2016. július 2.

A vizsga - az iskola vége

Elérkezett ez is.
Repül az idő, még csak most kezdtük és már vége is.
Természetesen itt is vizsga zárja le a tanulmányokat, ám ez majd' fél évig tartó folyamat.
Gondoltam írok erről is néhány gondolatot, biztosan hasznos lesz valakinek, aki épp jövő évben, vagy utána készül erre a sorozatra.

Már az őszi szünet után megkaptuk a belépőhöz szükséges információkat, egy szakdolgozatot kellett írni. Nem is akármilyent! Komoly témák voltak, és mind külalakilag, mind tartalmilag figyelni kellett, hogy semmiben sem térjen el az előírtaktól.
Mi két hónapot dolgoztunk rajta családilag, cikkeket, fotókat, interjúkat gyűjtöttünk, jellemzően nemzetközi oldalakról. A végén megszületett a negyven oldalas mű. Témáját illetően az alábbi címből kellett meríteni: "Rizikócsoportok a társadalomban". A lányom ezen belül a menekültkérdést választotta. Sajnos, a jelen helyzetben a téma adott volt, és nem kellett félni attól, hogy nem találunk hozzá elégséges mennyiségű forrást. Érdekes összehasonlítás volt a nyugati és a keleti kultúra, megismertük egy kicsit a Koránt, az eltérő dolgok hátterére is fény derült.
Nagyjából két hónap volt rá, majd határidőre be kellett adni. Ha valaki elmulasztotta volna, akkor nem kezdhette volna meg a záróvizsgát. Ilyen nem akadt az osztályban. Valamikor január végén kellett "megvédeni" az írást. Egy 15 perces prezentáció után (mert még azt is kellett hozzá készíteni), jöttek a kérdések a tanártól.

Április közepén kezdődtek a komoly megmérettetések. Az első vizsganap egy egész délelőttöt vett igénybe és el kellett utazni Baselba, ugyanis mindenki ott vizsgázott.
Ez a vizsga hat gyakorlati állomásból állt és egy szóbeli felmérésből. Ezek az etapok 25 percet vettek igénybe, 10 perces szünetekkel tűzdelve.
A különböző munkaállomásokon mindig két PEX (Prüfungsexperte) várta feladatleírásokkal a tanulókat, akiknek az adott időre végezniük kellett. Időszűkében a Lehrlingek kapkodni, szitkozódni kezdtek, amin természetesen a vizsgabiztosok olykor-olykor jót derültek. Némelyiküknek még meg is enyhült a szíve és hasznos "elszólásokkal" próbálták segíteni a kilátástalan tanulókat.

A második vizsga szintén Baselben volt, hasonló felépítéssel. Itt azonban már csak négy állomás várta a diákokat, amik részletesebb kidolgozást igényeltek, nagyobb koncentrációval kellett elvégezni őket. Minderre feladatonként 45 percet adtak.
Mindkét gyakorlati napon a vizsgabiztosok megpróbálták a magabiztosabb tanulókat félrevezetni egy-egy jól megfogalmazott kérdéssel. Volt akit sikerült, és volt akit nem. :) Felkészültségtől függően. Voltak szigorúbbak és voltak lazábbak köztük. Némelyikkel viccelődni is lehetett.

Pl. volt egy olyan feladat, amikor a biztos egy sofőrt alakított, a lányom pedig áruátvételt bonyolított le. Először ellenőrizte a papírokat, majd alaposan felmérte a szállítmány állapotát. Amikor hibákat talált, protokollálni kezdte azokat egy fényképezőgép segítségével. A PEX ekkor a sofőr szerepében megpróbálta elbizonytalanítani őt, hogy mégis milyen alapon fényképez az "Ő" kamionjában. Arra azonban nem számított, hogy a lányom felbátorodva számonkéri őt, hogy mégis miért szállított le sérült árut neki. Itt még vitatkoztak egy darabig, ezalatt a másik vizsgabiztos csupán vigyorgott a kialakult helyzeten. Ezután a "sofőr" még többször próbálta kihozni őt a sodrából, de belátta, hogy nem tudja kibillenteni a magabiztos szerepből.

