bármiben, csak maradjunk..:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, vannak olyan élethelyzetek, amikor rákényszerül az ember alacsonyabb komfortfokozaton élni.
      Én azt nem értem, amikor valaki ezt elfogadja és nem is törekszik a jobbításra.

      Törlés
  2. Nem vagyok biztos benne, de talán ez mögött az is állhat, hogy a svájciak a fogukhoz verik a garast :-)
    A sógornőm szerint, aki itt nőtt fel, szégyen, ha valaki hozzányúl a bankbetétjéhez.
    Ott csak növekedjen a pénz, öröklik a gyerekek, az unokák, de hozzányúlni nem lehet...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet benne valami. Ugyanakkor a lakhatáson kívüli dolgokra istentelen pénzeket tudnak költeni. Itt nem látni (vagy nagyon kevés) "fapados" autót.
      Vagy pl. a szabadidősportokra horror pénzeket képesek kifizetni. Ahogy írtam is a több száz frankos bakancsot a lépcsőházban.
      :)
      Szóval nem értem...
      :)

      Törlés
  3. Ez utobbiak kulsosegek, azaz kifele mutogatas.
    Kocsi, fitness-berlet, csini rucik.
    Ha latnad, hogy az irek hogy elnek, attol tenyleg lehidalnal.
    Volt szerencsem betekintest nyerni egy-ket "elit" kornyeken allo hazba. A kutyamat nem engednem be abba a mocsokba, amiben ezek jol erzik magukat.

    Igazabol nem szeretek errol beszelni, mert nagyon lehangolo, es nem akarom, hogy valaki ranyomja a homlokomra az "allandoan zsortolodo venember" belyeget, de amugy ez a nagy nyugati joleti tarsadalom egy kalap szamocat nem er.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Osztom a véleményed. Csak akkor ismét kilyukadok a nagy nemzeti sorskérdéshez: hogy akkor mi, mi a szarért tartunk itt?
      Otthon az átlagember (és itt nem a törtetőkre gondolok) igyekszik a maga módján megteremteni a "jólétet". Még a szarból is várat tud építeni.
      De a nagy összes, az meg egy nagy kaki.
      Viszont, ha nálunk is társadalmi jólét lenne, lehet mi is lesüllyednénk az igénytelenség ilyen szintjére?
      Hm...

      Törlés
    2. A takarékosság következménye előbb-utóbb egy viszonylagos vagyon felhalmozódása. Ennyiben tehát a takarékos életvitel feltétele a vagyonosodásnak (és lényegében bárki számára nyitva áll).
      Viszont ha eljött a "gazdagság" ideje (évtizedes, esetleg sok generációs kuporgatás, garasfoghozverés után), akkor nem tud az ember a bőréből kibújni, s az eddig követett (örökölt) életelveket egyik napról a másikra nem tudja lecserélni, kidobni.

      Tehát nem a jólét következménye az igénytelenség, hanem pont fordítva. Ha "igénytelen" / takarékos (ízléstől függ, melyik szót használjuk egy konkrét esetre) vagy, előbb-utóbb átlagos jövedelemből is tehetőssé válsz. Ha nem te, hát majd az unokáid...

      Törlés
    3. Véleményem szerint az igénytelenségnek semmi köze a takarékossághoz.
      :)
      Ha ez így lenne, akkor egy lepukkant 20 éves tragaccsal járnának és nem a legújabb, 100 ezres járgánnyal.
      Én takarékos vagyok, de igényes a környezetemre.
      Ez megoldható takarékos "üzemmódban" is.
      :)
      Hogy jusson is, és maradjon is.

      Törlés
  4. Abban feltétlen igazad van, hogy a drága autó nem magyarázható az általam feltételezett hatóokokkal, sőt, cáfolni látszik azt.
    Nem lehet, hogy a takarékosoknak olcsóbb autójuk van, és a drága autósok drága házban is laknak? Azaz a két különbőző "embertípusnak" különbözők a vagyontárgyai.

    Szerintem az igénytelenség olyan takarékosság, ami már túlmegy az általad ésszerűnek tartott határon. Ízlések és pofonok. Lehet, hogy némelyik általad takarékosságnak tartott dolog mások szemében igénytelenség, hiszen ahányan vagyunk, annyifélék az igényeink, annyiféle különböző preferenciaskálával rendelkezünk.
    Számodra a környezet olyasmi, amin "nem spórolunk". Másnak meg az autó olyasmi, amin nem spórol, mert ez az, ami neki fontos: ezzel vél másokat elámítani. :)
    A pszichológusok a kívülről / belülről vezérelt ember kategóriákat használják ennek leírására. Te nyilván inkább introvertált vagy, saját értékrended van, és viszonylag keveset törődsz azzal, mit szólnak hozzá mások.

    Van akinek fontos a belmagasság, van, akinek kevésbé (főleg ha ő maga is csak 150 cm).
    Van, aki pénzkidobásnak tartja a bőrülést, más meg igénytelennek a normál kárpitot. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyet tudok érteni a fejtegetéssel, azt hiszem órákig lehetne érvelni a témáról.
      :)
      Mindenkinek van egy felállított preferencia sorrendje, ami nem feltétlenül egyezik (szerencsére). Ez így van rendjén.
      Ugyanakkor mégis vannak skatulyák, amibe beilleszthetőek.
      A svájciaknál kevésbé látom ezt. Természetesen nem általánosítok, de ez az eddigi tapasztalatom.
      :)

      Törlés