Költözünk

Mint ahogy azt korábban írtam, néhány hónapot maradtunk az Isten háta mögött lévő házban. Intenzíven kerestünk lakást, néztünk meg rengeteget, pályáztunk, de nem sikerült egyhez sem hozzájutni. Pedig ekkorra már nem voltak nagy igényeink. (nem mintha korábban lettek volna)

Engedély és munka nélkül, a lakáshoz jutás esélye konvergál a nullához. Aztán történt egy nap, az egyik ismerősünk lapozgatta az újságot, és meglátott egy magánszemély által kínált lakást. Rögtön fel is hívta, és egyeztetett vele időpontot.

Este elmentünk és megnéztük.

Mivel semmilyen más választásunk nem volt, és az öreg pedig nem szerette a macerát, ezért kiadta az ingatlant mindenféle papír nélkül. Igaz letettünk két havi kauciót.

A tulaj igazi svájci (méghogy a skótok spórolósak?), hogy finoman fogalmazzak: két rappenért magáévá tette volna az édesanyját is.

Visszatérve a lakásra.

Háááát, hogy is fogalmazzak… messze nem  volt lakájos a kecó, sőt…

Képzeld el, amikor a frissen épült full komfortos házból visszaköltöznél a dédi lakásába… Télen „jó” volt, reggelre volt akár 14 fok is. No, nem kint, hanem bent. J Egyszer reklamáltunk, eljött a tulaj és megnézte a WC-ben a hőfokot (ott jött fel a fűtéscső) és megállapította, hogy karibi a hőmérséklet, mert ott volt épp 18 fok…

Megkaptuk a kulcsokat és már másnap beköltöztünk. Aha, itt jön az érdekesség, ugyanis egy deka bútorunk nem volt. Folyó ügyeink miatt nem tudtunk azonnal hazautazni, ezért 5 napig campingeztünk a lakásban. Be kell vallanom, soha életemben nem voltam az a campingezős fajta, de ez a néhány nap végképp elvette a kedvem, hogy valaha még gumimatracon aludjak.

A sok kellemetlenséget feledtette, hogy végre már van „nyomunk” Svájcban. Hivatalosan élünk itt, nem látogatók vagyunk és nem túristák.

Két nap múlva megkeresett bennünket a Gemeinde (önkormányzat), hogy szíveskedjünk magunkat bejelenteni. Itt nem lehet eltűnni, a bérbeadónak is kötelező bejelenteni, ha kiadja a lakását, és a bérlőnek is be kell jelentkezni. Igazi rendőrállam, mindent tudnak az emberről.

Véleményem szerint nincs is ezzel baj, így normális. Bementünk, nagyon kedvesek voltak, mondták, hogy mivel a gyerek iskolaköteles, jelzik ezt az illetékes iskolának és majd megy minden a maga útján.

Időközben berendezkedtünk, én megpróbáltam az alt-baunkat lakájossá tenni. A lakás egyébként nem volt kicsi, csak hát öreg volt. Mit jelent? Pl. fafödémet, ami amellett, hogy nyekergett, még mozgott is rendesen. A válaszfalak szintén fából voltak.

Az alsó szinten volt a konyha, étkező, nappali, fürdő, wc, hálószoba, az emeleten pedig egy nagyobb előtér, és 2 szoba. Mondjuk az egyik „szoba” volt vagy 5  m² . Ebből csináltunk gardróbot.

És mindez mennyiért? Parkolóval együtt 1400 frank havonta.

Maga a település Aargau és Zürich kanton határán volt, az autópálya mellett. Egy kis falu. A legközelebbi kisváros 5 km-re volt. Az autópálya közelsége azt jelentette, hogy ca. 20 perc Zürich, és 30 km Luzern.