A harmadik és negyedik vizsga már az iskolában zajlott. Ez volt az írásbeli része a vizsgafolyamatnak.
Az első vizsgasor 140 perces volt és 139 feladatot kellett megoldani. Többnyire elméleti kérdések voltak, mintsem matematikai jellegűek. Egy félórás szünetet követően érkeztek el a 75 perces matekos részhez, 69 kérdéssel. Ez a megmérettetés egy szombati napon volt, ám nem lehetett sokat pihenni, mert a legutolsó számonkérésre hétfőn került sor.
A hétfői három részből állt, az első egy negyedórás "multiple choice" feladatsor volt. Szünet nélkül folytatva ugrottak a második kérdéssornak, ahol különböző esettanulmányokat kellett kiértékelni 85 perc alatt. Ezek tulajdonképpen a társadalomismeret tantárgyat foglalták magukba. A rövid szünetben pont volt idő egy fél Gipfeli (croissant) feltankolására.
Végezetül egy kis nyelvtan sem maradhatott ki, erre is 85 percet adtak. Volt benne a szövegértés, javítás, valamint egy rövid esszé írása is a feladatok között volt. A témát szabadon lehetett megválasztani, a minimum elvárás itt is szabályozva volt (250-300 szó).

Ami számomra érdekes volt, hogy még mindig kellett menni suliba is. Igaz, már nem július elejéig, hanem csak május végéig, az írásbeli vizsgák kezdetéig.
Aztán következett a várakozás, hiszen semmilyen eredményt nem közöltek.
Ez az időszak egészen június végéig tartott. Már mindenki tűkön ült és várta a munkahelyén a postát, mert a végeredményt oda küldték meg.
Az eredményhirdetés tegnap volt a cégnél egy aperó és egy vacsora keretében.

Idén 16 végzőse volt a FRANKE-nak, senki sem bukott meg, de nagy volt a szórás az eredmények tekintetében. Aki jól szerepelt pénzjutalmat is kapott.



Nem vagyok az a típus, aki kiposztolgatja a bizonyítványt, most sem fogom, de nagyon büszke vagyok.
Míg otthon lemondtak a gyerekről az iskolában ("anyuka, ebből a gyerekből nem lesz semmi"), itt esélyt, biztatást, elismerést kapott. Még akkor is, ha egy-egy dolgozat nem úgy sikerült, ahogy azt előre eltervezte.
A bizonyítvány nem lett kitűnő (majdnem), de nem is vártuk. Sokkal fontosabb, hogy megtalálta a magába való hitet.
Ami furcsa volt számomra, hogy ez a záróvizsga sokkal komolyabb volt, mint amire számítottam.
Amíg otthon azt tapasztaltam, hogy az is simán leérettségizik, aki végigbukdácsolta a középiskolai éveket, addíg itt a végeredménybe beleszámít a három év alatt szerzett jegyek összegzése is, ezért lehetetlen egy rossz bizonyítvánnyal levizsgázni.

Amit még elárulhatok, hogy mind az iskolai osztályban, mind a munka helyi végzősök között a második legjobb lett, ami nem elhanyagolható tényező. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy csak ő volt kakukktojás a nyelvet illetően.
Nagy-nagy kalaplengetés és köszönet a svájci tanároknak, munkahelyi vezetőknek és legfőképp a gyermeknek.
Most egy kis pihenő és folytatás következik.
:)

15 megjegyzés:

  1. Ez a vizsga a magyar erretseginek felel meg vagy inkabb egy 'szakmunkas' bizonyitvanynak? Azert kerdezem, mert irtad hogy gyakorlati resze is volt es az adott pelda nagyon specifikusnak tunt, mondjuk logisztika teruletre gondolnek, ezek a vizsgak a gyerek 'szakahoz' igazodnak?
    Esetleg, ha erre meg tudod a valaszt, ennek a bizonyitvanynak milyen jelentosege van, amennyiben tovabb szeretne tanulni, gondolok itt foiskola/egyetem?
    Ilyenkor a munkahely, ahol dolgoznak altalban atveszi oket foallasra, vagy ez semmi tobb mint egy gyakorlati hely volt?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elég bonyolult a kérdés, mint ahogy a svájci oktatási rendszer is. Igazából inkább szakközépiskolának felel meg, de nem ad érettségit.
      Jól éreztél rá, logisztikus képzésről van szó. Ebben a szakmában van két, illetve hároméves képzés. Ez az emelt szintű (EFZ) képzés volt. Az érettségit egy másik iskola keretein belül lehet elvégezni. Ez nappalin plusz egy év.
      Ezzel a végzettséggel is lehetséges a továbbtanulás, természetesen szakmán belül. Mindehhez azonban fel kell mutatni néhány év szakmai gyakorlatot. Szakmától és képzéstől függően a gyakorlati évek száma változhat.
      Egy érettségivel persze egyenes út vezet a főiskolákra, valamint az egyetemekre.
      Az pedig, hogy a cég felveszi-e a tanulókat főállásba nincs kőbe vésve, általában inkább nem. A cégnél most épp leépítés van, de a 16-ból néhányat (a lányomat is) azért megkínáltak egy szerződéssel. Persze, ehhez kellet a megfelelő hozzáállás is.

      Törlés
    2. Gratulàlok a lànyodnak !
      A kérdezönek:
      Az EFZ az Eidgenössiches Fähigkeitszeugnis röviditése, ami szakmunkàs bizonyitvànynak felel meg. Két uton lehet megszerezni: 1. munkahelyi képzés keretén belül 3 éves szakmunkàsképzö intézetben - mint a fenti esetben. 2. szakközépiskolai tanuloként. Amennyiben valaki elvégzi a szakközépiskolàt (3 év), de nem érettségizik le, szintén ezt a fajta bizonyitvànyt kapja. A különbség az, hogy ö középiskolai tanulonak, nem szakmunkàstanulonak minösül ez alatt a 3 év alatt. (Több idöt tölt iskolàban, mint "praktikumban") Amennyiben a szakközépiskolai tanulo szakirànyu érettségit is tesz, akkor 4 éves a szakközépiskolai képzés, s a szakmunkàs bizonyitvànya mellé, szakirànyu érettségi bizonyitvànyt is kap. Van 2 éves szakmunkàsképzés, elsösorban olyanon részére, akik képesek megfelelni a szakma gyakorlati követelményeinek, de a tanulàsi képességeik alacsonyabbak. Ök a szakmunkàsképzö sikeres elvégzése utàn Eidgenössisches Berufsattest (EBA) nevü bizonyitvànyt kapnak, ami alacsonyabb szintü, szakmunkàs bizonyitvàny mint a EFZ. Leginkàbb egy un. betanitott munkàs kategoriànak megfelelö bizonyitvàny.

      Törlés
    3. Köszi a pontos kiegészítést.
      Még annyit, hogy arra is van lehetőség, hogy az EBA elvégzése után, újabb 2 éves tanulással EFZ bizonyítványt kaphasson valaki.
      Mondjuk ez nem túl kifizetődő, mert +1 év tanulás, és mindegyik végén vizsga van.

      Törlés
    4. Koszonom szepen mindkettotoknek a magyarazatot :)
      Gratulacio a lanyodnak.

      Törlés
    5. Köszi.
      Kérdezz bátran, valaki mindig tudja a jó választ.
      :)

      Törlés
  2. Nekem jövö ilyenkor lesz koch efz-t vizsgam. Majd irok, hogy miken kellett atmenni aztan hatha keletkezik belöle egy hasznos cikk. :)

    VálaszTörlés
  3. Én csak gratulálni tudok! Igen megterhelő lehetett,legfőképp lelkileg. Ezek alapján úgy látom, hogy ott is elég stresszes helyzetbe hozzák a gyerekeket. Sokuk úgy érzi, (beleértve magam is), mintha az élete múlna rajta. Ha nem is az élete, de a jövője minden bizonnyal. Elég egy rossz nap, egy dekoncentráltság és akár vége is lehet az el sem kezdett karriernek. És akkor jöhet a B verzió, már ha van ilyen. Vagy gondolkodni lehet, hogy "hova tovább?". Jó adag felelősség a szülőnek, hogy elfogulatlanul döntsön annak fényében, hogy vajon mire képes a gyermeke. Miben jók a képességei, és miben nem. Rendkívül nehéz eldönteni már kiskamasz korban, hogy mi legyen ha nagy lesz? És ha döntöttünk, akkor még mindig ott van, hogy találkozik egy másod diplomás "kényszer pedagógussal" (sajnos sok van ilyen) aki megmondja a tutit, mint az általad említett esetben.
    Érdemes lenne erről is szót ejteni, vajon ki mi alapján és hogyan dönt okosan ezekről a kérdésekről. Itt nem elsősorban a beleszületett orvos és más dinasztriára gondolok. Kíváncsi lennék nálatok ez (túl a tanár beszólásánál) hogyan alakult?
    Még egyszer gratulálok!
    Üdv.: Mariann

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük.
      Igazából azt kell mondjam, hogy kevésbé stresszes, mint otthon.
      Inkább felelősségre próbálják nevelni őket.
      Itt nincs röpdolgozat. Mindenkor tudják, hogy melyik tárgyból mikorra kell felkészülni. A többi az ő felelőssége kell legyen.
      Aki ennek megfelelőn áll hozzá, nagyobb baja nem lehet. Csak azokkal volt probléma, akik trehányak voltak alapból is.

      Hogy ki, milyen pályát választ az itt sem egyszerű.
      Vannak különböző pályorinetációs intézetek, akik segítenek.
      Már a felső tagozatban el lehet menni próbamunkára abban a szakmában, ami szimpatikus. Ott, élesben kiderül, hogy illik-e hozzá.
      Ő is voltunk egy hetet egy szállodában. Kiderült, hogy nem "áll jól neki" az a munka, így nem is jelentkeztünk rá.
      A végén 2-3 lehetőség maradt, ezekből választotta ezt.
      Mára kiderült, hogy nagyon érdekli amit csinál, nem kényszeres a dolog.
      :)
      Most jön a következő lépés.

      Törlés
  4. Gratulálok a lányodnak! Nem semmi egy ilyen vizsgára nemcsak felkészülni, de ilyen jól végezni is!
    Meg végtelenül sajnálom, hogy nem ezt a bejegyzést választotta a blogajánlóba a Há, hiszen iskolaév befejezésével ilyenkortájt eleve aktuális, de föleg informatív lett volna sok mindenkinek.

    Kérdés: akkor a lányodnak a cégnél munkahelye is lett?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ebben nem én döntök...
      :)
      Igen, kapott szerződést.

      Törlés
  5. Akkor ez is kipipálva, gratulálok! Az még külön nagyon jó hogy szerződést is ajánlottak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszöni szépen.
      :)
      Igen, ez pipa. Jöhet a következő feladat.

      Törlés
  6. Gratulálok a lányodnak a sikerhez - és igen, ez nem semmi!
    Ilyen szuperül helytállni nem anyanyelvi környezetben, stresszhelyzetben, sőt munkaszerződést kapni a Franke-tól, ez igen! Minden oka/okotok meglehet a büszkeségre! :-)
    Én ismerem a Franke-t, látszólag kicsi, de valójában egy komoly forgalmú, innovatív nemzetközi cég, mégis barátságos, "bodenständig" még a legfelsőbb szinteken is. A vizsgát követő alkalmazás egy nagy elismerés.
    Baráti üdvözlettel, V.

    VálaszTörlés